Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-28 / 175. szám

1959, július 28. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 KOMMENTÁR * lij épületek, új emberek Ha olvassák lapunkat, meg­figyelhetik, hogy elég gyakran adunk hírt különféle avatás­ról. Az egyik helyen új isko­lát avattak, a más% helyen — mit részletezzem — egyéb köz­érdekű létesítményt. Tessék el­menni akármelyik községbe, úgyszólván mindenütt elké­szült az idén valamilyen köz­célú dolog, vagy éppen ké­szülőiéiben van. Nem részletezem most min­dennek a hasznos következmé­nyét sem — mindenki tudja, hogy egy olyan kis községnek mit jelent a modern isnola, ahol a múlt örökségeként ki­csit sem megnyugtató körül­mények között tanítottak. Most inkább az építés lehetőségeiről akarok szólni. Az építéshez mindenekelőtt pénz kell, méghozzá nem is ke­vés. A fácánkerti új, modem négy tantermes iskola építése például 1 800 000 forintba ke­rült s ugyanennyibe az ireg- szemcsei iskolái építése is. így kimondva nem tűnij^ olyan túl nagy összegnek ez, de ha pél­dául kiszámítjuk, hogy mennyi közfogyasztású cikket, kenye­ret, cukrot stb. kaphatnánk ér­te, »kézzelfoghatóbb« az ösz- szeg nagysága. . Ezeket a nagy költségeket az állam fedezi. Az tehát, hogy ilyen nagy építkezések vannak megyeszerte, mindenekelőtt ál­lamunknak köszönhető. Ha ősz szehasonlítjuk a múlttal, azt kell mondanunk, hogy a múlt­ban évtizedek alatt sem fordí­tott a burzsoá állam annyit ilyen közérdekű célokra, mint most a néphatalom egy-két év alatt. Az építkezéseknél az állam nagy erőfeszítései mellett ott találhatunk egy másik nagy erőt is: a lakosság összefogá­sát. Az állam és a lakosság sze repe minden esetben párosul, s így a lehető legnagyobb erő­vel folynak az építkezések. Közérdekű létesítményekről van szó s természetes dolog, hogy ezt a lakosság szívügyé­nek tekinti. De a közérdek mellett adva van egy másik elő feltétel is, ami ugyancsak kap­csolatos államunkkal. Ez a jö­vőbe vetett hit, a bizalom, amely a megrajzolt, szocialista jövőnkön alapszik. Ez az em­bereknek erőt ad, lelkesíti őket, hogy erejükhöz mérten minél nagyobb segítséget adja­nak újabb közérdekű létesítmé­nyekhez. így aztán egyes köz­ségekben szinte hihetetlen nagy feladatokat tudnak megolda­ni jórészt társadalmi munká­val. A társadalmi munka egjy igen szép, nemes cselekedet. »Közérdekű ügyben« történik és egyben összefogásra neveli az embereket egy olyan közös cél érdekében, amelyben min­den egyén érdeke képviselve van. így aztán mi sem termé­szetesebb, mint, hogy olyan köz szellem van kialakulóban, amelyben dicsőség a közért dől gozni és megvetik, aki esetleg igyekezne kivonni magát az önkéntes közmunkából. örvendetes jelenség ez, hi­szen ennek nyomán fokozott mértékben épül, szépül az or- szag, a környezet, amelyben lakunk, az emberekben pedig magasabbrendű, nemes tulaj­donságok alakulna];, ki, az »én« helyett előtérbe kerül a »mi«, amely valamennyiünknek hasz­nos. A pártélet elmúlt heti hírei A Tamási Vörös Szikra Tsz MSZMP-szervezetében a munka- fegyelem megjavításáról ta­nácskoztak. A tsz kommunistái arra tettek Ígéretet, hogy a munkák elvégzésében példát mu tatnak. A példamutatásnak már van is foganatja: a tsz tagjai az elmúlt hét minden napján tel­jes számban vettek részt a mun- I kában. A gyulaji Uj Barázda Tsz pártszervezetében az elmúlt hé­ten rendkívüli vezetőségi ülést tartottak, ahol fegyelmi ügyet tárgyaltak. A budapesti Kábelgyárból, amely a németkéri tsz-eket pat­ronálja, pártszervezés céljából helyileg adtak segítséget üzemi munkások. munka menetét. Foglalkoztak az őszi pártoktatás kérdésével is. A taggyűlésen kiegészítették a pártvezetőséget. * Sárszentlőrinc termelőszövet­kezeti községet a budapesti Pa­mutfonógyár patronálja. Az üzem dolgozói augusztus 20-án munkás-paraszt találkozó kere­tében együtt ünnepelnek a fa­lusiakkal. * Az MSZMP Gyönki Járási Végrehajtó Bizottsága a hőgyé- szi pártszervezet munkáját tár­gyalta meg. Megvizsgálták a községi pártszervezet és a ta­nács kapcsolatát, majd a KISZ munkájának értékelésével fog­lalkoztak. Munkaterv a termelés segítésére Azt mondják a legtöbb üzem­ben ezekben a napokban a veze­tők és a munkások: „Megtettünk mindent, hogy sikerre vi­gyük a kongresszusi versenyt.” S a szavak bizonyítására a terme­lés emelkedését, az önköltség csökkentését mutató táblázatokat tárják az érdeklődő elé. Legutóbb a Szakszervezetek Megyei Taná­csánál volt egy értekezlet, ami­kor is értékelték a háromhóna­pos kongresszusi versenyt. S itt tudtuk meg azt is, hogy a Tolnai Textilgyárban a szakszervezeti és a gazdasá­gi vezetők nem igen dicse­kedhetnek termelési eredmé­nyeikkel. Az első és a második negyedévi tervek teljesítésével is adósak maradtak. A kongresszusi verseny hez a gyár dolgozói még a tavasz szál csatlakoztak, azonban több objektív tény akadályozta őket abban, hogy vállalásaikat meg­valósítsák. Éppen ezért a kong- reszusi verseny nem vált a terv­feladatok segítőjévé. A napokban a textilgyár csak­nem minden dolgozója részt vett azokon az elvtársi beszélgetése­ken amikoris a pártszervezet és a szakszervezet aktivistái keres­ték fel őket s megbeszélték ho­gyan, s mit kell tenni a termelés javítása érdekében. Végezetül azután a vezetőség ült össze, hogy a teendőket összesítse, határozatot hoz­zon a termelés megjavítására. A gyár szakszervezeti bizott­sága is kibővített ülésen foglal­kozott a kérdéssel és a harmadik negyedéves munkaterv kidolgozá­sakor fő helyre a termelés segíté­sét célzó intézkedéseket állította. A részletes feladatterv meg­szabja, hogy az üta. egyes tag­jai, mit kötelesek végrehajtani a programból, hogy az apró intézkedések meg­valósulása végeredményben a ter­melés emelkedését segítse elő. A szakszervezet programja három fő kérdést jelöl meg. Nevezete­sen: a kongresszusi verseny válla­lás teljesítése; az üzemi dolgozók élet- és műnk .körülményének megjavítása; a párt kulturális programjának végrehajtása. E három fő szempont az alapja a munkaterv részletezésének is. A termelési bizottság megalakí tását határozták el: A munkaversenyt dekádon­ként és havonként rendszere sen értékelik és az élenjáró* I kát népszerűsítik. Horváth Józsefnét, az üb, egyik tagját bízták meg, hogy a rossz minőséget gyártó szövők és csévelők részére tapasztalatcserét szervezzenek a kiváló dolgozók és műszakiak bevonásával, ha­vonta legalább egy alkalommal: A bérbizottság azt a feladatot kapta, hogy ellenőrizze az átlag­bérek alakulását, rendszeresen tá­jékoztassa a dolgozókat a bére­zési formáról. A társadalmi tanács a mun- ' kavédelmi bizottsággal cgyüt- t tesen rendszeresen ellenőrzi < a betegeket, csökkent munka- . képességűek foglalkoztatását, a fiatalok kéthavonként orvosi vizsgálaton való megjelenését, stb. E néhány kiragadott példa a munkatervből, azt példázza, hogy a szakszervezet hosszas huzavona után végre betölti azt a felada­tát is, hogy segíti a termelési feladatok végrehajtását amellett, hogy ! a dolgozók ügyeivel, védel- ' mével foglalkozik. Minden valószínűség szerint, ha a munkatervben foglaltakat a textilgyári szakszervezeti bizott­ság megvalósítja, akkor elősegí­ti a termelés fellendülését is, faiiűjsag M anapság ritkán láthatunk olyan faliújság-táblát, mint amilyen a Gerjeni Állami Gazdaság MSZMP-szervezeté­nek faliújsága. Mi az, ami feltűnő ezen a faliújság-táblán? Elsősorban 'az, hogy nem évekkel, hónapokkal ezelőtt írt, idejétmúlta cikkeket olvas­hatunk, másodsorban pedig nem kiollózott újságcikkeket, terjengősen és cikornyásan megírt általánosságokat ad hí­rül. A Gerjeni Állami Gazda­ság MSZMP-szervezetének fali újságja a dolgozók számára ér­dekes híreket tartalmaz, ennél, fogva szívesen olvassák azok, akiknek íródott. Nagy Lajos elvtárs. az állami gazdaság törzsállattenyésztője szerkeszti a faliújságot, párt) megbízatásként, nagy körülte­kintéssel, sok ötlettel. A fali­újság-cikkek a gazdaság helyi problémáival, ügyeivel foglal­koznak, és szerkesztésében részt vesznek a gazdaság veze­tői és dolgozói. A »Szabadságot Manolisz Gle zosz elvtársnak« című cikkben a szerző azt adja a dolgozók tu­domására, hogy a görög kor­mány milyen drasztikus esz­közökkel tiporja sárba a sza­badságjogokat. »Nemzetközi til takozómozgalom indult el a per befogott görög hazafiak éleié­nek megmentéséért. Mi, a Ger­jeni állami Gazdaság dolgozói is csatlakozunk ehhez a moz­galomhoz« — írják, A z aratási munkák sike­^ res befejezéséért folyó versenyről »Az aratás hősei« címmel Porubszky Dezső elv­társ, az állami gazdaság igaz­gatója írt cikket. Magó Jenőné pedig a takarékossági mozga­lom eredményeit méltatja. Az agronómus a lucerna betakarí­tására mozgósít, egy másik cikkíró a szocialista tulajdon védelméről ír, cl, konkrét for­mában, névreszólóan bírálja az olyan dolgozókat, akik Csáky- szalmájaként bánnak szocialis­ta tulajdonnal. Á gazdaságban rendszeresí­tették az éjszakai ügy eletet, ez­zel kapcsolatban is van egy cikk, amely a sorrendi, beosz­tást ismerteti az illetékesek­a a a kel. A faliújság-tábláról nem hiányzik a karikatúra sem. A szerkesztő bizottság ügyeskezű rajzolója a szatíra fegyverét felhasználva nevel. A gazdaság a tejtermelés emelése céljából káposztát vásárolt fel, amely­ből az egyik dolgozó esténként hazavitt egy-egy zsákkal. A ka­rikatúrát erről a dolgozóról raj zolták meg igen ötletesen, rí zeniekben, munkahelye» ken gyakran látunk el­árvult, gazdátlan faliújság-táb­lákat, régi, idejétmúlt, elfakult írásokkal. Amikor ezt szóvá- tesszük, azt a választ kapjuk: »Felesleges a faliújság, nincs rá szükség«. Ez nem ,igaz, és nem is lehet ezzel az állítás­sal egyetérteni, mert rácáfol maga az élet, helyesebben a Gerjeni Állami Gazdaság MSZMP-szervezetének faliúj­ságja. Hasznos, mért agitál, cse lekvésre buzdít, szélesíti a dol­gozók politikai látókörét, le­leplezi a hibákat, bemutatja a gazdaság életét és foglalkozik a dolgozók ügyes-bajos dolgaival. POZSONYIMÉ Pintér István—Szabó László mm UTAKON (27) Igfgggf Öcsényben párttaggyűlést tar­tottak, a taggyűlésen a pártve­zetőség beszámolt a végzett munkáról s ugyanakkor a tag­ság is elmondta, hogyan telje­sítették a pártmegbizatásokat. Megvitatták a község lakossá­gának politikai hangulatát, s a további politikai felvilágosító Csalódott böríönigazgaió Az oslói börtönigazgatóság na­gyon haragos, mert az egyik rab kihasználta bizalmát és megingat­ta a rabok becsületességébe vetett hitét. A férfi ugyanis _ bejelentette, hogy nagyon szeretné megnézni az egyik érdekesnek ígérkező lab­darúgó-mérkőzést. A börtön ve­zetői arra az álláspontra helyez­kedtek, hogy a rab is ember, s ha ennyire szpretné megnézni a mér­kőzést, — hát miárt is ne?! Csak arra kérték, ígérje meg, hogy a mérkőzés befejeztével illedelme­sen visszatér a rácsok mögé. A szabadon engedett rabnak azonban eszébe sem jutott, hogy betartsa az ígéretét, a börtön igaz­gatója pedig azon elmélkedik, hogy ezek után kiben is lehet megbízni?! Kellényi 1956 nyarán hivatalo­san közölte vele, hogy Gehlen már minden előkészületet meg­tett a különleges fegyveres csa­patok felkészítésére, amelyek rö videsen elindulnak Magyarország ra. Visnyeyt ténykedése Mün­chenhez kötötte. Emberei a ma­gyar határon, illetve Magyaror­szágon tartózkodtak, amikor ok­tóber 24-én ő is utasítást kapott Gehlen tábornoktól, hogy azon­nal utazzék az osztrák határra. Feladata az volt: embereivel együtt, beszélje rá az Ausztriába érkező, magyarokat, hogy azok térjenek vissza Magyarországra. »El kell érni, hogy minden ma­gyar visszamenjen és álljon be a fegyveres szabadságharcosok, so­rába« — hangzott a fontos uta­sítás. Visnyey meg is érkezett az egyik kis osztrák határmenti fa. luba, ahová Kollényi is befu­tott. Közösen irányították azo kát a különleges csoportokat, amelyeknek Magyarországra kel lett menniök. Átirányíották azt az ötven főből álló, korábban disszidált csoportot is, amely október 28-áról 29-re virradó éj­jel Hegyeshalomnál, teljes fegy­verzetben Budapestre indult. Amikor az ellenforradalom lát ta, hogy minden reménye elve­szett, Visnyey azt a megbízást kapta főnökeitől, hogy azonnal induljon el Magyarországra és szervezze tovább áz rl!e'állást. »Fremdenpass« ú leve'év 1, ame­lyet az állampolgárság nélküli személyek kaptak, mint újság­író minden további nélkül Ma­gyarországra jutott. Két napra utasításokért Bécsbe utazott, ott közölték vele, hogy útlevelét hi­vatalosan ne használja többé Ma gyarországon, mert nagyon fi­gyelik az ilyen személyeket. Te­hát illegálisan kejl visszatérni, hamis okmányokkal felszerelve. Igy indult el... S amikor a ha­táron átcsúszott, a határőröd kar jaiba szaladt... Most itt ülünk, hallgatjuk en­nek a minden hájjal megkent, középkorú embernek a szavait. Úgy állítja be magát, mintha megtért bűnös lenne. Bűnösnek bűnös, de megtörtnek aligha. Most őszinte, ez látszik a szavai­ból. Érzi, hogy ezzel könnyít ma gán, a helyzetén. És beszél... — A nyugati kémszervezetek­nek komoly szerepük volt a ma­gyarországi események szervezé­sében. A vezető szerepet ebben a CIC, az amerikai kémszervezel játszotta, de tevékenyen közremű küdött az Angol Intelligence Ser­vice, s ugyanúgy a Gehlen-szer- vezet is. A nyugati kémszerveza'- tek a magyar fasiszta emigráns- sv.ervezelekkel szorosan együtt­működnek; Az úgy$eve^M$ Mű­gyár Harcosok Szövetsége —, amelynek Juszty Emil, volt Horthy-tábornok a vezetője — a CIC ügynöksége. Tudomásom van róla, hogy ez az ügynökség az októberi események idején szintén rohamzászlóaljat szerve­zett és dobott át Magyarországra. Tudok arról is, hogv a »Keresz­teshadjárat a Szabadságért« el« nevezésű szervezet — amelynek vezetője Clay amerikai tábornok és Zacharias amerikai tenger­nagy — irányította a Magyaror­szág elleni léggömb-hadjáratot, amelynek során izgató röpcédulá­kat, fényképező- és felderítő be­rendezéseket juttattak az ország­ba. Egyébként ez a szervezet a volt magyarországi SS eket októ­ber 20-a körül a traunsteini • ki­képző táborba gyűjtötte és októ­ber 25-én és 26-án Magyarország, ra dobta át. Visnyey most már epizódokat mesél. Epizódokat, amelyek kint történtek meg. Igyekszik a legtel­jesebb őszinteségben feltüntetni. — Egy alkalommal behoztak hozzám egy 28 éves fiatalembert. Kotrán Györgynek hívták. Kotrán György hitt a híreszte­léseknek, amelyeket a Szabad Európa és az Amerika Hangja su ^áraztak Magyarország felé. Ok-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents