Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-22 / 170. szám
1959. július 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Javulja gazdálkodás a Kanacsi Állami Gazdaságban Úa szóbakerült az elmúlt esztendőkben, hogy a megye melyik állami gazdaságában milyen jövedelemmel gazdálkodnak, Kana- csot mindig úgy emlegették, mint ahol ésszerűtlenül használják ki a nagyüzem adta lehetőségeket, ^nnek meg is volt az oka, az, > jgy az elmúlt tíz évben a megye állami gazdaságai közül legtöbbször a Kanacsi Állami Gazdaságban volt a legkisebb jövedelem. Mi ennek a magyarázata? Arra itt most nem térünk ki, hiszen nálunk sokkal illetékesebbek ezt többször megállapították és intézkedtek. Ennek eredményeként tavaly és ebben az esztendőben sok mindenben javulás van az állami gazdaságban. Nézzük ezt előbb az állattenyésztés 1959. első félévi mérlegének tükrében. Az állattenyésztés összességében teljesítette félévi tervét és jelentős pénzösszeget takarítottak meg a költségekből is. Az állattenyésztésen belül is kiváló eredmények vannak a tehenészetben, amit bizonyít, hogy a megyei állami gazdaságok tejtermelési versenyében az első félévben Kanacs volt az első. •— Hallja öreg, nem tudja a rendet, ez csak fele annak a szénnek, amit fel kell hordania — szólt a Tamási Téglagyár ura Tóth Jancsi nagyapjára. — De uram — hangzott a sze líd válasz — öreg vagyok a 12 óra kiveszi minden erőmet, hát miért kell az égetőhöz 24 órára való szenet felhordani? — Ahhoz magának semmi köze — volt a válasz — ha nem -tetszik le is út, fel is út, mit gondol népjóléti intézmény a gyáram? Kapok én munkást amennyi csak kell. Az úr eltávozott, s ekkor éri oda Jancsi az unoka. — Valami baj van nagypapa? — kér dezte. — Nincs kisfiam semmi — mondta — de ha kedved van, segíthetnél nekem. Majd húzod elölről a szenestalicskát, jó? Úgyis láttam üresen sokat játsztok vele. Hát most is játszunk, nem igaz? -— Azzal egy darab kötelet szedett elő, rákötötte a talicska elejére, a végét a gyerek kezébe adta, s indultak... Elől a gyerek eleinte vidám viháncolással, hátul az öreg meg-megroggyanó inakkal, de látszólag mégis jókedvvel. Dél felé a gyerek már nem viháncolt, a játékos kedv elírókonferencia Pakisztánban Karacsiban — az ország történetében először — megrendezték a pakisztáni írók konferenciáját. A konferencia résztvevői határozatot hoztak a pakisztáni író- szövetség megalakításáról és egy hangúlag helyeselték azt a határozatot, amely követeli a kormánytól, hogy bocsássa szabadon »a társadalmi biztonság védelméről szóló törvény« alapján letartóztatott írókat, vagy adja át ügyüket nyilvános bíróságnak. A konferencia támogatta azt a javaslatot, hogy Pakisztánban könyvkiadóvállalatot kell szervezni. Ez a kiadóvállalat adná ki a jövőben az írószövetség tagjainak műveit, az irodalmi évkönyveket és megszervezné a pakisztáni írók műveinek idegen nyelvre való fordítását. A konferencián megválasztották az írószövetség végrehajtó bizottságának tagjait. A konferencia résztvevői kiáltványt adtak ki, amelyben kifejezésre juttatták elhatározásukat, hogy az ország fejlesztésének, a népek közötti béke ügyének és az emberiség haladásának szentelik munkásságukat. A 270 létszámú tehenészet első félévre előirányzott tervét 112 százalékra teljesítette. Az államnak beadott tej minősége itt a legjobb, 4 százalékos zsírtartalmú. A süldőnevelésben is jó eredmények vannak. Az e tekintetben előirányzott éves tervet 63,5 százalékra teljesítette a gazdaság a félév végéig. Az eredmény értékét növeli, hogy egy kiló süldő előállítási költségéből 3 forint 62 fillért /takarítottak meg. Teljesítette a gazdaság üszőneve- lésí tervét is ahol szintén van önköltség-megtakarítás. De hasonlókat lehetne elmondani az állattenyésztés minden ágáról. Nézzük ezek után a növénytermelést. Itt nem törekedhetünk teljességre, hiszen a termények zömét még ezután takarítják be. De annyit már most látni lehet, hogy még soha nem voltak olyan magas termésátlagok a gazdaságban, mint ebben az évben, öt évre visszamenőleg megnéztük a gazdaság gabonatermésének alakulását. Eszerint búzából 1954-ben volt a legalacsonyabb termés, 5,8 mázsa h-ként. A legnagyobb búzamúlt, de »játszani« kellett tovább, heteken, hónapokon, éveken át... Az öreg karjait kegyetlenül húzta, rángatta nemcsak maga a teher, hanem a talicskakerék ütemes huppanása is az egyenetlen talajon. S egyszer az' öreg, hatvanon felüli munkás számára elérkezett a vég. Ágynak esett, s . rövid két hét múlva már arról kellett gondoskodni, miből temetik el. De csak kellett vol na temetni, de a betegség idején' nem járt fizetés, nem volt pénz és élni is kellett a hátramaradottaknak. Az öreg testvére segített... így történt, a múlt ködlik itt fel — az 1930-as évek vége, az 1940-es évek eleje — a tamási téglagyárban. A vetőasztal előtt az egykori kis »játékból« segítő Jancsi, Tóth Jánossá cm beresedve. Az ő elbeszéléséből rajzolódott a fenti kép ki megdöbbentő élességgel. S hogy megváltozott azóta a világ. Nem kell minden 1000 tégla után teljesen ingyen még 50-et készíteniük. Most csak azért kell tartani az esőtől, mert nem lehet a munkát folytatni. Akkor bezzeg, ha elázott a nyerstégla, nem volt fizetermést 1955-ben takarították be a gazdaságban, 13 mázsát egy holdról. Az idén viszont — nem végleges adatok, csak nagyon szerény becslések szerint — 14 mázsa lesz a holdankénti búzatermés. Az ősziárpa-termés adatai viszont véglegesek. Ez a következő képet mutatja. A legmagasabb termés őszi árpából 1958-ban volt, 7,93 mázsa holdanként. Ezzel szemben az idén 5 kiló híján 15 mázsa a holdanként! átlagtermés. Sokat ígér a kukorica is, de még többet a gyümölcsös. Mindez együttvéve azt is jelenti, hogy a Kanacsi Állami Gazdaság tízéves fennállása óta ebben az évben produkál legtöbbet. Túlságosan rózsaszínű lenne e kép, ha szó nélkül hagynánk azt a megfellebbezhetetlen igazságot, hogy az időjárás ebben az évben nagyon kedvezett a mezőgazdasági termelésnek. De ez önmagában nem lett volna elegendő. Párosulnia kellett a körültekintő szervezéssel, megfontolt szakmai irányítással. Ez megtörtént Kana- cson, amit bizonyítanak a fentebb elmondottak. tés. — Csak akkor vették át a munkát — mondja — ha már a kemencébe volt szállítva. És a kereset — teszi hozzá — arról jobb nem is beszélni. Lenézett, utolsó embereknek tekintettek bennünket. Abbahagyja az elmélkedést és fogja a talicskát, hogy a sárkupacnál telerakja. S amikor visszafelé tolja, feltűnik nekem a talicska vastag gumikereke. Csodálkozásomra elmondja, hogy így nem rángatja úgy a teher a karját, mint a fa vagy vaskerék. Lám már ez is a megváltozott világot jelképezi. Tö. 3dnek a munkásokkal... S a kereset? — Nem panaszkodhatunk — mondja — 6 éves házas vagyok, de már építettem egy házat. Az állam is segített, én is takarékoskodtam. így vannak most itt a többiek is teszi hozzá és már sorol is vagy öt nevet, akik mind új háza- építettek mostanában, ketten meg tavaly vettek házat. Elgondolkodom, s ' bár már messze járok, akaratlanul is kicsúszik suttogva a számon: bárcsak megérhette volna ezt szegény öreg, az áldott jó nagy- apa. Drámai történetről szereztem tudomást az egyik nap, s ez arra késztet, hogy papírt és tollat fogjak s leírjam öt gyerek hűtlenségét, felelőtlenségét, bűnét. * Nagydorogon egy vásártéri földkunyhóban lakik a 82 esztendős Német János, 81 esztendős feleségével. öt gyermeket neveltek fel, akik közül ma egyik sem hajlandó egyetlen fillérrel sem támogatni őket. Négy gyermekük Nagydorogon, József nevű fiúk pedig Uz- don lakik. Az idős szülők gyerekei felnőttek, megházasodtak, szülők lettek, akik minden valószínűség szerint érzik felelősségüket a gyermekeikért, s tudják, hogy valamikor ugyanilyen szeretettel gondoskodtak róluk az ő szüleik is. Erre azonban ma már nem szívesen emlékeznek vissza. Micsoda keserves körülmények között dolgozhatott a tőkés társadalom idején Németh János és felesége, hogy az öt éhes szájnak elegendő élelmet teremtsen?' Inkább ők nélkülöztek, csakhogy gyermekeik ne érezzenek szükséget. S mindezért az elhagyatott- ság, a kifosztottság, a megvetés a „köszönet”. Hihetetlenül nagy cinizmus, elvetemültség kell ekkora felelőtlenséghez. Hogyan tudja emberbarátait megbecsülni az, aki a magatehetlen szüleit eldobja? Hogyan tud beilleszkedni a társadaI lomba az, aki a legkisebb tiszteié-; tét, kötelességet nem érez szülei iránt? Hogyan lehet jóindulatú embereknek nevezni azokat, akik rábírták szüleiket, hogy a sok éven át megkoplalt házat adják el, az így kapott pénzt és a hízót kicsalták tőlük? S most, hogy mindenből kifosztották őket, eldobták maguktól, egy darab kenyeret is sajnálnak tőlük. Úgy hiszem, ez a nagyfokú felelőtlenség nem egyszerűen családi ügy, ez már társadalmi ügy* s itt a társadalomnak kell igazságot szolgáltatnia, s ha a szép szó nem használ — márpedig az eddigiek azt mutatják, hogy nem használ — törvényes keretek között kell rászorítani a hűtlen gyerekeket kötelességük teljesítésére* Cserenyecz István Paks — A Szovjet Tudományos Akadémia szevasztopoli biológiai állomásának kutatóhajója elindult 3 hónapos földközi-tengeri útjára; Hamarosan ehhez a hajóhoz csatlakozik majd az Odesszából érkező expedíciós hajó és a „Bonyec? nevű mélytengeri kutatóhajó isj Az expedíció célja, hogy az oce- ánográfiai kutatásokon túlmenően tanulmányozza a Földközi-tenger medencéjének éghajlati viszonyait, szokatlan atmoszférikus jelenségeit. Pintér István—Szabó László TTKOf UTAKON >• vW’ír. .-\i? ' *<>v Vvvi-v. .• .».« •• s ú*/-V •; (22) — Hogy tudja, kivel van dolga, tájékoztatom. Lengyel az am; rikaiaknak dolgozik, hírszerző és diverzáns csoportokat tart fenn. Előbb Grazban volt a székhelye, most Bécsben. S tudja, milyen jól dolgozik? A forradalom előtt — csak az én tudomásom szerint vagy hetven fiatal magyart küldött haza kémkedni és diverzáns tevékenységet kifejteni. — Nagy ember... Jó hazafi lett... — Nézze, magának azt is tudnia keli, ha jó munkát akar végezni, hogy ő is akárcsak maga, pénzt kap ezért. Egyébként nekem megvan róla a véleményem. Csak azért vagyok vele kapcsolatban, mert őt jelölték ki az »amik«. Fejpénzt kap. És nemcsak az amerikaiaknak dolgozik, hanem más hírszerző szerveknek is. Egyébként itt, ernigrá ciós körökben Lengyel Béla tevékenysége közismert. Hogy úgymondjam, kicsit utálják is. Én nagyon. A múltkor megjelent róla egy cikk, amelyben megvádolták azzal, hogy felelőtlenül ha Iáiba küld embereket. Erre egy megbeszélés során azt válaszolta, hogy nem küldhet haza angolokat meghalni. Irtózatosan cinikus. A hazával szemben... Péch egy kicsit megriadt a hallottaktól. Hát ilyen emberek is vannak az ő vezetői között? Lengyel Béla egyébként a First Aid fór Hungary nevű szervezetnek, az Amerikai Magyar Segély nek volt a vezetője és szervezetében kizárólag volt vezérkari tiszteket, törzstiszteket és egyéb katonatiszteket alkalmazott. Lengyel Béláról, korruptságáró1, cinizmusáról, vad népi demekrú/ra ellenes gyűlöletéről regéket meséltek Becsben. Beszélték, hogy 1957 januárjában Lengyel ismét hazaküldött Magyarországra egy fiatal menekültet, akinek ezért a tevékenységéért összesen ezer forintot adott, holott Lengyel Béla ugyanezért harmincezer forintot vett fel- De Lengyel Béla csupán azt csinálta odakint, az amerikaiak támogatásával, amit a többi volt horthysta katonatiszt, arisztokrata. Egy alkalommal, január 27-én Tormai Gábor, a Szabad Európa Rádió munkatársa oktatta Péchet hogyan kell dolgozniuk Magyar- országon a fegyveres csoportoknak. S hogy egy-egy aktív harci cselekményhez plasztikus képet adjon, Péch Gézát elvitte kocsiján egy Bécs melletti kilátótoronyba. Ott Budapesten képzelték magukat s Tormai elmagyarázta az utcai harcok alapkövetelményeit: —• Kezdeményezni kellene valamit Magyarországon. Itt Bécsben minden számottevő tényező véleménye az, hogy a fegyveres lázat ébren kell tartani, mert ha lecsillapodik, akkor kezdhetünk mindent elölről — oktatta Tormai Péch Gézát. — Ha hazamegy, akkor tartsa egyik legfontosabb feladatának, hogy a hegyekben szervezzenek fegyveres csoportokat, főként olyanokból, akik nagyon komolyan részt vettek a szabadságharcban, s akiknek már úgyis mindegy, mert ha elfogják őket, felakasztják. Ezek a csoportok rendszeresen csapjanak le a községekre, a kar hatalomra, tartsák rettegésben az embereket, szóval: nyugtalanságot kell előidézni ismét az országban. Ezt értem én a fegyveres láz ébrentartásán. — Ez kissé veszélyes... hőkölt vissza Péch. — Veszélyes... Miért, az nem volt veszélyes, hogy én a legnagyobb harcok kellős közepén Magyarországra mentem? — Tényleg járt Magyarországon? — Október 29-én, a Szabad Eu rópa Rádió kocsijával érkeztem Győrbe. Amerikaiakkal mentünk. Vittünk egy rádióleadó ké< szüléket is... Úgy ropogtak a puskák, hogy csak úgy kapkodtuk a fejünket. — S mit csináltak Győrött? — Az amerikaiakkal megkerestük embereinket. Közben én egy fél napra leruccantam... Győrtől 30 kilométerre voltak a birtokaim, elmentem, megnézni, milyen állapotban vadnak... — ön földbirtokos volt? — Igen... Péch Géza elhallgatott. Rendre olyan emberekkel találkozott itt* Ä vetőasslalnál Hz eszi pártoktatás elkészítése A párt előtt álló feladatok végrehajtása, a szocializmus építésének meggyorsítása, fokozott mértékben megköveteli a párt tagjainak elméleti politikai oktatását. Az üzemekben, községi alapszervezetekben, tsz-ekben, járási pártbizottságokon folynak az 1959—60. évi oktatás előkészületei. A megyében a járások közül elsőnek a gyönki járási pártbizottság készítette el oktatási tervét. A terv első helyen foglalkozik a propagandisták kiválasztásával, hogy mindenütt olyan propagandisták vezessék az oktatást, akik mind az elméleti felkészültség, mind gyakorlati tevékenységük folytán alkalmasak a különböző tanfolyamok levezetésére. A terv szerint az alapszervezetek taggyűléseken tárgyalják meg a pártoktatás szervezését és a hallgatók kiválasztását. A taggyűlés után a pártvezetőségek egyénileg beszélgetnek el a hallgatókkal. Az 1959—60-as oktatási évben az Időszerű kérdések tanfolyamára közel 500 hallgatóra számítanak a gyönki járásban. A mart xizmus—leninizmus elsőéves tan- folyamát a Simontornyai Bőrgyárban, valamint a Hőgyészi Gyapjútermelő Vállalatnál tervezik 35 fővel, még a második évfolyamon 25 fő vesz részt. A gazdaságpolitikai tanfolyamon 40-en tanulnak! majd. A gyönki járási pártbizottság oktatási terve a továbbiakban foglalkozik az oktatás végrehajtásával. A számszerűség mellett részletesen ismerteti a propagandisták jó felkészítésének, az oktatás ellenőrzésének, valamint az elméleti tanács felállításának fontosságát. A szervezett pártoktatás megkezdése előtt összehívják a propagandistákat, megbeszélik áz oktatás levezetésének módszereit, hogy egységes elvek alapján folyjon az oktatás a járás területén; A gyönki járási pártbizottságon dolgozó elvtársak érzik a felelősséget a pártoktatás megszervezéséért, amelynek végrehajtása minden kommunistára komoly feladatot ró. Öt felnőtt súlyos felelőtlensége
