Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-23 / 145. szám
4 1959. június 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A szocialista mezőgazdaságért ß mezőgazdasági építészet aktuális kérdéseiről A termelőszövetkezeti mozgalom ez év tavaszán történt hatalmas előretörése az ország érdeklődését a mezőgazdaság felé fordította, a kormány pedig hatalmas beruházásokkal siet a mozgalom segítségére, azért, hogy a régi nadrágszíj- parcellás, kézi ekével szántott mezők helyén a legmodernebb nagyüzemi gazdálkodás indulhasson meg. Meglévő majorjaink túlnyomó részben a kapitalista, sőt inkább feudális jellegű majorok helyén, azok fejlesztéseként települtek. Ezek pedig egy évszázaddal elmaradt mezőgazdaság és falu szellemét képviselik terjengős, sáros udvaraikkal, rosszul tervezett, roskadozó istállóikkal, melyekben modern állattenyésztésről, gépesítésről, jó munkamegosztásról beszélni sem lehet. Szakítani kell tehát azzal a gondolkozással, mely ezt a berendezési módot, ennek a tartásmódnak a továbbvitelét megengedi. Csatlakozni kell azokhoz a modern államokhoz, amelyek az ú. n. belterjes mezőgazdálkodás elvét képviselve a mezőgazdasági majort üzemnek ismerik el, melyekben a munkafolyamat éppen olyan bonyolult és fontos, mint egy ipari üzemben. Telepítési, helyszín- rajzi és építészeti kérdései pedig talán még fontosabbak azoknál. Előregyártóit szerkezetű kísérleti tehénistálló építés közben Ma- gyaróvárott. (Tér vező: Zentai.) Egy mezőgazdasági major tervezése tehát bonyolult feladat. Az állattenyésztő, agronó- mus, üzemszervező, végül az építész közös munkájának az eredménye, Ez a munka az új majorok tervezésénél egyszerűbb, mint a meglévők bővítésénél, mert a meglévő épületek adottságai gyakran nagyon helytelen arányba terelik a tervezést, túlságosan nagy megkötöttséget f .......... j elentenek. Mégis megállapítható, hogy új majortelepeink túlnyomó részben a régi széllé-' met tükrözik, még azok is, melyeket állami tervező irodák mérnökei terveznek. Még súlyosabb a helyzet, ahol ilyen tervezési munka sem történt, hanem a helyi megyei, vagy járási mérnöknek a kitűzése alapján indult meg az új major építése. Ilyen helyeken a modern majorépítésnek nyomát sem lehet lelni: L Szabadtartású kísérleti tehénistálló Herccghalmon. (Tervező: Kappéter Iván.) Hasonló nehézségeink vannak a mezőgazdasági épületek tervezése és építése körül is. Sok százezer szarvasmarha, sertés számára kell a közös telepen közös istállót biztosítani. A meglévő istállóink általában sok kívánnivalót hagynak maguk után. Egészségtelenek, rossz állapotban vannak, s a gépesítés és állathigiénia elveit távolról sem elégítik ki. Mintául tehát az új tervek számára nem szolgálhatnak. Tervező irodáink, főleg az Agroterv, az elmúlt években egész sorát készítették újszellemű istállóterveknek, hol a gépesítés magas foka már megvan, s a modern állathigiénia is érvényesül. Állami hitelt már nem adnak zárt jellegű növendékistállók építésére, tehát az Európa-szerte érvényesülő szabadtartás nálunk is sikert aratott, örömmel látjuk, hogy szerte az országban a kezdeményezés nemcsak az állami gazdaságokban, hanem sok termelőszövetkezetben megindult egészen újszerű, szabadtartású tehenészetek biztosítására, a melegvíz-források kihasználásával virágzó növényház-kultúrák létesültek, s sok tízezer holdon új gyümölcstermelő területek lepik be az Alföldet. Hogy azonban a külső művelés eredményei jól ki legyenek használva, az istállók mellett olcsó és jó üvegházakat, almatárolókat, présházakat kell építeni. Nem vitás, hogy a maradi mezőgazdasági építési technikával ezt a hatalmas programot végrehajtani nem lehet. Évente ezer darab 100 férőhelyes istállót téglából, ÉTI gerendával építeni nem lehet. Pedig ez az elmaradottság érvényesül jelenlegi terveinken, s ezek szerint kezdtek el ebben az évben is sok száz nagy istállót építeni. Az Építésügyi Minisztérium átérezve a feladatok nagyságát, most dolgozza ki egy nagyszabású program keretében a mezőgazdasági építés fejlesztését, s a kivitel tengelyébe az előregyártást helyezi, öt-hat vidéki épületelemgyár termelné az előfeszített oszlopokat, gerendákat és tetőelemeket, melyeket speciális építőbrigádok fognak a helyszínen felállítani. A helyi munkaerő a kitöltő falakat és egyéb berendezéseket készíti majd el. Ilyen munkamegosztással a mainál lényegesen több és olcsóbb istállót lehet majd építeni. Mint látjuk, hatalmasak a feladatok szocialista mezőgazdaságunk kialakításánál. A mezőgazdaság nagyon sok tanult mérnököt igényel égető problémáinak megoldására, hogy az államunk által áldozott és áldozandó milliók a nép igazi javát szolgálhassák. Tomory László műegyetemi docens Felkészülnek az új gabona fogadására a tanácsi malmok Kasza alá érett a gabona, megkezdődött az aratás. Hogyan készültek fel a tanácsi malmok az idei bő termés fogadására? — Ez iránt érdeklődtünk Szántai Jánosnál, a megyei tanács ipari és műszaki osztályának malomipari előadójánál. — A megyei tanács — mondotta Szántai elvtárs — ebben az évben 450 ezer forintos felújítási keretet bocsátott rendelkezésünkre a malmok javítási, felújítási munkáira. Ilyen nagy összeget még eddig egy esztendőben sem fordítottunk erre a célra, most tehát lehetővé vált, hogy a malmok egy részében a szokásos évi nagyjavításon túlmenően jelentős műszaki fejlesztést, korszerűsítést hajtsunk végre. Az illetékes tanácsok vezetőivel (a malmok a községi tanácsok kezelésében vannak) a malomigazgatókkal egyetértésben ütemtervet dolgoztunk ki a javítási munkákra. Ugyanakkor felülvizsgáltuk a malmok gazdasági mutatóit, azt a hat malmot, amelyek nem működték gazdaságosan, leállítottuk, hogy a rendelkezésünkre bocsátott összegeket otr. használhassuk fel, ahol a befektetés a legkedvezőbb eredményt hozza. A lakosság ellátásában nem lesz fennakadás, mert a leállított malmoknál cseretelepeket állítunk fel. A négyszázezer forintból mintegy százezret arra használtunk fel, hogy a korábban leállított malmok berendezését leszereljük, azok paksi központi raktárunkban tartalékként állnak rendelkezésre. A többi összeget úgy használtuk, illetve használjuk fel, hogy a malmok korszerűsítésével csökkeríthessük az önköltséget, jobb minőségű lisztet állíthassunk elő> növeljük a kapacitást. így a tengelici malmot — amely visszaöntéses malom volt, tehát az őrleményt, ha egyik gépről lejönt, kézierővel kellett arra vagy a másikra visszahordani — hetvenezer forintos költséggel automatizáltuk. Ezzel 30 százalékkal nőtt meg a malom kapacitása, a létszám növelése nélkül, sőt a dolgozóknak könnyebb lett a munkájuk. A lengyeli malom átalakítási munkái — amelyre 72 és félezer foyintO't fordítottunk'— a napokban fejeződtek be. Itt is, amellett, hogy kicseréltük az elavult hengereket. a transzmissziót, automatizáltuk a gépek közötti szánkást) A bölcskei malomban most kezdjük meg a javítási munkákat, az SKF svéd golyóscsapágy-társaság budapesti lerakata végzi az eddigi facsapágyak kicserélését golyóscsapágyakra. A malmpk korszerűsítésétől jelentős eredményeket várunk, a számítások szerint például Lengyelben kettő, Bölcskén egy kilovattórával fog csökkenni a mázsánkénti energiafelhasználás. A felsőnyéki malmot a jelenlegi, életveszélyes helyiségből új helyiségbe „költöztetjük át”. Erre ugyancsak hetvenezer forintot fordítunk. — Elkészülnek-e a munkákkal a cséplésig? — A Bátaszéki Épületkarbantartó KTSZ erre a munkára specializálódott malomszerelő brigádja eddig már tizenkét malom javításával, átszerelésével végzett. A hátralevő öt malom is elkészül akkorra, amikor jön az új gabona — válaszol Szántai elvtárs. Szemét az utcán Nem Jut össze az utca népe, nem vezényelik ki a fotóriportereket, sőt a ■ járókelők közül is csak néhányon állnak meg, pedig csoda történt; valódi csoda a szekszárdi utcán, olyan, amelyik bármilyen bibliai csodával vetekszik. Egy középkorú férfi ugyanis egy darab papírt beleMilyen emberbarátok as angol állatbarátok ? Közismert, hogy Angliában az emberek feháborodnak azon, ha egy kutyát bántanak és nemrégiben komolyan tiltakoztak a rókavadászat ellen, mondván, hogy az »kegyetlen eljárás a rókával szem ben«. James Sullivan dokkmunkás viszont a napokban órákig fe küdt haldokolva egy forgalmas londoni utcán anélkül, hogy a járókelők közül bárki is ráhederí- tett volna. James Sullivant egy késszúrással meggyilkolták, de halálát talán meg lehetett volna akadályozni, ha idejében kórházba juttatják. ________ E lmebaj, vagy őszinteségi roham? Earl Long, Louisiana állam kormányzója június első napjaiban elmegyógyintézetbe került, miután az állam törvényhozó testületében botrányos hatású beszédet mondott. A mikrofonon át elmondott beszédben Earl Long ugyanis a következő különös módon ecsetelte saját képességeit: »Igazán rendelkezem az összes tapasztalatokkal, amelyekre egy kormányzónak szüksége van: ragyogóan tudok pókerezni!« A kormányzót, miután még kollégáit álszentnek és részegesnek minősítette, rövid úton beszállították a louisinai elmegyógyintézetbe. A Daily Héráid, június 10-i szá mában keserűen megállapítja, hogy azok az angolok, akik nagyra tartják saját humanista érzéseiket, úgy mentek el a haldokló ember mellett, mintha az a világ legtermészetesebb látványa lenne és eszükbe sem jutott, hogy segítsenek rajta. »Ebben az országban súlyos válságba került á közösség iránti kötelességtudat« — írja a lap. Gondoljunk csak a nemrégiben meggyilkolt színesbőrű Kelso Cochrane esetére. A huligánokat, akik ezt a bestiális gyilkosságot elkövették, máig sem lehetett letartóztatni, mert nem akad tanú, aki vallana, nincs ember, aki felvilágosítással szolgálna ebben az ügyben. Egyre többször előfordul — panaszol ja a Daily Héráid —, hogy a járókelők az utcán közömbösen végignézik, amikor huligánok rend őröket támadnak meg. A gyermekek ellen elkövetett kegyetlenségek kivizsgálására alakult társaság könyörgő felhívásokat intéz a közönséghez, hogy jelentsék be az olyan eseteket, amikor gyermekekkel rosszul bánnak. Jól tudják, hogy tömérdek ilyen eset fordul elő, amely azért nem kerül a hatóságok tudomására, mivel a tanúk úgy vélik, »ehhez semmi közük«. Ideje volna, hogy a közönség végre összeszedje magát és hajlandó legyen kötelezettségeit elvállalni — mondja be fejezésül a Daily Héráid cikke. dobott a szemétgyűjtő kosárba, mely a sétány közepén felállított vasoszlopokon hívja szemérmesen a tisztaság bajnokait. Meg kell mondanunk, a középkorú férfiú céltudatosan járt el, nem a véletlen, vagy holmi bohó meggondolatlanság dobatta vele épp a szemétkosárba a kezeügyé- ben levő papírdarabkát. A köz- tisztaság nemes gondolata lebe- gett lelki szemei előtt, s ha nem is fedte fel kilétét, talán gondolt arra, hogy mások is látják nemes buzgalmát, de ez a szerény hiúság nem vesz el tette értékéből semmit: igen, lássák csak mi nél többen, hogy városunk lakóiból nem veszett ki a tisztaság iránti érzék! A férfiú tehát büszke és magabiztos léptekkel a vasoszlopon nyugvó szeméttartóhoz lép, ünne pélyesen meglóbálja a kezeügyé- ben levő szemetet s nem is dobja, inkább beleilleszti a dobozba: Csoda történt, — sóhajtanak né- hányan, akik tanúi lehettek eme felemelő pillanatnak, mely valóban csak egy pillanatig tart, mert az élet, ha egyszer belejött, kifogyhatatlan a csodákban, A szekszárdi utca csodája ugyanis folytatódik, vagy úgy is mondhatnák, az egyik csodába belelóg a mááik, minden átmenet és figyelmeztetés nélkül. Mert igaz, hogy a középkorú férfiú beledobta a szemétkosárba a szemetet, de a szerencsétlen szemét a következő pillanatban ki is esik a szemétláda alján. A gyengébbek ked véért megjegyezzük, hogy ennek ■elsősorban a föld gravitációja az oka, viszont az is igaz, ha a szemétláda nem lenne lyukas, nem esne ki belőle a szemét. A középkorú férfiú pedig mélán nézi a földre visszahullott szemetet s egy kicsit talán nevetségesnek is érzi buzgalmát. Mert valóban, miért vannak a szekszárdi utcán olyan szemétládák, amiket már régente szemétre kellett volna dobni? (cs)
