Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-12 / 188. szám
**jr««sfHs *8. TOLNA MEGYEI NÉPÜ.ISAG s Ismeretterjesztés és művészeti munka Szekszárdion Szólj Te is hozzá: |J endkívül nehéz lenne egy viszonylag rövid cikk keretében felvázolni, mit tettek a szekszárdi kulturális szervek a párt művelődéspolitikai irányelveinek megvalósításáért, hogyan segítették az irányelvek a kulturális munka kibontakozását, magasabb színvonalra emelését. Csupán az ismeretterjesztés és a művészeti munka kérdéseivel kívánunk most foglalkozni, e kérdéscsoportokon belül is elsősorban abból a szempontból, miiyen helyet foglal el a városi művelődési ház a megyeszékhely kulturális életében. A munka jó és rossz tapasztalatokat vegyesen vet fel. A hibák mellett az előremutató jelenségek uralkodnak, tehát — ha a kívántnál lassúbb is az — fejlődés tapasztalható, Az ismeretterjesztő munka elsőrendű gazdája és irányítója a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Rendkívül szerteágazó és felelősségteljes munkát végez tagsága, egyre nagyobb aktivitással. A társulat első félévi munkáját felölelő jelentés is hangsúlyozza, hogy mindenek előtt való feladatuknak tekintették előadói konferenciákkal és tudományos vitákkal elősegíteni a tagság fejlődését, azt, hogy a tagok megismerkedjenek a tudományos szocializmussal; Az ideológiai kérdéseket előadói konferencián, szakosztályi megbeszéléseken vitatták meg. A kialakított álláspontot aztán az előadók, az előadások összeállításában, felépítésében érvényesítették, sőt önálló előadásokat tartottak olyan kérdésekről, amelyek a legtöbbet vitatottaknak, a legnagyobb érdeklődésre számot- tartónak bizonyultak (pl. Marxizmus és hazafiság, A nacionalizmus elleni harc stb.). A szekszárdi tagsággal, a szekszárdi előadókkal való foglalkozás kielégítőnek mondható, ugyanez azonban nem áll a nem szekszárdiakra, amit a megye- székhelytől való távolság, a szétszórtság magyaráz, TV" agy gondot fordítottak a társadalomtudományi előadások számának és hallgatói létszámának növelésére. A társulat egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy előadásain, munkásságán keresztül elsősorban a munkások és parasztok szocialista tudatossága erősödjék, s hogy a munkás és paraszti tömegek mind műveltebbé váljanak. Ezt segítették elő a történelmi szakosztály előadásai: A kommunista társadalomról, Forradalmak, osztályok és pártok a kapitalizmusban, Lenin élete és munkássága, Magyar szabadságmozgalmak. De ezt a célt szolgálta és szolgálja az a diafilm is, amely »Tolna megye büszkeségei-« címmel bemutatja megyénk haladó szellemű nagyijait. A történelmi szakosztály munkájához hasonló céltudatosságot mutat a többi társadalomtudományi szakosztály tevékenysége is. Ugyanakkor örvendetes tapasztalat — és ebben is benne van a TIT szervező, nevelő munkája —, hogy éppen a munkások körében nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés a politikai kérdéseket taglaló előadások iránt. Viszont ugyanakkor hibának kell felróni, hogy a parasztok körében már jóval kevesebb volt a politikai előadások száma, az alkalmazottak és értelmiségiek körében pedig elenyésző. A pedagógiai szakosztály tevékenysége éppen a »Szülők Főiskolája« előadássorozat nyomán ismeretes, s a jövőben is az eddig követetteket tekinti céljának a pedagógiai szakosztály. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat rendkívül fontos munkát végez. Közvetlenül segít a politikai, ideológiai kérdések tisztázásában, tagságát állandóan neveli, öntudatát fejleszti. A társulat munkája viszont még mindig nem elég tömegszervezeti jellegű. A taglétszám a város és megye értelmiségi dolgozóinak csak kis részét öleli fel, a többség a társulaton kívül marad, sem önmaga, sem mások művelésével nem törődik. Nyilvánvalóan adódik ebből a tényből a feladat: növelni, szélesíteni a taglétszámot, nemcsak elfogadni, hanem hívni is a még kívülálló, de a társulat felé közeledő értelmiségieket. Jogos kívánság az értelmiségi klub létrehozása, amely jelentős segítséget fog nyújtani a munka további javításához, TTgy véljük, a TIT munkájá- nak és más kulturális szervek munkájának összehangolása még mindig nem kielégítő, de ugyanez a kérdés felvetődik a művészeti tevékenység és a városi művelődési ház esetében is. A munka összehangolása legfeljebb az egyes rendezvényeknél, alkalmankint történik csak meg, nem általános, nem előremutató és nem hosszútávú. A városi tanács népművelési állandó bizottsága megalakulása óta még egyszer sem ülésezett. A művelődési ház tanácsát sem sikerült létrehozni. Nem vagyunk hívei a sok bizottságnak, de egy bizottságra, amely legalább negyed- évenkint előre meghatározza és összehangolja a városban folyó kulturális tevékenységet, feltétlenül szükség van. Ezt látják a kulturális élet irányítói és létrehozásán fáradoznak is. A művészeti élet területén Szekszárdon jelenleg sok a kívánnivaló. Színielőadást csak akkor lát a város közönsége, ha egy- egy hivatásos társulat Szekszárd- ra látogat, ugyanez a helyzet a zenei élet területén is. öntevékeny művészeti élet csak egyes vállalatoknál folyik, az is eléggé szétszórt, szervezetlen. Ezért fáradozik most azon a művelődési Véres augusztus Pontosan negyven évvel ezelőtt történt ezerkilencszáztizen- kilenc augusztusában. Tuba And rás befejezte a kenderáztatást a kis Duna-ágban. Beesteledett. Szekérre ült a fiával együtt és megindult hazafelé. Váratlanul két lovas bukkant fel a dülöúton. Amikor közel értek, jól lehetett látni, hogy mind kettőnek lúdtoll éktelenkedik a sapkáján. — Maga a Tuba András? — ezt a hadnagy kérdezte, aki elől lovagolt. — Én vagyok — válaszolt a kérdezett. — Akkor szálljon le a kocsiról! — ordított hirtelen rákvörösre vált arccal a hadnagy. Nem Madocsa felé vezették, hanem neki a határnak. Tuba András érezte, hogy szőr nyű tragédia készül. Az agyában lázasan lüktettek a gondolatok. A felesége jutott eszébe, aki özvegyen marad három árva gyermekkel. Aztán felelevenedtek előtte az elvtársak arcvonásai. Vajon hol lehet most a Szabó Erzsi, aki már a kommün előtt is szervezte ezen a vidéken a szegénységet? Mi lesz a Szakács Ernő ezer holdjával?... Hátranézett. Az egyik fehértollas megütötte. Most ők az tirak — gondolta elkeseredetten és többet nem nézett hátra. — A nyár folyamán egyszer már hatalomra kerültek, de akkor Szamuely megleckéztette őket. De hol van Szamuely? Vajon igaz-e, hogy meggyilkolták? Nem töprenghetett sokat. A hadnagy ráordított. — Forduljon be a kukoricásba! A lövést már nem hallotta. Az első lövés telibe talált. Halálát sokáig gyászolták a madocsaiak, akiktől még azon az augusztuson visszavették az urak a földet. H. T. ház vezetősége, hogy létrehozzon egy nagy táncegyüttest és ismét életrehívja — ha az eddiginél kisebb létszámmal is — a szimfonikus zenekart, amely minden évben legalább kétszer megalakul, aztán kétszer fel is oszlik. Az őszre komoly terveket kovácsolnak, amelyek megvalósulására a feltételek nagy része biztosítottnak is látszik. Színielőadást csak olyant láthat a közönség, amely a hivatásos színházaknál éppen műsoron van. A kispolgári szellem él és hat. Kétségtelen, hogy a színház- látogató közönség jelentős része még ma is a régi ásatag, értéktelen operetteket igényli, de az ilyenfajta igények érvényesülését nem szabad megengedni. A színházak műsorpolitikájába sajnos a vidéki népművelési munkásoknak nincs belszólásuk, holott ők tudják, mit igényel a vidék, s tanácsaik felhasználása minden bizonnyal javítana a jelenlegi helyzeten. Akkor az a helyzet se fordulna elő, mint az elmúlt tavasszal, hogy egyidőben a pécsi színház a Csárdáskirálynővel, a kecskeméti színház a Cirkuszhercegnővel, a kaposvári színház pedig a Viktóriával tájolta lényegében ugyanazt a vidéket. IV agyot fejlődött a Déryné ■*-' Színház műsorpolitikája és munkája. Az utóbbi években művészi színvonalban, színpad- technikában, műsorválasztásban a többi színházak fölé nőtt. A megyeszékhely lakosságát is figyelembe véve, feltűnően kevesen vesznek részt kulturális életünkben, kevesen mint szervezők, kevesen, mint irányítók. Jóval hátrább van Szekszárd ezen a téren, mint a legtöbb járási székhely. Az elsőrendű feladat a munka állandó és további javításában, növelni az aktivisták számát és tovább növelni az igényeket mind a hivatásos, mind az öntevékeny együttesekkel és előadókkal szemben, A párt művelődéspolitikai irány elvei szélesre tárták a kaput a lehetőségek megvalósulása előtt s ha ez az eddigihez hasonló lelkesedéssel párosul, úgy az eredmények létrejöttét semmi meg nem akadályozhatja. (40) — össze kell állítani egy feketelistát. Fel kell kutatnotok mindazokat; akik kiálltak a rend szer mellett. A hangtompítós pisztolyokat már megkaptátok. Adott parancsra a feketelistán levőket kell majd egyenként eltenni láb alól. Fel kell kutatni olyan helyeket, ahol fegyvereket lehet elrejteni. Mister Seeleyvel már megállapodtunk, hogy a fegyver- és lőszerutánpótlást megfelelő úton bejuttatja az országba. A lényeg az, hogy olyan helyet találjunk, ahol biztonságban lesznek. — Nekem van egy orvos barátom, akineij. Balatonakarattyán van nyaralója. Az teljesen elhagyatott, a környékén sincs villa — tett javaslatot a rejtekhelyre Czajlik. Helyes, akkor oda fogjuk szállítani ezt az adó-vevő készüléket is — mutatott Renner a szoba sarkába letett és ponyvával letakart adó-vevő készülékre... — Ezután a kézírás-utánzás gyakorlására, valamint a kloro- formos rablás módszereire tért ki — s végezetül már csak társalogtak. Renner régi kémtörténeteket mesélt, hogy társaiban a bátorság és a gyűlölet tüzét szítsa. A történeteket odakint hallotta, a tanfolyam kiképzőitől. Az ő oktatóinak is az volt a céljuk e történetek elmesélésével, hegy elszántságra, bátorságra neveljék a futárparancsnokot, akinek feladatává tették, hogy Magyarországon létesítsen egy kémhálózatot és tartsa az összeköttetést Nyugattal. — A kémek földalatti harcában csak egy becstelenség van: a gyávaság. Ezt jól jegyezzétek meg maitoknak. Ti már valaIVÍilyen legyen a jó komihunista? Segítse a gyengébbeket Pártonkívüli dolgozó vagyok. De nekem sem közömbös, hogy egy falu, vagy üzem életében milyen a pártélet és ezen belül milyen kommunisták vannak elsősorban a vezetőségben. Az én elképzelésem szerint az a jó kommunista, aki elsősorban munkahelyén olyan jó munkát végez a termelésben, hogy a többi dolgozó társai fölé emelkedik. Ezenkívül legyen egyszerű és közvetlen. Ha munkamódszer- átadásról van szó, akkor ne úgy képzelje magát, mint kiváltságos egyén, hanem mint akinek ez pártmunka és kötelesség. A fiatalokat, gyengébbeket segítse, hogy azok is hasonló jó munkát végezhessenek munkahelyükön. Ennyit talán a munkaterületről. A családi élete legyen őszinte és megbonthatatlan. Az őszinteséget úgy képzelem el, hogy a mindennapi életben felmerülő problémákat és ezenkívül bármi más gondot, örömöt, bánatot a feleséggel és az arra érett gyermekeivel tárgyaljon meg és a család döntése alapján irányítsa a családi életet. Ez aztán magával hozza a megbonthatatlanságot is. Szórakozás közben legyen jókedvű és szerény. A túlzott szeszesital fogyasztástól tartózkodjék és másokat is a lehetőséghez képest tartóztasson vissza. Ilyen helyeken a túlzott politikai vitákban ne vegyen részt, hanem keressen más olyan alkalmat, ahol az érveket és ellenérveket zavartalanul, nyugodt körülménye^ között meg tudják tárgyalni. Egyéb szórakozásában szerepeljen a mozi, színház és nem utolsósorban sok könyv, újság és egyéb szórakoztató és tanulságos olvasmány. Végezetül az a jó kommunista, aki tiszta meggyőződésből beszél és cselekszik! A kritikát elfogadja és a párt Központi Bizottságának határozatait, valamint a párt irányvonalát szem előtt tartva halad megtántoríthatatlanul azon az úton, melyet részére ebben a gyönyörű, szocializmust építő országunkban kijelölt! Vankó József vonatvezető, Bátaszék Megdicsérjük Strumberger István elvtársat, a Bonyhádi Cipőgyár dolgozóját A második negyedévben Strumberger elvtárs kiemelkedő termelési eredményeket ért el munkahelyén. Különösen az anyag takarékos felhasználásában ért el jelentős eredményt. Áprilisban (1800 forint, májusban 5990 forint, júniusban 5718 forint értékű anyagot takarított meg. Eredményes munkáját a gyár vezetősége 2304 forint prémiummal jutalmazta. A kongresszusi versenyben is kiemelkedő eredményeket ér el Strumberger István elvtárs. Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnöksége Cukrászda nyílt Felsőnyéken Vasárnap nyílt meg a Felsőnyéki Földművesszövetkezet cukrászdája. A földművesszövetkezeti tagok a részjegyek növelésével gyűjtötték össze a cukrászda berendezéséhez szükséges összeget. A cukrászda megnyitásának I napján a vártnál nagyobb volt a forgalom. A számítások szerint a vendégek több mint egy mázsa fagylaltot fogyasztottak el. Este a cukrászda udvarán tánc- mulatságot rendeztek a felsőnyéki fiatalok. Pintßr István—Szabó László mennyien megjártátok a kommunista börtönöket, van okotok a gyűlöletre. Tanuljatok a nagyoktól, a nagy kémektől. Akiről most szó lesz, az az első világháború és az utána következő időszak legzseniálisabb kémje volt. Konstantinápolyban, a »Fanar«-ban született: Sir Basil Zacharoff. A szemét, a piszok neveltje volt. Tizenkét éves koráig bocskorszíjakat árult, majd amikor megerősödött, kikötői hor dár lett. Tizennyolc éves koráig hordozta hátán a kikötőből a rak tárakba a hatalmas ládákat, mikor egy esős napon, a sárban egy angol fontot talált. A mellette álló török rendőr két pofont és letartóztatást ígért, ha a talált összeget meg nem felezi vele, mire a kikötőkben levő lebúj- ba ment, ahol egy ismeretlen angol ember minden pénzét elnyerte kártyán. Zacharoff megbarátkozott ezzel az emberrel. Az angol elmondta, hogy egy nagy angol fegyvergyár ügynöke és fegy vereket szeretne a török kormánynak eladni. Zacharoff emlékezett arra, hogy volt egy gyerekkori pajtása, aki a hadügyminisztériumban lett kutyamosó és arra gondolt, hogy e barátja révén talán tudna az angolon segíteni. Az angol felbiztatta, hogy sok-sok pénzt, sőt egymillió fontot is kereshet, ha ellopatja számára a fegyverszállítási okmányokat, mert az orosz cár háborút készül üzenni a töröknek, s ebben az esetben Anglia és Franciaország megtámadja Orosz országot. Zacharoff kutyamosó ba rátjával ellopta az okmányokat, s így a franciák és a belgák legnagyobb bosszúságára az angolok kapták meg ama háború fegyver szükségleteinek szállítását, amely' a krimi hadjárattal kezdődött és a párizsi békével fejeződött be. Ekkor Zacharoff úr 18 éves volt és az angol »Maxim« gyáraktól nem aktalopás, hanem »közvetítés« címén egymillió angol fontot kapott. Halljátok? Egy millió! — ösztönözte társait Renner. — Az angol fegyverszállító, miután az üzletet lebonyolították, levitte Zacharoff urat Angliába, ahol beadta kémnevelő intézetbe és három évi intenzív tanulás után az intézet igazgatója azzal bocsátotta el, hogy többet tud, mint ő. Ez alatt a három év alatt olyan zseniális nyelvtalentumnak bizonyult, hogy tizenkét nyelvet tanult meg egyforma könnyedséggel. Tanulmányainak befejezése után az angolok Algírba küldték, hogy ott a franciáknak kellemetlenkedjék. Kémkedéseivel milliókat keresett. Néhány év eltel»
