Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-25 / 198. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 1959. augusztus 2”. ÚJRA EGYÜTT Hasznos tanulság Gyapapusztán Az ellenforradalom észbontó szele megbolygatta a gyapapusz- tai Búzakalász Termelőszövetke­zet tagjait is 1956 őszén. Anél­kül, hogy alaposan meggondol­ták volna, feloszlatták a járás egyik legjobb termelőszövetke­zetét. — Fájt az ember szíve — em- lékezijr a 70 éves Pók István, aki szintén kilépett a szövetkezetből — amikor széthullott az a sok érték, amit évek nehéz munká­jával hoztunk össze. Sok, na­gyon sok kárt tett nekünk az ellenforradalom... Voltak azonban olyanok — és nem is kevesen Gyapapusztán — akik 1957 tavaszán Uj Élet né­ven új szövetkezetét alakítottak a régi Búzakalász utódaként. — Ezei- az emberek: 24 család 327 hold földön tovább vitték a szö­vetkezeti mozgalom zászlaját. Az elmúlt években sokat küszköd­tek; a megtépázott szövetkezeti vagyont a rossz terméssel járó két aszályos esztendőben nehéz volt újra összehozni, kialakítani. Nem volt kifogástalan a gaz­dálkodásuk sem, a7 eredmények mellett volt sok hiba is... A Paksi Járási Pártbizottság a | Magyar Szocialista Munkáspárt művelődési politikájának irány­elvei és a Megyei Pártbizottság művelődési programmjának szel­lemében megvizsgálta a paksi já­rás kulturális életét. A járási párt végrehajtó bízott ság megbízásából négy munka- csoport a járás négy községében megvizsgálta a kultúrmunka hely­zetét. E csoportok tapasztalatai mellett az agit.-prop. osztály a járás kulturális életét irányító ve­zetők javaslatait is figyelembe vette. A művelődési program az elkövetkező évekre vonatkozó fel­adat meghatározásánál figyelembe vette, hogy a kulturális tevékeny­ség alapvető feladata a dolgozó tömegek tudatának szocialista át­formálása. Ez a szocializmus tel­jes győzelmének egyik alapvető társadalmi feltétele — állapítja meg a program. — Nem is kell. Legalábbis nyolc évig. Nyolc esztendő múl­va, ha ügyesen teljesíted a meg­bízatásokat, gondoskodni fogunk arról, hogy családoddal együtt ki­juss külföldre. Itt azután meg­alapozhatod öregségedet. Ugye­bár, rendszeresen jársz külföldre hivatalos utakra? — Igen. — Nos, a munkádat ezzel kap­csoljuk egybe. A te kezedben Magyarországon sok szál fut ösz- sze.’ Fontos gazdasági értesülések, pénzügyi dolgok, külkereskedel­mi manőverek, az export-import általános képe, gazdasági tárgya­lások anyagai és egyebek, nem­de? — De igen — válaszolta N. Tóth rezignáltam Érezte, hogy a Káló már körülfonta. Agyában egy pillanatra felötlött a lebukás szörnyű képe, de aztán elhesse­gette magától ezt a gondolatot, s inkább azt igyekezett önmagá­nak bebeszélni, hogy minden si­kerülni fog és elvégre ő úgyis gyűlöli ezt a rendszert. — Szóval az alkut megkötjük... Igyekezz elérni, hogy mielőbb küldjenek ki újból Dél-Ameri- kába... Egyelőre csak azt az anya got kell elmondanod, ami a fe­jedben van. Külön ne keress semmiféle értesülést, ne járj utána semminek. Még nem vagy kiképezve. Ha három-négy hó­napra sikerül ismét Dél-Ameri- kába jutnod, az alatt kiképe­zünk, Aztán lehetőleg úgy intézd — Figyeltük őket — mesélik Pókév — mi is meg mindenki aki kilépett a szövetkezetből. — Nem tudtunk elszakadni teljesen a közös gazdaságtól. így van, nem tudtunk elszakadni, mert nap mint nap újra és újra a sa­ját tőrünkön éreztük, hogy nem volt helyes 1956-ban abbahagy­ni a közös gazdálkodást! Igen, érezték ezt Pók Istvánék, Balogh Istvánék, Stádler Ist­vánék meg mindenki, csak hát... Csak hát mondjuk meg nyíltan: az ember önmaga előtt köny- nyebben, de nyíltan, mások előtt nehezebben vallja be a tévedé­sét. Tudták, érezték Gyapapusz­tán, hogy nem jól van ez így, jobb lenne újra szövetkezni, folytatni a Búzakalász jó hagyo­mányait, de nem akadt olyan, aki elsőnek törte volna meg a jeget. Vajúdott a gondolat, érlelődött az elhatározás az emberek fejé­ben és szívében. Vajúdott mind­addig, amíg Szabó István az Uj Élet elnöke a gyapaiak tanács­tagja e hónap hatocLikán egy I A javaslat a falusi kulturális munka továbbfejlesztésével kap­csolatban lerögzíti, hogy kiinduló pontként azt kell figyelembe venni, hogy az elkövetkező esz­tendőkben a legdöntőbb feladat a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése és ezzel együtt a mezőgaz­dasági termelés további emelése. A községek kulturális fejlődésé­nek előmozdítása érdekében — előírja a program, hogy szeptem­ber í5-ig újjá kell szervezni a Já­rási Tanács Végrehajtó Bizottsága mellett működő Művelődési Taná­csot. Javasolja a pártbizottság, hogy ez év október 1-ig a Járási Mű­velődési Tanács segítségével hoz­zák létre a községi tanácsok vég­rehajtó bizottságai mellett mű­ködő művelődési tanácsokat. A program a fentieken kívül még több jelentős észrevételt és javaslatot tesz a kulturális munka megjavítása érdekében. dolgaidat, hogy rövid ideig tar­tózkodj külföldön és huzamosab­ban odahaza. Hogy mindenről tudj... Egyébként, ha külföldre jössz és találkozni akarsz velem, akkor Londonba címezve adj fel táviratot »Buxom London« jel­zéssel és én ezt megkapom. — No és hogyha legközelebb kijövök, hol fognak kiképezni? — Buenos Airesben. Ha jössz, senkit sem kell értesítened, mi már tudni fogunk érkezésedről. Bárhol és bármikor keres fel a mi emberünk, jelentkezésekor ez lesz a jelszava: »Fekete cigaret­tám van az ön részére!« — Miért éppen fekete cigaret­ta? Hiszen ez a megjelölés Dél- Amerikában gyakori. Hátha ösz- szetévesztem majd valakivel — akadékoskodott az újdonsült kém. — Légy nyugodt, szó szerint ezt senki sem fogja mondani. Kü­lönben tudod, hogy a fekete ci­garetta az erőset, a szőke pedig a gyengét jelenti. Vésd jól agyad­ba a jelszót, most pedig ülj fel a legközelebbi repülőgépre és utazz haza. Lehet, hogy Pesten találkozunk. Igyekezz minél előbb kikerülni. Lehetőleg há­rom-négy hónapra. Se kevesebb­re, se többre ... Idehaza nagy örömmel fogad­ták a várva-várt főosztályveze­tőt. Megérkezése után nem sok­kal a miniszterhelyettes ismét magához kérette. — ön jó munkát végzett, N. Tóth elvtárs. Jelentős üzleteket gyűlésen ki nem mondotta az emberek előtt: — Nekem az a véleményem, jobb lenne maguknak is meg ne­künk is, ha újra együtt lennénk. Lépjenek be a szövetkezetbe és dolgozzunk együtt, mint régen! Megdöbbent csend volt a fel­szólításra a válasz, hiszen hir­telen jött és az embereket na­gyon szíven találta De ezek után megindult Gyapapusztán a zaj- lás. Napról napra több szó esett a szövetkezésről. Mukli György, a szövetkezet brigád vezető je, Kocsmár István párttitkár a gyűlés után egyre hangoztatták az embereknek: — Ismeritek a szövetkezetei. Tudjátok erényeinket, hibáinkat. Tapasztaltátok azt is, hogy együtt többre mentünk mint így külön-külön. Nekünk szövetke­zetieknek is jobb lenne, ha visz- szajönnétek, meg nektek is jobb lenne. Erre aztán Balogh István hét­holdas paraszt felbátorodott, be­ment a szövetkezet irodájába és elsőnei, írta alá a belépési nyi­latkozatot. Pár nap alatt 13 csa­lád lépett Balogh Istvánnak a nyomába. Kiss István, Stádler István, Falusi István meg úgy mentek be a szövetkezetbe, hogy mindjárt dolgozni is elkezdtek. A 13 család 145 hold földdel, szá mos állattal gyarapítja a szövet­kezeti vagyont. így történt ez az elmúlt na­pokban a Pakstól nyolc kilomé­terre lévő Gyapapusztán. Az em berev akiknek közösek az érde­keik, közös a céljuk, összetalál­koztak újra. Ennek örömére al­kotmányunk ünnepét is méltó­képpen megülték. A házakban nagytakarítást végeztek, kime­szelték a falakat, lemosták a bú­torokat és az ajtókat. S az al­kotmány napján együtt ünnepel­te^ a régi és új tagok a szövet­kezetben. Levágtak egy 180 ki­lós borjút, sütöttek vagy 600 fánkot és megittak egy hektó bort. Ebből a történetből le lehet vonni egy nagyon hasznos ta­nulságot: nem szabad magukra hagyni a volt tsz-tagokat, foglal­kozni kell velük, talán még töb­bet is mint eddig. GYENIS JÁNOS sikerült előnyös feltételekkel le­kötnie. Miniszteri dicséretben ré szesítjük és tízezer forint cél­prémiumot kap. — Ö, nagyon köszönöm minisz terhelyettes elvtárs... Régen dol­gozom a szakmában, de tudáso­mat, erőmet talán még soha úgy nem adtam bele a munkába, mint most... — Dolgozzék továbbra is be­csülettel. Itt van egyébként ez a prágai tárgyalás... Az anyagot már előkészítették, kérem, nézze át... N. Tóth Ferenc főosztályveze­tő napjai a szokott hivatali mun­kával teltek. Kereste, kutatta az alkalmat, hogyan kerülhetne ki ismét Dél-Amerikába. Múltak a hetek, sőt a hónapok, s a kikül­detés elmaradt. Jól emlékezett, hogy a miniszterhelyettes azt mondta neki annak idején: ha jól sikerül a dél-amerikai üzlet­kötés, ismét kiküldik. Akkor nem törődött ezzel, úgyis gyak­ran volt távol családjától, nem igen érdekelte a dolog. De most igen... Egy alkalommal a minisz­terhelyettesnek burkolt célzást tett a korábbi ígéretre: — Úgy gondolom, hasznos lenne, ha a dél-amerikai üzle­teket nem vesztenénk el a sze­münk elől, hanem továbbra is rajta tartanánk a kezünket... Is­mét ki kellene valakit küldeni oda... (Folytatjuk.) A Paksi Járási Pártbizottság elkészítette a járás művelődési program-javaslatát «Serényen" műkődnek a dimaföldvári kontárok Az elmúlt évben felülvizsgál­ták az ügyvédek tevékenységét és amelyik ellen az alapvető kö­vetelmények tekintetében kifo­gás merült fel, törölték az ügy­védei, névjegyzékéből. A duna- földvári volt ügyvédek igyekez­nek olyan látszatot kelteni, mely szerint még mindig jogosan gya­korolják ügyvédi tevékenységü­ket. Hogy mennyire eredménye­sen igyekeznek az ügyvédi te­vékenység jogosultságának lát­szatát kelteni, azt legjobban az bizonyítja, hogy a dunaföldvári dolgozók nagy része még mindig abban a téves feltevésben van, hogy öt ügyvéd működhet a köz­ségben. 1959 január l«től augusztus 18-ig a dunaföldvári volt ügy­védek és más »hozzáértők« ösz- szesen 97 adás-vételi és ajándé­kozási szerződést készítettek. A megkötött 97 szerződésben sze­replő ingatlanok értéke összesen 825 988 forint értékű volt. Az egyes ii gatlanoknak az adás­vételi szerződésekben meghatá­rozott értéke után kiszámítva a munkadíjat körülbelül 30 770 fo- rinott vettek fel a dunaföldvári zúgírászok anélkül, hogy az ilyen nagy összegű jövedelem után adót fizettek volna. Ennek a viszonylag pontos vég összegnek a megállapítását az adás-vételi és ajándékozási szer­ződések egy helyen való keze­lése tette lehetővé. Sokkal ne­hezebb pontos képet kapni a kü­lönböző bíróságokhoz és állam­igazgatási szervekhez beadott cs a kontárok által szerkesztett be­adványok mennyiségéről. Azon­ban az bizonyos, hogy e vonat­kozásban is erősen érződik a te­vékenységük. Hiszen a paksi ügyvédi munkaközösséghez már nagyrészt csak akkor fordulnak a dunaföldvárigik, ha a bíróság előtt kell az ügyfelet képviselni. Ahhoz nem volt időnk, hogy minden egyes szerződésen sze­replő eladót és vevőt megkérdez­zünk és megtudjuk a szerződés­készítés körülményeit. Azonban a 97 közül 19-et a lehetőségekhez képest felderítettünk. A jogkere­sői, mindannyian abban a Íri­szemben voltak, hogy az okirat elkészítőinek joguk van az ügy­védi tevékenység folytatására. — Sőt, közülük nem egy meg is kérdezte, hogy szabályszerűen jár-e el, ha őt bízza meg. A kon tároknak az esetek többségében sikerült megnyugtatni az aggá- lyoskcdókat. K. J.-né dunaföld­vári lakos például elmondotta, hogy M. I.