Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-03 / 128. szám

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 3 ffgf. június 3. A növényápolás dandárjában • Látogatás a szekszárdi Búzakalász Tsz-ben • • A kis közösség 350 holdat ki­tevő »birodalmában« bárki meg­győződhet arról, hogy a tagok szorgalmasak. A gyommentes búr gonya — ami virágba borult — a síépen kiégyelt cukorrépa, a 15 holdon elterülő és mintaszerűen megművelt kertészet — mind- mind a tsz tagok szorgalmáról ta núskodik. Ismerkedjünk meg hát azok közül néhánnyal, akiknek a keze nyomán VIRUL A KATAR A termelőszövetkezeti tagok többsége e Két elején paprika- palántát ültetett. Rt találkoztam Molnár Istvánnéval és Támer Jó zséfnéyel Is. Mindketten állat- tenyésztők. Megetették gyorsan a* állatokat, tiszta almot raktak alájuk ®s irány a határ. — Nem vágyunk sokan, a mun ka viszont ilyenkor rengeteg. Ha azt akarjuk, hogy jó termés le­gyen, itt mindenkinek dolgoznia kell — jegyezte meg Támer Jó- zseíné, amit a másik állatgondo­zó. Molnámé így toldott meg: — Szívesen jövünk dolgozni a mezőre, elsősorban azért, hogy többet kapjunk az évvégi része­sedéskor, meg aztán azért is, mert a szövetkezetben mindenki magának dolgozik. A szekszárdi Búzakalász tag­jainak TÖBBSÉGE Nö, KIS­GYERMEKES CSALÁD­ANYA A közös munkában való részvéte­lüket megkönnyítették azzal, hogy idény-napközit létesítettek a szövetkezet központjának szóm szédságában. A termelőszövetke­zeti tagok gyerekeinek legifjabb jai közül tizenötre vigyáznak itt, amíg édesanyjuk a mezőn dolgo zik. A napközi otthon fenntartá­sához a helyi tanács mellett a termelőszövetkezet is hozzájárul- Naponta friss zöldséget és tejet küldenek ide a közösből. Ezenkí­vül a gyerekekre felügyelő gon­dozónők túlóráját szintén a szö­vetkezet fizeti. Az elnök szerint ez "is, az is többszörösen vissza­térül. Van ugyanis több olyan szövetkézét! tag, mint Farkas Jánosné, akinek öt gyermekére vigyáznak a napköziben s az édesanya így minijén nap a szö­vetkezetben dolgozhat. A többi asszony mellett neki is része van abban, hogy nincsenek elmarad­va a növényápolással. A Búzakalósz Termelőszövetke zet kicsi, de viszonylag négy te­rületen — majdnem 100 holdon — termel sok munkát igénylő kapósnövényeket. Ennek ellené­re a növényápoláshoz nem kér­tek segítséget a Várdombi Gép­állomástól. — Nem kértünk, mert tudjuk, hogy kevés a növényápoló gép. Viszont vannak a környéken nagy termelőszövetkezetek, ahol nagy szükség van most a gépállo­más segítségére, nagyobb mint nálunk. Mi el tudjuk végezni gé­pi segítség nélkül is a növény- ápolást. Ennek érdekében hatá­rozott úgy a közgyűlés, hogy A NÖVÉNYÁPOLÁS DANDÁRJÁBAN MINDENKI KAPÁL Kint is vannak kukoricát ekézni és kapálni az iparosok, a fogato- sok, az állattenyésztők, szóval mindenki. Ez alól Kovács Kál­mán, az agronómus és jó ma­gam sem vagyok kivétel. Ha csak halaszthatatlan ügyben nem kell valahova menni, kapálunk mi is — mondotta Morvái Fe­renc, a szövetkezet elnöke. A határban látottak alapján helyes a szövetkezet legfelsőbb fórumának, a közgyűlésnek az a döntése, hogy most mindenki ka­páljon. Jó eredménynek mond­ható éS dicsérendő ugyanis, hogy az első kapálást már befejezték és ha így dolgoznak, akkor biz­tosan sikerül a terv, hogy a ga­bonabetakarításig elvégzik a há­romszori növényápolást. DOROGI ERZSÉBET Mit tudnak a nyugatnémet diákok a nácizmusról? Egy nyugatnémet gimnázium­ban a tanár kérdést intézett az osztályhoz, hogy mit. tudnak a »■•harmadik birodalom« kon­centrációs táborairól? Az egyik diák így válaszolt: »»Fegyencek számára létesült táborok vol­tak, ahová lengyeleket, cseheket, zsidókat és általában bűnözőket zártak be.« Egy másik növendék a következőképpen válaszolta meg a kérdést: »»A kormány ide zárta be a kommunistákat és ál­talában olyanokat, akik károkat okoztak.« A borzalmas gázkam­rákról, a sok millió gyilkosság­ról és brutalitásról ezek a fiúk csak éppen hogy hallottak vala­mit »harangozni«. Százával fordulnak elő nyugat­német iskolákban hasonló ese­tek. Nemrég történt, hogy egy hesseni városka pedagógusa ezzel kapcsolatban kijelentette: »»Mi megtesszük a magunkét, hogy is­mertessük a fiatalsággal a har­madik birodalom szörnyűségeit; de erre csak igen kevés idő áll rendelkezésünkre.« Egy másik tanár azzal védekezett, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő tankönyvek, amelyeknek alapján ezzel a kérdéssel foglalkozni le­hetne. Egy jószándékú tanár pl; kifejtette, hogy egyetlen törté­nelemkönyv sem ábrázolja a ná­cizmust úgy, ahogyan ez kívána­tos volna. Ha a tanár növendé­keinek más forrásmunkákat ajánl, kiteszi magát a szülők rosszallásának, akik szerint óva­kodni kell a »baloldali szerzők« irományaitól. A nyugatnémet if­júság bűnös tudatlanságát ebben a kérdésben ugyancsak egy nyu­gatnémet pedagógus foglalta ösz- sze a következő szavakkal: »»Ma­napság növendékeink már egyál­talán nincsenek tisztában azzal; hogy a nácizmus idézte elő a má­sodik világháborút, tehát első­sorban felelős annak szörnyű kö­vetkezményeiért.« Közlékenység A (jyerek olyan, hogy sem mit nem tud magában tartani. hiába mondja a közmon- dés: A gyerek, meg a bolond mondja meg az igazat. Ez per­sze nem egészen igaz, de azért híjával sincs az igazságnak. A gyerek mindent közölni akar. És nemcsak barátjával, esetleg barátaival akarja közölni véle­ményét, hanem az egész világ­gal. Ezt rendszerint feliratok­ban adja mindenki tudtára. Így jelennek meg a különböző fel­iratok: »Józsi meg a Juci sze-~ relmesek«, vagy »A pisti hűje«, bővített formában esetleg: »A pisti, meg a janesi hűje«, sőt aztán ezt kiterjeszti: »A rákó- czí utcai gyerekek hiljék*. Hő­sünk, aki mindenkit lehülyéz most gondol egy nagyot és vi­lággá kiáltja, illetve világgá írja: »mindenki hűje aki elol­vasó*. Elolvasni viszont kény­telenek vagyunk mindannyian, hiSMn kétaraszos betűkkel pin gálta zöld krétájával egy fehér- remeszelt ház falára így tehát kénytelen voltam magam is konstatálni, hogy rám is vonat­kozik. Mit tegyek most, hogyan til­takozzam. Stílusom közel sem olyan virágos, mint az aligha­nem az általános iskola har­madik osztályát taposó, szép­reményű ifjú embernek. Tilta­kozás és hasonló feliratok he­lyett csak egy szerény meg­jegyzést szabadjon tennem: Va jón milyen lehet, aki a feliratot kipingálta? <W Uj reménnyel a kulturális élet fellendítésére Sárpilisen A sárpilisi faluszélen, a köz­séget jelző tábla alatt, ott a felirat: termelőszövetkezeti község. A határ arculatán ez még nem nagyon látszik, hi­szen majd csak az ősszel szán­tódnak össze a földek, az em­beri lelkeken se nagyon tapasz­talni még a forradalmi válto­zást, a kultúrában pedig még csak a reményeknél, a tervez- getéseknél tartanak. Az iskola nevelői szobájában megint szóbakerül, mint meg­szűnése óta már annyiszor, az egykori, országoshírű népi együttes ügye. Bogár István, az iskola igazgatója, az együttes volt vezetője reménykedik: . — Azzal, hogy szövetkezeti község lettünk, megint van re­mény az együttes feltámasztá­sára. De annál sokkal fonto­sabb, hiszen az együttes sze­replése végeredményben csak színpadi produkció, hogy min­A „Bujócska" Tévéién Figyelemre méltó bemutatóval lepte meg a falu színházkedvelő közönségét a teveli színjátszó­csoport. Csizjnarek Mátyás: Bu­jócska című háromfelvonásos, ze­nés vígjátékát vitte színre, amely megérdemelten aratott nagy si­kert és teljes elismerést a közön­ség körében. A darabot Lengyel Tibor rendezte sok szellemes öt­lettel. Nagy segítségére voltak Paál Imre hangulatos díszletei is. A szereplőgárda minden egyes tagja dicséretet érdemel: Amma Ferenc, Pál Zoltán, Beke Teréz, Buchmann Erzsi, Paál Imre, Fo­nal Gazsi, Krómer Vali, Salamon Lázár, Beke Vera, Lengyel Ti­bor, Balogh Erzsi és Balassa Ti­bor. Szövegkísérő: Fonai Vera. A kultúrház igazgatója minden segítséget megadott, s így nagy része van a sikerben. Az együt­tes most a környező falvakban adja elő a »»Bujocská«-t. — ne — den eddiginél nagyobb lehető­ségek teremtődnek az egész község kulturális színvonalá­nak emelésére. Több pedagógus is részt vesz a beszélgetésben, sőt ott a KISZ-titkár is, aki valamilyen ' hivatalos ügyben kereste fel az igazgatót, aztán ittragadt, ma­gához vonzotta a beszélgetés, így aztán kirajzolódott a kép, hogyan látják a pedagógusok Sárpilist, milyen lehetőségek­ben reménykednek, sőt bizto­sak benne, mit tartanak hibá­nak. Ezért lehet', hogy kissé egyoldalú lesz a kép, amit er­ről a jellegzetes, ízig-vérig sár­közi községről festek, de bizo­nyos vagyok benne, hogy na­gyon sok az igazság abban, ahogyan a pedagógusok véle­kednek; Ennek a falunak a népe is igényli a kultúrát, a művelődé­si lehetőségeket, sőt talán job­ban, mint sok más községé. Csak ott van a baj, hogy túl­ságosan egyoldalúan csak kap­ni akarnak, adni úgyszólván semmit. A mozi állandóan telt ház előtt játszik, sőt kérik, hogy az eddigi heti két nap mellett még két napon játsszon a filmszínház. A hatszáz lakosú községben egy negyedév alatt 600 könyvet kölcsönöztek a népkönyvtárból. Ez a negyed­év a könyvtáros véleménye sze­rint azonban »»gyenge« volt, ál­talában 800—900 kötet forog közkézen negyedévenként a fa­luban. Az ezüstkalászos tanfo­lyam nagy népszerűségnek ör­VIII. A német agresszív politika Magyarországon A magyar fasizmus külpoliti­kája a harmincas évek elejéig bi zonyos mértékben alkalmazko­dott az olasz fasizmus célkitűzé­seihez. E külpolitika törekvése oda irányult, hogy az irredentiz­mus bizonyos részét megvalósít­hassák. Az olasz imperialista kö­rök azonban nem találtak túl sok Eantáziát a tekintetben, hogy a magyar fasizmusnak ezirányú ténykedéseit támogassák. A ma­gyar külpolitika egyhelyben to­pogott, és mivel a belső feszült­séget semmivel sem tudták leve­zetni, a tömegek felé, mint meg­oldási lehetőséget, az irredentiz­must hangoztatták. A nácizmus hatalomra kerülé­se utón a német fasiszták, mi­után 1938-ban elfoglalták Auszt­riát, Magyarországra tekintettek. Az ország anyagi adottságaival (n fontos geográfiai helyzetévela gémetek számára a Kelet felé A német agresszió története előretörésükben kulcspozíciót je­lentett. Miután katonai terveik sikerültek és sorozatosan elfog­lalták az európai államok nagy részét, Magyarországot olyan ál­lammá akarták változtatni, amelynek bár látszólagos függet­lensége megmarad, mindenkép­pen a náci Németország politikai és gazdasági érdekeit mozdítja elő. Céljaik elérésére két irány­ban kezdtek működni. Először kü'politikailag, másodszor bel- politikailag. Az 1938-as egyez­ménnyel Csehszlovákia magyar­lakta területeiből néhányezer kilométert juttattak Magyaror­szágnak, majd 1940-ben Észak- Erdélyt juttatták Magyarország­nak. A magyar uralkodó osztá­lyokat nem elégítette ki ez a konc, nagyobb darabot követel­tek, viszont a náci fasizmus ez­irányú követeléseiket nem elégí­tette ki, sőt a németek benyúj­tották a számlát és azt követel­ték, hogy Magyarország körülbe­lül egymillió főből álló hadsere­get bocsásson rendelkezésükre a Szovjet-Oroszország megsemmisí tésére irányuló, küszöbön álló támadás céljára. A németek na­gyon jól tudták, hogy a magya­rok jó katonák, és ezért nagy súlyt helyeztek Magyarország ka tonai segítségére. Hivatkoztak ar ra, hogy a 14 millió főnyi lakos­ság mellett nem jelent túl nagy terhet Magyarország számára egymillió katona kiállítása. Emel lett a németek rámutattak Romá nia figyelemre méltó erőfeszíté­seire, amelyeket a közös bolse­vik ellenség elleni harcban már kifejtett. A látszólagos német katonai si­kerek egyrészt az uralkodó osz­tályt, másrészt az országban lévő német nemzetiségi kisebbséget, erősen fellelkesítette. A nácik propagandája minden eszközzel oda irányult, hogy e nemzetisé­get saját céljai szolgálatába ál­lítsa. Propagandamunkájuk si­kerrel is járt, mert megalakult a Volksbund, amelynek nyíltan be­vallott célja volt a náci ideológia tűzzel-vassal való megvalósítása Magyarországon. A Volksbund minden állami és más szervben valóságos hálózatot épített ki, úgy, hogy a németek­nek minisztériumoktól kezdve a legkisebb hivatalban megvolt a bizalmi emberük. A Szovjetunióval való háborús események miatt az ország gaz­dasági ellátottsága, mivel a né­metek minden számottevő anyag ra igényt tartottak, erősen meg­romlott. A sztálingrádi csata és a magyar hadseregnek a szovjet földön elszenvedett veresége után már az uralkodó osztályok is reménytelennek találták a né­metekkel való szövetséget, és még kilátástalanabbnak a hábo­rú győzelmes befejezését. (Folytatjuk.) vendett, rövidesen új tanfolya­mot kell indítani. Tervezik a munkaegységszámítási tanfo­lyamot is. Az általános iskola VII—VIII. osztályát 22 felnőtt végezte el. És még lehetne so­rolni a példákat. Tanulni; kapni mindenki akar, sőt köve­teli is,'" de hogy valamit maga is adjon, azt már nem. Nevetve jegyzi meg az egyik nevelő: — Kellett volna csak akár tíz forint tandíjat is fizetni a dolgozók iskolájában, nem lett volna talán egy hallgatója sem; Az az óriási változás, amit a termelőszövetkezeti útra való áttérés jelentett, rengeteg po­zitívumot vetett felszínre. De úgy látszik, hogy a mezőgaz­daság szocialista átszervezése kiélezte, szembetűnőbbé tette az emberek múltból örökölt, a múlt gazdálkodási rendszeré­ből fakadó helytelen nézeteit,- tulajdonságait. Ez az egyik, amire már céloztam, hogy ál­dozatot senki sem akar hozni a kultúráért. Az együttes újra­szervezéséről hallani sem akar­nak a volt tagok. Némi sajná­latos pedagógusellenesség is tapasztalható (nem a vezetők; hanem egyes szövetkezeti tagok részéről). Hogy a pedagógusok­ban is akad hiba, az nem két­séges, de alapjában véve mégis csak jót akarnak. A termelőszövetkezeti út, a közös munka közösségi szemlé­letet is fog teremteni, s ha ma a nagy átalakulás jobban ész­revehetőbbé is tette az öröklött rossz tulajdonságokat, végered­ményben mégiscsak ez az út vezet azok megszüntetéséhez. A másik, az ennél nagyobb baj az, hogy Sárpilis is »kiöreg­szik«. Tavaly kilencen végezték el az általános iskolát, ebből mindössze ketten maradtak a községben. Az idén hét végzős van, öten közülük is tovább­tanulnak, vagy iparban akar­nak elhelyezkedni, s a faluba már egy se akar visszajönni; Érthető ez, hiszen a múlt egyéni gazdálkodása valóban elriasztotta a fiatalokat a pa­raszti munkától. Hogy erre is a szövetkezet jelenti a megol­dást, az senki előtt sem kétsé­ges. Egyelőre még nincs kézzel­fogható eredmény, talán a kel­leténél is több a negatívum Sárpilis kulturális életében, de már megtörtént az első lépés a felfelé vezető úton. Talán egy év sem kell hozzá, amikor va­lamelyik színpadon bejelenti a műsorközlő: »»Következik Sár­pilis termelőszövetkezeti község népi együttesének bemutatója.« Letenyei GyörgJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents