Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-08 / 185. szám
augusztus 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Sxólj Te is hozzá: Milyen legyen a jó kommunista? Éljen tiszta családi életet Nem vagyok párttag, de úgy érzem, nekem is kötelességem hozzászólni ehhez a kérdéshez. Úgy gondolom, hogy az az egyén, aki kérkedik kommunista mivoltával és ugyanakkor otthon megveri a feleségét, miközben illuminált állapotban hazatámolyog. az nem lehet jó kommunista. A feleségem leánytestvérének a férje gyakran ütlegelte a sógornőmet. Amikor tudomásomra jutott, hogy züllött életmódja miatt kizárták a pártból, nagyon megörültem. De talán a családi élet ellen enyhébben vétők magaviseletét is jobban bírálni kellene. ! Úgy gondolom, hogy aki az élcsapat tagja, azt azért is bírálat illeti, ha magára hagyja idős, tehetetlen szüleit, vagy elhanyagolja gyermeke nevelését. Ismerek olyan párttagot is, aki a munkahelyén nagyon rendesen viselkedik, de otthon valóságos zsarnok a feleségével szemben. Nem segít neki, és még a fát is az asszonynak kell vágnia. Az asszony panaszkodott nekem. Nem ártana, ha a párttitkárok néha a párttagok feleségeivel is elbeszélgetnének. B. I. Dombóvár Huszonöt év a köleséi óvodában Nem mindennapi kedves esemény színhelye volt csütörtökön a kölesdi óvoda. Édesanyák és édesapák — ki gyermekével, ki anélkül — az óvónéní Kurcz Hen rikné köszöntésére gyülekeztek. Nagy csokor virágokkal, egy-egy meleg csókkal üdvözölték őt azok, akiket sok szépre és jóra tanított az elmúlt huszonöt év alatt. Igen, ő, Kurcz Henrikné 25 .éve óvónő Kölesden, napjainkban már a második ifjú nemzedékre felügyel a falusi óvodában. A kedves esemény alkalmából meleg szavak kíséretében gratulált a most jubiláló Kurcz Henriimének Kerekes Miklós elvtárs, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályvezetője is. A huszonöt évi fáradságos munkájáért — az egész falu lakossága nevében — pedig Hegyi Gyula, a községi tanács elnöke mondott köszönetét. A gratuláció és a virágcsokrok átnyújtása után az egykori és mai óvodások megvendégelték az óvó nénit Munkaügyi ankét Tolnán A tolnai szakszervezetek Szakmaközi Bizottsága munkaügyi ankétot rendezett az Építők Szakszervezeti Székházában. A vitaindító bevezetőt Lőrincz János, a területi egyeztető bizottság elnöke tartotta. A megbeszélésen Tolna község valamennyi jelentősebb üzeme, hivatala és szervezete képviseltette magát és a bevezető után sok kérdést tettek fel a megjelent dolgozók és a vállalati, munkaügyi problémákkal foglalkozók. Elsőként azt kérdezték, hogy a vállalat meddig fordulhat kártérítési igénnyel a dolgozóval szemben egy olyan esetben, amikor a munkáltató szerv a dolgozónak kiadta az igazolást, hogy nem tartozik a vállalatnak. Ilyen esetben a dolgozó úgy érzi, hogy jogtalanul követelnek tőle egy bizonyos összeget. — A jogtalanságot érző dolgozóknak abból kell kiindulni, —• mondotta Lőrincz elvtárs —, hogy a tartozása ténylegesen fennáll-e és nem abból, hogy a vállalat egyik beosztottja tévedésből állította ki a távozó dolgozónak a tartozásmentességet bizonyító lapot. Akkor, ha a tartozás ténylegesen fennáll, a követelést a vállalát a dolgozóval szemben 32 évig követelheti. Ilyen és hasonló kérdéseket tettek fel. Az egész ankétot az jellemezte, hogy a dolgozókkal törődnek és szívügyüknek tekintik problémájukat. A Szakmaközi Bizottság véleménye szerint nagyon jó lenne, ha a Kertimag és Gyógynövénytermeltető Vállalattól is eljönnének a jövőben az ilyen ta- tulságos megbeszélésre, annál is inkább, mert ott sok olyan munkaügyi vita volt és van ma is, amely akadályozza a termelést. S. J. Egy főmérnök portréja — Szabó János vagyok — mutatkozott be a főmérnök, akiről első látásra azt hittem, hogy ipari tanuló a gépállomáson. Alacsonytermetű, barna fiatalember, s amint ott a vadonatúj Belorusz traktorok között tesz-vesz, hullámos hajfürtjei játékosan a szemébe lógnak. Beszélgetésre invitálom, amire ő illő udvariassággal elnézésemet kéri. — Csak annyi türelmet, míg beindítjuk ezeket a masinákat. Nem akarom másra bízni, mert ez kényes munka. S ha valamit netán most rosszul csinálunk, az később megbosszulja magát — mondta, miközben egy gépész- mérnök csalhatatlan magabiztosságával egyszer itt, másszor ott igazított valamit a traktoron. Az idő közben eljárt és már búgott is a nyolc egysorba állított masina, akkora zajt csapva, mintha égszakadás, földindulás lehne a gépállomáson. Még az irodában is hallani lehet a gépek egyhangú moraját. — Bizony nem leányálom gépállomáson dolgozni. De az az értelmiségi, aki együtt érez a mezőgazdasági dolgozókkal, hamar megszokja, megszereti a falut, még az ilyen eldugott helyeken is, mint Dalmand — magyarázza a főmérnök. A vele és több gépállomási dolgozóval folytatott beszélgetés közben képet alkottam magamnak egy gépállomási főmérnökről, aki már szocialista társadalmunkban szerzett diplomát... Szabó János kora ifjúságából nyolc évet töltött a fővárosban, Budapesten. Mint gépészmérnök, egy autójavító vállalatnál dolgozott, tisztes fizetésért. Szerette Pestet, sokat szórakozott, operabérlete is volt. S mégis falura vágyott. 1955-ben a mözsi gépállomásra helyezték. Akkor még nem képzettségének megfelelő beosztást kapott: körzeti szerelő volt. Nyáron rekkenő hőségben, télen csikorgó hidegben járta a határt, s ha munka közben üzemzavar volt valamelyik gépéi, hát megjavította. Ebben az időszakban tanulta meg becsülni a gépállomásokon nélkülözhetetlen, örökmozgó embereket, a körzeti szerelőket. A mözsi gépállomás körzeti szerelőjéből a dalmandi gépállomás műhelyvezetője lett, majd kinevezték munkagép mechanikusnak és ma a nem egészen 27 éves fiatalember a megye Tovább egy lépéssel Családi hagyomány Zulaufék- nál a tejes szakma. Zulauf János édesapja harminc évig, ő meg már több mint tíz éve köpüli a vajat Majoson a vajüzemben. Fiatal, 30 év körüli ember Zulauf János és tíz éves pályafutása alatt kivívta magának az egész üzem elismerését. Állok mellette a vajüzem alagsorában a hatalmas köpülőhordó mellett, magyarázza a vajgyártás eléggé bonyolult technológiáját. Nem is egyszerű dolog ez! S nem egyszerű betartani betűről betűre a technológiát úgy, hogy a gyártott vaj megfeleljen a külföldi, meg a belföldi fogyasztóknak is. A vajat több ízben megvizsgálják. A majosi vajról általában jó a vélemény, minősége az üzem technikai színvonalához képest megfelelő, s ebben döntő érdeme van a köpülősnek is. Azt hittem, hogy szakmunkás. A sok dicsérő szó, meg az a szakértelem, ahogy a technológiát magyarázza, arra vall: érti a — Nagyon rosszul álltam anyagilag... Okvetlenül pénzre volt szükségem... Dallam ezredes azt mondta, hogy ad, s utána zsarolni kezdett. Mit tehettem máSt, elmentem M.-be. De ez volt az egyetlen eset. Ezután megmondtam neki, hogy többet nem csinálom. Tessék elhinni, hogy kenyérre kellett a pénz... A kém elhallgat. A főhadnagy v&r egy ideig, s aztán megkérdezi: — Ennyi az egész? — Igen. — Ennyi az egész őszinte, teljes beismerő vallomása? — Igen... — Hát ezért kár volt ilyen nagy feneket keríteni a dolognak. De hát mindegy... Tehát amit mondott, az őszinte volt? — A lehető legőszintébb... A legőszintébb vallomás, ami tőlem telik... — No, ez nem valami egyenes jellemre vall. De hát nem jellembeli dolgok, hanem nagyon is ténybeli dolgok miatt van maga itt. És mondja, ez a vallomás maga szerint teljes? — A lehető legteljesebb... — Szóval, éppen olyan őszinte, mint amilyen teljes. Rendben