Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-30 / 177. szám

1959. július 30.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

3

Népművészeti tájmúzeum létesül siaagáiiion

A KISZ-titkár esküvője

Még akkoriban hallottam

a tervről, amikor egy népművészeti kiállításra készültek a sióagárdi asszonyok. A terv az volt, hogy égy állandójellegű nép- művészeti tájmúzeumot létesítenek, összeszedve hozzá a faluban fellelhető régi-régi hagyományos hímzéseket, szőtteseket, bútorokat, használati tárgyakat.

Az egész kezdeményezés leikével, Király Irén pedagógussal be szélgettünk erről. — Tizennégy éve tanítok itt — mondja —, de nekem _már régen eszembe jutott: olyan gyönyörű, régi dolgok, szokások vannak ebben a faluban, hogy vétek lenne, ha elkallódnának.

Elkallódni már nem kallódik ! el, mert a sióagárdi asszonyok \ szövetkezetbe tömörülve folytatják a hímzést, szövést, s nemcsak felelevenítik e régi hagyományt, hanem újítják és igyekeznek ezenkívül minél régibb mintákat felkutatni. E tájmúzeum aztán reprezentál, sőt serkent majd a további munkára.

Milyen régi értékek vannak itt? A múzeum első, lényeges darabja itt van előttem, két füzet 1848-ból. Az egyik Kovács József, Majlandban tanult takácsmester mintásfüzete, a másik a hozzávaló utasítással.

„Kováts József könyve,

amelyben a takács mesterségnek titkosabb művei készítéséhez való tanítás írásban foglaltatik” — ez az ajánlás, amellyel a két füzetet fiának adta át Kovács József.

— Sikerült ezen kívül megvásárolnom a múzeum számára —

sorolja az értékeket a tánító néni — az agárdi hímzés ősanyját, egy nyoszolyólány-használta vállkendő darabot. — Mikor készítettiák? Becslés szerint 120— 150 évvel ezelőtt. Van ezen kívül néhány régi hímzett férfi és női ing is.

Beszerzésre vár még egy-egy gyöngyös bajkó — gyönggyel dúsan díszített fekete női kabátka —, pántlikás konty, ritka keszkenő, amelyet az új menyecske viselt. Bútorok közül tulipános láda, szék, egy téka, s egy sa- rokpad asztallal, meg egy — már mind megtalálták a faluban — 110 éves tulipános bölcső.

— A tulipános minta itt nagy hagyomány — mondja —, egyedül az országban még a fiatalon elhunytak részére készített koporsókat is ezzel a mintával díszítették. Most azon fáradozom, nem találnék-e olyan öreg mestert, aki ezt is meg tudná csinálni, vagy legalább is útmutatásai alapján rekonstruálni lehetne. Nem régi lenne, az igaz, de az akkori szokást meg lehetne belőle ismerni.

De nemcsak

festett bútordarabok vannak itt, a faluban, hanem szépett faragott használati tárgyak is. — Találtam két gyönyörű, régi, fara-, gott tükröt is. Az egyik fali, a másik kézitükör, csodaszép faragása van — mondja —, de vannak faragott mángorlófák is, csak pénz kellene hozzá. A megyei népművelési osztálytól kaptunk már, de az bizony, nem sok.

No, de nem azért lelkes híve az itteni népművészetnek Király Irén pedagógus, hogy ne segítse valóraváltani azt, amely nemcsak az ő 14 éves ólma, s amely már ilyen szépen megindult. Ilyenkor nyáridőben a felnőttek nemigen érnek rá. De itt vannak a gyerekek, azok ráérnek, s itt van kéznél egy régi-régi népszokás, a sióqgárdi lakodalmas játék. A tanító néni kezdeményezésére most ezt tanulják a gyerekek. Ebben segít a szünidőben az iskola egykori tanulója, Szabadi Mihály, aki azóta tanár lett. Az igaz, hogy más községbe helyezték, de a vakációt itt tölti Sióagárdon.

— Még a nyár végén előadjuk a sióagárdi lakodalmas játékot — tájékoztat Király Irén — és a bevételt a múzeum létrehozásának céljaira fordítjuk.

A megvalósulás felé közeleg

hát a sióagárdi népművészeti tájmúzeum ügye. És nemcsak gyönyörködtet, nemcsak nem engedi elkallódni a régi értékeket, hanem új, fiatal népművészek nevelődésére is buzdít, akiknek egyik képviselője, például Tegzes Erzsébet, már gyönyörűen rajzolja a régi mintákat.

(Sz. E.)

Közeledett az esküvő napja. A két fiatal boldogan készült éle- tü]( sorsdöntő eseményére és ahogy közeledett a várvavárt nap, annál többször jutott eszükbe a két családon belül folyó vita. Hogyan legyen az esküvő? A két fiatal már régen — mátkasá- guk elején döntött e kérdésben. Mégpedig úgy, hogy mellőzik az egyházi szertartást. A szülök viszont — ragaszkodva a megrögzött hagyományokhoz — hallani sem akartak a fiatalok tervéről, s állandóan a templomi esküvő fontosságát hangoztatták. Ennek ellenére a fiatalok szilárdan kitartottak álláspontjuk mellett, s végül is meggyőzték a szülőket.

Ahogy készültek az örömszülök a lakodalomra, úgy készült a falu KISZ-szervezete is, hogy külsőségekben is felejthetetlenné te gyék titkáruk esküvőjét. És ez sikerült is, mert az esküvő napjára virágdíszbe öltöztették a tanácsházát. Az asztalon fehér rózsák pompáztak, a fiatal pár útját pedig virágszőnyeg borította.

Nagy volt az érdeklődés a faluban — s az előzményeket fi- gyelembevéve — mindenki kiváncsi volt a KISZ titkár esküvőjére. Várakozásukban nem is csalódtak és senki sem állhatta meg szó nélkül, amikor a fehérruhás, fátyolos, szép menyasz- szonyt és a csinos feketeruhába öltözött vőlegényt meglátta. Az ünnepélyességet még emelte az is, hogy a fiatal pár és az őket kísérő násznép a KISZ fiatalok sorfala között vonult be a tanács házára, ahol az ünnepélyes alkalomra feketeruhába öltözött ta- nácstitkámő fogadta őket. Az esküvő után a vendégek a tanács vezetői és a kiszisták jókívánságokkal és ajándékokkal halmozták el az ifjú párt. Az esküvőn résztvevők és a nemhivatalos kíváncsiskodók körében pedig olyan vélemény hangzott el: »Szép volt falunk KISZ titkárának esküvője, s valahogy nem is furcsa, hogy a templomi esküvő elmaradt.« Azt mondani sem kell, hogy a KISZ titkár lakodalmát reggelig tartó táncvigalom követte.

Tudósítás Kisdorogról:

készülnek a közös gazdálkodás megkezdésére

a szövetkezet tagjai

Két hét üdülés

A tolna-mözsi vasútállomáson ismerkedtem meg Sanyival. Vékony, napbarnított bőrű legényke, amolyan húszéves forma, akire jellemző, hogy egy pillanatig sem tud egy helyben megmaradni, folyton jön-megy, mintha keresne valamit... Egészen véletlenül ismerkedtünk meg, amint egy pillanatra leült mellém a padra, bőröndjét ölébe véve, aztán gondolt egyet és fölkelt, elment valahová s megkért, hogy vigyázzak a csomagjára. Hozzátette még azt is, hogy úgy se lopnák el, de azért figyeljem.

Megivott egy pohár sört, melynek habja még ott fehérlett a szája sarkában akkor is, amikor visz- szajött és ismét leült mellém. Szórakozottan lóbálta a lábát, aztán végigsimította borostás állát és felém fordult: — Ugye, nem ártott volna megborotválkoznom?... De siettünk nagyon, és nem jutott már rá idő.

Most kérdeztem csak meg tőle, hogy honnét jönnek — mert voltak többen is a váróteremben hozzá hasonló fiatalemberek és az volt az érzésem, hogy egy csoportba tartoznak.

— Innét a bogyiszlói táborból — válaszolta.

— Gátépítők?

— Igen.

Sanyi két hetet töltött a táborban, s még mielőtt kérdeztem volna, hogy megérte-e jelentkezni, már újságolta is, hogy milyen élményekben volt része.

Amikor arról érdeklődtem, hogy nehéz volt-e a munka, hogy érezték magukat a két hét alatt, elmosolyodott.

— Nagyon jól — válaszolta. Két hét pihenés volt a számunkra. Az

— A Magyar Vöröskereszt járási elnöksége mellett működő egészségügyi csoport augusztus 2-án este 7 órakor Bonyhádon a kultúrház parkjában csokoládébált rendez.

— Csökken az amerikai farmerek jövedelme. Az amerikai földművelődésügyi minisztérium becslése szerint a farmerek jövedelme az USÁ-ban a múlt évihez viszonyítva idén egymilliárd dollárral csökken,

első napokban egy kicsit furcsa volt, különösen a harmadik napon, amikor az izomláz jelentkezett. De a negyedik nap már ez is elmúlott és a visszalévő idő szinte nyaralás volt.

— Mennyit dolgoztak naponta?

— A norma két és fél, három köbméter volt, de a legtöbb esetben ezt túlteljesítettük. Szóval nem volt nehéz. És kitűnő volt az ellátásunk is.

— Sanyi egyetemista Szegeden. Ebben a csoportban, amivel ő volt, valamennyien egyetemisták voltak. Szegedről, Debrecenből, Pécsről jöttek. Volt köztük tanársegéd, docens is, aki éppen úgy dolgozott, mint ők.

— Hol lakik? — kérdeztem.

— Kondoroson...

— Mit csinál, ha hazamegy?

— Eddig üdültem, most majd a szüleimnek segítek.

A detektív ügynökségek tevékenységének méretéről leginkább forgalmuj;; és jövedelmük alapján lehet fogalmat alkotni, noha ezek adatait igyekeznek titkolni. Én hallottam arról, hogy csupán a Pinkerton, a Burns és a Till magánnyomozó irodák forgalma közvetlenül a háború után elérte az évi hat és félmillió dollárt. A Shermann-iroda tiszta jövedelme 1945—48 között huszonkétmillió dollár volt. Mert a monopóliumok nem fukarkodna^ akkor, amikor a nyomozó irodák »munkáját« kell megfizetni.

A detektív ügynökségei; gondosan kidolgozott, szakadatlanul

tökéletesedő módszereket alkalmaznak. S nem, házassági ügyekben, hanem elsősorban a nagy

A bonyhádi járás egyik is- tenhátamögötti falujában, Kis- dorogon még tavasszal megalakította a termelőszövetkezetet 178 parasztember. Egyúttal termelőszövetkezeti község is lett Kisdorog, mert hiszen mindössze fél tucatra való földdel rendelkező maradt kívül a termelőszövetkezeten, akiknek összesen 20 hold földjük van. A tulajdonképpeni közös gazdálkodást azonban nem kezdték el a Március 15-beliek a tavasszal, mondván: — Takarítsa be mindenki, amit egyénileg elvetett, majd aztán az őszszel szántják össze a kisparcel- lákat, létesítenek közös jószág- állományt), egyszóval: ekkor

kezdődik el a kollektív munka.

Az ősz közeleg, s a kisdorogi tsz-tagok lázasan készülnek az új paraszti életforma elkezdésére, a közös gazdálkodásra. Már odarendelték a faluba a gépállomás traktorait, amelyek szántják a gabonatarlókat. Elkészült a Március 15 Tsz őszi

konszernek és állami szervezetek megbízásából, a munkások mozgalmairól, a haladó szervezetekről, azok aláaknázása, megsemmisítése végett gyűjtenek anyagot. Hatalmas tájékoztatási szolgálatuk van, amely feldolgozza és osztályozza a beszerzett adatokat. Jellemző, hogy a magánnyomozó irodák belső szervezete a hasonló állami intézmények —• a rendőrség, -az FBI —■ szervezetének pontos másolata. Módszereiket gondosan titkolják és tevékenységüket »fedőszervekkel« leplezik éppen úgy, mint a külföldi felderítő szervek, amelyek tízezerszámra toborozzák az ügynököket felforgató tevékenységre nem csak a népi demokratikus országok és a Szovjetunió, hanem még kapitalista országok ellen is. Egyes detektív cégek a nyomozás

vetésterve is. Eszerint 300 hold búza, 150 hold őszi árpa és 50 hold évelő pillangós vetőmagját juttatják ősszel a talajba. Honnan szerez vetőmagvakat a most induló tsz? Ami a kis- parcellán termett, abból hordanak össze annyit, amennyi kell. A vezetőség javaslatára kimondta a közgyűlés, hogy mindenkinek bevitt földje arányában vinnie kell a búza, árpa és egyéb vetőmagokat is. Ugyanígy adják össze a tagok a közös jószágok téli takarmányának egyrészét is. Tudniillik már azt is összeírta a vezetőség, hogy földjén és kétkezi munkáján kívül ki mennyi jószággal áll be a közösbe. Számítanak arra, hogy mintegy 50 szarvasjószág és több mint. 100 ló lesz már az ősszel a szövetkezetben, amelyek elhelyezéséről és élelmezéséről gondoskodni kell. Ez meg is történt. A közös istállókat már kijelölték a faluban. Míg fel nem épül az ellenforradalmárok által felgyújtott régi tsz-istálló, addig két OFAmeghatározott területeire specializálták magukat. A Corpora- tion’s Auxiliary például különböző elnevezések alatt rengeteg varosban kizárólag azzal foglalkozik, hogy embereit funkcionáriusokként becsempéssze a szak ; szervezetekbe. Hetenként kétszer tájékoztató bulletint is ad ki, amelyet megbízóinak küld el. Ezeket rendkívül bizalmasan kezelik. Egy alkalommal kezembe került. ilyen is. Jól emlékszem, hogy a bulletin valahogy így kéz dődött: »Tapasztalt és igen tájékozott megbizottaink a legfontosabb, nagy gonddal őrzött tájékoztatási anyaggal látják el önt. Az ön szemével látnak, az Ön fülével hallanak mindent az üzemben és az üzemen kívül. Mindenütt összegyűjtenek minden információt, amely elősegítheti, hogy ön a leghatékonyabban megvédhesse érdekeit.« A Pinkerton-cég jelmondata ez völt: »Sohasem alszunk«. S valóban nem is aludtak.

A detektív ügynökségeknek pontosan kidolgozott módszerük van tikos ügynökeik kiképzésére A nagy ügynökségek központi irodáiban külön osztály foglalkozik ezzel a feladattal. Ezeket az

(Buni)

Pintér István—Ssabó Lásxló

TITKOS UTAKON

(29)

házat bocsátott a szövetkezet rendelkezésére a tanács. De felajánlotta a házánál levő istállókat Lantos Antal és Galambos Bálint tsz-tag is. Ha az említett két ház kicsinek bizonyul, akkor ideiglenesen ide is beköthetnek a közös jószágokból;

Tudósításom végén még egy fontosat említenék meg. Azt ugyanis, hogy a kisdorogi tsz- tagok már végeztek és most is végeznek közös munkát. Tíz hold gombosherét és 14 hold silónak való takarmányt termelnek közösen, amit már a szövetkezeten belüli jószágok takarmányozására használnak fel. A minap pedig éjszaka rohammunkával hordták haza Bony- hádról azt a 200 mázsa műtrágyát, ami a szövetkezet címére érkezett. A közeljövőre pedig terveznek silógödör-építést, és persze azt is tervezgetik, hogy mit létesítenek még az idén és a közeljövőben.

D. E.

osztályokat instruktori osztálynak nevezik. Feladatkörük: tanulmányozni a toborzás módszereit és az újonnan toborzott ügynököket gyakorlatilag oktatni. Az új ügynökök bevonásának legegyszerűbb formája az, amikor hirdetéseket tesznek közzé az újságokban, hogy új munkaerőket kívánnak szerződtetni. Ezen az úton a legkülönbözőbb foglalkozású embereket szedik össze, nagyrészt olyanokat, akik erkölcsileg züllöttek, s akik könnyű megélhetést keresnek, idegenked nek a becsületes munkától,

Az önkéntes toborzás mellett a másít módszer: besúgásra kényszeríteni olyan személyeket, akik nek működése bizonyos szempontból fontos a nyomozóirodák számára. Rendszerint zsarolással szervezik be ezeket. Egy ismerősöm mesélte el, hogy neki munkahelyén egy alkalommal fizetésén kívül pénzjutalmat adtak, amelyet névre kiállított csekken utaltak ki a számára. Bizonyos idő eltelte után megbeszélésre hívták és ott felszólították, hogy legyen besúgó. Vonakodott. Ekkor közölté^ vele, hogy az az összeg, amelyet annakidején jutalomként felvett, s amelyről írási i» adott, különleges alapból