Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-10 / 134. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. június 10. JC&ztftUkaLái&k Szerkesztették a Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium tanulói az iskolai szerkesztő bizottság vezetésével r Élményeim a napfény városában Vártam az utazást, azt a pillanatot, amikor az Alföldre érünk, amelyet Petőfi olyan sok szép versében megénekelt. De látni kívántam a szőke Tiszát, és magát a várost Szegedet. Éjjel értünk Szegedre és az első élmény, amely a vasútállomáson ért bennünket, nem valami kellemes benyomást tett rám. Nem maradhattunk a váróteremben, elküldték bennünket. Szerencsére a szállásunkon azon éjszaka nem voltak kirándulók. Engem elsősorban a Tisza és Szeged nevezetességei érdekeltek. Láttuk a Tiszát, amely szőke és nyugodt volt, és valóban »...a föld legjámborabb fo lyójá«-nak tűnt, szabályozójának; Vásárhelyi Pálnak . szobrát; a teret, ahol Kossuth to- borzó beszédét mondta nemzete büszkeségéhez, Szegedhez, a városházát, amelynek tornyából Mikszáth nézte az árvizet. Megcsodáltuk a gót és barokk épületeket, a dómot, az izraelita templomot és az alsóvárosi templomot; a képtárban Benczúr Gyula alkotásai mellett más neves festőinknek néhány gyönyörű művét, jártunk a mű. zeumban is. A kirándulás idején megtekintettük a szegedi vár megmaradt részét, ahol valaha az Alföld rettegett betyárja, Rózsa Sándor is raboskodott. Mindezek Szeged múltját varázsolták elénk. No, de nemcsak ezekre voltunk kíváncsiak! Megtekintettünk két gyá rat, amelyek a modern magyar ipart ismertették meg velünk. Gyárban még nem voltam, így érthető, hogy kíváncsisággal néztem körül a Szegedi Szalámigyárban. Látogatásunkkor a fagyasztó megtekintése volt az első lépés. A —3—5 C fokos hőmérsékleten tavaszi ruhánkban bizony nem volt kellemes a szétbontott sertések százai között sétálni. Végül végigmenve min den üzemrészen, a füstölőben kötöttünk ki. A paprikagyárba sajnos későn mentünk. A dolgozók mór befejezték a napi munkát, így csak a gépeket láttuk, de működésüket nem. Legérdekesebb volt itt talán az a gép, amely a paprikát dekagrammonként csomagolta. Kár, hogy nem működött! Nagyon kellemes élményt és sok szép látnivalót nyújtott az Egyetemi Füvészkert. Szebb nél-szebb növényeket láttam a világ minden részéről. »»Fényképészeinknek« csodálatos hátteret adtak a gyönyörű almafák, fenyők, a sziklakért és a tó. A Nemzeti Színházban Donizetti »Don Pasquale« című vígoperáját tekintettük meg. így telt el négy napunk Szegeden, a napfény városában. Hogy valóban a napfény városa-e? Lehet. Ottlétünk alatt nagyon borongós, esős idő volt. Fenyő Teréz III. o. A béke hangján... I kenésiem életéből Ha most elmegy valaki a kollégium előtt és benéz az udvarába, meglepődve látja, hogy a kollégium képe megváltozott, zöldbe öltözött. Az udvarban mindenütt rend és tisztaság uralkodik. A tagság rövid idő alatt elhordta a hulladékot az udvarból, majd az eltisztított helyeket parkírozta. Ebből a munkából különösen a III. A) osztály vette ki a részét Horváth Ferenc vezetésével. Az I. A) osztálynak köszönhető, hogy a kollégiumban ma sok a virág. De nemcsak a külső kép, hanem az élet is megváltozott. A korábban zajos kollégiumból csendes, otthon lett. Most nézzük meg a diákotthon életét egy kicsit részletesebben. A reggeli ébresztő már csak a leglustábbakat találja ágyban. A tagság nagyrésze még ébresztő előtt felkel, hogy tudását, felkészülését az órákra biztosnak; mondhassa. A negyedikesek körében komoly munka folyik. Két- három hét van már csak vissza, s akkor számot kell adniuk a négy év alatt végzett munkáról. Aki nem tanult következetesen a négy év alatt, annak most kell pótolnia, amit elmulasztott. A stúdium alatti rend kielégítő, mindenki átérzi a komoly munkával szembeni kötelességet. A stúdium utolsó félórájában kikér dezés folyik, a tanulópárok kikérdezik egymást a tanult anyag ból, majd az osztályok csoport- vezetői jelentik a tanulófelelősöknek a felkészülést, alak aztán jelentést tesznek a nevelőtanárnak. Felkészülés nélül nem lehet elmenni iskolába. Nemcsak a tanulás lehetősége biztosított, ha nem a szórakozás is. Egy tovább képzési napon a tanulók elmentek répát szedni a környező állami gazdaságokba és az így keresett pénzen televíziós készülékét kapott a kollégium. Ezenkívül rádió és könyvtár áll a tanulók rendelkezésére. A kollégiumi kultúrfelelős vezetésével kollektív mozilátogatásokat szervezünk. Deres Endre III. A) Az önképzőkör munkájáról így év vége felé tanár és diák egyaránt végiggondolja az elmúló iskolai évet. Felméri a történteket, mi volt, hogyan volt, mi sikerült, mi nem. így vagyunk az önképzőkörünkkel is. Már második éve folyik iskolánkban önképzőköri munka, s talán szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy ez az év még jobb munkát hozott, mint az előző, hiszen már tapasztalatokra tudunk támaszkodni: láthattuk, mit és hogyan kell tennünk. Célunk ebben az évben is az önnevelés volt. Ezt igyekeztünk sokoldalúan megvalósítani, nemcsak egy szaktárggyal foglalkoztunk, hanem igyekeztünk minél több »tárgyból ismereteinket szélesíteni a középiskolai fokon túl is. összesen tizenegy előadás hangzott el. Négy biológiai, egy matematikai, két fizikai, egy irodalmi, három művészettörténeti. Az előadásokat szavalatok és zeneszámok kísérték. A nem önképzőköri tanulók részére nyilvános ülést tartottunk, ezen ismerkedhettek meg munkánkkal. Két alkalommal pedig mi hallgattuk meg a keszthelyi Helikon ünnepségekre készülő tanulók műsorszámait. Nyilvános ülésen láttuk vendégül Tolna megye középiskoláinak igazgatóit. Az igazgató elvtársak tapasztalatcsere formájában vettek részt gyűlésünkön, amely egyben egész évi munkánk zárógyü- lése volt. Hagyó Irén III. o. Rövid hírek iskolánkból A totó szakkör iskolánkban ebben az évben alakult meg. A kezdeti nehézségeket sikerült áthidalnunk, saját erűnkből szereztük be a felszerelések nagy részét. Év végén kiállítás keretében mutatjuk be eddigi eredményeinket, • A földrajz szakkör a tanévi foglalkozásokon tanulmányozott tájak bejárására készül. Kerékpártúrát tervez a Velencei hegységbe, gyalogtúrát a Mecsekbe és az Észak-Bakonyba, • A kézimunka szakkör ez évben is megrendezi a szokásos évvégi kiállítását. Különféle hímzésekben, díszített párnákban, térítőkben és egyéb használati tárgyakban gyönyörködhet a kiállítás látogatója, * Az irodalmi szakkör tizennégy előadáson mutatta be sikerrel a környező falvakban és Dombó- várott Kisfaludy Károly: »Három egyszerre« és Illyés Gyula: »Tű- vétevők« című egyfelvonásosát. Az összegyűlt pénzt észak-magyarországi kirándulásra fordítjuk. A szereplők zöme harmadikos volt, ezért ebben az évben a XIX. századi magyar és világ- irodalom nagyjaival foglalkoztunk. Jövőre a XX. század irodalmával kívánunk közelebbről megismerkedni. Jövő évi kulturális munkánkban pedig szeretnénk elvinni a falvakba a XX. századi magyar irodalmat, hiszen ezen a téren még sok a tennivaló. NEGYEDIKESEK Belépek a főkapun az épületbe. Felmegyek a jól ismert lépcsőkön, s rögtön észreveszem a. tanári szoba előtt álló leányt és fiút. Negyedikesek. Megkérdezem tőlük, hogyan készülnek az érettségire. — 105-en ballagtunk — mondja felém fordulva a lány. — Ezzel formailag megszűntünk az iskolához tartozni, de hetente többször is felkeressük. Akadnak problémáink, s tanáraink szívesen segítenek. Most éppen egy fizika-tétellel bajlódunk. Mindannyian tanulunk, készülünk a szóbeli érettségire. Számot kell adnunk, mennyi és milyen munkát végeztünk a négy év folyamán. — Igyekeztünk jól kihasználni a rendelkezésünkre álló időt — veszi át a szót a fiú. —- Meghatározott rendszer szerint tanulunk, hogy jusson idő a tanulás j mellett a pihenésre és a sportra is. — További tervek? — kérdezem. — Természetesen nemcsak az érettségire gondolunk. Sokan sze retnének továbbtanulni, ők már j a felvételire is készülnek. Az egyetemek mezőgazdasági, orvo- | si, mérnöki karára jelentkeztek legtöbben. Szép számmal van , nak, akik dolgozni mennek mezőgazdaságba, üzemekbe, hivatalokba. — Ti hova jelentkeztetek? — Magyar-történelem szakra. Budapestre — mondja a lány. — Iparitanuló iskolába. Esztergályosnak — szólt a fiú. UJJ JÓZSEF IV/h. o. t. A szónoknak mindig kell azzal számolnia, hogy a hallgatóságban lesznek olyanok is, akik esetleg nem értenek egyet szavaival, egyes meg jegyzéseinél hitetlenül csóvál, ják a fejüket, esetleg a nemtetszés moraja hallatszik. Hogy milyen az egyetértők és kétkedők aránya, az mindig attól függ, hogy mit mond az előadó s kikből, milyen társadalmi rétegekből tevődik össze a hallgatóság. Kaszás Imre tanárnak, országgyűlési képviselőnek vasár nap este, a faddi gyűlésen sikerült olyan hangot megütnie, amely egyaránt tetszett minden kinek a jelenlévők körében. A békéről beszélt. Sokan voltak a gyűlésen: asszonyok, idősebb férfiak, fiatalok. Volt köztük, aki előzőleg a kocsmában sörözött, volt asszony, akinek kezében imakönyvet láttam, tehát következtetésem szerint délután templomban volt, felis mertem olyat, akit korábban hívtak a pártba és nem ment, azt felelte, hogy »én nem akarok politizálni, azelőtt sem politizáltam«, s láttam olyan embert, akiről tudtam, hogy párttag. Az elvi meggyőződésük tehát majdnem annyiféle volt, ahányan voltak. Lengyelországban jártam a közelmúltban a parlamenti kül döttséggel — mondta Kaszás Imre képviselő. — Láttam azt a filmet, amelyet még a németek készítettek Varsó elpusztításáról, jártunk olyan emberirtó lágerben, amelyet a németek létesítettek, hogy százezrével tüntessék el az embereket a föld színéről. A lágert eredetiben meghagyták, a felszabadítás, a háború után nem rombolták össze, hogy élő bizonyítékul szolgálhasson az utókor számára, s ha valaki elfelejtené, azt figyelmeztesse a legutóbbi világháború borzalmai, ra. Láttuk a krematóriumot, a gyermekekről letépett ruhafoszlányokat s láttuk az elégetett emberek hamvait. Csendben van mindenki, de az arcok, a tekintetek beszél- nek. Ezekben a szavakban nem kételkedik senki. Mindenki em lékszik erre a borzalmas háborúra s vajon akad-e érző, gondolkodó ember, aki kívánná mindennek a megismétlését’ Az arcok beszélnek. Az imént szavalt édes, csacsogó hangon két kis gyermek, akiket még úgy kellett felállítani egy székre, hogy — lássák őket. Két nagyobbacska is szavalt s énekelt az iskola énekkara. Mindenki gyönyörködött bennük, mindenki tapsolt nekik és most mindenki reájuk gondol: vajon mi lenne velük, egy újabb, _ borzalmas háború esetén. És mindenki saját magára gondolt: »Vajon mi lenne vele...-* Igen, mi lenne valamennyiünkkel. — Az atom nagy áldás az em beriség számára, de óriási veszélyt jelent azok kezében, akik azt háborús célokra akar. ják felhasználni. A tanár mondja ezt, aki fog lalkozásánál fogva is sok kai jobban ismeri az atomenergiát, mint az átlagember. És a képviselő mondja ezt, aki ben megbízott a lakosság, s aki ezáltal egy olyan fórum tagja lett, amely dönt az egész ország sorsáról, holnapjáról s amelynek az egyik alapvető cél kitűzése: küzdeni a békéért, megmenteni az emberiséget egy újabb pusztulástól. A tanár, a képviselő figyelmeztet: — Most már arról van szó, hogy a földgolyón lesz-e, marad-e élet, vagy mint egy óriási koporsó száguld a világűrben. A háborús gyújtogatok ke zében lévő modern öldöklő fegyverek ezt a veszélyt tárják az emberiség elé. Háború? Béke? Igen, béke! Aki jelen van, mindenki azt akar. Mindenki élni akar, holnap is, holnapután is... BODA FERENC 1 Népi ellenőrzés néhány hisz-ben A dombóvári járási népi ellenőrzési bizottság vizsgálatot folytatott négy kisipari termelőszövetkezetben: a dombóvári Vasipari, a Faipari, a Ruházati és Szolgáltató, valamint a Döbrökö- zi Vegyesipari Kisipari Termelő- szövetkezetben. A vizsgálat egyik fő célja az volt, hogy megállapítsák: a kisipari termelőszövetkezetek a lakosság közvetlen igé nyeit milyen mértékben elégítik ki. Általános jelenségként tapasztalták, hogy a múlt évben a kapacitás nagyrészét a nagykereskedelmi vállalatok megrendeléseinek kielégítésére fordították. Legkedvezőbb a helyzet a Döb- röközi Vegyesipari KTSZ-ben, ah.l a lakosság szolgáltatására a kapacitás 64 százalékát fordították. A másik három ktsz-ben sok kai rosszabb az arány, örvendetes, hogy az idén már történt bizonyos mértékű változás. Amint Rumpli József, a járási népi ellenőrzési bizottság elnöke elmondotta, az ellenőrzés során megvizsgálták a társadalmi tulajdon védelmét is. A népi ellenőrök egész sor olyan hiányosságra derítettek fényt, amelyből eddig nem származott kára a szövetkezeteknek, de magában hord ja a károsodás veszélyét. A Dombóvári Faipari KTSZ három részlege közül csak egy helyen volt éjjeliőr, így tehát a vagyonvédelem nem volt biztosítva. Azóta már változtatás történt. A vasipari ktsz-nél visszaélési lehetőség volt amiatt, hogy ugyanaz az ember végezte a mun kautalványozást és a munkát. Ezt az ellenőrzés után megszüntették. A Döbröközi Vegyesipari KTSZ gatter-telepén több százezer fo. rint értékű anyagot tároltak, de ugyanakkor nem volt megfelelő kerítés. Semmi biztosíték nem volt arra, hogy ne lopjanak el onnan kisebb-nagyobb mennyiségű árut. Itt is intézkedés történt a népi ellenőrzés nyomában. Éjjeli őrt állítottak be és éjszakánként villany ég a telepen stb. Nem rendkívüli horderejű dolgok ezek, de ha figyelembe vesz- szük, hogy milyen fontos a társadalmi tulajdon elleni visszaélések megelőzése — s mindez ennek jegyében történt — akkor nem kétséges, hogy nagyjelentőségű volt ez a vizsgálat. Ha felfedeznek egy tíz, vagy százezer forint értékű lopást, vagy sikkasztást, jólehet kiderül a sikkasztó, a tolvaj személye, azt a törvények értelmében el is ítélik, de nem biztos, hogy a kár megtérül. De ha a körültekintő intézkedésekkel megakadályoz, zák a lopást, sikkasztást — nem kerül sor a társadalom megkáro- sodására. S a társadalmi tulajdon védelméért itt kell kezdeni a küzdelmet. — Tolna megyében a termelő- szövetkezetek szántóterületének mintegy 19—20 százalékán termelnek pillangós növényeket. Ez több, mint amennyit a 3004/1-es kormányrendelet meghatároz,
