Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-07 / 157. szám

1959. július 7. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG Jegyzetek a Kapos partjáról Látogatás az úidombóvári Béke Termelőszövetkezetben A Kapos két partján, Üjdom bóvár üde házsorainak a végénél kezdődik a síkság, melyet félkör ben ölelnek körül az üdezöld, er- dokkét tarkított dombok, A siks ágot átszeli a Kapos folyó és két vasútvonal fényes csíkja. Amedd lg a szem ellát ez mind mind herceg Eszterházy Pál uradalma volt nem is olyan régen, tizenöt esztendővel ezelőtt. A táj története talán sablonosnak látszik: jöttek a földosztók, V volt cselédek között felosztottá k a földet, s ma — ez év tava­szától kezdődően — széles tábl ák váltakoznak a nadrágszíjjal: egy új nyolcszáz holdas szocialista szövetkezeti nagyüzem van ilt is kialakulóban. Itt alakult meg az újdombóvári Béke nevű tér- melőszövetkezet. A szövetkezet egyik patroné lójával a Tolna megyei MÉK Vál­lalat igazgatójával, Kovács József elvtárssal járom a határt. Né­zegetjük, hogy alakul itt szemünk láttára a közösség, hogyan ol. vadnak el az egyéni parcellák konok határai és hogyan talál itt egymásra a nép, a közös alkotás magasztos munkájában. A TRIUMVIRÁTUS Nem messze a Kapos százéves fahíd jótól, egy kopár legelő kö­zepéi! bontakozik ki a tanyaköz­pont. Most fejezték be a barakk- szérű, közöskonyhás, rosszemlé­kű cselédlakás átalakítását. Négy venhat férőhelyes tehénistállót csináltak belőle. Emellett pedig betonozzák egy új 50 férőhelyes szarvasmarha-istálló alapjait. Három ember — a triumvirá­tus —• áll ott az épülő és a már befejezett istálló között. Három különböző ember, akik között eleinte sok nézeteltérés is volt, de eggyéfűzte őket az alkotás lá­za. Ez a három ember név és rang szerint: Horváth János el­nök, Kemény István agronómus és Ács Ferenc brigádvezető. — Nem volt semmink, amikor elkezdtük, csak ez a cselédlakás. Lakásnak nem jó ez már, de is­tállónak még használható. Saját erőhkből alakítottuk át. Ha nem muszáj, nem kérünk hitelt — mondja az elnök. Az agronómus mindenttudó jegyzetfüzetében: vázlatrajz, a jövő tanyaközpontjának vázlata. — Felépítjük ezt az istállót hétszázezer forint állami hitellel és hozzáadunk százezer forintot a saját erőnkből. Kialakítottuk ezt a másikat, hatvanezer forin­tunkba került. Ide építünk egy száz férőhelyes sertéshizlaldát még az idén ugyancsak a saját erőnkből. A téglát már fel is halmoztuk. Oda meg — nézzék csak — 24 férőhelyes lóistállót építünk majd ősszel. Aztán csi­nálunk még mást is. Olyan lesz ez a tanyaközpont, hogy öröm lesz itt dolgozni. Parkosítunk, még virágokat, is ültetünk — ter­vez az agronómus. A három embernek egyezik az akarása a közösség akarásával. Ez nem is lehet másként. Hisz INNEN—ONNAN A bonyhádi járás községi párt- szervezetei július 10-ig pártnapo­kat tartanak a nemzetközi helyzet ismertetésével kapcsolatban. nem lenne itt semmiből semmi, ha a 126 tag egy emberként nem lelkesedne a közös célokért. A 126 TAG Az agronómus és a brigádveze­tő kiszámították, hogy eddig eb­ben az esztendőben legalább 38 napot elrabolt tőlük az eső Le­maradtak a munkával, főleg a kapásokkal. És ekkor megjelentek az asz- szonyok! Negyven asszony fogott kapát, öregek, fiatalok egyaránt és hajrá! Úgy megkapálták a Cu­korrépát, a kukoricát meg a má­kot, meg mindent, hogy a gyom­nak nyoma sem maradt! A fiatalok segítették az örege­ket. Nemegyszer fordult elő, hogy az idősebb nem tudott úgy haladni mint a fiatal. S amikor a fiatal odaért a sora végére, visz- szafordult, beállt az öreg sorába és szembekapált vele, míg össze­találkoztak. Kisegítette. Hogy együtt kezdhessék majd az új sort. Hősies munkát végeztek itt az asszonyok! — Meg kellené őket nagyon dicsérni — mondogatják a fér­fiak. De az asszonyok tiltakoz­nak. Égy se mondja meg a nevét az újságírónak. Nem is a név a lényeg. A kö­zösségben van itt az erő! Azok­ban a hatvan éven felüli fér­fiakban, akik a fiatalokat felül­múló lendülettel feszítik rendnek a kaszát, hordják rakásra a tég­lát, keverik a maltert, gondozzák az állatokat. Nagy er§ 126 ember — legtöbb jük volt cseléd — összefogása, egyetakarása. Olyan erő, amely — Jöjjenek csak az elvtársak ják, mi lesz itt! — Ezt mondják, a látottak is, akár a tízennyolch csirkével induló baromfifarmba, mezőre megyünk. Nagy léptekkel nehézséget összefogással legyő kát ígérő szövetkezetét találunk ron, a Béke Tsz-bén. derűs életet teremt majd itt a Kapos partján. TERVEK ÉS GONDOK Nagyon sok szép tervük van! Mintaállattenyésztést akarnak itt kifejleszteni: szarvasmarha törzs­tenyésztést. Van hatvan hold le­gelőjük, ezt akarják most min­denekelőtt feljavítani és jól hasz­nosítani. A dombokon hét hold Csemegeszőlőt, három hold bor­szőlőt és 10 hold gyümölcsöst akarnak telepíteni. A Kapos partján öntözéses kertészetei akarnak meghonosítani. Aztán kövesút kell majd ide, meg új híd a Kapósra, mert a régi százéves hídon nem tudják áthozni a nagy gépeket. Villamo­sítani kell a tanyaközpontot, gyű mölcsfákkal kell beszegni aa uta­kat, silógödröket, kutakat kell itt még ásni és házakat, magtárakat, ólakat, pajtákat, istállókat ég fé­szereket kell majd építeni. Ki győzné leírni a sok-sok tervet és gondot! Szóval: úgy akarnak itt beren­dezkedni. hogy ez a szövetkezet ne akármilyen legyen, ez a szö­vetkezet a boldog jövő bázisa le­gyen itt Ujdombóváron, SEGÍTIK OKÉT Törekvéseikben, gondjaikban nem állnak egyedül. Idejár he­tenként a MÉK igazgatója: ta­nácsokat ad nekik s jegyzetfüze­tébe belekerülnek az elintézni­valók: betongerendát kell szerez­ni, magtárról kell gondoskodni, hídmérleget kell Valahol fel­hajtani... Néhány sort a magtárról. A szövetkezetnek nehézséget okoz a Vártnál több gabonatermés el­helyezése. Van a MÉK-nek Dom­bóváron egy 60 Vagonos mag­tára, ennek felső emeletét köl csonadják a szövetkezetnek. Riba Ferenc, a MÉK alkalmazottja, a raktár kezelője elvállalta, hogy a szövetkezet raktározási teen­dőit, az adminisztrációt is segít­ségként, ingyen ellátja. Vagy másik: a tejüzem hordó kát, kádakat, fejővödröket köl­csönöz. A talpfatelítő vállalat hulladékfát ad, amit fel tudnak használni az építkezéshez. A ser­téstenyésztő vállalat elkészítette a cselédház istállóvá való átala­kításának a terveit és segített a kivitelezésben is. egy év múlva ide, majd meglát- S hogy lesz itt valami, azt ígérik oldas kertészetbe, akár az 1300 akár a tanyaközpontba, vagy a előrehaladó, a sok apró és nagy ző, alkotó közösségbe forrva So- itt a Kapós-partján, Ujdombóvá­GYENIS JÁNOS Pintér István—Szabó László Tehgelic-Szőlőhegyen a Buda­pesti Április 4 Gépgyár személy­zeti osztályának Vezetője tartott pártnapot. A párthap mind a lá­togatottság, mind pedig az elő­adás színvonala tekintetében igen jól sikerült. * Lengyel községben nagyszabású magyar—szovjet találkozó volt a művelődési házban. A találkozón közel 800 főnyi közönség vett részt. * A Hazafias Népfront rendezé­sében a társadalmi tulajdon vé­delméről tartottak előadást Nagy- mányokoh, amely igen hasznos volt, A Bonyhádi Építőipari KTSZ- ben és a Ruházati KTSZ-ben va­lamennyi dolgozó részt vesz a kongresszusi munkaversenyben. A dolgozók egyénenként és bri­gádonként tették meg vállalásu­kat. Mindkét KTSZ-bcn rendsze­resen értékelik a verseny ered­ményeit. * A Teveli Téglagyár nyers-tégla gyártási tervét 135, tetőfedő csc- répgyártásí tervét pedig 105 száza­lékra teljesítette a kongresszusi versenyben, Steiher Lajos és Gyulai töp­rengve üldögélt a parancsnoki szobában, amelynek padlóját most már nem fedte szőnyeg. Steiner tenyerébe hajtotta az ar­cát: — Nagy bajban vagyunk, leg­jobb lenne, ha feladnánk az el­lenállást... Gyulai tiltakozott: — Szó sem lehet róla! Hall­gattam a Szabad Európát. Azok 0 nyugati segítségről beszélnek. Ha most megadjuk magunkat, még mielőtt megérkezne a segítség, gyáváknak tartanak majd ben­nünket. Hiszen a segítséggel biz­tos a miénk lesz a végső győze­lem... Steiner felállt és legyintett: — Marhaság! Klauzál téri srác vagyok! Mi csak akkor verek­szünk, ha mi vagyunk az erő­sebbek. Ki az a barom, aki meg­vereti magát? Gyulai tiltakozott: — Mondtam már, hogy jön a segítség. Kapunk egy-két pofont, de a végén mégis mi leszünk felül! Steinerben több volt a realitás: — Nem jönnek ezek. Akkor látom a nyugati csapatokat, ami­kor a hátam közepét. Vagy csak akkor jöhnek majd, amikor ne­künk már minden mindegy. Jó hecc.., Gyulai ajánlattal hozakodott elő. — Tudod mit? Utazzon ki egy küldöttség, az majd elintézi, hogy minél előbb itt legyen a nyugati segítség. Kint Van Kéthly Anna, megkeressük, s ő majd megmondja, hogy hová fordul­Rendelet a honvédelmi hozzájárulásról A hivatalos lap mai számában megjelent törvényerejű rendelet kimondja, hogy honvédelmi hoz­zájárulást kell fizetnie annak a hadkötelesnek, aki sorkatonai szolgálatot bármilyen oknál fogva nem teljesít, illetve nem teljesí­tett, továbbá, akit a sorkatonai szolgálatból egy év letöltése előtt leszereltek. Mentes a hozzájáru­lási kötelezettség alól az, aki testi vagy szellemi fogyatkozás követ­keztében kereső foglalkozás foly­tatására végleg képtelen. A törvényerejű rendelet hatálya nem terjed ki azokra, akik 1937. január 1-e előtt születtek. A hozzájárulás fizetési kötele­zettségének kezdete az illető had­köteles születési évfolyamának sorkatonai szolgálatra első ízben történő behívását követő hónap első napja. Akit a sorkatonai szol­gálatból egy év letöltése előtt le­szereltek, valamint az, aki rövidí­tett sorkatonai szolgálatot teljesí­tett, a szolgálatból történt elbo­csátását követő második hónap első napjától tartozik fizetni a hozzájárulást. Aki pedig tanul­mányi szolgálathalasztást kapott, az a halasztás megszüntet követő harmadik hónap első napjától fi­zeti a hozzájárulást. Kimondja a törvényerejű ren­delet, hogy a hozzájárulás fize­tésének kötelezettsége 36 hónapig tart. Az a hadköteles azonban aki egy évnél rövidebb ideig, de legalább két hónapig sorkatonai szolgálatot teljesített, a hozzájá­rulást 24 hónapon át tartozik fi­zetni. A hozzájárulás mértéke: a) a munkaviszonyban állóknál a nyugdíj járulék alapjának nyolc százaléka; b) a termelőszövetkezeti tagok­nál a munkaegység szerint járó részesedés 8 százaléka, de leg­alább évi 960 forint; c) a jövedelemadó fizetésére kö­telezetteknél — kivéve a mező- gazdasági lakosságot — a jövede­lemadó alapjául szolgáló összeg 10 százaléka; d) az egyénileg dolgozó parasz­toknál a hadköteles és családja használatéban levő földterület ka­taszteri tiszta jövedelme után aranykoronánként 20 forint, de legalább évi 1200 forint; e) az előbbi pontok alá nem eső hadköteleseknél az évi jövedelem 10 százaléka, de legalább évi 1200 forint. A törvényerejű rendelet értel­mében a hozzájárulás havonként esedékes. A rendelet arról is intézkedik, hogy milyen esetekben szünetel a fizetési kötelezettség. Szünetel a fizetési kötelezettség például ak­kor, ha a hadkötelezettet behív­ják, «továbbá 3 hónapot meghala­dó betegség vagy munkaképtelen­ség esetén. A rendelet kimondja továbbá, hogy a hozzájárulás ki­vetését és beszedését a pénzügy- miniszter szabályozza. Ismerteti a rendelet az esetleges fellebbe­zéssel, illetve visszatérítéssel kap­csolatos eljárást, végül pedig ki­mondja, hogy a honvédelmi hoz­zájárulás fizetésének kötelezettsé­ge 1960. január l-ével kezdődik, * Az alkotmányban rögzített kö­telessége minden magyar állam­polgárnak a szocialista haza vé­delme. Ennek a kötelességnek ál­talában úgy teszünk eleget, ha ka tonai szolgálatot teljesítünk, ami általában megegyezik a tényleges katonai szolgálat éveivel. Államunk külpolitikája béke­politika. Nem fejleszti mértékte­lenül a hadsereget, csupán annyi­ra, amennyire a haza védelme azt megköveteli. Ezért szép számmal vannak olyanok, akik a sorkatona idejük letöltése helyett ott marad­tak munkahelyükön — néhány esetben vezető állásban — és amíg mások sorkato­nai kötelességüknek tettek eleget, ők jelentős jövedelemre tettek szert. Ezért indokolt és az igazságérzettel teljesen egyezik az, hogy azok is részt vállaljanak a haza védelmi képességeinek erő­sítéséből, akik valamilyen oknál fogva nem teljesítettek, illetve nem teljesítenek katonai szolgála­tot. Ezt teszi lehetővé az Elnöki Tanácsnak a honvédelmi hozzá­járulásról szóló törvényerejű ren­deleté. Ez a törvényerejű rendelet kimondja, hogy mindazok, akik tényleges katonai idejüket nem szolgálták le, illetve nem szolgál­ják le, azok keresetük meghatá­rozott hányadának befizetésével vesznek részt a szocialista haza védelmének erősítésében. Az állam a honvédelmi hozzá­járulásból alapot teremt arra is, hogy a bevonultak családtagjait segélyezze. Ki vitathatja annak jogosultságát, hogy a bevonultak hozzátartozóinak segélyezésében, eltartásában, ami eddig teljes mér tékben az államra hárult, részt vállaljanak az otthon maradott sorkötelesek? A honvédelmi hozzájárulásról Szóló törvényerejű rendelet tehát általános érvényűvé teszi az alkot­mánynak azt az előírását, amely szerint a haza védelme minden magyar állampolgárnak szent kö­telessége, júnk. Addig verjük a balhét, amíg lesz nyugati beavatkozás... Ki is jelölték a küldöttséget, Gyulai Lajos lett a vezetője. Csak november 10-én indulhat­tak el Nyugat felé, mert"Buda- pesten még harcok voltak. Gyu­lai huszonkét embert vitt magá­val és sikerrel át is szöktek. Az volt a feladata, hogy kap­csolatot keressen Kéthly Anná­val, De hiába, nem tudott vele összejönni. Kéthly azokban a na­pokban össze-vissza utazott a nagyvilágban szónokolt, érvelt, verekedett, harcolt a nyugati be­avatkozásért. Gyulaiaknak ezt nem is kellett kérniök tőle... Ez a handa-banda annyira igénybe vette Kéthly Anna idejét, hogy nem ért rá Gyulait, meg a hozzá hasonló ifjoncokat fogadni. Mit Volt mit tenni? Gyulai november 27-én illegálisan visszatért Ma­gyarországra, Megkereste Stei- neréket. Megható volt a viszont­látás, amelyen jelen volt Steiner Lajos, Steiner János és Kovács László, a Steiner-csoport egyko­ri »rettenthetetlen« tagja. Miután átestek a viszontlátás örömein, s kölcsönösen kifejezték afeletti örömüket, hogy még szabadlábon vannak, Gyulai megtartotta rö­vid beszámolóját. Elmondta, hogy amikor meg­bízás alapján kapcsolatot kere­sett Kéthly Annával, és ez nem sikerült neki, akkor sem esett kétségbe. Kéthly helyett kihez máshoz fordulhatott volna, mint az amerikaiakhoz? Ezért Nürn- bergben felkereste a zündorfí lá­ger parancsnokát, egy Lang nevű férfit Megkérte, hogy hivatalos helyen teremtsen számára kap­csolatot, mert a magyar kérdés­ben tárgyalni szeretne. Lang nem is tagadta meg a segítséget, ö is a »szent magyar forradalom« fü­zében égett, összehozta hát Gyu­lait Mr. Schlatt-al, a CIC nürn­bergi központjának vezetőjével, Gyulai segítséget kért Mr, Schlatt-tól a magyar »forradal­márok« számára. A CIC-főnök közölte vele, hogy az amerikaiak már foglalkoztak a beavatkozás kérdésével, és csak arra vár­nak, hogy az ENSZ megfelelő ha­tározatot hozzon. Megnyugtatta Gyulait, hogy tárgyalásukról ér­tesíti az amerikai kormányt, il­letve a megfelelő hivatalos szer­veket. A végén megállapodtak ab bán, hogy Gyulai visszamegy Ma­gyarországra, itt megteszi azt, amit még lehet és azután néhány megbízható barátjával visszatér Nyugatra... A találkozó után Steinerék el­határozták, hogy később ismét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents