Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-17 / 140. szám

y r 1959. június 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A munkásőr ébersége... A gyógyító ... AZ ELMÜLT NAPOKBAN harminc év körüli zömök, sötét­barna kockás zakót viselő férfi kopogtatott be Alsónyék-Pörböly pusztán az óvodában dolgozó Be- rccz Imrénéhez. — Államrendőrségi nyomozó vagyok. Szeretnék néhány kérdést feltenni magának! — jelentette be magabiztos hangon, s azon nyomban meg is kezdte a „gyón­tatást”. Amikor a fiatalasszony* kikér­dezte, benézett még néhány hely­re. Egy embert meg is fenyegetett a pusztán. Kijelentette, hogyha nem hajlandó a modorán változ­tatni, elviteti. Vrana Károly termelőszövetke­zeti kovácsnak ígéretet tett: „Ha nehéz magának a kovácsmunka, akkor szerzek én magának egy jó állást” — jelentette ki nagyké­pűen. Vajda Sándor tejkezelő* pedig be akarta szervezni a rendőrség­hez. Pisztolyt és lőszert ígért neki. Miután végigjárta Pörböly- pusztát, betért az alsónyéki föld­Minden erőt az aratásra mozgósítunk — Látogatáson a dunakömlődi Szabadság Tsz-ben — A paksi járás legjobb termelő- szövetkezetei közé tartozik a du­nakömlődi Szabadság Tsz. Tagjai közel 1400 holdon gazdálkodnak jó eredményei. Hozzájuk látoga­tunk el, érdeklődve arról, hogyan készülnek az év legszebb munká­jára, az aratásra, NEM ÉRHET BENNÜNKET MEGLEPETÉS — Még az év elején úgy hatá­rozott a termelőszövetkezet tag­sága — mondotta Uhrin Vendel, a termelőszövetkezet elnöke —, hogy 490 hold kalászos terüle­tünk legnagyobb részén géppel végezzük el az aratást. Kombájn­aratásra 260, aratógépre pedig 210 holdat terveztünk, a fenn­maradó 20 holdon pedig kézi erő­vel végezzük az aratást. Gaboná­ink nagyon szépek, így váratlanul érhetne bennünket, hogy a szeles, vagy esős idő következtében meg­dőlnek és géppel nem lehet arat­ni. De felkészültünk, s akkor sem ér bennünket meglepetés, ha megdőlnek a gabonák, mert min­den erőt az aratásra mozgósítunk. Ezért igyekezünk, hogy a növény- ápolással végezzünk az aratás megkezdéséig. A továbbiakban arról érdeklőd­tünk, hogyan kívánják megszer­vezni az aratással egyidőben a szalmalehúzást és a tarlóhántást. — Amennyiben — mondotta Uhrin elvtárs — a Bölcskei Gép­állomás még egy Zetort tud szá­munkra biztosítani, akkor a szö­vetkezet Zetorjával a két gép a szalmalehúzást el tudja végezni, amit a tábla szélén kazalozunk is, JŐ DOLOG A ZÖLDTRÁGYA — Az aratás után annál is in­kább fontos a mielőbbi szalma­lehúzás — mondotta befejezésül a termelőszövetkezet elnöke —, mert az őszi árpa után mintegy száz holdon napraforgót kívá­nunk vetni zöldtrágyának. Ter­melőszövetkezetünkben két évvel ezelőtt vetettünk először napra­forgót zöldtrágyának és vélemé­nyünk szerint a zöldtrágya után vetett növény magasabb termést ad. 1957-ben közel 14 mázsás volt a búza- és 18 mázsás az ősziárpa- termésünk. Az eddigiek alapján úgy gondoljuk, hogy az idei ered­ményünk sem lesz ennél rosszabb, sőt jobb. A termelőszövetkezet 135 tagja szorgalmasan dolgozik a határ­ban, végzik a növényápolást. Igyekeznek, hogy mire az aratás beköszönt, más munkájuk már ne legyen. Ma még 135-en van­nak és közel 1400 holdon gazdál­kodnak. Őszre azonban gyarapo­dik taglétszámuk, növekedik földterületük és mintegy 1900 holddal kezdik az 1959—1960-as gazdasági évet. Radioaktiv virágmézzel a moszkitók nyomában Kevesen tudják, hogy az Észa­ki-sarkvidéken a kutatók egyik fő ellensége — a moszkitó. A szúnyogok ezen a vidéken jóval nagyobbak, mint náldhk és a rö­vid sarki nyár időszakában any- nyira elszaporodnak, hogy tűr­hetetlenné teszik az emberek éle tét. Szakértők véleménye sze­rint a szúnyogok hada majdnem nagyobb akadályt jelent a sark­vidéki települések útjában, mint a hideg és a hat hónapig tartó sarki éjszaka. A tudósok mindent elkövet­nek ennek megszüntetésére. A legmodernebb módszerekkel, ra­dioaktív izotópokkal igyekeznek nyomon kísérni a moszkitók van dorútját. A sarkvidéki szúnyo­gok a pipacsok mézével táplál­koznak. Különös és általában is­meretlen adat, hogy egy bizo­nyos fajta mák a jeges északi vidékeken is megterem. A mák­virágokat a tudósok most rádió- aktív izotópokkal ellátott mű­trágyával tenyésztik. A mák mé­zével táplálkozó moszkitók tes­tében a radioaktív izotópok »le­adóállomást« létesítenek, úgy Óceánjáró madár A nyugat-ausztráliai Perth vá­rosában a minap óriási fekete viharmadarat fogtak, amely Ang liából repült Ausztráliába. A ma­dár lábán keskeny gyűrűt talál­tak a londoni British Museum jelzésével, hogy a tudósok a rádióhullámok révén nyomon tudják követni őket és vándorútjukat megismer ve intézkedéseket tudnak hozni a moszkitók kiirtására. XL Strasszer Vilmos, a Muthi-pusz- ta bérlője, ahogy házigazdához il­lik, ott sürgött-forgott a vendé­gek körül. Mindenkihez volt egy pár szava. Körülbelül *udta már mindenkiről, hogy mit kell mon­dania, hogy a vendégnek jó kedve legyen. Egyik helyen a jó termést ígérő gazdaságot dicsérte, most meg herceg Eszterházyra tett egy csípős megjegyzést, hogy a termés nagy részét elviszi a bérlet fejé­ben. Amikor a medgyesi bérlő, Löwensor mellett állt, halkan súgta a fülébe: — Mikor megyünk Bécsbe a szép bécsi lányokhoz? -— A kérdezett arca egyszerre felvi­dult, szája széles mosolyra húzó­dott s furcsa, németes kiejtéssel motyogta, hogy majd aratás után... A vacsorán már túl voltak, s a pezsgős palackok egymás után durrogtak és a hangulat egyre magasabbra hágott. Korán elkezd­ték, s még tíz óra alig múlott, amikor nótaszó hallatszott ki az ablakokon. A cselédek kint, a park fáin túl összebújva hallgatták az urak mulatozását, aztán egymás után elsomfordáltak haza, pihen­ni, mivel másnap hajnalban ismét a munka várt rájuk. A házigazda erre az időre tar­togatta a nagy meglepetést, Bo­művesszövetkezet hármas számú italboltjába. Huszonnyolc forin* értékű ital elfogyasztása után az italbolt ve­zetőjének, Pankovics Györgynek fizetés helyett azt ígérte, hogy határsáv igazolvány* szerez és az italboltban sörözgető Rutter- schmidt János ktsz dolgozónak elkérte az öngyújtóját s mivel na­gyon szórakozott ember, ahelyett, hogy visszaadta volna, zsebbe süllyesztette. AZ EMBEREK kezdtek gyanakodni. — Miféle nyomozó ez? Inkább szélhámos­nak tűnik! Le kellene igazoltatni! — súgtak ossza.- a háta mögött, de cselekedni senki sem mert. Csak akkor sóhajtottak meg- könnyebülten, amikor Setela Ist­ván munkásőr lépett; az italboltba, hogy ebéd után szokásos egy pohár sörét megigya. Amikor Setela Istvánnak a fü­lébe súgták az italbolt vendégei, gyanújukat, megvakarta a fejét. — Most nem vagyok szolgálat­ban — jelentette ki — meg aztán ez nem is tartozik szorosan a mi hatáskörünkbe, de azért egye fe­ne, mivel nincs rendőr a faluban, megpróbálok ezzel az alakkal szót érteni. — Maga nyomozó? A kérdezett hirtelen összerez­zent. — Igen — válaszolta bizonyta­lanul. — Akkor legyen szíves mutassa meg az igazolványát. — Miért? Talán maga is az? — kérdezett vissza és szeméből ré­mület tükröződött. Aztán mielőtt Setela István válaszolhatott volna, megindult a kijárat felé. Az utol­só lépéseket már futva tette meg, s az italbolt előtt levő női kerék­párra akar* ugrani, de erre már nem volt ideje. Setella István vil­lámgyors mozdulattal alkalmazta a cselgáncs fogást, amit a mun- kásőr-kiképzéskor tanult. FÉLÓRA MÚLVA a bátaszéki rendőrök is megérkez­tek, s az elfogott „álnyomozó” csüggedten jelentette ki: — Lebuktam! A rendőri vizsgálat megállapí­totta, hogy az áldetektívet Laka­tos Jánosnak hívják. Bátmonos- tori lakos. Lopásért, csalásért, sú­lyos testi sértésért és tartási köte­lezettség elmulasztásáért büntetve volt több ízben. Ez év március 21-én szabadult a börtönből. A rendőrség köszönetét mondott a bátor munkásőrnek, aki elfogta a többszörösen büntetett szélhá­most. (— H —) TiicLőműtéthez mosakodik be az orvos és az asszisztencia. A be­teg egyelőre még ül a műtőasz­talon, így kapja az első rész ér­zéstelenítő novokain injekciót, majd az eddigi gyakorlattól el­térően nem hasra, hanem olda­lára fektetik le a beteget, ugyan. is a szekszárdi »Balassa Já­nos« kórház tüdősebészetének műtőjében most először hónalj metszéssel nyitják, fel a, beteg oldalát, hogy ezen kérésziül jus­sanak el az operálandó terület­hez, a tüdőhöz. Elkezdődik az érzéstelenítés. A beteget baloldalára fektetik le, jóddal fertőtlenítik az oldalrészt, amelyből már csak az a rész lát­szik, ahol a nyitás történik. Nem soíckal múlott fél tíz. A beteg nyugodtan fekszik. Az operáló főorvos kése nyomán pirosán ser ken ki a vér, amely élesen elüt a kivillanó test fehérségétől. Gyorsan dolgoznak az orvosok, kötik le az apró ereket, törlik ki a vért és lassan mindig beljebb hatolnak. — Fáj egy kicsit — szól a be­teg. — Igen. Azonnal érzéstelení­tünk. És már villan a fecskendő, az érzékeny rész novokaint kap. — Vérnyomás 150/100, pulzus 108. — mondja a beteget állan­dóan ellenőrző orvos. A beteg is­mét fájdalomról panaszkodik, amelyet igyekeznek azonnal meg szüntetni. Érzéstelenítik a borda­közöket és a harmadik-negyedik borda között hatol át a kés. — Vérnyomás 160/95, pulzus 150. Nyugtalan a beteg, óvatosan behelyezik a bordaterpeszt. Novokaint kérek — szól a foorvos, majd tágítja a nyílást, érzésteleníti a bordaközi idege­Mivel magyarázható, hogy a költöző madarak nem tévednek el és megtalálják állandó lakhe­lyüket? Különösen a postaga­lambok tűnnek ki e tulajdonsá­gukkal. A madarak tájékozódóképessé­gének magyarázatára az a felte­vés alakult ki, hogy a madarak a Nap szerint tájékozódnak. En­nek ellene szól, hogy a költözés idején éjszaka is útban van­nak, mégsem tévesztik el az irányt. Vagy talán »mágneses« érzékük van és a Föld mágne­ses mezeje irányítja őket? Néhány évvel ezelőtt egy ame rikai egyetemen érdekes kísérle­tet végezte1- postagalambokkal. két. Már látható az operálásra váró felület, ahonnét a teljes fel­ső tüdölebenyt távolítja^ el. A gyors előrehaladást gátolja, hogy van összenövés, amelyet lefejt az orvos. Ez fájdalmas és érthetően nyugtalan a beteg. Közben gyorsan múlnak a per­cek, már déli 12 óra is elmúlt, a lekötéseket végzik. Lassan átvág ják a lekötött artériát és lekötik a vénát. Csak a műszerek zöre­je hallatszik. Gyorsan kötik le az ereket, a hörgőket, ellátják, majd eltávolítják a beteg részt, a fel­ső lebenyt. — Na most már nemsokára készen leszünk, — mondja a fő­orvos. A csonkot kell fednem és a csúcsi vérzést elállítani és kész. Egy óra is elmúlt. A ma­kacs vérzés azonban nem akar elállni. Állandóan figyelik a vér­nyomást, amely most 105 igen alacsony, a beteg újabb üveg friss vért kap, amely a vénán ke resztül áramlik a szervezetbe. Si kerül a vérző eret elállítani és a műtét utolsó része, már csak a varrás van vissza. Kész, sikerült 'a műtét, a be­teg jól érzi magát. Egy kérdés a műtétről. — A hónaljmetszés — mondot­ta a főorvos —, amely Kerényi Imrének a MÁV szanatórium fő­orvosának a kísérlete, annyival szerencsésebb, hogy elkerüljük a hát 24 cm-es vágását, ezenkívül ebben az esetben nem kell oldal­bordát vágni, mert a behatolás a két borda között történik. A be­teg szempontjából jobb, nem szembetűnő helyen van a met­szés, s így kozmetikusabb. Ne­künk talán annyival fárasztóbb^ hogy mélyebb az üreg, nehezeb­bek a látási viszonyok. PÁLKOVÁCS RÓZA | öt galambot nagy távolságra el« szállítottak, majd szabadon en­gedték őket. A galambok bizto­san hazataláltak. Amikor azon­ban minden galamb szárnya alá egy-egy apró mágnest kötöttek, csupán egy galamb találta meg nagynehezen a hazafelé vezető utat. Ismeretes, hogy a madarak né­ha kétségbeesve röpködnek a rádióleadó állomások felett, mint ha elvesztették volna tájékozódó- képességüket. Eddigi megfigyelé­sek alapján feltehető, hogy a madarak a Föld mágneses erő­vonalainak irányító hatását hasz nálják fel tájékozódásra. Természetes „iránytű" csánatot kérve elhagyta a szalont, de megígérte, hogy rövidesen visszajön, egy kis meglepetéssel a vendégek számára. Alig tel* el három perc, már nyílott is az ajtó és megjelent a küszöbön. Karjait széttárta a vendégek felé és szólni akart, de azok meglátták a mö­götte felsorakozott, bebocsá*ásra váró nőket, akiket Strasszer erre az alkalomra hozatott. A vendég­sereg egyszerre felmorajlott, volt aki feláll*, volt aki ülve maradt a meglepetéstől, s az egyik vendég úgy meglepődött, hogy a poharat szorító keze félúton megállt s csak akkor eszmélt fel, amikor elejtette a poharat. A megbolygatott méhkasra em­lékeztető zsongásban senki nem hallotta a házigazda Szavait, amint bemutatta a hölgyeket... A mulatság az eddiginél is jobb hangulatban folytatódott, hisz senki nem gondolt arra, hogy Strasszer ilyen kellemes meglepe­tésben részesíti őket. A sarokban cigány húzta a talp alá valót, a te­rem közepéről félretolt asztalok mellett az urak és hölgyek rop­ták a táncot. Löwensor, a medgyesi bérlő egy hirtelenszőke hölgyet választott magának, akiről bevallotta, hogy nagyon hasonlít egy bécsi isme­rősére, csak annak valamivel hosz szabb volt a haja és a szája egy kicsit nagyobb... Haja a szemébe lógott ahogy táncolt, és olyan szo­rosan ölelte magához a szőkét, mintha soha nem akarná elenged­ni.... Csak így nevezték őket: sző­ke, vörös, fekete, barna..., bár bemutatkoztak, de a neveket egyi­kük sem jegyezte meg. A házigazdát egy vöröses hajú harminc év körüli hölgy támogat­ta és itatta vele a pezsgőt. — Menj ki és dugd le az ujja­dat — biztatta a nő, amikor Strasszer szabadkozott. — Gyere ki te is — motyogta miközben ujjaival a hölgy ruhái­nak gombjain babrált. — Na menjünk.,. A cigányok arca fénylett az iz­zadságtól a sarokban és Strasszer amikor elébük ért, felkapott egy pezsgővel tele poharat és közibük öntötte, majd röhögni kezdett. — Mosakodjatok meg. — Igenis — válaszolt a prímás^ kabátja ujjúval törölve le homlo­kát. ... Hirtelen felpattant az ajtó és az inas lépett be. Mozdulatlanul állt, amíg az urak valamennyien feléje néztek, s csak akkor szó­lal* meg, amikor már csend volt a teremben, melyet csak a tánco­lok zihálása és a cigányok halk suttogása zavart. — Sztrájkolnak az aratók — bökte ki zavartan az inas. A házigazda a vörös nő derekán pihentette kezét és bambán me­redt maga elé. — Menjenek a... Mit csinál­nak?!... Majd adok én nekik. — Nem hajlandók aratni. Ma este határoztak így... — válaszolt az inas. — Csendőröket!! ... A kedélyek egyszerre lehig­gadtak. A házigazda egyre csak azt hangoztatta, hogy közibük kell lövetni. Egy másik bérlő pedig egyezséget ajánlott, legalább ad­dig, amíg megfelelő erőket tud­nak biztosítani ellenük. Löwensor lassan kiballagott a teremből, a folyosón leakasztotta a házigazda egyik vadászpuská­ját és hintójával elhajtatott... Buni Géza—Haypál Tibcp

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents