Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-14 / 138. szám
1959. június 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A TRAKTOROS \ kultúrterem már zsúfo- lásig megtelt, s az elkülönült csoportokban beszélgető emberek hangja olyan zúgással töltötte meg a helyiséget, mintha ezernyi ventillátor csörögne, búgna a teremben. A párttitkár még nem volt ott. Nem is őt várták, sőt nem is gondoltak arra, hogy egyáltalán eljön..-. Minek?... Arról akartak döteni, hogy kit válasszanak be a munkástanácsba. Egy csoportban arról beszélt az egyik, hogy kommunistákat nem kell bevenni, s szavaira rákontrázott a másik, hogy még a terembe sem kellene beengedni őket. Méros párttitkár éppen akkor ért az ajtó elé. Agyában egymást kergették a gondolatok, még fülében csengett felesége aggódó hangja, ahogy kérte, ne menjen el, ki tudja mi lesz vele. Gondoljon a gyerekekre, mi lesz velük, miből élnek, ha neki valami baja történik?..; Igen rájuk gondolt most is, amint átlépte a küszöböt, tudta, hogy a gyermekei boldog jövőjét képviseli most itt, — nemcsak a saját gyermekeiét, hanem azokét is, akik most neki utat nyitnak félrehúzódnak az ajtóból, mint ha nem is ismernék... Köszönt jobbra-balra ahogy elhaladt a mellette állók között, de válaszul csak sunyi pillantások szegeződtek feléje. Szétnézett a teremben, keresett valakit, kihez odamehetne, váltani pár szót, hallani valami hírt, hogy a párt milyen intézkedéseket tesz az ellenforradalom ellen. De senki... Vagy táján mégis?... Ott áll az igazgató a sarokban a kályha mellett. Megindul feléje, de az ami kor észreveszi közeledtét, hátat fordít és elsömfordál. l^élúton megáll és keserű- nek érzi szájában a nyá lat. Az egyik brigádvezetőre pillant, aki az igazgató közelében állt Párttag volt, emlékszik rá, hogy még a legutóbbi taggyűlésen is felszólalt. Hozzálép és köszön: »Szabadság«. — Jónapot — hangzik a kurta válasz és az ember szemében különös rémület fénye Tolna megye művelődési otthonainak nyári terveiben jelentős helyet foglalnak el a különböző művészeti tanfolyamok, s nincs olyan falu, amelynek művelődési dolgozói közül többen is ne vennének részt különböző tan— Maga nyomozó? — Nem. Újságíró vagyok. — Mit akar? — Magáról akarok írni. — Én rólam ne írjon semmit. Nem akarom, hogy a nevem újságban szerepeljen. — Miért nem? A vékony kislány váratlanul elmosolyodik. — Tudhatja jól, hogy nem a legjobb ajánlólevél a két és félévi müncheni disszidens élet egy férjhez menni akaró lány számára. Amikor becsületszóval erősítem meg ígéretemet, amely szerint a nevét nem hozom nyilvánosságra, az eddig fürkészve szemlélődő búzavirágkék szemek barátságossá válnak. — Miről akar írni? — Arról, hogy1 miként élnek a Münchenbe szakadt magyar fiatalok. , A kislány, aki az idén tölti be a huszadik évet, de tizenhét évesnek sem látszik, halkan beszélni kezd, hangjából szorongás és szomorúság érződik. — München szép város, gazdag város, korlátlan lehetőségeket kínál, de nagyon drága árat kell fizetni a boldogulásért. — Miért? _ Azért, mert aki óét boldogulni akar, annak áruba kell bocsátania a becsületét... Én becsüb ujkál. Zavartan hallgat mintha kellemetlen lenne a számára, hogy ő ott áll mellette. Muszáj elmosolyodni a keserűségtől, ha azt akarja, hogy a könny ne buggyanjon ki a szemén. — Mi lesz velünk?... — böki ki a szót a brigádvezető, és egy cigarettát kotor elő a zsebéből, de annyira reszket a keze, hogy alig találja meg a száját —■ Hol van a vezetés, hát miért engedik ezt? — suttogja tovább és félve pislant körül, hogy hallja-e valaki a szavait. — Nem tudom —■ válaszol a párttitkár keserűen, de mosolyogni próbál, hogy ezzel öntsön bátorságot a másik emberbe. —i Maga sem tudja? — Nem... Hallgattak még egy ideig, az tán a brigádvezető óvatosan el somfordáit a kijárat felé, s a párttitkár ott maradt egyedül a kályha mellett. Feltűnt neki, hogy milyen furcsán néznék rá az emberek. Akik eddig barátságosan fogadták a köszönését, most mintha észre sem vennék, vagy ha rá is néznek, elkapják a tekintetüket, amikor ő visszanéz. Valaki közeledik feléje. Nem is látja, csak érzi, hogy valaki megáll mögötte, hallja az illető szuszogását, s pálinkagőzzel kevert dohányszag csapja meg az orrát... Hátrapillant... Egy fiatalember áll mögötte. Traktoros. Párttag. De a viselkedésével sok baj volt. Szeretett inni, fegyelmije is volt már miatta. Vajon mit akar? Számonkérni tőle, hogy miért kapott fegyelmit? Bosszút állni? Legyen... Ha bántani akarja, talán akad valaki a tömegben, aki melléje áll. Mert ez az ember biztos, hogy rossz szándékkal közeledik hozzá. — Szabadság, titkár elvtárs! — hallja mögötte. Keresi a hangszínben a gúnyt, nem találja. Olyan jól esik hallani ezt a köszönést, de miért éppen ez az ember? — Szabadság — válaszol és a kezét is nyújtja a fiatalembernek. Talán, most éri majd a meglepetés, mert amaz nem főfolyamokon. A felsőtengelici népfőiskolán két művészeti tanfolyam is indul. Baranya megyével közösen itt rendezi];: meg az alapfokú néptáncoktatói tanfolyamot, amit két részben bonyolítanak le. letes maradtam és ezért nem is juthattam tovább a köztisztasági vállalatnál. — A köztisztasági vállalatnál dolgozott? — Igen. Három nyilvános illemhelyét kellett ragyogó tisztára sikálnom naponként, heti tizenkét márkáért. — Sok magyar fiatal él Münchenben? — Bizony elég sok. A fiúkat az idegenlégióba toborozzák, a lányokat lánykereskedők csábítgatják. De azért a többség nem adja el a becsületét. Münchenben munkanélküliség van. A németeknek sem igen jut munka. Legtöbb disszidens alkalmi munkából él. Udvarolt nekem egy fiú. Kitűnően végezte itthon az agráregyetemet, s Münchenben ő is a tisztasági vállalathoz került. Utcaseprő lőtt. Mégsem mer hazajönni, Elhitte azt a mesét, hogy a müncheni disszidenseket, mivel kémgyanúsak, egytől egyig Szibériába deportálják. — Egyszóval a disszidensek nagy része maga szeriirt megőrzi a becsületét még akkor is, ha nyomorognia keil? gadja el a feléje nyújtott kezet, hanem a szemébe nevet... De, nem... Megszorítja, egy kicsit talán erősebben is mint máskor szokta és milyen jó m<? leg a keze, milyen határozott a. szorítása... — A többiek hot vannak? — kérdezi. TV em, ez nem színészkedés, ’ döbben rá a titkár, amint a fiatalember szemébe néz és forróság önti el a testét, mintha az ereiben a vér gyorsabban keringene. — Nincsenek itt — válaszol. — Szervezkednek.. — bök amaz a fejével az asztal felé, ahol nagy a csoportosulás. — Mit tegyünk mi? Mi a párt további feladata? Méros érzi, hogy egy kéz kotorász a kabátja oldalán, az ő keze körül, aztán egy kérges, keménymarkú tenyérbe süllyed a keze. Meg akarná köszönni a traktorosnak, hogy itt van mellette, de ügyetlennek érzi magát, hisz elvégre is, minden igaz kommunistának kötelessége ez ... (Buni) — Nem is tudom, hogy újság ba kívánkozó-e az én tsz-tag- ságomnak a története. Azzal kezdődött, hogy beteg lettem, _ 9 • — Lehet, hogy nem is annyira az izgalom ártott meg, hanem összejött a sok. Az elmúlt évben, bár az egészségi állapotom nem a legjobb volt, haj tottam magamat is, meg a feleségemet is. Sok munkát adott a kilenc hold föld és a szőlő megművelése — kezdi a beszélgetést Kiss István, az uzdi Táncsics Mihály Tsz tehenésze. — Nem is tudom melyik volt bennem a nagyobb, a föld szeretet-e, vagy a nagy akarás, de az is lehet, hogy valóban úgy van, ahogy mondják, »Kiss István makacs ember«. Valóban igazuk volt azoknak, akik, ezt hangoztatták. Kiss bácsi a makacs emberek szorgalmával, ragaszkodásával verítékezett 9 hold földjén.' Ál latokat nevelt, a lehetőségekhez mérten pótolta a föld táperejét. Egyik-másik esztendőben, amikor az időjárás is kedvezett, jó termést takarított be. — Nem is törődtünk mással, csak a földdel — meséli Kiss- né. — Amíg a többi asszonyok, — Igen, De persze vannak elvetemültek is... — Ismert ilyenket? •— Igen. Ott volt például a „Csa- csacsa Éva”. A rendes nevét nem tudom. „Ilkovics” lány volt. Öt- venhétben képes riportokat írtak róla a müncherii újságok. Azzal hencegett, hogy orosz páncélko- csit gyújtott fel benzines palackkal. Az újság mint az „ÁVH-sok pergőtűzéből menekült lányt” emlegette. A Csacsacsa Évát, aki a ,,pergőtüzet” megúszta, végül is egy amerikai ölte meg... — Plogyan? — Hm. Ennek különös története van. Az egyik jólmenő éjszakai lokálba szerződtették. Azóán egy amerikai turistától súlyos vérbajt „vásárolt” be, hogy végül is az öngyilkosságba menekült. — De talán van olyan is, aki karriert csinált? — Olyan is akad elvétve. Az egyik barátnőm gazdag lány lett. Egyik csomagot a másik után küldi haza Münchenből. Ö volt a legszebb közöttünk a lágerban, és a legfiatalabbak közé tartozott. Alig múlt tizenhat éves, Egy szép naMűemlékvé delem Hétfőn ülést tartott a Gyönki Járási Népfront Elnökség. A félnapos megbeszélésen az elnökség tagjai többek között megtárgyalták a járás műemlékvédelmének helyzetét. A kölesdi Mária Terézia korabeli laktanyát az elmúlt évben már tatarozták, s ha elkészül a községben épülő négytantermes iskola, a műemlékké nyilvánított épületet kizárólag kulturális célokra használják majd. itt kap helyet többel; között a község könyvtára, a művelődési otthon és az ifjúság. Beszámolt A Móra Ferenc Kiadó gondozásában a nyári szünetben számos érdekes, szép könyv jelenik meg az irodalmat kedvelő fiataloknak. Utánnyomásban újból kapható lesz Beczássy Judit Marika, Gergely Márta Szöszi, Szántó György A boszorkány és Thu- ry Zsuzsa A francia kislány című regénye. Megjelenik Dékány András Kalózok, bálnák, tengerek című regénye, valamint Verkülönösen azok, akik már a tsz-ben voltak, bútort, asztali tűzhelyet vásároltak és cifra függönyökkel szépítették a lakást, én annak örültem a férjemmel együtt, ha ekét, boronát, vagy egy-egy szép jószágot vehettünk. Amikor az elmúlt év őszén a tsz fejlesztés idején szóba- került Kiss István bácsi neve, Uzdon a következő volt az általános vélemény: — Sokat nyerne vele a tsz, ha közénk jönne. — Jól gazdálkodik. — Az első gazdálkodók között van a neve — hangzott a különböző, de Kiss bácsira néz ve dicsérő vélemény. — De mi haszna, ha makacsul megköti magát, nem hallgat a jó szóra. Azt senki sem mondhatja Uz dón, hogy Kiss István bácsi szólt volna a tsz ellen. Vendégszerető volt és nyugodtan meghallgatta azokat, akik a tsz fejlesztés ügyében meglátogatták. — Még gondolkodom — jelen tette ki többször. Egy alkalommal a nagydorogi gépállomás embereivel beszélgetett. — Már csak maga és még ketten-hárman vannak a pon a Szabad Európa munkatársai kerestek fel bennünket és az egyik ősz hajú, hatvan év körüli öreg úr magához vette. Azóta vele él. Szépen öltözködik, valóságos úrinő. Az öreg urat úgy látszik, tömik dollárral. Amikor 2 héttel ezelőtt hazaindultam, „karriert csinált barátnőm” felkeresett és zokogva borult vállamra: „Nem is képzeled, hogy undorodom attól a totyakos öregtől” — súgta a fülembe. — Miért nem jönnek mind haza? — Mert a félelem visszatartja őket. Maga el sem tudja képzelni, milyen hajmeresztő hazugságokat gyártanak ott Münchenben. Egyszer egészen véletlenül egy utcai gyűlésbe sodródtam. A gyűlés résztvevői főként magyarok voltak. A szónok nyilas egyenruhában állt az emelvényen és arról beszélt, hogy a disszidáltaknak a hozzátartozóit is deportálják Magyarországon. Amikor a szőke hajú, vékony kislánytól búcsúzom, búzavirág színű szeme könnyel van tele, s szavai mélyen az emlékezetembe vésődnek. — Itthon jó, mert itt boldog lehet mindenki, ha dolgozik, anélkül, hogy a becsületét áruba kellene bocsátania... (Haypál) a gyönki járásban az elnökség arról is, hogy a kő* lesd-borjádi Petőfi méhes tatarozását — melyre 4000 forintot a Művelődésügyi Minisztérium adott — megkezdték, Legelhanyagoltabb állapotban van a simontornyai vár, melynek tatarozása mintegy egymillió forintba kerülne. A népfront elnökség határozatot hozott arra, hogy intézkedéseket tesz, hogy helyi erőkkel a legszükségesebb tata- rozási munkákat elvégezzék a vár környékén; ne Gyula Platteras kapitány és a Névtelen család című könyve. A kiadó történelmi-életrajzi regényeket is jelentet meg a nyáron. Dénes Zsófia Zrínyi Ilona c; könyvében Munkács vár hős védőjének élete elevenedik meg, Vitányi János Damjanich című regénye, a hős tábornok életével és az 1848—I849-es történelmi eseményekkel ismerteti meg az olvasót. tsz-en kívül, azok pedig arra várnak, hogy Kiss István hogyan dönt — mondották. — Nem baj fiaim, engem már nem sürget az idő —* mondta és zsebéből elővette az aláírt belépési nyilatkozatot; — Ha babonás lennék rosszjelnek venném a kezdetet, mivel hogy megbetegedtem. De éppen az én esetem a bizonysága annak, hogy ilyen dolgokra nem lehet adni. Meggyógyultam és jól érzem magam a tsz-ben, — tér vissza a félbemaradt beszélgetésre. A »makacs« embernek nyilvánított Kiss bácsi gondozása alatt szépen fejlődnek az állatok. Pontosan, lelkiismeretesen dolgozik, úgy ahogy egyéni gazda korában megszokta. Az ellés idejére áttette »lakhelyét« az istállóba, Kiss néni pedig hűségesen hordta utána a vacsorát. Most a hízógö- bölyöket gondozza. A legutóbbi mérésnél Varga elvtárs, a tsz elnöke külön is megdicsérte: Tizennégy hízóállatnál 20 nap alatt 230 kilogramm volt a súlygyarapodás. Voltak olyanok is, akik gúnyt űztek lelkiismeretességéből; Erről — bár meg volt sértve — makacsul hallgat. — Ne hánytorgassuk, elmúlott — mondja. — Nem is tekintem másnak, mint egy éret len viccnek. Az illető maga is megbánta cselekedetét, amikor az elnök rendre utasította. És különben is most már teljesen megnyugodtam és dolgozom. Szaporodnak a munkaegy ségek és ha a számítások, a tervek megvalósulnának és megkapom az évvégi jövedelmet, már nem arra lesz gondunk, hogy ekét és boronát vegyünk, hanem bútorra és szép függönyre költjük el á .pénzt. Hát nem jobb ez így? — kérdezi önmagétól és meg is adja reá a választ. — De bizony jó — csak az első lépés volt nehéz. Ahogy elnézem nyugodt ábrázatát és hallgatom egyszerű szavait, érzem, hogy agysejtje legmélyebb zugában ott van még az egy évvel ezelőtt egyénileg gazdálkodó ember má- kacssága. »Az én földjeim nem voltak gazosak soha reményiem ezután sem lesz«. Ugyanakkor ott van a közösségben dolgozó ember kialakuló öntudata is, aki büszke a jó terméskilátásokra és a szépen fejlődő állatállománjrra. POZSONYI IGNÁCNÉ Művészeti tsnlolyemok Tolna megye wgliési dslpzói részére Műm eke ni emlékek-----------------------------------------------------------------------»----------------------_____--------------Á „makacs" ember kialakuló öntudata Érdekes ifjúsági könyvek jelennek meg a nyáron A Móra Ferenc Kiadó terveiből
