Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-29 / 176. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1959. július 29. Három furcsa lakásügyről Munkások és vezetők a feliéi* asztal mellett A fehér asztalon vörös bor csillog a széles szájú korsókban, ízletes szendvicsek kínáltatják magukat. A hűs szobában az asztalok körül Szék szárd legjobb munkásai ülnek, és itt vannak a megye vezetői: Daradics Ferenc elvtárs, a pártbizottság titkára, dr. Tuska Pál elvtárs tanácselnök, Vigh Dezső elvtárs elnökhelyettes, és magasállású tisztviselők... A munkáról, a kongresszusi versenyről érdeklődnek a vezetők... S ez kedvelt téma, mert a gyárakban, vállalatoknál, most tart a verseny dandárja. — Maguknál bajok vannak a minőséggel — mondja Tuska elvtárs Kiss József asztalosnak — úgy hallottam, motorkerékpáros ment a szállítmány után, hogy a szekrénylábakat felszegezze. Mi ennek az oka? — Tudja elnök elvtárs, a szál lításkor mennek tönkre... — És akkor nem, amikor készítik? — szól közbe Tuska elvtárs. E BE TI Kellemetlen Hosszú idő óta nem működik a Vízcsap a Bonyhádi Cipőgyár legényszállásán. A környékbeli házakban mindenütt van víz, tehát nem a vízellátással van a baj, hanem pontosan itt a legényszállá- són romlott el a vízvezeték. Nem .lenne nagy munka megjavítani, s most, hogy a szállás lakói szabadságon vannak, itt az alkalom. Mi a véleménye a gyár vezetőségének, ugye, mire visszajönnek szabadságukról a szállás lakói, kijavított, működő vízcsap várja őket? Majdnem minden cukrászdában van egy tábla, amelynek felirata: »Mai fagylaltkülönlegességeink«. A felirat alatt aztán sorakoznak a különlegességek neveinek helyei. Csak a helyei, mert a »mai fagylaltkülönlegesség« rendszerint mindössze egy, mondjunk vanília, esetleg citrom. Kettő nagyon ritkán, három úgyszólván sohasem. És különben is mennyiben különlegesség a vanília? Már gyerekkorunkban is megszokott, sőt egyhangú volt. Ha már ott a tábla, nem lehetne több fagylaltot is kiírni rá? Persze, ahhoz mindenekelőtt az szükségéltetne, hogy több fajtát gyártsanak. S köztük nem lehetne néhány valóban különlegesség is? lehetnek. S ekkor megtudtam, hogy valakik lecsaptak rájuk, és ismeretlen helyre hurcolták őket. Izgatott a dolog, ki húzta keresztül a számításaimat. Rövidesen megtudtam, hogy ugyanaz a cég, akiknek én is dolgoztam. A CIC rövid úton az Egyesült Államokba vitte a négy magyart. Kollé- nyitől úgy hallottam, hogy valami iskolára, amelyet már nem a CIC tart fenn, hanem az FBI. Nem tudom, miért gondolták éppen erről a négy magyarról, hogy majd hasznos emberei lesznek az FBI- nek. Mindenesetre többet nem találkoztam velük. A beszélgetés lassan véget ért. Visnyey, a nyugati nagy úr, emberek sorsának irányítója a vezető ügynök, maga elé mered... Mennyi minden fér el egy emberi koponyában, az érzelmek és gondolatok milyen szélsősége... AZ AMERIKAI POLIP E sorok írója is nagy érdeklődéssel hallgatta azt a férfit, aki tizenegy évi távoliét után jött vissza az Egyesült Államokból. Amit ő mondott, amit ő mesélt, az nem hasonlít az előbbi fejezetekhez — nem kémtörténet. És mégis kémekről szól. Kémekről, a kémek és titkosrendőrök hadáról, akik az Amerikai Egyesült Államokban kémkednek saját népük — Hát igen, ott is lehet valami baj, állapítja meg az asztalos is, és próbálják megfejteni a hiba okát, Kiss elvtárs elmeséli a munka technológiáját. Tuska elvtárs, meg mint az ügyhöz alaposan értő — asztalos szakmája van — elmondja véleményét. A munkás a jótanácsokat megfogadja és megígé ri, hogy tesznek volamit, hogy ne jusson legközelebb a tanácselnök tudomására a hibás bútor híre. — Ez derültséget vált ki a jelenlevőkből, és a munkás sietve teszi hozzá, hogy nem titkolják el a hibát, hanem azt meg akarják szüntetni. A z asztal végén fiatalem- bér ül, Héjjus János, a Vasipari Vállalat asztalosa. Vigh elvtársnak meséli, hogy kongresszusi felajánlásukat 15 nappal előbb szeretnék teljesíteni. — Két ügyes szerkezetet készítettünk — mondja — a vasablakok készítésének gyorsítására, és több mint két hetes előnyt szereztünk. Kérdéseink SzeksZárdon a régi megyeháza kertjét állítólag azért nem nyitják ki és bocsátják a ráérő emberek rendelkezésére, mert szégyenük, hogy milyen elhanyagolt. Szerény becslésünk szerint két ember egynapi munkájával rendet lehetne teremteni és egyszeriben két parkja is lenne városunknak. Arról nem is szólva, hogy a nagyon szép épületet is jobban megtekinthetnék az érdeklődők. Kérdésünk: mikor hozzák rendbe és adják át a köznek a régi megyeháza kertjét? Teljes motorkerékpárt, kerékpárt, varrógépet minden további nélkül lehet kapni a szekszárdi műszaki boltban. De próbáljon valaki valamiféle apróbb, pár forintos, de a motorhoz nélkülözhetetlen alkatrészt vásárolni. Nagyon sok árucikk »sajnos, nem kapható, kérem«, »már hónapok óta nincs, kérem«. Ha a motor- kerékpáromnak eltörik az ülés- rúgója, ezek szerint kénytelen vagyok egy új motorkerékpárt vásárolni? Nem lenne ez túlságosan is drága? Mi a véleménye erről — nem a bolt dolgozóinak, mert azok azt árusítanak, amijük van —, hanem a Népbolt Vállalatnak? után. Elbeszélése hűen mutatja meg azokat a szálakat, amelyek behálózzák egész Nyugat-Európát, s amelyek egy csomóba futnak össze az Egyesült Államokban. Emberünk odakint belső embernek számított és jól megismerte a hírhedt titkos rendőrség, az FBI, a különböző kémiskolák, kémszervezetek életét. Szavai megrajzolják azt a hatalmas szervezetet, amely az USA-ban a munkások között a tőkések számára gyűjt adatokat, híreket, hogy a tőkés rendszert erősíthesse. Hallgassuk csak... A továbbiakban ő beszél... — A magánnyomozással kezdtem, ez egyik legjellemzőbb vonása az amerikai életnek. Ha valaki 1945 előtt Magyarországon magánnyomozásról hallott, akkor maga elé képzelte dr. Jandát, rövid angol pipával a szájában, amint éppen egy házasságtörő feleség után koslat. Az Egyesült Államokban a magánnyomozás szervezetét is politikai céloknak rendelték alá. Több ezer magán- nyomozó iroda működik. A legnagyobb, amelyeket megismertem: a „Railwayd and Inspection Company”, a „Pinkerton’s National Detective Agency”, a „National Corporation Service”, a „Corporation^ Auxiliary Company”, a „William G. Bunrs International — Ez nagyon jó dolog, de benyújtották-e újításnak? — Még nem, majd ha megleszünk a tervvel — válaszol Vigh elvtársnak a lakatos. Daradics elvtárs az asszonyokkal társalog a női munkáról, a nők munkájának megkönnyítéséről. Vitapartnerei Gaál Mártonná és Szegedi Istvánná kiváló dolgozók. Daradics elvtárs hasznos tanácsokkal látja el az asszonyokat, az otthoni és a gyári munka köny nyebb elvégzésével kapcsolatban. A kőművesek egymás mellett ülnek, ök panaszkodnak: — Olyan rossz téglát kaptunk Csa tárról —• mondja Resch Ferenc —, hogy azzal nem lehet építeni, pedig december 15-re tető alá akarjuk hozni a 27 lakásos bérházat... — Itt vannak a téglagyártól, kérdezzük meg őket! — mondja Tuska elvtárs. Csalla Ferenc téglagyári munkás azután elmondja, hogy az ősszel a bánya megcsúszott és most annyira mészköves az agyag, hogy abból jó téglát nem lehet készíteni... Aztán abban egyeznek meg, hogy a megyei vezetők intézkednek, hogy legyen jó téglájuk a kőműveseknek, állni tud ják szavukat. p omsár Ferenc hentes a vágóhídon dolgozik, ö kerül ezután a keresztkérdések tüzébe, a munkásom kérdik tőle: »Miért nem adnak több választékban; nagyobb mennyiség ben töltelékárut...« Nincs raktárunk, nem tudjuk hűteni az árut — válaszol, amikor közbe szól Tuska elvtárs: — És ha vidékre is adnánk ki vágási engedélyt? — A munkás elhallgat, mert azt mégsem szeretnék, ha kevesebb lenne a munkájuk, és megígéri, hogy van egy elképzelése a hűtőhelyiség jobb kihasználására, majd annak megvalósítását javasolja a vágóhíd vezetőinek... A kora esti órákba hajlik a hasznos beszélgetés. A munkások és vezető^ együtt beszé- liu. a munka gondjait, örömeit, a további feladatokat. És amikor búcsúzkodásra kerül a sor a megyei vezetők azzal bocsátják el a munkásokat, hogy viszontlátásra egy félév múltán, amikor újabb sikereket ünnepelnek majd a gyárakban, ami kor befejezik a kongresszusi versenyt... (PÁLKO V ÁCSI Detective Agency”. Az ügynökségek nagy része New Yorkban székel. Mind fényűző helyiségekben rendezkedtek be. Az irodák gyakorta a nagy konszernek épületében vannak, például a Corpo- ration’s Auxiliary a General Motors broadwayi épületében működik. Ez is éles fényt vet a magán- nyomozó irodák és a tőkések szoros kapcsolatára. Én akkor kerültem velük először szorosabb kapcsolatba, amikor a háború befejezése utón kiszöktem Nyugatra és kivittek az Egyesült Államokba. Mint volt katonatiszt Frankfurtba mentem, amely akkor egyik gyülekező helye volt a horthysta tiszteknek. Itt találkoztam össze egyik volt parancsnokommal, Martsa Sándor ezredessel, aki már akkor gyűjtötte régi embereit, hogy Magyarország ellen alkalom adtán kellő egységeket képezzen ki. Marisáról régen tudtam, hogy elszántan gyűlöli a szovjeteket, a kommunistákat. Egy alkalommal magához rendelt. Hosszas beszélgetés utón így összegezte véleményét: az USA szembe fog kerülni a Szovjetunióval, s akkor nekünk minden erőnket, tudásunkat be kell dobni. Marisának az volt a véleménye rólam, hogy én, mint kémfőnök. Manapság az eddigieknél is sokkal több szó esi\. Szekszár. dón a lakáskérdésről. Talán az is oka, hogy most hallatlan nagy mértékben fellendült az építkezés, állami beruházásból is. magánerőből is, s immáron társadalmi munkával is. Ennek a fényében aztán a lakásokkal való visszaélések annál élesebben mutatkozna]t meg, annál visszataszítóbbak; amíg egyiu oldalam vannak azok az emberek, akik lelkesen vállalják szabadidejükben a munkát olyan épületeken, amelyekben talán még nem is ök kapnak lakást, addig fura uzsorákról is hall az ember. Három érdekes eset felsorolása talán nem lesz érdektelen■ Nevek és pontos címek nélkül — amennyiben a lakáshivatal tudni óhajtja a pontos adatokat, úgy a szerkesztőség azokkal is szolgálhat. • A Honvéd utca egyik házában laknak K.-ék. A ház egyébként az ö tulajdonuk. Még valamikor 1946-ban lakó költözött a házba, hiszen akkor a tulajdonosok közül csak egy idős asszony lakott ott s nem volt szüksége valamennyi helyiségre. A lakó elfoglalt két szobát, egy konyhát, a szükséges mellékhelyiségekkel együtt. De használja a kis kertet is. Időközben K.-né unokája férj- hezment s egyszeriben hárman szoronkodtak a háromszor kétméteres szobában. Ezelőtt nem egészen egy évvel megszületett a dédunoka, a család létszáma négyre szaporodott, a lakóhelyi ség (szándékosan nem mondok szobát) azonban még mindig hó. romszor kétméteres maradt. A lakó. bár egyízben már felajánlottak neki másik lakást, semmit nem fogad el, a kerten sem hajlandó osztozni, s egyáltalán szót sem hajlandó váltani a lakáskérdésről. Azt hisszük a városi lakáshivatalnak kellene határozoiPedagógusaink az elmúlt oktatási évben sok. helyen szerveztek esti iskolákat a felnőttek ré- szere. Alapismereti, analfabéta- tanfolyam Szedresen volt, kizárólag cigányok részére, mivel csak köztük lehet találni írni- olvasni nem tudó embereket. A I jelentkezettek 88 százaléka rendkitűnően megállnám a helyemet, hogy nekem nem Európában van a helyem, hanem egyelőre az Egyesült Államokban, ahol azután a legkülönbözőbb iskolákon kiképeznek majd és hírszerzésre és más, igen hasznos tudnivalókra, amelyeket gondjuk lesz felhasználtatni velem. Egy amerikai tábornok — akinek a nevét sohasem fogom megtudni — ajánlására ki is vittek az Egyesült Államokba. Ott először egy üzemben dolgoztam. Ki akartak próbálni, milyen ember vagyok én. Két évig figyeltek, s csak aztán vittek iskolára, öt évig képeztek, tanítottak és ezalatt az öt esztendő alatt módomban ,volt megismerni az egész Egyesült Államok berendezését, különösen pedig hírszerző szervezetét és belső, rendőri rendszerét. Nos, amikor az üzemben, egy New York-i gépgyárban dolgoztam — akkor kerültem először kapcsolaton a „magánnyomozókkal”. Figyeltek. Mégpedig hivatalból, állami megbízásra. Ugyanis az FBI — amint ezt később látni fogják — a magánnyomozó irodákat is felhasználja arra, hogy politikai értesüléseket, adatokat, híreket szerezzen munkásokról, vagy azokról, akikkel nekik később dolguk lesz. (Folytatjuk.) tabban és céltudatosabban hozzányúlnia az ügyhöz. * Ugyancsak a Honvéd utcában van egy ház. Benne él egyetlen tulajdonosa, azonban nem egyedül. Nem egyedül, mert az egyik szobát bérbeadta egy házaspárnak havi háromszázért, a konyhában egy férfi lakik havi százötvenért, a másik szobában pedig az öregasszony háztulajdonos, egy férfi és egy lány. A férfi és a lány havi százötvenet fizet. A rendelet lehet hogy módot ad erre, azonban helyeselni nem lehet, biztos, hogy a hivatalos szervek se helyeslik. Mi mindenesetre tudomásukra hoz zuk. * Az Alkotmány utcában is van egy háztulajdonos. Két szoba, konyhás lakásában él egyedül. A házban ezenkívül van még egy szoba és még egy konyha. Ebben egy házaspár lakik jelenleg. A házaspár azonban házat épít, így az általuk lakott két helyiség rövidesen felszabadul. A házigazda már elhatározta, hogy azok elköltözése után nem fogja senkinek se bérbeadni a lakást, ha nem egyedül lakja majd mind az öt helyiséget. Arra a rendelet módot ad a házigazdának, hogy egyedül rendelkezzék háza fölött. Lehet, arra is módot ad, hogy B. ne adja bérbe jelenlegi lakéi elköltözése után fölös helyiségeit. Azonban rendelet ide, ren delet oda, helyeselni nem lehet. S biztosan van mód arra is — — hiszen rendeleteink alaposak és körültekintőek —, hogy az ilyesmit meg lehessen akadályozni. Nem akarunk ünneprontók lenni abban a nagy lelkesedésben, amely most a lakásépítkezéseket kíséri. Csupán azért említjük a három példát, hogy azért az ilyesmiről se terelődjék el figyelmünk, s éberségünk ne csökkenjen. P. Gy. szeresen járt oktatásra. A foglalkozásokat az iskola igazgatója a helyszínen, a cigánytelepen tartotta meg, mivel a résztvevők nem szívesen jártak be esténkint a községi iskolába. A felnőttek tanulása jó hatással volt az általános iskolás cigánygyerekekre is, szorgalmasabban jártak az iskolába, mint korábban. Az alapismereti tanfolyamon kívül számos helyen működött még öthónapos és tízhónapos esti tanfolyam. Többek között Tevelen, Faddon, Németkéren, Pakson, Medina-Szőlőhegyen, Dombóváron; levelező tánfolyamot Szekszárdon és Dombóváron szer veztek. A padagógusok áldozatkész munkával szerveztél,- meg a tanfolyamokat és a foglalkozások le vezetése is komoly munkát rótt rájuk. A háromszáz hallgató közül ütvén morzsolódott le, hagyta abba a tanfolyamot anélkül, hogy vizsgázott volna. Ennek egyrészt az az oka, hogy közülük többen munkahelyet változtattak, de bizonyára olyanok is voltak, akik látva a nehézségeket megtorpantak, a követelmények láttán visszaléptek. A sikeresen vizsgázottak száma igen nagy. Ez az mutatja, hogy a hallgatók többsége komolyan felkészült, tanult. összefoglalva: hasznos, eredmé nyes volt megyénkben a felnőtt- oktatás. Szegedi László Eredményes volt megyénkben a felnőtt oktatás
