Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-22 / 170. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. július 22. Rövidülnek a Siatáridők, jobb sí minőség az építkezéseknél f öröskeressíesek a tengeliei szociális otthonban Még a közelmúltban is sok gondot okozott az építkezéseknél a határidők be nem tartása. A Tolna megyei Tanács tervosztályának tájékoztatása szerint a határidő eltolódás egyre ritkábban fordul elő. Sőt, elég gyakori, hogy egy létesítményt jóval a tervezett határidő előtt adnak át rendeltetésének. A szekszárdi 18 lakásos bérházat például 5 hónappal a határidő előtt adták át s így korábban megkezdődhetett a beköltözés is. A most épülő 18 lakásos bérház is előreláthatóan határidő előtt lesz kész. Az egyenként mintegy 800 ezer forintos költséggel épült ireg- szemcsei és fácánkerti iskolákat is határidő előtt adták át. Nemcsak a befejezett építkezéseknél tapasztalhatók ilyen örvendetes jelenségek, most készülő létesítményeknél is minden remény megvan a határidő lerövidítésére. Ez a tapasztalat a szekszárdi KÖJÁL építkezésnél is, ahol az év vége az építési határidő, de ha ilyen ütemben dolgoznak, körülbelül két hónap múlva befejeződik a munka. Ezért csak dicséret illeti az építőket, a Tolna megyei Tanácsi ' Riadó!... Riadó!... Riadó!... S a század mint megbolygatott méhkas zsong, zsibong. — Mi a baj? Hova megyünk? — kérdezik itt is, ott is a hirtelen készülődés közben. Valaki jólértesülten magyarázza, hogy a bányászok „aba- jognak”, azért kell a katonaság. — Gyerekek, itt lövetni is akarnak — szól az egyik csoportnál Fajcsi Ferenc —, de mi ne lőjünk, fiúk — teszi hozzá egész felindul- tan, pedig ő nem is idevaló Salgótarjánba. — Nem szabad lőnünk, emberek — hangzik a szava már a másik készülődő csoportnál; Akadnak követői is. És egyre több ajakról hangzik el: Nem lövünk, csak saját véreinket nem öljük halomra. — Mire a tett színhelyére érnek, már egységes a század — legyen aminek lenni kell, de nem kaphatók a testvérgyilkolásra az úri martalócok kedvéért. Máskor sem nézték ezt tétlenül, de most 1919-ben, amikor úgyis túlfűtött a levegő, az urak nem kegyelmeznek. így került internáló táborba — mint főkolompos, az urak szava szerint — Fájcsi Ferenc is. Sok volna még leírni is az itt átélt tengernyi kínszenvedést, A Tanácsköztársaság rövid, de szép akik arra oktatták, tanították, hogyan kell mások számára kikaparni a gesztenyét... S noha az utóbbi napokban egyre inkább gyülemlettek benne a különböző mellékgondolatok, valami elszánt »hazafiság« legyűrte ezeket. Péch egyre hallgatta és szívta magába a tájékoztatókat. Január utolsó napján »nagy szerencse érte«: Pásztor Gyula, aki annak- elötte futárfeladatokat látott el a bécsi központ és Péchék szervezete között, bemutatta Lengyel Béla volt horthysta altábornagy- nak. Lengyel megnyugtatta Péchet, hogy mindazt, amit megígértek, meg is kapják, »de most már igazán produkáljanak valamit«. Egyébként valamennyien erről beszéltek a legtöbbet: »csinálni kell már valamit Magyar- országon«. Igaz, Lengyel altábornagy kissé óvatos volt, mondván, hogy már közel másfélmillió forintot beleöltek Péchékbe, s még semmi sem történt, de hát azért reméli, hogy valamit mégis sikerül elérni, s »ezzel a népet buzdítani«. A beszélgetés nagy' kézfogásokkal ért véget, kölcsönösen biztosították egymás a »haza« iránti szerétéiről. Hogy milyen hazat értettek ez alatt, azt mi tudjuk — s Péch Géza újabb dollárköteggel távozott. Nem . sokkal ezután Építőipari Vállalat vezetőit és dolgozóit. Lényegesen jobb az előző évieknél a szervezés, reálisabbak a határidők megállapításai. Jól halad a dombóvári 36 lakásos bérház építése is. Előreláthatóan októberre lesz kész. Ko- csolán, Nagymányokon, Kölesden 4—4 tantermes iskolák épülnek és még az idén átadják rendeltetésüknek mind a hármat. Ugyancsak befejeződik még az idén a sárpilisi, mucsfai és pálfai 2—2 tantermes iskolák építése is. Bony hádon egy 8 tantermes iskola építését kezdték meg. Megkezdődött Kakasdon is a 4 tantermes iskola építése, amely jövőre készül el. Még az idén tető alá kerül az SZTK szekszárdi modern rendelője is. Javában folynak a munkálatok a megyei könyvtár építkezéseinél: ez is tető alá kerül még az idén. Tolnán és Faddon még ebben az évben iskolaépítéshez kezdenek. Szekszárdon jelenleg egy 18 és egy 27 lakásos bérház épül, amelyek jövőre lesznek készek. Még az idén elkezdődik egy újabb bérház építése is, amelyben 12 csa Iád kap majd helyet. Ezek a béremléke maradt. Bukása után az amúgyis munkanélküli világ keservét Fajcsi Ferenc nem várta be, mint annyian mások is, kivándorolt Amerikába, És most itt ül előttem koppányszántói kis házának szobájában, mert az itthoni állapotok megváltozása és a honvágy hazahozta 25 évi távoliét után 1951- ben. — Kutyavilág volt ott is a magamformájú munkásemberre — mondja. — Sok volt a mezítlábas vándor, a munka nélkül lézengő, a lakásnélküli. A második világháború hozott egy kis fellendülést, jobb lett egy kicsit a munkásnak, de az igazi fellendülést a tőkéseknek jelentette, — Én egy szál ruhába mentem ki, így ahogy lát — mutat magára — s így is jöttem meg. De olvastam egy statisztikát mielőtt hazajöttem, abban az ált, hogy 1925-től 1950-ig Fordék megtizen- kétszerezték a vagyonukat. Olyan volt itt a munkás, mint ez a kalapom — s mutatja is —, ha keli, leveszem a fogasról, ha nem kell, visszaakasztom. S pláne ha elnyűtt, elhajítom, veszek helyette másikat. tudta meg azt is, hogy Pásztor Gyula annakidején háromszáz- ezer forintot adott át az ő csoportjának ötszázezer forint he lyett. Pásztor a nyugaiaktól kapott összeg egy részét elsikkasztotta, s ezért pályája kezdett bealkonyulni, »jobb tehát vele a kapcsolatot nem tartani«. Péch Eckhardt Gézát a »jó tanácsadók« figyelmeztették erre. Hát igaz is, milyen ember lehet az, aki aljas célokra kapott pénzből sajátmagának tart meg, így gazdáit is becsapja... Péch még Bécsben tartózkodott, amikor Csontos Erzsébet Ki rály Béla tábornok különböző utasításaival Londonból Sécsbe érkezett. A bécsi ellenforradalma központ összehozta a két neves személyt, Péch Gézát és Csontos Erzsébetet. Csontos Erzsébet beszámolt arról, milyen nagyszerű utat tett meg Király Bélával Európában, s hogy olyan útlevele van, amely előtt minden ország kapuja megnyílik. Pénze van bőven, Király Béla közvetlen fényességében tündöklik — szóval úrinő és politikus lett a Víg utcai szajhából. Azt is elmondta, hogy volt olyan ország, ahol még miniszterelnökhelyettessel is tárgyaltak... Április 6-án — miután jól felkészítették — Péch Géza utasíházak már modernebbek lesznek az eddig építetteknél, mert a bennük levő lakások többsége „másfél”-kétszobás lesz. Előrehaladott a szekszárdi kenyérgyár építése is. Előreláthatóan mar októberben megkezdik a próbaüzemeltetését és január elsejével teljes kapacitással kezdik meg az üzemeltetését. Folynak a munkálatok Szekszárdon a Tavasz utcában a kétlakásos állatorvosi ikerház építkezéseinél is. A határidőnél itt sem lesz eltolódás. Megoldják még az idén a szekszárdi bérházak közvilágítását. Neon-világító berendezést szerelnek az épületekre, hogy a környékük este is világos legyen s a lakóknak ne kelljen a sötétben botorkálniuk. Erre több, mint 200 ezer forintot fordítanak. A tervosztály véleménye szerint általános tapasztalat az is, hogy az előző évekhez viszonyítva a minőség terén is nagy javulás tapasztalható, főként a szekszárdi építésvezetőség területén. Itt a legkevesebb a minőségi kifogás az épületek átvételekor. A legtöbb minőségi kifogás a bátaszéki építésvezetőség területén mutatkozik. Azután arról beszél. hogy mikor hazakészülődött, próbálták elijeszteni. — Olyan pusztulás van ott — mondták —, hogy sohasem heveri ki az ország, meg mindenféle rémségeket híresztel- tek. A kommunistákkal is volt, aki ijesztgetet. No, hiszen jóval akartak visszariasztani — teszi hozzá mosolyogva, s mutatja az ottani kommunista párti tagkönyvét. — Magam is az voltam már 1931 óta. Tudtam én, hogy a mi javunkra változott a világ. így hát csak azt válaszoltam, ha baj van otthon, akkor különösen ott a helyem, kell a munkáskéz, kell a segítség. — S látja, itthon annyi idő után nem feledkeztek meg rólam — mondja, közben a szekrényben keresgél. Egy szép kis dobozkát tesz le elém egy igazolvánnyal és egy emléklappal együtt. A tanácsköztársasági emlékérem kitüntetést kapta most legutóbb egy harcos igaz élet elismeréseként. Meghatottan forgatja az érmet, nézegeti az emléklapot s gondolatban tán újra átéli a régi dicső napok eseményeit, emlékezik, új erőt merítve még a szenvedések felidézéséből is. <»—e) tást kapott, hogy azonnal térjen vissza Budapestre. Mindent elkészítettek számára s egy késő esti órában, Bécs alsó rakpartjainál magyar vontatóhajóra szállt fel. A vontatóhajó egyik uszályán — amely fát szállított — csinos kis lakosztályt, rendeztek be a számára. Az út kényelmesnek ígérkezett Budapestig. Péch Géza jól elhelyezkedett, s egyedül lévén, végiggondolta egész bécsi tartózkodását, sőt azt is, hogyan fog idehaza »dolgozni«... Képek villantak fel előtte. Wipplinger Strasse 8. Az »Altes Rathaus« vendéglő. Nagy mulatozás, sok a magyar. Igazi urak. Olyanok, akik között azelőtt ő sokat forgolódott. Milyen jó is az életük. Mulatnak, dőzsölnek s szidhatják nyíltan a magyar kormányt. Nem kell remegniük, hogy múltjuk után kaparásznak s kiderítik róluk, hogy grófok, bárók, tízezer holdak tulajdonosai voltak. Eszébe jutott a rossz magyarsággal beszélő amerikai, aki őt odavitte... Persze könnyű neki. Hogy csináljunk ezt, meg csináljunk azt. Annak nem kell állandóan rettegnie, hogy lefülelik. Ám nincs vesztegetni való idő. Különben is az az amerikai megmondta, hogy ha kell, világháború árán is segítséget kap a »magyar szabadságharc«. Szóval Kedves ünnepségnek voltunk szemtanúi a tengeliei szociális otthonban. A Tolnai Selyemfonógyár Vöröskereszt-szervezete patronálja az otthont, s 10 éves fennállása alkalmából meglátogatták az otthon lakóit, hogy egy kis melegséget, szeretetet vigyenek nekik. A délelőtti órákban érkezett meg a 13 fős küldöttség, megtekintették az otthont, a parkot, melynek évszázados fái alatt, az egykori uraság helyett, munkában elfáradt nénik és bácsik élik gondtalan öregségüket, akiknek népi államunk minden kényelmet megad, anyagilag jól el vannak látva, csak egy hiányzik, a szeretet. Ezt ők maguk mondták el a beszélgetés során, s bizony nem egynek könnybelábadt a sze me, amikor életéről beszélve sor került a gyermekeikre is, akik ma már saját lábukon állnak, és nem törődnek a szülőkkel, otthon terhűkre voltak, s a szociális otthonban is csak nagy ritkán látogatják meg őket. őszintén meg kell mondanom, nagy szégyelltem magam, ezek helyett az »édesgyermekek« helyett. Többen elmondták, hogy évek óta az otthonban élnek és nem is kívánkoznak sehova, mert itt mindenük megvan, és szeretettel, megbecsüléssel kezelik őket. Eldicsekedtek azzal is, hogy az elmúlt évi nyereségrészesedésből 400—500 forintot kaptak személyenként, amit arra költenek, amire akarják. Az otthon lakóival, környezetükkel való ismerkedés után került sor a kultúrműsorra, melyben szavalatok, énekszámok voltak. A megye különböző részeiből egyre gyakrabban lehet hallani olyan híreket, hogy a lakosság társadalmi munkával is segít a községfejlesztési tervek megvalósításánál. Ebben a munkában becsületesen állnak helyt a kisiparosok is. Bátaszéken a község asztalos és kárpitos kisiparosai (egy asztalos kivételével) vállalták, hogy az új óvoda részére 10 kis ülőpadot, öt asztalt és tizenöt fekvőhelyet készítenek el a tanács és a szülői munkaközösség által adott anyagból. A társadalmi munkát Tölgyesi Gáspár motorszerelő, a KI- OSZ helyi csoportjának titkára szervezte meg és két diófarönköt bízni kell! így elmélkedett Péch Eckhardt Géza a hajó fenekén, amikor erős lábdobógás riasztotta fel álmodozásából. — Ne is gondoljon ellenállásra! Félrerakjuk innen a fát, jöjjön ki! — csattant az ellentmondást nem tűrő parancs. Péch Eckhardt Géza igazán csak akkor döbbent rá a valóságra, amikor a hajóról lefelé jövet meglátta a hajóállomás tábláját: Gönyü. Ebből mindjárt sejtette, hogy őt már várták, az útjáról tudtak. Fuccs a szervezetnek, fuccs a terveknek, a múlt életet sóvárgó álmainak. Péch Géza jól érezte a gönyúi hajóállomáson: az összeesküvő kémbandát bravúros nyomozással derítették tel és tették ártalmatlanná. Társaival csak A kihallgatáson találkozott, amikor a cellákból őket is elővezették. A kihallgató tiszt szobájában ott hevertek rakásszámra a tárgyi bizonyítékok: rengeteg fegyver, lőszer, az időközben megérkezett adóvevő-készülék, hangtompíiós nyugati pisztolyok, s a milliós ér tékű rablott holmi, amelyet a Magyar Divatcsarnokból, a Corvin Áruházból, a körút üzleteiből szereztek a »szabadságharc jegyében«... (Folytatjuk.) Az ünnepséget Czakó Kálmánná VK titkár nyitotta meg, meleg szavakkal kívánt hosszú boldog életet a gondozottaknak. A műsort Bajza Anikó konferálta, ő maga elszavalta József Attila Mama c. versét. Könnyes szemmel hallgatták Tantos Kati által szavalt Tanú c. verset, és együtt dúdolták az énekesekkel az ismerős slágereket. Igen nagy tetszést aratott Zsidó Katalin és Schmidt Mihály ének- kettőse. A műsor után az 5 tagú zenekar a késő délutáni órákig húzta a talpalávalót, s egy-egy csárdásnál az öregek is táncra perdültek, együtt táncoltak a fiatz- j lókkal. Fokozta a jó hangulatot a tolnaiak részéről kiosztott kis ajándékcsomag is, melyben cukorkák és csokoládék voltak, ezzel i$ kifejezésre juttatva a társadalom megbecsülését és szeretetét az öregek iránt és bebizonyítva azt, hogy nemcsak hálátlan gyermekek vannak, hanem őszinte, melegszívű -gyereketc« is, akik felelősséget éreznek az idősek iránt, s minden idős emberben egy kicsit a saját szüleiket is látják, A megyei és járási vöröskereszt elnöksége nevében ezúton is kö- szönetünket fejezzük ki a tolnai vöröskereszteseknek ezért a. kedves, felejhetetlen délutánérty melyre az öregek hosszú ideig fognak emlékezni, és reméljük, máskor is sor kerül ilyen találkozásra. PÁNCZÉL GÉZÁNÉ megyei VK titkár is felajánlott a munkákhoz. A* óvodások az évzáró ünnepélyen szép verssel és egy nagy rózsacsokorral köszönték meg a kisiparosok áldozatkész munkáját — akiknek maguknak nincs is óvodás gyermekük — és mégis mintegy tízezer forint értékű munkát végeztek az óvoda részére. Segített ebben a helyi ktsz is, a rönkfák felvágásával és kiszárításával. A dunaszentgyörgyi kisiparosok többnapi társadalmi munkát végeztek az épülő új óvodánál, ki-ki saját szakmájában, de akinek szak mai munkájára nem volt szükség, segédmunkásként dolgozott az építkezésnél. így a község kisiparosainak munkája is elősegítette, hogy Dunaszentgyörgyön egy új, 60 személyes, korszerű óvoda nyithassa meg kapuit. A kisiparosok itt mintegy 60 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Mechtl Béla szekszárdi tetőfedő kisiparos annak idején egymaga vállalta a palánki általános iskola tetőfedő munkáinak — amelynek értéke 3400 forint — elvégzését társadalmi munkában. Ebben —- mint segédmunkások — a palánki KISZ-fiatalok is részt vettek. Mechtl Béla azóta már eleget tett vállalásának. Szép példái ezek az esetek a kisiparosok önzetlen áldozatkészségének, a jövő nemzedéke iránti szeretetnek és gondoskodásnak. De nemcsak ilyen irányú társadalmi munkákat vállalnak a kisiparosok. Ulrichshoffer Lajos paksi szobafestő a Petőfi járási kultúrház oldaltermét festette ki. Hogy a helyiség színvonalát emelje, olyan festést alkalmazott — fáradságot, időt és anyagot nem kímélve —, mely az egész megyében egyedülálló, kiváló mestermunka. Példaként állítjuk a megye kisiparosai elé ezeket az eseteket, hogy ott is, ahol eddig ilyen kezdeményezésre még nem került sor, Vegyenek részt ilyen módon is községük fejlesztésében. Gomandlnger László KIOSZ iparigazgatási előadó Emlékezés Kisiparosok társadalmi munkája
