Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-23 / 197. szám

1959. augusztus 23. TOI.NA MEGYÉI NÉPÜJSAO 3 Ä vita tanulságai fyj ilyen legyen a jó kommu- 1 ' nista? — A kérdés min­denkihez szólt. És az emberek különféle rétegeinek képviselői: fiatalok és nyugdíjasok, pártta­gok és pártonkívüliek, vállalat- vezetők, munkások, értelmiségi­ek és parasztok igyekeztek két hétig tartó vita során választ adni a feltett kérdésre. A válaszok sokrétűek voltak. Aminthogy sokrétűek az élet kö­vetelményei is egy kommunistá­val szemben. Sosem volt köny- nyű dolog kommunistának lenni és nem könnyű ma sem. A Írom munista nem előjogokat, nem kiváltságokat élvez, hanem álta­lában többet áldoz, többet dol­gozik és önzetlenebbül, mint a többi körülötte levők. A vita, úgy érzem, valameny- nyiünk számára mondott vala­mit. Segített abban, hogy vala­mivel gyorsabb ütemben kiala­kuljanak bennünk a kommu­nista ember jellemvonásai. Különösnek tűnik talán, de az .első hozzászóló a szerénység kérdését állította homloktérbe. „A kommunista mindig legyen szerény.” Igen. Ezt követeli tő­lünk a párt, ezt követeli tőlünk a nép, ez egyik legfontosabb erősségünk, amely megvéd ben­nünket attól, hogy elszakadjunk a tömegektől. A kommunista szerényen dolgozik. Nem egyéni becsvágy fűti. A népet szolgál­ja; olyan értelemben, hogy a népnek és elsősorban is a mun­kásosztálynak az ügyét szol­gálja. A családi élet tisztaságával kapcsolatban is többen hozzá­szóltak. A hozzászólásoknak ki­vétel nélkül igazuk volt e te­kintetben. A jó kommunistá jó családapa, jó férj, vagy édesanya és a szüleit tisztelő ember kell hogy legyen. Ha nem így van, akkor nem szeretik, megvetik a körülöttte élők s kommunista voltában való hitük is meginog. A népszerűséggel kr.pcsolat- bán megoszlottak bizo­nyos fokig a vélemények. Nem árt, ha tiszta vizet öntünk a pohárba: a jó kommunistának népszerűnek kell lenni. A kom­munista népszerűsége azonban nem a népszerűség hajhászásá- ból ered. A kommunistát min­denkor a munkája és a dolgozó emberek jobblétéért folyó sza­kadatlan harca teszi népszerű­vé. A tartós népszerűséget az emberek szeretetét, megbecsülé­sét, a köztiszteletet nem elvi en­gedményekkel, hanem követke­zetesen kommunista erkölcsi magatartással lehet csak kiérde­melni. Igaza van annak a hozzászóló­nak is, aki azt követeli, hogy a kommunisták mindenhol legye­nek jelen. Ahol a kommunisták nincsenek, ott tért hódít az el­lenség. A kommunistáknak az élet minden területén ott kell lenniük és minden alkalmat megragadva harcolniuk kell meggyőző szóval a tévhitek, a megalkuvás ellen. ­A harc ma nem fegyverrel a kézben történik, mégis szüksé­ges mcstani harcunkhoz is a bá­tor kiállás és a forradalmi len­dület. Llarcolnunk kell a bcnnünl * * lfcvö rossz tulajdonságok ellen, a maradiság ellen, a pol­gári és kispolgári tulajdonságok ellen. Ahhoz, hogy szocialista embereket neveljünk, ahhoz el­sősorban is nekünk, kommunis­táknak kell példamutató szocia­lista erkölcsű tulajdonságokat felmutatni. A szocialista tulajdon védel­me, a tanulás, a nyíltság és be­csületesség a nép ügyéért folyó áldozatos harc, a tiszta családi élet, a szerénység, a rendszeretet és az emberszeretet, a régi és elavult gondolkodás elleni bátor fellépés terén a kommunista példamutatás magával ragadja a tapasztalatok szerint a pártonkí- vüliek tömegeit is. A vita közelebb hozott ben­nünket ahhoz, hogy felismerhes­sük egy-egy alapszervezeten be­lül a jó kommunistákat. Segí­tett abban, hogy az arra leg­jobban rátermettek kerüljenek a vezetésbe. És egyben útravalót is adott az új pártvezetőségi ta­goknak. Nagyvonalakban vá­zolta előttük, hogy mi a teendő­jük annak elérése érdekében, hogy jó kommunistákká válja­nak. Havoál A gyönki fiatalok a gátépítésnél Folyik a termelőszövetkezetek beruházási terveinek előkészítése A beruházási tervek előkészítése előtt a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya felmérte megyénk­ben a termelőszövetkezetek istálló és sertésól férőhelyeit, összevetve azokat a meglevő állatlétszám és a várható szaporulat mennyiségé­vel. A felmérés célja a beruházási szükségletek megállapítása. Vannak olyan termelőszövetke­zetek, amelyek férőhely felesleg­gel rendelkeznek. Ilyen például a kajdacsi Uj Élet, a kisvejkei Szabadság és még több termelő- szövetkezet. Többségben vannak viszont azok a tsz-ek, amelyek férőhelyhiánnyal küszködnek és állatállományukat nem tudják a nagyüzemi feltételeknek megfele­lően elhelyezni. A felmérés adataiból kitűnik, hogy szükség van még a megyé­ben az 1959—1960. gazdasági év várható fejlődését is figyelembe véve 50 tehénistállóra, 70 növen­dékistállóra és 8 borjúnevelőre. Továbbá a sertések megfelelő el­helyezése céljából szükség van 51 sertésfiaztatóra, 94 süldőszállásra és hizlaldára. A felmérés nagyban hozzájárul a termelőszövetkezeti beruházások tervszerűbbé tételéhez. Hogy a Duna ne léphessen, ki újból a medréből, a KISZ felhívta az ifjúságot, hogy munkájával se­gítse a gátak építését. Ilyen ön­kéntesen építik a gátat Bogyisz- lón is. A tábor harmadik turnu­sába jelentkeztek a gyönki gim­nazisták kiszeseiből tizenhármán. Két hétig ígéretükhöz híven, be­csületesen dolgoztak. Napi 3,5 köb méteres norma helyett 5,3 köbmé­teres átlagot értek el, s ezzel megnyerték az egyes munkagöd­reik közötti versenyt; Egy vándor­zászlóval és egy oklevéllel gyara­pították a gimnázium jó hírét. Kiszistákhoz méltóan helytálltak az építőmunkában. Nyolcszáz- huszonhét köbméter földdel emel­ték magasabbra a gátat. Förster Alfréd II. o. tanuló — Ötöt. — És miért nem hasznosítja tu­dását itt Nyugaton? — Ha módom lenne rá, meg­tenném. De a család . .. — Akkor valamit mégsem ér­tek teljesen. Ha ön utálja a kom­munistákat, miért igyekszik ilyen nagyon? — Ezt én sem tudom megma­gyarázni. — Talán az előmenetelért? Hi­szen ön nagyon fontos tisztség­ben van ... — Meg akarom ezt tartani.;. N. Tóth már szállodájába ké­szülődött vissza, amikor beállí­tott Azua lakásába egy angol, így mutatkozott be: Charles Do- novan. Azua régebbről ismerhet­te, mert meleg kézszorítással üd­vözölte. A beszélgetés tovább folytatódott, most már hármas­ban. Donovanról Auza mondta el, hogy angol üzletember, de rö­vid idő óta a dél-amerikai követ­ségen dolgozik, mint kereskedel­mi tanácsos. Egészen belemele­gedtek a beszélgetésbe. Kitűnt, hogy a Kelet