Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

MBMB M IV. évfolyam 196. sz m TLÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! . »KA 50 FILLÉR Szombat. 1959. augusztus 22. A munkás-|—.. ászt szövetség jegyében ünnepelte az ország népe az alkotmány 10. születésnapját Csaknem százezren hallgatták meg Dobi István és Kádár János beszédét a győri nagygyűlésen Augusztus 20-án, csütörtökön az egész ország dolgozó népe a munkás-paraszt szövetség Jegyé­ben ünnepelte a Magyar Népköz­társaság alkotmányának 10. szü­letésnapját. Az üzemek és a fal­vak dolgozói együtt vettek részt az ünnepségeken, nagygyűléseken. A legkiemelkedőbb ünnepséget Győrött,, a Vasas ETO sporttele­pén rendezte a Hazafias Nép­front. Az egész ország népe által nagy érdeklődéssel várt gyűlésre csaknem százezren sereglettek össze Győr-Sopron megye váro­saiból és falvaiból, s a kör­nyező megyékből: Komáromból, Veszprémből és Vasból. Harminc­hét különvonat szállította az or­szágrész ipari munkásait, terme­lőszövetkezeti és egyéni paraszt­jait. Az országutakon hosszú sor­ban érkeztek autóbuszokon, te­hergépkocsikon is. Győrött reggel 6 órakor zenés ébresztő köszöntötte a város la­kosságát és a gyűlésre érkezett vendégeket. Már a reggeli órák­ban megkezdődött a nemzetiszí­nű és vörös zászlókkal, a mun­kás-paraszt szövetséget, alkotmá­nyunkat éltető jelszavakkal a részvevők felvonulása a sportpá­lyára. Tíz óra előtt néhány perc­cel nagy taps és éljenzés jelezte, hogy megérkeztek a gyűlés elő­adói: Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi- zotságának első titkára. Kísére­tükben érkezett Biszku Béla bel­ügyminiszter és Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tag­ja, Sándor József és Szirmai Ist­ván, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezetői, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Pontosan 10 órakor dr. Porpá- czy Aladár, a Megyei Népfront Bizottság elnöke nyitotta meg az ünnepséget. A résztvevők lelkes tapsa közepette üdvözölte a meg­jelent párt- és állami vezetőket, majd átadta a szót Dobi István­nak, az Elnöki Tanács elnöké­nek, esztendőben politikai sikereink mellett gazdasági eredményeink is várakozáson felüliek. Népgazdaságunk a tervezett­nek megfelelően, sőt bizonyos területeken annál is erőtelje­sebben, egyenletesen fejlődik. Az 1959-es év eddigi eredményei nagyon biztatók. j A továbbiakban adatokkal tá- J masztotta alá gazdasági sikerein- j két. Külön szólt Győr-Sopron me­gye jelentős eredményeiről. Ez­után így folytatta: Egész dolgozó népünk örömmel és megelégedéssel figyelte azt az ugrásszerű fejlődést, amely itt, I Győr-Sopron megyében ez év ele­jén a mezőgazdaságban végbe- j ment. E megye dolgozó paraszt- i sága vívta ki magának azt a tör- j lénelmi jelentőségű érdemet, hogy I az ország első termelőszövetkezeti megyéje lett. Megragadom az al­kalmat, hogy ezúton is szívből üd­vözöljem Győr-Sopron megye ha­ladó szellemű, élenjáró, szövetke­zeti útra lépett dolgozó parasztsá­gát, amelynek példája ösztönzőleg hatott más megyék parasztságára ÍS. !< Dobi István * Jogos derűlátással nézhetünk a jövő elé — Engedjék meg, hogy a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa nevében forró szeretettel köszöntsem a megye és Győr vá­ros dolgozóit, nagygyűlésünk min­den résztvevőjét, — kezdte beszé­dét Dobi István, majd így foly­tatta: — Alkotmányunk, népünk ke­mény harcokban elért történelmi jelentőségű vívmányait rögzíti és visszatükrözi mindazt a mélyre­ható politikai, gazdasági, kulturá­lis és szociális változást, fejlő­dést, amely hazánkban a felsza­badulás óta végbement. Az ország örökre a dolgozó népé, az övé minden hatalom. A gazdasgi erőforrások többé már nincsenek a tőkések és a földes­urak kezében, most már örök idő­kig a dolgozó nép kezében marad­nak. A felszabadulásunk óta el­telt idők alatt megmutattuk, hogy a nép, ha saját kezébe veszi sor­sának irányítását, „csodákra ké­pes”. Attól kezdve, hogy felszabadult a dolgozó magyar nép, a dolgozó parasztsággal szövetséges munkás- osztály ragadta magához a hatal­mat, megindultunk a felemelke­dés útján. Nemcsak felszámoltuk a munkanélküliséget hazánkban, hanem időről időre munkaerőhi­ánnyal küzdünk, különösen a szakmunkásoknál. Az elmúlt tíz esztendő alatt több mint félmillió dolgozó lépett újonnan munkába. Évenként közel 65 000 embernek tudtunk munkalehetőséget nyújta­ni. Hazánkban ma mintegy 4,5 millió embernek van kereső fog­lalkozása. Elmondhatjuk, hogy népi demokratikus rendsze­rünk alapvetően változtatta meg a magyar dolgozók életét. Az egykor elnyomott és kizsák­mányolt osztály, a munkásosztály, Uralkodó osztállyá emelkedett, a dolgozó parasztsággal szövetség­ben történelmi hivatásának meg­felelően vezetője lett társadal­munknak. Mint a proletárdiktatú­ra vezető ereje, az elmúlt 14 esz­tendő alatt elsajátította a törté­nelmi felelősséggel járó ország- kormányzás tudományát. Megváltozott a dolgozó paraszt­ság helyzete is, amely a munkás- osztály szövetséges társa lett. Kép­viselőit a parlamentben épp úgy megtaláljuk, mint az országkor­mányzás más vezető posztjain. Az elmúlt tíz esztendő újra és még jobban bebizonyította a dolgozó parasztság előtt, hogy a munkás- osztályban hűséges szövetségesére talált, s a történelem tapasztala­taiból tudja, hogy az egyetlen osz­tály, amely soha nem hagyja cserben. Másrészt a történelem figyelmeztet arra is, hogy a mun­kásosztály csak a dolgozó paraszt­ság szövetségével szilárdíthatja meg véglegesen hatalmát. Dobi elvtárs beszélt ezután ar­ról a segítségről, amit a dolgozó nép állama a mezőgazdasági ter­melés elősegítésére a dolgozó pa­rasztságnak nyújt, majd így foly­tatta: — Ami hazánk értelmiségi dol­gozóit illeti, róluk elmondhatjuk, hogy nagy többségük a legjobb tu­dásával, áldozatos munkával tá­mogatja a népi hatalmat és saját ügyének is tekinti hazánk szocia­lista alapokon való felvirágozta­tását. Tudósaink, műszaki értelmi­ségünk színe-java a nép szerete- tétöl áthatva, derekasan veszi ki részét a szocializmus építéséből. A népi hatalom évei alatt az értel­miség számtalanszor meggyőződ­hetett, hogy munkáját értékeljük és megbecsüljük. Egyes értelmi­ségi rétegek tartózkodásának fel­oldása újabb segítséget jelent majd a társadalom számára, amely várja, hívja őket szocialista építésünk nagy munkájához. Az erőssé kovócsolódott mun­kás-paraszt szövetség köré 1ömö- rülő nemzeti egység erősödésének tulajdoníthatjuk, hogy ebben az Napjainkban mindannyian ta­núi vagyunk annak, hogy meg­változik a falu élete, mezőgazda­ságunk arculata. Az év elején kiterebélyesedett termelőszövet­kezeti mozgalom sikerei folytán ma már a szocialista szektor­hoz tartozik az ország szán­tóterületének több mint a fele. A félév végén több mint félmillió volt a szövetkezeti tagok száma, tehát 344 000-rel több, mint egy évvel korábban. A dolgozó parasztok tömege­sen értik meg, ismerik fel, hogy a jövő a nagyüzemi, kö­zös gazdálkodásé, a szövetke­zeti parasztságé. Aki figyeli a világ mezőgazda­ságának fejlődését, minden vo­natkozásban tapasztalhatja, hogy azt a nagyüzem rohamos térhódí­tása jellemzi. Mit mutatnak a mi mezőgazda­ságunk állapotára vonatkozó ada­tok? Hazánkban a demokratikus agrárátalakulás végrehajtása és a népi demokratikus rend győzel­me után olyan intézkedések egész sorát foganatosítottuk, amelyek gátolják a parasztgazdaságok tönkremenetelét, egyes paraszti rétegek mások rovására történő gazdagodását. Ennek ellenére is tapasztalnunk kellett az egyéni parasztgazdaságok folytonos elap­rózódását. A szétaprózott mezőgazdaság­ban a legjobb akarat ellenére sem lehet alkalmazni a modern gépi- és agrotechnikát, a tudomány vív­mányait. Nem lehet a térmelést külső és belső szükségleteinknek megfelelően növelni. Ha tétlenül szemlélnénk a kis- parcellák fennmaradását, sőt bizonyos további morzsolódását, nemcsak belső, állandóan növek­vő szükségleteinket nem tudnánk megfelelőképpen kielégíteni, ha­nem abban a világpiaci verseny­ben sem tudná megállni helyét mezőgazadságunk, amelyre pedig mindenképpen számítanunk kell, s ahol nagyüzemileg olcsón ter­melt termékekkel állunk szemben. Népi államunk messzemenő fel­adatokat vállal a szövetkezti moz­(Folytatása a 2. oldalon.) Augusztus 20-á Dombóvórott többezres tömeg hallgatta meg Tömpe István elv­társnak, Tolna megye országgyűlési képviselőjének ünnepi beszédét. Kettős ünnepük volt a Bonyhádi Cipőgyár dolgozóinak. Az al­kotmány ünnepén tüntették ki a gyárat — az első félévi jó mun­káért — az élüzem címmel. Képünk az ünnepségen készült, amint Markovics Ernő, a Könnyűipari Minisztérium Bőr- és Cipőipari Igazgatósága műszaki osztályának vezetője átadja az él üzem-ok­levelet Nagy Dénes igazgatónak. Az ünnep délelőttjén munkás-paraszt találkozót rendeztek a Szekszárdi Nyomdában. A vendégek érdeklődéssel figyelik az egyik gyors sajtó működését. A Juhéi Állami Gazdaságban is 20-án ünnepelték a gazdaság fennállásának 10. évfordulóját. Ez alkalommal a gazdaság igaz­gatója 108 dolgozónak, — akik 10 esztendeje dolgoznak ott, — 500—500 forint jutalmat osztott szét. A képen négy jubilálót mu­tatunk be, (balról jobbra) Scheffer József, Pausch József, Bern- ning János II. és Bernuing János L

Next

/
Thumbnails
Contents