Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-28 / 150. szám

IRODALOM * MŰVÉSZET * NÉPMŰVELÉS GABOR ANDOR: TISZT URAK Darutoll és Bethlen-kucsma, Magyarország véres kocsma. Proletárok piros vérit Csapra kérik, pintre mérik. Véres almon véres álom, Véres étek véres tálon, Vad vidéken, bősz Budában Vér kehelyben, vér kupában. Tiszt uraknak víg menázsi, Vérrel-vidám hangulat. Tiszt urak, tiszt urak, Tiszti gárda így mulat! Renyheség bűnétől tiszt úr Nagy munkában egyre tisztul. Dolgozik most, mint a béres, Karja fel, könyékig, véres. Munkást zargat, zsidót forgat. Vért belőle bőven csorgat. Lakk cipője vérbe csúszik, Húst gyalul ott, bőrt lehúz itt, Ott botoztat, itt heréltet. És amott szemet szúrat. Tiszt urak, tiszt urak, Tiszti banda így mulat! „Reggel óta verek, vágok: Kimerültem, kamerádok! Ennyi rangos, gangos tettre Rágyújtok egy cigarettre! Működjetek, én majd nézem. Nekem is lesz benne részem: Hogy cigim ne ingyen szíjjam. Nesztek, itt a nadrágszíjam. Avval kössétek karóra, Fejjel le, mint egy nyulat...!“ Tiszt urak, tiszt urak. Tiszti horda így mulat! .......Asszony vagy már? vagy csak lány vagy! J aj, cicám, de halovány vagy! Nosza, gyorsan le a blúzod! Ejnye, milyen lassan húzod! Nem szoktad meg? Itt megszoknád! Hamar, lelkem, le a szoknyád! Felsőt, alsót, inget is le! Majd én meggyúratlak frissre! Na, legények! akiben van Egy kis csókos indulat...” • Tiszt urak, tiszt urak. Tiszti csorda így mulat! „...Szól a nóta, járd a táncot! Korbács ver rád, ringyó, ráncot!..." .......Ha pucér vagy, de kacér vagy! M eddig állód? Tán acél vagy!" .......Hányán voltak? Csak egy század? É s kibírtad? Ez gyalázat!.. „...Mit? Hogy én is? Nekem nem kell! Nekem gyöngéd szerelem kell. De hogy én is bennel egyek, Hoci a rejtpejcslimet!...” Tiszt urak, tiszt urak! Tiszti csürhe így mulat! Vérködökön túl... látok... látok! Kamerádok, mi vár rátok! Nagy munkáért végső árul Csüggedt tiszt úr csügga fárul. Dunán innen, Tiszán is túl, Ágon pusztul minden tiszt úr! Csillagos nyak egy se viszket, Fákon finom, fáradt tisztet Szellő lenget, s lágyan penget Lakkcipőn sarkantyúkat... Tiszt urak, tiszt urak! Tiszti hulla így mulat! | Hősökre emlékezünk.. |; Ä fehérterror rémtettei Tolna megyében ji — Részlet a Tolna megye a Magyar Tanácsköztársaság idején című műből — Megyében elég volt 3—4 nap i1 ahhoz, hogy a burzsoázia ren- i1 dezze sorait és megszervezze (1 hatalmának fegyveres védel- i1 mét. Szétzavarták a Vörös Űr- 11 séget, amely ellenállás nélkül i1 adta fel pozícióit, mert előző- l1 leg már rendeletileg feloszlat- ták, és helyettük csendőrökből, I1 volt katonatisztekből felállító!­I [ ták az »új-« karhatalmat. Ez a II karhatalom igen alkalmas volt <[ arra, hogy a megyei börtön- 11 ben fogva tartott kommunis- 11 ták őrzését és kínzását ellássa. 1 Az újjászervezett megyei kar- !' hatalom 4 gyalogos és egy pus­I kás-géppuskás századból állt. • Egy-egy század létszáma 120— • 150 fő volt. Ezen túlmenően tér II mészetesen meg kellett szer- |1 vezni a csendőrséget is, min- !j denütt, ahol 1919. március 21-e ! előtt csendőrőrs volt, sőt a lét— ! ’ számot 30 főre kellett felemel­ni. Megszervezték az úgyneve­^ zett polgárőrséget is. Termé- 1 , szetesen csak azok kaphattak I fegyvert a civilek közül, akik az urak hatalmának védelmére 1, voltak hajlandók. Ezeket a pol '! gárőrségeket arra is felhasznál ták, hogy a sorozatos letartóz­II tatások előtt jó információkat adjanak a csendőröknek. (i Még javában folyt a hatalmi ,1 szerveknek régi jogaiba való ,1 visszahelyezése, amikor a vá­ll rosban megjelentek az első fe­il hértollas terrorcsapatok. A 16 11 tagú különítmény Gömbös Já- I» nos főhadnagy vezetésével ér- (I kezeit a megyeszékhelyre. Az |i ő megjelenésükkel megkezdő- I» dött a fehér terror Szekszár- I» dón, amelynek országos vissz- i» hangja lett. i1 Augusztus 10-én, vasárnap <* lévén, sokan voltak a templom- l* bán. Ezt használták fel a fehér <1 banditák terveik megvalósítá- 1 * sához. Amikor a misének vége lett, a templom előtti térre nép I gyűlést hirdettek meg, ahol Vér II tessy Károly, a fehérek főhad- 1 nagya tartott szónoklatot, s be ( szédében követelte a népítéle- 1 tét. A tömegeket megfélemlítő ' beszéd utón felolvasta a letar­I tóztatottak neveff, s a nevek , után a leitatott és felbújtatott II lumpenproletórok egy sor osz- (• tályidegennel együtt »akasszá­tok fel« kiáltással válaszoltak. (' Ezeknek a részegeknek és osz- <1 tályidegeneknek rikoltozása ele­gendő volt ahhoz, hogy azt nép ítéletnek nyilvánítsák és embe­rek életét oltsák ki. A »népíté­let« után a börtönhöz mentek, elővezették a letartóztatottakat, a vásártérre vitték őket, és ott felakasztották Soós Sándor élvtórsat, a munkás-, katona és földmunkások megyei intézőbi­zottságának elnökét, Aranyos György elvtársat, a megyei kormányzótanácsi biztost, dr. Tánczos Vendel és Kovács Sán dór elvtársakat, vádbiztosokat, Bertók Róbert elvtársat, a ke­rületi gazdasági hivatal veze­tőjét, Mautner Gyula, Ocskó László és Deák Mihály elvtár­sakat, a megyei direktórium tagjait. A kivégzést végignézették a többi letartóztatott kommunis­tával, akiket azután visszakí­sértek a börtönbe. A városba néhány nappal ké sőbb újabb különítmények ér­keztek Dindorfer alezredes ve­zetésével. Mihelyt tudomást szerzett érkezésükről Haidek- ker Károly csendőrfőhadnagy, azonnal leült és levelet küldött a főispán-kormánybiztoshoz, Bartal Aurélhoz, aki nemcsak Tolna, de a meg nem szállt Baranya megyei területeken is ellátta a főispáni teendőket. Haidekker levele augusztus 16-án kelt, s még ezen a napon megszületett a főispán-kor­mánybiztosi határozat. Minden rendben volt tehát. S az első vérengzést követhette a máso­dik is. Ezúttal sortűz dördült a vasúti töltés oldalánál és hősi halált halt Prantner János és Kovacsics György elvtárs, a vá­rosi, — Bencze Ferenc elvtárs, a megyei direktórium tagja, Gróf Pál elvtárs, a Tanácsköz­társaság egyik Tolna megyei képviselője, Kecskés Ferenc elv társ lakásrekviráló, Wächter Károly Gábor elvtárs pénzinté­zeti direktóriumi tag, vala­mint Bertók Róbertné elvtárs­nő, aki a kínzások következté­ben abortált. A kivégzések után néhány nappal megjelentek a kaszinó ablakaiban a kivégzettekről ké­szített fényképfelvételek is. Ez a nagyon is szemléltető agitá­ció a tömegek megfélemlítésére igen alkalmas volt. A város kö zéppontjában elhelyezett fény­képeket a vidékről ideérkezők is láthatták és »okulhattak« be lőle. A vértől ittas burzsoázia az »ítéletek« egész sorát hozta igen rövid idő alatt. Néhány hét alatt az internálótáborok és a börtönök megteltek, a la­kosság igen jelentős része csendőri és rendőri felügyelet alá került. Csak néhány soros összefog­lalót lehet adni arról a borza­lomról, kegyetlenkedésről, amit véghez vittek a megyében a fe­hértollú banditák. Szekszárdiból elvitték a két Cséby testvért, mert a burzsoáziának nem volt mersze a megyeszékhelyen ki­végezni őket. Azt hiresztelték, hogy Székesfehérváron állítják őket hadbíróság elé. Egy reg­gel el is vitték őket, de nem ér­keztek meg soha sem Székesfe hérvárra, Cecén a vasúti töltés mellett agyonlőtték mindkettő jüket. Cséby József és Cséby László is hősi halált halt. Cikón egy pártonkívüli kő­művest, mert szidalmazni mer­te Horthyt, kivitték a cikói vasútállomásra, mozdonyhoz kötötték a szerencsétlent és a mozdonyt elindították, amely magával vonszolta áldozatát. Csak akkor állították meg a mozdonyt, amikor már nem volt élet a kőművesben. Bony- hádon lovaskocsi után kötötték a gyilkosok áldozataikat és ad­dig vágtáztak, mígnem a ki­végzendő holtan esett össze. Pakson villanyoszlopokra akasz tották fel a kommunista veze­tők egy részét, másokat kö­zülük az imsói erdőben lőttek agyon. Alsóleperd és Dalmaftd tájékán a Kerekerdőben hason ló kegyetlenséggel bántak el ál dozataikkal. Mielőtt a tanács- hatalom híveinek életét kiol­tották volna, többnek a szemét szúrták ki, másoknak pedig végtagjait csonkították meg. Dombóvárott semmivel sem voltak humánusabbak a »ke­resztény társadalmi rend vé­delmezői«. És lehetne még hosszan, so­káig sorolni... Mintegy két­száz ember esett áldozatául a fehér terrornak Tolna megyé­ben. Sok azoknak a száma, aki két elhurcoltak és többé vissza sem térték. K. BALOG JÁNOS 13 „Szabó Erzsébet“ kulturális seregszemle néhány tapasztalata A Megyei Tanács VB. Mű­velődésügyi Osztálya és a KISZ Megyebizottság ál­tal a Tanácsköztársaság 40. évfordulója tisztele­tére meghirdetett »Szabó Er­zsébet« kulturális seregszemle járási-megyei bemutatói befe­jeződtek. Megyénkben 1956. óta nem volt ilyen nagymére­tű kulturális megmozdulás. Nagyságára jellemző, hogy e nemes vetélkedésben 220 mű­vészeti csoport, 320 szavaló, ének- és hangszerszólista, ösz- szesen mintegy 4000 résztvevő­vel képviseltette magát. Az egész seregszemlét áthatotta a Tanács- köztársaság dicső emléke iránt érzett tisztelet, megbecsülés. Az egyes műsorszámok gon­dos megválasztása (énekkarok, szavalok) azt bizonyítja, hogy a művészeti csoportok vezetői, tagjai elsősorban a nagy év­fordulónak állítottak maradan dó emléket. A bemutatott pro­dukciók magukon viselték a község, üzem, szervezet vagy intézmény sajátos vonásait, de összhatását tekintve az adott terület kulturális helyzetét, ál­lapotát tükrözték. Ez a seregszemle feleletet adott ar­ra is, hogy az MSZMP művelő­déspolitikai irányelvei hogyan és milyen mértékben hatottak az egyes kulturális ágazatokra, következésképpen a kórus-, ze­nekari- és előadóművészetre. A seregszemle demonstráció volt a VII. Világifjúsági Találkozó nemzetközi jelentősége mellett, és a fiatalok és kultúrmunká- sok béke utáni vágyát juttatta kifejezésre. A tánccsoportokról és népi együttesekről megállapítható, hogy bár lassan, de emelkedik a színvonal. A csoportok, na­gyobb része helyi gyűjtésű és feldolgozású anyaggal szerepelt a bemutatókon. Tánc­csoportjaink szép, ízes mérték­tartó táncaikkal gazdag nép­kultúránk hagyatékából váln. gattak. A bemutatott táncok nagyrésze eredeti volt és az egyes kompozíciókat hangulato san oldották meg. Több isko­lai csoportunk (Sárpilis, Tamá­si) —• nagyon helyesen — gyér mekeknek való gyermekjáték­kal készült a seregszemlére. Ez nagyon jó jel, mert az elmúlt évek gyermektáncmozgalmá­nak egyik alapvető problémája a műsorválasztás volt. Gyak­ran a gyermekek képességeit meghaladó »felnőtt« táncokra tanították őket, mondani sem kell, hogy eredménytelenül. Mint hiányosságot kell megem­líteni a zene- és énekkíséretet. Tudomásul kell venni, hogy »egy szál« hegedűvel vagy har­monikával nem lehet táncot ki sérni. Az énekkel való kíséret legtöbbször azt eredményezi, hegy a táncosok kifulladnak és a végén nemcsak énekre, de még táncra sem futja erejük­ből. Az ének- és zenekarok sze­replése beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket. Tartalmi és szakmai felkészültségük méltó­an szolgálta a nagy évfordulót. Munkásmozgalmi és forradalmi kórus-zenekari művek mellett szép számmal hallottunk nép- dalfeldogozásokat és klasszikus műveket is. Az énekkarok közül előadásukkal és műsorukkal kü­lönösen kitűnt a bátaszéki vas­utas szakszervezet vegyeskara, az általános iskola leánykórusa, a bonyhádi gimnázium vegyes­kara és Sárszentlőrinc termelő­szövetkezeti község paraszt­kórusa. C elnőtt zenekaraink száma ' kevés a megyében. A ke­vesek közül is távoltartotta ma­gát a megyei bemutatótól a szekszárdi szimfonikus és a tol­nai szalonzenekar. (Mindkettő nagyon helytelenül.) Fúvószene­karaink legjobbjai a kocsolai tűzoltó zenekar és a nagymá- nyoki bányász zenekar. Az alig féléves szekszárdi úttörőzenekar fegyelmezett magatartásával, lelkes játékával és imponáló megjelenésével nagy sikert ara­tott. A seregszemlén nagyszámú szólista vetélkedett egymással. Különösen a szavalok tettek ki magukért. Radnóti Miklós, Jó­zsef Attila, Ady Endre, Maja­kovszkij, Gábor Andor, Petőfi Sándor, Arany János és mások műveit mutatták be kitűnő tol­mácsolásban. Jó néhány szavaló mélyen átélt előadásával ízelí­tőt adott megyénk előadóművé­szetének fejlettségéről. A hang­szerszólisták közül a zongoris­ták jeleskedtek. Az énekesek száma feltűnően nagy volt. Operaáriák és népdalok hang­zottak cl kultúrált előadásban; A népdalénekesek műsorválasz­tásában van még kívánnivaló; Sok még a műdal, az úgyneve­zett „magyar nóta”. A szakta­nácsadók a jövőben erre a hi­bára jobban ügyeljenek. kJindent összegezve, a ' ' „Szabó Erzsébet” kulturá­lis seregszemle jól sikerült. A kulturális feladatok megoldásá­hoz nagy segítséget adott. Megmu tatta a seregszemle megyénk táncosainak, énekeseinek és szólistáinak jelenlegi felkészült­ségét, mindenekelőtt a műsor­politikában eddig megtett utat. A hogyan 'tovább kérdésére is feleletet adott, de annak végle­ges megoldása még hátra van. A kultúrmunkásoknak is hasz­nos tanulságul szolgált a sereg­szemle. Szükséges, hogy a meg­felelő következtetéseket minden érdekelt szerv és személy le­vonja,'hogy a megkezdett úton továbbhaladva — a tervezett­nél gyorsabban — megyénkben is végrehajtsuk a kulturális for­radalom során reánk háruló fel­adatokat. Czank József műv, előadó

Next

/
Thumbnails
Contents