Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-07 / 157. szám
é WtMA 1WEGYEI NfiPÜJSÄG 1959. július 1. & (úiu — övoda kellene! Hova vigyem a gyermekemet, ha dolgozni megyek? Ha a szomszéd gyermeke járhat óvodába, miért nem járhat az enyém is? — néhány évvel ezelőtt sokat röpködtek ezek a kérdések Duna- szentgyörgyön, s az óvónők biz- tatgatták a népet: — Majd építtet az állam szép, új óvodát, csak ki kell várni. Az ellenforradalom miatt először a lerombolt épületeket kell újjáépítenünk. — Nem várunk semmit Felépítjük magunk az óvodát a saját erőnkkel, a saját pénzünkből! — határoztak a dunaszent- györgyiek és az elhatározást tett követte. Azóta két év sem telt el, s immár készen áll a gyönyörű, nagy, modern óvoda. A nép, amely közös erővel épí tett, most közösen ünnepel. A futballpálya melletti kis erdőcs- kében több mint hatszáz ember ül az asztalok mellet, s miközben a marhapörköltet fogyasztják, visszaemlékezések hangzanak el a nagy munkával kapcsolatban; — így még sohasem fogott össze a falu — mondja az egyik fekete ruhába öltözött bácsi. — A tanácselnök asszonyunk is ott dolgozott éjszaka a vagonkirakásnál számtalan esetben. A peBalesetvédelmi felszerelések nélkül nem dolgozhatnak az aratógépek dagógusok is kitettek magukért, nem szégyellték a fizikai munkát... Ekkora becsületük még soha nem volt a nevelőknek a faluban, mint most. Alig győzöm feljegyezni a rengeteg megjegyzést. Egy fiatal- asszony, aki piros nyakkendős úttörőfiát vezeti, boldogan újságolja: — A Sanyika is dolgozott az építésen, hogy a kis húga óvodába járhasson. Úttörő pajtásaival együtt több mint hétezer cserepet adogatott a tetőre. Sorra járom a hatalmas új épület termeit, a konyhát és az óvónői lakást, és csak ámulok... A több százezer forintos épület állami támogatás nélkül, a du- naszentgyörgyiek községfejlesztési alapra összeadott pénzéből épült. Két évig húzódott az építkezés. A tanács dolgozói, a község parasztjai, a pedagógusok, a kisiparosok napi munkájuk végeztével nem pihentek, hanem társadalmi munkára indultak, Talán negyven évvel ezelőtt a kommunista forradalmár óvónő, Szabó Erzsébet, a falu szülötte is ilyen nagyablakos óvodáról álmodott, amelyben egészséges, jól öltöztetett, jól táplált kisgyermekek játszadozhatnak majd. Miközben a zsongó tömeget járom, a falu egyik veteránjának, a tsz nyugdíjasának, Vida József bátyámnak a szavait idézik folyton vissza-visszatérű gondolataim. — Nagy dologra képes egy falu, ha összefog! Ezek a szavak többet mondanak, mint ahogy első hallásra gondolná az ember. A falu népének összefogása folytán új óvoda, egészségház, kultúrház, mozi épülhet mindenhol, ahol még nincs... A du- naszentgyörgyiektől, akik nem várták meg, hogy a „sült galamb a szájukba repüljön”, sok más község is tanulhat. De a falu népének összefogása mást is eredményezhet... Ha majd a dunaszentgyörgyiek olyan lendülettel dolgoznak a jövőben a közös termelőszövetkezeti földön, mint amilyen lelkesedéssel dolgoztak az óvodaház építésén, akkor a jólét olyan fokát érhetik el, amelyre még nem volt példa a falu életében. H. T. — A MEDOSZ munkásvédelmi Az idei nyári munkákban a korábbinál lényegesen több gépet használnak és a nagyüzemi gazdálkodás fejlődése következtében növekednek az egy-egy munkagéppel megoldandó feladatok. Minden eddiginél fontosabb tehát, hogy a mezőgazdasági dolgozók, s elsősorban a gépállomások, valamint az állami gazdaságok kom- bájnosai, aratógép-kezelői és cséplőmunkásai maradéktalanul megtartsák a munkásvédelmi előírásokat. A Földművelésügyi Minisztérium illetékes főigazgatóságai az idén először hoztak olyan határozatot, hogy megfelelő védő- berendezések nélkül a gépekkel nem szabad dolgozni és a hiányok pótlásáig az ellenőrző szakemberek kötelesek a gépek munkáját szüneteltetni. A MEDOSZ munkásvédelmi ősz tálya a megyei munkásvédelmi felügyelőkkel együttműködve széles körben ellenőrizte, hogyan tartják meg a kiadott rendelkezéseket. Megállapították, hogy a kombájnokra és a cséplőgépekre országszerte felszerelték és munka közben is használják a baleset- mentes munkát szolgáló védő berendezéseket. A gépállomási cséplőgépeknél lényegesen javítja a balesetvédelmi helyzetet a termelőszövetkezeti mozgalom fejlőosztályának tájékoztatója —i 1 dése. A közös szérűkön ugyanis nem kell mozgatni a cséplőgépeket, biztonságosan elő lehet készíteni a munkát. Az aratógépeknél a gazdasági vezetők, elsősorban a traktoros-brigádok vezetői üzem közben is ellenőrizzék, megvan-e a kardántengelyek megfelelő burkolása, mivel az elmúlt évben az aratógépeknél több súlyos baleset fordult elő, a szak- szervezeti munkásvédelmi ellenőrök a legszigorúbban eljárnak azokkal szemben, akik megfelelő védőintézkedések nélkül engedik dolgozni az aratógépeket. A MEDOSZ munkásvédelmi ősz tálya megvizsgálta a nyári munkákban résztvevők ellátását is. Megállapította, hogy a több mint kétezer üzemi konyhán bőséges és jóízű ételeket kapnak a dolgozók, az étrend változatos, a menüben rendszeresen szerepelnek a zöldfőzelékek, vitamindús ételek. Az időszaki munkások elhelyezése is lényegesen jobb, mint a korábbi években. Az üzemi bizottságok és a megyei munkásvédelmi felügyelők az aratás és cséplés idején fokozott mértékben ellenőrzik az állami mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóinak munkavédelmi helyzetét. Kultúrált. kereskedelem — szakmai utánpótlás ÉLMÉNY BOGYISZLÓN Különös és szokatlan látvány fogadta csütörtökön az egy-két pohár sörre betérőket a kurdi körzeti földművesszövetkezet szépen berendezett vendéglőjében. Az asztalok körül tizennégy-tizenöt fiatal helyezkedett el, valameny- nyiük előtt füzet, a kezükben pedig ceruza volt, A szőke, barna leány- és fiúfejek mélyen a füzet fölé hajolva számoltak, írtak. — Mi történik itt? — S kérdésemre hamarosan választ kapok. — Kereskedőtanulókat veszünk fel, akikkel minimum vizsgát végeztetünk — adja meg a felvilágosítást a földszöv, ügyvezetője. A lányok közül Nagy Ica és Varga Anikó jelentkeznek elsőnek: ők már megoldották a megkapott számtani műveleteket, az osztást, szorzást és a százalékszámítást. A vizsgáló bizottság tagjai I összejönnek, s megbeszélik disz- szidálásuk részleteit. Elváltak. Gyulai rögtön aktivizálódott. Kiment az utcára, vett egy csomó Népszabadságot, s azt meggyújtotta. Azután továbbment, s a vá ros más pontján égette a párt lapját... Este egyik barátjának a lakásán hallgatta a Szabad Európa Rádiót. A bemondó hangja tisztán hallatszott: — »Mint Budapestről jelentik, Budapest lakossága tömegesen égeti a Népszabadságot, a Kádárkormány lapját. Ebből is látható, hogy magyar testvéreink hűek maradtak a szent forradalom ügyéhez!« Gyulai »hű« maradt és november 30-án visszaindult Nyugatra. Magával vitte Steiner Lajost és Jánost, valamint Kovács Lászlót. Ekkor már tízezrével áramlottal; a megtévesztett emberek Nyugat felé. Keserű csalódásban volt részük, mert a várt fogadtatás elmaradt. De nem így Steinerék esetében. Igaz, őket nem ünnepi beszédeket szajkóié jótékony úriasszonyok várták, hanem a CIC emberei. Ezek segítették át a kis csoportot az osztrák—nyugatnémet határon és a nyugatnémet rendőrség segített nekik abban, 1 között kézről kézre járt Ica és Anikó füzete, amelyben a pontos számításon kívül a külalak is megfelelő volt. A két kislány nemcsak gyorsan, hanem pontosan is számolt. A fiúk között is voltak ügyesek és gyorsak; A bizottság tagjai a 14 jelentkező fiatal közül kereskedelmi tanulókat választottak ki. Kurd szövetkezeti községben ugyanis bővítik és korszerűsítik a kereskedelmi hálózatot. Az őszre megnyitják a csehszlovák mintára készülő élelmiszer és háztartási ön- kiszolgáló boltot, 35 000 forintos beruházással. Létesítenek textil- és cipőboltot, amely önkiválasztó lesz. Ezenkívül műszaki és vasüzletet is nyitnak, s ezzel nemcsak a szövetkezeti község, hanem a környező falvak lakosságának megnövekedett igényeit is ki tudják elégíteni; hogy eljussanak Berchtesgadenbe. A tapasztalt Gyulai a vonaton magyarázta társainak: — Nagyon becsülnek bennünket! Egyenesen a CIC nyugatné- metországj központjába visznek. Karriert csinálunk! Nos, Berchtesgadenben, a CIC központjában valóban boldogboldogtalan összecsődült a hírneves Steinerék érkezésének hírére. Hát még mekkorára nőtt az örömük, amikor Steiner Lajos egy gyűrött újságot húzott elő a zsebéből és megmutatta. A Népszabadságnak az a száma volt, amely beszámolt a Steiner-cso- port ellenforradalmi tevékenységéről és beszámolt arról, hogy kik garázdálkodtak a VII. kerületben. A tolmács fordította a cikket azok számára, akik nem tudtak magyarul. S közben felkiáltások hangzottak el: — Oké! Very good! Beautiful! Steiner Lajos és Gyulai három napig mást sem csinált, mint szorgalmasan felelgetett a CIC embereinek kérdéseire. De milyen más volt ez a kérdezőskö- dés, istenem, milyen más, mint annakidején, amikor Gyulait először hallgatták ki. Akkor a kihallgatok tele voltak gyanak1956 alig tavasza. Amerre a szem ellátott, mindenütt sárgásszürkén hömpölygött az ár. Árvíz! Először csak hírek jöttek, Bajáról, majd betört a jeges ár és már a szekszárdi dombok lábát mosta. Nehéz hetek, napok, órák voltak. A kérges kezű munkás és paraszt, a tizenhat éves gimnazista és a hadsereg tisztje, a hivatalok bérelszámolója és a vasutas vállt vállhoz vetve — ha kellett térdig, de kötésig is beleáltt, a jeges vízbe és visszakényszerítette azt a maga útjára. Elmúlt. Felejtjük, mert hisz az ember megy a maga útján és nem ér rá sokáig siránkozni. Építeni! Igen! Azt kell! — És ma? Kétszáz és egynéhány diák Bogyiszló alatt építi az új, a jó gátat! — Kapaszkodj, mert a „bogyiszlói autósztráda” megvicceli néha az embert — riaszt fel gondolataimból útitársam. Észre sem vetítem és már a tábort kerülgeti a kocsi, alkalmas befutást keresve. Amint kilépek a kocsiból, öt-tíz és a jóég tudja, hány ismerős arc fog körül és szorongatja kemévással, most viszont úgy tárgyaltak velük, mint két hőssel, akik mindent megtettek, amit csak a CIC várhatott tőlük. Különösen jól érezte magát Berchtesgadenben Gyulai. Otthonosan mozgott a CIC központjában, rengeteg ismerőssel találkozott. Mindenkivel váltott néhány szót, s mindenki gratulált neki »hősiességéhez«. Meg is nőtt a mellénye, de mennyire. Kezdett félvállról beszélni Steiner Lajossal, egykori parancsnokával, de nem sokáig tehette. Egy-két nap múlva Gyulai háttérbe szorult Steinerrel szemben. Hiszen Gyulainak csak a CIC központjában volt jó híre, ezzel szemben Steiner Lajosnak sajtója volt. A nyugatnémet lapok egyre- másra öles cikkekben méltatták érdemeit. »Budapest hősé«-nek titulálták, Maiéter utódaként emlegették, s arcképét is közölték. Nem mutatott olyan jól, mint Clark Gable, viszont — mint a képaláírásokban írták a nyugatnémet újságok i— csak úgy sugárzik a becsületesség és a haza- szeretet az arcáról. Steiner Lajos önkéntelenül is összehasonlította ezeket a fényképeket azokkal, amelyeket annakidején a rendőrségen a bűnügyi nyilvántartó számára készítettek róla. nyen — amúgy férfiasán — a kezemet. Nahát?! Ezek az én tanítványaim? Ezek a fekete, füligszáj viharkölykök ugyanazok a csendes szavú, figyelmesen hallgató diákok, akiket nap mint nap az iskolában látok? Az nem lehrt,! Ezeket kicserélték! Csakúgy ömlik belőlük a szó, meg a jókedv. Jó a koszt és tör a csizma, villany is van a sátorban, de egy kicsit mész sze kell menni a munkahelyre, van színpad és jön a Nemzeti Színház, kordélyos-kocsik hordják a földet és van stúdió is, ahonnan tánczenét meg vidám indulókat közvetít az agregátoros, és nagyon halkan és nagyon szerényen, szinte pirulva: egy munkanapra két és fél köbméter föld megmozdítása a norma, de nem ritka a négy, öt, hat, vagy annál is több köbméter megmozgatása! És ezt csak úgy mellékesen a nagy szóáradatban, szinte csak félvállról, de mégis szerény büszkeséggel. Meghogy a tábor vezetőségének átlagos életkora nem haladja meg még a harmincat sem, és a két „mérnök” a harHát igen, nem vitás, ezek a fotóriporterek sokkal előnyösebb képeket tudnak csinálni. Kellemesebb, ha az ember arcképe a nyugati lapok hasábjain szerepel, mint a budapesti bűnügyi nyilvántartóban. Király Béla, aki ekkor már New Yorkban volt, s éppen azzal foglalkozott, hogy segítsen az ENSZ ötösbizottsága jelentése ké szítőinek, piros-fehér-zölddel díszített, előkelő levélpapíron levelet írt Steiner Lajosnak, s abban néhány udvarias és elismerő mondat után felkérte Steiner Lajost, hogy kapcsolódjék be a »Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség« munkájába, mint a Szövetség nyugat-németországi szervezetének egyik vezetője és mindjárt munkát is adott neki. Megbízta Steinert, hogy kutasson fel Nyugat-Euró- pában olyan »megbízható« embereket, akik az ellenforradalom idején vezetők voltak. Ezek nevét és címét juttassa el neki, az illetők nem fognak ráfizetni a boltra. Ha az ENSZ ötösbizottsága előtt a magyarországi »terror- cselekményekről« adatokat szolgáltatnak, Király nem lesz hálátlan, (Folytatjuk.) madéves Kerekes! Imi és a negyedéves Hegedűs Lóri, akik a Műszaki Egyetem kultúrmérnöki karának hallgatói jöttek el, hogy kicövekeljék a Sió új gátjának vonalát. Mellettem a dunaföldvári és dombóvári, szekszárdi és bonyhádi diákok lapátolják a földet. Valahogy nem férek a bőrömben, beállók én is, ha csak egy kocsi megrakásának idejére is. Nevetés, jókedv, tréfák és hamis fütyülés — szóval fiatalság. Ha tehetném, ide írnám mindnyáj otok nevét. Várnai Pali Dombóvárról, aki itt készül a pécsi orvosi egyetemre, Ambrusits József Bonyhádról, aki büszkén mondja, hogy ő már harmadikos és a szekszárdi Pelényi— Posta—Czéh-brigád harsány jókedve mind-mind idekívánkozik, dehát nincs hely. Pisták, Jóskák és Imrék — büszkék vagyunk rátok! Amikor mögöttünk maradtak a lapáttal és ásóval integető fiatalok, és szemem még mindig őket kereste — akkor vettem csak észre a töltés, a gát alá guggoló apró tanyákat, az őrházakat. Ezek az apró házak vigyázzák a munkába- menő, vagy onnan megtérő fiaink lépteit, Szalai Tibor — Túlteljesítették az adóbefizetési tervet. A tamási' járás a II. negyedévi adóbefizetési tervet 107,3 százalékra teljesítette. — Nagyszabású „könyv-bál”-t rendez július 11-én Tolnán az Építők kultúr- otthona és a szekszárdi könyvesbolt. Az este 8 órakor kezdődő bál előtt nyilvános szellemi verseny és zenei fejtörő lesz műsorral egybekötve. A belépőjegy egyben sorsjegy is, amelyen értékes könyveket nyerhetnek a szerencsés nézők. Délelőtt 9 órakor könyvkiállítást rendeznek helyszíni könyvárusítással. — A dombóvári Béke Termelő- szövetkezet tagjainak 25 000 forintot jövedelmezett az idén a kertészet. A jövedelem a káposztából, retekből és spenótból származik. Dombóvárott a kongresszusi munkaversenyben a MÄV fűtőház és a II. számú téglagyár érte el eddig a legjobb eredményt. A bonyhádi járás termelőszövetkezetei közül 19 tsz vesz részt a megyei tanács által meghirdetett versenyben, amelyet mindenütt közgyűlésen vitattak meg és fogadták el a tsz tagjai, (—P—)
