Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-19 / 168. szám

Jrrwf. rs. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 744 ÖÖ0 Eilest, 184 000 toiisia ári szállítottak a második negyedévben o 25. filÜV gépkocsijai A napokban készült el a szek­szárdi 25-ös AKÖV-nél a második negyedévi munka értékelése. Ek­kor vetettek számot arról is, hogy a július havi munkaverseny ered­mények mennyibe segítették a ter­vek teljesítését, hogyan valósul meg a kongresszusi felajánlás. Az értékelés szerint a múlt ne­gyedévben kiemelkedő eredmé­nyeket értek el a szekszárdi AKÖV dolgozói. A rendkívül ne­héz munkakörülmények ellenére — jelenlegi telephelyükről kila­koltatták őket, kicsi a javítómű­hely, a kocsik bekerítetten terü­leten parkíroznak stb. — is szá­mottevő a vállalat második ne­gyedévi nyeresége. Az elmúlt ne­gyedévben különösen a teher­autó-fuvarozásnál értek el kiemel- Mcedő eredményeket. A teherkocsik a negyedév so­rán 56,3 százalékos terheléssel 1432 000 kilométert tettek meg, az út során elszállítottak 164 ezer tonna árut. A TEFU gépkocsivezetők eredmé­nyes munkáját bizonyítja az is, hogy a múlt negyedévi nyereség­hez 1 295 000 forinttal járultak hozzá. Az autóbuszok szinte a me­gye valamennyi községét be­kapcsolták már a közlekedés­be, csaknem háromnegyed millió utast szállítottak az autóbuszokkal három hónap alatt. Az autóbuszok a menetrendsze­rinti és egyéb különjáratok során a három hónap alatt 485 000 kilo­métert tettek meg. A vállalat vezetősége a munka­versenyben legjobb eredményt el­érő gépkocsivezetőket és szerelő­ket rendszeresen megjutalmazza, és ingyenes üdültetésben részesíti őket. 20 000 forintot osztanak majd szét a kongresszusi munkaver­seny végleges értékelésékor azoknak a. dolgozóknak, akik a legjobb eredményt érték el, példamutatóan kivették részüket a terven felüli termelésből, a nye­reség növeléséhez a legtöbbel já­rultak hozzá. A tömegszervezetek és a válla­lat vezetősége rendszeresen érté­keli a dolgozók versenyét. Népszerűsítik az élenjárókat és segítséget nyújtanak azok­nak, akiket akadályoz valami a vállalás teljesítésében. A második negyedévi munka ér­dekessége az is, hogy a vállalat önköltsége 11,3 százalékkal alacso­nyabb a tervezettnél. Fontos té­nyező volt az eredmény javulásá­ban, hogy a javítási százalékot jelentősen csökkenteni tudtáK. A terv szerint a negyedév során minden száz tehergépkocsiból 15-öt vettek javításra. A pontos, figyelmes munka eredményeként száz gépkocsi közül csak 12,3 százalék állt javításon. Hasonló eredményeket értek el az autóbuszok javítási idejének, számának csökkentésében is. , Á pesti munkások segítségével hamarabb bővül a villanyhálózat Németkéren Németkér termelőszövetkezeti I községet a Budapesti Kábel- és Műanyaggyár dolgozói patronál­ják. — Lényegesen eltérő a pat- ronáiás mostani formája az el­múlt éviekhez képest — mondja Koloh István elvtárs, a tanács el­nöke. — "Azelőtt csak lejártak a patronálok hozzánk, segítettek igaz, amit tudtak, de most más­ként van. — Most nemcsak ők voltak itt nálunk, hanem a mi küldöttsé­günk is volt a gyárban. Megte­kintettük nemcsak a gyárat, ha­nem ott helyben, látva a gyár ter­mékeit, megbeszéltük, mivel tud­nának bennünket segíteni, — Hogy ez milyen hasznos volt, példa rá a következő eset. Nekünk nagy gond a villanyhálózat bőví­tése a faluban. Láttuk, hogy hu­zalokat is gyártanak. Segítségüket kérve vállalták, terven felül is gyártanak belőle, hogy meggyor­I sítsák villanyhálózatunk bővíté­sét. — S lett is eredménye. Úgy volt, hogy a kivitelező vállalat csak most, a harmadik negyedévben kezdi meg a munkát. Tapasztaltuk azonban, hogy az ilyen határidőt néha 3—4 hónappal is elodázták. — Ilyen még nem történt a tör­ténelemben, — teszi hozzá tréfá­san — már a második negyedben, június végén hozzákezdtek az oszlopok leállításához az építő­ipari vállalat dolgozói. Úgy látszik a terven felüli huzal megtette a hatását... Természetesen ez csak egy apró mozzanata a munkások segítsé­gének, de ez is mutatja a patro- nálási mozgalom sikerét. Augusz­tus 20-ra egyébként nagy munkás­paraszt találkozóra készülnek a faluban, s szeretnék a budapesti patronálókat úgy fogadni, hogy a segítségükkel épített villanyháló­zat égői árasszák a fényt. fejezzék be, a huszonöt főnyi tit­kos társaság nagy dáridót csa­pott. Egy nő volt köztük, a fő- parancsnok: Csontos Erzsébet. S a huszonnégy férfiből legalább tíz kipróbálta »erejét« a tökré­szeg Csontos Erzsébeten... Egy­más után sorban... December közepén, amikor egyre szilárdabb lett a rend, Csontos Erzsébet lába alatt égni kezdett a talaj. Egy alkalommal észrevette, hogy követik. De a főösszeesküvő-nőnek sikerült meglépnie a figyelő szempárok elől, s azon nyomban elhatároz­ta, hogy rövidesen Bécsbe helye­zi át működési helyét. Még az­nap megkereste telefonon Péch Gézát. Elmondta neki, hogy mi történt vele, fokozottabb óvatos­ságra intette őket, amelyet első­sorban abban jelölt meg, hogv a jövőben főként olyanokkal kell felvenni a kapcsolatot, akik tel­jesen megbízhatók: s ezek pedig azok, akik a »szabadságharc« alatt nem követtek el különö­sebb dolgokat, de származásuk révén feltételezhető, hogy a »sza­badság ügye mellett« állnak. Tá­jékoztatta Péchet arról is, hogy időközben egy másik futár révén százezer forint érkezett külföld­ről az Obersovszky-féle Igazság című lap számlájára, amely le­tétben van Obersovszky összekö­tőjénél, de ezt nehéz felvenni, mert Obersovszky már lebukott s esetleg figyelik környezetét. Más nap Csontos Erzsébet három »fiú ismerősével« eltűnt Budapestről. Péch december 25-én Eszter­gomba utazott. Ott találkozott egy volt barátnőjével, Opoczky Istvánnéval, aki akkor egy föld­művesszövetkezeti boltban dol­gozott, noha a felszabadulás előtt három és félezer holdat mond­hatott magáénak. Beszélgettek s Péch elkottyantotta, hogy miben sántikál. Közölte utazásának cél­ját is: azért jött el Esztergomba, hogy valamilyen módon kapcso­latot teremtsen Doroggal, mert úgy tudja, hogy ott egy nagyobb mérvű bányászsztrájkot készíte­nek elő s ezt helyes volna köz­pontilag, egy kézből irányítani. Találékony volt ez a Péch. Mert egy-egy konkrét feladatra ugyan nem kapott utasítást Becsből, de megkapta az általános direktívá­kat s ebből ő rendkívül jól tu­dott következtetni. így. született meg benne a dorogi bányász­sztrájk gondolata is. Miközben éjszakáikat vidám kettesben töl­tötték Opoczkyné lakásán, be­szerveztek Esztergomban vagy öt embert Opoczkyné segédletével... De hiába tett meg tőle telhetőén mindent Péch Géza — rejtjeles táviratban még budapesti em­bereitől' is segítséget kért —, a bányászsztrájkot nem sikerült ki A búzatenger hajója, a kom ^ bájn egyhangú zúgással teszi meg a távolságot a föld egyik végétől a másikig. A kom­bájn vezetője Szabó György (el­ső az állami gazdaságok kombáj- nosainak versenyében) védő- szemüvegét a homlokára tolva bosszúsan kémleli az égen tor­nyosuló felhőket, majd pedig nagyot fohászkodva a körülötte elterülő búzatáblára tekint. — Azt a keserves... szitkozódik nekikeseredve. Elkeseredettségének, szitkozó- dásának meg is van az alapja. Reggel korán alighogy munká­hoz láttak, erre járt az igazgató, Porubszky Dezső elvtárs, aki ar­ról hozott hírt, hogy a szomszé­dos üzemegységben dolgozó ver­senytársa, a második helyezett. Horváth Márkus igen csak ipar­kodik, „nyomja a gombot”. — Teheti — keseredik el egyre jobban Szabó György. — Bizo­nyára nem ilyen terepen dolgo­zik, mint én. Nézze meg az igaz­gató elvtárs, majdnem vízszinte­sen fekszik a földön a gabona, annyira meg van dőlve. Legjobb lenne, ha ezt a részt kaszával vágatnák le, mert így, amikor az ember annyit megy hátra, mint előre, nehéz lesz tartani az első­séget. Porubszky elvtárs, a Gerjeni Állami Gazdaság igazgatója lát­va a fiatal kombájnos nekikese- redettségét, vigasztalóan a kö­vetkezőket mondja. — Ejnye, Gyuri, nem ilyennek ismertem magát és főleg nem gondoltam, hogy ilyen könnyen megijed majd a nehézségektől. Nem mai versenyző maga. Az a véleményem, hogy ezen a vi­szonylag nehezebb terepen is tar tani tudja az elsőséget, hiszen a 32 vagonos teljesítményével és a majdnem 4 vagon elcsépelt gabona előnyével nincs oka az elkeseredésre. Maisrészt pedig látom, hogy a mai nappal vé­geznek is a dőlt gabona aratá­sával. Azután már újból lehet gyorsítani az iramot. E zekre az érvekre nem volt mit válaszolni. Szabó György megindítja a gépét, s hol gyorsítva, hol meg lassítva ha­lad, úgy, ahogy azt a terep meg­kívánja. A Gerjeni Állami Gazdaság kombájnosai beneveztek az állami gazdaságok versenyébe, s Szabó György fiatal kombájnos — aki már az elmúlt évben is versenyzett, eddig még tartja a megyei elsőséget, országosan pe­dig a nyolcadik helyen van. Nem akar lemaradni, mert el­sősorban hajtja a munkaszeretet és a becsvágy, de hajtja a kitű­zött pénzjutalom elnyerése is, amely nem lebecsülendő: az Ál­lami Gazdaságok Tolna megyei Igazgatósága 1500 forintot, a Gerjeni Állami Gazdaság pedig ugyancsak 1500 forint célprémiu­mot tűzött ki a legjobb kombáj- nos jutalmazására. A kombájnosokkal együtt a feleségek is versenyeznek — mégpedig a főzésben. Az aratási munkák idején most már nem az a divat járja, mint valamikor régen, amikor az aratók szalon­nán, a jobbik esetben pedig a barázdában főtt bab, vagy krumplilevessel arattak kora reggeltől késő estig. Azt mondani sem kell, hogy a sósszalonnára ápöroclott vizet ittak. Az asszonyok abban versenyez nek, ki főzzön jobb ebédet fér­jének. Az ételhordókból, tejes­kannákból paprikáscsirkét por­cióznak, s a „jobbízű a falat, ha mindnyájan esznek” alapján ők maguk is az árnyas fa alatt fo­gyasztják el ebédjüket férjükkel. Időközben megérkezik a mozgó­bolt is, amely hűsítő italt, ciga­A községi tanácsok végrehajtó bizottságainak feladata, munkája olyan széleskörű, hogy azt egy cikk keretében kellő alapossággal nem lehet elemezni, csupán egy- egy részletének vizsgálására le­het szorítkozni. Legutóbb a du- naföldvári tanácsnál azt néztük meg, hogy a végrehajtó bizott­ság 1959. első félévében milyen problémákat tűzött napirendre az ülései során. Megállapíthatjuk, hogy igen változatos a napirendek témakö­re. A fontos problémák közül is kiemelkedőnek tartotta a vb. a termelőszövetkezeti mozgalom­mal való foglalkozást. Napirend­re tűzte például a 3004,/1-es ha­tározat megvitatását. Hogy a vb. milyen nagy jelentőséget tulaj­donított ennek, azt az is mutatja, hogy maga Bíró József elvtárs, a vb. elnöke volt a napirend elő­adója. De más alkalmakkor is szerepelt a vb. előtt ez a prob­léma. Időközönként megvitatta a vb. a község egy-egy ipari szek­torának munkáját is. Napiren­den szerepelt a községfejlesztés is. A végrehajtó bizottság január­ban megvizsgálta a község ipar­rettát és cukorkát kínál a „de­lelő” kombájnosoknak. Az ebéd befejeztével az ” asszonyok összerakják az edényeket, s közben arról be­szélnek — s ebben is versenyez­nek egymással —, hogy az ara­tás befejezése után a keresmény­ből melyik család mit vásárol; Hericz Jánosné — férje gépke­zelő — ruhára és ágyneműre gondol, Horváth József felesége háztartási felszerelés vásárlását tervezi. Egymást túllicitálva be­szélnek, csak Szabó Györgyeié hallgat mélyen. — Hát te mire költöd a pénzt — kérdezi az egyik asszony Sza- bónétól. — Beszélj már te is, te vagy a család pénzügyminisztere — biztatja férje. — Vagy én mondjam el azt is, hogy egy szobabútor vásárlását tervezzük az idei nyári kereset­ből? És,ha sikerül tartani a me­gyei elsőséget, amit remélek, vásárolunk is, de nem akármi­lyent, hanem legalább olyan 10 ezer forintosat. cikk ellátottságát, a piaci ellátás és bolthálózat helyzetét. Ezúttal' is több lényeges közérdekű prob­léma merült fel. Javasolták a boltok szakosítását, foglalkoztak a zöldségellátással. A földműves­szövetkezet a vb. javaslata nyo­mán most egy új zöldséges bolt megnyitását tervezi, hogy nap­közben is hozzájuthassanak a dolgozók a háztartáshoz szüksé­ges zöldségféleségekhez. Felhív­ták a boltvezetők figyelmét, hogy nagyobb gondot fordítsanak a tájjellegű ruhaellátásra. Nagy gondot jelentett a végre­hajtó bizottságnak a különféle irodák elhelyezésének ügye. Kor­szerű éttermet, szállodát akarnak létesíteni Dunaföldváron. De a kiszemelt épületben volt a föld­művesszövetkezeti irodahelyiség, az emeleti részen pedig a Sertés- tenyésztő Vállalat központja szé­kel, Márciusban napirendre tűzték a cigányság helyzetének megjaví­tását is, Tanácstag nincs a cigá­nyok közül, de most két megbí­zottat választottak, akik közvet­lenül tartják a kapcsolatot a ta­náccsal s alkalomadtán képvise­lik a többiek érdekeit is, Milyen problémákkal foglalkozott a dmiaföldvári tanács v. b. Pozsonyi Ignáené robbantania. Kénytelen-kelletlen visszautazott a fővárosba. Laká­sán két ismeretlen alak várta. — Schiff Péter vagyok, bará­tom Gerlei József. Megbízhat benne, a szabadságharc hozta ki az átkos börtönből — mondta nagy nevetve. Hogy miért volt börtönben, arról bölcsen hallga­tott. — Megbízással jöttünk, tud­juk, hogy Ön kicsoda. Egyetlen egy feladattal érkeztünk Becsből: a föld alól is elő kell teremtenie a Baross téri csoport bélyegző­jét. Ugyanis odakint nagyon sok­felé kell kiállítani igazolványo­kat olyanok részére, akik reszt­vettek a szabadságharcban és a Baross téri csoportnál teljesítet­tek szolgálatot. Akárhol is van a bélyegző, emberei útján elő kell teremtenie. Ez létkérdés. Oda­kint csak azok kapnak megbízá­sokat és azok kapnak pénzt, akik ilyen igazolást fel tudnak mutat­ni. Ehhez pedig pecsét kell, ne­hogy azt mondják rólunk, hogy link alakok vagyunk. Ugyanak­kor készítsen sürgősen emberei­vel egy megbízólevelet Pásztor Gyula és Rudas János névre kiál lítva, amelyben a maguk szerve­zete és csoportja megbízza Pász­torokat, hogy az önök képvise­letében a nyugati hatalmak kép­viselőivel tárgyalásokat folytat­hassanak. Holnap délig végez­zék el ezt a két feladatot. Még ma éjjel üljön össze a vezetőség s állapítsa meg pontosan azt a helyet és jelzési módot, ahol és amelyre az önök által már kért holmikat, készülékeket, repülő­gépről ejtőernyővel ledobhatjuk... A csoport vezetősége éjjel ösz- szejött. A kijárási tilalom miatt úgy szöktek az utcán a karhatal­mi járőrök elől. De az elvakult- ság, a gyűlölet mindenre el­szánttá tette őket. Az öttagú ve­zetőség a titkos találkahelyen, a Majakovszkij utca sarkán levő lakásba jött össze s azonnal hoz­zá is kezdtek a futárok által fel­adott tételek megoldásához. Atzél, a báróíi, Péch szárnyse- gédje vitte a szót. — A föld alól is elő kell te­remteni a bélyegzőt. Ez nekünk létkérdés. A mi életünk azon múlik, hogy a Nyugat idejeko­rán be tud-e avatkozni. Nem kell félni, gyerekek. Hamarosan világháború lesz s akkor minden megoldódik. De addig is ki kell tartani és minden nyugati segít­séget igénybe kell venni. Igaz, hogy az embereket ma már ne­hezebb megnyerni a szent célra, de tőlünk telhetőén mindent meg kell tenni. Én vállalkozom rá. hogy holnap délelőtt utánajárok ennek a bélyegződolognak. Úgy tudom, a »Bagoly« rejtette el va­lahol..; (Folytatjuk-J Meg kell jegyezni, hogy a prob lémákkal való foglalkozást a vb; nem intézi el azzal, hogy egy­szer, esetleg többször is napi­rendre tűzi. A vb. ülés csupán kiinduló pontja a munkának, ké­sőbb a napi munka során állan­dóan tevékenykednek azok meg­valósításáért, Minden vb. ülésen visszatérnek a határozatok végrehajtásának ellenőrzésére. Ezzel is biztosít­ják, hogy a hozott határozat ne csak aktaszaporító feljegyzés le­gyen, hanem a község ügyes-ba­jos dolgainak megoldását szol­gálja, B. F. — A szakszervezeti kultúrigaz- gatók részére egyhetes, bentlaká­sos tanfolyamot szervez a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa Dom bóváron. Ugyancsak Dombóváron szervez egyhetes bentlakásos tan­folyamot a szakszervezeti könyv­tárosok részére is. — Tanfolyamat szervez az üze­mi tánccsoportok vezetői részéra a Szakszervezetek Megyei Taná­csa. A tanfolyamot még ebben a hónapban megrendezik. — A Tolnai Textilgyár MHS alapszervezete motoros körének 19 tagja egyhetes balatoni túrára ~M~jl b j É p’ I ^1 Kiport a búzaföldről

Next

/
Thumbnails
Contents