Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-16 / 165. szám

4 TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÄG 1959. július 16. Készülnek a kizis gazdálkodásra Udvariban Udvariban a tavasszal megala­kult Béke Termelőszövetkezet 165 tagja úgy határozott, hogy a közös gazdálkodást az ősszel kezdik el, de erre már most készülnek a fa­luban. A Béke Tsz tagjai már 220 mázsa rétiszénát hordtak ka­zalba, oda, ahol a szövetkezet központja lesz majd. Harminc hold szántóföldi szálas­takarmány betakarítását pedig a közeli napokban kezdik meg. A széna mellé természetesen szemes­takarmányra is szükség lesz. Erre is gondolnak Udvariban. A szövetkezeti parasztok a még egyénileg elvetett őszi ár­pájuk egy részét közös szérűre hordták össze, amit már el is csépeltek. A tiszta mag 200 mázsa. Ennek egy része vető­magnak kell, a másik része pe dig a közös takarmányalapot képezi. A közeli napokban pedig meg­kezdik annak a 25 hold zabnak az aratását is, ami szintén közös takarmányalapra megy. De közö­sen munkált meg a tagság 50 hold kukoricát is, ami jó termést ígér. Udvariban összeírták már a szö­vetkezeti vezetők azt is, hogy ki, mennyi jószágot visz magával a termelőszövetkezetbe. E szerint már ezen a télen több mint 100 szarvas jószágnak kell szállást és élelmet biztosítani a közösben. Vásárolt a termelőszövetkezet a faluban egy nagy házat, a pajtát és a fészert is isíálló- ivik alakítják át és itt helye­zik el ideiglenesen az állat­állományt. Úgyszintén összeírta a szövetke­zet vezetősége azt is, hogy földje arányában kinek mennyi búza­vetőmagot kell vinni a szövetke­zetbe. Ezt közvetlen a cséplőgép­től a Terményforgalmi Vállalat­hoz viszik a szövetkezeti parasz­tok és átadják majd annak idején az államtól kapott minőségi búza­vetőmagért cserébe. A határ képe is arról tanúsko­dik Udvariban, hogy a falu pa­rasztjai készülnek a közös gazdál­kodás megkezdésére. A Béke Ter­melőszövetkezetnek ezekben a na­pokban is négy traktorral dolgo­zik a Gyönki Gépállomás, szánt­ják össze a kispacellákat, készítik elő a talajt az őszi kalászosok alá. Szeptemberig 9 új iskolában 28 tanterem épül a megyében Évről évre fejlődik megyénk iskolahálózata. Tavaly 44 új tan­termet adtak át a diákoknak s a tantermek építése a nyár folya­mán sem szünetel. Szeptemberig 9 iskolaépületben 28 tanterem épül, amelyek közül 8 tantermet az új iregszemcsei és fácánkerti iskolában most adtak át rendel­tetésének. Hét másik falusi álta­Munkában a belorusz traktor lános iskolában most folynak az építkezések s szeptember elsejen valamennyiben megkezdődik a tanítás. A nyár folyamán az új építkezésekre fordítanak. Nyári népművelési tanfolyamot rendesnek Dombé váróit A népművelési munka a meg­növekedett igények miatt mind nagyobb feladatokat ró a kultu­rális élet munkásaira. A nagyobb feladatok elvégzése jobb felké­szültséget, magasabb műveltsé­get, szélesebbkörű szakmai tu­dást igényel. Ennek érdekében az idén is megrendezik megyénkben a nyári népművelési tanfolyamod, amelyre augusztus 16-tól 22-ig ke rül sor Dombóvárott A tanfolyamon a hallgatók a szakkérdések mellett kulturális politikai, művészeti kérdésekkel foglalkoznak. A tanfolyam ideje alatt a következő jelentősebb elő adások hangzanak majd el: a mai magyar irodalom, a mezőgazda­ság szocialista átszervezése és az 15 millió forintot í ebből adódó népművelési prob- • lémák, a községi művelődési ott­Befejezte évi tervét a Tolnai Erdészeti Csemetekert Tolnáról Bogyiszló felé halad­va, hatalmas vízsugarakat látni felfelé törni, A Dunaártéri Erdő- gazdaság tolnai pagyüzemű cse­metekertjében öntöznek. Ez egyik legszebb és legkorszerűb­ben gépesített csemetekert az or­szágban, ahol öntözéssel nevelik a fehér, vagy ezüstnyárfa cseme­téit. A fehér, vagy ezüstnyárfa a Duna árterének legfontosabb fáj a. Kiss Tóth Tamástól, a csemete kert vezetőjétől megtudjuk, hogy ez évi tervüket befejezték, a cse metéket háromszor-négyszer, sőt Nemrég kapták meg a megye gépállomásai az első szállítmányt a Szovjetunióból érkezett belorusz traktorokból. A Bölcskei Gépállo­máson — mint a többi gépállomásokon is — azonnal munkába állí­tották az új gépeket, amelyek egyike a paksi Vörös Sugár Tsz árpatarlóján végzi a mélyszántást. Képünkön Jilling István trak­toros dolgozik a belorusz traktorral. Falatozó kisvendéglőt nyit a földműve8szövetkezet Nagydorogon Nagydorogon a földművesszö­vetkezet vasúti italboltját átala­kítják falatozó kisvendéglővé. Az átalakítást — figyelembevéve a helyi lehetőségek maximális ki­használását — beruházás nélkül is végre tudják hajtani. Még ebben a hónapban lehet Nagydorogon a földművesszövet­kezet vasúti kisvendéglőjében meleg ételeket is kapni. A meleg ételeken kívül, kibővíti^ a hideg ételek választékát is. Háromnapos határidő-rövidítést akarnak elérni a Nagymányoki i Briketigyár gépeinek javításában Évenként csak egyszer állnak le a Nagymányoki Brikettgyár gépei. Az idén július első nap­jaiban állították le a gépeket, hogy a tervszerinti nagyjavítást elvégezzék. A terv egy hónapot ír elő a javításra. Ez idő alatt kijavítják az összes brikettgyártó gépeket, a fűtőház gépeit, vala­mint a segédberendezéseket. A javítási munkák előrehaladott ál­lapotban vannak. Előreláthatólag három-négy nappal a határidő előtt végzik el a javítást — erre tettek ígéreteit a gyár munká­sai, vezetői. A július havi javítás idején adják ki a dolgozóknak az évi szabadság egy részét is, így ami­kor a gép üzemképes lesz, mun­kaerőhiány nem akadályozza majd a munkát. a kényesebb fajtákat hatszor is ápolni kellett. A csemetekertben nevelt cse­meték nagyrészét erdősítésre használják, de kaphatnak a ter­melőszövetkezetek, az állami gaz­daságok és az egyéni parasztok is, ha igényüket a tavaszi fásí­táshoz 1959. december 15-ig az illetékes községi tanácson ke­resztül a Bajai Erdőgazdasághoz továbbítják. honok gazdálkodási problémáig ankét a művelődési politika idő­szerű kérdéseiről, a szocialista hazafiságra és a proletárinterna- cionalizmusra való nevelés, a ter­mészettudományos ismeretterjesz tés, a falusi művelődési otthonok és KISZ-szervezetek együttmű­ködése a fiatalság kulturális ne­velésében, a művelődési ottho­nokban működő művészeti cso­portok munkájáról, a művelődé­si otthonok és a könyvtárak együttműködésének néhány gya­korlati problémája. A hallgatók részt vesznek au­gusztus 20-án a Kapós-menti na­pok rendezvényein, amelyet az alkotmány ünnepének tiszteleté­re rendeznek Dombóvárott. Utá­na értékelik az ünnepségek mű­vészeti és szervezési munkáját. A művelődési otthon igazga­tók, népművelési ügyvezetők, va­lamint a könyvtárosok a felsorol tak'n kívül szakmai kérdésekről is tanácskoznak majd. Befejezé­sül általános politikai tájékozta­tót kapnak a tanfolyam hallgatói. A z idei nyári népművelési tan­folyamon felhasználják az el­múlt évek tapasztalatait, ezért gondoskodtak arról, hogy a gya­korlati tanácsok mellett elvi út­mutatást is kapjanak a résztve­vők. A tanfolyam tapasztalatait aztán majd otthoni gyakorlati munkájukban értékesítik, , ___, A dtál uram, de nincsen benne köszönet Örömmámorban úsztak ez év június 14-én a gyönki traktoro­sok. Nemcsak azért, mert ezen a napon őket ünnepelte az ország, azért is, mert őfc maguk is avató ünnepséget tartottak. Ezen a na­pon költözött át új telephelyére, Gyönkre a varsádi Gépállomás. 1955. óta (ekkor kezdték el épí teni a gépállomást) annyi re­ményt fűztek munkakörülmé­nyeik javulásához a varsádi trak torosok, hogy az szinte csodála­tos. — Lesz modern gépállomás, ahonnan nem hiányzik majd a dolgozók kényelmét szolgáló trak toros pihenő, a fürdő, a kultúr- ház és az ebédlő sem — mondták el megszámlálhatatlanul sokszor a varsádiak Ezek az elképzelé­sek azonban csak részben való­sultak meg, legtöbbjük illúzió maradt. Traktoros pihenő van, de ezt irodaháznak használják, mert azt ugye mégsem lehet, hogy a tam, havonta megkeresett tíz­tizenöt ezer forintot is. Igaz? — Igaz. — Mégis belemászott ebbe az ügybe. Maga sem csak a pénzért tette. Gyűlöl minket? Igaz? Darvas nem válaszolt, öccsére, a híres színészre gondolt, aki most megüti miatta a bokáját... Amikor a két főkolompost kive­zették a szobából, az őrnagy így szólt a századoshoz: — Gyáva kukacok ezek. Amíg szabadon vannak, biztonságban ér zik magukat, fűti őket a gyűlölet, a bosszú, a becsvágy és a pénz­sóvárgás. Amikor idekerülnek, olyanok, mintha egész életükben a népi demokrácia leghűségesebb hívei lettek volna... — De hogyan jöttek rá erre az egész ügyre? — Felfigyeltünk Atkáryra. Megtudtuk, hogy egy léhűtő, szél­hámos, s tudtuk, hogy a bécsi Áb­rányi Aurél — aki ott az ameri­kaiak jóvoltából kémfőnök lett — legrégibb és leghívebb barátja. Tudtuk azt is, hogy Ábrányi a Ma gyarország felé irányuló kémtevé­kenységet vezeti. Meg aztán ész­revettük, hogy ez a Struzziero va­lami rosszban sántikál... Szóval, hogy egy kicsit dicsérjem magun­kat — ügyesek voltunk. Persze, ők is. Nagyon nehéz volt leleplez­ni ezt a társaságot. De sikerült... 1956 nyarán az őrnagy telefo­non felhívta a századost: — Százados elvtárs, az Atkáry- tigyet befejezték, a teljes anyag rendelkezésre áll... Az újságírók az ügy minden iratát megnézhetik vagy ha úgy tetszik, beszélgethet­nek is a letartóztatottakkal... A KÉMKÖZPONT A Péterffy Sándor utcai kórház környékén már javában dúlt a harc. Az ellenforradalmárok — mentőknek álcázva magukat — a kórházban rendezték be fő­hadiszállásukat. A naptárban ok­tóber 25-ét írtak. Délelőtt volt. Az alacsony, tömzsi, börtönt több­ször megjárt parancsnoknál egy pörsenésesarcú, hitlerbajuszos, fe­kete fiatalember jelentkezett: „Péch Eckhardt Géza vagyok” — mutatkozott be, miközben bokáját csattogtatta. — Mintha hallottam volna már magáról — így a parancsnok. — örülök neki polgártárs, bár meggyőződésem, hogy nevemet in­kább nagybátyám után ismeri. Bi­zonyára tudja polgártárs, ki is volt Eckhardt Tibor itt Magyar- országon? — válaszolta igen vá­lasztékosán. — Hogyne, hogyne..; — Nagybátyámmal azóta is kap­csolatban állok, amióta kénysze­rűségből el kellett hagynia az or­szágot. Egyébként tudok gépkocsit vezetni, felajánlom szolgálataimat a sebesült szabadságharcosok szál­lítására... — S Péch Géza, az Ika­rus gyár volt üzemmérnöke, a hír­hedt Eckhardt Tibor unokaöccse, 1956. október 25-én beállt az el­lenforradalmárok sorába. Péch gyorsan kitűnt szervező- készségével, fürgeségével és a rendszer elleni gyűlöletével. Az ellenforradalom napjaiban a Tűzoltó utca és a Práter utca kör­nyékén harcoló ellenforradalmá­roknak szállította a lőszert, néha- néha ő maga is részt vett a külön­böző akciókban, s fehér orvosi kö­penybe bújva mentőautón szállí­totta a sebesült ellenforradalmá­rokat. „Karrierje” tulajdonképpen 1956. november 4-én kezdődött... November 4-én hajnalban futó­tűzként terjedt el az ellenforra­dalmárok között, hogy a szovjet csapatok megindították az ellen- támadást Budapest megtisztításá­ra. Már ekkor sokan tudták, hogy kevés idejük marad a „visszavo­nulásra”, ezért — az utasítások­nak megfelelően — fel kell ké­szülniük a kellő előkészítés után illegalitásban kell tovább folyat­niuk azt, amit a nyílt harcban nem sikerült elérniük. A kórház 3-as számú szobájában — 4-én délelőtt — egy titkos tár­saság jött össze. Két torzonborz alak a Baross téri csoportot kép­viselte; dr. Forgó Imre, a kórház egyik alorvosa, Rudas János és Kővári Tibor az „értelmiség kép­viseletében” jöttek ide: jelen volt még vagy tíz más, ismeretlen sze­mély a Práter utcából, a Corvin közből, a Széna térről és más­honnan. Péch Géza vitte a szót. — A legnagyobb elővigyázatos­ságra van szükség. A visszavonu­lást szervezetten kell előkészíteni s lehetőleg minden, magát komp­romittált személynek mély illega­litásba kell vonulnia. De a harcot nem adjuk fel. Megszerezzük- a nyugati segítséget — dobta be a többiek nagy álmélkodása köze­pette ezt a nagyképű kijelentést. Sorainkat is meg kell tiszítani, hogy csak teljesen megbízható em­berekkel legyen dolgunk... (Folytatjuk.) I szabad ég alatt dolgozzanak a's ' adminisztrátorok. Ideiglenesen itt kapott helyet az ebédlő is, ahol felváltva fogyasztják el ebédeiket a traktorosok, mert a helyiség olyan kicsi, hogy mind­össze huszonötén férnek be és rá­adásul még itt sincs annyi ülő­hely, amennyire szükség lenne. Ellenben — ami a legfontosabb — van fürdő, olyan zuhanyozók és angol WC-k vannak, hogy bármelyik gépállomás kollektívá­ja megirigyelhetné ezeket. Igaz, hogy egyelőre a fürdőbe is, a zu­hanyozóba is, csak gyönyörköd­hetnek a traktorosok. Az történt ugyanis, hogy a szennyvíz de­rítő létesítését az építővállalat elodázta. Ez több mindennel együtt szerepelt ugyan a terv­ben, de immár harmadszor újabb határidőt szabott meg átadására a vállalat. Éppen a minap jelen­tették be, hogy a legutóbb vál­lalt határidőre (ez év decembe­rére), nem tudják elkészíteni a sze.nnyvízderítőt, hanem majd valamikor a jövő tavasszal. Per dig csakugyan szükség lenne ar­ra, hogy használni tudják a für­dőket, a zuhanyozókat, a W. C.- ket. A gépállomás központjában ugyanis most az aratás idején is negyven-ötven ember dolgozik és ha befejeződik a kinti nagy mun ka, akkor ezek létszáma meg­kétszereződik. A fentiekhez hozzátartozik még egy lényeges és elfogadható igazság. A kultúrház, ezzel együtt az ebédlő és az irodaház építését azért odázták el, mert más fon­tosabb létesítményekre kell a pénz. A szennyvízderítő megépí­tésére viszont — a gépállomás főkönyvelője szerint — van pénz. S mert ez is egy lépés volna a dolgozók munkakörülményeinek javításához — jó volna, ha az építővállalat nem halogatná a munkák megkezdését. Mert hi­szen így a fürdőre is, a zuhanyo­zóra is, meg az angol W. C.-re is jogosan mondják a gépállomá­son, hogy »Adtál uram, de nin­csen benne köszönet«. — DOROGI ERZSÉBET /

Next

/
Thumbnails
Contents