Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-20 / 195. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! fJUUUUUUUUUUUUUU CSÜTÖRTÖK 1959. augusztus 20. T'fz évben immár tizedsze p. ünnepeli ük a Magy- -*—* Népkö rsaság alkotm nya kihirdetésének évforduló , Ezeken az évfordulókon az éra c reknek, különösen az idősebbeknek eszébe jut egy és más, például az, hogy a felszabadulás előtti időkben szinte visszhangzott az ország az alkotmánnyal foglalkozó szólamoktól. A szónokok nem győzték hangoztatni, az iskolában is arról tanítottak: hogy nekünk ezeréves alkotmányunk van, ősi alkotmányunk, és ez féléje emeli a magyarságot a szomszédos népeknek, amelyeknek alkotmányuk nincs. Ez az alkotmány arra jogosít berniinket, hogy más népeket lenézzünk, sőt jogunk van leigázni is őket. A felszabadulás után nyilvánvalóvá vált, hogy nincs ezeréves alkotmány, sőt olyan törvényi okmány sincs, amely alkotmánynak volna nevezhető. Tulajdonképpen olyan engedmény levelek és törvények képezhették az „ősi alkotmány’’ gerincét, amelyben egyrészt a nemesség és a később feltörő polgárság, — a maga számára — az uralkodótól jogokat csikart ki (pl. Aranybulla/1222 és az 1S67. évi kiegyezés okmányai), másrészt ebbe a körbe tartoztak azok a törvények, amelyekkel az uralkodó osztályok — egymással megértésben — az uralkodóval megegyeztek abban, miként lehetne korszerűsíteni, hatékonyabb szintre emelni a kizsákmányolást. (Ez utóbbira példa a Werbőczy- féle hármaskönyv, az ezt korszerűsítő rabszolgatörvény és deres törvény.) Ezek új formában rendezték a dolgozók elnyomását, kizsákmányolását, de a régi fe- nyítési módszereket fenntartották. Az ősi alkotmányra való szüntelen hivatkozás nem gátolta az uralkodó osztályokat abban, hogy a felszabadulást közvetlen megelőző időkben sem volt választójoga a felnőtt lakosság többségének és jogilag is elismert, megengedett volt a testi fenyítés. Az alkotmányként emlegetett társadalnii szabályok sem hatottak mindenkor. Az általuk jelentett megkötésektől igyekezett megszabadulni maga az uralkodó is akkor, amikor ehhez elég erejét vélte. A haladó politikusok is szóvá tették az alkotmányos rendre vaIrta: dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács v. b. titkára ló áttérést jelző egy — a polgári értelemben vett — modern alkotmány kibocsátásának fontosságát. A fennálló társadalmi rendben kívántak némi változásokat elérni, de ezeket a változásokat alkotmányos úton is biztosítani akarták. Széchenyi István így bírálta az alkotmánynak nevezett törvényeket és szokásokat: „A változ- hatatlan törvényről pedig azt mondtam: hogy azokból jó soha, rossz pedig mindég folyhat, s így a szabadságnak inkább bilincsei, mint alapjai.” De nem ő volt az egyedüli, aki írott alkotmányért küzdött. Hajnóczy, Kazinczy, Kölcsey után Kossuth lesz az alkotmány körüli vita vezéralakja. Harcukat hetven évvel később a kommunista párt által vezetett magyar proletariátus folytatta. A Tanácsköztársaság fennállásának második hónapjában már ideiglenes alkotmányt bocsátottak ki és megkezdték a magyar dolgozók alkotmányának kidolgozását. Azokat az alkotmányos jogokat, amelyeket a Tanácsköztársaság adott a dolgozóknak, a Tanácsköztársaság vérbefojtása után az ellenforradalom megsemmisítette és a megerősödő reakciós uralkodó osztályok — semmibe véve a tömegeknek azt a törekvését, hogy alkotmánya legyen — visszatértek az ^ezeréves” alkotmány eszméjéhez. A felszabadulás után ismét megnyílt az alkotmányos fejlődés útja, reális célként lehetett megjelölni az alkotmány megteremtését. Hosszú és szívós küzdelem folyt a felszabadulástól 1949. augusztus 20-ig. Ebben a küzdelemben dőlt el, hogy merre tartson az ország. Azért folyt a harc, hogy köztársaság, vagy népköztársaság lesz-e Magyarország. A két meghatározásban tulajdonképpen arról volt szó, hogy a kialakuló társadalmi rend államformája burzsoá köztársaság, vagy proletár köztársaság legyen-e. A dolgozók harcát a Magyar Kommunista Párt szervezte. E harcban elért politikai és gazdasági győzelmek megérlelték a helyzetet és 1949 közepére állami kézben voltak a bankok, az ipar és kereskedelem többsége és mind erősebb érdeklődés mutatkozott meg a mezőgazdaság fejlődése tekintetében. Kétségtelenné vált, hogy a fejlődés a szocializmus felé hajlik. Ennek megfelelően olyan alkotmányt kellett létrehozni, amely a vázolt eredményeket rögzíti és megszabja a .további fejlődés útját. Ezt a nagyszerű szerepet tölti be az 1949. évi XX. törvény, amely a dolgozó nép alkotmánya névvel ment át a köztudatba. Alkotmányunk rendezi a hatalom kérdését. Kimondja, hogy minden hatalom a dolgozó népé, hogy a? elosztás alapja a végzett munka. Az állam szerveire ruházza a gazdasági irányítás feladatát, rögzíti az állampolgárok jogait és köteleségeit. Tehát társadalmi életünk legdöntőbb problémáit rendezi. E problémák közül csak néhányat emelünk ki. „A város és falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat”, mondja az alkotmány 2. paragrafusa. Hogy kik ezek a küldöttek, arról képef ad az 1958. évi tanácsválasztás Tcftia megyei ered ménye is. A megválasztott mintegy 3500 községi tanácstagból 60 százalék a munkás és paraszt, míg a további 40 százalék a néphez hű falusi értelmiség és kisiparosság sorából került ki. Állíthatjuk, hogy a tanácsok összetételükben megfelelnek az alkotmány előírásainak és alkalmasak arra, hogy a falu életében felvetődő ezernyi gondot, problémát megoldják, és határozottan vezessék a város és falu népét a felemelkedés útján. A tanácsok működésének helyes vonásait igazolják azok a számok is, amelyek a megye gazdasági fejlődését dokumentálják. Jelenleg az egyik központi kérdés a falu életében a községpolitikai tervezés és e tervek végrehajtása. Érdemes megjegyezni, hogy éppen a tanácsok megszilárdulásának folyamatával párhuzamosan milyen nagyarányú növekedés vette itt is kezdetét. 1957. évben még csak 14 millió, 1958-ban már megközelítően 20 millió és ez évben már kevés híján 70 millió forint az az összeg, amit a községpolitikai tervezés keretében a községek és Szekszárd tanácsa eltervezett, amihez az anyagi feltételeket is megteremtette, tehát amivel gazdagítani kívánják a tanácsok ez évben a megye lakosságának életét, Igen nagy szám ez. Tartalmát ha vizsgáljuk, megtalálunk benne 95 ezer négyzetméter járdaépítést, több mint 25 ezer négyzetméter útépítést, 58 km villanyhálózatbővítést, 89 km vízhálózat-építést, 14 Iskolai tantermet, 12 művelődési házat, 3 óvodát, 4 orvosi rendelőt és még igen sok egyéb, a község életében fontos létesítményt. Megyénk iparának fejlődését vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy számos kézműves műhelyből, igen nagy nehézségek leküzdésével, a követelményeknek megfelelő ipari üzemeket szervezett a tanács. A tanácsi ipar ez évben közel 30 millió téglát, csaknem 5 ezer tonna betonárut, 1440 garnitúra bútort és még ezenfelül jelentős mennyiségben igen sok fajta más árut térmel. Hogy ezek a vállalatok megvannak, termelnek, teljesítik, sőt sok vonatkozásban túl is teljesítik a termelésre, önköltségre, termelékenységre és minőségre vonatkozó országos normákat és így a megye lakosságát ellátják mindazzal, amire szüksége van, ez is az alkotmány teremtette népi állam helyi szerveinek szervező, irányító munkáját dicséri. Hasonló nagyarányú fejlődésnek vagyunk tanúi a mezőgazdaságban is. A termelőszövetkezeti mozgalom fellendülése következtében ma megyénkben — a szervezeti változásokat is figyelembe véve — 149 termelőszövetkezet működik 136 000 katasztrális holdon, közel 20 000 taggal. Az ez év tavaszán bekövetkezett nagyarányú felfutás olyan helyzetet teremtett. amelyben ma már a megye területének több mint 61 százalékán a szocialista szektor az uralkodó. Nagy szó ez. Az eredményekben újabb gondok, problémák rejtőznek. Ki kell alakítani a fejlett nagyüzemi gazdaságokat; Meg kell honosítani a belterjes gazdálkodást. Szocialista együttélésre kell nevelni, tanítani a tegnap még egyénenként termelő dolgozó parasztokat. Rá kell vezetni az embereket az érdekellentétek álláspontjáról az érdek- azonosság álláspontjára, arra kell nevelni a szövetkezetbe belépett és az ezután belépő dolgozó parasztokat, hogy a közös vagyont legalább úgy becsüljék, szeressék és féltsék, mint ahogy szerették és féltették egyéni gazdaságukat. Csak néhány vonatkozását emel tűk ki a népköztársaság alkotmányának. Vizsgálat tárgyává tehettük volna a megye egészségügyi és kulturális ellátása terén eddig megtett utat is, ott is az elmondottakhoz hasonló eredményekkel találkoznánk. A vázolt problémákat sem tárgyaltuk meg teljes részletességgel, csupán példákat soroltunk fel annak érzékeltetésére, hogy miként válnak élő valósággá az alkotmány által megteremtett demokratikus államszervek tevékenysége nyomán az alkotmányban lefektetett elvek. Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok jutnak az ember eszébe alkotmányunk ünnepén. Van a magyar dolgozóknak alkotmánya, ha nem Is ezeréves, csak tízéves; de a miénk, és ezer év véres harcainak eredményét rögzíti. Arról tanúskodik, hogy ezer év harcaiban nem sikerült megnyerni a kizsákmányolástól való függetlenséget, a szabadságot és a jog- egyenlőséget, de megteremtette azt a felszabadult magyar nép alig néhány év alatt. A felszabadulás óta megtett út eredményei pedig arról győznek meg bennünket, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. Az alkotmányban rögzített elvek helyes úton vezettek bennünket és helyes lesz az az út, amelyen tovább fognak vezetni a szebb jövendő felé. Peos. IV. évfolyam 195. szám Ára: 60 FILLÉR
