Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-08 / 185. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1959. augusztus 8. Marosán György elvtárs beszéde r (Folytatás az 1. oldalról.) bán jelölte meg: harcban a pol­gári ideológia, az irodalmi öncé- lúság ellen, és harcban a sema­tizmus ellen. Révai elvtárs az illegalitás idején és az MSP, illetve az MDP soraiban is egyike volt azoknak a vezetőknek, akik ha nem is hibátlanul —, de a legkövetkezetesebben harcol­tak a tiszta marxista—leni­nista irányvonal érvényesülé­séért. 1945-ben, sőt már 1944 végén, amikor az ország egy része felsza­badult, kitűnt, hogy a negyed év­százados illegalitás és emigráció ellenére Révai elvtárs vérbeli tö­megember maradt. A toll és a szó ragyogó mestereként ismerték meg a tömegek, kinek szavai a gyárakban, a falvakban, a Tudo­mányos Akadémián, vagy a par­lamentben egyaránt eljutottak hallgatói szívéhez és értelméhez. Példát mutatott, hogy lehet bo­nyolult politikai, bölcsészeti, esz­tétikai kérdésekről is egyszerűen, világosan, mindenki számára ért­hetően beszélni. Különösen a Szabad Nép fő­szerkesztőjeként és első publicis­tájaként mutatta ezt meg. Révai elvtárs egész újságírói, publicisz­tikai és esztétikai tevékenysége arra int, hogy korunkban és tár­sadalmunkban úgy lehet valaki igazi író, vagy újságíró, ha benne él az élet forgatagában, ha hű­séges követője körünk haladó esz­méjének, a marxizmus—leniniz musnak: s hű harcosa a haladó eszme hordozójának, pártunknak. Révai elvtárs cikkei mindenek­előtt az egész párttagság tájékoz­tatásához, irányításához és neve­léséhez járultak jelentősen hoz­zá. Ezek a cikkek fontos ütegek voltak abban a csatában, amely a reakció várainak, állásainak szétrombolásáért, a népi demok­ratikus, s a szocialista fejlődésért folyt. Révai elvtársnak kimagasló szerepe volt a munkásosztály egységfrontjáért vívott harc­ban is. Révai elvtárs gyenge, megtáma­dott szervezetével rendkívül szí­vóssággal vívta a harcot ezen a területen. Révai elvtárs mérhetetlenül szerette pártját és népét, ezért küzdött sokszor oly élesen és he­vesen az olyan nézetek ellen, amit mások még nem láttak, de ő már világosan felismerte. Tanulságos az is, hogy milyen élesen és milyen következete­sen lépett fel 1956-ban a szervezkedő ellenforradalmi erők ellen, a forradalmi vív­mányok védelméért és ezút­tal a régi vezetés által elkö­vetett hibák helyrehozatalá­ért. Milyen ember volt Révai elv­társ? Jól tudják, hogy meleg­szívű, végtelenül emberszerető, önfeláldozó és szerény ember volt. Ezek az igazi kommunista tulaj­donságok. Révai elvtárs nagy is­kolát járt ki. Negyven év a kom­munista munkásmozgalom kan! Nagy iskola ez, az élet igazi is­kolája. Révai elvtárs olyan időben har­colt a munkásmozgalomban, ami­kor a munkásosztályt több ízben vereségek is érték. Hitének, tudá­sának és mélységes igazságszere- tetének tudható be, hogy nehéz, kritikus időkben mindig felelős­ségteljesen lép fel. Akkor is — mint például 1953-ban és 1956 márciusában, amikor tisztsége nem a párt első vonalába helyezi, a párttagság tudta, de nagy pár- tonkívüli tömegek is tudták, mi­lyen erőt jelenthet nehéz helyzet- 1OGOOOOOOOOOOOOOO0OOOOG ben Révai elvtárs. Ezért vetették fel 1956 első felében, kiutat ke­resve a pórt nehéz helyzetéből, a súlyos beteg Révai József reakti- vizálását. A tömegek hűséggel, szeretet­tel fizettek vissza Révai elv­társ hűségét és emberszerete- tét. Révai elvtárs tudásával, igazság- szeretetével, szilárdságával még ellenfeleinek és ellenségeinek tiszteletét is kivívta. Ha gyűlölték is, nagyságát elismerték. Nem lenne méltó Révai elvtárs­hoz, igazságszeretetéhez, a té­nyékhez való szigorú