Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-03 / 128. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1959. június 3. flmikor a népi ellenőrök italokat ízlelgetnek Angol kegyetlenkedések Kenyában — Kérek egy pohár sört! — Tessék. A vendég megissza a sörét, aztán pénzt kotor elő a zsebéből. — Mennyit fizetek? — Két forint harmincat. Kisvártatva megjelenik két másik vendég is. Az egyik szürke ballonkabátot visel. A ballon­kabátos nagyfröccsöt kér és fél­deci pálinkát. Amikor fizetésre kerül a sor és a söntéses bemondja az ára­kat, a ballonkabátos gyors fej­számolást végez, aztán igazol­ványt vesz elő. A kiszolgáló meglepődik: népi ellenőrzés. Délután kevés vendég van a bátaszéki földmű vessző vetkezet vendéglőjében. Az ellenőrzés nem okoz különösebb feltűnést. A három „váratlan vendég”, aki a sört, bort és pálinkát rendelte, viszonylag rövid idő leforgása alatt rengeteg kérdést tesz fel. — Hányad osztályú ez a tal­ponálló? — Negyedosztályú. — Akkor a sört miért két fo­rint harmincért adta, miért nem egy forint nyolcvanért. Úgy tu­dom, csak a másodosztályú kis­vendéglőben lehet két forint har­mincat kérni egy pohár sörért. A csapos a szomszédban levő étteremre hivatkozik: — A söntés is az éttereimhez tartozik kérem, ezért mérünk egy áron itt is, ott is. A népi ellenőrök hajthatatla­nok: — Ha az egész „egység” kis­vendéglő, akkor nem szabadna állva kiszolgálni. Aztán tovább folyik a számít- gatás. Kiderül, hogy az étterem melletti talponállóban a pálin­ka literjét, annak ellenére, hogy negyedosztályú, százkettő forin­Épül az új istálló Belecska, 1959. A festői völgy lankáit a falutól kissé távolabb állványok, építkezési anyagok tarkítják, építkezés zaja veri fel a csendet. Első látásra a termé­szet kedvelői azt mondanák: »mily durva kezek, e gyönyörű tájat elcsúfítják.-« De aki nem­csak a felszint nézi, hanem mé­lyebben vizsgálja a helyzetet, másként lát. Bizony nem a gödröket, állvá­nyokat, építőanyagokat kell látni, mint ahogy az operált embernél sem a visszamaradó sebhely a fontos, hanem a gyógyulás. Itt ilyen gyógyító munka vette kez­detét, mely után a mezőgazda- sági termelés eredményesebb, gazdagabb lesz. Száz férőhelyes istállót építe­nek ide a belecskai Szabadság Termelőszövetkezet állatai szá­mára az építőipar munkásai, kö­zel egymillió forintos beruházás­sal. Még csak az alap készül, er­ről tehát sokat írni nem lehet, de annál inkább az emberekről. Itt van például Zei József műveze­tő. Ö is azzal kezdi: — Ilyenkor még nem sok lát­szik a munkánkból, pedig meny­nyi van benne — s mutatja, hogy több mint két méter mélyre kel­lett az alapot ásni. — No, de most már. majd gyor­sabban megy, nagyobb látszatja lesz munkánknak. Kell is, mert legalább egy hónappal előbb be akarjuk fejezni az építést a terv­ben előírtnál — teszi hozzá. — Meg is lesz az — szól közbe Kovács József gépkezelő. — No­vember elseje helyett már októ­ber elsején átadjuk. — Igyekeznünk kell — mondja Zei bácsi —, mert vár bennünket Gyönkön egy másik 50 férőhelyes istálló építése, és a jutalom, a prémium is jól jön nekünk, de a tsz sem veszi rossz néven tő­lünk a jó és gyors munkát. — Mostanában bizony gyorsab­ban megy az építkezés, mint az én fiatal koromban, s van is munká. — Ezt célzással mondja, hiszen amióta először került kő­művesszerszám a kezébe, közel 40 esztendő telt el. S különösen a harmincas években, bizony mun­kát keresve bejárta nemcsak az országot, hanem Jugoszláviát, tért adják el hetven forint he­lyett. A fehér „pecsenye” bor li­terje , pedig a talponállóban is tizenkilenc forint tíz fillérjébe kerül a vendégnek ugyanúgy, mintha a szomszédos teremben asztalhoz ülne. A szendvics is drágább a kelle­ténél, kiderül ugyanis, hogy egy forint hatvan helyett kettő fo­rint tíz fillérbe kerül egy szend­vics. A népi ellenőrök kíváncsisága egyre fokozódik vizsgálat köz­ben. Az ételadagok is érdeklik őket. Ebéd utáni időszakban könnyű számítást végezni. Kide­rül, hogy az étteremben sincs minden rendben. Ugyanis a het­ven személyre készített ételből nyolcvan adagot mértek ki. Ezek után nem is csodálatos, hogy az étkezők korgó gyomorra! távoz­nak az étteremből. A népi ellenőrök ezen a cső-, dálatosan eredményes napon megnyugodott lelkiismerettel utaztak haza Szekszárdra. — Jó pár forintot megmentet­tünk a bátaszékieknek. Remé­lem, ezután már majd olcsóbban árusítanak a söntésben — je­gyezte meg megelégedetten az egyik. De a szürke ballonkabátos, örökké nyughatatlan ember új javaslattal állt elő. — Talán jó lenne megnézni egy szekszárdi italboltot is. Az állomástól nem kellett messzire menni. A Mátyás király utca állomás felőli sarkán áll a szekszárdi földművesszövetkezet italboltja. A ballonkabátos sört kért és az ámulattól majdnem elejtette a poharat. — Hiába, vannak még merész emberek! — állapította meg hangosan. Romániát, eljutott még Török­országba is. — Arról lehetne beszélni, ho­gyan, miként kellett dolgoznunk, ha egyáltalán akadt munka - — kezdi sorolni tapasztalatait. — Akkoriban, ha egy ilyen nagy gazdaságban dolgoztunk-, éjsza­kára csak ßz istállóban jutott hely nekünk, munkásoknak. A patkányok nem egyszer megza­varták álmunkat. Nem törődött akkor velünk senki. Most meg? Rendes ágy, tiszta ágyhuzat, ta­karó, tisztálkodási lehetőség vár bennünket munka után. — És itt vannak a gépek, ezek könnyítik a munkánkat, gyorsít­ják az építkezést. A villanyt is ide vezetik, mert még több gép, villanymotor érkezik majd, ahogy az építkezés halad. (I-e) J. bácsiról köztudott, hogy szenvedélyes horgász. Fiatalabb korában még talán nagyobb oda­adással hódolt ennek a sportnak, mint most. Igaz, már jónéhány esztendő elszállt a feje fölött, s az évek nyomot hagytak izom­zatúban, erejében is, s ma már nehezen tudná azt megtenni, amit évekkel ezelőtt fiatalon, hogy kerékpárral kora hajnal­ban, még virradat előtt elindul­jon a vízpartra. Igaz, erre nincs is nagy szüksege, hisz fejlődik a technika, motorizálódik a világ, s a fejlődéssel ő is lépést tart bi­zonyos mértékig. Dongó-motor berreg már a kerékpárján, ami­vel horgászni megy. J. bácsiról mesélték a közel­múltban azt a történetet, ame­lyet most én is elmondok. A hor­gászok — bár bizonyára többször hallották már — még mindig jó­ízűen nevetnek az eseten. Jó néhány évvel ezelőtt tör­tént, még J. bácsi fiatalabb ko­rában, hogy horgásztársával ko­rám, még virradat előtt elindult a Sió-partra horgászni. Időben meg is érkeztek a kiszemelt hely­re a Gemenci erdő Sió-parti ré­— Miért? — álmélkodott a söntéses. — Miért? Hát ezt csak azért mondtam, mert a maga bátorsága ámulatra méltó — jegyezte meg a ballonkabátos a söntéseshez fordulva. — Legyen szíves mérje le, mennyi sör hiányzik ebből a po­hárból — javasolta a Dallonka- bátos társa a söntésesnek. A mérés megtörtént. Kiderült, hogy háromnegyed deci hiány­zott a pohárból. A söntéses védekezett: — Csupa véletlenség, uraim... Csupa véletlenség. Hogy véletlenség volt-e, vagy sem, ezt nehéz megállapítani. De hogy ilyennek még véletlenség- ből sem szabadna megtörténnie, az biztos. H. T. J uhász Pista későn érke­zett haza a taggyűlésről, a nagyapját mégis ébren találta. Ingben, gatyában ült a rozoga díványon, s éppen a pipáját tö- mögette, amikor belépett. — Na felvettek, fiú? — kér­dezte várakozó tekintettel. . — Fel! — válaszolta, s lcku- tyorodott a sámlira, ami a dí­vány előtt állt. Az öreg megelégedetten sóhaj­tott, s a szeme köré játékos apró szarkalábak sokasága rajzolódott, amikor újra megszólalt: — Akkor hát te is kommunista lettél! A fiú bólintott. — Én már öreg vagyok, egyik lábam a sírban van — kezdte megint az öreg —, maholnap magad maradsz a világban, még­is gazdagabb örökséget hagyok rád, mintha vagyonos apád, anyád lenne... Mert ne feledd el gyerek, hogy a kommunistaságot tőlem örökölted. Pista felkelt a sámliról, a pet­róleumlámpához lépett és fel­jebb csavarta a belet, hogy vi­lágosabb legyen. — Gyere, ülj vissza a helyed­re — hallotta a kissé reszkető hangot és engedelmeskedett. Közelhajolt a nagyapjához, s ka- padohányszag csapta meg az or­rát. Az öreg erősen a szeme közé nézett, s a hangja a szokottnál egy fokkal mélyebb lett. — Jegyezd meg, gyerek, hogy csak akkor lehetsz jó kommunis­ta, ha mindig őszinte leszel. Ed­dig nekem mondtál el mindent, mert szerettél és megbíztál ben­nem. Ugyanúgy szeresd a pártot is, mint engem, és légy őszinte hozzá, mert bízhatsz benne ép­szére. Még nem kelt fel a nap, holdvilág sem volt, csak valami sejtelmes szürkeség szorongott a fák között... J. bácsi a felszerelés sei bajlódott, hogy előkészítse és az első alkalmas pillanatban be­vethesse a vízbe, amikor a bok­rok között mozdult valami. Halk rezdülés volt csak, de nem ke­rülte el figyelmét. Várt, hátha csak a szél mozgatta meg az ága­kat, s már éppen tovább akarta folytatni az előkészületet, ami­kor ismét hangot hallott. Most erősebbet az előbbinél, s kivehe­tően, mintha nyögés lett volna. Hirtelen az villant az eszébe, hogy vaddisznó tartózkodik a kö zelében lévő bokrok egyikében. Még mielőtt tovább gondolta vol na a lehetőségeket, melyek során a vaddisznó esetleg megtámadja, már mászott is fel az egyik fára. Olyan fürgén, ahogy maga sem várta volna magától. Amikor két- há.rom méteres magasságban ké­nyelmes helyet talált az ágak kö zött, kíváncsian visszanézett, de hiába fürkészte a bokrokat, ahon nét a zaj hallatszott, semmit nem látott, s egyelőre újabb jele nem is mutatkozott annak, hogy ott A Weltwoche című svájci lap írja, hogy az angol közvélemény felháborodással értesült arról, hogy angol állampolgárok ember telenül megkínoztak és megöl­tek színesbőrüeket. Az esemény színhelye ezúttal nem valamelyik zsúfolt londoni lakónegyed, hanem egy kenyai mau-mau fogolytábor volt. A ke­nyai hatóságok két éven keresz­tül elszabotálták a mau-mau bőr tönök és táborok felülvizsgálatát. A főügyész utasítására nagynehe zen végrehajtott alapos ellenőr­zés a holai táborban végül is ki­derítette, hogy az őrök agyon­vertek tizenegy foglyot. A svájci lap kiemeli, hogy a foglyok a mau-mau szekta tag­jai voltak, de nagyrészük sem- mifélp »egyéni bűncselekményt« nem követett el. A lap szerint az angol közvé­penúgy, mint ahogyan bennem. Az elvtársaidhoz is légy őszinte. Mindenkinek mondd meg a sze­mébe a véleményedet. Ne bírálj senkit felelőtlenül a háta mögött és ne állíts olyan dolgokat, ame­lyeknek igazságáról nem győ­ződtél meg. A z öregember nagy stukkót szívott a pipából, he­gyeset serclntett a dívány mel­lett levő köpőlédába, majd foly­tatta: — Sose felejtsd el, hogy nem az a jó párttag, aki a taggyűlése­ken meg a szemináriumokon meri csak kommunista vélemé­nyét hangoztatni, hanem az, aki az utcán is, a munkahelyén is, mindenhol és mindenkivel szem­ben meg meri védeni a mi iga­zunkat. Vad köhögési roham fogta el, s a hangja rekedtté vált. — Nagyon, de nagyon vigyázz arra, kisunokám, hogy soha ne válj önzővé. Aki önző, az rém lehet jó kommunista. A saját boldogulásod érdekében ne tésy másokat boldogtalanná. Mindig a többivel együtt akarj boldog lenni, mert csak a közösség bol­dogsága válthat ki benned igaz örömöket. Ne egyéni dicsőségre" pályázz, hanem az ügynek sze­rezz dicsőséget, amelynek a mai nappal kezdődően szolgálatába állítottad az életedet. Soha ne erezz irigységet harcostársaid iránt, ha náladnál tehetségeseb­bek. Ne akarj mások fölé kere­kedni. Alantas, mellékgondola­tok nélkül küzdj, teljes erőfeszí­téssel, s akkor majd szeretni fognak társaid. Az öreg felemelte csontos ke­zét és a kalapácsnyéltől érdessé egy állat tartózkodik támadásra készen. Eltelt néhány perc csendben, s J. bácsi már arra gondolt, hogy az agyaras állat talán elment és jó lenne lejönni a fáról. Közben pirkadni kezdett, s itt-ott az ágak között ébredő madarak tril­láztak. Már éppen lejjebb lépett egy ággal, amikor ismét megrez- diilt a bokor és szuszogás, mor­gás hallatszott... Reccsentek az ágak, megmozdultak a levelek és J. bácsi visszamászott eredeti helyére, mert úgy látta, hallotta, mintha a zaj okozója feléje kö­zeledne. Kimeresztette a szemét és a bo korra figyelt, amely a hajnali szürkületben már jól látszott... És megkönnyebbülten sóhajtott, amikor vaddisznó helyett egy sze lid álmostekintetű férfi lépett ki a bokorból, aki talán előző este haza sem ment, hanem itt aludt, hogy korán szerencsét próbál­hasson. Ez volt J. bácsi kalandja a vaddisznóval, s ha a horgászta­nyán mesélik, még ma is jót mu­latnak rajta... (b) lemény haragja nemcsak egyes bestiális őrök, vagy táborparancs nokok, hanem mindenekelőtt a mau-maukkal] szemben alkalma­zott »nevelési módszerek« ellen irányul. Ezek a módszerek az ún. »Cowan-tervben« testesüllek meg. amelyet a jelek szerint a protektorátus kormányának jó­váhagyásával alkalmaznak. E terv alapján felhívták a foglyo­kat, ,hogy »ismerjék be« bűncse­lekményeiket és »megbánásuk« bizonyítékaképpen dolgozzanak egy ideig a táborban. Ilyenfor­mán beismerést csikartak ki mintegy ötvenezer fogolytól. Ez­ren közülük nem voltak hajlan­dók beismeréseket tenni és ezért szörnyű bánásmódot kellett el­szenvedniük. Közülük került ki a tizenegy áldozat is, akiknek mártíriuma és halála joggal kel­tett felháborodást. lett tenyerével megsimogatta unokája fejét, úgy mint kisgyer­mek korában szokta. — Még egyet nagyon jól je­gyezz meg, fiam. Ha igazságta­lanság ér, bízz abban, hogy az igazság feltartóztathatatlanul a felszínre tör. jÉs ne veszítsd el a fejedet még akkor sem, ha úgy tűnik, mintha minden összeom­lana körülötted. Ha az ellenség harapófogóba fog, akkor sincs okod a kétségbeesésre. Gondolj arra, hogy millió és millió bará­tod és harcostársad van. A kom­munisták hatalmas hadseregében a világ minden pontján a leg­tehetségesebb, a legönfeláldo­zóbb és legbecsületesebb embe­rek harcolnak vállvetve, s aki egy ilyen hatalmas, egy akaraton levő közösséghez tartozik, annak soha nincs oka a félelemre. A petróleumlámpa bele hir­telen sercegni kezdett. Az öreg odalépett a lámpához, aztán ráfújt a táncoló lángocskára. — Menj aludni és soha ne fe­ledd el, amit most hallottál — mormolta a sötétben a fiú felé, aki már megindult a szomszéd szoba irányába, hogy lefeküdjék. Haypál Hollandiában kevés az iskola és a tanító A holland sajtó nyugtalanko­dik az iskolai oktatásban tapasz­talható áldatlan állapotok miatt. Az ország különböző városainak tanácsülésein erről a kérdésről vitatkoznak. A De Waarheid című lap ezzel kapcsolatban azt írja, hogy az ál­lami középiskolák vannak a leg­veszedelmesebb helyzetben, ezek­ben főleg munkások és kishiva- talnokok gyermekei tanulnak. Sok iskolában nincs elég okta­tó és tanterem. A testnevelés is igen rosszul áll. Több iskolában egyáltalán nincs testnevelés, mert hiányzanak a tornatanárok és tornatermek. A Holland Tanítók Szövetsége amszterdami tagozatának folyó­irata nemrég azt írta, hogy a kö­zépiskolai oktatás problémáját az osztályismétlők számának növe­lésével kell megoldani már az elemi iskolákban; a tanítók pedig kénytelenek azt tanácsolni a szü­lőknek, hogy ne adják gyerme­keiket középiskolába. »Ilyenformán — írja a De Waarheid — sok szülő csak ele­mi oktatásban részesítheti gyer­mekeit és a gyermekek fizetnek rá arra, hogy a háború utáni kor­mányok nem gondoskodtak a közoktatásról.« — A Bécsi Fiiharmonikus Ze­nekar Herbert von Karajan ve­zénylete alatt október 17-től no­vember 26-ig turnéra indul a vi­lág körül. Első ízben fordul elő, hogy egy zenekar ilyen hosszú, nagy távolságot átfogó hangver- senykörutat tesz. A zenekar In­dia, Indonézia, Hongkong, Ja­pán, Hawai és az USA nagy vá­rosaiban ad hangversenyeket, ■ ■—m A horgász, meg a vaddisznó... Utravaló...

Next

/
Thumbnails
Contents