Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-09 / 159. szám
s TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. július 9. i i ü Y i IL t i FDID... — Hova tűnhetett el az a birka? — gondolkodott a juhász. — Hiszen reggel még nem hiányzott egy sem, napközben kellett neki eltűnnie. Dehát hogyan? A nyájtól nem maradt el. Nem is jártam olyan helyen, ahol elveszhetett volna. Módfelett bosz- szantotta az eset, hiszen még nem veszett el jószág a keze alól. Érdeklődni kéne itt, a bor- jádiaktól, nem látták-e valahol. De nem, hátha kinevetik. Jobb lesz egyelőre hallgatni róla. Még másnap is az ürü eltűnésén morfondírozott, reménykedve, hátha valahonnan majd napközben előkerül. Hasztalan. Az ürü szőrén-szálán eltűnt. Hát ne bosszankodjon az ember? Egy birka is csak érték... / A következő napon arrafelé vette útját a nyájjal, amerre két nappal azelőtt járt. Egészen elmerült a gondolataiban, ámbár naphosszat ezt csinálja, most már ki tudná hirtelenében, milyen hosszú idő óta. Hirtelen felrezzent. Mintha birka bégetne valahol. Körülnéz. A nyáj együtt van, nem látni a legelőben sehol elcsatangolt birkát. A bégetés. megismétlődik. Tehát mégsem hallucinált. De olyan furcsán jön a hang. Most már egyre sűrűbben, ahogyan a nyájban levők vissza-visszafelelgetnek. A juhász jön-megy, nézi a bök rókát, honnan jöhet a titokzatos bégetés. Ahá, megvan. Onnan, az összevissza dobált, száraz, tövises gallyak felöl, amelyeket már egészen felvert a fű. Odamegy. Elhúzza a gallyakat, látja, hogy valami veremfélét takarnak. Lehasal a verem szélére. Látja, jó mély, úgy gondolja, talán tizenöt méter is lehet. És újra felhangzik a keserves, panaszos hang. Semmi kétség, ott lent birka van. Talán éppen az ő eltűnt birkája? Mit csináljon, hogyan húzza ki, Megvan! Elmegy a szövetkezethez, hátha tudnak valahogyan segíteni. Bekopog a Haladás Termelőszövetkezet irodájába. — Némi segítséget szeretnék kérni — mondja. — A legelőben van valami verem, beleesett egy birka. Ki kellene húzni valahogyan. — Ja, a régi kiszáradt kút? Igen, van vagy tizennégy-tizenöt méter mély. Le kellene valakinek menni, de veszélyes... — Majd én lemegyek — szólt Domokos István, a szövetkezet egyik kocsisa. — Viszünk létrákat. összekötözzük, leeresztjük, azokon lemegyek, kötelet kötünk a birka lábaira, úgy fel lehet húzni. — Csakugyan, csak vigyázni kell, nehogy esetleg beszakadjon az öreg kút. Domokos István mindjárt be is fogott. — No, megyek én is — lépett fel Bogáncs János is a kocsira. Kct-három gyerek is velük tartott. Egy-kettőre ott voltak a kútnál. Összekötözték a létrákat, óvatosan leengedték — és az is majdnem rövidnek bizonyult. A vége vagy egy méterrel lejjebb volt a kút szájánál. — Nem baj. Adják csak ide a kötelet. És csak óvatosan engedjék utánam. Ezzel Domokos István letornászta magát a létrára, és óvatosan haladni kezdett lefelé. — Ne te ne... hát te hol vagy — dörmög, amikor leér, mert nem látja a birkát. Körülnéz, hát ott van a létra mögött a part alatt. Mert a kút feneke olyan volt, mint egy jókora verem, de csupán alig egy méter magasságig, de benyúlott helyen ként másfélméter mélyre köröskörül. Oda bújt be a megrémült jószág. — Na, gyere — hajol le Domokos, hogy megfogja. De az nem akar hajlandóságot mutatni a megmentésre, rémülten ugrik arrább. — Az anyád istenit, hát nem akarsz kijönni? — Újból utánanyúl, de a birka ismét megugrik. Mintha fogócskázására támadt volna kedve, körbe-körbe szaladgál, Domokos pedig nem tudott úgy hozzáférni, hogy elkaphatta volna. A többiek meg felülről lesték a különös fogócskát. — No várjon, majd lemegyek, segítek megfogni — kapott bátorságra a Marlcó Gyula gyerek. — Gyere. De kapaszkodj erősen a kötélbe... A gyerek lent bebújt a panda! alá, szemben a birkával, útját állta. Ki kellett neki ugrania középre, ott aztán már a bundájába kapaszkodott Domokos. összekötözték a rémülten bégető gyapjast, majd rákötötték a kötelet. — Most már húzhatjátok! Egy-két perc, és már kint is volt. — Az én eltűnt birkám — örvendezett a juhász. — Köszönöm a segítséget — nyújtotta kezét Domokos Istvánnak és Bogáncs Jánosnak, akik a létrákat rakták kocsira. — Szívesen, máskor is — köszöntek el. — Csak tán nem lesz rá több szükség... A juhász a birka után nézett, amely a farkát rázogatva szaladt a nyájhoz, majd mohón legelni kezdett. — A fene essen a bőrödbe, máskor majd jobban vigyázol — dörmögte megkönnyebbülten. — Máskor talán majd nem nyel el a föld, nem kell a fél pusztát idecsődítenem miattad. Bognár István Birkózó a szemorvosnál — Kiég, ha munka közben hordja a szemüveget. Rossz volt a lelkiismerete ••• Franklin D. Roosevelt fiatalkorában haditengerészeti államtitkárhelyettes volt és ilyen minőségben röviddel Amerikának az első világháborúba történt belépése előtt beszélgetést folytatott II. Vilmos császárral a »Ho- henzollern« nevű német hadihajó fedélzetén. A beszélgetés emlékeként Roosevelt megőrzött egy ceruzacsonkot, amelyet az ideges császár teljesen összeharapdált. A háború alatt egyik barátja csodálkozva kérdezte miért őrzi ezt a nyomorúságos emléktárgyat? Az Egyesült Államok későbbi elnöke így válaszolt: “Ez nem csupán emléktárgy, hanem bizonyíték arra is, hogy ennek a férfinek nem volt nyugodt a lelkiismerete és ezért el fogja veszíteni a háborút«. j HÍREK Barackszezon idején A következő kis történetecs- ke egy naív kuncsaftról szól. A kuncsaft megy az utcán és az egyik üzlet kirakatában meglát egy láda barackot. Szép nagy szeműek, aranyló sárgák és nincs az a gyümölcsévé, aki mindezek után ne kívánna meg néhány szem barackot. A kívánság után az idegközpont működni kezd s a kuncsaft rájön arra, hogy végeredményben ez nem kielégíthetetlen vágy: be kell menni a boltba s kérni fél kilót, vagy amennyi tetszik. Elvégre is az az egy-két forint nem a világ. S a naív vásárló bemegy a boltba s kér fél kilogramm barackot. Természetesen hangsúlyozza világos és közérthető szavakkal, hogy ő abból szeretne, amit ott a kirakatban látott. S a naiv vásárló tulajdonképpen itt jön rá, hogy ő milyen naív. Azt hitte, hogy ahhoz a szép, gusztusos barackhoz annyi hozzájutni, hogy egy szerűen bemegy a boltba, kér belőle, lemérik, fizet és illedelmesen köszönve távozik. Oh, pedig dehogy. Az elárusító úgy tesz, mintha nem hallaná a kívánságot: a pult melletti ládából kezdi rakni a zacskóba, — Névváltozás. A Dombóvári Ruházati és Szolgáltató Kisipari Termelőszövetkezet megváltoztatta nevét, miután a régi nem felelt meg a jelenlegi profilnak. A „Dombóvári Vegyes KTSZ” nevet vette fel. Hasonló okokból a Tolnai Fémtömegcikk KTSZ is megváltoztatta nevét. A jelenlegi neve: „Tolnai Fémipari és Szerelő KTSZ”. — A bátaszéki fiatalok július 11-én Anna-bált rendeznek. — Távozóban leadta a kulcsokat. Joseph Roberts, aki hatévi börtönbüntetését most töltötte ki, megajándékozta a Scotland Yardot az öt legnagyobb angol börtönhöz szolgáló álkulcsokkal. E tolvajkulcsokat a különböző angliai börtönökben töltött évek idején „szabad óráiban” készítette. — Gyünk községben is önkiszolgáló bolt nyílik a közeljövőben. A község központjában megkezdték a régi üzlethelyiség átalakítását. amelyben aprószemű, rothadó•-iá barack van, olyan, amit ősz- sze sem• lehet hasonlítani a kirakatban látottal s nincs az a gyümölcskedvelő ember, akinek gusztusa támadna fogyasztani ebből a barackból. Ezért aztán a naiv vásárló mégegyszer szól s még az előbbinél is udvariasabb hangon: — Kézit csókolom, drága kar társnő! Én abból kérek, abból a szépből, amit a kirakatban láttam... ' i A boltos eddigre már telerakta a zacskót — a rothadtból és szemrebbenés nélkül bizonygatni kezdi: — Kérem, ez ugyanaz, csak másik ládában van. Tessék kérem, itt van. Mindössze kettő forint az egész... A vásárló méltatlankodik, mivel a barackot kénytelen átadni a mindenfaló malacoknak. Végül is így vigasztalja magát: »ha barackot nem is ettem, de egy tanulsággal gazdagodtam: ne csábítson el, ha a karakatban szép barackot látsz!« (Ugyanezt a történetet meg* írhattam volna az uborkára, almára stb. vonatkozóan is.) — Befejeződött a tanév aa OKISZ műszaki vezető tanfolyamán, ahol Tolna megyéből hat szövetkezeti és KISZÖV műszaki vezető vizsgázott eredményesen a harmadik év anyagából, — Tolna megyében 1954-ben 200 vendéglátó üzem működött, számuk a múlt év végére már ihégb3l0,dííL,a-.3OO-at, _ — A bélyeggyűjtés rejtelmeiről. Franciaországban érdekes könyv jelent meg „A bélyeggyűjtés rejtelmei” címen. Egyebek közt a következőket írja: „1953-ban az angol bélyeggyűjtők szövetsége 20 000 dollárt fizetett egy Speradi nevű híres bélyeghamisítónak azért az ígéretéért, hogy ezentúl nem hamisít több bélyeget.” — Százharmincöt mozgóárus biztosítja Tolna megyében a mezőgazdasági dolgozók szükségleteinek kielégítését a gabonabetakarítás időszakában. Bonn pénzeli a hetedik VIT ellen tervezett zavaró akciók központját Bécs: (MTI) Lapjelentések szerint Majna-Frankfurtban a bonni kormány anyagi és politikai támogatásával központi szervet létesítettek a Bécsben tartandó hetedik VIT ellen tervezett zavaró akciók összehangolására A Bécsben végrehajtandó akciókhoz többek között tíz hangszórós gépkocsit bocsátottak a zavaró-központ rendelkezésére. A központi szerv vezetői: Tra- gubov orosz fehérgárdista emigráns, Gitta Bauer, egy neofasiszta ^szervezet titkárnője és Sagner nyugatnémet őrnagy, St ráüss bonni hadügyminiszter tanácsadója a »lélektani hadviselés« kérdéseiben. Gázpalack ügyben... Apróhirdetés TELEPKEZELCl vizsgával ren delkező villamossági szakembert azonnal felvesz a dombóvári malom. Lakás biztosítva, fizetés megyegyezés szerint. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt — Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft I — Tolna megyében 1948 óta a I következőképpen alakult a termelőszövetkezeti családok, tagok száma és a földterület nagysága: Család: 1943-ban 28, 1955-ben 7122, 1959 júniusában 16 678; tag: 1948-ban 30, 1955-ben 9421, 1959- ben 19 483. Földterület: 1948-ban 629, 1955-ben 74 844, 1959-ben 152 853 hold. I Ezúton mondunk köszönetét < j, azoknak a párt és tömeg- ', |I szervezeti dolgozóknak és ak- (i II tíváknak, valamint a posta- (' '' hivatalok dolgozóinak, akik (' az elmúlt hónapok során d munkájukkal elősegítették a (i (' Népújság olvasói táborának I1 növekedését. A paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet egyik tagja a következő kérdést tette fel a minap, amikor a szövetkezetben jártam: — Mondja csak elvtárs! Miért nem kaphat a termelőszövetkezeti tag gázpalackot? — Úgy tudom, hogy a termelőszövetkezeti tagnak is éppolyan joga van a gázpalackra, mint másoknak — válaszoltam. Az ismerősöm tagadóan rázta fejét: — Fogadni merek, hogy ebben a járásban még egyetlen termelőszövetkezeti tag sem kapott gázpalackot. Én már három évvel ezelőtt igényeltem. Négyen vagyunk a családban. A feleségem is dolgozik, és sehol semmi. Pedig érkeznek a járás területére gázpalackok. Ha nem sajnálja a fáradságot, menjen és nézze meg, hogy kik kapnak azokból a palackokból. Nem sajnáltam a fáradságot. A járási tanács kereskedelmi osztály vezetője készségesen meg is mutatta az igényléseket és azoknak a névsorát, akik az utóbbi években gázpalackot kaptak. Kevés a gázpalack... A járási tanács kereskedelmi osztályán nyolcvan igénylés van, és mindössze tizenhárom családnak tudtak két év leforgása alatt palackot juttatni. Az igénylők nagy részénél a férj és feleség egyaránt dolgozik, tehát indokolt a kérelem. Akik eddig gázpalackot kaptak valamennyien rászorultak, de mégis van egy kis szépséghiba a juttatásban, Ugyanis a tizenhárom igénylőből, amely az elmúlt két év során gázpalackot kapott nyolc szellemi, vagy irányító munkát végez annak ellenére, hogy az igénylők többsége fizikai munkás. És egyetlen termelőszövetkezeti ta- sem kapott az igénylők közül gázpalackot... Pedig örvendetes dolog lenne, ha a szövgtke- zeti tagok otthonában is láthatna az ember gáztűzhelyet, mivel ez is bizonyítaná, hogy nálunk egyre kultúráltabb parasztság van kialakulóban... Na meg a szövetkezeti asszonyok részére is könnyebbség lenne a gáztűzhely, mert gyorsabban végezhetnének a főzéssel és több idejük lenne a me zőgazdasúgi munkára. (—H—)
