Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-03 / 128. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1959. június 3. flmikor a népi ellenőrök italokat ízlelgetnek Angol kegyetlenkedések Kenyában — Kérek egy pohár sört! — Tessék. A vendég megissza a sörét, aztán pénzt kotor elő a zsebéből. — Mennyit fizetek? — Két forint harmincat. Kisvártatva megjelenik két másik vendég is. Az egyik szürke ballonkabátot visel. A ballonkabátos nagyfröccsöt kér és féldeci pálinkát. Amikor fizetésre kerül a sor és a söntéses bemondja az árakat, a ballonkabátos gyors fejszámolást végez, aztán igazolványt vesz elő. A kiszolgáló meglepődik: népi ellenőrzés. Délután kevés vendég van a bátaszéki földmű vessző vetkezet vendéglőjében. Az ellenőrzés nem okoz különösebb feltűnést. A három „váratlan vendég”, aki a sört, bort és pálinkát rendelte, viszonylag rövid idő leforgása alatt rengeteg kérdést tesz fel. — Hányad osztályú ez a talponálló? — Negyedosztályú. — Akkor a sört miért két forint harmincért adta, miért nem egy forint nyolcvanért. Úgy tudom, csak a másodosztályú kisvendéglőben lehet két forint harmincat kérni egy pohár sörért. A csapos a szomszédban levő étteremre hivatkozik: — A söntés is az éttereimhez tartozik kérem, ezért mérünk egy áron itt is, ott is. A népi ellenőrök hajthatatlanok: — Ha az egész „egység” kisvendéglő, akkor nem szabadna állva kiszolgálni. Aztán tovább folyik a számít- gatás. Kiderül, hogy az étterem melletti talponállóban a pálinka literjét, annak ellenére, hogy negyedosztályú, százkettő forinÉpül az új istálló Belecska, 1959. A festői völgy lankáit a falutól kissé távolabb állványok, építkezési anyagok tarkítják, építkezés zaja veri fel a csendet. Első látásra a természet kedvelői azt mondanák: »mily durva kezek, e gyönyörű tájat elcsúfítják.-« De aki nemcsak a felszint nézi, hanem mélyebben vizsgálja a helyzetet, másként lát. Bizony nem a gödröket, állványokat, építőanyagokat kell látni, mint ahogy az operált embernél sem a visszamaradó sebhely a fontos, hanem a gyógyulás. Itt ilyen gyógyító munka vette kezdetét, mely után a mezőgazda- sági termelés eredményesebb, gazdagabb lesz. Száz férőhelyes istállót építenek ide a belecskai Szabadság Termelőszövetkezet állatai számára az építőipar munkásai, közel egymillió forintos beruházással. Még csak az alap készül, erről tehát sokat írni nem lehet, de annál inkább az emberekről. Itt van például Zei József művezető. Ö is azzal kezdi: — Ilyenkor még nem sok látszik a munkánkból, pedig menynyi van benne — s mutatja, hogy több mint két méter mélyre kellett az alapot ásni. — No, de most már. majd gyorsabban megy, nagyobb látszatja lesz munkánknak. Kell is, mert legalább egy hónappal előbb be akarjuk fejezni az építést a tervben előírtnál — teszi hozzá. — Meg is lesz az — szól közbe Kovács József gépkezelő. — November elseje helyett már október elsején átadjuk. — Igyekeznünk kell — mondja Zei bácsi —, mert vár bennünket Gyönkön egy másik 50 férőhelyes istálló építése, és a jutalom, a prémium is jól jön nekünk, de a tsz sem veszi rossz néven tőlünk a jó és gyors munkát. — Mostanában bizony gyorsabban megy az építkezés, mint az én fiatal koromban, s van is munká. — Ezt célzással mondja, hiszen amióta először került kőművesszerszám a kezébe, közel 40 esztendő telt el. S különösen a harmincas években, bizony munkát keresve bejárta nemcsak az országot, hanem Jugoszláviát, tért adják el hetven forint helyett. A fehér „pecsenye” bor literje , pedig a talponállóban is tizenkilenc forint tíz fillérjébe kerül a vendégnek ugyanúgy, mintha a szomszédos teremben asztalhoz ülne. A szendvics is drágább a kelleténél, kiderül ugyanis, hogy egy forint hatvan helyett kettő forint tíz fillérbe kerül egy szendvics. A népi ellenőrök kíváncsisága egyre fokozódik vizsgálat közben. Az ételadagok is érdeklik őket. Ebéd utáni időszakban könnyű számítást végezni. Kiderül, hogy az étteremben sincs minden rendben. Ugyanis a hetven személyre készített ételből nyolcvan adagot mértek ki. Ezek után nem is csodálatos, hogy az étkezők korgó gyomorra! távoznak az étteremből. A népi ellenőrök ezen a cső-, dálatosan eredményes napon megnyugodott lelkiismerettel utaztak haza Szekszárdra. — Jó pár forintot megmentettünk a bátaszékieknek. Remélem, ezután már majd olcsóbban árusítanak a söntésben — jegyezte meg megelégedetten az egyik. De a szürke ballonkabátos, örökké nyughatatlan ember új javaslattal állt elő. — Talán jó lenne megnézni egy szekszárdi italboltot is. Az állomástól nem kellett messzire menni. A Mátyás király utca állomás felőli sarkán áll a szekszárdi földművesszövetkezet italboltja. A ballonkabátos sört kért és az ámulattól majdnem elejtette a poharat. — Hiába, vannak még merész emberek! — állapította meg hangosan. Romániát, eljutott még Törökországba is. — Arról lehetne beszélni, hogyan, miként kellett dolgoznunk, ha egyáltalán akadt munka - — kezdi sorolni tapasztalatait. — Akkoriban, ha egy ilyen nagy gazdaságban dolgoztunk-, éjszakára csak ßz istállóban jutott hely nekünk, munkásoknak. A patkányok nem egyszer megzavarták álmunkat. Nem törődött akkor velünk senki. Most meg? Rendes ágy, tiszta ágyhuzat, takaró, tisztálkodási lehetőség vár bennünket munka után. — És itt vannak a gépek, ezek könnyítik a munkánkat, gyorsítják az építkezést. A villanyt is ide vezetik, mert még több gép, villanymotor érkezik majd, ahogy az építkezés halad. (I-e) J. bácsiról köztudott, hogy szenvedélyes horgász. Fiatalabb korában még talán nagyobb odaadással hódolt ennek a sportnak, mint most. Igaz, már jónéhány esztendő elszállt a feje fölött, s az évek nyomot hagytak izomzatúban, erejében is, s ma már nehezen tudná azt megtenni, amit évekkel ezelőtt fiatalon, hogy kerékpárral kora hajnalban, még virradat előtt elinduljon a vízpartra. Igaz, erre nincs is nagy szüksege, hisz fejlődik a technika, motorizálódik a világ, s a fejlődéssel ő is lépést tart bizonyos mértékig. Dongó-motor berreg már a kerékpárján, amivel horgászni megy. J. bácsiról mesélték a közelmúltban azt a történetet, amelyet most én is elmondok. A horgászok — bár bizonyára többször hallották már — még mindig jóízűen nevetnek az eseten. Jó néhány évvel ezelőtt történt, még J. bácsi fiatalabb korában, hogy horgásztársával korám, még virradat előtt elindult a Sió-partra horgászni. Időben meg is érkeztek a kiszemelt helyre a Gemenci erdő Sió-parti ré— Miért? — álmélkodott a söntéses. — Miért? Hát ezt csak azért mondtam, mert a maga bátorsága ámulatra méltó — jegyezte meg a ballonkabátos a söntéseshez fordulva. — Legyen szíves mérje le, mennyi sör hiányzik ebből a pohárból — javasolta a Dallonka- bátos társa a söntésesnek. A mérés megtörtént. Kiderült, hogy háromnegyed deci hiányzott a pohárból. A söntéses védekezett: — Csupa véletlenség, uraim... Csupa véletlenség. Hogy véletlenség volt-e, vagy sem, ezt nehéz megállapítani. De hogy ilyennek még véletlenség- ből sem szabadna megtörténnie, az biztos. H. T. J uhász Pista későn érkezett haza a taggyűlésről, a nagyapját mégis ébren találta. Ingben, gatyában ült a rozoga díványon, s éppen a pipáját tö- mögette, amikor belépett. — Na felvettek, fiú? — kérdezte várakozó tekintettel. . — Fel! — válaszolta, s lcku- tyorodott a sámlira, ami a dívány előtt állt. Az öreg megelégedetten sóhajtott, s a szeme köré játékos apró szarkalábak sokasága rajzolódott, amikor újra megszólalt: — Akkor hát te is kommunista lettél! A fiú bólintott. — Én már öreg vagyok, egyik lábam a sírban van — kezdte megint az öreg —, maholnap magad maradsz a világban, mégis gazdagabb örökséget hagyok rád, mintha vagyonos apád, anyád lenne... Mert ne feledd el gyerek, hogy a kommunistaságot tőlem örökölted. Pista felkelt a sámliról, a petróleumlámpához lépett és feljebb csavarta a belet, hogy világosabb legyen. — Gyere, ülj vissza a helyedre — hallotta a kissé reszkető hangot és engedelmeskedett. Közelhajolt a nagyapjához, s ka- padohányszag csapta meg az orrát. Az öreg erősen a szeme közé nézett, s a hangja a szokottnál egy fokkal mélyebb lett. — Jegyezd meg, gyerek, hogy csak akkor lehetsz jó kommunista, ha mindig őszinte leszel. Eddig nekem mondtál el mindent, mert szerettél és megbíztál bennem. Ugyanúgy szeresd a pártot is, mint engem, és légy őszinte hozzá, mert bízhatsz benne épszére. Még nem kelt fel a nap, holdvilág sem volt, csak valami sejtelmes szürkeség szorongott a fák között... J. bácsi a felszerelés sei bajlódott, hogy előkészítse és az első alkalmas pillanatban bevethesse a vízbe, amikor a bokrok között mozdult valami. Halk rezdülés volt csak, de nem kerülte el figyelmét. Várt, hátha csak a szél mozgatta meg az ágakat, s már éppen tovább akarta folytatni az előkészületet, amikor ismét hangot hallott. Most erősebbet az előbbinél, s kivehetően, mintha nyögés lett volna. Hirtelen az villant az eszébe, hogy vaddisznó tartózkodik a kö zelében lévő bokrok egyikében. Még mielőtt tovább gondolta vol na a lehetőségeket, melyek során a vaddisznó esetleg megtámadja, már mászott is fel az egyik fára. Olyan fürgén, ahogy maga sem várta volna magától. Amikor két- há.rom méteres magasságban kényelmes helyet talált az ágak kö zött, kíváncsian visszanézett, de hiába fürkészte a bokrokat, ahon nét a zaj hallatszott, semmit nem látott, s egyelőre újabb jele nem is mutatkozott annak, hogy ott A Weltwoche című svájci lap írja, hogy az angol közvélemény felháborodással értesült arról, hogy angol állampolgárok ember telenül megkínoztak és megöltek színesbőrüeket. Az esemény színhelye ezúttal nem valamelyik zsúfolt londoni lakónegyed, hanem egy kenyai mau-mau fogolytábor volt. A kenyai hatóságok két éven keresztül elszabotálták a mau-mau bőr tönök és táborok felülvizsgálatát. A főügyész utasítására nagynehe zen végrehajtott alapos ellenőrzés a holai táborban végül is kiderítette, hogy az őrök agyonvertek tizenegy foglyot. A svájci lap kiemeli, hogy a foglyok a mau-mau szekta tagjai voltak, de nagyrészük sem- mifélp »egyéni bűncselekményt« nem követett el. A lap szerint az angol közvépenúgy, mint ahogyan bennem. Az elvtársaidhoz is légy őszinte. Mindenkinek mondd meg a szemébe a véleményedet. Ne bírálj senkit felelőtlenül a háta mögött és ne állíts olyan dolgokat, amelyeknek igazságáról nem győződtél meg. A z öregember nagy stukkót szívott a pipából, hegyeset serclntett a dívány mellett levő köpőlédába, majd folytatta: — Sose felejtsd el, hogy nem az a jó párttag, aki a taggyűléseken meg a szemináriumokon meri csak kommunista véleményét hangoztatni, hanem az, aki az utcán is, a munkahelyén is, mindenhol és mindenkivel szemben meg meri védeni a mi igazunkat. Vad köhögési roham fogta el, s a hangja rekedtté vált. — Nagyon, de nagyon vigyázz arra, kisunokám, hogy soha ne válj önzővé. Aki önző, az rém lehet jó kommunista. A saját boldogulásod érdekében ne tésy másokat boldogtalanná. Mindig a többivel együtt akarj boldog lenni, mert csak a közösség boldogsága válthat ki benned igaz örömöket. Ne egyéni dicsőségre" pályázz, hanem az ügynek szerezz dicsőséget, amelynek a mai nappal kezdődően szolgálatába állítottad az életedet. Soha ne erezz irigységet harcostársaid iránt, ha náladnál tehetségesebbek. Ne akarj mások fölé kerekedni. Alantas, mellékgondolatok nélkül küzdj, teljes erőfeszítéssel, s akkor majd szeretni fognak társaid. Az öreg felemelte csontos kezét és a kalapácsnyéltől érdessé egy állat tartózkodik támadásra készen. Eltelt néhány perc csendben, s J. bácsi már arra gondolt, hogy az agyaras állat talán elment és jó lenne lejönni a fáról. Közben pirkadni kezdett, s itt-ott az ágak között ébredő madarak trilláztak. Már éppen lejjebb lépett egy ággal, amikor ismét megrez- diilt a bokor és szuszogás, morgás hallatszott... Reccsentek az ágak, megmozdultak a levelek és J. bácsi visszamászott eredeti helyére, mert úgy látta, hallotta, mintha a zaj okozója feléje közeledne. Kimeresztette a szemét és a bo korra figyelt, amely a hajnali szürkületben már jól látszott... És megkönnyebbülten sóhajtott, amikor vaddisznó helyett egy sze lid álmostekintetű férfi lépett ki a bokorból, aki talán előző este haza sem ment, hanem itt aludt, hogy korán szerencsét próbálhasson. Ez volt J. bácsi kalandja a vaddisznóval, s ha a horgásztanyán mesélik, még ma is jót mulatnak rajta... (b) lemény haragja nemcsak egyes bestiális őrök, vagy táborparancs nokok, hanem mindenekelőtt a mau-maukkal] szemben alkalmazott »nevelési módszerek« ellen irányul. Ezek a módszerek az ún. »Cowan-tervben« testesüllek meg. amelyet a jelek szerint a protektorátus kormányának jóváhagyásával alkalmaznak. E terv alapján felhívták a foglyokat, ,hogy »ismerjék be« bűncselekményeiket és »megbánásuk« bizonyítékaképpen dolgozzanak egy ideig a táborban. Ilyenformán beismerést csikartak ki mintegy ötvenezer fogolytól. Ezren közülük nem voltak hajlandók beismeréseket tenni és ezért szörnyű bánásmódot kellett elszenvedniük. Közülük került ki a tizenegy áldozat is, akiknek mártíriuma és halála joggal keltett felháborodást. lett tenyerével megsimogatta unokája fejét, úgy mint kisgyermek korában szokta. — Még egyet nagyon jól jegyezz meg, fiam. Ha igazságtalanság ér, bízz abban, hogy az igazság feltartóztathatatlanul a felszínre tör. jÉs ne veszítsd el a fejedet még akkor sem, ha úgy tűnik, mintha minden összeomlana körülötted. Ha az ellenség harapófogóba fog, akkor sincs okod a kétségbeesésre. Gondolj arra, hogy millió és millió barátod és harcostársad van. A kommunisták hatalmas hadseregében a világ minden pontján a legtehetségesebb, a legönfeláldozóbb és legbecsületesebb emberek harcolnak vállvetve, s aki egy ilyen hatalmas, egy akaraton levő közösséghez tartozik, annak soha nincs oka a félelemre. A petróleumlámpa bele hirtelen sercegni kezdett. Az öreg odalépett a lámpához, aztán ráfújt a táncoló lángocskára. — Menj aludni és soha ne feledd el, amit most hallottál — mormolta a sötétben a fiú felé, aki már megindult a szomszéd szoba irányába, hogy lefeküdjék. Haypál Hollandiában kevés az iskola és a tanító A holland sajtó nyugtalankodik az iskolai oktatásban tapasztalható áldatlan állapotok miatt. Az ország különböző városainak tanácsülésein erről a kérdésről vitatkoznak. A De Waarheid című lap ezzel kapcsolatban azt írja, hogy az állami középiskolák vannak a legveszedelmesebb helyzetben, ezekben főleg munkások és kishiva- talnokok gyermekei tanulnak. Sok iskolában nincs elég oktató és tanterem. A testnevelés is igen rosszul áll. Több iskolában egyáltalán nincs testnevelés, mert hiányzanak a tornatanárok és tornatermek. A Holland Tanítók Szövetsége amszterdami tagozatának folyóirata nemrég azt írta, hogy a középiskolai oktatás problémáját az osztályismétlők számának növelésével kell megoldani már az elemi iskolákban; a tanítók pedig kénytelenek azt tanácsolni a szülőknek, hogy ne adják gyermekeiket középiskolába. »Ilyenformán — írja a De Waarheid — sok szülő csak elemi oktatásban részesítheti gyermekeit és a gyermekek fizetnek rá arra, hogy a háború utáni kormányok nem gondoskodtak a közoktatásról.« — A Bécsi Fiiharmonikus Zenekar Herbert von Karajan vezénylete alatt október 17-től november 26-ig turnéra indul a világ körül. Első ízben fordul elő, hogy egy zenekar ilyen hosszú, nagy távolságot átfogó hangver- senykörutat tesz. A zenekar India, Indonézia, Hongkong, Japán, Hawai és az USA nagy városaiban ad hangversenyeket, ■ ■—m A horgász, meg a vaddisznó... Utravaló...
