Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-23 / 145. szám

a TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1959. június 23. FMU A GYÜMÖLCSFÁK KOZOTT Oldalt szürkén csillognak az új bekötőút kavicsai. Látszik, hogy friss a törésük. Két felöl villany és telefonpóznák sora­koznak. Néha halkan zeng drót juk. A kis patak, amely vala­mikor ide-odakanyarogva buj­kált a partmenti fűzfák árnyé­kában, most kitisztított, gátak közé szorított mederben siklik tova. Egy helyütt — a konyhá­kért falu felé eső részén — kis tóvá szélesül. Itt szivattyúszer­kezet kajla csövei merülnek vizébe. Kimustrált, de még munkabíró öreg traktor mű­ködteti. A határ rendezett és áttekint hető, mint egy térkép. A hatal­mas táblákat fasorokkal szegett utak választják el, amelyek mind sugáralakban futnak ösz- sze a falu, a láthatatlan köz­pont felé. Azért láthatatlan, mert a gyümölcsösök, a háztá­ji gazdaság tartozékaként ele­ven gyűrűvel fogják körül, s benne, mint zöld tenger hab­jaiban, eltűnnek a házak. Hajnal felé jár az idő. Az ég még szürkén párás. A falu közepén, a nagy tér­ségen teherautók állnak. A gép kocsivezetők álmosan pislog­nak, nyújtózkodnak és közben ugratják egymást: — Ma megint úgy lesz, hogy a középső kocsi telik meg és Bikali, aki elsőnek állt ki, in­dulhat utolsónak. — Mégis előbb érek ki, mint ti! A dévajkodást hirtelen ab­bahagyják. Hat szépszál, gyönyörű fia­tal lány fordul ki az egyik ut­cából. Egymásba kapaszkodva, ringó járással jönnek. Mintha valamilyen hatágú bokorrózsa indult volna el a tövéről. — A Bató-brigád — mondja egyik sofőr és elfüttyenti ma­gát. Aztán ugrik az autóhoz, le csaptatja a hátsó oldaldeszkát és nagy hangon kínálkozik: — Ide, ide lányok! Most ru­gózták a kocsimat, lágyan jár, mintha ringatnának benne. A lányok kacarásznak, össze­súgnak és felkapaszkodnak a középső kocsira. Annak a veze tője nem örül különösebben, de azért felsegíti őket. — Mehetünk, Anna? — kér­dezi. Az egyik lány csöndesen mondja: — Tizenkettős a brigád, Sán­dor. Majd ha mind együtt le­szünk. A falu, mintha valami jelro tenné, megelevenedik. A nagy tér, amelyen valamivel előbb még olyan volt a három gép­kocsi, mint három magános szürke bogár, megtelik élettel. Férfiak és nők, fiatalok és idő sebbek érkeznek. A jókedv úgy csordul belőlük, mint ta­vasszal a friss nedvek a fákból. Csoportokba verődnek. Van­nak, akik mindjárt felkapasz­kodnak az autók egyikére, má­sikára. Megint mások már össze is álltak és elindultak, el — ki a faluból. Az egyik szájon nóta kerekedik. A beszélgetést ab­bahagyják, a dalra figyelnek, elkapják a dallamot, tovább- viszik a külön induló csopor­tok s ahogy egymás után nóta­szóval eltűnnek, olyan lesz, mintha maguk a fák, a házak, a dolgok maguk énekelnének. A motorok begyulladnak és dürrögnek. A tér pillanatok alatt elnép­telenedik. A határ várja a dolgos ke­zeket. A falu kiürül. Léckerítések mögött virágos kertek. Mintha a házak elé te­rített eleven virágos kendők volnának. A fák úgy fogják körül a csillogó, fehér falakat, mint óriás koszorúk, amiket egyszer jókedvükben maguk köré fontak a házak. Már mindenütt ébren van­nak. A nagy tanácsház mögött la­kik Bazsó Bálint. A tanácsel­nök. Éppen akkor teszik a kü­szöbére a csörömpölő tejeskan­nát, amikor kilép a verandára, hogy megnézze, milyen idő ígérkezik. Hallgatózik a tér felé. De csak a biciklis tejki­hordó kordéjábán csörömpöl­nek a kannák és az üvegek. — Már megint korábban el- széiedtek — mondja félig elé­gedetten, félig mogorván. Felesége a konyhában matar, beviszi hát neki a tejeskannát, hogy minél gyorsabban felfor­ralja a villanyrezsón. Habozik, szóljon-e neki] de eszébe jut: nem szereti Juli, ha főzés köz­ben mellette lábatlankodik, hát elsompolyog a fürdőszobá­ba. Mikor megnyitja a csapot, elégedetten sóhajt. Arra gon­dol, hogy még az előrelátób­bak is ellene voltak, amikor a nagy termés után felvetette az ötletet, hogy meg kell csinál­tatni a vízvezetéket. A patak vize talán nem lett volna ma­gában elég a konyhakertek ön­tözésére, meg a csatornázásra is, de lám, a természet is se­gítségükre jött és a patakágy tisztogatásánál, két olyan bő forrást találtak, hogy alig kel­lett felnyomatni a vizet. Most már persze, mindenki azt mond ja, hogy éppen ő akarta leg­inkább. No, hagyján, az a fő, hogy megvan s úgy tisztálko­dik, mint azelőtt a városban se mindenki. Reszketett a bőre, rángatóz­tak alatta az izmok, ahogy há­tára eresztette a jéghideg vizet. — Kávét iszol, vagy üres te­jet? — szólt be hozzá az asz- szony. — Sózz be egy fej hagymát is melléje — kiáltotta vissza széles jókedvében. — Próbál­juk, ahogy régen szoktuk. — Te bolond, te! — dörmö- gött az asszony. Nem szerette az ilyen múltba visszaejtő tré­fákat. Az embere persze köny- nyen dévajkodik, neki talán jutott olykor máskor szalonna is a hagyma, uborka mellé, de ők heten voltak testvérek, bi­zony jó volt, ha elég nagy ka­réj kenyeret tudott nekik szel­ni az anyjuk. S avval kapál­ták végig a napot. Igaz, ma más képp van. de a mai jókért se könnyű felejteni a tegnapi rósz szat! Bálint le sem ült, álltában hajtotta fel a csupor tejet. — Te Rozi, majd a gyere­kekkel egyél. Nekem dolgom van, elsietek. — Legalább a darálóra kap­csold be a villanyt. Kell kása a csibéknek és én nem értek ah­hoz a bolond masinához — szólt utána. Bálint úgy bólintott, az asz- szony már nem is látta. — Tulajdonképpen bolond­ság volt, hogy magának is vett néhány kisgépet, hiszen a szö­vetkezetnek megvan mindene... De ha egyszer öröme telik ben­ne.- Sokáig úgy volt, a nehéz életű, beteges asszonytól úgy se lesz gyerek, akkor vette ezt is azt is. amikor élhettek már a kedvük szerint... Villanyvasa­lót az asszonynak... Darálót ma gának... Majd egyszer nekidu- rálja magát és odaajándékozza a szövetkezetnek... Nem kelle­nek már külön senkinek... Kár volt beléjük fektetni a pénzt... A föld nem szalad el, nem htúz zák ki az ember lába alól, csak munka van vele, de akkor fi­zet... Mindig többet és töb­bet.­így tűnődött Bálint, míg egy más elé rakta mind szaporáb­ban a lábait. Hirtelen megállt. Váltott az esze. Mérges lett magára, mért nem kelt fel korábban s nem beszélte meg a népekkel, hon­nan lehetett volna elvenni egy­két erős embert, akikkel elhaj tassa a tenyészbikát. Mert Kam pó bácsi egyedül nem bírja. Érti a dolgát, úgy bánik az ál­lattal, hogy legvadabb is a keze alá szelidül, de hát a Kormost autóktól népes úton kell haj­tani s a karikás bot az orrában akkor ér valamit, ha kemény kezek fogják. Gyorsan számba- vette, kit találhatna hirtelefí. Vakarta a fejét, de nem jutott eszébe semmiféle megoldás. Igaz, késő este jött a telefon­értesítés, akkor éppen nyakig volt a munkában, későn is fe­küdt le s reggel nem tudott embere lenni magának, pár perccel többet aludt a kelleté­nél. Többször ilyen hibát nem szabad elkövetni. Észre se vette nagy tűnődésé ben, hogy innen is, onnan is rá köszöntek. Óvodába menő kis­gyerekek és takarítgató öreg­asszonyok. A kertek végén, ahol már a határ kezdődik, éppen akkor tették ki a napra a vénségesen vén Kalamári Péter bácsi ágyát. így szerette az öreg. Hadd simogassa a nap világ­talan arcát. Magára maradott, mint a csonka fa, amelynek a vihar valamennyi ágát letör­delte. Most úgy tartják, mintha mindannyióknak, az egész szö­vetkezeti falunak az ősapja lenne. Bálint odaszólt neki: — Hogy vág a bajusz, Péter bácsi? — Te vagy az fiam, Bálint? Áldjon meg az Isten bennete­ket, édesgyerekem. Látod, nem is tudom már, hány tavaszt ér­tem meg, kialudt a szemem vi lága, teher vagyok a nyakato­kon, de — mégse szeretnék meghalni még. Vén bolond va­gyok, na, csak szidj le fiam, szidj! — Ugyan már Péter bácsi, inkább azt mondja, nem hiány zik-e valami! — De bíz a! A fiatalság. Hej, ha azt még egyszer visszaadná valaki! Bálint elnevette magát. Hogy megváltozott a világ, milyen más lett az élet, hogy az emberek nem akarnak el­szakadni tőle — gondolta és boldog volt, mert valami része neki is van ebben, az ő mun­kájának, meg a többiekének, akik most a mezőkön dolgoz­nak. Nagy kondérokban vitte ki a földekre a friss, forró, ebé­det az autó. Az iskolás gyere­kek zajos vidámsága felverte az utcákat. Az egészségházban a fiatal orvos unalmas statisz­tikát készített és — mérgé­ben — elhatározta, vagy szá- zadszor már, hogy áthelyezteti magát valamelyik kórházba, ahol több a munka. Az óvoda vezetője ebéd előtt még beug­rott a faluházába, hogy intéz­kedjék, okvetlen megérkezzék, legkésőbb este hét órára az új film. A Kultúrteremben pilla­natra megállt, körülnézett, rend ben van-e minden. A pék nekitámaszKodott az ajtófélfának, úgy udvarolt a szövetkezeti bolt csinos eladó­nőjének. A tyúkfarm gondozó­női pipeskedve libbentek vé­gig az utcán. A barna kosa­rakban, amit vittek, mint a hó villogott a fehér tojás. A csinos kis házak kéményéből itt-ott kék füstkígyók keresték az utat a -fák között, hogy összekapasz kódjának a mélykék ég alatt és továbblebegjenek világot látni. Néha fordult a határban kó­száló szél és hol dalfoszlányt, hol gépek egybefolyó hangját hozta, mint üzenetet, hogy ez a boldog, elégedett csend, amely mint sűrű tejfel, szinte elöntöt­te a falut, csak látszólagos. Nemcsak ez a csend és nyuga­lom az élet. Az élet az, ami­nek a hangjai széttörik néha üvegként a falu csendjét. Az élet lüktetés, örök ritmus, amelyben az ilyen lagymatag déli elpilledés csak két vér- hullám között az átmenet, az örök mozgásban az erők készü­lődése, a munkában elfáradt testek jóleső' megpihentetése, hogy újra, folytatódjék az al­kotó küzdelem. Kint a mezőn a megszelídített természettel. Bent a faluban az apró dolgok elintézésével, amik együtt te­szik a nyugtalan, mindig tevé­keny ember életének értelmét és célját. A gyümölcsfák meg csak áll­tak, álltak, mintha ezer kar­jukkal ringatták volna a falut. ZSIKÓ GYULA KERALA Kgsarggod /­KERALA CEYLON Kozh'ikodé: rTrichur­frnakulanf-Cóchin-Trivancl ru rr^lf ■■.v-V’-'1] Intem//mezőgazdasági üftetvénjes I 2659 md/e/és lerv/etei w/f/JA ku/túra Xl»A«=2 ® bors @ kare^ kau csuk ^Ptea monacih homok §*Surma PAK,P.*Pakisztán \}V.*uttarPradesh Ny.-B =NyugakBengália t India legdélibb részén, Kerala államban 1957 márciusában le­zajlott választások eredményei alapján a kommunista párt ke­rült hatalomra, mely eddigi mű­ködése alatt számos progresszív reformot hajtott végre. Többek között a földbirtokosoknak meg­tiltotta, hogy a földművelő csalá­dokat házaikból elkergessék, fel­emelte az iskolai tanítók fizeté­sét, az utóbbi napokban pedig a keralai törvényhozó testület föld­reform-törvényjavaslatot fogadott el. A demokratikus földreformtör­vény azért is szükséges, mert a lakosság nagy része földművelés­sel foglalkozik, viszont a földte­rület jelentős része nyersgumi (kaucsuk), kávé, tea, illetőleg fű­szerültetvényesek kezén összpon­tosul. Keralában a népsűrűség rendkívül magas, 374 fő km!-en- ként (Magyarország 106). Ipara jóformán nincs és a lakosság nagy része éppen ezért földművelő. A reakciós keralai ellenzék, kü­lönösen a katolikus egyház, rend­kívül aktív propaganda hadjára­tot folytat a demokratikus refor­mok ellen; tüntetéseket provokál­nak s azt követelik, hogy a kom­munista kormány rövid időn be­lül mondjon le. A kcr.alai néptömegek, valamint a haladó erők India-szerte támo­gatják a kommunista pártot a fenti demokratikus feladatok végrehajtásában. Nagygyűléseket tartottak és szimpátia-tüntetéseket rendeztek, többek között Nyug.at- Bengália, Madras és Uttaí Pra- desh államokban. Jelmagyarázat: 1. Reakciós tüntetések szín­helye; 2. városok, ahol ez ideig szim­pátia-tüntetéseket tartottak a ke­ralai kommunista párt politikája mellett. Teljesítik kongresszusi vállalásukat a Középkídvégi Kísérleti Gazdaság állattenyésztői Az Állattenyésztési Kutató In­tézet Középhídvégi Kísérleti Gaz­daságának állattenyésztői is részt vesznek az MSZMP közelgő kong- gresszusa tiszteletére indított mun kaversenyben. A borjúnevelők, a marhahízlalók, a sertéstenyésztők, a juhászok és a baromfinevelők mind-mind arra tettek ígéretet, hogy tervfeladataikai minden hó­napban túlteljesítik. Versenyüket legutóbb június 17-én értékelte a gazdaság szakszervezete és veze­tősége. Eszerint az állattenyésztők túlteljesítették eddigi vállalásai­kat. Az itatásos borjúnevelők pél­dául a vállalt 27 kiló helyett 28,2 kiló havi súlygyarapodás­ról adhatnak számot. A szarvasmarha-hizlalók teljesí­tése még ennél is jobb. A terv szerint havonta 27 kiló súly- gyarapodást kellene elérni egy szarvasmarhánál, ők harmin­cat vállaltak, s eddig 32-őt tel­jesítettek egy hónapban. Hasonlókat lehetne elmondani a sertéstenyésztésről, a juhászairól és a baromfinevelésről, A helyzet ugyanis az, hogy a baromfinevelők 1000 tojás­sal, a juhászok pedig hét bá­ránnyal adtak többet a gazda­ságnak, illetve a népgazdaságnak, mint amit terven felül vállaltak. Áz egész község lakosságának összefogásával elkészült a dunaszentgyörgyi óvoda Övodaavatásra készülnek Du- naszentgyörgyön. Elkészült a köz­ség új, 80 gyermek befogadására alkalmas óvodája. A község köz­pontjában épült, mintegy 800 ezer forint értékű épülethez 250 ezer forintot biztosított a tanács a köz­ségfejlesztési alapból, a többit a lakosság társadalmi munkájával teremtették elő. Az óvoda ünnepélyes megnyi­tására a tervek szerint július 5-éa kerül sor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents