Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-19 / 168. szám
IRODALOM « MŰVÉSZET * KÉPMŰVELÉS Nyári hajnal Alig virrad még. Túl az utca-fákon, Eső-mosdatta pesti háztetőkön Most kél a Nap. Elengedett az álom S az életemen csendesen tűnődöm. Évekre nem kevés. De ahhoz semmi, Amennyi ilyen hajnal kellene! Jól élni, tenni, friss gyümölcsöt enni *— A nyár, a nyár az élet ünnepe! Az ég arany-kék, majd piros lesz lágyan. Mélyen lélegzik asszony cs gyerek A szívemben vagy a szomszéd szobában? Legyen övék az álmom, felkelek Míg a nyári Nap szelíd, végtelen Ereje ömlik át a háztetőkön S a diadalmas, gazdag életen Keskeny, szigorú ajakkal tűnődöm. GYENES ISTVÁN ’ A szakszervezetek kulturális munkájáról A Tolna megyei szakszervezetek elnökségi ülése tárgyalta többek között a kulturális nevelőmunka feladatait, amelyek a területi bizottságok, szakszervezeti bizottságok, alapszervezetek előtt állnak. Ezzel kapcsolatban a kulturális tevékenység irányítói felmérték a kulturális tevékenység helyzetét, eredményeit megyénkben és kidolgozták a teendők módozatait is. A felmérés sok eredményt mu tatott meg, de számos tennivalóra is felhívta a figyelmet. A feladatok megoldására nagylétszámú aktívahálózat lát munkához s ez bizonyos mértékig alapMóra Ferenc Sokat és sokszor frt küzdelmes gyerekkoráról, nehéz ifjú éveiről, amíg eljutott a Daru utcától a Móra Ferenc utcáig. De minden sorát valami hasonlíthatatlan derű ragyogja be, Mikszáth öröksége, s talán épp ez a boldog életöröm maradandóságának egyik titka is. A kortárs és jóbarát, Juhász Gyula is ezt szerette benne, »szemének bársonyát és hangja meleg aranyát«, ezt az egyéni és hasonlíthatatlan rokonszenvet, amellyel az életet fogadta. Szegedi volt, s mint író sem akart túl messze kerülni szűkebb szülőföldjétől. Nem a lokálpatriotizmus röghözkötöttsége volt ez, mert a szegedi pusztákról egész Európát be tudta tekinteni, de idekapcsolták azok az eleven irodálmi hagyományok is, amelyek írói látásmódját, magatartását egész életére meghatározták. Szeged a századforduló idején Nagyvárad mellett ä vidék másik nagy irodalmi központja, melyet Gárdonyi és Mikszáth fémjelez, de itt jelennek' meg a Szemelvények az „Ördögi szótárból“ fiatal Juhász, Bäbits, Kosztolányi első versei is. Móra a Gárdonyi— Mikszáth vonal folytatója, sőt továbbfejlesztője. Ha van »magyar stílus«, altkor elsősorban az övéké az, a Jókai forrásából táplálkozó, anekdotázó, az élő beszédtől alig különböző stílus, amely mögött állandóan ott érezzük az írót, aki nagyon természetesen, maga is hősei sorsán aggódva, vagy tréfálkozva, a szó igazi értelmében »elbeszél«. Ez teszi Mikszáthot is, Tömörkényt is — aki még hivatali rangjában is Móra elődje — oly természetessé. Teljesen hiányzik belőlük az írói póz, nem akarnak szerepet játszani, s valamennyiük számára az írás is épp olyan természetes, magától értetődő, mint a baráti összejövetelek gondtalan csevegése. Mégis, ha Móra életművét nézzük, már az első pillanatban kiderül, hogy jóval több, mint egyszerű »szórakoztató« irodalom, mert a kedves elbeszélő mögött ott áll a társadalom kritikusa is, akinek éles figyelmét semmi nem kerüli el. És ebben, de csak ebben rokon Juhásszal, bár hiányzik belőle az a tudatos forradal- miság, ami Juhász Gyula egyik leglényegesebb tulajdonsága és értéke. Mi belőle a maradandó? A Választ még ma sem lehet megadni: több mint 20 év telt el halála óta, de könyvei égyre elevenebben élnek, egyre több olvasót toboroznak. Néha úgy érezzük, csak most kezdjük felfedezni, egy-egy régi és újonnan kiadott könyVe újabb és újabb meglepetést feltűnést kelt. Kevés élő írónk van, aki jobban meg tudna lepni, nagyobb csodálkozásra tudna késztetni, mint ő, a halott. Novellák, regények, köztük a nagy szép Aranykoporsó, sőt a versei is állandó olvasmányaink. De nem szabad megfeledkeznünk gyerekkönyveiről, köztük a világ- irodalom egyik legszebb mesekönyvéről, a Csalavári róka vidám történetéről. Nyolcvan éve született, még közöttünk élhetne. Helyette csak a könyvei maradtak itt, hirdetve halhatatlanságát. Balatoni Sándor ja is a sikernek. A különböző szakszervezeti bizottságokban á feladatok megoldására mozgósított aktív tagok száma megközelíti a háromezret. A kulturális téren a helyzet: a múlt év Végén megyénkben 67 szakszervezeti művészeti csoport működött 570 taggal (ezek a számok lényegében megfelelnek a mai helyzetnek is, némi fejlődés azonban mutatkozik). Legtöbben á színjátszó együttesek munkájában vettek részt, összesen húsz színjátszó csoport működött. A tánccsoportok száma tizennégy volt, a fotóköröké 16. Kisebb számban működtek énekkarok, fúvós- és szimfonikus zenekarok, népi zenekarok, tánc- és esztrádzertekarok. Az ismeretterjesztés területén már rosszabb a helyzet. Mindössze tizennégy ismeretterjesztő kör működött megyénkben. Hetvenegy alapszervezetnél félév alatt mindössze 138 ismeretterjesztő előadásra került sor, az alapszervezetek túlnyomó többségében ismeretterjesztő előadás nem volt. A megtartott ismeret- terjesztő előadáson összesen öt és félezer hallgató vett részt. A könyvtári munka területén az építőkhöz tartozó alapszervezeteknél a legjobb a helyzet. Az A veszprémi jezsuita kolostor romjaira A romok alalt szilaj szentek porladó csontjai pihennek, s bár klastrom volt, ma biztos [rejtek otthontalan szetelmeseknek. Az ima így válik valóra, égi hiúság földi jóra, — mit tudta e falak lakója, hogy annyi sok szerelmes óta örömét egykor épp ő óvja. CSÁNYI LÁSZLÓ itteni 1700 dolgozó mintegy 160Ó kötetet kölcsönzött a múlt évben, azonban így is csak a rendelkezésre álló könyvállomány felét olvasták az esztendő folyamán. Persze ez a szám önmagában nem teljes, mert számításba kell venni azt is, hogy ugyanakkor nagyon sokan a városi és községi könyvtárakból kölcsönöztek különböző könyveket. Me gyénkben á múlt évben 112 szak- szervezeti könyvtár működött, közel huszönkétezer kötet könyv vei. A kölcsönzés nem egészen tizenkétezer kötet volt. Kétségtelen, hogy a könyvállomány általában nem a legszerencsésebb / összetételű, ezért a könyvtárak közötti fokozatos könyvcsere feltétlenül has2rtos lenne, de hasznos lehne az is, amit az SZMT egyidőben már tervbe vett, hogy egyes nagyobb községekben ösz- szevont szakszervezeti könyvtárakat létesítenek. S bizonyosan tovább lehetne még fejleszteni az állami és szakszervezeti könyvtárak közti együttműködést is. A feladatok célul tűzik ki szakszervezeti énekkarok létrehozását is. Jelenleg egy szak- szervezeti énekkar működik megyénkben, a mind nagyobb hírnévre és elismerésre szert tevő bátaszéki vegyeskórus. A béta- széki példát fel lehet használni az újabb együttesek szervezésénél, s példájuk minden bizonynyal ösztönző lesz a többi üzemek dolgozói számára is, Fontos a különböző üzemi zenekarok munkájának felülvizsgálata, mert a sok jó mellett nem egy zenekar a giccs, az értéktelen muzsika, a rossz ízlés terjesztője (bár ez alól nem kivétel az egyéb, a hivatalos zenekarok egy része Sem). Az eddigi felmérés szép sikerekről tanúskodik, van azonban még tennivaló és a feladatok megoldása csak az aktivistákon s a szakszervezeti tagságon múlik. 'TTTTTTVTTTTTTTVTTTTTTTTVWTTTT'rTTVTTWTTVTTTTTTfTTVTTVTTrVTTTVWm™ CSIIIA3 A PUSZTÁBAN Afnbrose Bierce (1842— 1914), áz alábbi aforizmák szerzője a legnagyobb ame rikai novellisták és szatirikusok közé tartozik. Az amerikai élet élesszemfl megfigyelője és epés bírálója volt. Az »Ördögi szótár«, amelyen 15 éven át dolgozott, legjobb alkotásai közé tartozik. Megállapításaiban á metsző gúnyt csak ritkán váltja fel a sze líd humor. Az »Ördögi szótár« még ma Séfn veszítette el időszerűségét. Képviselő — A kórményfőtiszt viselő vagy az őt pénzelő bankár rokona, Megszólás —• Rosszindulatúan mások szemére vetni azokat d cselekedeteket, amelyeket mi ma gunk alkalom, vagy bátorság hiányában nem követtünk el. Választópolgár — Olyan ember, akinek szent joga, hogy szavazatát egy másik emberre adja, akit egy harmadik szemelt ki. Tőke — Az erkölcstelen kormányzás támasza. Kongresszus — Különleges intézmény a törvényesség elleni harcra. Képzettség — A bölcs ember előtt feltárja, az ostoba előtt eltakarja ismereteinek fogyatékosságát. Protekció — Vezető állami beosztást adni a kissé mái- szenilis nagybácsinak, s kijelenteni, hogv ez a nép érdekében történt. Politika — Az Egyesült Államokban az egyéni érdekek harca hangos jelszavak mögé bujtatva. Megszokás =- A szabadság bű lincse, Agyú — A határok kiigazításának eszköze, Vita — A legjobb módszer ab ra, hogy a másik fél kitartson téves álláspontján. Gyáva — Aki a veszély pillanatában a lábával gondolkodik. A két erős, szoborrá emlé- keztetőeh tagos és hatalmas ember árnyéka élesen vált el a keraest halvány derengésétől, amint toroknak ugró feszülten egymásnak meredtek. Felettük remegett a nyárfa. Az egyik hirtelen kinyújtotta karjárt. A másik meg elkapta. Meg se billentek. Csak az arcuk lett árnyékosabb az indulattól és fogaik csikorogtak meg az erőfeszítéstől. Kar a karon, centiméternyi helyet nem engedve egymásnak, ropogott napon-ért testük minden izma, ahogy le akarta gyűrni egyik a másikat. Vad bivalyok tülekedése lehetett ilyen mogorván csendes és meg rázó. Aztán a szoborcsoport hirte len megváltozott. Ártatlan levél lazult meg a nyárfán és hintáié eséssel leesett. Annak az arcába, aki közelebb állt a fatörzshöz. S a legény az érintéstől megrándult, a figyelme ul- rebbent. A másik rögtön észrevette és kihasználta a röpke pillanatot, Csavaró rántás, höf- rfenés, villámgyors mozdulatok és az egyik árnyék, mintha kimetszették volna az alkony rámájából, eltűnt. A földön hevert. A másik méltóSágös lassan ráereszkedett térdével a léti- pöft melléré. A hatalmas mell kas is megérezte a nyomást. A legény hörgött: — Eressz! A másik szót se ejtve, leltáráéit és talpra rántotta. Amikor megint szemben álltak egymással, talpon és ÜsSZl- vilJant a szemük, a földet érintett legény leejtette a fejét. Majd hátat fordítva, nehézkesen 'nekivágott a határnak. Mint kivert bika a társtalan- ságnak. A győztes legény jólesően megropogtatta izmait. Ügy nyújtózott bele a félhomályba, amely ijesztő nagyra húzta ki az árnyékát, mintha az eget hívná bírókra. A dűlőúton leány jött. Piros szoknyája lebbent, mint valami nagy pipacs, Favilla volt a vállán. A nyárfánál megállt és úgy összerezzent, mintha megütötték volna. Remegett a szá- jaszéle, ahogy kiröhögte: — Te vagy az, Lőrinc? — Én volnék, Katus. Elszótlanodtak. A legény esetlenül, a lány kínzottan. Meg is roggyant a térde, maga elé bökte a vellát támasznak. A legény éhes szemmel nézte, A nagy erőt, a magabízást, mintha lehámozták volna róla. Kon gott a hangja: — Másnak gondoltál, Katus? — Senkinek Kg gondoltalak 1 — fakadt ki a lány. — Minek tagadnád, virágszál, Pistára számítottál ugye? Kissé megnyomta a vetéíy- térs nevét, mint imént a mellét,. A lány titka kisikoholt aggodalmasán ä torkán, amikor mégkérdezte: —* Mi történt vele? A legény nem felelt mindjárt. Az a sikoltó, aggódó, ijedt kérdés akkorát ütött a szívén, hogy a teste is belefándult. Hüteten megérezte, hogy hiába volt minden. A másik a legyőzött, a földről is visszavágott. A láhycn keresztül, aki Választott már kettejük közül és ebbe a választásba nincs többé beleszólás. — Mit csináltál vele? — sírt fel a gyanú is a lány hangjában. A legényt pillanatra elöntötte a piros lobogás, a gyűlölet. Hogy ő is üssön. Ha csak szavakkal is. A legyőzöttön és vele a lányon. Hogy megszé gyenitse, hátha mégis elfordul akkor attól ez a gyönyörű virág, eZ a szépszavú istenteremtése, akiért marták egymást. De az, amit a lány arcán, rémültre kerekült szemében látott, lehűtötte. A dühe elfolyt, kínzó sajgás fájt ott, ahol a szívét tudta. Nagyon csendesen mondta: — Semmit! — De hiégis! — Nem. Ha mondom. Semmi bánatod se legyen miatta! — Lőrinc! A legény már csak a fájásra figyelt belül. Hasított. Fejtől n lábig eláradt benne és megles- sudott. tőle a vére. A haldokló állat tekintetével nézte a lányt, aki mint csodát leste a legény szájéból jövő megnyugtató szavakat. Lőrinc mondta is, végtelenül egyszerűen: —- Inkább azt kérdeznéd, Pista mit csinált velem! — Jaj, mondd már! Bántott? A legény ebben is megérezte, hogy a kérdés alján az az aggodalom bújik meg, vajon annak nem esett-e baja és meg szánó, nagy jóságba szelídült a haragja és a szomorúsága. így mondta: — Nem bántott. Csak legyőzött, — és elfordult, nehogy meglássa a szeme villanásán, hogy hazudott. A vetélytárs becsületéért. — Téged, Lőrinc? — kérdezte a lány és pattant a szava, mint a dal. — Engem, Katus. Megbirkóz tunk érted. így esett. A lány szívére kapta kezét. Szeme kigyulladt. A legény látta a változást. Mintha fojtogatták volna, úgy fájt a lány öröme. Még egyszer fellobbant benne a kártétel, az ártani vágyás Ösztöne. De már könnyedén elhessegette magától, mint a döglegyet. Úgyis hasztalan lehne! — Ugye, neked se esett tőié bajod? A lány tálén nem is így szánta, csak a büszke, boldog szerelem mondatta vele ilyen kegyetlenül, de a legény megingott rája. Levágta fejét a mellére. Tompán mondta: — Nem, semmi. Aztán hosszan, utolsót nézett rajta: — Hát isten megáldjon, Katus! — Isten áldjon, Lőrinc! Szélrebbentek. A lány, mintha szárnyai nettek volna, úgy sietett az alkonyat elé. A legény ólniog léptekkel indult ellenkező irányba, Észre sem vet te, mikor lett forró a szeme. —- Megállt. Arra felé nézett, amerre a lány árnyéka már be olvadt a sötétbe, — Isten veled, piros virág! — sírt ki még egyszer a vágy belőle s öklével vágta levegőbe a búcsúszót. Az égen éppen akkor ragyogott fel az eiső csillag. S éppen olyan fényesen, mint a lány szeme. Éjszaka borult a pusztára. ZSI£Ó GYULA
