Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

Százezren hallgattál* Do hí és Kádár eh'társ

beszédét a győri nagygyűlésen

(Folytatás a 2. oldalról.)

hozzátartozik az is, hogy minden vezetőt megismerjenek, megszokják jótulajdonságait, hibáit, összhangban dolgozhassanak vele. Ha valahol vezető vezetőt követ, ott

Társadalmunk vezető o

Ami pedig az osztályokat illeti, mindenki jól tudja, hogy társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály. Pártunk a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a munkásosztály vezetésével. Mi a viszonyunk a kispolgárokhoz? Gondolunk itt a városi kispolgárokra, a kisiparosokra, a kiskereskedőkre. Őket is bevonjuk a szocializmus építésébe, bár ők egyénileg talán nem is nagyon tudják, vagy nem is nagyon akar ják segíteni a szocializmust. De ha gondoskodnak bizonyos szükségletekről — mondjuk a cipő vagy a ruha rendbehozataláról —- akkor hasznos munkát végeznek és a társadalom egyik szükségletét elégítik ki. Itt vannak az osztályidegenek — azok a bizonyos volt gyárosok, földbirtokosok, horthysta közigazgatási emberek, meg egyéb hasonlók. Hozzájuk mi a viszonyunk? Ezt is tisztázni kell. Ha ellenséges osztályként lépnek fel a néphatalom ellen, akkor megmutatjuk nekik, hogy mi a munkásököl. Ha egyénileg állunk velük szemben, meg kell nézni, hogy az illető most mit csinál.

ők is különböző emberek. Ha makacs ellenség és a redszer ellen harcolt, meg kell büntetni. Ha alkalmazkodik a rendszerhez,

hovatovább megzavarodnak az

emberek és a vezető sem tud beletanulni a dolgába. Felszámoltuk a gyanakvás légkörét, egészében mérlegeljük az embert, stabilitást biztosítunk a vezetésben. Ezt a politikát kívánjuk folytatni.

sztálya a munkásosztály

betartja a törvényt, akkor a törvény védje meg őt is, mint állam polgárt. Ez a helyes politika. Olyan is van, aki még jobban megváltozott — akinek mondjuk gyermeke van és rájött arra, hogy itt már nem lesz kapitalizmus. Szeretne még egy pár évet nyugodtan élni és átgondolja, hogy a gyermekének is élnie kell, tehát igyekszik a munkájában. Az ilyen embert bátorítani kell, hogy a helyes úton járjon.

Az emberekhez való viszonyunkban az elmondottakból fakad politikánk lényege. Mindez része annak a törekvésünknek, hogy

még jobban tömörítsük a nemzet minden alkotó erejét és aki képes becsületes munkára, azt bevonjuk a szocializ mus építésébe.

Népfront-politikánk lényege: úgy véljük és valljuk, .hogy a szocialista társadalom felépítése, az ország felvirágoztatása nagy nemzeti cél és ennek megfelelően csak az egész dolgozó nép műveként jöhet létre.

Helyes tehát és szükséges a nemzet minden alkotó erejét tömöríteni e nagy célok megvalósítására. Az eddigi helyes úton fogunk járni továbbra is.

hogy a háziasszony kereste a Közértben a sokszor megígért árut és az a múlt héten sem volt (Derültség) Azt kérjük tehát, hogy egy kicsit több felelősséggel írjanak. Azután, ha valami jó, nem kell arról hússzor írni. Egyszer kell írni, úgyis észreveszik az emberek, ha valami jó. sőt azt is észreveszik, ha valami rossz, még akkm is, ha az újságokban azt írták volna, hogy az jó. (Derültség. Taps.) Megírták például: megszűnt az üzletek felesleges átala! tása. Ez volt a címben. ^Gondoltam magamban, ez nagyszerű dolog, ideje is volna már. Azután nézem, hogy mitől szűnt meg, hát azt írják hogy a fővárosi tanács illetékes osztálya kiadott egy körlevelet. Azért nekünk már vannak történelmi tapasztalataink a körlevelekről. At tói hogy azt kiadják, még nem oldódik meg rögtön a dolog, a megvalósulásért sokat kell verekedni és harcolni. Ilyen értelemben gondolom én, hogy az újságírók még töb- felelősséggel írjanak.

_ A vezetésnél is lehet segíteni. Általában rendesen megy a munka, az igazgatók, tanácsemberek, vezető állami tisztviselők dolgoznak, de nem úgy, hogy a munkájukon ne lehetne javítani. Van egyes vezetőinkben bizonyosfajta tehetetlenség. A termelés lendületben, de nem elég valamit csak megtermelni, el is kell juttatni azt a fogyasztóhoz, el is kell helyezni a külföldi piacon és itt még sok a javítanivaló.

Gyorsabban, jobban dolgozzunk, több felelősséggel, kevesebb tehetetlenséggel.

Növekedjék tovább a munkások öntudata

Szépek tehát az eredmények, de mindjárt megkérdezhetné valaki: hét gond, nehézség nincs már ebben az országban? Van gond is, van nehézség is. Ezek azonban egy igaz ügyet jól képviselő párt és a hatalommal helyesen élő, saját szocialista életét építő nép gondjai. Ezek már olyan gondok, melyek a párt és a nép számára a szocializmus építése menetében jelentkeznek és amelyeket napról-napra, hónapról hó napra a fejlődés követelményeinek megfelelően oldunk meg.

Az a szocialista lelkesedés és a társadalom vezetéséért érzett felelősség, ami a munkások nagy tömegeiben már él, hassa át az egész munkás- osztályt! Növekedjék tovább a munkások öntudata, szervezett ereje a munka megjavítása érdekében a gyárakon belül, a szocialista társadalom mielőbbi felépítéséért.

A parasztság egészét is hassa át a felelősség a nép jobb életéért. A parasztember ne csak egyéni érdekeit nézze, hanem gondolkozzék, mint közösségi lény is, mint a társadalom tagja, a nemzetnek, a hazának hű fia. A föld a nemzet kincse, a nemzet vágyó na. Ki, hogyan gazdálkodik vele, ezért erkölcsi felelősséggel tartozik az egész nemzetnek. Most az ipar 350 százaléka annak, ami 1938-ban volt, a mezőgazdaság viszont csak 115 százaléka. Azt hiszem, mindenki érti, hogy a különbség elég nagy és ennek a különbségnek a hátrányát az egész nép érzi. A jó ipar mellett jó mezőgazdaság is kell ahhoz, hogy (i nép még jobban éljen.

Legyen a mezőgazdaság korszerű s amikor a parasztember a saját számvetését készíti, gondoljon arra is, mivel kell hozzájárulnia a nemzet ügyének előbbreviteléhez.

Az értelmiségnél is van még Igazítani való. Dobi elvtársnak igaza van, amikor mondja, hogy elért eredményeinkben az értelmiség munkája is benne van. Kü Ionosén vonatkozik ez a műszakiakra, mérnökökre, kutatókra, tudósokra és részben a művészekre is. Sok szép művészeti alkotás született a közelmúltban: jó

drámák, filmek, szobrok, képek. Az írók is írnak. írnak jó regényeket és szép költeményeket. De azért van még igazítanivalója az értelmiségnek. Állítom, nincs a? a raagasrangú pártfunkcionárius,

állami tisztviselő és nincs az a még olyan nagy író sem, aki valami szívességet tett a népnek az zal, hogy melléje állt és a szocia- lizrpus ügyét segíti. A dolog fordítva van:

a párt, és az állami emberek, a tudósok, a művészek és az írók legyenek büszkék arra, hogy a nép ügyét segítik, hogy teljes mellszélességgel állnak oda a szocializmus ügye mellé.

Ez a népi hatalom még akkor is, amikor árnyék esett rá, ragyogóbb, dicsőbb és nagyszerűbb volt, mint a horthysta hatalom bármikor, bárhogyan is kisminkelte magát. (Helyeslés, nagy taps.) És ezt az értelmiségieknek is tudniok kell. Az igazság az: nem a nép van azért, hogy egy írónak legyen valamiről írni valója, hanem fordítva: az író legszebb feladata, hogy a nép ügyét segítse, a nép harcát támogassa.

A közügyekkel foglalkozók, köztük az újságírók felelősségéről is beszélt Kádár János. Az újságírókról most már elmondhatjuk, hogy a mi újságíróink, s eszerint is dicsérjük, vagy korholjuk őket. A politikai kérdésekkel elég rendesen foglalkoznak, ilyen panaszunk nincs, de kissé több felelősséget várunk tőlük az épí tés kérdéseinek tárgyalásánál. Mindenki tudja — mondotta — hogy vannak bizonyos hiányosságok, nehézségek, amelyeket még nem oldottunk meg. Az újságok egyszer megírják, hogy »jövőre már lesz«, azután megírják »egy félév múlva már lesz«, ismét máskor, hogy »a jövő héten lesz« és azután, hogy »a múlt héten volt«. Ezek után előfordul néha,

— Most az a feladat — folytatta —, hogy a termelőszövetkezetieket erősítsük, de — mint a márciusi határozatban is benne van — a mostani erősítéssel az újabb fejlődés feltételeit is megteremtjük az egész országban. Az ellenséget meglepte az idei gyors fejlődés. Most tehát, miután utólag észhezkapott, hazudik, rágalmaz, támad. De számunkra — éppen, mert az egész nép ügyéről van szó — a termelőszövetkeze- zetek fejlődése szent dolog, a terA takarékosság is szükséges. Minden ember, aki közpénzt kezel — és sokan kezelnek közpénzt — bánjon olyan takarékosan a közpénzzel, hogy minden fillérrel el tudjon számolni. Ha saját pénzéről van szó, akkor sem árt, ha egy kicsit takarékos — különösen mondjuk szombat délután —, de

ha közpénzről van szó, mindig takarékosnak kell lennie,

mert a nép munkájából alkotott érték szent dolog ebben az országban!

— A kommunistáknak, a párt- szervezeteknek — folytatta Kádár János — többet kell foglalkoznak a termeléssel, az építőmunkával. Szokják meg, hogy a munkáról nem elég csak beszélni, a jó munka intézkedéseket, közbelépést, javaslatot is kíván, — a hibák korrigálását. Bízzunk abban, hogy pártszervezeteink a kongresszusra készülve sokat foglalkozna^ az építőmunka egyes kérdéseivel. A kommunisták, a pártszervezetek a2 iparban, a bányászatban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben éppen úgy, mint a kultúra területein, emeljék még magasabbra a kongresszusi verseny zászlaját. ^Támaszkodjanak még bátrabban és az eddiginél is nagyobb bizalommal a tömegekre: a tömegek pedig még nagyobb lelkesedéssel kövessék a pártot és akikor minden célunkat elérjük, amit erre az évre magunk elé tűztünk, sőt túl is teljesítjük.

Beszéde további részében a termelőszövetkezeti mozgalommal foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom nagy társadalmi kérdés, az egész nép ügye, mert nélküle nem tudnánk felépíteni a szocializmust, megoldani a nép életszívonalának további tartós emelését.

melőszö vetkezet eket mindenkivel szemben megvédjük. A termelő- szövetkezet a nép, a parasztság boldogulásának döntő fegyvere.

— Az ellenség azt is mondja, hogy nem tudun^ kellő anyagi feltételeket biztosítani és megijedtünk a gyors fejlődéstől. Komolyan mondom, ilyen ijedelmet minden negyedévben vállalnánk. Ami pedig az anyagi eszközöket illeti, az ellenség hazugságaival szemben az a valóság, hogy a

A termelőszövetkezet a nép, a parasztság boldogulásának döntő fegyvere

] párt, a kormány felhívására a mezőgazdasági gépgyárak, a vegyi üzerruk, az építőanyagipar terven felül a traktorok, a siló'kombáj- nov százait, a műtrágya ezer tonnáit és a téglák millióit adták a 'termelőszövetkezetek anyagi megerősítéséhez. A Központi Bizottság és a kormány pedig — a múlt évi gazdasági eredményekből — jelentős számú gépet, nagymeny- nyiségű műtrágyát és sok más fontcs cikket vásárolt külföldről, elsősorban a Szovjetuniótól. Ismeretes, hogy több mint kétezer traktort és több mint háromszáz- ezer tonna műtrágyát vásároltunk. A kormány ezen kívül igen jelentős pénzösszeget biztosított, hitelt nyújtott és sok más formában segítette a termelőszövetkezeteket. Ezzel párhuzamosan — mint az első félév eredményei is bizonyítják — tervszerűen fejlesztettük iparunkat, kulturális életünket és a dolgozók életszínvonalát. Ez ig bizonyítja, hogy az ellenség ismét hazudott, amikor azit állította, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom támogatása együtt jár az életszínvonal romlásával.

— Ami a jövőt illeti: az ellenséggel egyszerű beszélni — lehet vele a bot vastagabb végével is — de a tétovázó, a jövőt még világosan nem látó parasztember nekünk testvérünk, vele nem lehetünk se gorombák, se erőszakosak, őt meg kell győznünk. Az ilyen, ma még bizonytalan ember tűnődik: jó az a szövetkezet, vagy nem jó? Kié lesz a szövetkezet, ki fog ott dirigálni? Ad-e a kormány támogatást? Hát persze, vannak olyan emberek ma is, akik elvárnák, hogy még a disznóól zárját is készen, teherautón vigyük az új termelőszövetkezetbe. A bizonytalan tétovázó embereket bátorítani kell, segíteni kell, mert ők alapjában rendes emberek. Bennük a múlt és a jövő küzd. Nem szabad őket szidnunk, mert abban a komisz, embertelen régi világban azt tanulták, hogyha van a kezükjigyé- ben egy kis földecske, akkor van életük, ha nincs, akkor nincs. A tétovázókat fel kell világosítani, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése nem a párt, az állam valamiféle rögeszméje, hanem

az emberi felszabadulás, a dől

gozó parasztság boldogulásának, az egész nép előrehaladásának útja.

Kié a termelőszövetkezet? És kié a haszon? Nézzék meg, kié itt Győr megyében, ahol már megteremtették a fejlett nagyüzemi gazdálkodást, megválasztották a jó vezetőket, saját embereiket és azok irányításával dolgoznak. Győr megyében például a szövetkezetekbe lépett parasztság az év első felében 43 millió forintot megtakarított magának, mert más adózás alá esett, mint a múlt év első felében. Hát azért ez nem két krajcár, s ez nem Dobié, nem Münniché, nem Kádáré, hanem a Győr-Sopron megyei parasztoké! A kiskereskedelmi forgalom is figyelemre méltóan alakult: amíg az egész országban nyolc százalékkal nőtt egy év alatt, Győr-Sopron megyében 19 százalékkal. A szövetkezeti útra lépett

Győr-Sopron megyei parasztság tehát már közvetlenül tapasztalhatja, hogy övé a szövetkezet és számtalan előny jár a nagyüzemi gazdálkodással. Ugyanígy lesz ez természetesen az egész országban; Nem szűnik meg hirdetni, hogy a termelőszövetkezet a fejlődés útja. A bizonytalankodóknak, a tétovázóknak mutassa meg, hogy már itt Magyarországon félmillió embertársuk van a szövetkezetekben, ugyanakkor a világ parasztságának immár egyharmada — az egymilliárdos szocialista tábor parasztjai — a szövetkezet útját járják!

Ök a jövő emberei, akiknek példáját az egész világ követni fogja. Helyesen döntött tehát, aki már belépett, jól döntött, a saját érdekében is.

A termelőszövetkezeti mozgalom haszna a népé, a népen belül is elsősorban a termelőszövetkezeti paraszté.

— Akik már beléptek a termelőszövetkezetbe és azon az úton járnak, amely az egész magyar parasztság jövőjét jelenti, élvezik a párt, az állam, az egész társadalom fokozott támogatását, védelmét. Érezzék, hogy nincs többé akadály előttük, a gazdag, szép élet építői ők, akikre hálával gondolnak majd a jövendő nemzedékei.

Nyilvánvaló, hogy az úttörőknek és az elölhaladóknak nyújtott kedvezményeket — és ezt is tudni kell — nem élvezhetik majd azok, akik utolsóknak ballagnak be 3 termelőszövetkezetekbe. Az egész parasztság utolsó sorában balla- góknak már nem lehet azt a segítséget nyújtani, mint az úttörőknek.

— A szövetkezeti úton járók soraiban legyen megingathatatlan szilárdság és következetesség! Figyelem és türelmesség kell a még bizonytalankodókkal szemben; Ugyanakkor határozottság és erély az ellenséges támadókkal szemben. A párt, a kormány úgy véli, hogy mindhárom tényezőre szükség van.

Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy ezzel az elvi szilárdsággal halad előre népünk pártunk vezetésével a szocializmus teljes felépítése felé.

Beszéde befejező részében a nemzetközi helyzettel foglalkozott Kádár János. Hangsúlyozta, hogy pártunk és kormányunk külpolitikája a magyar—szovjet barátság ápolása, a szocialista tábor egységének erősítése és ettől a politikától soha nem fogunk eltán- torodni. Politikánk az. hogy minden ország népével békében éljünk egymás mellett, ugyanakkor része külpolitikánknak, hogy nem tűrünk beavatkozást belügye- inkbe.

— Éljen és erősödjék tovább országunk, a dolgozó nép hatalma, a mi drága hazánk, a Magyar Nép- köztársaság! Éljen a Szovjetunió, a specialista tábor egysége, az emberi haladás és a béke legfőbb támasza! — fejezte be hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János.

A román faipar furcsa egyenlete: 15 év = 50 év

A román faipar a múltban a harmadik helyet foglalta el az ország egyéb iparágai között, ha a faiparban dolgozó munkások számát és a felhasznált motor erőt vesszük figyelembe. A faipari vállalatok legnagyobb része a múltban külföldi cégek kezében volt, amelyek a román vállalkozókkal együtt kegyetlenül letarolták az erdőket. így hatalmas fenyőerdőket irtottak ki, a- nélkül, hogy ezt újra fásították volna. A második világháború alatt kipusztították a tölgyfaerdőket is.

A népi demokratikus rendszer éveiben 600 000 hektárnyi területet újra fásítottak, ami meghaladja mindazt, amit a régi rendszer

ezen a téren 50 év leforgása alatt tett. Az elmúlt években öt új gyár létesült, a meglévő gyárakat új részlegekkel bővítették ki. A bútorgyárak termelési kapacitása 40 százalékkal emelkedett, a falemezgyártás pedig 30 százalékkal növekedett.

Ma már egy köbméter nyersfából háromszor akkora értékű készterméket hoznak ki, rríint 1938-ban. Jelenleg három új vegyes faárúgyár, két bútorgyár, több préselt lemezüzem és fűrészelt lemezüzem épül.

A jövő évben megkezdődik öt farostlemezgyár, négy préselt lemezüzem, három lemezgyártó műhely építése. Ugyancsak 1960- ban négy bútorgyárat létesítenek*