Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-29 / 176. szám
1959. július 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Tisztasági verseny a téglagyárakban A Tolna megyei Téglagyári Egyesüléshez tartozó üzemek a kongresszusi verseny kezdetekor kétmillió tégla terven felüli gyártására tettei felajánlást. A versenyvállalást eredményesen teljesítik a téglagyárak dolgozói, amit bizonyít az is, hogy a terven felüli kétmillió tégla már elkészült, sőt újabb egymillióval akarják »megtoldani« ezt. De komoly hibák vannak a gyá rakban az általános gyári rend terén, a balesetvédelmi, tűzrendészed és egészségvédelmi előírások betartásánál. Több gyárban hevernek szerteszét a nyers- és készáruselejtek, sínek, betonaljak, géprészek, be vannak temetve a vízlefolyó csatornák, gazzal vannak benőve a bangetta területek, nincsenek helyükön a tűzvédelmi felszerelések. Ez az állapot akadályozza a termelést is, ha itt rend lenne, sokkal többet lehetne gyártani is, sőt csökkenteni az elemi károk okozta veszteségeket is. Ezért hirdetett az Egyesülés ve zetősége a gyárak között tisztasági versenyt, hogy ezeket a hiányosságokat a gyárakban augusz tus 20-áig mindenütt megszüntessék. A versenyben jelentős jutalmakat tűztek ki. így az első helyezést elérő üzem vezetője -100 forintot, míg a dolgozók 2000 forint jutalmat kapnak. A második helyezést elérő téglagyár 300, illetve 1500 forint jutalmat kap. A felhívásra elsőként a szekszárdi gyár dolgozói válaszoltak. Mégpedig azonnal és tettekkel. A röpgyűlésen elhatározták, hogy a hét folyamán minden nap fél órát tovább dolgoznak, hogy így szombaton délelőtt legyen idejük »rendbe tenni« a gyárat. Szombaton a gyár minden dolgozója részt vett a »nagytakarításban«. A munkás-paraszt szövetség jegyében EL Bonyhádi Cipőgyár snunkáskollektívája védnökséget vállalt a helyi Vörösmarty Tss felett A történet ez év január első napjaiban kezdődött. Kovács József, a deresedé hajú munkás, Lévai Mihály, az egyik üzemrész vezetője és Vörös István, a gyár s?e- mélyezeti felelőse hivatlan vendégként megjelent a Vörösmarty Tsz vezetőségi ülésén. — Gyárunk munkáskollektívája azt a megbízást kapta a párttól, hogy vállaljunk védnökséget a Vörösmarty Tsz felett. Mi ezt örömmel tesszük és most azért jöttünk, hogy az üzem dolgozói nevében a legmesszebbmenő támogatásról biztosítsuk a szövetkezetei — adta elő jövetelük célját Kovács József, amire a szövetkezet elnöke, Bogos Domokos nem éppen barátságos hangon imigyen válaszolt: — Szép, szép, hogy segíteni akar 156 000 f orint nyereség fél év alatt Három év óta nem kaptak reklamációt a Dombóvári Vasipari KTSZ-hen Az első hónap tapasztalatait ezekben a napokban összesítik a Dombóvári Vasipari KTSZ-ben. Ugyanis július elseje óta a szövet kezet kettévált, az építőipari részleg tagjai önálló szövetkeze' tét alakítottak. Hodász Gyula, a vasipari szövetkezet főkönyvelője elmondotta a szétválással kap csolatban, hogy a termelési érték nem fog csökkenni és ezzel egyidőben a termelő apparátust károsodás nem éri. Az irodai alkalmazottaknak jelentett több munkát a szövetkezet szétválasztania, de a nehezén már túl vannak? és a két szövetkezet a második félévi terveket már önállóan valósítja meg. — Az első félévben 156 000 forint tiszta nyeresége volt szövetkezetünknek — mondja Hodús7 elvtárs — a szövetkezet fennállása óta még ilyen magas eredményt nem értünk el. A második félévet is nyereséggel akarjuk zárni. Most, hogy szövetkezetünkben csak vasipari jellegű munkát végzünk, jobban tud juk a munka feltételeit biztosítani, több időt és gondot fordítani a termelés eredményességének javítására. Jelenleg ötven tagja van a szövetkezetnek. Ég a szövetkezet szakmunkásai kiváló munkát végeznek. Állandóan van megrendelésük, és a tsz-eknek határidőre szállítják a különböző épű- letszerelési anyagokat. Jelenleg vasablakokat, ajtókat készítenek a tsz-ek gazdasági épületeihez... — A jövőbe nézve bővíteni kívánjuk a termékek választékát —• mondja Hodász elvtárs — úgy, hogy a lakosság körében piackutatáshoz -hasonló munkát végzünk, propagáljuk jobban a szövetkezet termékeit. Elsősorban azonban a lakosság igényeinek, kielégítését tartjuk a legfontosabbnak. Egyetemi hallgatók köszöneté „Kedves Szerkesztőség! Nyári állattenyésztési gyakorlatunkat a dalmandi Béke Termelőszövetkezetben végeztünk. Mi — akik magunk is nagyrészt pa- rasztszármazásúak vagyunk — visszajöttünk a megváltozott faluba, oda, ahonnan elindultunk. Igen, a megváltozott faluba! Kellemesen szokatlan szó ütötte meg mindenütt fülünket, az „enyém” helyett mindig a „miénk” hangzott. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani azért az őszinte barátságért, a sok szakmai tanácsért, amelyet a szakképzett vezetőktől és az egyszerű tsz-tagoktól kaptunk. Igaz, hogy rövid ideig voltunk Dalmandon, de gazdag tapasztalatokkal térhetünk vissza a főiskola padjaiba és folytathatjuk tanulmányainkat. Jó érzéssel tölt el bennünket e barátság, mert tudjuk, hogy szükség van reánk a szocialista- falvakban: várnak bennünket és számítanak reánk, örömmel jövünk, mert érezzük, hogy jövőnket és A szakszervezeti választások tapasztalatairól tárgyalnak a legközelebbi SZMT elnökségi ülésen, melyet július 30-án az SZMT székhazában tartanak. A jelentést a szakszervezeti vezeíüs “gválasztasoitról Szűcs György titkár terjeszti be. Az elnökség meghallgatja Lux Sándor jelentését a piaci árak alakulásáról. vn r-mlnt Kauszknecht János beszámolóját a helyiipar újítási mozgalmáról. életünket nemes és nagy munkának szentelhetjük, a dolgozó parasztok szövetkezetében, velük együtt munkálkodhatunk a szocialista jövőnk és mezőgazdaságunk megvalósításán. Mayer Géza, Hristu Antonis, Kalácska Lajos III. éves állatorvos hallgatók.” A szövetkezetne^ lényegében ez a célja, és hogy a lakosság elégedett a szövetkezet munkájával, arra az a bizonyíték, hogy kapunk tőlük megrendelést, és három év óta még reklamáció nem érkezett a szövetkezet tagjai által végzett munkára. Azt szeretnénk elérni, hogy a jövőben is a lakosság legnagyobb megelégedésére végezzük munkánkat. Ennek érdekében szervezték meg tagjaink a kongresszusi munkaversenyt is. A cél az a dolgozók versenyében, hogy a munkákat a iegjobb min"ságben, gyorsan, a határidők betartásával készítsük el. Ezideig a felajánlásokat teljesíteni tudtuk... Megnéztük a versenyhíradót a szövetkezet üzemházána.it a falán, ahol a legjobb tagok eredményeit állítják példának az alacsonyabb eredményt elérők elé. A vasipari szövetkezet tagjai helyt állnak a kongresszusi versenyben; a nagy esemény, a szövetkezet kettéválása sem akadályozza a munkát, a felajánlások teljesítését. nak az elvtársak..., csakhogy mi ezzel a segítséggel nem sokra megyünk. Ezt tapasztalatból mondom. Tudják, a mi szövetkezetünk patronálását a környék valameny- nyi üzente elvállalta már egyszer. De az ígéreten kívül eddig még édeskevés konkrét segítséget kaptunk. No, de majd. meglátjuk... A három üzembeli küldött mind ezt elmondta otthon a pártvezetőségi ülésen, majd tudomást szerzett róla az egész gyár, és nap mint nap elhangzott az üzemen belül, hogy meg kell mutatni a Vörösmarty Tsz-nek: a munkások Álljak SZAVUKAT így is történt. Nem sokkal az említett vezetőségi ülés után Nagy Dánielnek, a gyár munkásból lett igazgatójának vezetésével újabb csoport kereste fel a szövetkezetei. Megtudták, hogy ebben a közös gazdaságban a tagság nem nagy reménnyel tekint a gazdasági év elé. Ennek oka pedig az, hogy sok a föld, kevés a munkáskéz. Minden embernek húsz hold földet kellene megművelnie, ami az adott körülményeket figyelembe véve, nem megy. — Csak egy kicsit legyen nagyobb a bizalom irántunk, elnök elvtárs! Mi mindenben segítünk — mondta az igazgató, Másnap megjelentek a szövetkezetben a gyár lakatosai és villanyszerelői, akik munkaidő után kijavították az elromlott kutat, bevezették a vizet az istállóba és villanyt szereltek a szövetkezet központjába. Telt, múlt az idő, kapálni kellett a kukoricát, a cukorrépát: mindent. Anélkül, hogy a szövetkezetből bárki is jelentette volna, hogy lemaradtak a kapálással, a gyárból egyik nap húsz, a másik nap harminc idős és ifjú munkás délután 3-tól amíg csak látni lehetett, a szövetkezetbe indult kapálni. Sikerült is végezni időben a növényápolással. Gyommentes az egész határ, amire a szövetkezeti tagok mellett büszkék a cipőgyári munkások is. Az üzem kollektívája — mint már említettük — állandó segítséÁugusztus 20-ra tervezik a kultúrház-bővítés befejezését Hőcsényben A mőcsényi dolgozók 417 000 forintot fordítana^ községfejlesztési alapból a kultúrház bővítésére. A bővítés során megnagyobbítják a kultúrház termét, s ezenkívül klubhelyiséget és könyvtárat építenek. Az építkezési költséget olcsóbbá teszi a mőcsényiejf társadalmi munkája. A tervek szerint augusztus 20- ra már teljesen készen lesz a kibővített kultúrház. get ígért a szövetkezetnek. Meg is adta. Jó példa erre az említettek mellett az is, ami az elmúlt napokban, a gabonabetakarítás idején történt. Amikor megkezdődött az aratás, csengett a cipőgyári igazgató telefonja. Kurllla József, a Vörösmarty Tsz agronómusa jelentkezett, aki hosszú magyarázkodás után kibökte, hogy segítség kellene az aratáshoz. — Elkéstél, elvtársam, mert a gyárból már el is indultak hozzátok. Egyelőre szétnéznek, aztán majd megyünk — így az igazgató. Mentek is. A HARMINCTAGŰ ÜZEMI MUN KASUKIG AD élén az igazgatóval, a párttitkárral és a személyzeti felelőssel, a szövetkezeti tagokkal együtt rohammunkával összehordta a géppel aratott gabonakévéket. így ment ez mindaddig, amíg tartott az aratás. Az üzem vezetősége még a gyár tehergépkocsiját is a szövetkezet rendelkezésére bocsátotta, hogy előbb végezzenek a gabona behordásával. S hogy jobban menjen a munka, egyszer- másszor jégbehűtött sört is vittek magukkal a munkások, amiből tér mészetesen megkínálták a szövetkezetieket is. így sikerült a nagy mennyiségű gabonát veszteség nél kül betakarítani. S ezt nagyrészt a munkásoknak köszönheti a szövetkezet. Az történt ugyanis, hogy mikor látták a tsz-tagok, hogy milyen lelkesen dolgoznak a cipőgyáriak, ők is megsokszorozott erővel munkálkodtak. Még a félkezű Miklós Vince, az idős sertésgondozó is hordta a gabonakévéket. Az év eleji rossz hangulatot a bizakodás váltotta fel. A szövetkezet gazdaságilag is, politikailag is megszilárdult. „Ezért mi nem tudunk eléggé hálásak lenni a munkásoknak” — mondja Bogos Domokos. — Azt a kétszáz munkanapot, amit eddig segítettünk a szövetkezetnek, nem azért tettük, hogy ezért várjunk valami ellenszolgáltatást. Szó sincs róla. Mi gyáriak, a munkás-paraszt szövetség jegyében vállaltunk védnökséget a szövetkezet felett. S ha már arról van szó, hogy ezt viszonozni akarja a tsz, azt úgy teheti meg, ha az eddiginél jobban gazdálkodik, hoz zájárul a magyar mezőgazdasági termelés fellendítéséhez. Ebből pedig a szövetkezeti parasztoknak is, meg nekünk, munkásoknak is hasznunk lesz — tett pontot a beszélgetés végére Vörös István, az egyik cipőgyári munkás. Dorogi Erzsébet Pintér István—Szabá László V V ' Üi’.ti •?> /•/./, A \-. TITKOS UTAKON (28) Katér Ferenc negyedmagával disszidált Ausztriába, de számára két hét alatt véget ért az ausztriai lágerélet. Nyugat-Németországba indultak. Mind a négyen örültek, hogy beutazást kaptak. A passaui határállomáson beszédet intézett hozzájuk egy magyarul tudó pap, aki élénk színekkel ecsetelte a nyugat-németországi viszonyokat, a kedvező munkalehetőségeket és életfeltételeket. Reményekkel telten lépték át a határt. A bucholzi lágeben helyezték el őket. Hamarosan megjelentek táborukban a gyárosok és más vállalkozók, hogy munkára toborozzák őket. Az első ajánlatokat nem fogadták el, mert segédmunkásnak akarták alkalmazni őket, két márka órabérért, holott Katér Ferencnek például villanyszerelői szakképesítése volt. Gondolta, lesz kedvezőbb munka- lehetőség is. Egyhamar be kellett látnia, hogy nincs túlságosan nagy különbség a különböző ajánlatok között. Ezért néhány nap múlva elszegődött Vendorfba egy lemezmegmunkáló gyárba segédmunkásnak. Tizenketten kerültek oda magyarok. Először munkás- szállásra vitték őket, ahol elég tűr hető elhelyezést kaptak. Közölték velük, hogy az étkezés és a lakás árát keresetükből le fogják vonni. Ez ellen nem is tettek semmi különösebb ellenvetést, természetesnek vélték. De már az első este meglepődtek, amikor az étkezésre került sor. Főtt burgonyát kaptak zöldséggel keverve. Ez a fehér, pépszerű étel egyáltalán nem ízlett nekik, s bizony vacsora után kopogott szemük az éhségtől. Egymást biztatták, hogy lesz ez másként is. Másnap megkezdték a munkát. A gyárban kaptak egy vá szón munkaruhát, amelynek az árát — ha jól emlékszem, 17 márkát — később levonták a fizetésükből. Katér egész nap söpröge- tett, lemezeket cipelt. Nem nagyon tetszett neki ez a munka, de mint mondta, bízott benne, hogy nem tart sokáig, s majd szakmájának megfelelő beosztást kap. Persze, az ellátás továbbra sem változott. Reggelire papírvékonyságú szalámiszeletet kaptak egy darab margarinnal, hozzá egy csésze feketekávét, cukor nélkül. Csodálkoztak és kérdezgették, hogy hol van a kakaó, a csokoládé, a szardínia, a narancs, amit ígértek. Egyre gyak- raban emlegették a jó magyar füstölt kolbászt, a szalonnát, a paprikás burgonyát. Egyformán, unalmasan teltek a napjaik. A vasárnapok csak any- nyiban különböztek a hétköznapoktól, hogy nem kellett dolgozni, s reggelire az ízetlen szalámi és margarin helyett gyümölcsízt kaptak. Fizetésüket az utolsó pfennigig az élelem kiegészítésére költötték, mert nagyon ráuntak a mindennapos zöldséges burgo- nyapépre. A legjobb kolbász, amelyből egy 8—10 dekás darab egy márkába került, meg sem közelíti a legolcsóbb magyar kolbászt. Mégis ezt vették, mert bármilyen ízetlen is volt, viszonylag ez emlékeztette őket a legjobban a magyar kosztra. Aztán elszámolták keresetüket. Hetvennégy ledolgozott munkaórára — a lakbér, az étkezés, a nyugdíjalap, a betegségi biztosítás, a kereseti adó, a 40'márka előleg, valamint a munkaruha árának levonása után — 10 márka és néhány pfenniget kaptak kézhez. Este, amikor a szállásra visszatértek, és találkoztak a többiekkel, már erősen érezhető volt közöttük a kiábrándultság. Olyan is volt köztük, aki csupán 90 pfenniget kapott kézhez. Ekkor vetődött fel bennük először a visszatérés gondolata. De akármennyire kapacitáltak, nem sikerült nekik. Jól működik a* amerikai kémszolgálat. — Katéréket Münchenbe hozták, hozzám. Amikor Katér és társai elmondták viszontagságaikat, másnapra megbeszéltünk egy találkozót. Én be akartam őket szervezni és kémiskolára akartam küldeni. Bár nem vetettem fel ezt a lehetőséget előttük, de gondoltam, sikerülni fog.-— Másnap azonban hiába vártam őket, nem jöttek. Harmadnap sem. Kezdtem utánanézni, hol
