Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-24 / 172. szám

4 TOLNA MEGYÉT NÉPÚJSÁG 1959. július 24. A naki események margójára Rövid újsághírben közöltük az elmúlt héten: A naki Béke Tsz tagságának mintegy fele úgy hatá­rozott, hogy gazdaságukat egyesí­tik a Napsugár Termelőszövetke­zetével. Akkor, amikor megjelent ez az újsághír, negyvenhárom család, ma már ötvenhárom család mond búcsút a Béke Termelőszövetke­zetnek, és a másik szövetkezethez, a Napsugárhoz csatlakozik. Mi indította arra a Béke Tsz tagságának immár kétharmadát, hogy átlépjen a Napsugár Tsz-be? Felkerestük a Béke Tsz-ben azokat a tagokat — Balogh An­talt, Nikolics Józsefet, Pintér Jó­zsefet és másokat —, akik minden felsőbb biztatás nélkül házról házra járva szervezték a két ter­melőszövetkezet egyesítését. Ezek az emberek elmondották, hogy a két termelőszövetkezet egyesítésének gondolata nem új­keletű Nakon. A tavasszal, a meg­levő Uj Élet Tsz mellett másik két szövetkezet alakult, a Napsu­gár, meg a Béke azzal, hogy majd ősszel kezdik meg teljesen a közös munkát, addig megteremtik a kö­zös gazdaság legfontosabb felté­teleit. A Napsugár Tsz-be 201 csa­lád 403 taggal, 1836 hold földdel, a Békébe 78 család 147 taggal, 668 hold földdel tömörült. A nagyobb tsz-nek, a Napsugárnak a fölénye már az első hónapokban is fneg- mutatkozott. Jobban ment a közös munka és nagyobb volt több em­ber összefogásának az ereje. Nagyrészt saját erejükből akar­ják megteremteni a Napsugár Tsz tagjai a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit. Idén két, ötven férőhe­lyes sertésfiaztatót épít a szövet­kezet építőbrigádja, Zetort pótko­csival, fűkaszáló gépet, nagy tel­jesítményű szecskavágót, 24 kala­pácsos darálót vásárolnak saját erőből. És példás módon művelik meg a közös földterületeket, adják össze a terményt, a szénát, a szal­mát a közös termelési alapba. Ezért dicsekedhettek az egyesí­tést sürgető és szervező Balogh Antal meg a társai olyan ered­ménnyel, hogy első szervező kőr­útjuk alkalmával negyvenhárom család, a szövetkezet tagjainak fe­le írta alá az egyesítési kérelmet. A másik lényeges fölény a Nap­sugár Tsz vezetésében mutatko­zott meg. A Napsugár Tsz elnö­két, Vörös Ferencet szeretik a fa­luban, elsősorban azért, mert első a közös munkában. Bármit kell dolgozni közösen, a Napsugár Tsz elnöke az első sorban fogja a ka­szát, a kapát, a lapátot. A Béke Tsz vezetői és az elnök, Mányok Ernő határozatlanok a vezetésben. Nem tisztelik eléggé a szövetke­zeti demokráciát és most, amikor a tagok többsége az egyesítés mel­lett tör lándzsát, a vezetők gátol­ják ezt, s védik saját érdekeiket. Pedig tudniuk kellene azt, hogy gazdaságilag sokkal hatékonyabb egy nagyobb szövetkezet, mint két kisebb. A Béke Tsz vezetői, Mányok Ernő, Gellén József meg a töb­biek, akkor járnának el helyesen, Gyönki diákok a Szabatoni Állami Gazdaságban A gyönki gimnázium III. osz­tályának tanulói az elmúlt tanév végén szerződést kötöttek a Sza­batoni Állami Gazdasággal ötven hold hibrid vetőmagkukorica cí- merezésére. Július 13-án, hétfőn reggel egy kivételével az osztály minden tanulója megjelent a mun kahelyen, ahol az állami gazdaság üzemegység-vezetője röviden is­mertette és bemutatta a címerezés módját, ezután a brigádok mun­kához láttak. A nagy figyelmet igénylő feladatot a diákok gondo­san végezték el; A magasra nőtt kukoricaszárak árnyéka elviselhetővé tette a Nap melegét. Egy vizeslajt is ott volt a kukoricatábla szélén ivóvíz ellá­tásra. Mikor a délelőttre kiszabott részt elvégezték, visszamentek szálláshelyükre, Ebédet az állami gazdaság ét­kezőjében kaptak. Szinte minden­nap hús volt, a bőséges ételadagok mindig tiszta tálakban és tányé­rokban kerültek a linóleumos asz­talokra. Ebéd után fél négyig pihenő volt, utána estig folytatódott a cí­merezés. — Vacsora után a tanu­lók összegyűltek a leányszálláson — tanári felügyelet mellett — elő­került a tangóharmonika és a napi fáradalmakat rövid tánccal vezet­ték le. Az eredetileg egy hétre terve­zett munkát az eső sokszor félna­pokig megszakította, ezért a mun­ka még nem fejeződött be. Az állami gazdaság vezetői az eddig végzett munka minőségével elégedettek; A diákoknak pedig azonkívül hogy részt vesznek a termelőmun­kában, jó alkalom ez, egy szocia­lista nagyüzem életének közelebbi megismerésére; (-1-) ha az egyesítésre irányuló törek­vésben határozottan a tagok mellé állnának — miután ennek szemé­lyi, gazdasági és politikai felté­telei adva vannak. ötvenhárom család most már átlépett a Békéből a Napsugár Tsz-be. A Béke Tsz kicsire zsugo­rodott össze: 25 család, 272 hold föld maradt meg összesen. Mi a terve a továbbiakban a Béke Termelőszövetkezetnek? Gondolják, hogy ennyien, ennyi földön ki tudják bontatkoztatni a nagyüzemi mezőgazdasági ter­melést úgy, ahogyan ki tudják majd bontakoztatni a Napsugár Termelőszövetkezetben? Tudnak vajon úgy építkezni, vetésforgót kialakítani, olyan jövedelmet biz­tosítani a tagságnak? Jó lenne, ha ezen elgondolkoznának Na­kon a Béke Tsz-ben a megmaradt tagok, meg a vezetők is, és le­vonnák mindezekből a megfelelő tanulságokat! Gyenis János n kongresszus tiszteseiére tett felajánlás minden pontját teljesítették a dombóvári fütőházban Három hónappal ezelőtt a Népújságban közöltük, hogy a dombóvári fűtőház dolgozói a pécsi vasútigazgatóság területén elsőnek csatlakoztak a kong­resszusi versenyhez. Annak ide­jén hat pontból álló felajánlást tett a fűtöház kollektívája. A második negyedév eltelte után ismét ellátogattunk Dombóvárra, hogy megtudjuk, hogyan állták szavukat a fűtőházi elvtársak. Németh Lajos elvtárs, a mun­kaversenyt értékelő bizottság egyik tagja tájékoztatta a szer­kesztőség munkatársát a vállalá­sok teljesítéséről. A tájékoztató szerint a dombóvári elvtársak a vállalás valamennyi pontját túl­teljesítették. Az első pont: Egy mozdonyra eső százelegytonna — egy vonat 100 tonna súlyrésze — kilométer továbbítás 2 százalékos növelése a múlt évi teljesítéshez viszo­Könyvismertetés gg Bonfini: Történetek Mátyás ki­rályról (Magyar Helikon). Kb. 384 oldal, félbőr­kötésben 75,— Ft színes félbőrkötésben 80,— Ft Fametszet Bontini: Történetek Mátyás királyról című történeti müvéből. Bonfini történeti művében ki­emelkedő helyet foglal el a Má­tyás uralkodásának időszakáról szóló rész. A mély műveltségű író az események okait is kutatva magas irodalmi színvonalon örö­kíti meg a magyar történelemnek ezt a küzdelmes, dicsőséges kor­szakát, méltó emléket állítva ben­ne a nagy államférfinak. A köny­vet a XVI. századbeli német ki­adás fametszetei díszítik. A latin nyelvű mű magyarra fordítása Geréb László munkája. A kötet­hez Kardos Tibor Kossuth-díjas írt bevezető tanulmányt és jegy­zeteket. nyitva. Áprilisban 23, májusban 20, júniusban 24 százalékkal töb­bet teljesítettek, mint a bázis időszakban: ezzel egyidőben a vállalást is túlteljesítették. A második pont: A mozdo­nyok átlagos terhelését a bázis­hoz viszonyítva 2 százalékkal növelik. Áprilisban 32, májusban 28, júniusban 17 százalékkal volt nagyobb a mozdonyok terhelése. A harmadik pont: Tíz száza­lékkal több szenet takarítanak meg a kiszabáshoz viszonyítva. Áprilisban 3, májusban 3, júni­usban 1 százalékkal teljesítették túl a vállalást. A negyedik pont: A fajlagos önköltséget egy százelegytonna kilométerre eső kiszabást 5 fil-t lérrel csökkentik. A három hó­napban átlagosan 109 filléres csökkentést értek el egy száz­elegytonna kilométer viszonyla­tában. Az ötödik pont: A túlórát 20 százalékkal csökkentik 1958 ha­sonló időszakához viszonyítva. A három hónapban együttesen 47 százalékkal csökkentették a túl­órák számát. A hatodik pont: A tehervona­tok menetrendszerinti közleked­tetését a tervszámhoz viszonyít­va 2 százalékkal javítják. A kom lói vonatoknál csaknem 9 szá­zalékkal, a pécsi vonatoknál 8, a gyékényesi vonatoknál ugyan­csak 8 százalékkal pontosabban közlekedtették a tehervonatokat a tervezettnél, így a vállalás utolsó pontját is túlteljesítették. A kongresszusi munkaverseny további részében az eredeti vál­lalások az iránymutatók, de a későbbiek során az őszi csúcs- forgalom közeledtével a válla­lást a dolgozók ki akarják egé­szíteni. Kirándulás az istenhátamögé Képzeljenek el egy csinos házi­kót 3—4 kilométerre minden la­kott településtől, magasan a völgytől, fenn az őcsényi szőlőhe­gyen; ez a gurovicai erdészház. Mire felértem, a kerékpárom tol­va, a szívemet a torkomban érez­tem dobogni a fáradtságtól, s a nagy melegtől. Mégis nem ettől ültem le, ami­kor felértem, hanem attól a cso­dás látványtól, amely elém tárult. Felérve az erdészházhoz, az er­dőkkel borított csúcsok között be­láthattam a Sárközön át Bajáig. A távoli házak mint megannyi gyermekjáték tűnt szemem elé. Míg az előbbi fáradságért tisztele­temet és megbecsülésemet fejez­tem ki magamban az erdő munká­sainak, ezért a fenséges látványért irigylésre méltónak találtam őket. Közben találkoztam vendéglá­tómmal, az erdésszel, Jankó Sán­dorral. Míg üdvözöltük egymást, elgondoltam, hogy mégis nehéz lehet itt az élet, mindentől távol. S ekkor mint derült égből a villámcsapás hatott reám felszó- lítésa: nem akar zuhanyozni?! — Te jó ég — kiáltottam fel — zuhanyozni itt az istenhátamögött, ahol se vízvezeték, se villany nincs. Nem, köszönöm, e tréfából nem kérek. — De csak unszolt, nézzem meg a művét, mert ha is a mi emberünk volt, vagy ha lehet belőle hozzánk közelállót faragni, akkor ezt külön lapra vezeted. Egyébként igyekezz meg vásárolni tőlük mindenfajta, ma otthon érvényes igazolványt. Sőt még ruhákat is. Szóval részben adatokat kell gyűjtened, részben emberanyagot ügynöknek. Brom- berg urat megtalálod a salzburgi »►magyar irodában«, ahol aztán bemutat közvetlen főnöködnek. Három nap alatt költözz el az Orientál szállóba, ott vedd ki a 224-es, háromszobás lakosztályt. Ez külön a te számodra van be­rendezve. Az egyik szoba a fóga- dóhelyiség, a másik szoba az iro­da, a harmadik szoba a háló és a te külön kis lyukad. Amikor min dennei megvagy, a negyedik na­pon délelőtt 10 órakor jelentke­zel a magyar irodán Nagy Mi­hály ezredes úrnál. — Értettem, a parancs szerint fogok eljárni — vágta össze bo­káját Visnyey Sándor, s úgy érez te magát ebben a szállodai szo­bában, mintha a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium Vezér­kari Főnökségének második osz­tályán vette volna át a direktí­vákat. Visnyey csak ámuldozott a pa­zarul berendezett lakosztály lát­tán. Minden volt ott, ami csak a kényelmet szolgálja. Ebből lát­hatta, hogy ha kezdetben »piti« munkát bíznak Is rá, már szá­mítanak a horthysta kémelhárító és kémfőhadnagyra, akiből nagy­ágyút csinálnak majd! A negyedik napon délelőtt fel­kereste a magyar irodán Nagy Mihály ezredes urat. Miután be­mutatkozott, beszélgetni kezdtek. Az ezredes egykoron Horthy Mik lós őfőméltósága egyik szárnyse­gédje volt... Határozott, mellébe­szélést, parancsmegtagadást nem tűrő, igazi Horthy-vágású tiszt volt. Szobájában, a magyar iroda egyik legnehezebben megközelít­hető helyiségében, ahol már any- nyi, de annyi kémbeszervezés történt — Nagy Mihály elismé­telte mindazt, amit Bromberg százados már elmondott. Kijelölt Visnyey mellé két markos, nagy­darab segédet, Dudics Arisztidet és Möcz Ödönt. Tájékoztatta, hogy e két ember segítségével mindent kiszedhetnek a disszi­dáltakból. S ők már értik a mód­ját annak, hogyan kell beszer­vezni ügynököket, akaratuk el­lenére is... Visnyey segédeivel hozzákez­dett a munkához. Teltek a hónaT pok, kihallgatták a disszidenseket, ügynököket szerveztek be, ada­tokat gyűjtöttek Magyarország­ról. És igazolványokat, ruhákat vásároltak potom pénzért tőlük, hogy az újdonsült ügynököket ezekkel felszerelve visszadobhas­sák a határon. Visnyey rövid idő alatt szinte egész Nyugat-Euró- pát beutazta, mert időközben ve­zető beosztást kapott. Fizetését, amelyet eredetileg havi ötszáz nyugatnémet márkában állaptot- tak meg, felemelték ezerötszázra. Emellett az amerikaiak fedezték az összes költségeit, köztük a szál lodai lakosztály bérét. Az ezeröt­száz márka — nagyon nagy pénz — csupán zsebpénz céljára szolgált... Visnyey hűen teljesített min­den utasítást. Olyan életet élt, mint egy főúr, s lassan, fokoza­tosan egyre feljebb és feljebb haladt. Már az osztrák határon tudták, hogy a magyar dissziden seket hova kell irányítani: Salz­burgba Visnyey Sándorhoz. Ami­kor nem akadt jelentkező, akkor Visnyeyék maguk járták a kü­lönböző országokat, hogy ügynö­köket kutassanak fel. Az embe­rek többségét szorult anyagi helyzete vitte rá arra, hogy ügy­nöki munkára vállalkozzék. És Visnyeyék gondoskodtak arról, hogy a nagy anyagi ígéretek kilá­tásba helyezésével megnyerjék maguknak ezeket az embereket. Kisebb részük meggyőződésből vállalta a hírszerző munkát... 1952-ben Visnyey újabb feladato­kat kapott. Neki kellett kiképez­nie azokat az ügynököket, aki­ket Magyarországra dobtak át. — Most ismét szoros kapcsolatba került Kollényi Györggyel, aki időközben a Gehlen-féle nyugat­német hírszerző szervezet ma­gyar osztályának lett a vezetője. Kollényi a hírszerző munka lep­lezésére Bad-Reichenhallban — három kilométerre az osztrák határtól — egy technikai és tu­dományos fordító irodát hozott létre. Kollényi osztályán dolgozott ekkor Szita László volt horthys­ta ezredes, továbbá And- rcánszky Jenő volt horthysta al­ezredes és nyilas külügyminisz­terhelyettes, Laczkó Frigyes volt horthysta százados, Mául Ottmár volt nyilas főhadnagy, Farkas Ferenc nyilas, volt Hangya-cég­vezető és mások. Visnyey hozzá­juk járt tanulni. Néhány hónap múlva a Gehlen-féle magyar osz­tályon kapott beosztást. Laczkút az ő helyére irányították Salz­burgba ahol egy mérnöki irodá­ban jelentették be mint tisztvi­selőt, hogy ezzel is fedezzék kém tevékenységét. Farkas Ferenc, Laczkó segédje viszont egy akku­mulátortöltő-állomás fedezete alatt dolgozott mint kém, hírszer ző. Mául Ottmárt Münchenbe he­lyezték, s ott mint gyógyszerész­ügynök folytatta kémtevékenysé­gét... (folytatjuk.) nincs is vízvezeték, azért lehet zu­hanyozni. És valóban, ha nem is a fürdő­szobai zuhanyozó, de a célnak épp úgy megfelel. Magas állványra egy 200 literes hordó volt téve s belőle egy gumicsövön, mikor ki­húztam a dugóját, vígan ömlött a víz. No lám, mit tesz az emberi leleményesség. Amint elfordultam e műtől, hir­telen egy kis őzet pillantottam meg. Egy minutára azt hittem, hogy felfeléjövet a nagy hőségtől elájultam, s most ébredek vala­hol az erdőben. Csak vendéglátóm szavára riadtam fel: Ró, gyere ide, S az őzike szelíden ballagott hoz­zánk. Megkönnyebbülten sóhaj­tottam fel, nem álom, valóság ez. S amikor előkerült a hatalmas farkaskutya, barátságosan üdvö­zölve az őzikét s Jankó Sándor kisleánya is közéjük tipegett, két­ségbeesetten gondoltam el, miért nem vagyok festő, hogy megörö­kíthetném e gyönyörű kis erdei idillt. A csodálkozásnak, az elragad­tatásnak azonban még nincs véges A nagyágyú a szobákban volt cl rejtve. Csak egy kattanás és elő­tűnik azonnal. A szúnyogok, le­gyek — ebből aztán van errefelé bőven, hogy egy kis prózaibb dol­got is említsek, nem fenékig tej­föl ám minden — no meg a nagy meleg ellen elsötétített szobában kigyult a villany, éles fényt vetve a bútorra, a rengeteg könyvre, rá­dióra. Csak az zavar, hogy kint nem láttam sehol villanyvezeté­ket. — Nincs is — világosít fel há­zigazdám —, magam találtam ki, magam terveztem és szereltem lel. — Az egyik sarokban meg is pillantottam a titok nyitját, egy autóakkumulátort. A búcsúzás után, míg kerékpá­rom őrült iramban rohant le ve­lem a hegyről, elgondolkodtam: lám ilyen az új erdész, a ma er­désze. S a végén derült ki, hogy a régi értelemben vett istenháta- mögötti hely nincs, eltűnt, elfújta az új világ szele. <Sa-*ä ♦

Next

/
Thumbnails
Contents