Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-24 / 146. szám

1959. június 24.

3

TOLNA Wr-vm NßPÜJSÄG

Vit«, vagy tesiekecies

A

tsz-agitáció során

amely állandó feladat — gyakran találkozunk az egyéni parasztság különböző megnyilvánulásaival, helyesléseivel, ellenvetéseivel. Többek között gyakran elhangzik: »Az igaz,

hogy a mezőgazdaságban is a fejlődés egyedüli és helyes útja a nagyüzem« — és sorolja a gépkihasználás stb. előnyeit, de..; És ezután ellenérveit sorakoztatja fel.

Amikor pedig már ezekből is kifogyott, röviden a következőkkel zárja le a beszélgetést:

— Nem való nekem a tsz. Én nem szeretek vitatkozni, veszekedni — majd arról beszél, hogy a minap is a tsz-ben közgyűlés volt, ahol a késő éjszakai órákig vitatkoztak, veszekedtek.

Azok előtt, akik így beszélnek, nyilván tisztázatlan a két fogalom, s az egyes jelenségeket általánosítják. Előfordul például még a jól működő tsz- ben — ott is, ahol érvényesül a szövetkezeti demokrácia —, hogy a tagok nem a közgyűlésen mondják el véleményüket, hanem a tsz-en kívül beszélnek arról, amit helytelenítenek. A megnyilvánulások azután a tsz- en kívül jutva az egyéni parasztság körében rontják a tsz hírnevét, mert mindenre, még az egészséges vitára is igyekeznek ráhúzni azt, hogy a tsz-ben veszekednek.

Veszekedés-e az, ha a közgyűléseken a munkafegyelem megszilárdításával kapcsolatban vitatkoznak, s névszerint bírálják a fegyelmezetleneket? Továbbá veszekedés-e az, ha a közösség fejlődését előrevivő javaslatokról beszélnek és bírálják a vezetőség hiányosságait?

Nem, nem veszekedés még akkor sem — bár ez a fegyelem dolga —, ha az illető olykorolykor emelkedettebb hangnemben beszél.

S

zögezzük le: az egészséges vita közösségi életünk velejárója, s egyik megnyilvánulása. A viták során tisztázódnak a helytelen nézetek és felszínre hozzák a jó, illetve a rossz módszereket. A fegyelmezett és következetes vitázók pedig azon túl, hogy segítik a hibák kijavítását, nevelik társaikat és növelik a közösségi ember felelősségérzetét.

Az idei tsz-fejlesztés során sok egyénileg gazdálkodó parasztember választotta a nagyüzemi gazdálkodás útját. Ebből azonban nem vonhatunk le olyan következtetéseket, hogy ezek máról holnapra öntudatos, szocialista gondolkodású emberekké váltak. Bennük van még az egyéni paraszt beállítottságából fakadó öncélúság furfang- ja. Ebből következően a tsz-be kerülve is jó részük az egyéni boldogulást keresi a közösség

rovására is. Nincs tekintettel társaira, elsősorban a saját egyéni ügyei érdeklik. Ezek természetesen sértik az együttélés szabályait, vitákra, majd helytelenül elmérgesedve veszekedésre vezetnek.

A sárszentlőrinci Petőfi Tsz- ben néhány héttel ezelőtt baj volt a munkafegyelemmel. Elmaradtak a növényápolással, mert ki-ki a háztáji terület megművelésével foglalta el magát. Az állattenyésztésben is voltak hibák. Az igaz, hogy valamennyien örültek a felfejlődött állatállománynak, csak éppen nem akadt vállalkozó az állatok gondozására. A közgyűlésen ezeknek a kérdéseknek a megoldásáról folyt a vita, amelybe bekapcsolódott a tsz-t patronáló Budapesti Pamutszövőipari Igazgatóság jelenlévő párttitkára, Nagy József elvtárs is, aki a következőket mondta:

— Az ipari üzemekben a fegyelmezetlen munkások ellen — akik hanyagságukkal terméskiesést okoznak — büntetéseket foganatosítunk, a fizetéses szabadság és egyéb kedvezmények elvonásával. Ez a módszer a mezőgazdaságban nem alkalmazható ugyan, de itt is megvan a munkafegyelem kialakításának eszköze, például a munkaegység-levonás alkalmazása, ha már a jó szónak nincs foganatja — mondotta. Az üzemi munkás felszólalásával a személyeskedést az egészséges vita medrébe terelte. Ezután fegyelmezetten és sorrendben mondta el mindenki a maga véleményét, javaslatait.

A kilences menü

Kínzott az éhség, hát betértem a tamási étterembe, hogy tőlem telhetőén segítsek magamon. Az étlapon szereplő szűkös választékból egy kilences menüt rendeltem, melyben csontlevest, borjú- pörköltet salátával és cseresznyét kellett volna hogy kapjak. Szó sem érte, kaptam is.

Amikor kihozták a levest — gondolva arra, hogy az a szokás szerint meleg, az első kanállal megfújtam. Hideg volt. Talán túlságosan hideg a lehelletem, gondoltam és a következő kanállal már nem fújtam meg, de ez hasonlóan hideg volt, vagy talán még hidegebb, mint az előbbi, amit egy kissé felmelegített; a lehelletem. Éhes voltam, hát megettem. De élt bennem a remény, hogy a második fogás talán kárpótol, hisz borjúpörkölt spagettivel, melléje pedig fejessaláta ..: A második fogást nem spagettivel, hanem rizzsel hozták, de ez még hagyján, hisz a rizs is jő, még akkor is, ha csak egy evőkanálnyit tesznek belőle az éhező utas tányérjának szélére. Egy szép darab „húst” kiszemeltem magamnak első falatként, de igen nagyon megnőtt a csodálkozásom, amikor villámra próbáltam tűzni. Ez ugyanis sehogy sem sikerült. Csont volt, szép kocka alakra elfűrészelve. A másik húsdarabbal szintén így jártam. Maradt még kettő, amihez most már egy kissé félve nyúltam. De ezekkel valahogy boldogultam, mert csak mindegyiknek a közepében volt csont,

A cseresznye?... Tizenkét szemet kaptam egy kis tányéron. Ebből öt ehetetlenül rothadt volt, másik négy csak félig. Mindössze három szem volt alkalmas arra, hogy étvágyamat csillapítsam vele. De hiába volt bennem a jószándék, az étvágyam bizony nem csillapodott... A hideg leves — mint később kiderült — kellemetlen gyo- morbántalmakat is okozott, s így nemcsak éhes maradtam, hanem egyéb görcsök is kínoztak... Mindez kilenc forintért... Azt hiszem, hogy nem érte meg.

(b)

A

tsz-ek legfőbb vita fóruma a közgyűlés, ahol a szövetkezeti demokráciának kell érvényesülnie. Nem szabad megengedni, hogy a vita helytelen vágányokra terelődve veszekedéssé fajuljon. Ugyanakkor nem szabad megengedni azt sem, hogy a vitatkozókat letorkolják. Vitatkozzunk és ne veszekedjünk, hanem a közösségi élet erősítésének szem előtt tartásával mondjuk el véleményünket.

»S a hozzáértő, dolgozó nép [okos gyülekezetében

hányni-vetn* meg száz

[bajunk.«

Hányjuk-vessük meg gondjainkat. Vitatkozzunk, mert az egészséges vitában tisztázódnak a helytelen nézetek, s nem lazítják, hanem erősítik a közösségen belüli összhangot.

Pozsonyi Ignácné

tudtuk, hogy mi a kötelességünk: utolsó leheletünkig harcolni a bol sevizmus ellen. Akárcsak te, én is önként jelentkeztem Budapest védelmére. Budán, az utolsó napokban estem fogságba. Igazán szerencsém volt, hogy sikerült meglógnom, nem úgy, mint neked, aki másfél évet töltöttél hadifogságban. Tudom, hogy nem volt könnyű dolog. Nem az fájhatott neked elsősorban, hogy ott vagy idegenben, hanem az, hogy tehetetlenségre, tétlenségre vagy kárhoztatva. Nem folytathatod a harcot.

Hát én folytattam. Beiratkoztam a budapesti gyógyszerészeti egyetemre. Nem az volt a fontos, hogy tanuljak, hanem, hogy a többiekkel foglalkozzam.

Igyekeztem meggyőzni őket, hogy tenniök kell valamit az úgy nevezett demokráciájuk ellen A legtöbben azt mondták, hogy menjek a fenébe, mielőtt komolyabb bajom esik.

Gondolhatod, mennyire megfertőzték már ekkor a kommunis ták a fiatalok gondolkodását. Alig akadt egyetlen ember is, aki re biztosan számíthattam volna.

Később egyre inkább melegem lett az -egyetemen. Az okos ember nem várja meg, amíg kidobják, hanem maga is tudja, hogy mikor kell lelépnie.

Két évet hallgattam a gyógyszerészeti karon, aztán otthagytam az egészet. Mondhatom, nem fájt a szívem túlságosan a gyógy szerészség után. Mindig katona akartam lenni, azért is iratkoztam be már gyermekkoromban a hadapród iskolába. Amikor a nemzetvezető testvér parancsára 1944-ben Budát védtük, még jobban tudatosodott bennem a katonai hivatásérzet.

Nem mondtam és nem is mondok le most sem arról, hogy katonatiszt legyek. Fogok én még vezényelni a századomnak. De mindegy, egyelőre nem erről van szó...

Szóval ott tartottam, hogy otthagytam a gyógyszerészetet. Nehezen kaptam állást, végül is a FAÉRT-nél helyezkedtem el, mint segédmunkás.

Nem mondom, nem volt köny- nyű dolog, de hát a hazáért szenvedni is szép... Én ezt a segédmunkáskodást úgy fogtam fel, mint áldozatot a hazáért.

Azonban szerencsém volt, nem kellett sokáig segédmunkáskodnom. Találtam ismerősöket, akik elhelyeztek a Gyógyáru Értékes! tő Vállalatnál, íróasztal mellé. Elő adó voltam, rengeteg aktát gyártottam. Nem valami nagy kedvvel dolgoztam ott sem, folyton ar ról ábrándoztam, hogy katona vagyok, harcolok, s most győzünk, nem úgy, mint 1944-ben.

Ne tarts ostoba álmodozónak. Biztosan nem is tartasz annak. Tudod jól bizonyára a saját tapasztalatodból, hogy milyen érzés, amikor az embernek kettétörik a pályája, amikor vereséget szenved. Nem tudom, hogy a politikusok ezt hogy viselik el, de a katonák nagyon nehezen. Mint mindegyik, én is azon törtem a fejemet, hogy hogyan vehetnék elégtételt.

Töprengtem, mit tehetnék. Ki tudja, hogy mikor villant fel ben nem először a gondolat, de 1949- re már testet öltött. Elhatároztam, hogy létrehozok egy szervezetet, amely -a mi céljainkért harcol, amely segít a népi demok rácia megdöntésében. A kommunisták egyre inkább tért hódítottak és magukhoz ragadták a hatalmat. Úgy éreztem, hogy nem várhatok tovább,

„Ha sikerül, egykét Iténap múlva otthon leszek“

1956 november 16-a: Élesen belevésődött a dátum az édesanya szívébe. Nem múlik el nap, hogy eszébe ne jutna 19 éves legényfia, aki olyan magas növésű volt, hogy a fejét le kellett hajtania, amikor a konyhaajtón belépett.

Ezer és ezer kedves emléket őriz szívében a pólyás csecsemő tehetetlenségéről, a kisfiúról, aki csintalanságával, elevenségével mindig adott külön munkát az édesanyának. A legénnyé serdült Jóskáról, aki olyan anyás volt, mint egy kislány.

— Édes! Ne mondja azt, hogy kisfiam — mondotta gyakran, bizonyos legényes szégyenkezéssel, különösen akkor, amikor barátai is hallották.

hejgy hazakerülhessek. Mellettem ül egy arab fiú, aki fejlövést kapott és azt mondja, írjam meg szüleimnek, ne aggódjanak miattam, mert vigyáznak rám és segítenek hazajutásomban. És azt is mondta: Ha ők is teljesen felszabadulnak egyszer, eljön Magyar- országra és meglátogat bennünket. Megnézi a mi szabad hazánkat.

Mi sajnos a saját bőrünkön tanultuk meg, hogy mi a különbség az otthoni és a nyugati helyzet között. Franciaországban megismertem, hogy milyen a bányászsors, de megismertem az afrikai francia idegenlégió barbárságát is. Ha sikerül, arab barátaim segítségével egy-két hónap múlva talán otthon leszek.

Elment, elvitte a kalandvágy őt is éppen úgy, mint a barátait és sok-sok ezer magyar fiatalt. — Sokat szenvedhetett szegény kisfiam Franciaországban, ahol kőbányában dolgozott. De még az is jobb volt, mint az afrikai idegenlégióban, itt megismertették vele a poklok poklát, — meséli remegő hangon az édesanya.

1959. június 11. Ez a dátum örömnapot hozott, levelet kaptunk hosszas hallgatás után, s a levél bíztató hangja reménységet hozott:

A reményteljes csókolja fiúk:

viszontlátásig

Józsi”«

*

A messze idegenbe szakadt Józsi levele vád, reménység és felismerés. Felismerése annak, hogy Nyugaton, az „ígéret-földjén” nem minden fenékig tejföl, és nem jár mindenki autón, mint ahogy azt híresztelték. Saját tapasztalatain keresztül tanulta meg a magyar fiú, hogy ők a francia idegenlégióban ágyútölteléknek kellenek;

„Kedves Szüleim!

Tudatom, hogy most már sokkal jobban vagyok, mint eddig. Mint írtam, fogoly voltam, s a 10 hónapos fogság nehézségeit, szenvedéseit nem is tudnám leírni. Nagyon megkínoztak bennünket a franciák, mivel hogy megszöktünk az idegenlégióból. Örömmel írom, hogy egy hét óta újból szabad vagyok. A franciák fogságából az algíri partizánok szabadítottak ki. Jelenleg azoknak a vendégszeretetét élvezem, akik ellen mint légionárius fegyverrel harcoltam.

Itt sokkal jobban érzem magamat. Szabadon járhatok a városban. Van ennivalónk, pénzt és civilruhát is az araboktól kaptam. Úgy vigyáznak rám, mint édes testvérükre, sőt azt is megígérték, segítséget adnak abban,

Akkor döbbent rá, hogy mit jelent a szabadság, amikor ő maga is elvesztette azt és 10 hónapon keresztül mint szökött katona sínylődött a franciák fogságában; A sors tanította, vezette rá arra is, hogy világosan lássa, a szabadságukért küzdő népek hazaszeretetét, más népek és nemzetek iránti tiszteletét és azt, hogy mit jelent az internacionalizmus, amikor azt írja: „Jelenleg azoknak a vendégszeretetét élvezem, akik ellen mint légionárius fegyverrel harcoltam.”

A vád és a felismerés hatja át Józsi levelét és még valami: a reménység és bizalom. Bízik arab barátaiban, akik visszaadták neki a szabadságot, s akik a sokat hányatott magyar fiút visszasegítik I Magyarországra, a szabad hazába«

Televíziós közvetítés telefonkábelen

A napokban lesz az első kísérleti adás, amely Anglia és az Egyesült Államok között telefon- kábelen közvetít televíziós képeket. Ha ez a kísérlet beválik, ez igen fontos lépést jelentene a televíziós közvetítés nemzetközivé válásában.

A kísérleti adásban, amely körülbelül 1 percig fog tartani, közvetítik Erzsébet angol királynő elindulását kanadai kőrútjára.

Először a volt hadapród iskolás társaimat kerestem fel. Elmondtam nekik, hogy miről van szó, s ők rögtön azt válaszolták: igen, benne vannak...

Persze, nem tudtam mindenkit megtalálni. De akivel találkoztam, Vukics László, Elekes András, Csaszkóczy László, Mária- házy Pál, később Csizmadia Miklós és Magos János — igent mondtak... .

Felkerestelek volna téged is, ha tudom, hogy egyáltalán elérhető vagy. Te nem voltál otthon. De nem baj, így legalább téged nem tartóztattak le, s te részt vehettél a Rádió ostromában, amelyet mi terveztünk, de nem hajthattuk végre.

De tartsunk sort...

Azt már akkor tisztán láttuk, hogy bármennyien is fogunk ösz- sze, önmagunkban gyengék vagyunk. Elhatároztuk, hogy kapcsolatot keresünk a nyugatiakkal. Biztosak voltunk benne, hogy ha megtaláljuk az utat, s ha nyugati illetékesekkel érintkezünk, ők segítenek. Hiszen közösek a céljaink, s közös az ellenség...

(Folytatjuk.)

A kísérleti adás technikai megvalósítását a BBC szakemberei dolgozták ki. Eddig a televíziós jelek közvetítéséhez széles csatornára volt szükség, akár a levegőben, akár speciális kábelen ke- rsz'tül. A BBC mérnökei most lehetővé tették, hogy a televíziós kép alapelemeit rendkívül szűk csatornán, telefonkábelen lehessen közvetíteni. Ez a kísérleti adás első lépésnek tekinthető afelé, hogy az öt világrészt közvetlen "televíziós hálózattal kössék össze.

Térhatású televízió

Két francia kutató, Costin és Baraud bemutatta új készülékét, amely térhatású televíziós képet állít elő. A képernyő elé helyezett berendezés plasztikus anyagból készült. Enyhén színezett, áttetsző folyadék segítségével a televíziós képet térhatásúvá teszik, s a folyadék ugyanakkor közömbösíti az ártalmas sugárzást, amely az érzékenyebb szemet megkönnyezted. A berendezéssel a televíziós képet meg is lehet nagyítani.

— Ötgyermekes diáklány. Ä

"svédországi Göteborgban az érettségiző diáklányok között az idén egy ötgyermekes mama is vizsgázott. A 35 éves Britta Söderlund asszony egy fogtechnikus felesége, akinek öt gyönyörű gyermeke van, magánúton végezte a gimnáziumot. A sikerült érettségi vizsga után férje és az öt kisgyermek hatalmas virágcsokrokkal fogadta az érettségizett mamát,