Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-11 / 187. szám

1959. augusztus 11, TOT,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Aratási ünnepély Domboriban Nagy volt a nyüzsgés szomba­ton délután a fadd-dombori Sza­badság Földje Tsz-ben. A köz­ponti épület előtt hatalmas sá­tort vertek a KISZ-fiatalok, aho­va asztalokat, padokat hordtak össze. A lányok az asztalok terí­tésével voltak elfoglalva. A sátor közelében Hidvégi néni vezetésével asszonyok forgolód­tak és három bográcsban főzték a disznópörköltet, amelynek illatát messzire elsodorta a Duna felől lengedező szél. A hagyományos aratási ünne­pet ülték ezen a napon a fadd- dombori Szabadság Földje Tsz tagjai. — Régi, még a múltba vissza­nyúló hagyományai vannak ná­lunk az aratási ünnepnek, csak­hogy másként „ünnepeltünk” a felszabadulás előtt és másként ün­nepelünk azóta. A felszabadulSs előtt az uraságnak vetettünk, arat tunk, csépeltünk, ma pedig saját magunknak, ez pedig alapvető különbség — mondja Kővári Sán­dor elvtárs, a tsz párttitkára. Az idősebbek még visszaemlé­keznek arra, amikor búzakoszo­rúval a kastély elé vonultak a cselédek, az uraság meg a kas­tély ablakából nézegetett lefelé s legtöbbször arról beszélt, hogy kevés gabona termett ugyan, de azért, ha nem is teljes egészében, de megadja a kommenciót. — Adok kenyeret — ha szűkö­sen is — mindenkinek — mondta. — Nem volt nekünk abban az időben mulatni, ünnepelni való kedvünk — idézik a múltat. — Az idei évben szép termést takarítottunk be. Jól dolgoztunk, az idő is kedvezett, jók a termés­átlagok. Búzából 13,80 mázsa, ár­pából pedig 17 mázsa az átlag­termés — mondja Kiss István, a tsz agronómusa. Azután arról beszél, hogy a tsz apraja-nagyja kivette a részét a betakarítási munkálatokból, ame-■ lyek az elmúlt héten veszteség- mentesen fejeződtek be. — Nem is tudnék neveket em­líteni, akiket dicséret illetne. Ná­lunk mindenki megtette a magáét 36 vagon árpát és búzát, 150 má­zsa zabot és 160 mázsa borsót csé­peltek el a cséplésnél dolgozó tsz- tagok. — Jubileumi aratás volt azj idei — veszi át a szót Szűcs Fe­renc tsz-elnök. 10 évvel ezelőtt, 1 1949 tavaszán alakítottuk a tsz-tí s 10 évvel ezelőtt takarítottuk bej először a gabonát saját magunk- J nak, — azóta pedig pedig mindenJ évben — ezt az évfordulót ünne-J peljük most, A gépeké és a fiataloké a főszerep — A munka? Az nálunk a gé­peké és a fiataloké — mondja Szoboszlai Gyula, az Alsópéli Ál­lami Gazdaság rácegresi üzem­egységének vezetője. — A dol­gozók többsége fiatal és om'í csak lehet, géppel végzünk el. (Az üzemegységvezető is az első »félidőben« jár, húsz és har­minc között.) —• Az aratás ideje alatt így volt nálunk; három kombájn aratott, egy a Szuper-Zetor a járvusilózót vontatta, két vontató a silót hordta a silógödörhöz, azt egy lánctalpas taposta, két Zetor. a magot hordta a kombájnoktól, egy Zetor a lucernát kaszálta harmadszor, két G. 35-03 a szal­mát húzta le a tarlóról, két G. 35-ös a cséplőgépeket hajtotta meg, egy G. 35-ös tarlóhántást végzett, egy Sz. 100-as, hernyó- talpas traktor a pillangósokat törte fel a búza alá. Tehát volt dolga a gépeknek. Száz hold bú­zát arattunk aratógéppel, azt vö­rösherével vetettük felül, azért, a többi gabonát — 455 hold volt az aratnivaló —, kombájnnal arattuk. Két kombájnnal olyan fiatalok dolgoztak, akik a ta­vasszal szabadultak a szakmá­jukban, de nagyon szépen dol­gozott mindegyik, ifj. Szűcs Já­nos is és Stier Mátyás is. — Igen, a fiatalok és a gépek egyre nagyobb szerephez jutnak itt nálunk. A gépek olyannyira, hogy egy-két éven belül teljesen kiselejtezhetjük a lovakat; — így jellemezte az üzemegység munkáját a fiatal üzemegységve­zető. Társadalmi összefogással lekövezték a Sió utcát Harcon Lassan beesteledik s gyülekez­nek a tsz-tagok és a meghívott vendégek az ünnepi vacsorára. A tsz fiataljai, a lányok gyorsan felhordják az asztalokra a tálak­ban gőzölgő pörköltet. Ök már azt sem bánnák, ha befejeződne a vacsora, legszívesebben a táncot ropnák, mert , időközben megér­keztek a zenészek, s ugyancsak húzzák a talp alá valót. Mindenki jókedvű s öregje, fiatalja egyaránt mulat kivilá­gos virradatig. Pozsonyiné Üzemi könyvtáros Sárga, vékony borítólapja < gyűrött. Sarkai felkunkorod- { tak. Maszatos is. »Könyököl- < csönző füzet-». Belül a neveket nehéz kéz ( véste a vonalak közé. Meg- < megremegett közbe-közbe a ce- ( ruza, mert ez néha nehezebb ( mint 100 téglát 30—40 méterre I tolni a talicskán. Üzemi könyv I táros. Szemben ül velem. Ke- I zei izmosak, kemény a bőr a I tenyerén. Ruhája, haja, arca I téglaporos. Szeme körül rán- I cok, a gondok, a küzdelem, de I a derű ráncai is, mihelyt úgy < fordul a szó. ötvenen felüli < már, de lelkesebb sok fiatalabb ( nál. A különbség annyi, hogy 1 ez nála halkan jelentkezik és < útját állhatatos kitartás, követ1 kezetesség, lelkiismeretesség1 jelzi. Kemény munkás egész nap 1 és szolgálatkész könyvtáros, ha * bármikor könyvet kérnek tőle.( Nem csoda, ha a hetven dől- 1 gozó közül 35—40 állandóan ol- * vas. Vándorolnak a téglaporos f kezek láncán Móricz Zsigmond j könyvei és a »Város peremén» elolvasása után József Attila j verseskötetét is kérik. S a könyvtáros ebédszünet­ben, munkaidő után megy a | szekrényhez és kiad, vissza­vesz, beszél, rábeszél... A sár- j ga, gyűrött kölcsönző füzet pe- ( dig jólesőn nyitja szét lapjait, | hogy újabb és újabb neveket j véssenek bele. Úgy érzem, korunk történél-1 mét írják... Sz. K. Szólj Te is hozzá: Milyen legyen a jó kommunista? Fontos, hogy képezze magát Saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen rossz hatást kelt, ha egy kommunista képzetlen. Kilenc évvel ezelőtt vezető beosztásba kerültem. Olyan munka- területre osztottak be, ahol semmihez sem értettem. Kezdetben rendkívül nehezen ment minden. Már-már úgy döntöttem, hogy megszököm a beosztás elől. De a párt megállított és azt mondta: — Tanulj, érd utol és kerüld el a többieket, s akkor nem lesz semmi hiba. így történt. Rávetettem magam a tanulásra. Technikumot vé­geztem, most egyetemre járok. Az emberek gyakran keresnek félj hogy tanácsot kérjenek tőlem. Szívesen adok tanácsot és örömmel gondolok arra, hogy szökés helyett a tanulást választottam. Politikai kérdésekre is csak az tud választ adni, aki tanul. Az ötvenhatos események idején szerintem egyes párttagok azért vesztették el fejüket, mert nem volt eléggé elmélyült a politikai tudásuk, és így megzavarta őket az ellenség demagógiája. Hogy egy kommunistát elismerjenek a pártonkívüliek vezetőjük­nek, ahhoz szerintem az is feltétlenül szükséges, hogy politikailag és szakmailag a legjobbak közé kerüljön. Sz. J. Szekszárd Á pártáiéi hírei a Szekszárdi járásban Az MSZMP Szekszárdi Járási Bizottság VB-ülést tartott. Napi­rendi pontként a vezetőségek új- jáválasztásának tervét tárgyalták meg. A második napirendi pont­ban az augusztus 20-i ünnepsé­gek feladatait határozták meg. * Tolna község pártszervezete és tanácsa vándorzószlót alapított. A vándorzászlóval a község szö­vetkezetei között folyó verseny győztesét jutalmazzák. Az első télévi versenyben a fémtömeg- rikkgyártó ktsz szerezte meg az elsőséget, s ezzel együtt a ver­senyzászlót is. * Bátán összevont párttaggyűlé­sen foglalkoztak az ősszel induló pártoktatás kérdéseivel. A tag­ság igen helyesen .bírálta az el­múlt év oktatással kapcsolatos hibáit, amelyet idén ki fognak javítani. * Sárpilisen az Uj Március Tsz kommunistái helyesen foglaltak állást a gabonaosztás és a háztá­ji gazdaság arányának kérdései­ben, amelyről a tsz-en belül na­pok óta vita folyt. * A Tolnai Textilgyár párttag­gyűlésén a pártkongresszus tisz­teletére indított verseny állását tárgyalták meg. Megállapodtak abban, hogy a versenyben kitűn­tek között 15 000 forint jutalmat osztanak ki. A gyárban a fősúlyt a minőség javítására helyezik; Jó a versenynyilvánosság is: név szerint dicsérik a termelés leg­jobbjait és bírálják a selejtgyár- tókat. ó Televíziós készüléket vásárolt a eagykóays nötanács A szomszédos községekben is jó hírnévnek örvendő kultúregyüt tese van a nagykónyi nőtanács­nak. Tavaly Kálmán Imre Csár­dáskirálynő című operettjét tanul­ták meg és mutatták be környező községekben is. Az előadások­ból származó 6000 forint bevéte­len televíziós készüléket vásárol­tak. A tavasszal új színdarab be­tanulását kezdte meg az együttes; de a próbákat a nyári munkák miatt félbe kellett szakítani, s így csak az ősszel kerül sor Huszka Jenő: Szabadság, szerelem című operettjének bemutatására. Az őszi előadások bevételéből búto­rokat és egyéb berendezési tár­gyakat vásárol helyisége számára a nőtanács. Még a felszabadulás előtt tör­tént Harcon... összeült a képviselőtestület, mondván, csinálni kéne már va­lamit a faluban, amivel gyarapod­hatnának tekintélyben s az utó­kor is emlékezhetne rájuk, mint a szűkebb hon nagyreményű atyá­ira. — Le kellene köveztetni a Sió utcát — lcottyantotta el magát az egyik. — Az nagyon jó lesz — bólintottak rá a többiek. Most már csak a pénz előteremtése volt a gond. Nem sokáig, mert pót adót vetettek ki, s a pénz együtt- állt. Csak az útépítés nem akart megkezdődni..; így ment ez akkoriban még vagy három alkalommal, s elin­téződött az építés halogatása az­zal, hogy „közbejött valami”, leg­utoljára a háború, 1944-ben. Hi­hető, hogy ez az utóbbi volt egye­dül nyomós ok az útépítés elma­radásában. A többi az olyan lehe­tett, amely leplezte az igazi szán­dékot, az úri huncutságot: minél több pénzt kipréselni a lakosság­tól, hogy milyen címen, az nem számít. Ha igazán akartak volna épí­teni, még a lakosság társadalmi munkájára is számíthattak volna. Ennek aztán igazán hagyománya van Harcon. Csak egy példát rá: 125 esztendővel ezelőtt a lelkes harciak egy közeli várrom köveit szállították be közös erővel a fa­luba, s felépítették belőle a templomukat. A társadalmi összefogásnak ez a hagyománya mostanában éledt újjá. Most is összeült a község ve­zető testületé, s az évtizedek óta vajúdó Sió utca lekövezése is szóba került. És, mert változtak az idők, a szóból tettek lettek. Rö­vid időn belül már 800 tonna kő állt rendelkezésre. Azóta ezt be is építették. Azelőtt olyan sár volt ebben az utcában, hogy a kocsik tengelyig merültek benne. A fa­lu lakosságának társadalmi mun­kája sem hiányzott. Hordták a ho mokot, s akinek nem volt kocsi­ja, lova, az a kövezőknek segí­tett. Hasonló összefogással épült több mint 500 méter hosszú járda is az autóbusz megállóhoz. Igaz, erre csak mostanában van szük­ség, hisz régen nem volt autó­busz, de az a 35 új ház sem, I amely néhány év alatt itt épült. KP 14 84 Ez a rendszáma annak a 125 köbcentiméteres Csepel motor- kerékpárnak, mely vasárnap reg­gel 8.50 perckor Fácánkert felől megállás nélkül fordult a 6-os számú műútra. Ez volt az egyik szabály'alansága a motorosnak. A másik: a tankon ;iy ••■írom év j körüli «••• rmr'-e- v"i. A mv.út . t mintegy 3—4 kilométert haladva letért a Fadd felé vezető földes- úlra. A műúton utazósebessége 60—70 km között volt. A motor vezetője gondoljon sa­ját magára, feleségére és gyer­mekére, és a jövőben tartsa be a 1 -lekedési szabályokat, míg r.;m találja magát — legjobb esetben — a kórházban. (39) — Erről beszélgettünk. Dallam azt mondta, hogy sajnálhatom, hogy a felkelés nem végződött győzelemmel, mert akkor engem gazdagon megjutalmaztak volna. Bizonyára honvédtiszt lett volna belőlem... — No, hogy kiből lesz magyar honvédtiszt és kiből nem, azt mindenesetre nem egy amerikai ezredes fogja eldönteni... És mi­ből gondolja, hogy Dallam állhat­ta volna a szavát? Vagy csak ígérgetett magának? — Nem ígérgetett... Azt mond­ta, hogy ha az ellenforradalom győzött volna, akkor amerikai katonák is érkeztek volna... — így már értem. Maga ott lett volna »magyar« tiszt, ahol amerikai katonák vannak. így Dallam úrnak bizonyára lehető­sége lett volna magát kineveztet­nie... De hát nem jöttek ameri­kai katonák. Akárhogy is szeret­te volna Dallam úr is, meg maga is... Elsiratták tehát a »dicső forradalmat«... S aztán elváltak csendben? Dallam nem iS' kérte magát semmire? — De igen... Kérte, hogy láto­gassam meg az Sz.-i és a K.-i re­pülőtereket. De azokat már nem rajzoltam le, oda sem utaztam... — Abbahagyta végleg a kém­kedést? — Igen. — No, jó. Akkor még csak arról számoljon be nekem, hogy miért szerepeinek a jegyzeteiben más, nem a légierőkre vonatkozó adatok?... — Azokat úgy megr.-ercztem... Jó, ha ilyesmiről tud az ember... Pintér István—Szabó László — Hát egy kémnek jó, ha tud... Nekünk jó, ha nem tud... És eze­ket az ipari adatokat is továbbí­totta Dallamnak?... — Nem... — Valóban nem, mert Dalla­mot közben kémtevékenység miatt kiutasították. Elment a gaz da, és aztán maga is idekerült. A főhadnagy ír, véget ér a ki­hallgatás. A kém beismerő val­lomást tett, s amit mondott, az valószínűleg igaz. Miután Illéssyt elvezetik, a fő­hadnagy maga elé teszi az irat­csomót. Számára csak most kez­dődik az igazi munka. Be kell szereznie a tárgyi bizonyítéko­kat, a tanúk egész sorát kell ki­hallgatnia. Hiszen senkinek az elítéléséhez nem elegendő csak a saját beismerő vallomása, ér­dektelen tanúk vallomására és tárgyi bizonyítékokra van ahhoz szükség. A vizsgálótiszt papírt terít ma­ga elé. Jegyzeteket készít, felvá­zolja, hogyan folytatja majd to­vább a nyomozást... A TITOKZATOS KARÚRA Esténként már szabadon jár­lak az emberek, az utcán a fegy­verropogást az építés, az újjáépí­tés zaja váltotta fel. Februárt ír­tunk. A IX. kerület egyik laká­sában kis társaság vitatkozott. — Renner Péter, a »forradalom hőse« vitte a szót: — Nem szabad túl szélesre ki­építeni a hálózatot. Azt a meg­. bízást kaptam, hogy mindössze harminc-harmincöt embert szer­vezzünk be... — És ezzel akarsz te újból sza baclságharcot csinálni? — szólt közbe Czajlik Péter. — Nekünic nem az lesz a fel­adatunk, hogy harcoljunk, hanem hogy előkészítsük ezt a harcot... Adatokat kell szolgáltatni és eh­hez elég ennyi ember is. Vi­gyázni kell nagyon a lebukásra, Seeley úr a lelkünkre kötötte, hogy csak óvatosan cselekedjünk. Egyébként ne ezen vitatkozzunk most, hanem kezdjünk hozzá a chiffre-írás gyakorlásához. Talán azt ismertetem először, amit oda­kint erről megtanultam. És Renner Péter, akárcsak egy középiskolai tanár a tanítványait — úgy oktatta embereit a ' kém hírközlésének egyik alapvető módszerére. Szinte szó szerint tudta azt, amit odakint Becsben a kiképző iskolán beléje vertek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents