Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-28 / 175. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1959. július 28.

Látogatás a magyar perzsa készítőinél

a paksi Háziipari Szövetkezetben

Próbahalászat a bogyiszlói holt-Dunán

Egy négyzetméterben százezer kötés — ez a magyar perzsaszőnyeg. Fürge ujjak kötik, vágják a sokszínű fonalat, a szőnyeg- szövő állványokon, míg hosszú napok munkája nyomán kirajzolódik a meseszép mintákból álló magyar perzsa, a Paksi Háziipari Szövetkezetben.

Egy kis beszélgetés Kiss István elvtárssal, a szövetkezet vezetőjével és megtudom, hogy ez az egyik legfontosabb termékük, s ebből a termelést egyre növelni szándékoznak, mert exportra gyártják. — Az előbbi gyártmányokat a nyugati államoknak készítettük, most a Szovjetunió megrendeléseinek teszünk eleget — mondja.

A növelést mutatja, hogy míg az elmúlt negyedévben még csak nyolcvan négyzetméter magyar perzsa készítését vették tervbe, most ezt 90 négyzetméterre emelték. — Év végére — mondja Kiss elvtárs — szeretnénk ezt a tervet száz négyzet- méterre emelni;

Ezt főként a munka jobb megszervezésével akarják elérni, nemcsak a készítésnél, hanem azzal is, hogy az áru eladását előre lekötik. Az elmúlt évben ugyanis ez utóbbi körül voltak hiányosságok, amely hátráltatta, s ma is nehezíti még a szövetkezet eredményességét. Ez nem Kiss elvtárs hibája, hisz mindössze két hónapja vette át a vezetést. A szőnyeggyártás növelését szolgálja az is, hogy új munkaerőket vonnak be a közös munkába.

Igen fontos gyártmánya az

üzemnek a kesztyű, mert ezt is exportra gyártják. Ezek gyermek gyapjúkesztyűk, norvég mintásak, amelyeket a nyugati államoknak, Norvégiának, Svédországnak, Svájcnak szállítanak. — Mintegy 2500 párat készítünk negyedévenként — tájékoztat Kiss elvtárs —, de ezt is szeretnénk növelni. A szövetkezet, a tagság egyénenként is, ce az ország is jól jár ezzel. A tagság, a szövetkezet jobban gyarapszik, s az ország több valutához jut.

Az egyik teremben nagyban megy a szabás. Női, gyermekruhákat, kötényeket szabnak egy asztalon a különböző színű és mintájú anyagokból. Ezeket a kiszabott anyagokat a tagok haza viszik'— több mint kétszázan vannak — és otthon készítik el, látják el hímzésekkel, kidomborítva háziipari jellegét. A készekből itt csak a minta- példányok láthatók, de már ezt nézve is elhihető, hogy az itt készült ruhákat, kötényeket szinte elkapkodják azokból az üzletekből, amelyekbe szállít-' ják.

— Ebből még nem vagyunk exportképesek — mondja Kiss elvtárs —, de célunk afc, hogy a szövetkezet ebből is az legyen. A lehetőség megvan rá — teszi hozzá —, van szorgalmas tagságunk, s egy kis segítséggel, a meglévő pénzügyi nehézségeinket is rendezni tudjuk.

Foglalkoznak a szövetkezet tagjai kosárfonással, javítással is. Szerepel cikkeik között az

Milyen műszerekkel vizsgálják az atmoszféra felső rétegeit ?

Az új szovjet rakétakísérletek során a szovjet tudósok számos újfajta vizsgálatot végeztek az atmoszféra felső rétegei tulajdonságainak megállapítására. A rakétába épített berendezések egy részét már kiállították a szovjet népgazdaság eredményeinek moszkvai kiállításán, a tudomány pavilonjában. Itt láthatók annak a geofizikai kutatórakétának a műszerei, amelyeket tavaly több mint 450 kilométer magasságra lőttek fel. A műszerek egyrészét az új rakétákban is felhasználták;

Az atmoszféra Ion-összetételét például úgynevezett ion-csapdákkal mérik. Egy-egy csapda tíz centiméter átmérőjű lyukacsos fémgömb, amely kiáll a rakéta testéből. A fémgömbök belsejében kerek gyűjtőrész van, amely negatív elektromos töltésű. A csapdába beáramló pozitív töltésű ionok a gyűrű körül gyülekeznek, s felerősítik az ahhoz kapcsolt elektromos blokk áramát Az áram ingadozását műszerekkel mérik. A műszer adatait telemetrikus készülékek azonnal továbbítják a földre.

Az atmoszféra felső rétegeinek légnyomását különleges manomé- terek segítségével vizsgálják a rakétán. Az úgynevezett ionizációs nyomásmérő külalakra nagyjából rádiócsőhöz hasonlít. A cső külső üvegburkolata a megadott magasságban szétnyílik. Az atmoszféra gázai behatolnak a nyomásmérőbe, amelyben addig légüres tér volt. A nyomásmérő a legkisebb változásokat is rögzíti. Érzékenysége a higanyoszlop egymilliomod milliméter nagyságú változásainak felel meg. Külsőre hasonlít hozzá az úgynevezett mágneses nyomásmérő, ez azonban kevésbé érzékeny.

tóber 26-án azzal indult el Nyugatra, hogy ott szebb, boldogabb világot talál. Nem volt semmi bűne, amiért menekülnie kellett volna. Csupán azért hagyta el na- záját, otthonát, mert elhitte, hogy Nyugaton könnyebb a mun kásnak, s jobban lehet élni, mint Magyarországon. A határon köny nyű volt átjutnia. A gazdagabb élet reményében lépte át az osztrák határt. Az első éjszakát Wallern faluban töltötte.

Wallemből Eisenstadtba vitték. Ott felekezetek szerint cső portosították az odaérkezőket, mintha a menekültek legalábbis nem egyforma emberek lennének. Megkérdezték tőlük, hová szeretnének menni. Kérésüket azonban nem vették figyelembe. Kotránt Bregensbe vitték. Itt ujjlenyomatot és fényképet készítettek a magyar disszidensekről. A vizsgálat egy-egy személynél majdnem fél napig tartott. Az ellátás csapnivaló volt. Kaptak egy tájékoztatót, amely szerint a gyermektelen menekültek havi 270, a családosok pedig 360 Schilling segélyben részesülnek. Valójában csak 35 schillinget kapott mindenki. A tájékoztató szerint ingyen mehettek volna borbélyhoz, mégis 8 schillingbe került

egy hajvágás. Ha egy disszidens egy hónapban egyszer hajat vágatott és vett egy tubus fogkrémet, annyija maradt, hogy naponta két cigarettát vásárolhatott rajta. A koszt sokszor ehetetlen volt. Kotrán tíz kilót fogyott két hónap alatt. Tisztálkodni alig lehetett. Háromhetenként egyszer fürödtek, s akkor is olyan hideg helyen, hogy közülük sokan megfáztak és háromnégy napig betegen feküdtek.

Kotrán egyik ismerősével, aki jól beszélt németül, panaszt tett a polgármesternél a rossz ellátás miatt. A polgármester erről jegyzőkönyvet készített. Amikor egy percre magukra masadtak, s Kotrán társa belekukkantott a jegyzőkönyvbe, látta, hogy a polgármester feljegyzése szerint Kotránék »lazítok«. Nemsokára eljött hozzájuk a kerületi parancsnok. A községházán gyülekeztek a disszidensek. Kotrán ott is elmondta, hogy munkát, rendes ellátást kérnek, ha pedig ezt nem tudják biztosítani, engedjék őket haza.

Erre bezárták őket egy két méter hosszú, egy méter széles jéghideg cellába. Aznap nem kaptái, enni. Másnap ismét elvitték őket a Bezirkshauptmannhoz

Három kép

í.

Rucsek István így szólt barátjához, Pisztráng Elemérhez:

— Menjünk el szombaton délután Siófokra. Egy kis hétvégi kirándulás sosem árt. Tudod, hogy van egy új Wartburgom, gyorsan odaérünk és vasárnap este jövünk vissza.

—1 Nem bánom — válaszolt Pisztráng. — Sosem voltam semmiféle jóna^. az elrontója.

»

— ügy gondoltam, hogy négyesben. Én is viszem a menyasszonyjelöltemet és hát... Szóval, hogy tudjunk táncolni is. Nem is kerül sokba, mert nem kell fizetni az útiköltséget.

— Viszünk »kaját« is, hogy azért se kelljen fizetni. Mag egy üveg bort is, hogy azt se kelljen venni.

—Természetes dolog... így, tehát mehetünk?

— Indulhatunk.

2.

— Remek volt ez a bor — csettintgetett nyelvével elégedetten Rucsek. — Csak kár, hogy kifogyott az üvegből.

— Ezen segíthetünk. Úgyis megyünk a »Meteorba« táncolni, majd ott iszunk. Elvégre is megtakarítottuk a vasúti költséget. Amit vonatra kellett veihez csupán egy szelet kenyér jár. Kotrán ismét tiltakozott, a tulajdonos pedig közölte vele: Jobb lesz, ha hallgat, mert rá külön felhívták a figyelmet. Tudja, hogy lázító, s ha nem marad nyugton, elviteti.

Kotrán György hosszabb idő óta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy bármi áron is, de elmegy Bécsbe. a magyar követségre. Találkozott egy honfitársával és kérte, hogy segítsen rajta. ötszáz forintért 150 schillin- ’ get kapott. Annyit, amennyi az útiköltségre elegendő volt. A táborban azt mondta, hogy orvoshoz megy. A barátai pedig — azzal az ürüggyel, hogy a vöröskeegy siófoki kirándulásról

na kiadnunk, azon nyugodtan ihatunk egy-két pohárkával.

Nem sokkal később intettek a pincérnek s rendeltek. Majd pedig Pisztráng Elemérnek támadt egy »mentős-ötlete:

— Hazaiból élünk, nem étkezünk étteremben. Ismét csaj,. takarékoskodunk. Hát miért ne ihatnánk meg ezen a pénzen is néhány féldeci »csokoládét?* —

Pincér kartárs, legyen szíves...

Rendeltek, ittak -=» és kezdték elölről. Hajnal felé azt mondja Rucsek:

— Te barátom, nem kellene visszamenni a kocsihoz lefeküdni?

Mire Pisztráng:

— Erről jut eszembe, hogy az éjjeli szállásért sem fizettünk, mert nem alszunk szállodában. Vállaltuk, hogy rögtönzött sátorban alszunk a vízparton. Igazán megihatnánk még ezen a pénzen is egy-két féldecit...

— Hogy neked milyen éles eszed van... Pi-pincér k-lc-ar- társ! Ko-kokonyakot.

Pisztrángnak sem igen forgott már a nyelve, de azért még megitták a rendelt konyakot s végül, amikor már pir- kadt az ég alján, elindultak a kocsihoz. És mást jön a váratlan fordulat...

zatérni akarókat és Szibériába vi- szijr őket. De Kotrán már abba is belenyugodott, hogy hazatérése után börtönbe zárják, csakhogy végre hazajusson. Aztán elfogták. Egy Héjjas nevű horthysta tiszt elé került. Nagyon lehordta, hogy »beszennyezi a forradalom szent nevét«, majd visszavitette a lágerbe. Onnan hozták énhozzám, az én embereim. így akadtam vele össze.

Egy másik esetet Katér Ferenc mondott el, ugyancsak rendkívül kikelve magából. Nem tudta, kivel áll szemben, én pedig hallgattam — mondja Visnyey.

(Folytatjuk.)

A próbahalászás folyamán négy húzást végeztek, s ezek mindegyi ke a vártnál is jobb eredményt mutatott. Valamennyi húzással hálóba került 2—3 mázsa, — most még átlagosan 8—10 dekás ponty, — amelyek az őszre, ha elegendő táplálékot kapnak, elérik a fél kilós súlyt. A tervek szerint erről a vízterületről az ősszel két vagon halat fognak ki a termelő- szövetkezet tagjai.

A napokban szelektáló halászatot is végeznek itt, hogy kifogják a keszegeket, amelyek ugyah- annyi táplálékot - fogyasztanak,

mint a pontyok, de a tápanyagot nem hasznosítják kifizetődőén. Két—három év alatt érnek el olyan súlygyarapodást, amilyent a ponty egy év alatt.

Tavaly a halászati termelőszövetkezet tagjainak havi átlag jövedelme 2000 forint volt. Ezt a jövedelmet az idén is elérjük, ha az orvhalászokkal szemben egy kicsit erélyesebben lépnek fel az igazságügyi szervek, — mondja a szövetkezet elnöke.

3.

— Rendőőör! Halló, rendőri Ide figyeljen kartárs! Azonnal fizetünk magának készpénzben 20 forintot, ha megmagyarázza, hogy nekünk merre kell menni — haza. Eltévedtünk.

— Kérem, nekem nincs szükségem a maga 20 forintjára. De felvilágosítást szívesen adhatok. Hol van az a »haza« ■— azt remélem tudják?

— A vízparton hagytuk a kocsit. Még akkor világos volt.

—- De merre, hol kérem, azt csak megjegyezték, mert itt. ebben a rengeteg utcádban, zárt üdülőtelepek között egy darabig sétálgathatnak, mire megtalálják.

— Legalább azt mondja meg, hogy merre van a Balaton part ja. Úgy eltájoltuk magunkat, hogy azt sem tudjuk, hol vagyunk.

— Ezen az úton menjenek egyenest s a keresztezésnél jobbra kanyarodjanak.

Rucsek és Pisztráng valószínűleg balra kanyarodhattak, mert egy fél órai gyaloglás után kiértek a városból. Ezt arról vették észre, hogy a villák helyett kukoricaföldek sorakoztak. Ez már gyanús volt nekik. Ezért aztán megállítottak egy arra járó autót.

— Kérem, messZe van még ide a Balaton?

— Ha erre gyalogolnak tovább, körülbelül délre Tamásiba érnek. Inkább kérnének meg egy rendőrt, hogy vezesse magukat haza, mert könnyen eltévednek így, ittas állapotban...

— Mi, hogy mi ittas állapotban? Kikérjük magunknak! Legyen szíves, máskor válogassa meg a szavait. Pfuj...

Visszafordultak. Egy útkereszteződésnél megegyeztek abban, hogy egyikük megy jobbra, másikuk balra — az autót keresni. Egész éjszaka eredménytelenül keresték — al vás helyett. Reggel találtak rá. amikor a vízparton egy fa tövében kicsit már szundiztak s hát természetesen a hajnali friss levegő is segítette a józa- nodást.

Ott volt tőlük körülbelül 50 méterre. Egy rendőr türelmetlenkedett körülötte, hogy vajon kié ez a gazdátlanul hagyott autó. Amikor Rucsek és Pisztráng az autóhoz ment, éré lyesen figyelmeztette őket a rendőr, hogy ne nyúljanak hozzá. Ugyanig előtte látta őket a fa tövében kuporogni s amikor az autóhoz mentek, szerfelett gyanúsnak tűnt a szándé« kuk.

BODA FERENC

utazókosaraktól a mezőgazda- sági kosárszükségleteken keresztül a legdivatosabb bevásárló díszkosarakon át a fonott bútorokig.

— Van egy boltunk itt, Pakson — mondja Kiss elvtárs —, ennek a forgalma is örvendete- ,sén fellendült az utóbbi időben. Az első negyedévben például mindössze 47 800 forintot forgalmazott a boltunk, de legutóbb, júniusban egyetlen hónap alatt 45 000 forint volt a bevétel. A második negyedévi tervet egyébként szövetkezetünk 107 százalékra teljesítette

— S a további tervek?

— A fent említetteken kívül, bár még süt a nap, meleg van, ha sokszor esik is az eső — teszi hozzá nevetve —, de mi már az őszre gondolunk. Készülődünk, hogy idejében szállítani tudjunk téli női és gyermekruhákat. A tervek, a minták készen állnak már, a jóváhagyás és az anyag is hamarosan meglesz, s kezdődhet a munka.

(—i. -e.)

— Az éjjel orvhalászokat fogott cl a rendőrség a bogyiszlói holt-Dunán, — újságolja a Tolnai Béke Halászati Termelőszövetkezet elnöke Schäffler Ádám, bosszú san. — Közel egy mázsa halat találtak náluk...

A hír elkeserítően hat a bogyiszlói brigád tagjaira, hisz fáradságos munkájuk gyümölcséről van szó. A bosszúság azonban később alábbhagy és egyre több szó esik a próbahalászat vár ható eredményéről. Drabik János, a megyei halászati felügyelő magyarázza, hogy ebben a holtágban tulajdonképpen kísérlet folyik. Az országban csak Tolna megyében kísérleteznek azzal, hogy holt ágat telepítenek be nemes hallal. Ebbe a holtágba a tavasszal 150 ezer zsenge ponty ivadékot és 10,5 mázsa — átlagosan 2—3 dekás iva dékot telepítettek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy megéri a befektetés, mert amíg a nemes hallal való betelepítés előtt 15—20 mázsa halat, addig most tízszer annyi jövedelmet ígér a vízterület. Hasonló kísérlet folyik a taplósi Duna-ágban is.

Most már nem merték hangoztatni, hogy haza szeretnének jönni, ellenben kérték, hogy engedjék őket Bécsbe. Nem engedték. Sőt, büntetőtáborba vitték. Kotrán ismét tiltakozott és kérte, hogy engedjék Bécsbe. Ismét elutasító választ kapott, de néhány társával visszahelyezték Bregensbe. Ott egy fából épült szállodában laktak, A ház tulajdonosát a környék legnagyobb uzsorásának ismerték. A »szál- lós« mindjárt bejelentette, hogy mivel a disszidensek ellátásáért nyolc schillinget kap, az ebédreszthez megy ruhát cseréni — ki vitték csomagját az állomásra. A vonatra csak akkor szállt fel, amikor az mozgásban volt. Ugyanis a vonatokat szigorúan átvizsgálják és a menekülteket visszatartják.

Mint mesélte, sokat bolyongott Becsben, amíg megtalálta a magyar követséget. Kérdezősködni alig mert, nehogy elcsípjék. Megszólított egy járókelőt, aki azonnal az iránt érdeklődött, miért akar a követségre menni. Ez a járókelő azt mondta neki, hogy a magyar konzul összegyűjti a ha-