Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-25 / 173. szám

2 TOLNA megyei népüjsAg 1959. július 25. Á genfi értekezlet előremozdult — hangoztatják nyugati sajtókörökben Genf: (MTI) A nyugati kül­ügyminiszterek csütörtökön úgy beszéltek, mintha nem a másik tárgyaló félhez intéznék szavai­kat, hanem a tárgyalóterem ab­lakán át propagandabeszédet tar­tanának — állapította meg Töp­litz államtitkár, a Német De­mokratikus Köztársaság kül­döttségének sajtóértekezletén. Vonatkozik ez Selwyn Lloyd beszédének egy részére is, ugyan akkor azonban azt is meg kell állapítani — mutatott rá Töp­litz —, hogy a brit külügymi­niszter beszédének második felé­ben megegyezési hajlandóságot juttatott kifejezésre a nyugat - berlini kérdés határidőhöz kötött rendezését illetően. »■Míg az utóbbi napokban álta­lános volt a pesszimizmus, csü­törtökön megcsillant egy re­ménysugár« — írja a Tribüné de Lausanne a csütörtöki ülésről. Genfi sajókörökben általában azon a véleményen vannak, hogy a csütörtöki ülés valóban a pro­paganda szólamok jegyében kez­dődött, de hogy az ülés befejezé­se után mégis reménykedőbbé vált a hangulat, ez — tárgyilagos megfigyelők egyöntetű vélemé­nye szerint — annak köszönhető, hogy a szovjet — és az NDK-kül- döttség vezetői nem bocsátkoz­tak meddő polémiába, hanem megmutatták az utat, amely ki­vezetheti az értekezletet a jelen­legi egyhelyben topogás állapo­tából. Elismeri ezt a New York Héráid Tribüné tudósítója is, aki azt írja, hogy »miután Gro- miko hozzájárult a berlini kér­dés és az egész német kérdés párhuzamos megtárgyalásához (megjegyzendő: a párhuzamos tárgyalás gondolatát maga Gro- miko javasolta. — A szerk.) a genfi konferencia második sza­kasza elmozdult első holtpontjá­ról és immár nem beszélnék ko­molyan a tárgyalások küszöbön álló befejezéséről. »Növekszik Genf ben a re­mény« — címet adja a Times genfi tudósítója beszámolójának, amelyben egyebek között eze­ket írja: — A genfi értekezlet előre mozdult, igaz, hogy csigalassúság gal, mindazonáltal határozottan előremutató irányban. A tudósító Selwyn Lloyd be­szédét elemezve rámutat: Bizo­nyos különbség mutatkozott az ő és a többi nyugati miniszter ál­láspontja között. A brit külügy­miniszter közvetve utalt arra, hogy érdemes lenne meghatáro­zott időszakra is megegyezésre jutni a berlini kérdésben, ha »a nyugati jogok ez időszak letelté­vel nem csorbulnának«, Herter és Couve de Murville viszont úgy látszik meghatározatlan tar­tamú megegyezést szeretne e kérdésben. A tudósító ugyanakkor rámu­tat: józanul nem várható, hogy a Szovjetunió hozzájáruljon a berlini helyzet meghatározatlan ideig való fenntartásához, s ki­emeli: talán e jelentős fejlemény A lottó e heti nyerőszámai: 13, 26, 46, 77, 86 3 Komlói Áll. Építőipari V. £ M ► ^ azonnali belépésre keres f lakásépítkezéshez. Jelentke­zés mindkét helyen az építés­3 ács, kubikos és í férfi-segédmunkás < 3 dolgozókat a bonyhádi isko­2 laépítkezéshez és dombóvári £ ► ► t l-4 vezetőségnél. 3 i ffVfyTVTVTVfyf TTfV'fTTTTtTtTTVT1'>» nek tekinthető, hogy csütörtökön este az amerikai küldöttség szó­vivője közvetve szintén megha­tározott időre szóló megegyezés lehetőségére utalt. Az AP jelentése szerint Herter és Murville arra számít, hogy a genfi értekezlet tanácskozásait még a jövő héten, sőt a rá követ­kező hét elején is folytatják. Selwyn Lloyd az angol minisz­terelnök csütörtökön elhangzott nyilatkozatának szenemében je­lezte, hogy szívesen Génfben ma­rad. A DPA értesülése szerint a nyu gatnémet küldöttség is arra szá­mít, hogy legalább tíz napig, de esetleg tovább is eltartanak a tárgyalások. Hightower, az AP tudósítója úgy értesült, hogy az angol kül­ügyminiszter újabb kísérleteket tesz valamilyen megegyezés nyél­beütésére. A külügyminiszter nyugati társaitól eltérően, még mindig bízik az értekezlet sike­rében. Álláspontját megerősíti Macmillan angol miniszterelnök csütörtöki nyilatkozata. A nyugati hatalmak nem akar-| nav komolyan tárgyalni — írja a Pravda tudósítója a genfi ér tekezletről. Á Pravda cikke Naumov, a Pravda tudósítója a genfi külügyminiszteri értekezlet munkájáról írva kiemeli, hogy a nyugati hatalmak nem kíván­nak komolyan tárgyalni. A nyugati hatalmak halogató taktikát folytatnak. Példa erre a július 22-i ülés, amelyen Herter amerikai külügyminiszter min­den egyébről beszélj:, csak arról nem, amiért a miniszterek ösz- szeültek. Herter beszédét az az uszító szellem jellemezte, amelynek je­gyében most kampányt folytat­nak az Egyesült Államokban a szocialista országok ellen. ügy látszik, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának veze­tői egy cseppet sem törődnek az­zal, hogy nyugodt és kedvező lég kört teremtsenek a genfi tárgya­lásokon — jegyzi meg a Pravda I tudósítója. Együtt ebédelt a négy külügyminiszter Genf: (Reuter) Herter ameri­kai külügyminiszter pénteken ebéden látta vendégül Gromiko szovjet, Selwyn Lloyd angol és Couve de Murville francia kül­ügyminisztert. A négy politikus zártkörű megbeszélést folytatott, amely a Reuter jelentése szerint, eldöntheti a kelet—nyugati ér­tekezlet sorsát. A három nyugati külügyminisz tér az ebéd előtt Brentanoval tár­gyalt. Illést tartott esz Elnöki Tcméos A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa pénteki ülésén úgy határo­zott, hogy az Alkotmány 12. pa­ragrafusának (2) bekezdése alap­ján az országgyűlést július 29-én délelőtt 11 órára összehívja. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet alkotott az 1960. évi népszámlálásról. A törvényerejű rendelet elő­írja, hogy az ország területén az általános népszámlálásnál az 1959. december 31. és 1960. ja­nuár 1. közötti állapotot kell ala­pul venni. A népszámlálás, vala­mint az azzal kapcsolatos össze­írások körébe tartozó adatgyűj­tés a tanácsok végrehajtó bizott­ságának feladata. Az összeírást és az adatoknak a felülvizsgálá­sát közvetlen a helyszínen a vég rehajtó bizottságok által alkal­mazott számláló biztosok és fe­lülvizsgálok végzik, akiket tenni­valóik ellátása során közhivatal­nokoknak kell* tekinteni. Az Elnöki Tanács felhatalmaz­ta a forradalmi munkás-paraszt kormányt, hogy a termelőszövet­kezeti községekben és városok­ban a legelő- és apaállatgázdál- kodási feladatok ellátását átme­netileg az 1955. évi 10. számú törvényerejű rendelettől eltérően szabályozza. Ezt az intézkedést a termelőszövetkezeti mozgalom nagyobb arányú fejlődése, a kö­zös állattenyésztés és állattartás megnövekedése tette szükségessé. A Minisztertanács előterjeszté­sére az Elnöki Tanács módosí­totta a tankötelezettségről és az általános iskoláról szóló 1951. évi 15. számú törvényerejű rendelet. Ezután az Elnöki Tanács — az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendelet alapján — hozzájárult négy egyházmegyei apostoli kor­mányzó kinevezéséhez, majd folyó ügyeket tárgyalt. Pintér István—Sxabó I.ászló TtTKOf UTAKON (25) Kollényi és Visnyey, közvetle­nül Gehlen tábornok irányítása alatt, hallatlan aktív lett és a leg- megveszakedettebb módszereket is igénybe vette, csakhogy ügynö­köket tudjon átdobni Magyaror­szágra, a magyar nép lázítására és hírszerző tevékenységre. Vis­nyey ez ideig legalább száztíz ügynököt szervezett be, képzett ki és dobatott át a magyar határon. Mindig amerikai kísérettel. Vis­nyey Sándor nagy fiú lett Nyu­gaton! 1954-ben Münchenbe költözött. Most már kizárólag a „nagy ha- lak”-kal foglalkozott, vagyis azok­kal, akik feltétlenül alkalmasak ügynöki munkára. 1954 október végén segédei egy embert hoztak elé: Wenczel Lászlót, aki néhány héttel korábban szökött ki Ma­gyarországról. Visnyey italokkal traktálta és lelkére kötötte, hogy csak neki dolgozzon. Az életéről, sorsáról pedig ő fog gondoskodni. Wenczel nem akart kötélnek áll­ni. Visnyey ekkor eltaszította ma­gától.. És jaj volt azoknak, akiket nem fogadott kegyeibe Visnyey. Mert mi történt ezután Wen- czellel? Az ausztriai Klostenmarien- bergbe toloncolták vissza a csend­őrségre. Itt „kezelésbe vették”, majd tovább adták a felettes szer­vednek, s Oberpullendorfban a csendőrség vezetői hallgatták ki szökésének okairól, körülményei­ről. Ujjlenyomatot vettek tőle fényképet készítettek róla, minden adatát beírták a nyilvántartásba, Az MSZMP titkársága fogadta a hazánkban tartózkodó szovjet pártmunkás küldöttséget A V. J. Szemicsasztnij-nak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjának ve­zetésével hazánkban tartózkodó szovjet pártmunkás küldöttséget pénteken fogadta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt titkársága. A baráti beszélgetés után a tit­kárság díszebéden látta vendégül a delegáció tagjait. A díszebéden jelen voltak: Ma­rosán György, Kállai Gyula, Kiss Károly, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkárai és a Köz­ponti Bizottság osztályvezetői, részt vett az ebéden T. F. Stikov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. Az athéni ítélet visszhangja az emberek millióinak felháborodását harsogja Már néhány napja annak, hogy a görög hadbíróság kihirdette íté­letét Manolisz Glezosz és társai perében, a szégyenletes bírósági döntést követő tiltakozó hullám azóta nemcsak hogy nem csillapo­dott le, hanem mindinkább ter­jedt. ATHÉN Az AFP péntéken délelőtt rész­letes athéni sajtószemlét közöl. Ebből kiderül, hogy még a jobb­oldali Ethnosz című lap is szegé­nyesnek tartja a vádlottak ellen felhozott bizonyítékokat. A Vima című független lap ezeket írja: „Egyes körök, különösen a külföl­diek felvetik a kérdést: ha Gle­zosz nem kém, akkor miért nem mentették fel?’ Mint az athéni la­pok rámutatnak, a per tárgyalá­sán jelen volt külföldi jogászok­ban az a meggyőződés alakult ki, hogy a hadbírósági tárgyalás min­denekelőtt politikai per volt és a vádirat a kémkedések, vagy a ka­tonai titkok megszerzésének, il­letve továbbításának egyetlen té­nyét sem mutathatta ki. Az Ane- kszartitosz Tiposz című baloldali lap követeli, hogy a király része­sítse kegyelemben Glezoszt és enyhítse a többi elítélt büntetését) ROMA Az Avanti című lap szerint Gle­zosz és társai életének megmen­tése a nemzetközi közvélemény sikereként könyvelhető el. MOSZKVA Szerte a Szovjetunióban a gyű­lések résztvevői Görögországba küldött távirataikban követelik az ítélet megsemmisítését, Mano­lisz Glezosznak és társainak sza- badonbocsátását. PEKING A Renmin Ribao hangsúlyozza: „A kéthetes per megmutatta, hogy politikai komédiáról volt szó, amit a görög reakció szervezett. A VIT-re utasó koreai fiatalok nyilatkozata A Japánban élő koreai fiatalok VIT-küldöftségének tagjai ma­gyarországi átutazásuk alkalmá­ból nyilatkoztak az MTI munka­társának: — Japánban 600 000 koreai ál­lampolgár él, — mondotta Szán Dák Tak, a delegáció vezetője — akik abban az időben kerültek oda, amikor Japán gyarmatosí­totta Koreát. A mi delegációnk tíz tagja már Japánban született. A kint élő koreaiak állandó har­cot folytatnak a hazatérésért. Genfben most tárgyal a japán és a koreai vöröskereszt a hazaté­résről, s bár az elvi megegyezés megszületett, a japánok mindent elkövetnek, hogy további akadá­lyokat gördítsenek a koreai ál­lampolgárok hazatérése elé. A Japánban élő koreaiak fele — 300 000 — fiatal, akiket mi képviselünk majd a világifjúsági találkozón. Ez az első eset, hogy Japánban élő koreai állampolgá­rok külföldre utazhattak. Eddig a Japán kormány mindig meggátol­ta az utazásainkat. A Japánban élő koreai fiata­lok VIT-küldötfcei végül baráti üdvözletüket küldték a magyar fiataloknak. Készülnek a tankönyvek A tanév kezdetét megelőző idő szakban mindig nagy feladatok megoldását követelik a nyomdák tói. Az idén is kilencmillió pél­dányban kell készíteniük tan­könyveket a különböző iskolák számára. Az állami nyomdaipar 1700 tonna papírt használ fel a tankönyvekhez. Valamennyi könyvnyomda részt vesz ebben a munkában, meg a helyiipari vál­lalatok is. A nyomdák dolgozói a kongresszusi versenyben igyekez nek helytállni: a tankönyvek 60 százaléka júliusig elkészült. mint ezt hasonló esetekben teszik Ezután szabadon bocsátották. A disszidens Wenczel Bécsbe ment, hogy munkát vállaljon. Je­lentkezett is egy munkaközvetítő hivatalnál, de ott nem tudtak mun kát adni neki. Ekkor felkereste a bécsi Caritast, ahová már régesré- gen elért Visnyey Sándor keze. Többször is bement oda s rájött, csak annak adnak segítséget, aki propaganda anyagot hajlandó szolgáltatni a Szabad Európa Rá­dió részére. Két alkalommal is olyan nyilatkozatot kértek tőle, amelyben gyalázza Magyarorszá­got. Miután ezt nem tette viszon­zásképpen megtagadták tőle a se­gélyt. De úgy látszik, Wenczel unalmassá vált állandó könyörgé­seivel, mert amikor harmadszor jelentkezett a Caritasnál — Vis­nyey Münchenből érkezett utasí­tására — lefogták és egy villába vitték. Három amerikai és egy magyar tolmács vette kezelésbe. — Legyen esze és tegyen nyilat­kozatot. Ha megteszi, akkor meg­szűnik minden anyagi gondja... A nyilatkozatban el kell mondania, hogy Magyarországon milyen kom munista terror van... Egyébként ne nyugtalankodjék, a felolvasan­dó szöveg már itt van készen. — De kérem, énnekem egészen mások voltak a tapasztalataim. Én családi okok miatt szöktem át a határon — válaszolta Wenczel László. — Ne akaratoskodjék, mert ki­taposom a belét — fortyant fel az egyik amerikai, aki „kerékbetör­te” a magyar nyelvet. — Tudunk mi másképen is beszélni és visel­kedni, ha nem engedelmeskedik — s ebben a pillanatban hatalmas lapát tenyerei éles csattanástól kísérve már ott ültek Wenczel László arcán. — Beszélsz te piszok dög kom­munista, vagy kifacsarom a szíve­det, mint egy citromot... — üvöl­tötte az „ami”. Wenczelt félholtra verték, de nem tudták rávenni arra, hogy hazug nyilatkozatot adjon hazája ellen. Ekkor a két amerikai ki­ment a szobából, de egy óra eltel­tével visszatértek. Valamilyen fa­alkotmányt cipeltek a szobába. Wenczelt lefektették egy rekamié- ra, fejét a faalkotmányra helyez­ték, haját rákötötték egy kiálló csavarra, aztán az ékbefogott fe­jet szorítani kezdték. Wenczel László homlokán kidagadtak az erek. Agya pattanásig feszült az iszonyatos szorítástól. A három amerikai és a tolmács nagy röhö-

Next

/
Thumbnails
Contents