Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-25 / 198. szám

1959. augusztus 25. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 3 Az intrika és a széthúzás nem oldja meg a problémákat A bonyhádi Dózsa iépe Tsz faijai állják szavukat A tolna-szigeti Sertéstenyésztő Vállalat megszűnésével a Gyógy­növény és Kertimagtermelő Vál­lalat üzemegységet alakított ki a tolna-szigeti 700 holdas terüle­ten speciális feladatokkal. A 700 holdból 161 holdnyi területen 11 fajta gyógynövényt termelnek az egyéb aprómagtfak, kalászosok és kapásokon kívül. A sokféle és speciális növé­nyek termelése nem könnyű fel­adat, így természetes az, hogy a tolna-szigeti üzemegység vezető­ségének meg is voltak a kezdeti nehézségei. E cikken belül azon­ban nem az új profil kialakítá­sával járó nehézségekkel kívá­nunk foglalkozni, hanem azokra a hibákra mutatunk rá, amelyek a fejlődést, az előrehaladást jelenleg is gátolják. Gyógynövény és Kertimag­termelő Vállalat tolna-szigeti üzemegysége. E megnevezés hal­latára az ember önkéntelenül is egy jól irányított gazdaságra gondol, ahol szakszerű munka folyik, munkafegyelem, rend és tisztaság van. Hogyan néz ki ez a valóság­ban? Szervezetlenség, ötletszerű in­tézkedések, kapkodás a munka­irányításban, kicsírázott gabona­kévék, gyomos földterületek s mindezek betetőzésére, egymást keresztező utasítások. S ebben hibásak a függetlenített helyi vezetők, de maga a központ is. Itt volt például a cséplés bein­dításával kapcsolatos huzavona. A szerelőműhelyben Kiss Endre agronómus utasítására átalakí­tották a cséplőgépet borsócsép- lésre, ami természetes is. A köz­pont azonbanináskéntintézke­dett. — Első a gabonacséplés — mondották. A helyi vezetők pe­dig ahelyett, hogy kiálltak volna saját álláspontjuk mellett — mely szerint néhány nap alatt végeznek a borsócsépléssel — új­ból elrendelték a cséplőgép át­alakítását s ez újabb másfélna­pos kiesést okozott. A rossz munkaszervezésre és az ötletszerű irányításra ve­zethető vissza az olyan intézke­dés is, amelyet maguk a munká­sok mondtak el. — Fél hat óra­kor van a munkakezdés, de elő­fordult nem egyszer, hogy még fél nyolckor sem állhattunk munkába, mert az agronómus az egyik, az üzemegységvezető pe­dig a másik munkahelyre irányí­tott bennünket. A dolgozók teljesítményük szerint kapják a fizetést, és a sok „üres-járat” következtében munkakiesésük volt. Jogosan elégedetlenkedtek az ellátással kapcsolatban is. A munkásszállások nincsenek rend ben tartva, az ágynemű elhanya­golt és piszkos, az élelmiszerrak­tár pedig Valóságos lomtár — hangzik a kivizsgálást végző szerv jelentése. Mire vezethető vissza e sok megoldatlan probléma? Először is arra, hogy hiányzik a jó együttműködés a párt, a szakszervezet és a szakvezetés között. Juhász Pál elvtárs, az üzemegység vezetője párthű és becsületes ember, de mint maga is beismeri, eddig állattenyész­tésben dolgozott mint agronó­mus. Számára teljesen ismeret­len munkaterületre került akkor, amikor felettesei az üzemegység vezetésével megbízták. A munkásoké a gyár! A kopott, esőverte gyárfalon ^ kiáltóan adja hírül a nem­rég meszelt felirat: „A Tolna­némedi Kendergyár is a dolgozók tulajdonába került.” 1949-et írtak ekkor... S most tíz év után, ami­kor az újságíró ellátogat a gyár­ba, hiába keresi a régi, államosí­táskorabeli üzemecskét, még az alapjait is kiásták, csak a kazán­ház áll, de ezt is úgy át- meg át­építették belül, a berendezést, a gépeket, hogy a tíz évvel ezelőtt erre járt utas hitetlenkedve csó­válná fejét: Ez volt a gyár? De hol van az a poros üzemépület, a szegényes munkáslakások?... Egy évtized nem nagy idő, s ha számbavesszük, hogy ez idő alatt mennyit fejlődött ez a gyár, akkor hasonlítani sem le­het a múlttal, az államosítás élőt ti helyzettel. A gyár munkásigazgatója, Czel ler János idézi a múltat: Az üzemépület négy munkateremből állt, kiöregedett gépekkel, rossz porszívókkal, és ez a porszívó is olyan volt, mint amit vendéglők­ben szerelnek fel a levegőcse­rére. A legnehezebb munkát kéz zel végezték, gép kevés volt. — Olcsó volt az emberi munkaerő, érthető tehát, ha a Benedict-tu- lajdonosok nem költöttek sem­mit a gyár termelő berendezései­nek korszerűsítésére. Két-három család lakott egy szoba-konyhás lakásban,, a mun­kások mosdója olyan volt, hogy betonból két kádat építettek, egyiket a nőknek, másikat a fér­fiaknak és egy vízben fűrdött meg húsz, harminc ember. A há­ború okozta károk még 1949- ben is láthatók voltak és a mun­kások életveszélyben dolgoztak; várták, mikor dől le a gránátok szaggatta tető... Ennyit a múltról, többet ne, mert csak homályosítaná, a mos­tani ünnepélyes napokat, ami­kor a tíz éves útra tekintenek vissza a tolnanémedi munkások. Az egyik idős dolgozó beszélge­tésünkkor azt mondta: »-Minek emlegetjük annyit a múltat, rossz, embertelen életünk volt, beszéljünk inkább a máról, meg a jövőről...« És mennyire igaza van e munkásnak, aki végig él­te a múlt kendergyárában fél életét, az nem szívesen emléke­zik, inkább beszél a máról és tervezi a jövőt. Azt, hogy a táv­lati tervek, munkáslakások épí­tését írjá^ elő, meg hogy köves- utat építenek egész a gyárig. Az a tíz év, mely elszállt a gyár felett, mély nyomokat ha­gyott az emberekben. Ahogy épült az új gyár, úgy tűntek el a régire emlékeztető falak. Több mint ötmillió forint költséggel új gyár áll már a régi helyén. Uj gépeket kaptak, melye^ kiszol­gálása szinte játszva történik, por meg csak akkor van, amikor nagy igyekezetében egyik-másik munkás takarításkor seprűjével felkavarja. Több száz méterre — mint polip karjai — nyúlnak ki a porszívó, melléktermék eltá­volító csövek a gyárból. És ter­hüket a lakóépületektől, az em­berektől távol dobják le. És nemcsak a gyár épült fel tíz év alatt. Hideg-meleg vizes fürdő, melléje öltöző épült. A gyerekeknek bölcsőde és napkö­zi otthon, a nagyobb gyerekek­nek nem kell bejárni a faluba is­kolába, az alsó négy osztályhoz tanító jár ki. És ízletes ételt főz­nek az üzemi konyhában, este meg a kultúrterem zsúfolásig tele van szórakozó, művelődő munkásokkal. Televízió, és rádió, ezer kötet könyv ég ping-pong- asztal, sakk és dominó, újság és ismeretterjesztő előadás várja őket minden esje. És a tíz év változásához az tartozik talán legjobban, hogy minden család külön lakik, szoba-konyhás kam­rás, folyóvízzel ellátott lakásban. Sebestyén Ferencek és Tüdő Józsefek, Horváth Józsefek és Potó Józsefe^ emlékeznek ezek­ben a napokban a tíz év alatt megtett útra... A korabeli felirat eltűnt a régi gyárfallal együtt, most a főépületen az élüzem jel­vény csillog, hirdetve az utas­nak, a ritkán erre járó vendég- nek, hogy sokat változott ez a gyár, és ha az ember a munká­sokkal beszél, akkor a még szebb jövő bontakozik ki... pj. Előfordult, hogy a pórt olyan elvtársakat állított felelős funk­cióba, akik nem ismerték a szak­mát, de szorgalommal, tanulás­sal menetközben elsajátították azt. Természetesen a pártszerve­zet segítségére támaszkodva. Úgy véljük, Juhász elvtársban is megvolt a jószándék, de mi­után a központi és a helyi in­tézkedések kereszttüzében volt, irányító munkája tervszerűtlen­né, kapkodóvá vált olyannyira, hogy a munkások előtt is elvesz­tette tekintélyét. És itt kell beszélni a pártszervezet, illetve a szak- szervezet részéről nyújtott segít­ségről. Meg kell mondani őszintén, hogy az üzemi pártszervezet, maguk a kommunisták is bele­estek a hibába és már a kezdet­kezdetén maguk is azt hangoz­tatták: — az öreg nem ért sem­mihez. Legjobb lenne, ha odébb állna. — így beszéltek Juhász elvtárs háta mögött, ahelyett, hogy nehézségei láttán mellé állva segítettek volna. Üzemi pártszervezeteink a pártkongresszus tiszteletére el­indított verseny ■ emelkedett légkörében igyekeznek rendet teremteni portájukon. A Gyógy­növény és Kertimagtermelő Vál­lalat tolna-szigeti üzemegységé­nek kommunistáira is ez a fel­adat vár. A küszöbönálló tag­gyűlésen, amelyen a pártvezető­ség újjáválasztását vitatják, meg, foglalkozzanak ezekkel a kérdé­sekkel és „zárják le” a szemé­lyeskedést. Az intrikát és a szét­húzást pedig váltsa fel a bírá­lat és az önbírálat, amelynek nyomán az elvtársias segítség- nyújtás és a hibák kijavítása ke­rüljön előtérbe. P.-né — Egy szovjet munkás ritka könyvgyűjteménye. Iván Rehlov, a norilszki kohászati kombinát munkása ritka könyvgyűjtemény­nyel dicsekedhet: magánkönyvtá­rában megtalálhatók Lenin mű­vei 38 idegen nyelven. Rehlov már hosszú évek' óta szenvedélyesen gyűjti Lenin mű­veinek idegen nyelvű kiadásait. Egyes ritka könyveket ajándékba kapott, például Wilhelm Piecktől, az NDK elnökétől, Palmiro Tog­liattitól, az Olasz Kommunista Pórt főtitkárától, legutóbb pedig Svédországból, a kommunista párt elnökétől. Az MSZMP közelgő kongresz- szusa tiszteletére a bonyhádi Dó­zsa Népe Tsz tagjai versenyre keltek: a két aparhanti tsz-szel kötöttek szerződést. Ennek a célja az, hogy jobban kihasználják a termelőszövetkezeti gazdálkodás adta lehetőségeket, több gabonát és húst termeljenek. Hogy ki lesz ennek a versenynek a győztese?... Az egyelőre még titok. Azt azon­ban érdemes — az első félév el­múltával — papírra vetni, hogy mi a helyzet a versenyt kezdemé­nyező Dózsában? A borsó és a repce termése már magtárban van, kalászos gaboná­ból pedig minimális mennyiség van ez idő szerint asztagban. De látni lehet már azt is, hogy a ha­lászok, a kertészek és az állat­tenyésztők tudják-e az év végéig teljesíteni, amit vállaltak. Nézzük akkor előbb a növénytermesztést. A közös gazdaságban hatvan holdon termeltek borsót. A terv szerint nyolc mázsát kellett volna betakarítani egy holdról, — válla­lásuk tíz mázsa volt. A tényleges termés pedig 13 mázsa, vagyis két vagonnal több, mint amire az év elején számítottak a szövetkezet­ben. A magnak termelt káposzta- repce 12 mázsa holdanként, ami szintén több, mint amit vállaltak a növénytermelők. A búzatermés végleges adatait még nem köny­velték el a Dózsában. Az adott szó teljesítését illetően mégis nyu­godt lelkiismerettel nyilatkozott Németh József, a szövetkezet el­nöke: — A vállalásban szerepel, hogy 12,5 mázsa holdankénti búzater­A nyáron sem szünetelt a munka a bonyhádi járási műve­lődési házban, a szakkörök azon bán nyári szünetet tartottak. A tevékenység inkább csak közös kirándulásokra, táncmulatságok, — Los Angeles túlszárnyalta Philadelphiát. California erős népszaporulata következtében (amely az állam déli részében na­pi ezer főre tehető) a 2 millió 435 ezer lakosú Los Angeles lett az Egyesült Államok harmadik leg­nagyobb városa (New York és Chicago után). A harmadik helyet eddig Philadelphia tartotta. més átlagot érünk el. A végered­mény 13 mázsa lesz. De van olyan 59 holdas tábla, aminek holdja 16,1 mázsa búzát adott. Őszi árpá­ból nem lesz meg a vállalt tizenöt mázsa, mert a tavasszal későn ve­tettük felül a takarmánygabonát vörösherével. A hiányzó két má­zsa árpát azonban duplán pótolja a vöröshere — mondja az elnöki A kertészek kongresszusi válla­lása az volt, hogy 500 ezer forint­tal járulnak hozzá a közösség jö­vedelméhez. Ez is meglesz, hiszen az első félévi bevétel 300 ezer fo­rint és az itt termelt zöldségfélék­nek még a felét sem értékesítette a szövetkezet. A Dózsa Népe Tsz-ben 88 hold halastó is van. Eddig a legtöbb amit kihalásztak egy holdról, 120 kiló volt. Az idei évre 200 kilót vállaltak a halászok. A közel­múltban végzett próbahalászás adatai viszont arról tanúskodnak, hogy 3 mázsa halat értékesítenek egy holdról. A többletmennyiség itt körülbelül 150 ezer forintot hoz a tsz-nek. Ami az állattenyésztők vállalá­sát illeti, arról annyit: ők is áll­ják adott szavukat. Az első fél­évben közel 150 kocát hizlaltak meg, és most is hízik 150, amit még a zárszámadásig értékesíte­nek. A tehenészek pedig több mint kétezer liter tejet fejtek át­lagban egy-egy tehéntől az első félévben, ami biztosíték arra, hogy a vállalt 3500 liter tehenenkénti tejtermelés meglesz ebben az év­ben. Ennyit a Dózsáról. Mi a hely­zet a két aparhanti tsz-ben?..* Arról majd legközelebb számo­lunk be. tánciskolák szervezésére korlá­tozódott, s különböző hivatásos vagy műkedvelő együttese^ tar­tottak előadást a művelődési ház színpadán. Az ősz és tél ismét a szervezett szakköri munka idő­szaka lesz. Szeptember 3-án kez­di munkáját az orosz, német és angol nyelvtanfolyam, ekkor kezd ismét a foto, a női kézi­munka szakkör, a kardvívók és rendszeres összejövetelekre ke­rül sor megint a bonyhádi bé­lyeggyűjtők között. Ugyanezen a napon rendezik meg a bonyhádi zenepedagógus munkaközösség zeneiskolájának évadnyitóját is. f Szepfember első napjaiban megkezdik a munkát a bonyhádi járási művelődési ház szakkörei Pintér István—Ssabó Lássló (49) A karcsú testű KLM gép késő délután landolt a zürichi repülő­téren. A főosztályvezető taxiba vágta magát és az Eden Szállóhoz hajtatott. Amikor bejutott a for­góajtón, hirtelen elébe állt régi ismerőse, Mister Johnson. — Hát én lennék a levélíró, öreg cimbora. Gyere, fáradj fel a lakosztályomba. N. Tóth szótlanul követte Johnsont, s csupán halk »ah« szaladt ki a száján, amikor a lak­osztályba lépett. Az öt szobából és mellékhelyiségekből álló pazar berendezésű lakosztály ámulatba ejtette. Kényelembe helyezték magukat, majd Johnson gyorsan rátért a tárgyra. — Játsszunk nyílt kártyákkal. Ugye megengeded, hogy a régi is­meretségünkre hivatkozva tege- ződjünk, a mi emberünk vagy. Jól ismerjük egymást a régi idők­ből. Nézeteid felől nincs kétsé­gem ... — De kérlek .. * — Hagyjuk, te nem változtál és nem is változhattál meg ez alatt a hat év alatt. Vagy talán azt akarod bizonygatni, hogy az úgynevezett magyar népi demok­rácia téged is megváltoztatott? N. Tóth még nem tudva, mire akar kilyukadni Johnson, igyeke­zett a megközelíthetetlen ember látszatát kelteni. — Kérlek, én odahaza fontos pozíciót töltök be. Én bennem bíznak..; — Éppen erről van szó. Persze, azt ne állítsd, hogy az agyteker- vényeidbe belelátnak — válaszol­ta gúnyosan Mister Johnson. — Le sem tagadhatod, hogy gyűlö­löd a rendszert. Gyűlölöd vagy nem gyűlölöd? — Nézd, ezt a kényes ... — Ne kertelj. Válaszolj*.. Kü­lönben nem is kell válaszolnod. Súlyos bizonyítékok vannak a ke­zemben, madárkám. Ki beszélt arról, hogy elvből utálja a mos­tani magyar rendszert? A tizenöt tekercs magnetofon-szalag egy­könnyen elkerülhet a magyar belügyi szervekhez .:* N. Tóth fejében, mint hajnali napsugár, kezdett derengeni az összefüggés a mostani beszélgetés és a dél-amerikai üzletembernél rendszeresen hármasban folyta­tott beszélgetések között. — Charles Donovan? — Na, ugye csak ..; Kint tar­tózkodásod alatt volt időm téged megfigyeltetni. A mi emberünk vagy, ezt le sem tagadhatod. Ha olyan elveket vallasz, amilyene­ket Dél-Amerikában, akkor elv­ből nekünk fogsz dolgozni. Meg­értetted? — De hogy képzeled, én mint a Magyar Népköztársaság vezető tisztviselője?... — Éppen úgy, mint vezető tisztviselő .. * — és Johnson mé- lyenülő, szúrós fekete szeme fel­csillant. — Mert, ha nem, akkor vannak lehetőségeink arra, hogy bizonyos szervek tudomására hoz­zuk a te megnyilatkozásaidat. — Ne viccelj már. Hát valami­ben megegyezhetünk.. * — Okos, művelt ember vagy ;: * Tárgyalhatunk arról, ml lesz a pontos feladatod. Előre megmon­dom: pénzt, magyar valutát nem adunk, csak annyit, amennyi fel­tétlenül szükséges a munkádhoz* Viszont ötvenezer fontot letétbe helyezünk a zürichi banknál, amely nyolc esztendő múlva ren­delkezésedre áll. — De hát mit érek én azzal? Eudapesten nem rendelkezhetem a zürichi letétjeimmel ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents