Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-24 / 172. szám
1959. július 24. TOLNA MEGYE! NÉPÚJSÁG 3 A népi ellenőrzés munkájáról Faludi Imre elvtársat, a Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét kér dezem: — Hogyan ítéli meg Faludi elvtórs a bizottság eddigi munkáját? — Vannak eredményeink, és vannak terveink. Kezdetben mi voltunk a »mumus«, de nem a gyerekek, hanem a felnőttek ijesztgetésére. Ezt a rosszakaratú tévhitet azóta nagy egészében felszámoltuk. Egyre inkább azt látják bennünk, akik vagyunk: a nép ellenőreit a nép érdekében. A terveink is ezzel kapcsolatosak: eleget tenni ennek a feladat nak. — Megvan-e erre a lehetőség? Pl. van-e elég szakember egy- egy ilyen ellenőrzés lefolytatására? — Van. Bár majdnem azt kell mondanom, hogy laikus ellenőrökkel többre megyünk... Látva csodálkozásomat, mindjárt meg is magyarázza a látszólagos ellentmondást. — Nézze, ez úgy van, hogy én például hosszú esztendőket dolgoztam gépállomási munkában, ég túlságosan jól ismerem a körülményeket. Hamarabb megértek olyan nehézséget, amit egy laikus — hibának lát. A cipőnagykernél a szakellenőrzés mindent rendben talált; a nem szakellenőrök azonban észrevették, hogy vannak pené- szedő cipők, és a raktározást általában másként kell megoldani. Természetesen könyvviteli, pénz ügyi kérdésekben nélkülözhetetlen a kiváló szaktudás az ellenőrök részéről. — Hogyan indul meg egy ellenőrzés? ötletszerűen, vagy előre készített tervek alapján? Egyrészt bejelentés alapján indítunk vizsgálatot, másrészt már előre kidolgozott tervek szerint történik egy-egy átfogó ellenőrzés. Ilyen volt a tavasszal a vendéglátó vállalatoknál lefolytatott ellenőrzés, amikoris megvizsgáltuk — egyszerre az egész országban —, hogy egy adott napon melyik étterem mit főzött, és miért éppen azt főzte? Mert pl. legolcsóbb húslevest főzni, és legdrágább a friss zöldáruk feldolgozása. — A társadalom részéről mutatkozik-e megértés, és segíteni akarás ebben a munkában? — Feltétlenül. A múltkoriban előadást tartottam, és az egyik felszólaló az alsónyéki építkezések kérdését hozta fel példának. Ezen az alapon megindítottuk az ellenőrzést, és nem is hiába. — Mi történik, ha az ellenőrzés visszaélést, vagy egyáltalán valami hibát talál? — Erre nincs séma. Elsőrendű célunk a nevelés, és ahol lehet, a megelőzés. Mindig külön mérlegeljük a követendő eljárást. Az AKÖV-nél pl. egy taxivezető kisebb tételekkel megkárosítót ta a vállalatát. Köteleztük a kár megtérítésére, a vállalat pedig ja vaslatunkra az illetőt áthelyezte tehergépkocsira. •— És súlyosabb eseteknél? — Rendőrségi, illetve ügyészségi eljárás. A társadalmi tulajdon-védelmi osztállyal szoros kapcsolatot tartunk, és kölcsönösen elősegítjük egymás munkáját. — Még egy kérdés Faludi elvtárs: elégedett-e a népi ellenőrök az aktívák munkájával? — A legteljesebb mértékben. Velük is, és azzal a sok becsületes és jószándékú emberrel is aki szervezeten kívül is aktívánk mindnyájunk anyagi biztonsága megőrzése érdekében. Milliókban lehet csak kifejezni azt az értéket, amit az ő munkájuk megment a népgazdaság számára. Nem pénzért és nem dicsőségért teszik a magukét, hanem, mert egyelőre még vannak könnyelmű, meggondolatlan, és vannak szándékosan kártevő elemek, akikkel szemben ők állnak az első csatasorban. Elgondolkoztató paradoxonban foglalta össze Faludi elvtárs a munkájuk lényegét: A pestises bolhák gyámolítói Egyes amerikai lapok újabban hatványozottan »népszerűsítik« a vegyi és baktériumháború eszközeit. Az amerikai tábornokok egymásután bizonygatják, hogy a vegyi- és baktériumháború az em berek tömeges kiirtásának eddig feltalált »leghumánusabb« eszközei közé tartozik. A Christian-Science Monitor cí mű lap tudósítója az amerikai hadsereg vegyi szolgálatának főnökére hivatkozva hangsúlyozza, hogy ennek a propagandahadjáratnak a célja nem más, mint »le küzdeni a népnek a vegyi és a biológiai hadviselés iránt táplált ellenszenvét« és ezáltal újabb előirányzatokat kieszközölni az ilyesfajta hadviselés előkészületei re, arra hivatkozva hogy ha az Egyesült Államok közvéleménye nem engedélyez újabb dollármilliókat pestises bolhák és mérgesgázok gyártására, »végveszélybe kerül« az amerikai életforma. Amióta távoli ősünk két lábra állt és felegyenesedett, szünet nélkül és fáradhatatlanul azért harcolnak az emberiség legjobb elméi, hogy megmentsék az embereket a betegségektől és a járványoktól. És lám most, a XX. század derekán, amikor az emberiség már a világűr határát is átlépte, egy olyan országban, amely keresztény erkölcsével dicsekszik, a hangoskodók az egész világ fülehallatára azt követelik, hogy tegyük tönkre mindazt, amit az orvostudomány hosszú évezredek alatt vívott ki. Az ilyesmi hallatára undor fog ja el az embert. Ehhez nem kell kommentár. Ez az időzített provokációs had járat, amelyet egyes amerikai mi litaristák agyaitok ki, ellentétes %z emberiség követeléseivel. Az a célja, hogy kiélezze a nemzetkö zi feszültséget, gyanakvást és bizalmatlanságot szítson az államok között. Meggyőződésünk, hogy az amerikaiak többsége haragosan elítéli a pestises bolhák gyámolítóit. Minden józanul gondolkodó ember számot vet azzal, hogy az ilyesmi komolyan veszélyezteti az egész emberiséget és természetesen magát az amerikai népet is. — Azért vagyunk, mert szeretnénk elérni azt, hogy ne legyen ránk szükség... El fogjuk érni. Az újtípusú ember már önmaga lesz a saját népi ellenőre. — syzo — Semmisítsék meg az ítéletet, bocsássák szabadon Glezcszt és társait! Az ítéletet kihirdették a provokációs athéni perben. A nemzetközi közvélemény tiltakozása nyomán azonban mégsem merték halálra ítélni a görög hazafiakat. Ez az ítélet is provokáció. Hiszen Forog az óriáskerék a bécsi Práterben Már lázas előkészületek folynak, hogy ez a nap felejthetetlen maradjon az összes résztvevők számára. A nagy szabadtéri mulatság harsonaszóval kezdődik, majd VIT-jelvénnyel díszített léggömbök ezrei szállnak a magasba. A Práter számos kis vendéglőjében egyszerre hangzik fel a sok zenekar együttesen előadott nyitó keringője. Minden vendéglő megfelelő dekorációval egy-egy nemzetet képvisel. Lesz pl. „arab kert” és „párizsi bisztró” is. Mindenütt megválasztják a „Szívkirálynőt”, az est hősnőjét. A VIT delgátusai olcsó kombinált jegyeket kapnak, amelyekkel részt vehetnek a számtalan csábító szórakozásban. Igazi hagyományos Práter ünnepről hogyan is hiányoznának a híres bécsi fiákerok? Az est tetőpontján híres színészek és sportemberek fiákeren járják végig a Prátert, összegyűjtik a megválasztott szívkirálynőket és nagy ünnepélyes felvonulást rendeznek, hogy azután kivilágos virradatig ropják a táncot. kémtevékenység miatt ítéltek el olyan hazafiakat, akik tetteikkel már számtalanszor bebizonyították igaz hazaszeretetüket, hűségüket a görög nép iránt. Az ítélet ellen fokozódik a nem zetközi közvélemény tiltakozása, hiszen már a per alatt' is azzal a jelszóval álltak Glezosz és társai mellé, hogy szabadságot a görög hazafiaknak. Ebbe a tiltakozó mozgalomba — mint a per idején — úgy most az igazságtalan ítélet elhangzása után megyénk dolgozói is felemelik szavukat a görög nép nagy fiainak szabadonbocsátása érdekében. A Tolnai Textilgyár dolgozói e szavakkal tiltakoznak:-«Mi, a Tolnai Textilgyár dolgozói csatlakozunk a nemzetközi munkásosztály tiltakozó harcához és egységesen követeljük sem misítsék meg az igazságtalan ítéletet és Manolisz Glezoszt társaival együtt helyezzék szabadlábra; . r ____ V j élet a 13imán Évek, évtizedek múlnak s az öreg Duna egyhangúan hőm pölyög. Vizét néha a szél fodrozza, az áradás pedig beszeny- nyezi. Bezzeg körülötte az élet közel sem ilyen egyhangú. Nemcsak a partján legelésző csorda, vagy a gemenci szarvasok teszik változatossá az itteni életet, hanem mindenekelőtt maga az Ember. Most legutóbb ott jártam azon a részen, ahol a Duna vize a clunaföldvári domb lábát nyaldossa. Nehéz lenne mindazt leírni, ami ott található, de pusztán egy halásztanyáról akarok szólni. Halásztanya. A szó hagyományos értelme egy fából és nádból összetákolt kis kunyhó képét idézi elénk. Benne alig van akkora hely, hogy az öreg halász és a fiai feküdni tud. Előtte megláncolt kutya s a tűzhely fölé akasztott bogrács. A vízparton pedig kikötve a rozoga ladik. A halász. Ez a szó pedig mindig egy, valósággal félnomád embert sejtetett, aki télen-nyá- ron járja a vizet a silány faiatokért és egy-egy más által már levetett, eldobott ruhadarabért. A jó öreg Duna mentén egy modern külsejű házat találtam. Nem túlzók: így külsőre éppen úgy néz ki, mint amilyenek Du- naföldváron, vagy akár Szek- szárdon tömegével épülnek. Cseréptető, cementes vakolat, téglafal. A hajóról minden bizonnyal egy kis nyaraló villának nézik. A tetőn antenna — az épületben rádió szól. Tiszta, kényelmes ágyak sorakoznak, amolyan családias, vonzó környezet. A halászok most nincsenek itthon. Kint vannak a vizen. Motorcsónakkal járják a vizet, már nem az evezőkkel erőlködnek, mint azelőtt. Szövetkezeti halászok. A szövetkezet építtette ezt a pompás halásztanyát, az gondoskodik a munka könnyítéséről, a szövetkezet teszi biztonságossá, s áll- landóan gondtalanabbá az életüket. Röviden leírva, így fest egy mai halásztanya. A szó tehát megmaradt, de értelme megváltozott. De itt van még egy élő emlékeztető is, Füredi Sándor. Megöregedett, amolyan „csont és bőr” ember, az idő, a betegség kiszikkasztotta, valósággal elszárította, s amikor leveti az ingét, azt csodálja az ember, hogy még él, még mozog. Kétrét görnyedve jár s az orvos naponta injekciózza és sokan azt mondják, hogy már csak ez tartja benne a lelket. De nyughatatlan hajós természete állandóan űzi, valamit mindig tesz, valahova mindig megy. A szó pedig valósággal árad belőle. Ha beszélni kezd, a kezében levő cigarettát elfelejti meggyújtani, ha pedig ég, elfelejti szívni. Fején állandóan ott a kopott, kifakult hajóssapka. Sok mindent mondott, de természetesen nem tudtam ellenőrizni, hogy abból mi az igaz, de meggyötört teste sokat bizonyított. Nem másról, magáról mesél ez a meggörnyedt, nyomorék ember. A gyermekkorról, a hajós életről — testének megbénításáról, a szenvedésekről. 1919-ben neki is szerepe volt a forradalomban — közkatona volt a sok között — s utána a fehérek kármai közé került. Összetörték-zúzták a testét — ennek a nyomoréka ma — s csak szilaj szervezetének köszönheti, hogy élve maradt. ömlik belőle a szó s abból úgy kell kihámozni a lényeget — a késő öregség, betegség jelei ezek. íme néhány „kihámozott’’ jellegzetesség. A sok élmény között sosem említ olyant, hogy valaha is jóllakott volna tisztességes falatokból emberi módra; De ennek az ellenkezőjéről gyermekkorától kezdve mesél. Egy másik téma: hogyan tagadták meg a parancsot, amikor a hajón embertelenséget, lehetetlent követeltek a parancsnokok, és ezért hogyan kötötték ki őket. Megalázkodó modorban beszél, viselkedik. „Édes jó uram”-nak titulál majdnem mindenkit, ö olyan világban nevelkedett, élt s öregedett meg, ahol ez volt a természetes, s ez a megalázkodás annyira vérévé vált, hogy nem tudott leszokni róla öreg éveiben. Unalmában naponta kijár ide a halásztanyára, amit tud tesz- vesz, segít s a régi világ krónikájaként ott él azok mellett, akik már a „mai” világ emberei, akik szövetkeztek s új életet teremtenek a Dunán. Boda Ferenc Pintér István—Sxabó Lássló (24) — Már nincs, Gyuri bátyám. Szakítottunk. Szakítottunk. Egye dűl jöttem ki ide. Előtte mindent megpróbáltam, Magyarországon. Negyvenötben a kisgazdáknál kezdtem... — Te? De hát azok valami szociális reformokról... — Ugyan, hagyd. A barátaink voltak. A mi barátaink. De onnan kipöcköltek. Valaki — még máig sem tudom, hogy ki — lefestett az egyik újságnál, hogy én kommunistákat kínoztam azelőtt... — Hát ami igaz, az igaz — szólt közbe az arisztokarata fejű Kolénvi. — Sejtheted, mennyire kényelmetlen volt ez nekem... A nyilvánosság előtt szellőztetni... Akkor kénytelen voltam otthagyni őket. Ök is mondogatták, hogy ha elmegyek, könnyebb lesz nekik... A MAORT-nál kaptam állást. De ott meg kibukott valamilyen amerikai dolog,/ így kény télén voltam onnan is továbbáll- ni, mielőtt lecsuknak. Ettől kezdve csak tengődtem. A" barátaim tartottak el... Meg a nők... így jutottam arra az elhatározásra, hogy ha törik, ha szakad, de ki kell jutnom. — Nos, Sándor öcsém, látom, nem változtál. Te az én emberem vagy... Ittak, egy keveset még beszélgettek, aztán elbúcsúztak. Megállapodtak abban, hogy Visnyey szállodába költözik, s Kollényi majd ott keresi fel. Visnyey már az előszobában öltözködött, amikor Kollényi a homlokára csapva, visszaszaladt valamiért a szobába. — Sándor öcsén, a legfontosabbról majd hogy nem elfeledkeztem. Itt van kétszáz dollár, ebből mindent fedezhetsz. Nagy pénz! — Kölcsön, vagy előleg? — kérdezte Visnyey. — Feltétlenül előleg. Mert én már téged úgy tekintlek, mint emberemet. Visnyey szépnek látta a világot. Anyagi gondjai tehát megszűnnek. S ezzel együtt minden egyéb gondja. Legfeljebb a munkával járó gondok maradnak meg. De hát ő ezt szereti. Az izgalmakat, a rejtelmeket s egyébként módja lesz arra, hogy jól megfizessen azért a keserves három évért... Nem kellett sokáig várnia, Kollényi már másnap délelőtt felkereste egy idegen úr kíséretében. — Brmbrg — mutatkozott be, a magánhangzókat elnyelve. Kollényi tolmácsolt. — Bromberg amerikai százados úr. Az én összekötöm. Neki az a javaslata, hogy te, Sándor ccsém, ne közvetlenül nekik dolgozzál, hanem a nyugatnémeteknek. Gehlenéknek. Azokat is ők irányítják. Egyébként gyakran ta lálkozunk majd, mert én nekik is dolgozom. Jól vésd tehát az agyadba: C1C és Gehlen... Ezt a két szervet Íveli nekünk szolgálni. A székhelyed itt lesz Salzburgban... Az amerikai százados eddig hallgatott. Aztán hozzákezdett az utasítások kiadásához. Kollényi tolmácsolt. — Azt mondja Bromberg úr; hogy teneked úgy kell itt Salzburgban és egyáltalán Nyugaton szerepelned, hogy kivívd a főnökök bizalmát. A fedőfoglalkozásod újságíró lesz. Kapsz egy igazolványt, amely a müncheni Verein Deutscher Zeitungsverleger nevű kiadóvállalat munkatársaként tüntet fel téged. Ezzel szabadon mozoghatsz minden országban Nyugaton. Egyébként Bromberg úr azt mondja, hogy költözz el ebből a szállodából; mert ez túlságosan nagy. Feltűnő; Neked szerényen meg kell húzódnod egy kisebb szállodában; Személyedre lehetőleg senki se figyeljen fel. Ha nagyágyút akarnak belőled csinálni, akkor ezt majd úgyis megteszik. Van rá módjuk. Az első feladataid közé tartozik, hogy a Magyarországról disszidáltakat és más hozzád irányított személyeket kihallgasd. — Értem. — Meg kell tudnod tőlük minden, a mai Magyarországra lényeges és fontos adatot. El kell mondatnod velük részletesen életüket, s minden fontosabb mozzanatot fel kell jegyezned. Ha úgy látod, hogy az illető valaha
