Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

1959. augusztus 9. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Szólj Te is hoxsói Milyen legyen a jó kommunista? Á nyíltság jellemezze Tapasztalatból tudom, hogy az intrikus milyen sokat árthat egy pártalapszervezeten belül. Az ötvenes évek elején én is intrika áldozata lettem. Koholt vá­dak özönét zúdították rám. Személyes bosszújukat juttatták ér­vényre egyesek velem szemben, s erre a célra felhasználták a pár­tot. Az intrikusok a párt tisztaságának őrzőiként tetszelegtek és az én „leleplezésemet” ugródeszkának használták fel érvényesülésük­höz. A szemembe sohase mondtak semmit. Sőt még hízelegtek is. Csak a hátam mögött mondtak rám mindenféle ocsmányságot. Hosszú éveknek kellett lezajlania, amíg a párt központi ellenőrző bizottsága teljes mértékben rehabilitált. Most a mi alapszervezetünkön belül nem tűrünk semmiféle int­rikát. Mindenkit rászoktattunk arra, hogy szemtől szembe mondja meg a véleményét a másiknak párton belül és párton kívül egy­aránt. Manapság semmi szükség nincs arra, hogy valaki elől eltitkoljuk a véleményünket. Fontos az is, hogy a kommunistáknak ne legyenek „eltitkolt be­tegségeik”, vagyis más szóval a párttag ne titkolja el gyengéit a párt előtt. Mert miként az eltitkolt betegség elsúlyosbodik és sokszor gyó­gyíthatatlanná válik, ugyanúgy az eltitkolt hibák is súlyossá és nem egy esetben jóvátehetetlenné válnak. Mindent összegezve te­hát nagyon fontos követelmény, hogy egy kommunista nyílt, őszinte ember legyen, F. P. Paks A megyei nőtanács patronálja a faddi és az iregszemcsei gyermekotthonokat Egyszerű szavak — egyszerű emberek A tamási járás 45 pártszervezetében az elmúlt két hónapban, június és júliusban kilenc párttag és 28 tagjelölt felvételéről dön­töttek. A kommunisták 37 esetb en szavazták meg piros köny­vecskéjük felmutatásával azt, hogy olyan tagokkal erősítik a pár­tot, akik elfogadják a párt céljait, politikai irányvonalát, szerve­zeti szabályzatát és hajlandók küzdeni a párt célkitűzéseinek megvalósításáért. A tagok és tagjelöltek pedig egyszerű szavak­kal elmondották, miért akarnak a párt tagjai lenni, mi hozta őket közelebb a kommunisták pártjához. Ülést tartott a A Megyei Nőtanács Végrehajtó Bizottsága az elmúlt napokban ülést tartott. Az ülés három na­pirendi pontot tárgyalt. Az első napirendi pontban a bolgár nőküldöttség programmjá- val foglalkoztak. A második napi­rendi pontként a Politikai Bizott­ság, illetve a Nőtanács Országos Központja értékelése alapján Ta­kács Mihályné, a Megyei Nőta­nács titkára, a nőmozgalom eddi­gi munkáját és az időszerű kérdé­seket ismertette. Megállapította, hogy a megyében a nők politikai A megyei tanács végrehajtó bi­zottságának ülésén dr. Vigh De­zső, a végrehajtó bizottság elnök- helyettese számol be a lejárt ha­táridejű végrehajtó bizottsági ha­tározatok végrehajtásáról. Ezt követően Bertha Kálmán, a tervosztály vezetője tesz jelentést a beruházások 1959. első félévi teljesítéséről és az e téren adódó tapasztalatokról. Az ülés harmadik napirendi pontjának előadója Szűcs Lajos megyei nőtanács aktivitása fokozódott és fejlődés jellemzi a nőtanácsok munkáját. Felhívta a figyelmet az elbizako­dottság veszélyére. A továbbiak­ban a feladatokat ismertette, amely szerint a nőtanácsoknak többet kell foglalkozniuk családon belül is az ifjúság nevelésével. Az egyebek közt a Tolna megyei otthonok problémáit tárgyalták meg, s határozatot hoztak, hogy a fóti gyermekvárosban létesített óvoda mellett patronálják a fad­di, valamint az iregszemcsei ál­lami gyermekotthonokat. mezőgazdasági osztályvezető, aki beszámol a termelőszövetkezetek megszilárdításának érdekében végzett