-től vett földet, az egyi két 5000, a másikat 1000 fo­rintért. Ez után az »ügyvédi költség« összesen 640 forint volt. Még lehetne sorolni az ilyen vagy ehhez hasonló eseteket, azonban a dunaföldvári kontá­rokkal összefüggő helyzet tartha­tatlanságának a bizonyítására azt hisszük ez is elég. Sajnálatos módon ez a helyzet már hu­zamosabb ideje fennáll anélkül, hogy az illetékesek az ügyben valamit is tettek volna. II Juhé-pusztai tűzeset tanulságai Az elmúlt héten, szerdán dél­előtt nagy vihar és felhőszakadás közben a Juhéi Állami Gazdaság grizenwaldi üzemegységében a villám becsapott egy 15 méter hosszú szalmakazalba, a gazda­ság szérűskertjébe. A villám be­csapódását a dolgozók nyomban észrevették és siettek a tüzet el­oltani. A tűzre a teveli gépállomás dol­gozói is felfigyeltek és amikor meglátták a lángok vakító fényét, ők sem tétováztak, a gépállomás tűzoltóparancsnokának vezetésé­vel, mintegy húszán azonnal ko­csira ültek és segítségül siettek. A gazdaság és a gépállomás dol­gozói, akik részt vettek a védelmi és a tűzoltási munkálatokban, el­ismerést érdemelnek azért az ön­feláldozó, eredményes tevékeny­ségért, melyet a tűz színhelyén kifejtettek. Hogy a tűz nem ter­jedt tovább és nem égett el a kö­zelében levő mintegy 15—20 ka­Maharenko-múzeum a Szovjetunióban Harkovtól 3 kilométernyire Kurjazsban megnyílt a Maka- renko-múzeum. A múzeumot J. D. Matkovszkij szervezte, aki foglalkozására nézve mérnök, de rendkívül érdeklődik a pedagó­gia iránt. Matkovszkij 8 évig gyűjtötte a múzeum anyagait. Felkereste azokat az embereket, akik Makarenkóval dolgoztak, vagy jól ismerték a nagy peda­gógust. Azok a festők és szobrá­szok, akik valamikor Makarenko növendékei voltak, több alkotásu kát a múzeumnak ajándékozták. A múzeum anyagai részletesen ismertetik, hogy népi demokra­tikus országokban Makarenkó- nak milyen műveit vitték szín­padra. Makarenko irodalmi öröksége igen népszerű a világ különböző országaiban. A múzeumban meg­találhatók Pekingben, Phenjan- ban, Prágában, Budapesten, Bu­karestben, Varsóban, Londonban kiadott művei. A múzeum gazdag fotorészle- gében gyűjtötték össze a Maka- renkóról készült ritka fényképe­ket. A kurjazsi múzeum méltó em­léket állít a kiváló szovjet pe­dagógusnak. ___ „ z al szalma, széna és elcsépéletlen búza, az annak köszönhető, hogy szélcsendes idő volt. Mert ami­lyen lelkiismeretesen küzdöttek a dolgozók a tűzzel szemben, ugyan­olyan fejetlenség uralkodott a gaz­daság vezetősége részéről. Sem az üzemegység, sem az állami gaz­daság vezetőjének nem jutott eszébe, hogy a gazdaság tűzoltó­ságát riassza. Ahelyett, hogy igénybevették volna a gazdaság területén levő vízszállító lajtokat, tétlenül nézték, hogy a dolgozók 150—200 méterről vedrekben hord tái,. a vizet, a szinte cseppekben folyó vízcsapokról. A tűz továbbterjedésnek meg­akadályozása a vízhiány követ­keztében nem volt könnyű fel­adat. Az üzemegység-vezetők könnyelműsége komoly károkat okozhatott volna. Ez az eset a gazdaság vezetői­nek és másoknak is tanulságként fog szolgálni, és az egy év alatt bekövetkezett második tűz után minden bizonnyal szükségesnek tartják az illetékes szervek azt, hogy a grizenwaldi üzemegység­ben megfelelő vízlelőhelyekről fognak gondoskodni, még mielőtt a vízhiány következtében komo­lyabb tűzkár keletkezne. — Sz. J. — Harminc francia tudós az atombomba ellen Harminc vezető francia tudós felhívást intézett a kormányhoz és a lakossághoz a francia nuk­leáris fegyverek gyártása ellen. A felhívás aláírói között volt Albert Chatelet, a párizsi egye­tem természettudományi fakul­tásának tiszteletbeli dékánja is, aki tavaly de Gaulle-lal szem­ben indult az elnökválasztáson. A tudósok kiáltványa többek között rámutat: »Meggyőződé­sünk, hogy Franciaország igazi nagyságát az ország tudomá­nyos, technikai és kulturális be­folyásának növelésével, nem pe­dig tömegpusztító fegyverek gyártásával kell szolgálni.« A tu­dósok követelik, hogy Francia- ország ne akadályozza meg a le­szerelési tárgyalásokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents