Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-16 / 165. szám

1959. július 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Francia szakszervezeti vezető a Simontomyai Bőrgyárban Egy nap a gyönki járásbíróságon Mikor megérkeztem a bíróság­ra, Kovács Péter ügyében már folyt a tárgyalás. Az előszobában a megidézett tanúk némi izga­lommal várták a kihallgatásu­kat. Az egyik idősebb férfi nyu­godt lassúsággal ezeket mondta: »Én még a bíróság épületében sem voltam mégsem félek a ta­núskodástól. Mást nem mondha­tok csak azt, amit láttam és hal­lottam.« Ez viszont mindenkinek kötelessége és becsületbeli ügye — mondja egy másik férfi be­kapcsolódva a beszélgetésbe. Ek­kor szólították be az idősebb fér­fit és vele együtt én is bemen­tem. Dr. Németh Vadász József ta­nácsvezető bíró éppen Kovács Pétert hallgatta ki. Vádlott, Hő- gyész községben egy utcában lakik Hábel Mátyás sértettel, há zuk egymással szemben áll. 1959. június 1-én a déli órákban a vád lőtt gyermekei sérett folyosójára követ és földdarabokát dobtak, mivel a gyermekek a sértett fel­szólítására sem hagyták abba a dobálást, Hábel Mátyás átment Kovács Péter udvarába és meg­kérte, hogy parancsoljon a gyer­mekekre. Kovács Péter e felszó­lításra »válaszul« kézzel arcul ütötte a 81 éves, fizikailag gyen­ge sértettet, aki az ütés követ­keztében a földre esett. Vádlott a földönfekvő sértettet rugdalni kezdte. Hábelt a cselekmény után nyomban a kórházba kel­lett szállítani, ahol tíz napig ke­zelték, mert az ütlegelés és rug- dalás következtében agyrázkó­dást és mellkasi zúzódást szenve­dett. A bíróság Kovács Pétert nyolc napon túl, de húsz napon belül I Dr. Steinbach János A SHECMA dolgozta ki — a Focke-Wulf gyártja Világviszonylatban feltűnést keltett a köralakú szárnyakkal el­látott Coléoptere C—450 repülő­gép, amely a francia repülőtech­nika leleményességét bizonyítja: függőlegesen tud fel- és leszállni, s amellett jóval fölötte áll a heli­kopternek sebesség és terhelőké­pesség szempontjából. Ezt a repülőgépet a francia SNECMA-gyár dolgozta ki, onnan a tervek átkerültek a Nord-Avia- tion műhelyeibe... és végül Bré­mában, Nyugat-Németországban fogják a gépet gyártani. Az enge­délyt nem kapta meg sem a SNECMA, sem a Nord-Aviation, de bezzeg megkapta a Focke— Wulf! így járulnak hozzá a fran­ciák a német repülőgépgyártás fejlesztéséhez. Fernand Maurice elvtárs, a francia bőripari szakszervezetek szövetségének elnöke, aki szabad­ságát a magyar bőripari szak- szervezet vezetőségének vendé­geként hazánkban tölti, Móczi András elvtársnak, a szakszerve­zet elnökének kíséretében ked­den feleségével együtt ellátoga­tott a Simontornyai Bőrgyárba. Maurice elvtársat a gyár vezetői tájékoztatták a Simontornyai Bőrgyár múltjáról, jelenlegi mun kajáról és jövőbeni terveiről, fej­lődéséről, majd végigjárva a kü­lönböző üzemrészeket, megtekint ve a gyár szociális berendezéseit, elbeszélgetett a dolgozókkal. Az országban — és a simontor­nyai gyárban — szerzett benyomó sairól a következőket mondta la­punk munkatársának: — A legmélyebb benyomást az ellenforradalom óta bekövetke­zett gyors helyreállítás tette rám, ami gazdasági és politikai téren végbement az országban. Ebből arra lehet következtetni, hogy a magyar elvtársak következetesen — és eredményesen — számolták fel azokat az okokat, amelyek elő idézői voltak az 1956-os esemé­nyeknek. Jó néhány üzemet meg­látogattam két hét alatt — amióta itt vagyok az országban — és mindenütt azt látom, hogy a dolgozók anyagi helyzete lé­nyegesen megjavult. A fizetések jóval magasabbak, mint 1S56 előtt, nőtt a vásárlóképesség, ja­vult az ellátás. Az üzletek állan­dóan tele vannak vásárlókkal. Ha a nyugati országokból egy- egy küldöttség indul a Szovjet­unióba, vagy a népi demokráciák ba, a burzsoá lapok mindig azt állítják, hogy nem az a valódi, amit ezekben az országokban a külföldieknek megmutatnak, hogy az csak »kirakat«. Pedig ezzel az ostobasággal csak ma­gukat leplezik le ezek az újsá­gok. Mert nem lehet egy egész városképet, az egész közéletet pár napra megváltoztatni a kül­földi látogatók kedvéért. Akár vá rosban, akár falun járunk, jólöl­tözött és jóltáplált embereket ió­Megbecsülik az ifjú szakembert Tegnap még diák voltam és a Lengyeli Mezőgazdasági Iskola fehérre meszelt tantermeiben ké­szültem életpályámra — írja Ta­kács Zoltán levelében. Ma már itt vagyok Bonyhádon a Petőfi Tsz-ben, ahol nagy szeretettel fo- godtak és a szövetkezeti vezetők minden nehézségemben a segítsé­gemre sietnek. Jó itt a termelőszövetkezetben a megértő és segíteni kész embe­rek között. Minden lépésemnél érzem, hogy megbecsülnek és ez az érzés megerősít hivatásomban: jobb és lelkiismeretesebb munká­ra serkent. Patronálok látogatása Vasárnap a nagyvejkei Május 1 Termelőszövetkezetet meglátogat - ták patronálói, áz Élemiszeripari Gépgyár dolgozói — írja Nagyvej- kéről Balázs Dénes. A látogatás előhírnökeként megjelent már a múlt hét elején két kőműves a gépgyárból és ki­tatarozták a tsz istállóját. A pat­ronálok röplabda- és labdarúgó­mérkőzésen mérték össze erejüket a falusiakkal, majd tartalmas kul­túrműsorral és táncestéllyel tették emlékezetesebbé a látogatást. A gépgyáriak búcsúzáskor meg­ígérték, hogy még ezen a héten beszerelik a szövetkezet istálló­jába a vízszívó gépet. ló kapcsolat az egyéniekkel A póri egyéni parasztok és a Béke Tsz között jó kapcsolatok alakultak ki — írja Szalai Sándor, tunk. És ami még szembetűnőbb, vidéken semmivel sincsenek rósz szabbul öltözve az emberek, mint a városiak. — Szép cipőkben járnak a nő:c és a férfiak — kapcsolódik a be­szélgetésbe Nathalie asszony, Maurice elvtárs felesége — ked­vesek, ízlésesek a színes női ru­hák, nem kell a magyaroknak Párizsba menni divatos ruhákért. Különösen az elmúlt napokban Pesten megrendezett divatbemu­tató győzött meg erről bennün­ket. Szépek, jól műveltek a föl­dek a határban, egy nagy kert­nek tűnik az ország, látszik, hogy egészséges az ország gazdasága. Ez pedig biztosan nem a mi »tisz­teletünkre« van így »megrendez­ve«. — Engem egyébként ez le­pett meg legjobban. — Ismerkedjék meg az eddigi jelentésekkel és a nyomozati ira­tokkal... Láthatja majd, hogy mi­lyen régen dolgoznak, milyen szé­les volt a hálózatuk és milyen ra­finálton ügyesek. — És veszélyesek! — De milyen veszélyesek... Már a hetedik hónapja foglalkozunk az üggyel, most érett meg arra, hogy nyakoncsípjük a kémeket. — Mindenesetre bravúros nyo­mozás volt és nagy fogás. — Nem érte volna meg, hogy előbb fülönfogják őket? Kevesebb I anyag ment volna ki az országból. — Az öreg harcosoknak van egy elméletük: nem lehet egy ügyet derékba kapni úgy, ha csu­pán a lába kisujját sikerül elérni. — örömmel állapítottuk meg azt is — folytatja Maurice elv­társ —, hogy jól dolgoznak a bőr ipari munkások, akik közül so­kan kerültek magasabb párt- és állami funciókba a felszabadulás óta, ami pedig az ipar dolgozói­nak szakmai tudását, felkészült­ségét illeti, már nálunk is meg­állapították, hogy jól értik szak­májukat. Ugyanis a magyar bőr­ipari munkások közül sokan dol­goztak a felszabadulás előtt ha­zánkban és még ma is sokan van jiak ott, részt vesznek a szak- szervezeti munkában is. Sok sikert kívánok a magyar dolgozóknak — köztük szaktár­saimnak is — szocializmust épí­tő munkájukban — fejezte be nyilatkozatát Fernand Maurice elvtárs. karéi a vasutasokról — a kis családról, mely már' évek óta együtt van. A termelési eredmé­nyeik jók, legutóbb is túlteljesí­tették a havi tervet. Ezen az ál- állomáson csak hat mozdony van, ebből egyet javítanak, kettő 1ar- talék és csak három dolgozik, mert még nem érkezett el a csúcsforgalom ideje. Á gabona- szállítás zöme még vissza van — ez adja a nyári forgalom nagy részét — és még sok ezer tonna cukorrépát kell az ősszel -elszál­lítani... ősszel a gazdasági vasút köti csak össze a lakott pusztá­kat a várossal, akkor még több a tennivalójuk a vasutasoknak. Piaci napokon soha nem elég a személykocsi befogadóképessége, annyian jönnek Dombóvárra a pusztákból. És a jövő is nagy feladatok megoldását vetíti előre. Az ősz­szel megkezdi működését a dal- mandi hibridkukorica-gyár, a tá­volabbi terv az is, hogy összekö­tik a jelenlegi vasutat a Kapos­vári Cukorgyárral, kicserélik a régi elavult vasútpályát... És a kis vasutas kollektíva — alig fél- százan — megoldják az előttük Siló feladatokat. És ahogy nő­nek a feladatok, úgy kapnak új kocsikat, új mozdonyokat. Az idén például egy mozdonyt, két öttonás nyitott teherkocsit és egy tíztonnás fedett teherkocsit kaptak. Jövőre személykocsik rt kap a vasút. — Az idén még huszonegyezer tonna árut kell elszállítanunk — mondja Farkas elvtárs — és biz­tos túl is teljesítjük tervünket. És közben megszólal a telefon, az előbb elment vonatot Kondá- ról visszajelentik: menetrendsze­rint érkezett... Nyílt az ajtó és a beszélgetést félbe kellett szakítani. — őrnagy elvtárs jelentem, .At- káry és Darvas őrizeteseket fel­hoztam. Miután az őrnagy helyet kínált a két letartóztatottnak, beszélget­ni kezdett velük. Az ügy már nagyjából tiszta volt előtte, a do­kumentumok tömegét sikerült le­foglalniuk, így hát nem volt nehéz dolga. — Mit gondolt Atkáry, meddig csinálhatja még ezt? — Az én fejemben már megfor­dult, hogy eljövök önökhöz és in­kább feljelentem magamat is... Mert olyan lelkiismeretfurdalása- im voltak... Az őrnagy arcán alig észreve­hető mosoly suhant át. Még hogy ennek a hétpróbás fasisztának vol­tak lelkiismeretfurdalásai... — No csak folytassa... — Én bizonyítékokat tudok fel­hozni arra, hogy amikor a gyárai­mat államosították, önként írtam alá az államosítási papírt... És különben is, a volt munkásaim el­mondhatják, hogy én milyen fő­nök voltam... — Tudja Atkáry, hogy mi az eredeti foglalkozásom? — Nem tudom, őrnagy úr. — Festékkeverő... önnek ugye­bár vegyészeti gyára volt? — Igen. — Az IG Farben-Industrie ma­gyarországi fiókvállalatának volt elnöke az édesapja... — Igen. — Hát én tudom, hogy a maga apja és maga milyen főnökök vol­tak... Hallottam néhányszor annak idején... Inkább arról beszéljen, hova rejtette el azt az aranyat, amelyet felvásárolt. Mert erről tudunk... — Drága őrnagy úr, és semmi­lyen aranyról nem tudok... — Nem? Százados elvtárs, légy szíves, szólj ki az őrmester elv­társnak, hozassa át az Atkáry-ügy 9-es számú csomagját... Néhány perc múlva az őrmester gyógyuló súlyos testi sértés bűn­tette miatt jogerősen négy hónapi börtönre ítélte. * A járásbíróság elnöke drj Kosztend Vilmos panasznapot tart. Bizalommal fordulnak hoz­zá az emberek ügyes-bajos dol­gaik orvoslása érdekében. Egy- egy panasznap alkalmával az élet a legbonyolultabb jogi prob lémákat produkálhatja és meg­oldásuk nagy hozzáértést, élet- tapasztalatot és lelkiismeretes­séget igényel. Most nem egy ilyen sokrétű jogi tudást köve­telő panaszt hallottam, hanem egyszerűt, de szívfájdítót. X 75 éves Benkő János jött uanaszt tenni a négy lánya vi­selkedése miatt. Ő is, a felesége is munkaképtelen. Tartásukról nem gondoskodik senki, pedig amint mondja, mind a négy lány­nak van mit a tejbe aprítania, Mária és Julianna fizettek egy ideig tartásdíjat, azonban »meg- únták«, mert a másik két lány nem fizetett. Ezért most arra ké­ri a bíróságot, hogy kötelezze őket, havi 100—100 forint tar­tásdíj fizetésére, Benkő János lányai bizonyára megfeledkeztek arról, hogy őket is olyan sok szeretettel és gond­dal-bajjal nevelték a szüleik, mint most ők a saját gyermekeiket. Nem gondolnak arra, hogy az ak­kori embertelen világban mi­lyen nehéz volt négy gyermeket felnevelni. Ha ezt megértik, ak­kor meg tudják bocsátani szü­leiknek, hogy talán a kelleténél hamarabb engedték el vagy még küldték is őket a szülői háztól. A TELJES „EZEREGYÉJSZA­KA”, M ABPASS ANT ÖSSZES MUNKÁI ÉS MÄS IRODALMI MÜVEK KÖNYV- SOROZATOKBAN A Szovjetunióban könyvsoroza­tokban kiadják a teljes Ezeregy­éjszakát 8, Maupassant összes mű­veit 12, Lermontov összegyűjtött műveit 4, A. Tolsztoj összegyűj­tött munkáit 10, Anatole France munkáit 8, Stendhal összes műve­it 15 és Gladkov műveit 6 kötet­ben, A szépirodalmi sorozatokon kí­vül igen érdekes a 8 kötetben ki­adásra kerülő „Áruszótár”, mely­ben mintegy 20 000 cikk leírása található, A felsorolt könyvsorozatok elő­fizetésben kerülnek forgalomba és Magyarországon is kaphatók már a Gorkij Könyvesboltban. egy nagyobbfajta csomagot tett le az asztalra. Amikor az őrnagy bon tani kezdte, Atkáryban elhűlt a vér... Hát még ezt is megtalálták? — Mondja Atkáry, most az egy­szer őszintén, ha nem olyan hir­telen kapjuk el magukat, mint ahogy tettük, lett volna bátorsága és mersze szétroppantani az óra- felhúzóban elhelyezett méregam­pullát? Atkáry szemei tágra meredtek; Darvas Attila nyeldeklője is úgy járt, mint a gőzmozdony dugaty- tyúja. — De még mennyire — vágta oda a pillanatnyi dermedt szünet után most már szinte hetykén At­káry. — Igen? Tessék, itt van, próbál­juk ki... Atkáry halálos komolyan vette a tréfát és idegesen tolta el magá­tól az őrnagy kezét, akinek tenye­rén megbújt az összezsugorított halál. — Gyáva patkány maga, csak addig volt nagy hangja, amíg úgy érezte, hogy' biztonságban van. Az őrnagy azután Darvas Atti­lához szólt. Szavaiból érezni lehe­tett a teljes megvetést. — Maga mérnök. Ahogy hallot­Levelezőink írják a tsz-ekböl a tamási járási tanács mezőgazda- sági osztályáról. Ez a kapcsolat egymás segítésében is megnyilvá­nul: a termelőszövetkezet segít az egyéni parasztoknak, az egyéni pa rasztok pedig a termelőszövetke­zetnek. Legutóbb például 18 egyéni pa­raszt segített egy napig aratni a szövetkezet dőlt gabonáját. A ter­melőszövetkezetnek ezzel a segít­séggel nagymértékben sikerült csökkentenie a szemveszteséget. Pintér István—Ssabó Lásxló Indul a 13.10 -es vonat A személykocsiból — megszó­lalásig hasonló a nagyvasúton közlekedőkhöz—• utasok tekin­getnek a forgalmi iroda felé, és órájukat nézik, mikor jön el az indulás ideje... A vonat két kocsiból áll. Egy személykocsiból és egy nyi­tott tehervagonból. Ebbe rakják a darabárut, az utas kerékpárját. Csak egy távolról közeledő mo- torhajtány pöfögése veri fel a kis állomás csendjét. Néhány perc múlva a mozdony is előjön. A két kocsiból álló vegyesvonatot rákapcsolták a Diesel-mozdony­ra. A vonatvezető bemegy a fór galmi irodába, a menetokmá nyolért, egy másik vasutas meg a vonatot írja fel. A ' forgalom- irányító tiszt — egyben a iegy- pénztáros is — engedélyt ad a vonat indulására. A kalauz sípjá­ba fúj és a vonat elindul Doni- bóvái ról—Csornára. Amikor a kis vonat kigördült az állomásról, megkérem Farkas István állomásfőnököt, tájékoz­tasson a gazdasági vasút mun­kájáról. Szívesen beszél a mun-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents