Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-10 / 134. szám
1959. július 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hárman a közösből E HETI Kellemetlen Kérdéseink Ä tengelici Petőfi Termelő- szövetkezet több ezer holdon elterülő birodalmát járva, sok emberrel találkoztam és beszéltem, akiknek a véleménye bizony nem mindenben egyezik. A burf onyafóldön elegyedtem beszéd- e Sipos Józseffel, aki ez év tavaszán lépett a közös gazdaságba. A nagyüzemi gazdálkodással most ismerkedik. A jövőt illetően neki bizony még elég sok kételye van. Legnagyobb gondja például most az, hogy jut-e any- nyi a közösből, ami elegendő lesz a család megélhetéséhez. — Azt mondom most, hogy gyerünk emberek, fogjuk meg a munka végét, becsülettel dolgozzunk. De ha nem kapok annyit az év végén, hogy kettőnk „kenyere” meglegyen, akkor „bal kézzel” emelek kalapot ennek a szövetkezetnek, megyek az iparba. De ha a kenyér meglesz, akkor majd azt mondom, hogy jó ez a szövetkezet, semmi pénzért sem hagyom itt — jegyezte meg beszélgetés közben; — Én tulajdonképpen megértem az öreg Sípost, ő még nem volt tsz-ben, nem tudja, hogy mi itt a helyzet. Jóformán még azt sem tudja, hogy milyen vagyona van ennek a szövetkezetnek. Nekem más a véleményem. Én 10 éve itt dolgozom a Petőfiben, s nemcsak hogy a kenyerem volt meg minden évben, de már házat is vettem ez idő alatt. A számításomat mindig megtaláltam, nem is válnék meg a közös gazdaságtól semennyi pénzért — ez a véleménye Budai Lászlónak a közös gazdaság egyik alapító tagjának. Hasonló nézete van a tagság nagy többségének amit le lehet Ä Simontornyai Bőrgyár fiataljai értékes bőrdíszmű ajándékokat küldenek a Világifjúsági Találkozóra. Az ajándékok nagyrésze színes bőrökből összeállított tulipánból áll. • A felsőnánai KISZ-szervezet fiataljai vidám műsorral készülnek a traktoros napra. A traktoros nap alkalmával eredeti székely népi játékokat is bemutatnak. A játékokra idős székelyek tanítják a fiatalokat, mérni abból, hogy ezekben a napokban kétszer annyian dolgoznak a közösben, mint amennyi tagot nyilván tartanak. Naponta közel nyolcszázan kapálnak a határban, ami azt bizonyítja, hogy a tagság túlnyomó többsége sziklaszilárdan áll a haladási képviselő kollektív gazdálkodás mellett. Sőt olyan emberrel is beszéltem a Petőfiben, akinek öntudata toronymagassagban emelkedik ki a mai szövetkezeti parasztok közül, s ami a mai körülmények között egy kicsit valószínűtlen is. Elmondom, miről van szó. A szövetkezeti tagok háztáji auarvas jószágainak nyári legeltetését a közösség vállalta magára. Eddig négyen őrizték a jószágokat, összesen hat munkaegységet kaptak egy napra. Ezt egy kicsit sokallotta a tagság, de mivel jobbat nem tudott senki sem javasolni, maradt minden így. Azaz mégsem. Huber Péter, az egyik közösbeli állatgondozó két héttel ezelőtt előállt a javaslattal: ő harmadmagával elvállalja a jószágok őrzését, s néki ne fizessenek hat, hanem csak három munkaegységet. — Ne csapd be magadat Péter, ez a három munkaegység kevés — mondta neki Geiger Illés, az állattenyésztési brigád- vezető, ^ — Nem kevés ez, kérem, erkölcstelennek tartom, hogy többet kérjek, vagy elfogadjak, hiszen aki egész nap kapál, vagy kaszál, az sem keres többet, mint egy munkaegységet, az pedig valamivel nehezebb munka, mir.t a tehenek őrzése — válaszolta Huber Péter, A szakadáti kiszisták gyűjtöttek viszonylag legtöbbet eddig VIT-alapra a gyönki járásban. A KISZ-szervezet 15 tagja ugyanis 300 forinttal járult hozzá a VIT- alaphoz. • Harminc hold kukorica kapálását vállalta a simontornyai Kossuth Termelőszövetkezet kilenc tagú ifjúsági munkacsapata. A fiatalok a minőségi munkában is példát akarnak mutatni. — Jó, rendben van, adunk négy munkaegységet, de azt megmondom, a jószágokra nagyon kell vigyázni, nehogy letiporjanak valamit — próbált pontot tenni az égyezkedés végére Hosnyánszky János, a szövetkezet elnöke. 4, — Egyikünknek se legyen igaza, szavazzon meg a közgyűlés három és fél munkaegységet hár munknak. Ebbe még belemegyek. Attól pedig ne féljen senki, hogy nem látom el becsületesen a munkát. Nagyon jól tudom, hogy a szövetkezet vagyonára mindenkinek úgy kell vigyázni, mint a szeme fényére — zárta le a vitát Huber Péter. Az újdonsült gulyásnak feltettem a kérdést: — Nem tart-e attól, hogy csalódik majd? — Egyáltalán nem. Abban a közös gazdaságban, ahol olyan gyönyörű a joszágállomány, mint nálunk, ahol olyan kiváló termést ígér a határ, mint a mi termelőszövetkezetünkben, ahol olyan lelkiismeretesen dolgoznak a tagok, mint nálunk, ott egészen biztos megtalálja a számítását mindenki, aki egy kicsit is iparkodik. Én meg szeretek dolgozni és bizakodva várom az év végi osztást — hangzott Huber Péter válasza. ség déli részén lakók — ha összetalálkoznak, gyakran felteszik a kérdést: „Vajon kinek lesz igaza? A községi tanácsnak avagy Halasi József, Villany utca 2. szám alatti asztalosmesternek?” Ennyi bevezető után nézzük meg, hogy tulajdonképpen miről is van szó? Milyen kérdésben kinek kell igazságot szolgálja tni? Az ügy azzal kezdődött, hogy Halasi József asztalosmester annak rendje és módja szerint megvásárolta a paksi izraelita templom melletti házrészt és telket, amely eddig az izraelita hitközség tulajdonában volt. Ez rendben is lenne. Nem is itt van a hiba. A hitközségnek jogában állt eladni, Halasi József asztalosmesternek pedig — miután pénze volt — megvásárolni a szóban forgó házat a hozzátartozó telekkel együtt. A hiba ott kezdődött, amikor az új tulajdonos a hitközségi épület megvásárlása után egy Joggal panaszkodhatnak azok a facldiak, akik a község északi, Gerjen felé eső, részén laknak. Ezen a tájon ugyanis nincs egyetlen bolt, pékség, de még csak vendéglő sem. Ugyan nem lehetne a község központjából az egy vegyeskereskedést erre a részre telepíteni, vagy itt is létesíteni egy boltot? Mi az oka annak, hogy a szekszárdi szikvízüzem szódavizes üvegei közül sok az olyan, amelyből a sódavíznek még jele sem folyik ki a kevés szénsavtartalom miatt? Nem lehetne kissé több szénsav adagolásával megjavítani a szódavíz minőségét? * A Babits Mihály utca és a Sztálin tér sarkán néha napokig bűzlik a piacról összehordott szemét. A piac takarításakor ugyanis — ami példás gyor sasággal történik — ide hordják a szemetet, hogy majd innen szállítsák a városon kívülre. Ha a piacot olyan gyorsan és rövid idő alatt le tudják takarítani, nem lenne helyes, ha az összegyűlt szemetet azonnal kiszállítanák a városból? * Az öreg K. bácsiról járja a következő szóbeszéd: az öreg válaszfalat építtetett és ezzel lezárta, illetve megszüntette a Dózsa György út felöli átjárót a hitközségi épület udvarában levő artézi kúthoz, amelyet a község lakói közül több százan használnak ivóvíz gyanánt. A teljes igazság kedvéért meg kell mondani azt is, hogy Halasi József nem a maga feje után intézkedett így, hanem a törvényeknek megfelelően a járási tanács építési osztályának helyettes vezetőjétől engedélyt kért, amelyet minden további nélkül meg is kapott. Mit kifogásolnak a kútkörnyé- ki lakosok? Először is azt, hogy Halasi József elzárta a kúthoz vezető utat, amelyre a jelenleg érvényben levő törvények értelmében szolgalmi jog van. A kutat — bár az ténylegesen a hitközség területén van — a legidősebb lakosok tudomása szerint legalább 50 év óta használják, s eddig ezt senki nem is kifogásolta. Innét ered a kút használatának szolgalmi joga. címfestő volt néhány évtized* dél ezelőtt Szekszárdon. Egyszer egy boltos névtáblát festetett az öreggel, a következő szöveggel: »Nagy Istvánná vegyeskereskedése«. Az öreg elkészítette a táblát, az István- né-t azonban csak egy »n--nel írta igy: Nagy Istváné. Többen szóltak neki, mondván, hogy az Istvánné-t két »n--nel kell írni. Az öreg méltatlankodva válaszolta: »Ne tanítsanak engem, ismerem én a helyesírást. A múltkor is azt festettem, hogy Fekete Hugóné s az jó volt-. Hogy az öreg K. bácsi nem ismerte a helyesírást azon vég. eredményben nem is nagyon csodálkozhatunk. Annál jobban azon, hogy a szekszárdi művelő dési ház dolgozóinak ilyenirányú ismeretei is meglehetősen hiányosnak bizonyu'nak időnként. Miért írnak »kerthely- ségség--et »kerthelyiség- helyett? * A helyesírás, jobban mondva a helytelen írás, miatt hadd kellemetlenkedjünk a szekszárdi IBVSZ-nak is. Ugyan miért írják a vonat-ot két »t--vel így, hogy »vonatt« és az indítót ugyancsak két »t»-vel így, hogy »indítt«? Márpedig ha a kúthoz szolgalmi jog van, akkor ez érvényes az átjáróra, illetve arra az útra is, amelyen a kutat meg lehet közelíteni — mondják a paksiak. Másodszor azzal érvelnek éspedig igen előrelátóan, ha belenyugszanak abba, hogy Halasi József a kúthoz vezető utat elzárta, a következőkben, amikor a hitközség a templomtól különálló többi épületeket is eladja; Halasi Józsefhez hasonlóan az esetleges másik háztulajdonosok is megtehetik ugyanezt. Ebben az esetben pedig elzárják, illetve elvonják a közhasználattól a jó és bő vizű artézi kutat. Ez pedig nem lenne helyes, ha figyelembe vesszük, hogy Pakson is, mint a megye egynéhány községében hiányzik a jóízű ivóvíz. A paksi tanács ezekkel az indokokkal indított pert a járás- bíróságon Halasi József asztalos- mester ellen. A közvélemény pedig feszült figyelemmel várja a fejleményeket: vajon kinek lesz igaza? Pozsonyiné A gyönki járási KISZ-szervezetek életéből Dorogi Erzsébet Kinek lesz igaza? A paksiak — különösen a közA csődbe jutott — Szervusz, Bigothy! — Szervusz! — Ezer éve nem láttalak, pedig egy városban lakunk. — Ja, kérlek szépen, sokat utazom. Hiába, a vállalat érdeke megkívánja..; — Hová utazol? — Pestre. — Akkor jól van. Legalább nem lesz unalmas ez a vasárnap éjszaka. Az egyre zajosodó szekszárdi Váróterem faliórájára pillant Szabó Bonifác, aztán pajtáskodva a hátára vereget Bigothynak, miközben javaslattal áll elő: — Gyere le a -gödörbe-, iszunk egy pohár sört. Van még időnk bőven az indulásig. Egymást követik a poharak. Bigothy torkán éppen a negyedik pohár sör zúdul le, amikor tekintete megakad a szomszéd asztalnál enyelgő fiatal páron, s a poharat az asztalhoz ütve félhangosan megjegyzi barátjának: — Romlanak az erkölcsök, pajtás! — Miért? — Hogy miért? Még kérded? Hát mertük mi ezt csinálni fiatal korunkban? És tudod, miért van ez? — tüzesedik neki Bigothy és mindjárt választ is ad saját kérdésére. — Azért, komám, mert a nőket túlságosan egyenjogúsitot- ták velünk ... — Te Bigothykám, hisz én úgy tudtam, hogy te... — hökken meg Szabó, de nem fejezheti be a mondatot, mert Bigothy a szavába vág. — Jó, jó, most nem gyűlésen vagyunk, most a saját véleményemet mondom. Nekem az a véleményem, hogy az asszony igenis maradjon a főzőkanál mellett. Miért van annyi válás? Azért, mert az asszonyok dolgozni járnak. A munkahelyükön alkalmuk nyílik arra, hogy összeszűrjék a levet más férfiakkal... Aztán bekövetkezik a nagy tragédia, a lelepleződés. De ne gondold ám, hogy ettől egy dolgozó asszony megijed. Nem. Miért is ijedne meg? Nincs rászorulva a férjére. El tudja tartani magát vidáman a keresetéből. A férj meg fizetheti a gyermekek után a tartásdíjat. Ezért nem engedem én a feleségemet dolgozni. Pedig elmehetne. Nincs gyermek sem, aki akadályozná. Szabó rosszalóan csóválja a fejét, aztán csendesen megjegyzi: — Nincs igazad. — Miért? — Azért, mert a dolgozó nőt leköti a munka, a munkahelyen legtöbb esetben lehetetlen a házasságtörés. Amikor pedig hazamegy, újabb munka szakad a nyakába, a házimunka. Egyszóval még az urára is alig jut ideje, nemhogy arra, hogy szeretőt tartson. Az az asszony pedig, aki mindig csak otthon ül és nem csinál semmit, vagy csak a fél napig tartó háztartási munkát végzi és gyermek sem köti le az idejét, unatkozik. Az unalom pedig roSsz tanácsadó ... Bigothy méregbe gurul, arca paprikavörös és a kezével elutasító mozdulatot tesz, aztán rikácsoló hangon beszélni kezd: — Nekem mondod ezt? Én tapasztalatból tudom, hogy nincs igazad. Tíz éve élek együtt a feleségemmel, aki hét évvel fiatalabb nálam és még soha a legkisebb gyanú sem merült fel ellene. Pedfg az én feleségem szegény, valóban unatkozó asszony. Szórakozóhelyekre, kirándulásokra nem igen futja, igy aztán mindig csak a rádió mellett ül szegénykém ... És rengeteget imádkozik. Igen, az imádság kitölti az idejét. A bátyja plébános. Jó családból való! Érted! Ez is fontos ám! A jó család! Az erkölcsös nevelés és az istenfélelefn. Az én Irmuskám akkor sem csalna meg, ha egészen bizonyos lenne abban, hogy soha, de soha nem derül ki a csalás, mert tudja, hogy az Isten látja és az Isten elől nem menekülhet bűnével. Hirtelen nyílik az ajtó. Uj vendég lép a »gödörbe«, kezében hatalmas bőrönddel. — Megjött a vonat? — érdeklődik Szabó. — Már talán el is ment — jegyzi meg a vendég, miközben a sarokban álló asztalhoz telepedik le a cimbalmos szomszédságában. A két barát futva teszi meg az utat az állomásra, de a vonatnak már hűlt helyét találja. — Régen elment már? — kérdi savanyú ábrázattal Bigothy a forgalmistától. — Három perccel ezelőtt — felel a kérdezett angyali nyugalommal, s már indul is vissza a forgalmi irodába. A Garay térig egymás mellett baktatnak szótlanul, aztán Bigothy balra fordul, Szabó meg jobbra. Amikor Bigothy hazaér, óvatosan zárja az ajtókat, nehogy a feleségét felzavarja. A sötét hálószobában különös nesz fogadja; Mintha egyszerre két szuszogást hallana. A dermesztő csendben villámgyors mozdulattal kattint- ja fel a villanyt, s egy borzas férfi tekintetével találkozik legelőször pillantása. Aztán felesége hisztériás sikolya hallatszik; Bigothyval hirtelen táncolni kezd a szoba. Fáradtan nekitámaszkodik az ajtófélfának, s észre sem veszi, hogy a férfi a nyitott ablakon keresztül, ruháját a szobában hagyva, pucéran távozik; Ahogy végre magához tér, élső pillantása a duplaágy fölött lévő hatalmas Krisztus-képen pihen meg, s hirtelen úgy tűnik előtte; mintha álszent, hamis mosoly játszadozna az ajka körül. Uaypál Tibor /