eddigi munkáról és az e téren adódó további feladatokról Végül pedig az ipari, műszaki, építés, közlekedési osztályok vezetői számolnak be a helyiipari vállalatok 1959. első félévi gaz­dálkodási helyzetéről, a vállala­toknál folyó kongresszusi ver­senyről és az újítómozgalornról. NÉHÁNY PORTRÉ Lénárth Lászlót, a magyarke- szi Széchenyi TSZ munkacsapat vezetőjét soronkívül vették fel a párttagok sorai közé. — Eddig nem voltam párttag. De mindig közel éreztem maga­mat a kommunisták pártjához, amely a felszabadulás után föl­det adott és engem is, mint a többi sokezer nincstelen földnél­küli zsellért szabad emberré tett. Eddig is, mint pártonkívüli szí­vesen elvégeztem a reám bízott munkát. A jövőben, mint párttag Immár hagyomány, hogy a Tol­na megyei kisipari szövetkezetek minden évben megrendezik kul­turális és sportfesztiváljukat. A legjobb művészeti csoportok és egyéni szereplők, s a legkiválóbb szövetkezeti tag sportolók mérik össze tudásukat, erejüket, tesznek tanúbizonyságot arról, hogy a kisipari szövetkezetekben virágzik a kultúra, élénk a sportélet. A kulturális fesztivál megnyitá­sára tegnap, szombaton délelőtt került sor Szekszárdon, a városi művelődési házban. Huszonhárom művészeti csoport közel kétszáz tagja jött el, hogy tanúságot te­gyen felkészültségéről. A leg­jobb kisipari szövetkezeti tag sza­valok, táncosok, énekesek, szín­játszók adtak találkozót egymás­nak. A fesztivált Gyerő András elv- társ, a KISZÖV megyei elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a sereg­szemlén résztvevő művészeti együttesek tagjait. Hangsúlyozta, a kisipari szövetkezetek nemcsak a termelésben, hanem a kultu­rális tevékenységben is megállják helyüket. Megnyitó beszéde végén arról szólt, hogy a kisipari szö­vetkezetek művészeti együttesei a párt művelődéspolitikai irány­elveinek szellemében végzik mun­többet akarok tenni a mozgalom erősödéséért, — mondotta egy­szerűen. A taggyűlésen még Béleczki József, Máyer György és Ruzsics István tsz-tagok felvételéről dön­töttek a magyarkeszi kommunis­ták, mert valamennyien jó mun­kát végeztek a tsz szervezésében. Ezért szavazott a taggyűlés úgy, hogy mind a négyen a párt tag­jai lehessenek. Szili Jánost, a tamási Uj Élet Tsz t.ytját jó munkájáról isme­rik. Munkacsapatvezető és mint ilyen rendet és fegyelmet tart. kájukat, amely a további ered­mények és sikerek záloga. A megnyitó beszéd után Csányi Anna, a tolnai Ruházati KTSZ dolgozója lépett a függöny elé és előadta Tóth Árpád Uj isten cí­mű költeményét. Ezzel megkezdődött a Tolna megyei kisipari szövetkezetek 1959. évi kulturális fesztiválja. Az esti órákban került sor az eredményhirdetésre. Serleggel ju­talmazták a fesztiválon való ered­ményes szereplésért a bonyhádi, a dunaföldvári, a paksi és a szek­szárdi szövetkezeti bizottságot. A legjobb szereplőknek oklevelet adtak át, számos szereplőt jutal­maztak emléklappal. A fesztivál tanulságait Czank József, a megyei művelődésügyi osztály művészeti előadója, a bí­ráló bizottság elnöke foglalta ösz- sze, majd Gyerő András, a KISZÖV megyei elnöke átadta a jutalmakat. Az eredményes kulturális fesz­tivált a legjobb együttesek és szereplők esti műsora, majd a hajnali órákig tartó bál zárta be, ahol együtt szórakoztak a feszti­vál szereplői és a szekszárdi kis­ipari szövetkezeti tagok, Nemcsak vezetője, hanem tanács­adója is munkacsapatának. Jó- néhány éve tagja a tsz-nek, s a közöshöz való ragaszkodásának számtalanszor adta tanújelét. Az ellenforradalom idején nemcsak kiállásával, hanem tevőlegesen is védte a közös tulajdont. A tag­gyűlésen ezeket mondták el aján­lói s egyhangúlag szavazták meg tagjelölt felvételét, ahol még há­rom tsz-tagot vettek fel az Uj Élet Tsz pártszervezetébe, Nagy Sándor, a regölyi Népsza­badság Tsz elnöke, aki a tavasz folyamán nemcsak szavakban he­lyeselte a tsz megalakítását, ha­nem tettekben is segítette. Miu­tán ő maga aláírta a belépési nyi latkozatot, mint pártonkívüli se­gítette a párt politikájának vég­rehajtását. Riba Jánosné négy gyermekes családanya, a taggyűlésen a kö­vetkezőket mondotta: — Férjem már régóta tagja a pártnak. Egy elven vagyunk, s nem éllenkeztem akkor sem, amikor tsz-tag lett. Eddig én nem voltam tagja a pártnak.' De az ellenforradalom óta többször ar­ra gondoltam, hogy nekem is a kommunisták között van a he­lyem. A regölyi pártszervezet taggyű­lésén ez alkalommal négyszer emelkedtek szavazásra a kezek Nagy Sándort, Szentgyörgyi Gyu­lát, Riba Jánosnét és Csapó Já­nost vették fel tagjelöltnek; Csamagó László, a Vörös Szik­ra Tsz tagja, s a tsz-ben folyó kulturális élet szervezője. Csama­gó elvtárs KISZ-fiatal, s 1949 óta vesz részt az ifjúsági mozgalom­ban. Javaslói elmondták, hogy be­csületes munkájáért és helytál­lásáért javasolják tagjelöltnek; Mint ifjú kommunista egyéni ér­dekeit a közösség érdekeinek ren­deli alá, ő volt ugyanis a fiatalok körében a társadalmi munka szer­vezője. Néhány portré a harminchét tagjelölt közül. Olyan emberekről készült, akik nem csináltak úgy­nevezett „nagy dolgokat”. Olya­nok, akik nem képzett marxisták; hanem egyszerű gondolkodású ta­nyai emberek, akik lelkesedé­sükkel és szilárd állásfoglalásuk­kal segítik a párt falusi politiká­jának végrehajtását. Pozsonyiné Á megyei tanács végrehajtó bizottsága kedden tart ülést Huszonhárom művészeti csoport, közel 200 szereplő a Tolna megyei kisipari szövetkezetek kulturális fesztiválján nem bánt bőkezűen Illéssyvel. Csak két-háromszáz forintokig csurrantak tárcájából a judás- pénzek Illéssy begörbített mar­kába. — És miért nem kért többet? -— kérdezi a rendőrtiszt, de már előre tudja a választ. — Kértem én, kérem... — Sejtettem, hiszen maga nem olyan szerény fiatalember, aki ilyen kevés pénzzel megelégszik. — De Dallam azt mondta, az én érdekemben ad ilyen keve­set. Hogy fel ne tűnjék a költe­kező életmódom, s rajta ne vesszek. — Nagyon vigyázott a kémei­re... És maga mit mondott neki erre? — Azt, hogy ha hét-nyolcszáz forintot ad, abból nem veszek villát, abból nem dáridózhatok... — Mire ő? — Mire ő azt mondta, hogy ennyit ad és kész. Ha nem tet­szik, abbahagyom a munkát. De figyelmeztet, hogy már többen lebuktak, akik nem voltak haj­landók többször találkozni vele... —•. Hát ilyen »jó ember« volt a maga jóembere... Persze maguk azért nem vesztek össze, tovább­ra is a legnagyobb egyetértésben dolgoztak... így szokott ez len­ni... Az amerikaiam vigyáznak a pénzükre, nem fizetnek többet, mint amennyi okvetlenül szük­séges... Ha egyszer valaki apró »szívességet« tett nekik, akár kevesli a júdáspénzt, akár sokall ja, már nem menekülhet... Az el­ső kémkedés újabb kémkedésete­kéi jegyzi el az embert... A kém kiszámítja, hogy a hosz szú ideig tartó tevékenységéért mindössze nyolcezer forintot ka­pott apró részletekben az ameri­kai ezredestől. Ez volt a jutalom a hazaárulásért, no meg néhány használati tárgy, a karóra, a vil­lanyborotva, a pulóver... — Mikor találkoztak utoljára? —• kérdezi a főhadnagy, amikor Illéssy már mindent elmondott... — Az ellenforradalom után... — Hol volt maga az ellenfor­radalom idején? — Otthon voltam, Nagykim- zsin... — Jártunk mi már Nagykini­zsin... Megállapítottuk, hogy ma­guk akkor visszaigényelték a földjüket. Siettek, de kissé el­siették a dolgot... De hát mind­egy, ez nem képezi most a ma­ga ellen folyó vizsgálat tárgyát. Csak úgy mondtam... Jellemző... Illéssy jobbnak látja, ha elsik- lik a nagykinizsi ellenforradalmi események felett. Inkább folytat­ja: — Szóval, amikor visszajöttem Budapestre, elhatároztam, hogy többé nem találkozom Dallam­mal... —Miért? Jobb belátásra tért? A kém örül ennek a lehető­ségnek, s bólint: — Igen! — Nem nagyon hiszem én ezt. Hiszen hosszú ideig kémkedett neki. Aztán meg az ellenforrada­lom idején is megmutatta, hogy maga az ellenség oldalán áll. Most egyszerre elhatározza csak úgy, a maga jószántából, hogy szakít Dallammal? Nem volt en­nek más oka? — Nem — mondja tétova han­gán a kém. — Más oka kellett, hogy le­gyen! — mondja határozottan a főhadnagy. — Hát féltem is... — Úgy van, félt. Látta, hogy az ellenforradalom után erős kéz zel számoljuk fel az ellenforra­dalmárokat. Nem akart Dallam­mal találkozni, mert veszélye­sebbnek ítélte a helyzetet a ma­ga szempontjából, mint 1956-ban. És ebben igazat is adok magá­nak... Végül is, hogy találkoz­tak? — Dallam levélben hívott ma­gához... — Ez volt a levél? Ezt is a házkutatáskor foglaltuk le... A kém csak messziről nézi a levelet, s bólint: — Ez... — És maga, aki elhatározta, hogy szakít Dallammal, egy rö­vid levélre, akár füttyszóra, sie­tett a gazdájához? — Találkoztunk... — ... és, ezt nem nehéz kita­lálnom, az ellenforradalomról folyt a szó. Vagy, ahogy maguk mondják, a »forradalomról«... (Folytatjuk.) Levél a kisdorogi Március 15. Tsz tagjaihoz Az elmúlt napokban fejezték be a földek tagosítását Kisdorogon. 181 család választotta a paraszti élet új és jobb útját. Mint min­den kezdet, az őszi megindulás is nehéz, elmélkedik a vezetőség több tagja. — „Ha mi vezetők 10— 15-en összefogunk — mondja Né­meth Márton —, szinte egyik év­ről a másikra gazdagabbá, jó­módúvá tehetjük az egész község lakosságát.” Jakab Lőrinc párttitkár nagyon jól látja, amikor azt hangsúlyozza, hogy nem hiba az, ha még nem is ismerik el fáradozásukat, majd a jövő úgyis őket fogja igazolni. Göcz Márton, Jónás Gergely, Ke­rekes Pál, Csernik Márton az őszi munkák időbeni megkezdésé­nek biztosításáért emelnek szót. Nagy gond ennyi ember jobb és több jövedelmét már az első év­bon szinte egyik napról a másikra biztosítani, különösen amikor egyesek, mint pl. Nagy János, vagy a Legeltetési Bizottság el­nöke összevissza beszélnek, azt hi­szik, hogy a tsz-ben is lehet ön- kényeskedni — babaruhást ját­szani — mint a régi egyéni gaz­daságukban. Igen helyes lenne, ha az ilyen embereknek a tsz vezetősége tud­tára adná, hogy a közösségben nagyobb a felelősség, mert az egész falu több vagy kevesebb jö­vedelmét befolyásolja az egyes emberek munkában való részvé­tele és fegyelme. Helyes a vezetőség egyhangú ha tározata, hogy most a cséplés be­fejezése után hozzálátnak a jövő évi jövedelem megalapozásához; megkezdik a trágyakihordást, sar- júkaszálást, műtrágya-szórást és az ősziek elvetését. Az agronó- musnak, Asztalos elvtársnak is szépek a tervei a takarmányter­mesztés és az állattenyésztés kis­dorogi lehetőségeinek gyors ki­használásában. A vezetőség helyesen és megér­tőén értékeli azokat, akik idegen­kednek az újtól, szidják azokat, akik áldozatokat is tudnak vál­lalni a tsz-ért, sőt azt is látják; hogy a jobb és kultúráltabb éle­tet egyedül csak a tsz tudja biz­tosítani, helyesen bíznak abban; hogy az első eredményes év után erről mindenki meg fog győződni, ha akadnak is egyesek, akik rossz- indulatból ezt nem hiszik és cá­folják, hát egy fecske nem csinál nyarat. Befejezésül csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy minden el­ismerést megérdemelnek Kisdo- rog község újért harcoló, a nagy­üzemi gazdálkodás kialakításán dolgozó parasztjai, sok szeren­csét, eredményes *'> munkát kíván az egyik patronálójuk. Kurucz István

Next

/
Thumbnails
Contents