Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-05 / 182. szám
IWÍK »uywa b*ob tu TOI,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG. 3 Az egészségügyi patronálás eredménye: Orvosi rendelők felszerelése — Heves orvosok helyi segítsége A termelőszövetkezeti községek megalakulásával egyidőben a Budapesti XII. kerületi pártbizottság akicót indított Tolna megye egészségügyi patronálása céljából. Első lépésként május folyamán Bu dapest XII. kerületének öt kórháza vezetői és néhány orvosa, valamint a XII. kerületi pártbizottság küldöttei leutaztak Szekszárd- ra, hogy felmérjék és megtárgyalják a pat.ronálással kapcsolatos tennivalókat. A patronálás első részeként a tárgyalás eredményeképpen öt kórház nevezetesen a központi állami kórház és rendelőintézet, az Országos Onkológiai Intézet, az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet, az Országos Korányi TBC Intézet és a Fővárosi János kórház vállalták a megye területén öt szocialista község orvosi rendelőjének teljes berendezését. Az öt község a következő: Tabód, Dúzs, Fürgéd, Ujireg, Diósberény. Ezenkívül a szekszárdi megyei kórház szintén vállalta egy üzemi orvosi rendelő berendezését a mázai bányaüzemben; A dologi felajánlások mellett a budapesti egészségügyi intézmények a pártbizottság irányítása mellett, felajánlották neves budapesti orvosok személyi patronálá- sát olyan értelemben, hogy nevezettek leutaznak Tolna megye területére és ott tudományos és fel- világosító előadásokat is tartanak. A munka nagy lendülettel megkezdődött, melynek eredményeképpen a vállalt kötelezettségnek megfelelően a budapesti intézmények, valamint a szekszárdi megyei kórház a részükre kijelölt községek orvosi rendelőit l berendezéssel látták el. A felszere- ; lések értéke több százezer forint, . de az anyagi segítségen túl felmérhetetlen annak erkölcsi értéke. A fenti felszereléseken kívül az intézmények még a közeljövőben induló bonyhádi kórház részére is biztosítottak műszereket, azonkívül rengeteg textíliát, edényt stb.-t küldöttek, amelyet a megyei egészségügyi osztály a szociális otthonok között oszt majd szét. A rendelő-felszerelések átadása a legtöbb községben ünnepélyes keretek között történt, melyről lapunkban időről időre beszámoltunk. Az ünnepélyes átadásra az intézmények vezető igazgató főorvosai, a XII. kerületi pártbizottság kiküldötte, valamint technikai szakemberek utaztak a kijelölt községekbe, ezzel is hangsúlyozva, hogy a budapesti dolgozók mennyire szívükön viselik a vidék egészségügyi munkáját és kulturális igényeit. Valamennyi intézmény vezetői annak a készségüknek adtak kifejezést, hogy a patronálás keretén belül tőlük telhetőleg folyamatosan rendelkezésre állanak, sőt felajánlásukban biztosították a megyét, hogy vállalják egyes területek egészségügyi átszúrásét és az azzal kapcsolatban felmerült problémák megoldásában is segítségünkre lesznek. A patronálással kapcsolatban még jobban kimélyült a kapcsolat a XII. kerületi pártbizottság, a patronáló egészségügyi intézmények és Tolna megye egészség- ügyi dolgozói, valamint az érdekelt lakosság között. Dr. Gujás János megyei főorvos Békaeső Törökországban Ankara közelében egy heves felhőszakadás alkalmából az esővízzel együtt klsebb-nagyobb békák is potyogtak az égből. A ritka látvány a legfantasztikusabb magyaráztokra és jóslatokra szolgáltatott okot a lakosság körében. A meteorológusok azonban hamarosan eloszlatták a helyenként fellépő pánikhangulatot. A föld- i höz közel szálló viharfelhőket ugyanis gyakran hatalmas légörvények kísérik, amelyek nemcsak a leveleket és a papírdarabokat, hanem kisebb élőlényeket, így békákat is a levegőbe ragadhatnak és nem ritkán 4—5000 méter magasságból ejtik vissza őket a földre. gában az nem büntetendő cselekmény, hogy ismerte Dallamot, önmagában... csakhogy, a maguk kapcsolatának olyan alapja volt... Illéssy elszólja magát: — Kérem szépen, az ilyesmi aljas rágalom. Kérem, én lányokkal jártam, udvaroltam, én nem voltam Dáliámnak a fiúja... Én is hallottam olyasmit... hogy is mondjam csak... hogy az ezredes úr nem a nőkhöz vonzódik... De engem soha nem környékezett meg... A nyomozótiszt hagyja, hogy a fogoly végigmondja a mondóká- ját, s csak utána szólal meg bal- kan, csendesen: — Szóval mégis csak ismerte Dallamot... Legfeljebb magával nem kísérletezett, hogy szeretőjévé tegye... Talán nem volt .a zsánere... Illéssy kényszeredetten lehajtja a fejét: — Hát igen, ismertem... De ez csak nem bűn? — Mondtam már, hogy ez önmagában még nem... — Néha elvitt autózni... Nagyon szeretem a szép kocsikat, megbámulom őket az utcán, néha még vázlatot is készítek róluk. — Tudjuk, hogy maga szépen rajzol. Láttuk azokon a vázlatokon, amelyeket repülőterekről készített. A repülőtereket is olyan érdeklődéssel rajzolgatta? — Engem nagyon érdekel a technika. Autó, repülőgép, ez a mindenem. i— Nekünk nem... De rendben... Az a lényeg, hogy kibökte ■végre, mégis csak ismerte Dallam ezredest. Hol ismerkedtek meg? — A Móricz Zsigmond körtéren, még egyetemista koromban... — Mikor történt? —■ 1955 nyarán... A nyomozótiszt alig észrevehetően bólint. Helyben vagyunk, a fogoly vallami kezd. Ha apróságban is, de végre igazat mond. — És hogyan ismerkedtek meg? i— Mondtam, hogy egyetemista voltam még akkor, a Kertészeti Főiskolára jártam... A főiskoláról igyekeztem a Móricz Zsigmond körtér felé... Nem tudom, hogy miért, de hátrapillantottam. Vagy kétszáz méterrel magam mögött gyönyörű kocsit láttam... Lassan jött, talán csak öt-tíz kilométeres sebességgel. Nagyon tetszett a kocsi, mindjárt tudtam, hogy valamelyik követségé, mivel sárga rendszámtáblája volt, DT jelzéssel. Sűrűn tekint- gettem hátrafelé... Arról ábrándoztam, hogy milyen nagyszerű lenne, ha én ebben a csodálatos kocsiban egyszer, csak egyetlen egyszer utazhatnék. — És megtörtént a csoda?! — jegyzi meg közben mosolyogva a nyomozótiszt. Illéssy folytatja: —■ Amint a kocsi mellém ért, lestoppolt... A sofőr kihajolt a volán mellől. »Nem akar beszállni?« — kérdezte... Kiejtésén érződött, hogy nem magyar. Meg lehetősen jól, de idegen ízzel beszélt magyarul. — És maga beszállt. — Beszálltam. — Mit gondolt, miért állt meg Egy régi „hagyomány“ eltűnése Koppány szántón Nemcsak tánckultúrájáról volt híres a múltban Koppányszántó, hanem arról is, hogy itt a leányok igen fiatal korukban mentek férjhez. S a másik, éppen ennek következményeként, sok volt az elválás. Néhány számadat mindezek bizonyítására: 1933-ban például a megkötött 19 házasságból hat válás történt. E válási szám azonban nem pontos, hiszen az anyakönyvbe csak a törvényesen elváltak nevei mellé írták be a válás tényét. Hogy mennyire nem pontos, erre csak egy példát. Bognár Bertalan és Ferenc Ágnes 1921-ben esküdtek. Jó, ha egy évig éltek együtt, azután elváltak. A válás megtörténtét azonban az anyakönyvbe csak egy héttel ezelőtt lehetett beírni, mert a törvényes aktus csak most történt meg. 1933-ban egész sor nevet lehet felsorolni, mint Kertész Brigitta, Szántó Ilona, Gábor Mária és a többiek, akik már 14 éves korukban férjhez mentek. Gábor Mária például alig egy év múlva már elvált asszony lett. Természetesen az akkori idők bármelyik évét lehetne példának venni, de nem ez a fontos. Annál inkább az, hogy mi volt az oka a korai házasságoknak. Vagyon? Bizonyos formában ez, hisz a hiányzó vagyon volt legtöbbször az indíték. A fent említett Kertész Brigitta is árva- lánv volt, idős nagyszüleinél élt. Elképzelhető, hogy nem valami fényes körülményei voltak. Ebből következtetve aztán, ami eleinte kényszer volt, sokaknál az később általános szokássá vált. Azok is követték, akiknek csak azért volt sürgős, nehogy pártában maradjanak 14 éves korukban. A felszabadulás utáni időkben azonban lényegesen megváltoztak az anyagi viszonyok. Megváltozott a falu vezetése is, hiszen nem az urak, hanem a dolgozók közül kikerültek irányítanak. Nekik nem mindegy, hogyan él a falu lakossága. Egyéni és tömeges felvilágosítással kezd tek hozzá e „hagyomány” felszámolásához. E két körülmény együtt, ha lassan is, de érleli gyümölcsét; Néhány számadat meggyőz bennünket, milyen eredménnyel: 1955-ben tizenegy házasságkötés történt, s csak egy leány ment 14 éves korában férjhez. 1956-ban nyolc pár esküdött egymásnak örök hűséget* s nincs egy 14 éves asszonyka sem. 1957-ben 13 házasságkötés történt, s akad egy 14 éves asz- szony is. Nagy az eltérés a válások statisztikájában is. Míg 1933-ban egy év alatt történt hat válás, eddig e három évben összesen csak két válás történt. így megy az élet mostanában ICoppányszántón is. A régi hagyományt — mint a tánckultúrát — igyekeznek ápolni, azt pedig, amely csak kárára lehet a falu népének, gyomlalgatják, hogy végül teljesen eltűnjön, feledésbe merüljön. (i—e) JE HETI Kellemetlen Kérdéseink Megint kénytelenek vagyunk a Népbolt vállalatnak kellemetlenkedni, bár félünk, hogy ered- ménytelnül emelünk szót, ugyanis most már nem lehet visszacsinálni, amit kifogásolunk. A Hármashíd, pontosabban a hármashídi iskola melletti írószer és papírboltot megszüntették, s helyére kenyérboltot terveznek. Hogy szükség van-e az újabb kenyérboltra, azt nem vitatjuk, de hogy erre a papírboltra is szükség volt, arról meg vagyunk győződve. Most már csak egyetlen írószer és papírbolt maradt a városban. Arról nem szólva, hogy a hármashídi bolt közvetlenül egy nagy iskola mellett volt, a gyerekek könnyűszerrel elérték, s a közelében van a közgazdasági technikum, az új húsztantermes iskolához erre vezet az út. De az újvárosi gyerekeknek is közelebb van, mint a központban levő nagy papírüzlet. Az iskolákban levő úgynevezett becsületboltok nem tudják a teljes forgalmat lebonyolítani, végeredményben nem is hivatottak erre. Jól meggondolták a Népbolt vezetői, amikor megszüntették a hármashídi papír és írószerüzletet? • Mostanában úgy látszik, időszerű lesz többször is feltenni az alábbi kérdést (bár reméljük, hogy a következő viharok alkalmával nagyobb serénységet tanúsítanak a köztisztasági vállalat dolgozói). Arról van ugyanis szó, hogy vihar és nagyobb esőzés alkalmával nagy mennyiségű iszap zúdul le a vízzel együtt a város központjába. Ezt megakadályozni sajnos, egyelőre, nem lehet. Marad tehát az a megoldás, hogy a lezúdult és a központban lerakodott iszapot a legrövidebb idő alatt takarítsák el, ne éktelenkedjék még harmad-, sőt negyednap múlva is az utcán. Különösen a benzinkút előtt tűrhetetlen a helyzet. Itt nemcsak az iszap sürgős eltakarítására lenne Szükség, hanem arra is, hogy a kövezetei rendbehozzák. Ugyanis, ha hétfőn esik az eső, megtelnek a benzinkút környékén levő gödrök s igen verőfényes napok szükségesek ahhoz, hogy csütörtökre felszáradjon a környék. Nem lehetne valami megoldást találni a megyeszékhely központjának ebbéli csinosítására is? Miért kell sötétben botorkálnunk, ha az esti vonattal érkezünk Szekszárdra és a Bajcsy- Zsilinszkv fasoron megyünk végig — kérdik joggal az utasok. De ugyanolyan joggal kérdik azok is, akik a városból a vasútállomásra, Vagy afelé igyekeznek esténként; Mi viszont azt kérdezzük: nem lehetne rendbehozni a fasor világítását, úgyhogy ne csak a Hunyadi utcáról beszűrődő fény nyújtson némi világosságot? • Hogy Moszkva, vagy Los Angeles messze van, azt tudom, bár a kilométerekre — hiába tanultam az iskolában — nem emlékszem. De azt pontosan tudom, hogy Sió- agárd és Szekszárd között a távolság mindössze kilenc kilométer; Moszkvával egy nap alatt lehet telefonösszeköttetést teremteni; Ez így van, s ha így van, akkor Sióagárddal legfeljebb csak percekre lenne szükség. Ezzel szemben? Joggal panaszkodik az, aki július 27-én próbált Sióagárddal távbeszélőn értekezni, mert délelőtt 10 órakor közölte a központtal óhaját, kapcsolást viszont csak délután negyed négykor kapott; Egy gyalogos óránként négy kilométert tud megtenni. Eszerint gya log két és negyed órára van szükség Sióagárdig. Telefonon viszont öt és negyed órára volt szükség; Nem sok kissé ez az idő, és nem lehetne valamivel gyorsítani a telefonkapcsolásokat? maga mellett a kocsi? Puszta emberbaráti segítségből? Hogy hazaszállítsa, mint ingyentaxi? — Akkor még nem gondoltam semmire, csa]c arra, hogy elnyújtózhatom a kocsi ülésén. — Nem egészen értem magát. Hiszen látnia kellett, hogy aki a volán mellett ül, az nem közönséges sofőr... Úrvezető. így volt? .— így. A »sofőr« olyan maga- biztosságot, fölényességet sugárzott magából, hogy rögön sejtettem: nem egyszerű gépkocsivezető. — De mindenesetre beszállt a kocsijába... —• Beszálltam. Egy darabig kocsikúztam, azután elbúcsúztam, s kiszálltam. Az autó tulajdonosa bemutatkozott, megmond ta, hogy 6 Dallam ezredes. Aztán máskor is autóztunk együtt... Ennyi volt az egész! — Hát ne siessük el ennyire a dolgot... Van időnk, ennyire nem kell rohanni... Más elmondani- valója nincs? — Nincs... — feleli, s maga is érzi, hogy nagyon bizonytalanul cseng a hangja. — No, akkor majd én segítek — mondja a nyomozótiszt. — Teszek fel egy-két kisegítő kérdést, talán ettől lendületbe jön a memóriája... Az első alkalommal, tehát akkor, amikor a Móricz Zsigmond körtérnél beszállt Dallam kocsijába, s egy darabig autózott, miről beszélgettek? — Semmiről... Az időjárásról, errŐl-arról. Aztán elváltunk. Kiszálltam a kocsiból. Ennyi volt az egész... (Folytatjuk.) A napokban fejezték be a Komlói 24-es Autóközlekedési Vállalatnál 1959. első félévi tervteljesítések értékelését. A komlói vállalat bonyhádi főnökségén is kiemelkedő termelési eredményeket értek el. Az élüzem cím elnyeréséhez szükséges feladatokat túlAz esedékes műszaki szemléket az egyes és kettes javítási kategóriában is teljesítették, összesítve a bonyhádi főnökség eredményeit: Több ezer forintos megtakarítást eredményezett az első félévi munkaverseny. A jelenlegi adatok arra engednek következtetni, hogy a 24-es AKÖV — így a bonyhádi főnökség is — 1959 első félévi termelési eredményei alapján az élüzem címet elnyerte, teljesítették. A tervteljesítéssel egyidőben a gépkocsivezetők és szerelők a kongresszusi versenyvállalások mintegy háromnegyed részét már teljesítették. Részletezve az értékelést a következőket kapjuk: Tény: 0,1605 455 283 10 512 A rendszeres oktatás, baleset- védelmi ankétok és a gépkocsi- vezetők figyelmes munkája eredményeként az elmúlt félévben egymillió kilométer út megtételére saját hibából csak 0,4 baleset jut, míg ha az idegen hibából keletkezett baleseteket is figyelembe vesszük, akkor is 1,3 baleset jut a főnökség gépjárműveivel megtett egymillió kilométerre; Egyébként súlyos vagy halálos baleset az első félévben nem volt* Az első félévi eredmények alapján : élüzem lehet a bonyhádi AKÖV Terv: Férőhely/km-re eső tervezett önkö Itségcsökk. 0,1773 Utas/km terv teljesítése 450 000 Átlagbérek betartása 10 517
