Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-06 / 183. szám

1959. augusztus 6. TOLNA MEGYEI NEPtJJSÄG ö SPQET irány: Budapest! A szekszárdi sportpálya vasár­nap délelőtti nyugalmát soha nem liallott helységnevek versenyzői törték meg. Mozsló, Somogyszent- jános, Tótföld, Siklósnagyfalu; íme a lista, A tét pedig nem kisebb volt, mint a falusi szpartakiád országos dön­tőjébe való bekerülés, így érthe­tően izgatottak voltak a részt­vevők. A három megye verseny­zői testvériesen elosztoztak a baj­nokságokon. A női röplabdát és kézilabdát Baranya, a férfi röp­labdát Somogy, a férfi-kézi­labdát pedig Tolna megye nyer­te. Ez így leírva egyszerűnek fest, de micsoda izgalmak után ala­kult ki ez a sorrend! • A logika merev szabályai sze­rint a leghólásabb riporteri cse­mege a férfi-röplabdatorna volt. Az utolsó mérkőzés utolsó játsz­májának utolsó labdáján dőlt el az elsőség kérdése. A Somogy me­gyét képviselő Fonyód, illetve a baranyai Tótföld találkozóján igen izgalmasan alakult az ötö­dik játszma. 14:12-re vezettek a fonyódiak, a hórihorgas somogyi legények karján ugráltak az iz­mok, no még egy pont kell a bu­dapesti úthoz. Ez az utolsó pont azonban igen nehezen született meg. A határtalan lelkesedéssel játszó tótföldiek négy mérkőzés­labdát is elhárítottak, minden lab­dára azonnal lecsaptak. Aztán jött a tragikus befejezés, a salakot ra- pityára szaggató hatalmas lecsa­pás helyett egy vérszegény gyenge nyitás döntötte el a mérkőzés sor­sát. Az ártatlan, puha labda a vo­nal mellett esett le a baranyiak térfelére S ez az elsőséget jelen­tette a somogyiaknak. Hát igen. Ilyen a sport. * A megyénket képviselő gyönki férfi-röplabdacsapat igen el. volt keseredve a Somogy—Baranya döntő mérkőzésen. Az a tört vo­nás, mely a. gyönki fiúk arcán vonaglott, teljesen érthető volt. Somogy ellen l:0-ra, Baranya el­len már 2:0-ra vezettek a gyönki- ek és mégis mindkét mérkőzést elvesztették. Erősen közelgett már a hazautazás ideje, de a csapat na­gyobbik része nem tudta otthagyni a számukra már közömbös döntő mérkőzést. A negyedik játszmá­ban, amikor úgy nézett ki, hogy a tótföldiek nyerik a találkozót, így suttogtak a gyönkiek. — Ezt a mérget, simán 3:0-ra nyerhettünk volna Baranya ellen, s holtver­seny esetén mi juthatnánk tovább. Ez borzalmas. A somogyiak azon­ban megoldották ezt a problémát, és ha nagyon-nagyon nehezen is, de megnyerték a mérkőzést. * A női kézilabda-mérkőzésen mindkét csapat rettenetesen iz­gatott volt, és így bizony sok hiba csúszott a játékukba. A játékve­zető így biztatta a remegő ínnal támolygó lányokat. — Tessék nyu- godtabban mozogni, akkor nem lesz ennyi szabálytalanság, több idő jut a játékra. Könnyű ezt mon dani. Két csapat indul, az egyik SPORTHÍREK Nagy az őröm Pécsett, hogy a bajnokcsapattól sikerült az egyik pontot elvennie az NB I-es újonc pécsi csapatnak. A. szurkolók szerint a csatársor legjobbja a tavaly még NB III-ban szerepelt bajai Rápity II volt. Az az álta­lános vélemény, hogy amennyi­ben Dujmov is játszhatott vol­na, a másik pont is Pécsett ma­radt volna. Ha sikerül majd el­intézni Petresevics leigazolását, könnyen lehet, hogy a pécsi NB I-es csapatnak Rápity II, Pet­resevics, Dujmov személyében bajai belsőhármasa lesz. * A szekszárdi Török ifjúsági ed zőtáborban volt a nyáron. Meg is látszott a fiú mozgásán, hogy lassan ő lesz a szekszárdi csa­társor leghasznosabb tagja. Ér­tesülésünk szerint az országos szakvezetők tetszését is meg­nyerte a játékos mozgása és szó van arról, hogy beválogatást nyer majd az országos ifjúsági válo­gatott keretbe. Török példája is bizonyítja, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni az if­júsággal, különben aligha vár­hatjuk, hogy Szekszárd labdarú­gó sportja elmozduljon a holt­pontról. * Bajai hírek szerint Dujmov II, a Pécsi Dózsa NB I-es csapatá­hoz került kitűnő bajai csatár öccse bátyjánál is nagyobb te­hetségnek ígérkezik. A játékos A magyar labdarúgás anekdotakincséből Mándi Gyula. Éveken, hosszú éveken át hozzátartozott a Hun­gária mérkőzéseihez. Jóval túl a harmincon is olyan fürgén moz­gott az öreg gladiátor, mint aki még belátható időn belül nem hajlandó a nyugdíjaztatását kér­ni. Cingár termete miatt állan­dóan a sporthumor kegyeltje volt. Egy hosszú rúgásánál valaki így kiáltott be: — Lemérni! — Mii? — kérdezték a rekla­málót. Ä rúgást? — Dehogy! A labdát! Biztosan könnyebb, ha ilyen messzire száll a Mandula lábáról! most töltötte be 16. életévét és így most már mód van rá, hogy az NB III-as csapatban is he­lyet kapjon. . * Baján azon keseregnek, hogy­ha Rápity II, Petresevics és Duj- mov személyében tudtak belső hármast adni a Pécsi Dózsának, aztán Gyurkity jó volt az NB I-et megjárt Komlónak, s ha raj tűk kívül is még jónéhány első­vonalbeli labdarúgója van a vá­rosnak, miért nem lehetett ba­jai összefogással egy jóképessé­gű NB Il-es csapatot létrehoz­ni? Miért vergődik mind a két bajai csapat több-kevesebb si­kerrel az NB III-ban? * Az ifjúsági válogatottak tor­náját költségkímélés szempont­jából idén csak vidéki, illetve csak budapesti csapatok részvé­telével rendezik meg. Baranya és Tolna mellett Bács, Somogy, Zala és Fejér jön még számítás­ba a csoportbeosztásnál. 4 napra felmehet Pestre, a másik pedig a jövő évi szpartakiádig re­ménykedhet. Ugye, nem is olyan egyszerű? * Igen jó benyomást keltettek a Budapestről leküldött játékveze­tők. Erélyes, határozott bírásko­dásukkal elejét vették a különbö­ző bírálgatásoknak. Egy fonyódi játékos így korholta a társát: — Ne vitatkozz a bíróval, köszönöm, vigyázzba vágom magam és kész. Ez imponál neki. Na tessék. így is nyilatkoznak a játékvezetőről. * A röplabdás és a női kézilabdás vereségek után az egész Tolna megyei „vezetőség” ébredő remény nyel a tolnai kézilabdás fiúk felé fordult. Megyénk „utolsó szalma­szálai” megfeleltek a bizakodás­nak, mindkét mérkőzésüket meg­nyerték és ezzel bejutottak az or­szágos döntőbe. A Tolna—Bara­nya mérkőzés után a 2 góllal alulmaradt baranyai fiúk igen el voltak keseredve. Eleinte még re­ménykedtek, hogy a somogyiakat képviselő nagyatádi csapat „el­kaphatja” Tolnát, de aztán ahogy szaporodtak a gólok a nagyatádi kapuban, egyre lázadozóbb hangon kezdtek nyilatkozni a pálya szé­lén. A legvérfagyasztóbb gyanú- sítgatások szálltak a piros salak körül. Linkről megállapították, hogy katona, Kárpátiról, hogy ko­sárlabdázik stb., stb. Igen, igen nehéz belenyugodni a vereségbe. * Azok a nézők, akik pirosra süt- tették magukat az augusztusi nap­pal, ka nem is klasszis színvona­lú, de érdekes, változatos küzdel­meknek lehettek szemtanúi. Egy néző, aki eddig csak a labdarúgó­mérkőzések izgalmaiból táplálko­zott, így érdeklődött a röplabda- mérkőzésen: — Mi számít itt gól­nak, a lecsapás? A körülötte levők azonnal megmagyarázták neki a legfontosabb szabályokat. A mér­kőzés végén már ő izgult a legjob­ban. Végeredményben megállapítha­tó, hogy a csapat sportágakban bevezetett területi rendszer he­lyesnek mondható, hiszen így csak tényleg a legjobbak juthat­nak az országos döntőre. Hogy a második helyezetteknek nem ez a véleményük? Az biztos. Eredmények: Röplabda, nők: 1. Baranya me­gye, 2. Tolna megye, 3. Somogy megye. Férfiak: 1. Somogy megye, 2. Baranya megye, 3. Tolna me­gye. Kézilabda, nők: 1. Baranya me­gye, 2. Somogy megye, 3. Tolna megye. Férfiak: 1. Tolna megye, 2. Baranya megye, 3. Somogy me­gye. Gy. L. ATLÉTIKA Összeállították a megyei atlétikai válogatottat Az augusztus 9-én megrende­zésre kerülő Tolna—Baranya— Somogy megyék közötti atlétikai viadalra összeállították a megyei válogatottat a megyei válogató verseny alapján. Érthetetlenül távolmaradtak a válogató ver­senyről a Nagy dorogi KSK és a Bátaszéki VSK versenyzői. FÉRFIAK: 100 m: Kosztolányi (Szekszárdi. Szeleczki (Sióagárd). 400 m: Ga­lambos (Szekszárdi, Erdélyi (Sió­agárd). 1500 m: Garbacz (Szek­szárdi, Jászberényi (Dunaföld- vár). 110 gát: Szabó (Szekszárdi, Kasza (Szekszárdi. Rúd: Lakos (Szekszárdi, Hortobágyi (Duna­földvár). Hármas: Szabó (Szek­szárdi, Hortobágyi (Dunaföld- vár). Súly: Kern (Dunaföldvár), Reha (Dunaföldvár). Gerely: Ba­kó (Szekszárdi, Galambos (Szek­szárdi. 4x100: Szeleczki, Bakó, Kosztolányi, Szabó. NŐK: 100 m: Hamar (Szekszárdi, Gre- gus (Paks). 400 m: Bagócsi (Paks), Mancsi (Sióagárd). 80 gát: Eör­dögh (Szekszárdi, Balassa (Szek­szárdi. Távol: Hamar (Szekszárdi, Gregus (Paks). Diszkosz: Török (Szekszárdi, Deák (Gyönk), 4x200 m: Simon (Paks), Balassa, Eördögh, Hamar. Készülődés a szpartakiád országos döntőjére Tíz nap választ el bennünket a Falusi Dolgozók Szpartakiádjá- nak országos döntőjétől. A hát­ralévő időt versenyzőink felké­szüléssel töltik. Ennek a jegyé­ben kerül sor augusztus 9-én, vasárnap délelőtt 9 órakor arra az atlétikai versenyre, melyen a szpartakiádon résztvevő spor­tolóink indulnak. A férfiak ré­széről Zimmermann (Kurd), Ka­tus (Sióagárd), Kovács (Mucsi), Tóth (Szakály), Peterdi (Nagydo- rog), Führer (Magyarkeszi), Sző- gyéni (Kurd). A nők részéről Szitkovics (Dunaföldvár), Pető (Nagydorog), Ender (Bölcske), Kré mer (Györköny), Potyondi (Fadd), Poppné (Dombóvár) és Málinger (Sióagárd) kapott meg­hívást. Az atlétikai versenyt a Bátaszéki Vasutas Sportkör ren­dezi. Timer Ferenc a kiágolyós egyéni bajnokságon országos bajnok Eett Augusztus 1-én, szombaton és 2-án, vasárnap került megrende­zésre Egerben — az Országos Teke Szövetség rendezésében — az országos kisgolyós egyéni te­kebajnokság. Tolna megye színeit három tol nai. egy dombóvári és egy si- montornyai versenyző képvisel­te. A három tolnai versenyző kitűnően szerepelt. Timer Fe­renc a résztvevő 97 versenyző közül, 221 fás dobásával a leg­jobb eredményt érte el, s ezzel országos bajnok lett. A második helyen az ugyancsak tolnai Ba­laton József végzett, míg klub­társuk Lerovics László az erÖ3 mezőnyben a hetedik helyet sze­rezte meg. Röplabda Falusi Kupa a bonyhádi járásban A Bonyhádi Járási TST au­gusztus 9-én, vasárnap délután 2' órakor Tevelen, Mórágyon és Aparhanton röplabda Falusi Ku­pa versenyeket rendez. A három községben a következő csapatok vesznek részt. Aparhant: Iz­mény, Nagyvejke, Mucsfa, Kis- vejke, Aparhant, Lengyel és Győré. Tevel: Kisdorog, Zomba, Závod, Kéty, Tevel és Bonyhád- vapisd. Mórágy: Cikó, Kakasd, Szálka, Mőcsény, Mórágy. A röplabda Falusi Kupa mér­kőzésein részt vehetnek azok a sportköri tagok, akij, a 15. élet­évüket betöltötték. Az első he­lyezettek oklevél és sportfelsze­relés díjazásban részesülnek. Gerjen—Kalocsai Honvéd 4:2 (1:0) Barátságos labdarúgó-mérkőzés. Gerjen, 150 néző. Az első félidő egyetlen gólját a 7. percben Bán átadásából Márkus szerzi meg. 1:0. A második félidő 5. percé­ben Bán szerzi meg a hazaiak második gólját. A 24. percben Márkus beadását Fintzer mellel sodorja a kapuba. 3:0. Négy perc múlva a vendégek érnek el gólt. 3:1. Sőt két perc múlva egy újabb gólt lőnek. 3:2. Közben Bán meg­sérül és a hazaiak tíz emberrel játszanak. A 42. percben a ha­zaiak 11-eshez jutnak, melyet An- lus értékesít. 4:2. Bírálat: A rossz napot kifogó hazai együttes csak szerencsével győzött. A Honvéd szép, ötletes játékkal nagy közönségsikert ara­tott, csak éppen a befejezéssel maradt adós. Bráz 12. Hőgyész mezettebb volt, mint az elmúlt években. A hátvédek közül Thu- ma nyújtotta a legátlagosabb teljesítményt. Máté az utolsó hat mérkőzésen játszott, az ifiből került át a felnőtt csapatba. Szintén igen jó teljesítményt nyújtott. Witzl és Ulrich fedezet­játékosok, ezen a poszton ját­szottak a legjobban, bár többször csatárként is szerepeltek. Hege­dűs noha sokszor fedezetet ját­szott, jó néhány gólt rúgott. Kertész Szintén fiatal játékos, ő is az ifiből került át. Szintén ál­landó tagja lett az együttesnek. Stehler csak négyszer játszott az első csapatban, aztán átment a kézilabda csapatba. Skultéti a jobbszélen nagyon fiatal, szem- fiilességéVel és főleg nagyobb fe­gyelmezettségével még jó szélső lehet. János Vilmos csak kétszer játszott a felnőtt csapatban, őrá az ifi csapat irányításában volt szükség. Endre jó átlagteljesít­ményt nyújtott, az utolsó mérkő­zéseken sérülése miatt nem ját­szott. Pongrácz betegsége miatt maradt ki a csapatból, jó labdái­A hőgyészi csapat csak a baj­nokság létszámának felemelésé­vel maradt az első osztályban. A bajnokság előtt a közvélemérjy általában a 9—10. helyben re­ménykedett, de ezt nem sikerült elérni. Már az első fordulóban Nagymányokon 12 gólt kapott. És a befejezés sem volt sokkal kü­lönb. Dombóváron 11 gól. A két »kimaéasló« vereségen kívül még három alkalommal kapott sok gólt a csapat. Mázától 9, Nagy- dorogtól 7(!) gól hazai pályán, Tolnán pedig ugyancsak 7 gól. Az összesen kapott 104 gól közül ezen az öt találkozón 46 gól, tehát csaknem az összes góloknak a fele esett. A hőgyésziek teljesít­ményére jellemző, hogy idegen­ben hét pontot szereztek, ugyan­akkor hazai pályán alig valami­vel többet, nyolcat. Otthonukban a hőgyésziek két kiemelkedő eredményt értek el. Ősszel 1:1 arányú döntetlent Tolna ellen, tavasszal pedig 5:4 arányú győ­zelmet Paks ellen. A vidéki pon­tok közül ősszel két győzelem (Nagydorogon, Váralján), tavrsz- szal pedig három döntetlen (Ta­mási, Fadd, Iregszemcse) volt a mérleg. Az utolsó négy mérkőzé­sen öt pontot szerzett a csapat, ennek köszönhette, hogy elkerült a 13. helyről és csak gólaránnyal maradt le a 11. iregszemcseiek mögött. A bajnoki évet 24 játékos ját­szotta végig, ezek közül kilenc játékos hatnál kevesebb alka­lommal szerepelt. Minden mér­kőzésen (25, egy elmaradt) szere­pelt Magyar és Witzl I., 23-szor Hegedűs, 21-szer Nichter, 20-szor Thuma, 19-szer Borsos, Endre, 18-szor Ulrich, Trick, 11-szer Gaál, 10-szer Reizer, nyolcszor Pongrácz, Kertész, hétszer Herr, Újvári, hatszor vagy kevesebb alkalommal Bősz, Máté, Galam­bos, Skultéti, Stehler, Keller, Martin, János, Szabó. A kaput az év során Borsos, Galambos és Martin védte. Bor­sos nagyon rapszódikus teljesít­ményt nyújtott. Galambos, mint tartalék kapus, jól látta el felada­tát. Martin a tavaszi idény kö­zepén lett igazolva, két alkalom­mal igen jól védett. Nagy ígéret. Nichter csatárként kezdett, ké­sőbb középhátvédként jó telje­sítményt nyújtott, Sokkal fegyel­val sok támogatást adott csatár­társainak. Trick és Magyar vol­tak a csatársor állandó tagjai. Trick, mint tapasztalt irányító, jól bevált, csak az volt a hibája, hogy nem nagyon bízik a fiata­labb játékosokban. Magyar min­den mérkőzésen játszott, ő volt : a csatársor legjobbja, hibája, hogy nem igen akar megválni a labdától. Újvári csak hétszer ját- 1 szott, tőle többet vártak Hőgyé- szen. ■ A hőgyészi csapat jobb ered- . ményt tudna felmutatni, ha a já- . tékosolc magatartása megváltoz­na. Bizony sokszor előfordult, hogy egyik-másik játékos még vasárnap is szeszes italt fogyasz­tott, így természetesen nem tu­dott jó játékot nyújtani. Nehéz körülmények között van a csa­pat, mivel a játékosok nagyrésze vidéken dolgozik és csak szomba­ton jár haza, így közös edzések­ről nem lehet beszélni. Előnye viszont az együttesnek, hogy csak hőgyésziek játszanak benne. A jövőre nézve a vezetőség és a szurkolók jobb szereplést vár­nak a csapattól, hiszen tudják, hogy csak a létszámemelés men­tette meg a hőgyészieket. B. G*. J

Next

/
Thumbnails
Contents