Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-11 / 187. szám

TOLNA MEGYFT Nfl®tTJSAG 1959. augusztus lí< CJ1: cl virágos Szekszárd Mikor felkerestem Kalmár Jó­zsef elvtársat, a szekszárdi ta­nács végrehajtó bizottságának el­nökét, éppen Isgum Ferenccel, a városi virágkertészet főkertészé­vel beszélté^ meg a jövő évi ter­veket- Először a virágüzlet meg­növekedett forgalmáról volt szó. Három évvel ezelőtt az üzlet évi forgalma mindössze 100 000 forint volt. Azóta 250—300 ezer­re emelkedett. Az idén is eny- nyi lesz körülbelül. Ebből arra lehet következtetni, hogy az em­berek virágszeretete megnőtt: — aki pedig a virágot szereti, rossz ember nem lehet — mondja ne­vetve Kalmár elvtárs. — Az idén lesz-e elég az egyik legkedveltebb cserepesvirágból, a ciklámenből? — fordulok Isgum elvtárshoz. — A ciklámenből, amelynek fő értékesítési szezonja október kö­zepétől, február végéig tart, az idén 2500, jövőre 4000 cseréppel termesztünk. Remélhetően ez az idén elég lesz. Ezenkívül még sót- egyéb cserepes virágot is termesztünk, összesen az idén mintegy 8000 cseréppel. — Miképpen igyekeznek meg­valósítani azt a mindannyionl:- nak nagyon tetsző és várt célt, hogy virágossá teszik Szek- szárdot. — Elsősorban úgy, hogy a vá­ros virágkertészetét a kor köve­telményeinek megfelelően átala­kítjuk. Még az idén sor kerül a melegágyak átalakítására. A me­legágyak fakereteit téglával épít jüir át. A kertészet öntözési mód­szerét is megváltoztatjuk jövőre. Eddig a városi vízvezeték háló­zatából öntöztünk, azonban az onnan nyert vízmennyiség a nagy nyári meleg idején nem volt elég. Jövőre a kertészet te­lephelyén lévő bővizű kútból fo­gunk öntözni egy villanymotor segítségével. Addigra elkészül az öntözéshez szükséges csőhálózat beépítése is. Ezekkel az átalakí­tásokkal teremtjük meg a felté­telét annak, hogy teljesen áttér­hessünk a virág- és díszfa-terme­lésre. A díszfaiskolai termesztést az teszi szükségessé, hogy a vá­ros parkjait, tereit, utcáit saját fákkal tudjuk beültetni. — A parkosítás terén, milyen elgondolások vannak? — Tervbe van véve, hogy a ré­gi városi gőzfürdőt lebontják és a helyén egy parkot fogunk lé­tesíteni. A meglévő parkot pedig rózsaligetekkel és díszbokrokkal tesszük szebbé. Szekszárd rendezett utcáit a Wosinszky Mór utcához hason­lóan fogjuk virággal beültetni. Ehhez a munkához szükséges a lakosság támogatása is. A házak előtti virágok és fák ápolásáról a lakosságnak kell majd gondos­kodni, mert csak így lehet elér­ni, hogy Szekszárd virágos város legyen. S. J. Mit láttam u bécsi VIT-en? Augusztus 4-én a késő esti órákban a Rathausplatzon egymás után ötször megszólalt a gong, s ezzel véget ért az 1959-es bécsi Világifjúsági Találkozó. Gazdag sport- és kultúrműsor zajlott le lü napon át az osztrák fővárosban. A világ öt földrészéről Becsbe se­reglett ifjúság a béke és barát­ság jegyében találkozott, tanács­kozott és vetélkedett a színpadon és a sportpályán. A gongütés a seregszemle vé­gét, a játékok befejezését jelen­tette, de az élmények sokáig él­nek még azokban a küldöttekben és turistákban, akik részesei vol­tak az eseményeknek. A nagy­szabású rendezvények mellett sok apró epizód is történt, ame­lyekre ugyancsak szívesen emlé­keznek vissza azok, akik ezekben a napokban Bécsben jártak. A sok apróság közül álljon itt né­hány. A MOSZKVAI SZIMFONIKUSOK A KONZERTHAUSBAN Minden bizonnyal régen látott akkora sikert a Konzerthaus, mint amilyet a moszkvai szimfonikusok arattak. A szó legteljesebb értel­mében a világ minden tájáról ide screglettek a fiatalok és idősek százai, ezrei. Voltak itt fehér és fekete turbánosok, csónaksapká­sok és stólások, fekete, göndör hajú négerek és lenge, szőke hajú /?PU úfeá# “Ső^Uidéit? öreg bajuszos bácsi ül az épülő kultúrház árnyékában és békésen pipázgat. A kölcsönös üdvözlés után feltettem a szo­kásos kérdést: — Mi újság a fa­luban? — Újság nincs. 'Éldegélünk, dolgozgatunk. Megvagyunk. — Hát a kultúrház? — kérde­zem. Rám néz az öreg csodálkoz­va, kiveszi a pipát a szájából: — Kedves kartárs, ez már nem új­ság nálunk, felépül lassan. Azt mondja: ez már nem újság vagyis ez már természetes. Kö­rülöttünk nagyon sok olyan je­lenség van, amit mór megszok­tunk. Nem újság az, hogy új falu épült az árvízdöntötte romok helyén, a bogyiszlói cigányok olyan téglaházakban laknak, ami lyen még a parasztgazdáknak sem jutott azelőtt... Azt mond­juk ez ma már természetes. Persze akad azért a szürke hétköznapi életben is, ezeken kí­vül is újság Bogyiszlón. A TERMELŐSZÖVETKEZET LEGFŐBB GONDJA Idén negyvennégy forintot akarnak kifizetni a -bogyiszlói Uj Elet Tsz-ben egy munkaegység­re. Mégpedig úgy, hogy a munka egység érték hetven százalékát pénzben és harminc százalékát terményben fizetik ki. Az idei jó termés és a jó gaz­dálkodás lehetőséget is nyújt erre. Kész a cséplés, tiszták a ka­pások, kazlakban áll a széna, szántják a tarlót... A munkák jól haladnak. Most az a legfőbb gond és azt kell jól előkészíteni, hogy teljesíteni, sőt túlteljesíteni tud­ják árutermelési tervüket. Elő­írás szerint 100 hold redukált szántóra vetítve 153 ezer forint értékű árut kell értékesíteniük. Az elnökkel Zsidi Józseffel számolgatjuk a tételeket: papri­kából bevételeznek 270 ezer fo­rintot, cukorrépából 14 ezret, rost kenderből 150 ezret, hízóbikákból 76 ezret, sertésekből 206 ezret, egyéb hízómarhából 17 ezret és így tovább. így az előzetes számításokból kiderült, hogy lévén alig négy­száz hold földterületük, áruter­melési tervüket nemcsak teljesí­tik, hanem még körülbelül hat­van százalékkal túl is teljesítik. S ezért komoly kedvezményt, 36 ezer forint hitelelengedést kap­nak az államtól. Ebből is látszik: érdemes érté­kesítésre termelni, nem is be­szélve az ugyancsak jelentős nagyüzemi felárakról. CSÉPELNEK A CIGÁNYOK Sarkadi Ferenc 9 holdas egyé­ni paraszt gabonáját csépeli a cigányok cséplőcsapata. Jól megy a gép és a cséplőmunkások szor­galmasan dolgoznak. A 13 éves Bognár Teritől a 66 éves Kovács Józsefig fiatalok, öregek fognak — A chiffre, a rejtírás, ősrégi titkos hírközvetítő módszere, amelyet a történelmi idők folya­már a szembenálló felek min­dig használtak. Vannak egyszerű és vannak rendkívül bonyolult rejtírások. Az egyik legegysze­rűbb az. amikor a két fél előre megegyezik abban, hogy a szöve­get egy száz kockás négyszögbe írja, és a betűket az olvashatat­lan függőleges irányban leírva továbbítja. Ez az úgynevezett Ajax-rendszer. Ha komplikálni akarjuk, ezt a betűk bizonyos előre meghatározott rendszer sze­rint való permutálásával érjük el. Ha viszont a betűket számok­kal helyettesítjük, az eredeti szö­veg még inkább megíejthetetlen- né válik. Például az a-50-nel, a b-48-cal, az e-61-gyel és így to­vább. Lehet úgy is variálni, hogy egy betűt más betűvel helyettesí­tünk. Például a v-á-val, a j-v- vel, az f-x-szel stb. Ha még to­vább komplikálódik a rendszer, mondju^ összeadással, szorzással, gyökvonással, akkor a chiffre megfejtése ideget és lelket ölő mesterséggé válik, magyarázza Renner, a nyugati kémiskolák­ban jól kiképzett futárparancs­nok. Óvatos volt, tudta, hogy embereit — ha nagyon rövid is az idő — legalább olyan alapos­sággal kell felkészítenie a »nagy munkára«, mint ahogy őt oda- kinn felkészítették. Renner Péter egyébként két­szer járta meg a magyar népi demokrácia börtöneit és 1956 ok­tóberében, az ellenforradalom­ban a Szabad Nép székház elle­ni fegyveres támadással kezdte újra pályafutását, majd felbuk­kant a Széna-téren, később a Cor vin-közben ütött tanyát, és Pong- rácz Gergelynek, a hírhedt el­lenforradalmár parancsnoknak a helyettese lett. »Érdemeinek« el­ismeréséül itt nevezte ki Pong- rácz felderítő tisztté, később a Honvédelmi Minisztériumba küldték bizalmas iratok megszer­zésére. Kapcsolatba került Ki­rály Bélával, aki a gyilkos Ren­ner Pétert és társait kimentette Nyugatra, ott pedig hírszerző is­kolára küldte őket. Renner mindössze néhány napja volt ide haza, máris megtalálta a »meg­felelő« szálakat kémhálózata ki­építéséhez. A banda valamennyi tagja válogatott ellensége volt a népi demokráciának. Ezért is jöt tej. össze esténként olyan nagy szorgalommal, hogy parancsno­kuk oktató szavait hallgassák... — Persze tudnotok kell, hogy az ellenfél addig csüri-csavarja az előtte ismeretlen betűket és számokat, addig permutálja őket, amíg meg nem állapítja a rend­szer lényegét és meg nem fejti mindazokat a titkokat, amelye­ket például mi is ki akarunk juttatni. Mi olyan rejtírás-rend- szert fogunk használni, hogy le­hetőleg ne tudják megfejteni. Mindegyikötőknek meg kell vá­sárolnia a »Vihar Itália felett« című könyvet. Ezt használjuk majd a hírek továbbítására. — Vegytintával tiszta papírra szá­mokat fogunk írni. A rendszer lényege a következő: a szó előtt fel kell tüntetni az oldalszámot. A könyv megfelelő oldalszámán aztán ki kell válogatni a szük­séges betűket, ezeket meg kell számozni az oldal első betűjétől kezdve, s a felhasznált betűk sor számát kell az oldalszám után ír­ni. A vegyindigó láthatatlanná teszi az írást, de ha netalán elő is hívnák, a számsorból nem fog­nak tudni megállapítani sem­mit... — mondta fellengzősen a futárparancsnok. — Mindig csak pénzt költeni és költeni — vette át a szót Sö­rös Imre, aki már egyszer el volt ítélve kémkedésért 15 évre, de az ellenforradalom őt is ki­szabadította. — Kaptatok pénzt vagy nem kaptatok? — intette le Söröst Renner Péter. — Ha nagyon sírsz, akkor majd pontos elszá­molást készítünk. Jó? — No, azért nem kell mind­járt komolyra fogni, de igazán adhatnál még egy kis pénzt... Renner nem sokat teketóriá­zott, kidobott a zsebéből egy kö- teg százast, tízezer forintot. Te­hette, jól megtömték odakint. — Aztán folytatták az oktatást. (Folytatjuk.) itt össze a gépnél és munkájuk­ról mindenki elismerően nyilat­kozik Bogyiszlón. Orsós Lajossal, a banda-gazdá­val s egyben a cigányokból ala­kult mezőgazdasági szakcsoport elnökével beszélgetek a bogyisz­lói cigányok életéről. Sokan van- nav Bogyiszlón a cigányok kö­zött még olyanok, akik nehezen tudnak beleilleszkedni új társa­dalmunkba, de mind kevesebb ezeknek a száma. A többség meg érti, hogy manapság a munká­nak becsülete és haszna van. Aki jól dolgozik, az jól is él. Itt a cséplőcsapat tagjai kö­zött vannak olyanok is, akik vál­lalatnál dolgoznak és a fizetett szabadságuk idejét áldozzák a cséplésre. Ilyen például a vasút­építésnél dolgozó Balogh János is. Ezeknek jut élelemre, ruhára, bútorra meg rádióra is. A cséplők eddig közel 25 va­gon gabonát csépeltek el: napon­ta 180—190 mázsát. Messze túl­teljesítik az elaprózott kazlaknál dolgozó 1070-es cséplőgépnek a ■normáját. S ezeknek a példája irányt mutathat mindenkinek a Dankó-telepen. PÁROSVERSENY Párosverseny folyik a bogyisz­lói és a szedresi földművesszö­vetkezet között. Most értékelik éppen a versenyt. Bánhegyi Ven­del, a bogyiszlói és Molnár Jó­zsef, a szedresi ügyvezető szá­mokkal teleírt papírlepedők fölé hajolnak és számolják a százalé­kokat, pontokat. Végül is a bo­gyiszlóiak győztek az első félév­ben: 701 jó pontot értek el a szed resieir 335 jó pontjával szemben. A szedresiek eredményei a ve­reség ellenére sem lebecsülen­dők. A tavalyi évhez képest ők is sokat fejlődtek. Például a jö­vedelmezőséget a szedresiek 11,2 százalékkal túlteljesítették. A bo gyiszlóiak persze többel: 21 szá­zalékkal teljesítették túl jövedel­mezőségi tervüket. Majd az év végén dől el a ver­seny! A szedresiek még nem mondtak le a győzelemről. S ez a helyes! így kellene ver­senyeznie minden földművesszö­vetkezetnek a megyében. GYENIS JÁNOS svédek, temperamentumos ola­szok és higgadt vérű angolok, al­gériaiak és franciák. Természe­tesen igen nagy számban voltak hazaiak is. De ki győzné felsorol­ni valamennyit? A moszkvai szimfonikusok a muzsika klasszikus mestereit szó­laltatták meg, s a közönség igen hálás volt a szép zenéért, a ma­gasszínvonalú előadásért. S ami­kor a zenekar ráadásul Hacsatur- ján Kardtáncát játszotta — szinte tombolt a közönség. A mi fü­lünknek szokatlan volt, hogy a vastaps mellett igen erőteljes láb- dübörgetéssel is kifejezésre juttat­ták tetszésüket a hangverseny hallgatói, akik nem egyszer fel­állva ünnepelték a zenészeket. A mellettem ülő egyik osztrák fiú, nyilván a Szabad Európa rá­galmaira gondolva, így kiáltott Del: „Hol itt a közömbösség és unalom?!”. Ezt a kérdést egyéb­ként minden hivatalos VIT ren­dezvényen fel lehetett volna ten­ni. A zsúfolt nézőtér jellemzett mindent VIT-rendezvényt. (Az említett rádió arról fecsegett he­teken át, hogy a VIT-rendezvé- nyek az érdektelenségbe fullad­tak. De ezúttal is állt a közmon­dás: könnyebb a hazug embert utolérni, mint a sánta kutyát!) A JELVÉNYCSERÉLÖK Minden ifjúsági találkozónak eddig az volt az egyik jellemző vonása, hogy a résztvevők nagy­arányú jelvénycserét bonyolítot­tak le. Nos ez alól a szabály alól nem volt kivétel a bécsi VIT sem. Voltak, akik különösen kitűntek a cserében, s a megszerzett nagy- mennyiségű jelvényt sapkájukra tűzdelték. Egyiken-másikon meg lehetett olvasni vagy száz dara­bot is. Mások viszont a kabátjuk hajtókáját díszítették a zsákmány­nyal. Különösen sok sportjelvény cserélt gazdát, de több ifjúsági szervezet jelvénye is eljutott más ország fiaihoz. Megszámlálhatat­lanul sok jelvény forgott kézen; Néhánynak megvolt a maga „kü­lönleges ára” is. A kínai béke­galambos különböző színekben készült jelvény volt a legkereset­tebb. öt-hat jelvényt is adtak ér­te, a kínaiak ellenszolgáltatás nél­kül adtak belőle. Sokan cserél­tek volna magyar címert is — ami azonban nem volt kapható a „jelvénybörzén” — és ritkaság- számba ment az is, ha valaki a szovjet delegáció jelvényét meg tudta szerezni, ÁZSIA ÉS AFRIKA KÜLDÖTTEI A RAIMUNDTHEATERBEN Augusztus 1-én 15 órára hir­dette a VIT program Kína, India, Indonézia, Irak, Kamerun, Liba­non, Szudán, Tunézia, Kongó és Korea nagyszabású műsorát. Sok­sok tapsot kaptak a kurdok. Vas­tapssal köszönték meg a kínaiak­nak akrobata számba menő tán­caikat! Nagyon tetszett a balett is. Ugyancsak vastaps fogadta a koreaiak műsorát. A kórus tava­szi dala, a 14 lány legyezőtánca mind-mind kedves élményt jelen­tett annak, aki láthatta a műsort — mert sokan a színházon kívül maradtak jegy hiánya miatt. Kü­lön meg kell említeni a kohász- tánckompozíciót, amely a régi táncmotívumokat felhasználva a művészetben is emléket állít a szocialista építőmunkának. Ez a tánc a fesztivál egyik legnépsze­rűbb műsorszáma volt. Jogosnak tűnt a műsor után az a megjegyzés, hogy milyen rövid két és fél óra. K. Balog János V endégegyüttesek a bátai népi együttes jubileumi ünnepségén A bátai népi együttes fennállá­sa 10. évfordulója ünnepségének műsorát összeállították. Kijelölték az ünnepségen résztvevő és sze­replő művészeti együtteseket is. E szerint az ünnepségen augusz­tus 16-án délután a szekszárdi vasipari vállalat tánccsoportja, a bonyhádi cigány tánccsoport, a várdombi német nemzetiségi tánc­csoport és a sárközi állami gazda­ság tánccsoportja vendégszere­pei. Ekkor kerül sor a bátai népi együttes régi tagjainak bemutató­jára is. Este a népi együttes mu­tatja be új műsorát,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents