Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-17 / 140. szám

I ■*r 4 i 4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1959. június 17. _DCözépukúlíUűk_ S zerkesztették a szekszárdi Közgazdasági Technikum tanulói az iskolai szerkesztő bizottság vezetésével Jó munkát végzett KISZ-szervezetünk Ismét egy tanév végére értünk. Rövid időn belül csendes lesz az iskola, ki-ki hazautazik a szülei­hez és egy időre elfelejti a fe­hérfalú tantermeket. Aki úgy ér­zi, hogy a tanév folyamán min­den téren derekasan megállta a helyét, az nyugodtan fog pihen­ni. A munka alapos és jó elvég­zésére elég.alkalom volt a tanév folyamán. Az év folyamán végzett KISZ- munka zömét a próbákra való felkészülés adta. A próbáknak és a rájuk való felkészülésnek igen nagy jelentősége volt a szervezet életében. A leendő KlSZ-tagok- nak feladata volt magukat gya­korlati és elméleti téren egyaránt­képezni. A felkészülés alkalmat adott arra, hogy a szervezet tag­jai jobban eggyé kovácsolódja- nak. A készülődést már a tanév elején megkezdtük. Az ötven je­lentkező közül 36 fiatal tette le a Kilián próbát, akik közül már nyolcat fel is vettünk a KISZ- szervezetbe. Az iskolaév elején elkészített munkatervet — kisebb hiányos­ságokkal — sikerült megvalósí­tanunk. Többek között tanulmá­nyi versenyt rendeztünk az osz­tályok között, s eredményeket értünk el a tanulmányi előmene­tel, fegyelem, dekoráció és a mulasztások csökkentése terén is. A verseny alkalmat adott arra, hogy az egyes osztályok tanulói a közös cél érdekében közelebb kerüljenek egymáshoz. Az év elején elhatároztuk azt is, hogy társadalmi munkában veszünk részt. Hogy ez nem si­került, azt hisszük, nem a mi mu­lasztásunk. KISZ-szervezetünk tagjai szép számmal vettek részt az iskolá­ban meghirdetett különböző pá­lyázatokon és jó eredményeket is értek el. KISZ-szervezetünk részére emlékkönyvet vásárol­tunk, amelybe feljegyezzük szer­vezetünk történetét. Kivettük részünket a VIT elő­készítő munkából is. VIT-bélye- get árultunk és jelentős összeget Hét óra. Máskor ilyenkor még világos van, ma azonban az égen egymást kergető viharfel­hők szürke árnyékot borítanak a környező hegyekre és erdőkre. Szél cibálja a kis patak part­ján álló fehér sátrakat is. A kis völgy közepén farakás áll. Ha­marosan vidám csoportok, búj­nak elő a sátrakból és pokrócok­ba burkolózva körül ülik a gúla alakú építményt. Negyednyolc­kor ünnepélyes csendben sercen a gyufa és a száraz ágakba ví­gan kap bele a tűz. A körben ülő fiatalok egy darabig csend­fizettünk be a VIT-alapra. Ha­sonlóan jónak mondható KISZ- szervezetünk politikai tevékeny­sége is. Fontos feladatunknak te­kintettük az ifjúsági akadémia megszervezését, melynek kereté­ben 12 előadást hallhattak a ta­nulók, nagyrészt jelentős politi­kai és nemzetközi eseményekről. Az előadások tartalmasak, érde­kesek és hasznosak voltak vala­mennyi hallgató részére. Másik fontos feladatunknak tartottuk a különböző forradalmi évfordulók­ról való megemlékezést, de ha­sonlóan kivettük részünket a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zéséből, valamint a kulturális megmozdulások szervezéséből. ben nézik a lángokat, majd hal­kan énekelni kezdenek. A sötétség közben mindig mé­lyebb lesz. A távolból egy-egy villám és mennydörgés jelzi a kö zeledö zivatar útját. A rohanó felhők közül néha ki-kibukkan egy pislákoló csillag. A szél egy- egy rohamára ölnyi magasba csap a láng és szikraesővel árasztja el a sötét eget. Távo­labbról halványan dereng a sát­rak fehér vászna. A fák, mint mesebeli óriások állnak őrt a kicsiny tábor körül, A dombolda­lon egy bokor, mint óriási virág­kosár hajladozik a szélben. Tábortűznél A Bezerédj Iskolaszövetkezetről 1957 októberében egy — a gya­korlati oktatást elősegítő — isko­laszövetkezetét hoztunk létre. Kis szövetkezetünknek először csak egy üzemága, a kiskereskedelmi üzemága működött. Boltunkban a forgalom csak lassan növekedett. A tanulók csak lassan szokták meg, hogy egy borítékért, vagy csokoládéért nem kell kimenni a városba. Eleinte bizony sokszor megesett, hogy kinti boltban vá­sároltunk olyan cikkeket, amelye­ket a mi boltunkban is beszerez­hettünk volna. De ahogyan teltek a napok, úgy erősödött szövetke­zetünk is. Ma már nincs olyan nap, hogy a tanulók be ne menné­nek kis boltunkba. Az eltelt két év alatt az üzemágak száma is nőtt. A kiskereskedelmi üzemág mellett ma már felvásárlási _ és mezőgazdasági üzemág is műkö­dik. A mezőgazdasági üzemágnak nagy szerepe van abban, hogy a tanulók már az iskolában gya­korlatban is tapasztalhatják a ter­melési szövetkezés előnyeit. A ta­gok, sőt még a nem tagok is szí­vesen dolgoznak a szövetkezetnek. Az iskola mögött levő földterüle­tet parcellákra osztottuk és eze­ken kis szakcsoportok, mint kis termelőszövetkezetek gazdálkod­nak. A legnagyobb forgalmat ter­mészetesen a kiskereskedelmi üzemág bonyolítja le. A jobb áru­ellátás érdekében a beszerzésnél mindig jelen van a magasabb osztályú boltbizottsági elnök is. Az idei füzetforgalmat is rész­ben már szövetkezetünk bonyolí­totta le, természetesen csak isko­lán belül. Ezt az idén szeretnénk jobban megszervezni. Ezért a fü­zeteket már most, az iskolaév vé­gén beszerezzük és osztályozzuk, hogy a következő tanév elején szétosztásuk könnyebb legyen. Ugyancsak jelentős a jövendő el­sősök iskolaköpcny és diáksapka akciójának lebonyolítása is. Tagjaink szívesen dolgoznak a boltban, vagy az irodában. A jó munka eredménye természetesen meg is látszik a boltosok fizeté­sén. Ez természetesen nem jelen­ti azt, hogy iskolaszövetkezetünk a haszonszerzés eszköze. Szövetke­zetünk fennállásának fő célja a gyakorlati munka megismertetése és megszerettetése, valamint a szövetkezeti szellemben való ne­velés elősegítése. Nyereségünk jelentékeny részét diákjóléti cé­lokra használjuk fel. A nyáron 45 tanulónk vesz részt Zamárdiban a négy SZÖVOSZ iskola közös üdülőtáborában. Ezeknek a ta­nulóknak a szövetkezed jelentős anyagi támogatást nyújt. Ugyan­csak jelentős összeget fordítunk a jó munkát végző boltosok és ta­gok jutalmazására is. A szövetkezet erősödését, fejlő­dését mutatja a taglétszám növe­kedése is. Iskolánkban ma már két szövetkezeti osztály van (I. a. és III. o.) a többi osztály létszá­mának is jelentős hányada szö­vetkezeti tag..; Az 1959-es tanév véget ért. Bol­tunkat most két hónapra lezárjuk. De a következő évben a visszatérő diákokkal egyidőben boltunk is megkezdi újból működését, s to­vább halad előre a fejlődés útján. Az erősödő szél közben szét­fújja a viharfelhőket és a tavaszi ég teljes pompájában ragyoghat felettünk. Megjelenik a hold is a mi kis füzünk égi riválisa. Az erdő áImosítón zúg, suhog. Már elfogytak az utolsó fenyőágak is az aranyos láng mindig kisebb lesz, az ének is mindig halkabb... Tíz órakor utolsót lobban a láng, és véget ért egy szép este. Las­san felőliünk és sátrainkba in­dulunk. De nini, nincs még végei A pirosán izzó zsarátnokok kö­rül egy csomó lány jár táncot, mint egy csoport »szép boszgr- kány«. Majd hirtelen hangos nevetéssel szétrebbennek — és most már valóban csend borul a táborra. A vén hold kedvesen mosolyog le a csendes sátrakra. A kis patak halkan, szinte álom­ban csobog. A sátrak körül egy elkésett tücsök játssza késői sze renádját — vagy altatóját? A homályból néha kiválik egy-egy árny. Ö az őr, aki vigyázza tár­sai álmát, hallgatja a szél, az erdő zúgását. Jó éjszakát tábor! Iskolánk sportja az elmúlt tanévben Iskolánk sportélete a most vég­ződő tanévben sokkal szervezet­tebb volt, mind az elűző években. A tanév elején megalakult isko­lánkban a sportkör, amely a KISZ szervezettel együttműködve rendesen elvégezte a reá háruló feladatokat. Fő törekvésünk a he­lyes sportszellem kialakítása volt. Sportnaptárunkhoz híven, részt vettünk a megyei bajnokságokon, a négy SZÖVOSZ iskola között megrendezett versenyeken, és megrendeztük az osztályok közötti bajnokságokat is. Iskolánk a megyei bajnokságon nem szerepelt a legjobb eredmény nyel, amit részben azzal tudunk magyarázni, hogy többször össze­ütközött a SZÖVOSZ versenyre való felkészüléssel. Megtartottuk a VIT jelvényszerző versenyeket is. amelyeken összesen 168 tanuló szerzett jelvényt. Sportkörünk gazdasági téren elég sok nehézséggel küzd. A ta­nulók által befizetett 10 forindok kevés anyagi fedezetet biztosíta­nak. A társiskoláinkkal folytatott ver senyeken már jobban szerepeltünk mint a megyei bajnokságokon. Három sportágban: adlétikában, tornában és kézilabdában 2—2 első és 1—1 második helyet sze­reztünk és ezzel megnyertük a SZÖVOSZ által kiírt kupát, amit a továbbiakban is szeretnénk meg­védeni. Szervezetten és versenyszerűen rendeztük meg az osztályok közöt­ti bajnokságokat. Ezeken a baj­nokságokon egyes sportágakban elég színvonalas mérkőzések vol­tak (pl. kézilabdában és röplabdá­ban). A bajnokságokon az iskola tanulóinak 40 százaléka vett részt. Osztályok közötti bajnokságot ren­deztünk tornában, kézi-, kosár- és röplabdában, valamint úszásban és asztaliteniszben. Visszatekindve az elmúlt tan­évre, munkánk eredményes és jó volt, de a szervezésbe egy kis hi­ba csúszott. Hetenként 2—2 tor­na-, illetve röplabda-edzést- tar­tottunk, melyek kezdetben ütköz­tek néha más foglalkozásokkal, ezd azonban sikerült kiküszö­bölni. így minden tanuló kedvére sportolhat, ugyanakkor van ideje más munka elvégzésére is, Száz esztendővel ezelőtt szeleten a világhírű goiÉaiiiis, dr. Hollós László, a Magyar Tudományss fikaáéniia tagja Mint már röviden beszámol­tunk róla, a mai napon ünnepli- Szekszárd nagy fiának, dr. Hol­lós László nyugalmazott c. főreál­iskolai igazgató, akadémiai tag, világhírű gombatudós születésé­nek századik évfordulóját. Dr. Hollós László 1859 június 18-án született Szekszárdon. Édesapja, Hollós Alajos 21 éves korában részt vett a magyar sza­badságharcban, és mint főhad­nagy az ácsi csatában jelentős vitézséggel vágta ki magát az el­lenség gyűrűjéből. Több sebből vérezve került az osztrák csapa­tok kezére. Előbb Bécsben, majd Csehországban mint közlegény hét éven át katonáskodott. Haza­térve Szekszárdra, előbb telek­könyvi rajzoló, majd főtelekbíró, később ügyvéd lett és élete végé­ig a Szekszárd Bátai Ármentesí­tő Társaság jogtanácsosaként működött. 1906-ban halt meg, s mint utolsó honvédtisztet, nagy ünnepséggel temették el. A fiatal tehetséges Lászlót ap­ja gyermekkorában külön rajz­órákra járatta, majd nagy ki­rándulásokra vitte a hegyekbe. Az elemi iskola elvégzése után minden esztendőben más város­ban járatta középiskolába. Már gyermekkorában kiütközik nagy természetszeretete: sokszor elszö­kik a szülői háztól és az erdők­ben barangolva színes köveket, földet, virágokat és főleg tojáso­kat, madárfészkeket gyűjt. Tíz­éves korában Székesfehérvárról gyalog a Bakonyba szökik gyűj­teni. Ebben az időben főleg a ké­mia érdekelte. Minden zsebpén­zét kémiai eszközökre költi. Ez a vonzalma továbbra is megma­radt és a középiskolák elvégzése után a budapesti József nádor műegyetem bölcsészeti szakára iratkozik kémiai és fizikai szak­ra. Tanulmányait végig kitünte­téssel végzi, sőt kémiából jelen­tős tanulmányi ösztöndíjat is nyer 120 oldalas kémiai dolgoza­tával. Tekintettel arra, hogy a főreál­iskolák tantervéből ezekben az esztendőkben a kémiát törölték, kénytelen nevelőséget vállalni. Nyolc éven keresztül nevelőskö- dik, közben megszerzi az állatta­ni és növénytani oklevelet is, sőt földrajzra is beiratkozik. 1890-ben végre sikerült bejut­nia dr. Entz Géza egyetemi ta­nár mellé tanársegédnek. Itt megtanulja a madarak tömését is. Egy évvel később a kultusz- miniszter természetrajzi képesí­tésére való hivatkozással Kecske­métre helyezi helyettes tanárnak. Hollós ezt az áthelyezést nem akarja elfogadni, mire megfenye­getik, hogy az élvezett ösztöndí­jat vissza kell térítenie. 1891-ben kerül Kecskemétre, ahol azonnal hozzálát Kecskemét vidékének növénytani feldolgozásához és az iskola anyagának kiegészítéséhez. Közben a városban folyó artézi- kút fúrások alkalmával a réteg­sorozatokat is feldolgozza. 1895-ben Kecskemét város meg­bízza, hogy a milleneum alkal­mával kiadásra kerülő »Kecske­mét múltja és jelene« című al­bumsorozatban a geológiai és a növénytani részt írja meg. Ennek a munkának elkészítése közben találkozott először a gombákkal, melyeket meghatározni nem tu­dott, így Hazslinszky Frigyeshez fordult. Az eperjesi igazgató, az akkor ismert legnagyobb gomba­tudós útmutatására kezdett az­után Hollós a gombákkal foglal­kozni. Hamarosan csak ezzel fog­lalkozik és Kecskemét vidékén egymás után fedezi fel az eddig ismeretlen gombafajokat. 1898-ban, mint botanikus, részt vesz Déchy Mór hatodik kauká­zusi útján. 1903-ban adja ki a Tudományos akadémia legna­gyobb munkáját, a »Magyaror­szág Gaszteromycetái«-t, s elis­merésképpen a Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választja. 1911-ben »Magyaror­szág földalatti gombái«-t, 1913­ban pedig »Kecskemét vidékének gombái«-t adta közre. 190S-ben Kacsóh Pongrác ze­neszerző kerül a főreáliskola igazgatói székébe, aki Hollós gyűjteményét, melyet eddig igazgatói engedéllyel az iskolá­ban tartott, kilakoltatásra ítélte, hogy zeneteremmé alakíthassa az eddigi szertárakat. Tekintettel arra, hogy ebben az esztendőben a várost földrengés elpusztította, a hatalmas gyűjtemény elhelye­zése reménytelennek látszott, a tudós annyira elkeseredett, hogy egész gyűjteményét megsemmi­sítette és összetört lélekkel haza­költözött szülővárosába. Itthoni élete azonban csupa csalódás. Édesanyja halála után tíz éven keresztül nem dolgozott. 1921-ben megnősült, Balogh Mária óvónőt vette feleségül. Az ő unszolásá­nak köszönhető, hogy ismét mun­kához fog és, bár sem korszerű irodalma, sem egyéb felszerelése és könyvtára már nincsen, fel­dolgozza Szekszárd környékének gombáit. 1926-ban »Uj gombák Szekszárd vidékéről«, 1934-ben pedig »Szekszárd vidékének gom­bái« címek jelzik munkálkodá­sának utolsó állomásait; Többször véleményeltérés mi­att megszakította kapcsolatait az akkori Tudományos Akadémiá­val; környezetével is annyira meghasonlott, hogy teljesen el­zárkózott az emberek szeme elől. 1940 február 16-án hajnalban, 81 éves korában, agyvérzés követ­keztében halt meg. Utolsó kíván­sága szerint egyházi szertartás nélkül temették el. Tízen kísér­ték utolsó útjára és azóta telje­sen elhanyagolt sírboltban nyu­gossza álmát a legnagyobb ma- gyár biológusok egyike. Tudományos értékelésénél el­sősorban a »Magyarország Gasz- teromycetái«-t kell említeni, mely a tudományos értékelés sze­rint e tárgyban száz esztendő iro­dalmának legnagyobb alkotása a világon és — Stanek prágai pro­fesszor szerint — ez a mű ma is féltve őrzött ékszere a világ gom- bászati irodalmának. Életében összesen 112 tudomá­nyos és ismeretterjesztő, vagy népszerűsítő munkát írt. Legna­gyobb része gombászati munka, írt archeológiái, kémiai, növény­tani dolgozatokat is. Munkálkodása során 500-nál több gombát fedezett fel és írt le elsőnek a világon, ami egymaga is igen nagy munka, ha figye­lembe vesszük, hogy ebben az időben már Saccardó nyilvántar­tása szerint-74 ezer fajta gombát határoztak meg, amelyeknek is­merete alapja volt az új felfede­zéseknek. Felfedezései között sze­repel számos ma is ismert nö­vénykárosító; mint a paradicsom »Septoria« betegsége, a barack­fajták levél- és gyümölcsfertőzé­sét előidéző gomba és a dinnyék betegségei. Észleléseit népszerű­sítő cikkekben közölte a dolgozó parasztsággal és azonnal leírta a védekező módokat is. így az el­vont tudomány melleit a gyakor­lati életnek is igen hasznos szol­gálatokat tett. Tudományos kutatásai során az akkori kor korlátozásait le­rázta magáról, a társadalom fer- deségeit szépirodalmi munkák­ban karikatúrázta ki. ötven no­vellát és egy regényt is írt, me­lyekből 17 novella jelenhetett csak meg. A tételes kinyilatkoz­tatásokat elvetette, természet­imádó volt (panteista), ami szin­tén hozzájárult ahhoz, hogy min­dig mellőzték és bár tudományos érdemeit az egész világ elismer­te, mindvégig megmaradt közép­iskolái tanárnak. A hivatalos kö­rök szerint nehezen kezelhető ember volt. Ez a mellőzés volt a főrúgója annak a nagyfokú lelki­hasadásnak is, mely arra kény­szerítette, hogy az akkor már a világon egyedülálló gyűjteményét megsemmisítette.

Next

/
Thumbnails
Contents