Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-07 / 157. szám

¥0ffMÄ MEOTM WETÜJTSAG v8in>. fttttua üi 2 Magyar jegyzék az USA fsudapesti ivelségéfiez Manolisz Glezosz levele Karanmnlisz miniszterelnökhöz A Magyar Népköztársaság kül­ügyminisztériumában július 6-án a következő jegyzéket adták át az Amerikai Egyesült Államok bu­dapesti ideiglenes ügyvivőjének: »A Magyar Népköztársaság kül ügyminisztériuma tiszteletét fe­jezi ki az Amerikai Egyesült Ál­lamok budapesti követsége iránt és kormánya utasítására a követ­kezőket közli: A Magyar Népköz- társaság kormánya sajnálattal ál­lapítja meg, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem irészesítette kellő figyelemben mindmostanig azokat a magyar részről tett javaslatokat, ame­lyek egyfelől felhívták figyelmét a két ország . kapcsolatai terén mutatkozó bizonyos abnormis tü­netekre: az Egyesült Államok kormányának, hivatalos és titkos szervezeteinek, budapesti követ­sége egyes diplomatáinak a ma­gyar nép érdekei ellen hosszú sorozatokban elkövetett akcióira, másfelől felajánlották a tárgyalá­sok lehetőségét a vitás kérdések rendezésére s a kapcsolatok nor­malizálására. A két ország kap­csolatai romlásának folyamatát nem a Magyar Népköztársaság idézte elő, hanem az szervesen hozzátartozik az Egyesült- Álla­mok jelenlegi kormányának ál­talános külpolitikai törekvései­hez. Ha Európa, Ázsia, Afrika, Latin-Amerika bármely pontján akármelyik népelnyomó kormány zat ingadozik, vagy bárhol reak­ciós és ellenforradalmi erők szer­vezkednek a népek szabadsága ellen, ezek mindig biztosan szá­míthatnak az Egyesült Államok jelenlegi vezető köreinek támo­gatására. Amikor a magyar nép létét az ellenforradalom veszé­lyeztette, az ellenforradalmi erők támogatására az ország-világ előtt 20 millió dollárt ajánlott fél áz Egyesült Államok kormá­nya. Amint az Egyesült Államok kormánya minden eszközt és ürügyet igyekszik felhasználni a gyarmati rendszer bomlásának megállítására, illetve a letűnt vagy letűnő tradicionális gyar­mati hatalmak örökségének új formák között való átvételére, a különböző rendszerek békés egy­más mellett élését elősegítő tár­gyalások megakadályozására vagy az elkerülhetetlen tárgyalá­sokon a megegyezés megnehezí­tésére, éppen olyan makacsul sze­retné a magyar népet is felhasz­nálni hidegháborús céljaira. Mindez méltatlan az Egyesült Ál­lamok népeinek haladó hagyomá­nyaihoz, 1776 július 4-hez, a phi­ladelphiai függetlenségi nyilatko­zathoz és Washington György em lékéhez. A népek szabadságának ügye helyett az Egyesült Álla­mok mai külpolitikája a legke­gyetlenebb és legmaradibb reak­ció támogatója lett. A Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya türelmes módon, a diplomáciai lépések egész soro­zatával, legutóbb a külügymi­nisztérium 1999. január 27-1 jegy­zékével igyekezett az Egyesült Államok kormányának a magyar nép iránti magatartását józanabb irányba terelni. Az Egyesült Ál­lamok részéről a legutóbbi válasz az volt, hogy még a tárgyalások­ra tett ajánlatokat Is fenyegetés­nek minősítette ég visszautasítot­ta. A Magyar Népköztársaság en­nek ellenére, ezt követően Is tü­relmesen várta, hogy az Egyesült Államok kormánya tesz javasla­tot a saját maga által elképzelt és mind a két ország érdekeinek megfelelő kapcsolatok normali­zálására, miután a két ország kapcsolataiban a romlás az Egyesi!" i Államok részéről indult el és az Egyesült Államok kor­mánya utasította vissza a Ma­gyar Népköztársaságnak a vi­szony normalizálására tett javas­latait. A türelmes és jogos vára­kozás beteljesedésé helyett en­nek éppen az ellenkezője tör­tént. Az Egyesült Államok kormá­nya tóvá bb folytatta, sőt fokozta a ne •mzelirü ■z! szervezetekben a Ma.iT vT-.i.’ i :c öz’.áfcr.rás ellen 'a dip’c TV ' ' 0 ’ leülte" hal ü: ry.?. nem égjezieineiü akcióit, r— e£­zel időnként saját képviselőit is mélyen fonák helyzetbe sodorva. A magyar külügyminisztérium­nak természetesen nem feladata az Egyesült Államok kormánya reputációját félteni, vagy véde­ni. De nem mulaszthatja el rá­mutatni arra, hogy az Egyesült Államok kormánya a Magyar Népköztársaság elleni erőlködé­seivel milyen fonák helyzetbe ke­rülhet. A Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet legutóbbi genfi ülésszakán a gyűlés elnöke kény­telen volt figyelmeztetni az Egyesült Államok képviselőjét, mert ez felszólalása során nem a gyűlésteremben levő delegátu­sokhoz, a közgyűlés alkotó tag­jaihoz, hanem a karzatön ülő hazaáruló elemekhez beszélt. Ismeretes, hogy az ülésszakot megelőzően nemcsak az északat­lanti szövetséghez és a délkelet- ázsiai paktumhoz tartozó orszá­gok kormányaira, s ezek mellett a latin-amerikai országokra, ha­nem még más országok korma- i yaira is nagy gazdasági és poli­tikai nyomást igyekezett gyako­rolni az Egyesült Államok kor­mánya a Magyar Népköztársaság delegátusai elleni állásfoglalás érdekében. Ennek ellenére a több mint négyszáz résztvevő kö­zül az Amerikai Egyesült Álla­mok 3 delegátusán kívül csak két személy vállalkozott magyar- ellenes felszólalásra és még az Egyesült Államokkal katonai paktumban levő államok, így a NATO-tagállamok közül is töb­ben tartózkodtak attól, hogy az Egyesült Államok által követelt javaslatot megszavazzák. Az Egyesült Államok kormányának ezek az egyre csúfosabb manő­verei voltaképpen mindig lelep­lező jellegűek, mert most is el­árulják, hogy míg a Szovjetunió, a viliig haladó erőivel együtt ha­talmas erőfeszítéseket tesz a nem zetközi feszültség enyhítése, a népek boldogabb élete érdeké­ben, sőt a megegyezés lehetősé­gét egyes nyugati hatalmak is ér­tékes állásfoglalásokkal segítik elő, addig az Amerikai Egyesült Államok kormánya új hideghá­borús porondok létrehozására és a nemzetközi feszültség szítására keresi az alkalmat. Ennek az általános külpoliti­kának sajátos vetülete az, ami­vel az Egyesült Államok kor­mánya, számos hivatalos és tit­kos szervezete, némely diploma­tája a Magyar Népköztársaság te­rületén kísérletezik. A Magyar Népköztársaság kormánya meg tudja érteni, hogy egyes ameri­kai nagytőkés vezető körök nem örülnek annak, hogy Magyaror­szágon nem sikerült a tőke ural­mát restaurálni, hanem egyre gaz dagabban bontakozik ki a mun­kások és parasztok hatalma, — ennek következtében a magyar külügyminisztérium azt is megér­ti, hogy az Egyesült Államok bu­dapesti követségének egyes tag­jai keserű gyűlölettel nézik a magyar nép életének sikeres fej­lődését, de minden ilyen megér­tés ellenére sem tűrhetik a ma­gyar nép államhatalmának kép­viselői, hogy hol nyíltan, hol tit­kos úton és a diplomáciai kap­csolatok leple alatt a magyar nép életrendje ellen állandó akna­munkát folytassanak. Ezzel kap­MoszkVa (TASZSZ): A TASZSZ New York-í tudósítója írja: a szovjet kiállítást már az első na­pokban mintegy kétszázezer ame­rikai tekintette meg. Mindjárt az első napokban sok amerikai szakember kereste fel a szovjet kiállítás géprészlegét. Va­lamennyien elismerően nyilatkoz­tak a szovjet szerszámgépipar ■technikai színvonaláról. A Jour­nal of Commerce című lap ipari I rovatvezetőjének Véleménye sze- | r;nt „a kiállítás azt mutatja, hogy 1 a szovjet géptervezők a legkor­szerűbb megoldásokat választót- i ták,” csői atban a magyar külügymi­nisztérium számos figyelmezte­tést közölt már az Egyesült Ál­lamok budapesti követségével, az aknamunkák mégis tovább folynak. Titkos amerikai szervek újabb ügynököket dobtak Ma­gyarországra. A követség egyik attaséja az utóbbi időben már arra is ragadtatta magát, hogy egy másik NATÓ-ország követ­ségének az attaséját is bevonta és magával vitte illegális hír­szerző útjára, ezzel kellemetlen­séget okozva egy másik követ­ségnek is. Az utóbbi időben egyenesen foko zódtak nemcsak Budapesten, ha­nem vidéken is az Egyesült Ál­lamok követsége egyes diploma­táinak olyan illegális tájékozódá­si manőverei, amelyek sértik a diplomáciai kapcsolatokat. Az akciók minőségét súlyosbítja, hogy ezek nemcsak kémtevé­kenységre — amelyek önmaguk bán sem egyeztethetők össze a diplomáciai kapcsolatokkal —, ha nem az államrend ellen is irá­nyulnak. Ilyen előzmények után és ilyen helyzetben, miután az ed- digi "tapasztalatok alapján nem lehet remélni, hogy az Egyesült Államok kormánya intézkedése­ket tesz a magyar nép elleni ak­ciók megszüntetésére, a Magyar Népköztársaság kormánya kény­telen a Magyar Népköztársaság államrendje és a magyar nép vé­delmében az Amerikai Egyesült Államok budapesti követsége sze mélyzetenek az ország területén való közlekedését részleges kor­látozásnak alávetni. Az intézke­dés részleteit a követség ezzel egyidőben megkapja. Az intézkedés megtételében a Magyar Népköztársaság kormá­nyát a két ország kapcsolatai megjavítására irányuló jóakarat vezeti. Meg kívánja ugyanig aka­dályozni az intézkedéssel azt. hogy a követség egyes tagjainak a Népköztársaság érdekeit sértő akciói a két ország kapcsolatai­nak további romlásához vezes­senek. Ebben az intézkedésben és további törekvéseiben is a Ma­gyar Népköztársaság kormányát a különböző rendszerekben élő or szágok békés kapcsolatainak po­litikája vezeti a nemzetközi fe­szültség enyhítése érdekében. Ép­pen ezért kormánya megbízásá­ból szükségesnek tartja a kül­ügyminisztérium határozottan ki­fejezni, hogy a Magyar Népköz­társaság kormánya kész a most bejelentett intézkedést abban a pillanatban feloldani, amint két­ségtelen jeleit látja ennek, hogy az Egyesült Államok kormánya az abnormális tünetek megszün­tetésére intézkedéseket tesz a kapcsolatok normalizálása érde­kében. A Vitás kérdések tárgya­lások útján való rendezésére ve­zető kezdeményező lépést a Ma­gyar Népköztársaság kormánya az Egyesült Államok kormányá­tól szívesen várja és bármikor el­fogadja. Ezt az alkalmat is megragadja a Magyar Népköztársaság Külügy­minisztériuma, hogy nagyrabecsü­lését fejezze ki az Amerikai Egye­sült Államok budapesti követsége iránt. P. Naumov, a Pravda külpoliti­kai szemleírója rámutat: A New Yorkban rendezett szov­jet kiállítás, valamint KoZlöv amerikai látogatása különösen nagy érdeklődést keltett az ame­rikai közvéleményben. Ennek leg­főbb magyarázata az amerikai népnek az a törekvése, hogy meg­tudja az igazat a Szovjetunióról. S mind e mögött érezhető a hi­degháborús szellemtől való elfor­dulás, a világ két legnagyobb ál­lama közötti békés együttélés szükségességének felismerése. Az athéni sajtó közli Manolisz Glezosz levelét Káramanlisz gö­rög miniszterelnökhöz. A levél többek között így hangzik: „Miniszterelnök úr! Néhány nappal a július 9-ére kifőzött tár­gyalás előtt szükségesnek tartom, hogy önhöz forduljak, természete­sen nem mint vádlott, hanem mint a legnagyobb ellenzéki párt vezetőségének tagja. Hiba volna azt hinni, hogy a küszöbön álló tárgyalás egyes emberek, vagy egyes csoportok Sorsát érinti. Az ország demokratikus törvényei ül­nek az athéni bíróság vádlottai- nák padján a halálos ítélet ár­nyékában. Hiszen a törvények el­len irányul az az összeesküvés, amelynek egyik áldozata vagyok én is. Miniszterelnök úr! Há képes arra, hogy szembe nézzen az igaz­sággal, el fogja ismerni, hogy ha­zánkban senki, szerintem ön sem hisz a „kémkedés” mítoszában. A vádlottak elismert hazafiak, akik életük legszebb 'évelt és min­den erejüket a nép és Görögor­szág szolgálatának szentelték és szentelik. Ha egyáltalán van va­lami bűnük, csak abban bűnösök, hogy szenvedélyesen kívánják a békét és hazánk felvirágzását, a népek barátságát és valamennyi görög egységét. Ez pedig azt je- lennti, hogy engesztelhetetlen el­Párizs, (MTI): A Francia Kom­munista Párt politikai irodája felhívással fordult a köztársaság híveihez július 14-ének megün­neplésére. A degaulleista kormány katonai és gyarmatosító jellegű parádék­kal akarja elleplezni július 14-e megünneplésének republikánus jel legét — mondja a felhívás. — Mi­után lerombolta a polgári demok­rácia intézményeit és hagyomá­nyos formáit, az elnöki rendszer napról napra újabb támadásokat intéz a francia nép szociális és demokratikus vívmányai ellen. A felhívás felszólítja a köztársaság híveit, hogy a francia nép dicső­séges hagyományaihoz híven avas­sák a nemzeti ünnepet a szabad­lenfelei annak a politikának, ame­lyet az ön kormánya folytat és amely, hadd mondjam ki teljes nyíltsággal, a legnagyobb veszede­lembe taszítja hazánkat. Ami üldöztetésünk okait illeti* őszintén meg szeretném mondani, hogy az ön kormánya tragikus té­vedésben van, ha azt hiszi, hogy erőszakkal és rendkívüli intézke­désekkel elfojthatja a vele szem­ben álló eszméket és a jobb jövő követelését, ön, miniszterelnök úr, mint görög, természetesen tudja, hogy hazánkban bármilyen üldöz­tetés ellenére akadnak bátor em­berek, akik készek büszkén vé­delmezni a népet és a demokrá­ciát. Mint mai politikus, ön feltétle­nül tudja, hogy eszménk ellen csak még jobb eszmékkel, nem pe dig puskagolyókkal lehet harcol­ni. Glezosz ezután rámutat, hogy a per értelmi szerzői a külföldi im­perialistákat és a görög oligarchá­kat képviselik, éket akarnak Ver­ni a népi erők közé, hogy jobban befoghassák az országot a maguk szekerébe. Végezetül Glezosz kö­veteli, hogy helyezzék hatályon kívül a kivételes törvényeket, en­gedélyezzék a kommunista párt legális működését és adjanak ki amnesztia rendeleteti ságjogok megvédésének, a demok­rácia helyreállításénak és meg­újításának nagy napjává. Lemondott Ben Gurion Telaviv,- (MTI): A TASÍ2SZ je­lenti, hogy Ben Gurion izraeli miniszterelnök vasárnap este be­nyújtotta lemondását Ben Cvi elnöknek. Ben Gürion tíz éve mi­niszterelnök. Mint ismeretes, a kormánykoalícióban támadt szét­húzás miatt kényszerült lemon­dásra. Ezt a nézeteltérést a nyu­gatnémet hadseregnek szánt izra­eli fegyverszállítás kérdése okoz­ta, Nagy sikere van a New York-i szovjet kiállításnak Vasárnap éjfélkor megtörtént a Saar-vidék és Nyugat-Hémetország gazdasági egyesítése Saarbrücken, (DPA, Reuter): Vasárnap éjfélkor megszüntették a vámhatárt Nyugat-Németország és a Saar-vidék között és így két és fél évvel a politikai egyesítés után végbement a Saar-vidék gaz­dasági bekebelezése a Német Szövetségi Köztársaságba. Dr. Röder saar-vidéki miniszterelnök július 5-én éjfélkor a 209 kilomé­ter hosszúságú határ eltörlésének jelképezésére Eichhelscheid határ- állomáson felemelte a vámsorom­pót. A saar-Vidékiek hétfőtől kezd ve megkapják az új fizetési esz­közt, a német márkát. Az 1956. szeptember 29-éh megkötött Saar- vidéki szerződés értelmében a Saar-vidék és Franciaország kö­zött nagyrészt vámmentes marad a kereskedelem. A Reuter hírügynökség tudósí­tója megjegyzi, hogy árukkal mag- lakott német teherautók hosszú sora várakozott a határnál, hogy éjfélkor benyomulhasson az új piacra. A „Saar-kérdés" törté nefe Párizs (AFP): A Saar-Vidéket 1015-ben a „100 hap” folyomá­nyaként csatolták el Franciaor­szágtól. E területi átengedést ki­zárólag stratégiai okokból hatá­rozták el, Csak jóval később tör­tént, hogy PorosZország, majd Né­metország gazdasági okokból igye­kezett megtartani a Saar-vidéket, Franciaország pedig Ugyanilyen okokból visszaszerzésére töreke­dett. Franciaország számára 1919- ben a versailles-i szerződés tár­gyalásának idején érkezett el az alkalom. Megmutatkozott azon­ban, hogy nehéz egyszerűen an- nektálni egy német lakosságú te­rületet. A döntés úgy szólt, hogy 15 évre- kitolják a probléma meg­oldását, s ekkor a Saar-vidék"la- kosságát felhívják, hogy dönt­sön Franciaország, Németország, vagy a Népszövetség gyámsága között. Az 1935. január 13-án megtar­tott népszavazáskor a Saar-vidék több mint 90 százaléka a Hinden- burg elnököt követő Hitler Né­metországa mellett döntött. Hitler bukása után szükségessé vélt, hogy a Saar-kérdést újból rendezzék, s minthogy úgy tűnt, hogy az egyszerű bekebelezés Franciaország részéről nem hajt­ható végre, úgy döntöttek, hogy a területet gazdaságilag Francia- országhoz csatolják. Politikailag a Saar-vidéknek függetlennek kel­lett lennie. A pénzegység a fran­cia frank lett és a területre érvé­nyessé váltak a francia gazdasági és pénzügyi törvények. Az Európa kiépítésére felállított tervek azonban új fejlődést hoz­tak. 1956. szeptember 29-én a fran­cia és német kormányfő egyez­ményt kötött Bonnban. Az egyez­mény előirányozta, hogy a Saar-vidéket Németországhoz csa­tolják két szakaszban. fl Francia Kommunista Pirt politikai Májának lehívása július 14-e meglnnepiésúre

Next

/
Thumbnails
Contents