Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-24 / 172. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. július 24, Varsóban aláírták a lengyel—szovjet közös nyilatkozatot Varsó. (TASZSZ) mint már je­lentettük, Varsóban szerdán este aláírták a lengyel-szovjet közös nyilatkozatot. A nyilatkozat megállapítja, hogy a tárgyalások és baráti megbe­szélések során a két fél megvi­tatta a szovjet-lengyel testvéri együttműködés további bővítésé­vel és elmélyítésével kapcsolatos fontos kérdéseket, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéséit. Megelégedéssel állapították meg, hogy a nézetek minden kérdésben teljesen azo­nosak. A nyilatkozat utal a szovjet párt- és kormányküldöttség lá­togatásaira különböző városok­ban, iparvállalatokban, mezőgaz­dasági termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban és kultu­rális intézményekben. Kiemeli a lengyel nép sikereit, amelyeket önfeláldozó munkával, a Lengyel Egyesült Munkáspárt kipróbált vezetésével, a Szovjetunió és a többi szocialista ország testvéri segítségével ért el. A nyilatkozat a továbbiakban méltatja az 1945. évi szovjet-len­gyel barátsági, kölcsönös segély- nyújtási és együttműködési szer­ződés nagy jelentőségét. Meg­állapítja, hogy szüntelenül erősödik és fej­lődik a két nép barátsága, amely mélységesen eszmei közösségen, a proletár nem­zetköziség lenini elvein ala­pul. Ennek konkrét kifejezője a két ország sokoldalú politikai, gaz­dasági és kulturális együttműkö­dése. A Szovjetunió önzetlen test­véri segítséget nyújtott és nyújt ma is Lengyelország­nak a népgazdaság legfonto­sabb ágazatainak fejlesztésé­ben, sok ipari létesítmény építésében. A két félnek az a véleménye, hogy a gazdasági fejlődés jelen­legi szakaszában rendkívül fontos a szocialista országok helyes és célszerű munkamegosztása, külö­nösképpen a szakosítás és a koo- perálás, a népgazdasági tervek egybehangolása. A testvéri lengyel-szovjet barátság elmélyítése nagy­mértékben elősegíti a szocia­lista tábor egységének meg­szilárdítását. a békés együtt­élés eszméinek győzelmét, — hangoztatja a nyilatkozat. A két fél kifejezte eltökéltségét, hogy továbbra is erősíteni fogja a szovjet-lengyel barátságot, együttműködést és kölcsönös se­gélynyújtást, még szorosabb ösz- szefogásra törekszik a szocialista tábor országai között. A két küldöttség ismét megál­lapította, hogy a béke fenntartá­sa és megszilárdítása a legfonto­sabb probléma, amely az egész haladó emberiséget foglalkoztat­ja. A küldöttségek hangsúlyozzák hogy csakis a békés együttélés, a két rendszer békés versen­gése háríthatja el a háborút. A szocialista tábor léte és erejének szüntelen növeke­dése szilárd gátat emel min­den olyan kísérlet útjába, amelynek célja, hogy az erő helyzetéből döntéseket kény­szerítsenek a világra. A nyilatkozat a továbbiakban elítéli az agresszív imperialista körök hidegháborús politikáját, s hangsúlyozza: A két küldöttség nagy figye­lemmel tanulmányozta a Német­országot érintő kérdéseket. Egy­hangúlag megállapították, hogy a legfontosabb, halaszthatat­lan megoldást követelő kér­dés a német békeszerződés megkötése, a nyugat-berlini megszállási rendszer felszá­molása. Komolyan veszélyezteti a bé­két az a helyzet, amelyet a béke­ellenes erők — különösen az európai politikai helyzet kiélező­désére törekvő nyugatnémet kor­mány — kihasználnak. Nyugat- Némctország militarizálása külö­nösen veszélyes jelleget ölt, mi­vel az NSZK kormánya rakéta- és atomfegyverekkel szereli fel a Bundeswehrt. Kétségtelen, hogy a nyugat­német militarizmus, amely az erőpolitika atlanti koncepciójára támaszkodik és további nemzet­közi feszültségre számít, vezető helyre tör Nyugat-Európában, hogy azután imperialista katonai és gazdasági terjeszkedésbe kezd­jen. A szovjet és a lengyel küldött­ség úgy vélekedik, hogy a genfi külügyminiszteri értekezlet bizo­nyos mértékig pozitív munkát végzett. Az értekezleten sok kér­désben jobban megmutatkozott a felek álláspontja, pontos kép ala­kult ki a nézeteltérésekről és kísérletek történtek az álláspon­tok közeledésére. Ugyanakkor saj nálattal kell megállapítani, hogy a nyugati hatalmak álláspontja miatt a genfi értekezleten ezideig nem sikerült megegyezni a német békeszerződés megkötéséről és a nyugat-berlini helyzet rendezésé­ről. Mindkét fél azt tartja, hogy a jelenlegi alapvető kérdések megoldása szempontjából nagy jelentőségű lehetne a kormányfői értekezlet: meg­vitatná a nemzetközi helyzet leghalaszthatatlanabb kérdé­seit, megfelelő határozatokat hozna és igy kétségtelenül elősegítené a nemzetközi fe­szültség enyhülését. Mindkét fél hangsúlyozza, hogy Lengyelországot és Csehszlovákiát különleges jog illeti meg a német kérdés és az európai biztonsággal kapcsolatos kérdések megvitatá­sában való részvételre. A nyilatkozat kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköz- társaság továbbra is következete­sen harcol a német békeszerződés megkötéséért. A mai körülmények között mind a két német állam­mal alá kell írni a békeszerződést. Ha pedig a nyugati agresszív kö­rök meghiúsítják ezt, akkor a Szovjetunió és a Lengyel Nép- köztársaság békeszerződést ír alá a Német Demokrtikus Köztársa­sággal és az a meggyőződése, hogy az európai béke és biztonság meg­szilárdításában ténylegesen érde­kelt többi állam is aláírja a béke- szerződést az NDK-val. A küldöttségek megállapítják: a nyugat-berlini megszállási rendszer kérdésének legmeg­felelőbb megoldása Nyugat- Berlin szavatolt szabad város­sá változtatása lenne. Ha a Német Demokratikus Köz­társaság és a többi szocialista or­szág jóakarata ellenére nem szün­tetik meg Nyugat-Berlinben a rendellenes helyzetet, akkor a Szovjetunió és Lengyelország tá­mogatja a Német Demokratikus Köztársaságot azokban az intézke­désekben, amelyeket szuverén jo­gainak keretei között szükséges­nek tart majd a nyugat-berlini rendellenes helyzet kiküszöbölé­sére. A szovjet és a lengyel kormány maradéktalanul támogatja az NDK-nak azt a javaslatát, hogy a két német állam kössön egymással megnemtámadási szerződést, s mondjon le az atom- és rakétafegyverről. Ugyanakkor a szovjet és a lengyel kormány újból megerősíti: az Odera—Neisse-határ az egyetlen törvényes, igazságos és sérthetetlen határ Lengyel- ország és Németország között. A nyilatkozat újból rámutat, hogy a szovjet és a lengyel kor­mány támogatja a varsói szerző­dés és az északatlanti szerződés országai között megnemtámadási szerződés megkötésére irányuló javaslatot. A két fél kijelenti: tá­mogatja a lengyel kormánynak azt az indítványát, hogy létesítse­nek Közép-Európában atom- és rakétafegyvermentes övezetet. A két fél támogatja a balti-tengeri békeövezet létrehozására irányuló javaslatot és a balkáni atomfegy­vermentes övezet megteremtésé­nek tervét is. A nyilatkozatban a felek együtt­működésükről és támogatásukról biztosítják a gyarmati és félgyar­mati sorban élő népeket, amelyek hősiesen harcolnak hazájuk sza­badságáért és függetlenségéért. A felek maradéktalanul támogatják a nagy kínai nép igazságos és szu­verén jogát, hogy felszabadítsa és egyesítse országának minden te rülecét, ideértve Tajvant és a partmenti szigeteket. — A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Mun káspárt vezetői tájékoztatták egy­mást a két párt munkájáról, meg­vitatták a két párt kapcsolatainak kérdéseit, valamint a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom időszerű kérdéseit. Az élet teljesen igazolta, hogy helyesek a kommunista és munkáspártok 1957 novembe­rében Moszkvában kiadott nyilatkozatának következte­tései. — A két párt szent kötelessé­gének tartja — hangzik tovább a nyilatkozat —, hogy továbbra *s kérlelhetetlenül harcoljon a re- vizionizmus ellen, mert a jelen­legi szakaszban ez a fő veszély a kommunista és munkásmozga­lomban, továbbá a dogmatizmus és a szektánsság ellen, mert ezek elszakítják a pártot a töme­gektől. A tárgyalásokon konkrét intéz kedéseket is megvitatnak az SZKP és a LEM'P kapcsolatainak to­vábbi erősítésére. A közös nyilatkozat végül ki­domborítja a szovjet párt- és kormányküldöttség lengyelorszá­gi látogatásának nagy jelentősé­gét a lengyel—szovjet barátság elmélyítése, a szocialista tábor országainak együttműködése és a béke megszilárdítása szempont­jából. Hírek és kommentárok a genfi értekezletről Genf: (MTI) Nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint a kül­ügyminiszteri értekezlet szerdai plenáris ülése »nem hozta köze­lebb egymáshoz a szembenálló nézeteket". Egy DPA-jelentés hangoztatja, az ülés után nyugati részről ki­jelentették, hogy »nem történt haladás« és a hangnem »észreve­hetően hűvös volt«. Tájékozott körök szerint a külügyminiszte­rek egyelőre nem terveznek újabb zárt ülést. Berding külügyi államtitkár, az amerikai küldöttség szóvivője szerdán este hangoztatta, hogy a nyugati külügyminiszterek ta­nulmányozzák Gromiko szerdai kijelentéseit és »á csütörtöki ülé­sen újabb észrevételeket tesz­nek majd«. Berding szerint >-a szerdai ülés nem volt eredmé­nyes«. Peter Hope, az angol küldött­ség szóvivője úgy értelmezte Gro miko szavait, hogy a Szovjetunió »változatlanul ragaszkodik Ber­lin és a német vegyesbizottság kérdésének összekapcsolásához, amit a nyugatiak nem fogadhat­nak el.« Az angol szóvivő is be­jelentette, hogy kormánya tanul­mányozza a szovjet külügymi­niszter beszédét. Hasonló értelemben nyilatko­zott Pierre Baraduc francia szó­vivő is. Eckardt, a nyugatnémet kül­döttség szóvivője sajtóértekezle­ten hangoztatta, hogy »a Szov­jetunió álláspontja a szerdai ülé­sen sem módosult«. Brentano nyugatnémet külügy­miniszter, aki — mint ismeretes' — szerdán Bonnban a miniszter- tanács ülésén beszámolt a genfi értekezletről, — az esti órákban visszaérkezett Genfbe, — jelenti a DP A. Moszkvába érkezett Nixon amerikai aleinök Moszkva: (MTI) Richard Nixon, az Egyesült Államok al- elnöke csütörtökön délután Boeing-707 típusú katonai repü­lőgépen Moszkvába érkezett, hogy a szovjet fővárosban meg­nyissa az Egyesült Államok ki­állítását. Nixon gépének megér­kezése előtt egy órával a vnuko- vói repülőtéren leszállt egy má­sik Boeing-707 típusú személy- szállító gép, amely mintegy száz amerikai újságírót hozott Moszk­vába. Nixon fogadására a vnukovói repülőtéren megjelent Kozlov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, Lobanov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke, Zuskov, a Minisztertanács mel­lett működő külföldi kulturális kapcsolatok bizottságának elnö­ke, Bobrovnyikov, a moszkvai vá rosi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, továbbá több más személyiség. Jelen volt a moszk­vai diplomáciai képviseletek szá mos vezetője és tagja. Az amerikai aleinök repülőgé­pe pontban 3 órakor állt meg a repülőtér főépülete előtt. A gép­ből kilépő Nixont, — aki felesé­gének, továbbá Milton Eisenho- wernek, az Amerikai Egyesült Államok elnöke testvérének és személyes tanácsadójának, vala­mint más politikai személyiségek kíséretében érkezett Moszkvába elsőnek Frol Kozlov, a Szovjet unió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese üdvözölte. Hangsú­lyozta: a moszkvai amerikai és a New York-i szovjet kiállítás le­hetővé teszi, hogy a két ország népe jobban megismerje és meg­értse egymást, s azokat a lehe­tőségeket, amelyek hozzájárul­nak a világ békéjének fenntartá­sához. Kozlov kifejezte reményét, hogy Nixon és kíséretének láto­gatása hozzájárul a kölcsönös együttműködéshez és elősegíti a két ország kapcsolatainak fej­lődését. Nixon válaszában köszönetét mondott a meghívásért, s átadta a Szovjetunió népének Eisenho­wer elnök és az egész amerikai nép üdvözletét. — Tudjuk, hogy bármiféle ki-t állítás korlátozott lehetőségeket jelent csupán és nem lehet ősz-* szehasonlítani azokkal a tapasz­talatokkal, amelyeket elsőkézből szerezhetünk, — állapította meg Nixon. — Egyetértünk önökkel unnak a közmondásnak az igaz­ságában, hogy »jobb egyszer meg látni, mint százszor hallani«. Kijelentette még, hogy már régóta személyesen kívánt meg­ismerkedni a Szovjetunióval, mH vei az amerikaiak hosszú idő óta csodálják a szovjet képzőművé­szet, tudomány és irodalom nagy szerű eredményeit. »Mindenek­előtt sohasem felejtjük el azokat^ a hősies erőfeszítéseket, áldozato­kat, amelyeket a második világ­háborúban szövetségesünk, a szovjet hadsereg hozott« — mond ta. Nixon hangsúlyozta, szeretné felhasználni a lehetőséget arra* hogy a Szovjetunió vezetőivel ta­lálkozzék, s jobban kifejtse az Egyesült Államok politikáját s törekvéseit. Szeretne találkozni Hruscsovval és a Szovjetunió kor mányának más vezetőivel, s han­goztatta: egyenes, becsületes be­szélgetést, vitát szándékozik foly­tatni mind a Minisztertanács el­nökével, mind az egyszerű gyári munkásokkal, mert ez elősegíti a jobb megértést.« Nem lennénk becsületesek, ha nem ismernénk el, hogy jóllehet Alaskát mind­össze 40 mérföld választja el a Szovjetunió partjaitól és Moszk­vától New York-ig az út ma már tíz óránál is kevesebb ideig tart. nagy és komoly problémák vá­lasztják el egymástól országain­kat. Az amerikai aleinök kijelentet­te, minden erőfeszítésével azon lesz, hogy látogatásával előse­gítse a problémák tisztázását, s olyan légkör kialakulását, amely ben a politikai ellentétek nem keverik konfliktusba a két né­pet. Éljen a béke!«: — fejezte be beszédét Nixon. Folytatódik a harc Gksosz szabadságáért Az athéni hadbíróság ítélete mélységesen felháborította a vi­lág közvéleményét — írja a TASZSZ athéni tudósitója. Is­meretes, hogy a hadbíróság íté­lete még a királyi ügyész szigo­rú vádindítványánál is súlyo­sabb volt. A görög reakció Glezoszt a börtönbüntetés, a deportálás és a politikai jogfosztás együttes idő­tartamára, vagyis 17 évre ki akar ja zárni Görögország politikai életéből. A Csehszlovák Távirati Iroda je lentése szerint Frantisek Zupka, a Csehszlovák Szakszervezeti Ta­nács elnöke levelet intézett Fo- tisz Makriszhoz, a Görög Szak­szervezeti Szövetség főtitkárá­hoz. Zupka négymillió szerve­zett dolgozó nevében kéri Mak- riszt, járjon közbe Glezosz és vádlott társainak azonnali sza­badlábra helyezéséért. Mint a TASZSZ jelenti Géni­ből, a külügyminiszteri értekez­letről 27 újságíró táviratot inté­zett a görög hatóságokhoz és követelte Glezosz szabadonbocsá- t"sát. A 27 újságíró a következő 16 országot képviseli: Szovjet­unió, Kína, Magyarország, Ang­lia, Franciaország, Kanada, In­dia, Olaszország, NDK, NSZK, Ausztria, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Bulgária, Románia és Svájc. Éhségsztrájkba léptek a szabad algériai kormány fogságban levő tagjai Párizs: (Reuter) Ahmed Ben Bella, a szabad algériai kormány miniszterelnökhelyettese, aki a kormány négy másik tagjával együtt a Bel Ile francia sziget­börtön foglya, szerdán társaivá együtt éhségsztrájkba lépett. — Mint ismeretes, a Párizs mellet­ti Fresnes börtönbe zárt majd­nem négyszáz algériai már ha: napja folytat éhségsztrájkot. Vorosiíov és Hruscsov üdvözlő l-ávirala Nasszerhez Moszkva (TASZSZ): Kliment Vorosiíov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének elnö­ke és Nyikita Hruscsov, a szovjet Minisztertanács elnöke az egyip­tomi forradalom évfordulója a’ kalmából üdvözlő táviratot ka dött Gamal Abdel Nasszernek, a Egyesült Arab Köztársaság élne kénen.

Next

/
Thumbnails
Contents