és Nyugat dolgairól szinte egy véleményen vannak. N. Tóth alaposan belelovalta ma­gát, szidta a kommunistákat, a Magyar Népköztársaságot, mint a bokrot. Enrigue Real de Azua lakása e beszélgetés után egy állandó ven­déggel, N. Tóth Ferenccel szapo­rodott. Hármasban igen jól érez­ték magukat. Megértették egy­mást. A főosztályvezetőnek fel­tűnt, hogy Charles Donovan igen-igen szorgalmasan érdeklő­dik életének egyes részletkérdései felől. De nem tulajdonított en­nek semmi különösebb jelentősé­get... Teltek a hónapok, tárgya­lásokra járt, esténként pedig Azua lakására,,, Hosszú ideje volt már kint Dél- Amerikóban, több országot is be­járt, amikor egy este ismét össze­jöttek és Donovan így szólt N. Tóth-hoz: — Te a múltkor azt mondtad, hogy a Kereskedelem- és Közle­kedésügyi Minisztériumban dol­goztál. Akkor bizonyára emlék­szel még az angol követség ke­reskedelmi tanácsosára, Mister Johnsonra. Nem? — Hogyne emlékeznék. Szőke férfi, oldalt választja a haját, s mindig egészen belehajol az em­ber arcába, ha beszél. Ugye? — Igen. Ö az... — Miért kérdezted? — Csak úgy. Eszembe jutott:;, Egyébként mikor indulsz haza? — A napokban kaptam értesí­tést, hogy három hét múlva in­duljak. De bizonyára találkozunk még, mert sikeres volt ez az utam, s hazatérésem után ismét kiküldenek majd. Dél-amerikai szakértővé váltam — mondta nagy nevetve a főosztályvezető. Elérkezett az indulás napja. Real de Azua és Charles Dono­van meleg kézfogással búcsúzko- dott magyar barátjától. Még a repülőtérre is kikísérték. Lelkére kötötték, hogy ha legközelebb jön, feltétlenül keresse fel őket. N. Tóth Ferenc erre ígéretet is tett, hiszen olyan jól megértet­ték egymást, olyan jó barátokat szerzett a dél-amerikaiban és az angolban. A repülőgépen jutott eszébe, hogy honvágya van. Eddig nem érezte, mert a hivatali gondoktól való mentesség, s az üzleti tár­gyalások közepette kellemesen és gyorsan telt el az idő. A levegő­ben örömmel telített izgalommal gondolt a hazaérkezésre, a csa­ládjával való találkozásra. Géni­ben egy óra hosszára leszállt a gép, s hogy ne unatkozzék, el­ment sétálni. Indulás előtt . né­hány perccel érkezett vissza, ami­kor a repülőtéri hangos bemon­dóban a nevét hallotta: — N. Tóth Ferenc urat várják a különteremben. El sem tudta képzelni, ki ke­resheti őt Genfben a repülőté­ren. Izgatottan sietett a külön­terembe. Elegánsan öltözött fia­talember várta. — Levelet hoztam önnek! — Kihez van szerencsém? — Kérem, az én feladatom csu­pán csak annyi, hogy a levelet átadjam. N. Tóth átvette a levelet és fel­tépte. A papíron ennyi állt: «Zü­richben, az Eden Szálló halijá­ban üzleti ügyben feltétlenül vá­rom. Johnson.« Miféle Johnson? És milyen üzleti ügyben? Még köszönni is elfelejtett a fiatal­embernek, úgy törte a fejét. A gépen elhatározta, hogy azért sem keresi fel ezt a Johnsont. «Azt sem tudom, kicsoda, s mit akar velem. Menjen a fenébe« — ker­gették egymást fejében a gondo­latok. Aztán egyszerre csak mint a villám, úgy hasított belé az emlékezés. Felugrott. A körülötte ülők ijedten ránéztek. A csinos stewardes is hozzá sietett, azt gondolván, hogy rosszul lett. N. Tóth agya lassan kitisztult. Hiszen ez csak a Donovan által említett Johnson lehet. De mi­lyen üzleti ügyet akar velem le­bonyolítani? No, majd meglát­juk — határozta el magát azzal, hogy Zürichben feltétlenül meg­szakítja útját. (Folytatjuk.) J Akiknek száma egyre több Sok ember él közöttünk ma­napság még, aki — ha azt látja, hogy pocsékolják a közösség — mi.idannyiónk vagyonát,— vagy elemi csapás fenyegeti a földek termését — vállat rándít, el­biggyeszti a száját és megjegy­zi: «Mit törődöm vele, nem az enyémről van szó.« De most nem róluk, a közönyösökről aka­rok szó'ni, hanem azokról, akik­nek fáj, ha pocsékolást látnak gondolkodnak — és, ha kell cselekszenek — $ akiknek szá­ma egyre több. A minap beszédbe elegyed­tem az egyik szekszárdi házi­asszonnyal, aki a Babits Mihály utcában lakiy egy állami ház­ban. Elmondotta, hogy a házat renoválták, és hogyan, hogyan se, felesleges munkaműveletet iktattak be a tervbe; Szól am a művezetőnek, ne pocsékolják az állam pénzét, mert szükség van most minden fillérre. — Meg­tudtam, hogy felvetése alapján a tervet módosították és »meg­spóroltak« néhány száz forintot. V. I. , az egyik szekszárdi hi­vatal tisz.viselője pedig telefo­non hívott fel és felháborodását fejezte ki amiaít, hogy Szak- szárdon a? Újvárosban több, mint harmincezer forintért rend- behoziak egy üzlethelyiséget és utána újabb negyvenezer forin­tért másként alakították át. «Nézzen utána és pellengérezze ki az újságban azokat, akik fe­leslegesen dobnak ki forintokat az ablakon. Igaz, a pénzt nem az én zsebemből vették ki, de mégis.... »Legalább a közvéle­mény ítélje el azokat, akik azt hiszik, hogy a nép vagyona Csáki szalmája« — mondta. Neki is igaza volt, kérését tel­jesítettem is. ____________________ E HE TI A harmadik — nem egészen ilyen, — de hasonló esetnek Bátaszéken voltam a tanúja. Zi­vatar volt és a Búzakalász Ter­melőszövetkezet határában le­csapott a ívillám. Harcsa Lajos, és növénytermelő brigádja a zuhogó esőben elindult, hogy a villámcsapás okozta esetleges tüzet meggátolja. Szerencsére nagyobb baj nem volt. mint két kereszt zab gyulladt ki. A bri­gád több tucatra való férfi és női tagjai ezt pillanatok alatt eloltották, s közben bőrig áztak. De tettükkel bebizonyították, hogy úgy vigyáznak a közösség vagyonára, mint a szemük fé­nyére. A negyedik történet augusz­tus 20-án — szintén a termelő- szövetkezetben — Tolnán ját­szódott le. Míg az egész falu ün­nepelt, addig az Alkotmány Termelőszövetkezet tagjai dol­goztak. A Duna mellett fekvő földről takarították be a ken­dert, mert árvízveszélyt jelez­tek. Ezt csak azért mondtam itt el, mert egy községbeli fiatal­ember — mikor szemrevételez­te a munkából hazafelé igyek­vőket — gúnyos mosollyal je­gyezte meg: «Szegények... Mint­ha legalább a sajátjukról lenne szó!« Erre viszont most én azt kérdezem: Vajon mi másról len­ne szó, ha nem éppen a saját­jukról? De mennyire, hogy ar­ról van szó! Máskülönben pedig aki elnézi, hogy a tűz martalé­ka legyen a gabona, vállrándí­tással intézi el, hogy árvízve­szély fenyegeti a halárban lévő termést, közönyös aziránt, hogy feleslegesen pocsékolják az ál­lam pénzét — az akár tudja, akár nem tudja, saját kenyeré­ből is sárbaejt egy darabot. Kellemetlen Kérdéseink A minap történt a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál. Egy férfi Berva mopedjét vitte javíttatni. Miután a javítási munkákkal a vállalat dolgozói elkészültek a motortulajdonosnak be kellett mennie az irodába. Ott egy ki­töltetlen munkalapot tettek eléje azzal, hogy írja alá. A férfi alá­írta. Miközben a kapu felé tolta Berváját, eszébe ötlött, hogy sza­bálytalanságot követett el, ugyan­is a kitöltetlen munkalap aláírá­sával mód nyílik arra, hogy ké­sőbb valaki a ténylegesen ráfordí­tott munkaidőnél többet írjon rá. A férfi nem rossz szán­dékú, s szerkesztőségünk se tételezi fel, hogy visszaélési szándékkal történt a ki­töltetlen munkaláp aláírása, any- nyi azonban biztos, hogy a sza­bálytalanság elkövetésének lehe­tősége ilyen körülmények között fennáll. Nem lehetne változtatni rajta? Vagy a Vasipari Vállalat vezetői mindezt jónak találják? Körülbelül másfél éve felszed« tők a téglajárdát a tolnai textil­gyár előtt. Nyilván azzal a szán­dékkal tették, hogy helyette újat építsenek. Azóta már igazán sok víz lefolyt a Dunán és — amint a járda mindenapos használói elmondják — nem kevés víz áz­tatta és tette járhatatlanná sok­szor a kikövezetlen gyalogjáród Most csak az a kérdésünk a tol­naiakkal együtt: mikor fogják végre megjavítani? Szekszárdon az 50-es Népbolt kirakatában számos közlekedési balesetről láthatunk fényképed A képek jók, a cél is kitűnő, ta­nít, nevel, oktat, figyelmeztet, megmutatja mit eredményezhet a gondatlanság. Minden rendben- lévőnek látszik tehát. Csak az a baj, hogy a képek alá írt magya­rázó szöveg hemzseg a helyesírá­si hibáktól. Például az egyik szö­vegben a benzin »fojik«. A di­cséretes célhoz, szándékhoz mél­tatlan az ilyen szöveg. Mikor ja­vítják ki? Felsönánán meghosszabbítják a kövesútat A község lakóinak régi vágya teljesült azzal, hogy megkezdték a kövesút építését. Eddig csak a templomig volt járható az út. Most meghosszabbítják egészen a Zöld Mező Termelőszövetkezet tanyaközpontjáig. A községi ta­nács a Zöld Mező és az Uj Élet OIOHCDBOlCDICDaOlC A Szekszárdi Cipész KTSZ 0 0 ■ 2 felkéri mindazon megrende- Q O lőit, akik több hónappal ez- B előtt javításra lábbelit ad- n ■ tak át neki és azt még min- jj 0 dég nem vitték el, hogy a ■ lábbeli kiváltása végett ha- U Q ladéktalanul jelentkezzenek “ ■ a szövetkezet Garay-téri vál- {J (1 lalkozó helyiségében. ■ JJ A félévesnél régibb ki nem Q 0 váltott javításokat ugyanis ■ — az ide vonatkozó rendel- n 5 kezések értelmében — ér- Jj U tékesíteni fogja. Termelőszövetkezettel karöltve dolgozik, hogy az esőzések idején járhatatlan utakat kikövezzék. Az útépítés azonban ennél a pontnál nem állhat meg, mert a íelsőnánai autóbuszjáratnak be kellene kapcsolódnia a Kistor­más—kölesdi országúiba, vagyis az út kövezését helyes lenne meg­hosszabbítani egészen a kistor- mási útig. A Pécsi Sütőipari Vállalat azonnali belépéssel sütősegédet vesz fel, és ipari tanulót. Ipari tanulónak lehet jelent­kezni 16-tól 18 évesig. 8 álta­lános iskolát legalább köze­pes eredménnyel végezve. Jelentkezni h. i.: szeptember 1-ig. .v I.QI.QI O IQJQI.OJOI

Next

/
Thumbnails
Contents