Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

Százezren hallgatták Dobi és Kádár elet ár s beszédét a gyári nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) galom segítésében. Államunk erő­feszítései mellett nagy szükség van a termelő­szövetkezeti tagság öníevé- * kenységérc, a helyi eszközök­ből történő építkezések foko­zott kibontakozására, a társa­dalmi munka adta lehetőségek jobb kihasználásáfa. Csak az a termelőszövetkezeti gaz­daság szilárdulhat meg gyorsan és jól, amelyiknek az indulása gon­dosan előkészített. Hogy a gon­dos előkészület mennyire meguk- nak a szövetkezeti tagoknak az érdeke, úgy gondolom, ezt ma már mondani sem kell, hiszen a ter­melőszövetkezetek százainak és ezreinek példájából, gazdag ter­melési eredményeiből, tagságuk szép életéből, az ország minden vidékén láthatjuk. S ha vannak még őszi kezdésre alakult terme- j lőszövetkezetek, amelyekben nem, I Kádár János: vagy nem mindenben történtek volna meg a közös gazdálkodásra való előkészületek, a tagok és a vezetők még mindig sokat pótol­hatnak. Az idei mezőgazdasági eredmé­nyek ismét vonzó módon tanús­kodnak a nagyüzemi mezőgazda­ság fölénye mellett. Most az a feladatunk, hogy egyrészt tovább szilárdítsuk a meglevő termelőszövetkeze­teket, másrészt biztosítsuk a feltételeket a termelőszövet­kezeti mozgalom egészséges, önkéntes alapokon történő fejlődéséhez. Alkotmányunk tíz esztendős születésnapján, a megtett útra visszatekintve, az elért eredmé­nyeket értékelve, elmondhatjuk, hogy helyes úton és jó irányban haladunk a Szovjetúnió ve­zette, az életerős, mind na­gyobb sikereket felmutató szo­cialista világrendszer egyik országaként, jogos derűlátás­sal nézhetünk a jövő elé. Erőnk sokszoros, mert megsok­szorozza azt a szocialista testvéri népek proletár internacionalista összefogása. Haladjunk hát tovább a meg­kezdett úton, szocialista alkot­mányunk szellemében erősítsük népi demokratikus rendszerün­ket, fokozzuk szocialista hazánk erejét, biztosítsuk további felemel kedésünket. Ehhez kívánok a magam és a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa nevében, kinek-kinek a maga munkája te­rületén erőt, jó egészséget és sok sikert, — fejezte be hosszan tartó tapssal fogadott beszédét Dobi István. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titká­ra szólt a nagygyűlés résztvevői­hez, Amit a párt és a kormány mond, az meg is valósul, a vezetés betartja adott szavát! —■ Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Tisztelt barátaim! — Dobi István elvtárs" al, a Központi Bizottság és a kormány jelenlévő tagjaival együtt öröm­mel jöttünk mai ünnepségükre. Megköszönöm a meghívást a me­gyei pártbizottságnak, a megyei népfront vezetőinek és hálás va­gyok önöknek, hogy ilyen elv­társi, baráti fogadtatásban része­sítettek bennünket itt a gyűlé­sen. (Taps.) — Minden elismerést megérde­melnek Győr-Sopron megye ez- évi, valóban kiváló eredményei­ért: az ipari termelés a tavalyi­nál tizenegy százalékkal maga­sabb, szépek a mezőgazdasági ho­zamok és egész társadalmi fejlő­désünkre kiható, nagyszerű do­log, hogy Győr-Sopron megye az ország első termelőszövetkezeti megyéje lett. Engedjék meg, hogy a megye valamennyi dolgozójá­nak szívből gratuláljak e nagy­szerű sikerekhez és átadjam önök­nek a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság forra­dalmi munkás-paraszt kormányá­nak elvtársi, testvéri üdvözletét. (Hosszantartó, nagy taps.) — Az Alkotmány ünnepe — folytatta Kádár János — a mun­kás-paraszt hatalom ünnepe. Ez a hatalom tette a dolgozó népet az ország számkivetettjéből, kita­gadottjából az élet urává. Ez a hatalom ma a dolgozó nép leg­főbb fegyvere, amellyel végképp megsemmisíti és örökre eltemeti a nyomorúság, a nélkülözés vi­lágát: a kapitalista múltat és teljes, végleges győzelemre viszi a szabadság és a jólét szocialista országát. A néphatalom ellen törtek 1956-ban a volt gyárosok, a volt földesurak, a fasiszták, a revizio­nisták — külföldi barátaik, az egész nemzetközi reakció támoga­tásával, ez ellen támadt a dol­gozók minden rendű és rangú el­lensége és hozzátehetjük — a fél­revezetettek is. Az ellenség azon­ban porba hullott, miért a magyar nép, a testvéri Szovjetunió és a világ mun­kásosztályának segítségével megvédte saját hatalmát. (Nagy taps.) Az ellenforradalom leverése óta tovább erősítettük a munkás-pa­raszt hatalmat, amelyért a nép legjobbjai negyven esztendő óla harcoltak és sokan életüket is ál­dozták. Az elmúlt évben az egész nép érdemes és nagyszerű ered­ményekkel erősítette tovább ál­lamunkat. Ugyanakkor szolgáljon tanulságul, hogy a néphatalomra, a nép legjobb fegyverére, jövőjé­nek, boldogulásának zálogára vi­gyázni kell, erősítése, védelme minden becsületes dolgozó szent kötelessége. Jelzi ezt a Haza­fias Népfront nagyszerű válasz­tási győzelme, az építés és alkotás ezernyi műve, a falu szocialista átalakításának meggyorsítása. El­mondhatjuk, hogy a néphatalom most valóban erős, mert a párt és a dolgozó nép összeforrt, mert ezt a hatalmat hivatásuk szerint védik a magyar honvédség, a kar­hatalom emberei, a határőrök, a rendőrök, a segédrendőrök, a munkásővök (nagy taps), de fő­képpen azért er ős, mert az egész dolgozó nép — ta­nulva a súlyos történelmi ta­pasztalatokból — megnöveke­dett öntudattal őrködik a munkás-paraszt hatalom fe­lett. (Lelkes taps.) Ezt a hatalmat erősíti, biztosítja és legyőzh.eteüenné teszi a ma­gyar dolgozók testvéri szövetsé­ge a szocialista országok népei­vel, élükön a nagy szovjet nép­pel. (Hosszantartó, nagy taps.) Mostanában ellenséges elemek és nemcsak ellenséges elemek — bizonytalan emberek is —• külön­böző időnként felmerülő rémhí­rekkel foglalkoznak. Májusban itt, Győr megyében prédikáltak, hogy »lesz valami- majd május 26-án. No, elmúlt a május 26-a. Akkor kitaláltak újabb dolgot: feszültség lesz a nemzetközi hely­zetben. Nem lett feszültség a nemzetközi helyzetben! De tudnia kiéli mindenkinek, hogy akár élesedik, akár enyhül a nemzetközi helyzet, a Magyar Népköztársaság, a munkás­paraszt hatalom cl és élni fog örökké! (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps.) Azok a becsületes, de kissé bi­zonytalan emberek, akik a hata­lom jövőjét illetőleg aggodalmas- kodnak, vessék el aggodalmukat, legyenek Öntudatosak, bátrak és a jövőben bizakodóak. Azok a becstelen emberek, kik a remé­nyeiket valami olyasmihez fűzik, hogy valami esemény következté­ben majd egyszer a Magyar Nép- köztársaság meggyengül, temessék el örökre becstelen vágyaikat, amelyeket a Magyar Népköztár­saság gyengüléséhez fűztek. (Taps.) A helyzet bizonyítja, hogy a párt és a nép őrködik a ha­talom felett és élni tud a ha­talommal. A hatalom ellen áskálódókat kor­dában tartjuk, az ellene támadó­kat pedig leverjük. A becsületes milliók jogait bővítjük, a nép al­kotó erőit fejlesztjük. (Nagy taps.) A termelőszövetkezeti mozgalom eredményei Ezután megállapította, hogy elért eredményeink — amelyek­ről Dobi István is szólt, — a ter­melés fejlődése, a népgazdaság egészséges arányainak kialakítása a dolgozó nép életszínvonalának emelkedése — bizonyítják, hogy gazdálkodni ég építeni is tud, megtanult népünk. Ennek az évnek nagy társa­dalmi eredménye az a nagy lépés, amelyet az ország a falu szocialista átalakítása útján tett előre. — Jelenleg mintegy félmillió parasztember dolgozik az ország szövetkezeteiben —- folytatta —■ Több mint 1300 szövetkezeti köz­ség van már hazánkban, s az or­szág néhány megyéje — így Szol­nok, Veszprém és más megyék — közel van ahhoz, hogy termelő­szövetkezeti megyévé fejlődjék. Az elmúlt félévben született a Magyar Népköztársaság első ter­melőszövetkezeti megyéje: Győr- Sopron termelőszövetkezeti me­gye. (Hosszantartó1, nagy taps.) Elv társaim! Ez történelmi tény és olyan esemény, amelyre büszkék le­hetünk mindannyian, erről még az unokák is tudni fog­nak. Kádár János a továbbiakban hangsúlyozta: sikereink között igen jelentős, hogy tavaly szá­mottevően csökkentettük az or­szág külföldi adósságait. A mi hazánk gyönyörű ország, nagy­szerű lehetőségjeink vannak, a munkások, a parasztok, a tudó­sok, az értelmiségiek értene)* a munkához, van tudásuk és tud­nak is dolgozni. Dolgoznunk kell, s ha a maga területén mindenki helytáll, jó életünk lesz, saját erőnkből biztosíthatjuk a nép egészséges életét. A párt által vezetett, a hatalom birtokában levő és azzal élni tudó nép a szocialista lelkesedés és az alkotókedv nagyszerű példáit mu­tatta az elmúlt időkben — foly­tatta. — Honnan van ez a növek­vő szocialista lelkesedés és alkotó­kedv? Hát, többek között onnan, hogy van látszatja és értelme a munkának. Azt hiszem, minden dolgozó ember tudja, hogy rend­kívüli nehéz akadályokat is le le­het küzdeni, amikor az ember látja a munkának és a harcnak az értelmét. S most van értelme és látszatja a munkának! A tudat, hogy a nép önmagá­nak dolgozik, ez az eredmé­nyek forrása. A szocialista lelkesedésnek óriási ereje van. Az egész nép köszö­nettel és elismeréssel tartozik azoknak a százezreknek, akik ma­gukévá tették a Központi Bizott­ság márciusi felhívását —, hogy gyorsítsuk meg a szocialista fejlő­dést —, és már eddig több mint két és félmilliárd forint értékű felajánlást tettek a népgazdaság fejlesztésére. És nemcsak ígértek, hanem — mint a második negyed­év eredményei is bizonyítják — hozzá is kezdtek a vállalás teljesí­téséhez. — A párt és a kormány gazda­ságpolitikája helyes politika: látja a célt is, az aka­dályokat is, amelyek a cél elérésének útjában állnak. Úgy I gondoljuk: a dolgozók lelkesedé- | sét, önbizalmát, munkakedvét az I is erősíti, hogy a vezetés erősen I tartja a kezében a kormányrudat. I A dolgozók látják, hogy I amit a párt és a kormány j mond, amire ígéretet tesz, az meg is valósul, a vezetés be­tartja adott szavát! i (Hosszantartó taps.) Ismeretes, hogy a múlt év decemberében — egy széleskörű vizsgálat után — határozat született néhány kér­dés megoldására. Felmerült az egyedülálló és gyermeket nevelő nők problémája, a nyugdíjasok, a dolgozók helyzete. Láthatják, hogy a párt és a kormány betűről betű­re betartotta azt, amit december­ben mondott, végrehajtotta a ha­tározatot és a lehetőségek szerint könnyített az érintett kategóriák helyzetén. Itt, ezen a gyűlésen tel­jes felelősséggel szeretném kije­lenteni, hogy — mint most már saját tapasztalatukból is sokszor meggyőződhettek erről a dolgozók — a magyar nép építhet pár­tunk és kormányunk szavára, pártunk és kormányunk pedig bízik a népben, számít a nép­tömegek támogatására és min den elhatározásának szilárd alapja a népbe vetett bizalom. (Nagy taps.) pedagógusok és az egeszsegügyi Pártunk határozottan és biztosan vezeti népünket Pártunk kongresszusra készül. A kongresszus előkészítésének ide jén, majd a kongresszuson a párt számbaveszi harcunk eddigi ta­pasztalatait, helyzetünket, lehető­ségeinket és meghatározza azokat a célokat, amelyeket a jövőben el kell érnünk. Nem titkokat tárgya­lunk a kongresszuson, nyílt vá­laszt adunk az 1954 tavaszán tar­tott pártkongresszus óta felme­rült nehéz kérdésekre is. Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén el­határozta, hogy széles körben is­merteti népünkkel, mit tárgyal majd kongresszusunk Jóval a kong resszus előtt a széles közvélemény nyilvánossága elé bocsátjuk azo­kat az alapokmányokat •— így a kongresszus általános irányelveit, az ötéves terv irányelveit és a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat —, amelye két a kongresszus megtárgyal. Együtt fogjuk megvitatni ezeket az alapokmányokat. Pártunk kongresszusa nagy jelentőségű, hi­szen pártunk az egész magyar tár­sadalom életét vezető mun­kásosztály forradalmi pártja, kormányzó párt, a társadalom vezető ereje. Munkájáért, cselekedeteiért fele­lős az egész magyar népnek és a nemzetközi munkásosztálynak is: felelősek vagyunk, hogy hazánk­ban jól vigyük előre a szocialista forradalom ügyét. Bízunk abban, hogy kongresszusunk, annak számvetése és az ott kitűzött cé­lok új lendületet adnak a népgaz­daság fejlesztésének, a kultúrá­nak, a népjólétnek, az egész or­szág előrehaladásának. Pártunk, amely negyven esztendeje harcol a szocialista, a kommunista tár­sadalom megvalósításáért, ma határozottan és biztosan vezeti népünket a szocialista társadalom teljes felépítése felé, s most elmondhatjuk: íme ennek a nagy célnak a megvalósulása történelmileg már a látóhatáron van! A pártban ma egység van, olyan egység, amilyennek egy forradal­mi munkáspártban lennie kell: a tennivalókat alaposan megvizsgál­juk, tüzetesen megvitatjuk és miután határoztunk, a határoza­tot teljes egységben hajtjuk végre. Fecseghet bármit az ellenség, ta­nultunk a történelemből és a dön­tő pontot illetően nem engedünk senkinek. Ez a párt a munkásosztály, a nép pártja, politikai vonalával cs sorsával senki nem játsz­hat. Nem engedünk holt dogmát csi­nálni a marxizmus—leninizmus- ból és nem tűrjük, hogy a párton belül — revizonista vagy egyéb címen — még egyszer támaszt ta­láljon magának az osztályellenség. És mert a pártban egység van, mert politikánk következete­sen marxista—leninista, ez a politika immár közel három esztendeje eredményesnek, he lyesnek mondható. hézségbe ütközünk: mev— -.ndiuk az embereknek, hogy ilyen és ilyen nehézséggel taialkozturiK. Hisszük, hogy a párt és a tömegek közötti nyílt, őszinte viszony, az összeforrottság ezt is megkívánja; Siker van sok, és az emberek — emberek. Ha elmondják egy­szer, tízszer, százszor, hogy a párt vonala helyes, a munkások dol­goznak, a parasztok is előbbre vannak, akkor lassacskán egyes emberek fejében kezd kialakulni egy kis „gőz”’ és az elbizakodott­ság helyenként megint kezdi fel­ütni fejét a kommunisták sorai­ban. Arra gondolunk: a kongresz- szus, a területi pártértekezletek és az alapszervi vezetőségválasztó gyűlések nagyszerű alkalmat nyúj tanak ahhoz, hogyha van olyan ember — akinek a dicsőség már megint kezd a fejébe szállni — vegyék kicsit elő, önteltségét „smirglizzék” meg és gyalulják le, (Derültség. Nagy taps.) A kommunisták és a pártonkí- vüliek viszonyát a kölcsönös bi­zalom jellemzi. Elmondhatjuk, hogy • egész közéletünkben alapjá­ban felszámoltuk a gyanak­vás légkörét. Talán emlékeznek még arra a nem egészséges helyzetre, amikor sok ember ellenséget kutatott a másikban. Mi megfordítottuk a dolgot és azt mondtuk: normális körülmények és normális viszo­nyok között száz ember közül 95 —96 tisztességes és rendes. Van persze egy-két haszontalan is, de a nép esküdt ellensége mégis csak egy törpe kisebbség a normális emberek között. Ezért bízunk az emberekben. Dolgozz, mutasd meg, mit tudsz, ember vagy-e a talpadon? Megtanultuk és ajánl­juk mindenkinek, aki emberek sorsával foglalkozik — dolgozzék pártban, tanácsban, oktatási in­tézményben, a népfrontban vagy másutt —, hogy minden embert nézzenek teljes egészében! Néz­zék jótulajdonságait és hibáit* szándékait, mert ha csak egyol­dalúan nézik az embert, akkor vagy istent csinálnak belőle — s őszintén szólva mi vagyunk most már kilencmillió-nyolcszázezren, de isten ezek között nem sok van (derültség) —, vagy pedig ördögöt látnak benne, pedig ördög sincs olyan nagyon sok, Szigorú követelményeket kell támasztani, elvi, politikai kö­vetelményeket és azt is, hogy a munkáját mindenki becsü­lettel végezze el. Ehhez türelem is kell. Általában abbahagytuk az em­berek ide-oda cserélgetését és do- bálását, és ehhez hozzátartozik az is, hogy a vezetőket se cserélges­sük. A pártban és a kormányban most A párt és a tömegek kapcsolata jó, a viszony őszinte, nyílt. Nagyon fontos — és mi ezt min­denkor be akarjuk tartani, — hogy mielőtt valami nagy feladat végrehajtásához fognánk, mindig megmondjuk a tömegeknek, mit és miért akarunk. A tömegek nagyon jól tudják, hogy azt sem tartjuk titokban, ha komoly ne­nos összetételű a vezetés: Köz­ponti Bizottságunkból csak olyan elvtársak maradtak ki, akik saj­nos meghaltak. A kormányban is egyedül a külügyminiszter szemé­lye változott. Horváth Imre elv­társ halála után. A stabilitáshoz (Folytatása a 3, oldalon,)

Next

/
Thumbnails
Contents