van. Ha akar vall, ha nem akar, nem vall. Csak azt ne higgye, hogy félrevezethet... Először is itt van a maga pénzzavara... __ Tessék elhinni, pénzzavarban voltam... — No, jó, akkor miből vette a lényképezőgépét? — Hát amit hazulról küldtek... — Ezek szerint kapott hazulról pénzt. — Kaptam. — És az kenyérre nem volt elég? Csak fényképezőgépre? — A fényképezőgépet nem abból vettem... — Biztos? Illéssy egy pillanatig gondolkodik: — Biztos. — Ezeir szerint abból vette, amit Dallamtól kapott. Hiszen magának dem volt más pénzforrása, csak a hazai pénzek, meg Dallam zsebe... —■ Dallamtól összesen nyolcszáz forintot kaptam... — Akkor miből vette a kétezer forintos fényképezőgépet? — Összespóroltam rá a pénzt... — Jó, jó, de miből? Illéssy nem válaszol, mit is válaszolhatna? Gara főhadnagy más témára tér át: — Hagyjuk hát a maga fényképezőgépét. Térjünk vissza M.- be. Mondja, leszállt maga a vonatról? — Igen, leszálltam. — És? — Akkor készítettem azt a vázlatot, amit a múltkor tetszett mutatni. — Milyen messziről rajzolta le? — ötszáz méternyire lehettem tőle, egy magaslaton... A főhadnagy figyelmesen szem léli a vázlatot. — Ez egyszer alighanem igazat mondott. A vázlat arra vall, hogy körülbelül olyan távolságról készíthette. Csakhogy ezen más adatok is fel vannak tüntetve. Olyasmi, amiket nem lehetett ötszáz méterről megállapítani... Azokat, honnan szerezte? Miután lerajzolta, közelebb ment, s úgy vizsgálódott? Illéssy sietve tiltakozik: — Nem. Nagykinizsi felé 'ütaz- tamban, a vonaton mesélték... — Az il^fesmit nem szokták csak, úgy a vonaton mesélni... — Becsületszavamra így volt! — bizonygatta a kém. A főhadnagy haragos: — Maga ne hivatkozzái, itt a becsületszavára. Ezt a jogát már eljátszotta. Vagy úgy gondolja, hogv a kémeknek is van becsülete? Illéssy nem szólt egy szót sem, lehajtja a fejét. Mit. is válaszolhatna erre? A főhadnagy nem vár feleletet. Folytatja a kihallgatást: — Mondja meg végre, honnan szerezte az adatokat? — A vonaton? — Igen. M.-iek utaztak velünk egy kocsiban, meg olyanok, akik ott dolgoztak az építkezésen... — Mondtam már, hogy az ilyesmit nem szokták a vonaton mesélgetni. Az ember utazás köz ben a gyermekéről beszél, vagy panaszkodik, mert a vonat késik, szóbahozza a disznótort, ami re utazik, vagy mit tudom én mit... De a repülőterek pontos műszaki adatait?... (Folytatjuk.) szakmát. Hát a szakmát érti is, de szakmai képesítése, szakvizsgája nincs, csak betanított munkás. Tanulnia kellene, tovább kellene képeznie magát! Majoson is, mint mindenütt, fejleszteni fogják majd az üzemet, új gépeket állítanak be, s ennek megfelelően a gyártási eljárásokat is tökéletesítik. Zulauf János ma még jól ismeri a szakmáját, az üzem jelenlegi technikai színvonala mellett, de lehet, hogy holnap már nem biztos, hogy lépést tud tartani az üzem fejlődésével. Ezen az őször ugyan elvégzi az általános iskola utolsó két osztályát, de emellett Zulauf Jánosnak és az üzem vezetőinek módot és fórmát kellene keresni a szakmai továbbképzésre is. Ezután pedig érdemes volna gondolkodni a technikumi továbbtanulásról. A fiatal köpülős eddigi munkájával rászolgált arra, hogy a továbbtanulásban és az azzal járó nehézségekben is az üzem vezetői minden segítséget megadjanak neki.-is -OS egyik legnagyobb gépállomásán, Dalmandon főmérnök. Azzal kezdtük a beszélgetést* hogy egy gépészmérnök számára van kényelmesebb munkahely is a gépállomásnál. Ha ehhez hozzáveszem még azt, hogy Dalmandon — ezen a 100 erőgépes gépállomáson — még tisz tes- séges javítóműhely sincs, a gépeket viszont üzemeltetni kell — megértem őt. Az ő irányításával dolgozó műszaki gárdának sokszoros elismerés jár. A mostoha körülmények között is úgy kijavították a gépeket, hogy. a legnagyobb munkák idején üzemképes valamennyi* A kombájnok és az aratógépek például — amelyeket télen az isten szabad ege alatt javítottak — közel 3000 holdról takarították be a gabonát, szemben a tervezett 1763 holddal. Mikor megkérdeztem a főmérnöktől, miben látja munkája elismerését — gondolkodás nélkül rávágta: — Tetszik tudni, a mi munkánk olyan, hogy egyedül csak a traktorok teljesítéséhéi lehet lemérni. Ez pedig jó. A tavaszi idényben azzal a 69 géppel, ami már tavaly is megvolt, 21 100 normálholdat teljesített a gépállomás. Tavaly pedig egész évben 39 000 normálhold volt a teljesítés. Ez pedig nagy szó; Én mint mérnök, ennek örülök legjobban. Akkor meg én lennék tán a világ legboldogabb embere, ha ez a gépállomás még egyszer élüzem lenne. Pedig úgy néz ki, hogy az lesz. Az egyik idős szerelő, Schisz- ler Gyuri bácsi mondotta el a főmérnökről, hogy nagyon szerény ember, KISZ-tag, sokat segít a fiataloknak és még egyszer sem volt olyan látszat, hogy kérkedne tudásával. Az ő dolga csak az irányítás lenne, de nem múlik el nap, hogy meg ne fogná a franciakulcsot, ne végezne fizikai munkát. Épp úgy utazott az aratás alatt a mozgóműhely- lyel, mint Csahóczi Márton bácsi, a műhelyvezető. Egyik éjjel 6, a másik éjjel a főmérnök javította ki a munkában elromlott kombájnokat, hogy reggel indulhasson a munka. Nem is volt hiba, eddig zúgtak a kombájnok, az aratógépek, ma pedig csépelik a gabonát, a dombóvári járás minden tsz-ében dolgoznak a traktorok. S egy kicsit arról is beszélnek, hogy Szabó Jánosban, a fiatal főmérnökben nem csalódtak azok, akik erre a felelősségteljes posztra állították. Dorogi Erzsébet Egy térkép amely az Országos ^ező gazdasági Kiállításra készült Halasi Béla bácsi nagy gonddal rajzolgatja a térképet. Százezrek nézik, tanulmányozzák majd végig és nem kisebb helyen, mint az Országos Mező- gazdasági Kiállításon, A térkép az ország területét ábrázolja és azt mutatja be a kiállítás látogatóinak, hogy az iregszemcsei kísérleti intézet — teljes nevén a Délkeletdunántúli Mezőgazdasági Tudományos Kutatóintézet — által nemesített vetőmagokat hol szanorítják tovább az ország különböző területein. — A különböző színű körök, a három- és négyszögek az általunk nemesített vetőmagokat használó állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket jelzik — magyarázza Béla bácsi. — A térkép egy üvegszekrényre lesz ragasztva, és a színes pontok helyén apró égők világítanak. — Melyik szín mit jelent? — A zöld szín a szóját jelzi. Ebből -van a legtöbb, jórészt az intézet körzetén belül, de szerte az egész országban is. Mi látjuu el szója-vetőmaggal az országot. — A világossárga — a zöld után ebből van a legtöbb — az intézet másik specialitását, a najtrajorgót mutatja. Ezt is zöürmei a tájterületen termesztik, de ugyanúgy az Alföld keleti felén is. — A piros szín az iregi tizenkét hetes kukoricát termelő helyeket ábrázolja. Mivel korai, rövid tenyészidejű, másodvetésként is beérik. Igen kedvelt kukoricafajta a tájterületen. — A lila szín az intézet által irányított nagyüzemi szójás siló, illetve szója-vetőmag termelési kísérleteket mutatja. Az egyik fajta termesztésével 65, a másik fajta termesztésével 20 helyen folynak nagyüzemi méretű kísérletek. . — És mit ábrázol még a térkép? — Az intézet által végzett tájkutatás adatfelvételi helyeit is feltünteti, a közvetlen környéken patronált termelőszövetkezeteket. alapszínekben ábrázolja) az ország különböző talajviszonyait. — Magát a térképet a kiállításon valószínűen a kísérleti intézetek eredményeit, munkáját bemutató pavilonban helyezik el, ott láthatják majd a látogatók, a kutatóintézetey. mennyiben, ho- gya-,1 segítik elő a ,mezőgazdaság '■"''-ét, a terméshozamok növeléséi