ragaszkodá­sához, ha elhallgatnók, hogy mint minden ember, ő is követett el hibákat. Tévedett az 1957. évi helyzet, valamint pávtunk politi­kája néhány fontos kérdésének a megítélésében, de ez is egy ízig- vérig kommunista harcos tévedé­se volt. De éppen igazságszeretete, híres kritikai érzéke, s mindenek- felett mély párthűsége magya­rázhatja, hogy idős és súlyosan beteg volta ellenére felül tudta vizsgálni álláspontját, korrigálta azt, s szembefordult önnön hibái­val is. Révai József elvtárs, mint a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának tagja és kiváló harcosa, az MSZMP politikájával, irány­vonalával teljesen egyetértve dolgozott küzdelmes élete vé­géig. Az orvosok mór évek óta cso­dának tartották, hogy még élet­ben van. Pedig nem csoda tar­totta életben, hanem hite, munka­szeretete, ragaszkodása a munkás- mozgalomhoz, a párthoz. A munka, a küzdelem tartotta benne az életet. A halála is sajá­tosan kommunista halál volt. Szíve ölte meg, amelyet a mun­ka éltetett, de meg is ölt. Szíve, amelynek a tudomány szerint már nem lehetett volna dobognia, de még évekig dobogott, mert renge­teg dobogni valója volt érettünk, magyar dolgozókért, magyar kommunistákért és pártunkért. Révai elvtárs súlyos betegen is részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusának elő­készítésében. Szeretett volna ott ülni a pártkongresszuson, s mi is szerettük volna. A halál előbb ragadta őt el. De azért Révai elvtárs munkája, hite és szelleme velünk lesz és ott lesz a párt további munkájá­ban is. Gyermekeink iskolm ‘m köny­veikben fognak talá' Révai elvtárs írásaival, rr > ér­tékű műveivel. Sz:" 'ínak elmúlni, de aki a f :l'ilás utáni időszak történeté . akar foglalkozni, annak az e !"v: egyik legkiválóbb forradalmárának és nevelőjének, Révai elv' í rsnak írásait is tanulmányoznia kell. Értékes örökséget hagytál ránk, Révai elvtárs! Mi ezt az örökséget megőrizzük. Egy kommunista, ha eltávozik az élők közül, három dolgot hagv maga után: munkáját, nevét, be­csületét. A te munkád maradan­dó, neved tiszta, becsületed ra­gyog! Meghajtjuk előtted a forra­dalom vörös lobogóját. Ezután az Elnöki Tanács nevé­ben Kristóf István, az Elnöki Ta­nács titkára, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia képviseletében dr. Molnár Erik akadémikus búcsú­zott Révai Józseftől. A gyászbeszédek után Révai Jó­zsef koporsóját leemelték a rava­talról. A koporsót elborították a koszorúk, virágok. A gyászünnep­ség az Internacionálé hangjaival ért véget. Eddig csak Budapesten vásárolható Gardénia kozmetikai cikkek a megyei kozmetikai szaküzletekben is kaphatók. Há*zs Kölni Krém 0 'Xk^GGGUGGGGGGGGüOüüeüüUUGGUGGGGUGGUUUGGUUAiNAa Készülődés Hruscsov fogadására az Egyesült. Államokban Washington: (MTI) Menysikov, a Szovjetunió washingtoni nagy­követe csütörtökön egy és ne­gyedórás megbeszélést folytatott Murphy amerikai külügyminisz- terhelyettessel Hruscsov ameri­kai látogatásának programjáról. Utána kijelentette, hogy ennek a programnak az összeállítása ’ge-n nehéz probléma. »Annyi kelle­mes és érdekes hely van az Egyesült Államokban, amelyeket meg kellene látogatni* jegyezte meg, majd hozzátette, hogy a meghívások tovább özönlenek a nagykövetségre. Megerősítette, hogy a szovjet miniszterelnök el­látogat majd Hearst farmjára Iowa államba. Hearst farmer 1955-ben Moszkvában járt és ta­lálkozott Hruscsovval, akit na­gyon érdekeltek az amerikai far­mer kukoricatermesztési tapasz­talatai. Az AFP New York-i keltezésű hírében arról ír, ENSZ-körökben számítanak rá, hogy Hruscsov washingtoni látogatása után, ami kor megkezdi körutazását az Egyesült Államokban, New York­ba is elmegy és beszédet mond az ENSZ-közgyűlésben. Ismere­tes, hogy az ENSZ következő ülésszaka szeptember 15-én kez­dődik. Az adminisztratív szervek már most dolgozna^ egy diplomáciai fogadás^ megszervezésén, ahol az ENSZ-klildöttségek vezetőit és a nemzetközi szervezet vezető mun katársait bemutatják a szovjet miniszterelnöknek. Eisenhower elnök a jövő hé­ten néhány napi pihenőre visz- szavonul Gettysburgi farmjára, egészen addig, amíg augusztus végén európai utazására nem in­dul. A Fehér Ház szóvivője hang súlyozta, hogy erre a pihenőre az elnöknek szüksége van a követ­kező hónapok zsúfolt programja előtt. Nixon alelnök tanácsai alapján Eisenhower a szovjet kormány­fővel folytatandó megbeszélése előtt részletesen meg akar ismer ni minden »dossziét**, amely a tárgyalásokon szóba kerülhet. Nixon és munkatársai ugyanis visszaérkezésükkor kifejezték cső dálatukat, hogy a szovjet veze­tők és nevezetesen Hruscsov mennyire tájékozottak voltak az összes érintett kérdésekben. Az AFP megjegyzi, hogy Nixon hazatérése után az ame­! rikai fővárosban a légkör enyhü- I lésre mutat, a küszöbön álló fel- ' adat bonyolultsága ellenére is. Nem mintha gondolnák, hogy a közvetlen találkozások folytán véget ér a hidegháború, de min­denkinek az a meggyőződése, hogy türelemmel és kitartással csökkenteni lehet a hidegháború mértékét, el lehet kerülni, hogy a válságom veszélyeztessék a vi­lág békéjét. AKIKNEK NEM TETSZIK AZ ENYHÜLÉS ... Cushing bíboros, bostoni ér­sek a The Pilot című egyházi lap bán cikket írt és hangoztatta, hegy Hruscsov meghívása az Egyesült Államokba egyértelmű azzal, mintha háború idején megnyitották volna a határokat az ellenség előtt. Hasonló szel­lemben kommentálja a szovjet miniszterelnök látogatását a New York-i Daily News is. — ... ÉS AKIKBEN FÉLTÉKENYSÉGET TÁMASZT Schuermans, a belga külügy­minisztérium kabinetirodájának főnöke egy sajtóértekezleten be­jelentette, a belga kormány tájé­koztatta NATO-beli szövetsége­seit, hogy Belgium a küszöbön álló kelet-nyugati találkozókat illetően is megkívánja a »hagyo­mányos demokratikus tanácskozó sokat« a szövetségen belül. Azt kívánja továbbá, világosan álla­pítsák meg, hogy Hruscsov és Eisenhower találkozói csak »tá­jékozódó jellegűek** és azokon nem hoznak semmiféle olyan döntést, amely érinti a nyugati szövetség többi tagját is. Végűi közölte, a belga kormány úgy vé­li, hogy a Hruscsovval való talál­kozás előtt Eisenhower erről ne csak az angol, a francia és a nyu­Csatározások Nicaraguában San Jósé: (AP) A nicaraguai felkelők szervezetének a Costa Rica-i közleménye szerint a fel­kelők Nicaragua délnyugati ré­szében csütörtökön egy összecsa­pásban megöltek kilenc nemzet­őrt, maguk pedig két embert ve­szítettek. galnémet vezetőkkel tanácskoz­zék. Az AFP egyik hírében arról ír, Adenauer kancellár augusztus végén valószínűleg Londonba utazik, hogy ott Eisenhower el­nökkel találkozzék. Egy nyugati csúcsértekezlet de Gaulle rész­vételével nem lehetséges — írja a francia hírügynökség —, mert de Gaulle véleménye szerint nem szabad azt a benyomást kelteni, mintha Eisenhower a nyugati szövetségesek nevében beszélne Hruscsovval. André Wurmser az Humanité- ban rámutat arra a lelkesedésre* amely világszerte — így Francia- országban is — a békeszerető em berek szívét eltöltötte Hruscsov és Eisenhower kölcsönös látoga­tásának hírére. A cikkben ugyan­akkor megírja, hogy akadtak Franciaországban emberek, akik a hír hallatára 48 órás gyászt öltöttek. A kölcsönös látogatásról például úgy ír a Figaro, hogy »nem lehet aggodalom nélkül szembenézni vele«. Az Ajurore megvallja »aggodalmait« sőt »bi­zonyos keserűségét«. A Carre- four című degaulleista folyóirat szerint a nagy ellenfelek eszme­cseréje a civilizáció végét jelent­heti. Gyászba borult Georges Bi- dault is a hír vételekor — írja Wurmser — megingott, tántorog­ni kezdett és felülmúlta sirá­maival Jákobot és Jeremiást. A New York Héráid Tribüné pénteki vezércikke szintén rá­mutat az Egyesült Államok szö­vetségeseinél tapasztalható híi- vös magatartásra. »Bonnban és különösen Párizsban gyanakvás­sal tekintenek a kelet-nyugati kapcsolatoknak emberibbé válá­sára. Bizonytalanul fogadják Eisenhower elnöknek augusztus végi nyugat-európai látogatását is*< — írja a lap. A lottó e heti nyerőszámai: 5, 19, 50, 62, 75 Pintér István,—Szabó László VTKOf UTAKON (37) Mészöly bácsi hívta el az első kirándulásra. Csodálatos dalokat tanult az erdő mélyén. A tisz­táson felállt egy fiatalember, nem lehetett idősebb húsz éves­nél. És mégis nagyon okosan be­szélt arról, hogy ez a háború az urak háborúja. Szólt a Szovjet­unióról. amelyről akkoriban fröcskölve írtak az újságok. Ott tanulta meg, hogy mit kell ten­nie. És amikor behívták katoná­nak, s kivitték a frontra, az első adandó a k cmmal átszökött az övéihez. Igen, akkor már az övéi nek tartotta a szovjeteket... Es később tan -'hatott is. Tel­jesült az, amiről ifjú korában ábrándozott. Igaz, h:?y harminc éves fejjel, de elvé; a a kö­zépiskolát és az egy-. Jo­got tanult, s mikor bal: -'e. ak­kor sem nyugodott meg. Negy­ven felé jár, főhadnagy, és ismét beiratkozott az egyetemre. Tör­ténelmet tanul. És a kulákfi, akinek r.z ü-»vé­ben vizsgálatot folytat? Mások huszonhárom éves korukban te­le vannak szép eseményekkel, vágyakkal, tervekkel. A magas­ba törnek, szeretnének valami nagyot alkotni, tenni. Ez az II- léssy huszonhárom éves korára a legmélyebbre süllyedt. Az ellen­ség szolgálatába állt, hosszú időn át fontos, államtitkot képező ada tok egész sorát szerezte meg Dallam ezredesnek. Készpénz el­lenében. S most, amikor fizetnie kell mindezért, reszket. Hiába, a pénz-éhség és a haza iránti gyű­lölet soha nem változik bátor­sággá... A főhadnagy becsukja az ab­lakot, előveszi az iratokat, s be­lemélyed... Lent, a zárka magányában II- léssy a főhadnagyra gondol. Mi­lyen nyugodt, milyen magabiztos ez a rendőrtiszt! A kém üvölte- ni szeretne mérgében, amikor ar ra gondol, hogyan kényszerítet­ték vallomástételre, önmagának is be kell vallania, hogy nem azokkal az eszközökkel, amik­től félt és amelyekről annyit hallott a külföldi rádiókban. Vi­szont ezek az udvarias módsze­rek sokkal veszedelmesebbek a számára. Illéssy tudja, hogy el­veszett; amit tett, nem titkol­hatja tovább. Alul marad abban a párbajban, amit a vizsgáló­tisztjével vív. És rettegve gon­dol a másnapi kihallgatásra. — Minden bizonnyal tovább men­nek majd a »történeten**, s neki újra vallania kell. A fogoly agya lázasan dolgo­zik. Kibúvókat keres, megpróbál összefüggő »mesét** kanyarítani. Talán így szebb színben tüntet­heti fel magát, s ha már nem menekülhet, legalább kisebbít­heti szerepét. Másnap, amikor Gara főhad­nagy leülteti az íróasztal elé, ő szólal meg elsőnek: — Főhadnagy úr, teljes és őszinte beismerő vallomást aka­rok tenni... — No, ez gyorsan ment — mondja a főhadnagy. — Ilyen hamar jobb belátásra tért? Cseppnyi elismerés sincs a hangban, amely inkább gúnyos. Illéssy már kétkedik abban, hogy félre tudja vezetni a rend­őrtisztet, jobb szeretné abba­hagyni az egészet. De azért meg­próbálja: — Gondolkoztam azon, amit ön az őszinteségről mondott. Lá­tom, hogy a leghasznosabb való­ban az lesz számomra, ha őszin­tén beszélek... Gara nyugodt hangon adja át a szót: — Tessék! Hallgatom!... Illéssy nekikezd átgondolt mon danivalójának:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents