Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-13 / 110. szám

1959. május 13. *OLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I Eloszlott kételyek... DÉL FELÉ járt már az idő, ami­kor a brigádvezető kétségbeesve ron­tott be a magyarkeszi Petőfi Terme­lőszövetkezet irodájába. — Baj van! A Szarka-hegyi dűlő­ben nem megy a munka. A négy vetőgép reggeltől délig mindössze másfél holdat vetett be kukoricával. — Dehát tulajdonképpen mi ütött az emberekbe — csodálkozott Kálóczi István, az elnök. — Legjobb lesz erről a helyszínen meggyőződni — javasolta a brigád­vezető. Az elnököt nem kellett kétszer biz­tatni, otthagyta az irodát és Pados elvtárssal, a pártszervezővel együtt megindult a Szarka hegy dűlő irá­nyába. Az emberek éppen ebédhez ültek, amikor megérkeztek. — Biztos nem akarja az asszony, hogy hazamenj mostanában, azért szelt ekkora darab sonkát! — tréfál­kozott a pártszervező az egyik fo- gatossal, aki a földre terített lópok­rócon ülve hatalmas darab sonkából falatozott. MINDENKI nevetett. Csak akkor látszott némi zavartság az arcokon, amikor az elnök az elvetett föld felé bökött ujjával és megkérdezte: — Ezt mind most vetettétek? Senki nem válaszolt. — Hány hold lehet ez? — kérdezett tovább az elnök. — Ez bizony nincs több másfél holdnál — válaszolt az egyik foga- tos, aki a lovak elé dobott szénát igazgatta a kocsiderékban. — Mi baj van, emberek? — érdek­lődött a pártszervező. — Baj az van elég! — dörmögte a foga közül egy ember, aki paprikás­túrót kanalazott a lába közé helyezett ebédhordó edényből. — Legjobb lenne feloszlani! — mondták egyszerre többen is. — Feloszlani? Aztán miért? . Az emberek csoportjából kivált egy vékony, rángatódzóarcú férfi és so­rolni kezdte: — Amióta megtudtuk, hogy az ál­lam elviszi hatvan százalékát ter- melvényeinknek' és mi meg csak a megmaradt negyven százalékon ősz-, tozkodhatunk, azóta nincs itt senki­nek se kedve a munkához. — Hát ezt a sületlenséget meg ki­től hallottad? — vetette oda meg­döbbenve a pártszervező. — Kitől? Mindenki ezt beszéli! — Hátha beszélik, akkor sem felel meg az igazságnak — vetett ellent nyugodt hangon az elnök. — Ez a me­se olyanoktól ered, akik azt szeret­nék, hogyha egyet hátralépnénk. — És mi a garancia arra, hogy ez nem igaz? — Emberek! — Az elnök arca ün­nepélyessé vált — Én egy év múlva, meg tíz év múlva is nyugodt lelkiis­merettel akarok mindenkinek a sze­mébe nézni. Nem játszok a szavakkal. Amit mondtam, az megfelel az igaz­ságnak. Az, hogy a termelvények hat­van százalékát elveszi az állam, szemenszedett hazugság. Erről min­denki személyesen is meggyőződhet néhány hónap múlva, amikor a beta­karítás megkezdődik. — Hát a földjáradék? Azt beszélik, azt is pénzben akarják fizetni, s ke­vesebb lesz, mint a terménybeni — aggodalmaskodott egy idősebb, nagy- bajuszos bácsi. A PÁRTSZERVEZÖ nevetve vála­szolt: — Látja, ezt is csak azok találták ki, akik szeretnék megzavarni az em­berek fejét. Ha jó termés lesz, akkor természetbeni földjáradékot fizetünk, ha gyenge lesz a termés, akkor le­het, hogy pénzbenit, de ez semmivel sem lesz kevesebb a természetbeni földjáradéknál. Mire a lovak abrakadagjával kap­csolatos kételyeket is sikerült elosz­latni, éppen lejárt az ebédidő. Az elnök a pártszervezővel együtt a szomszéd dűlőbe indult. Azon a délutánon a kukoricavető brigád a délelőtti vetés hatszorosát teljesítette. Az emberek fejéből úgy elillantak a kételyek, mint a füst a jól szelelő kéményből. (Haypál) A tisztasági hónap eredményei Mint minden évben, az idén is megszervezték a tisztasági hónapot. E mozgalom főszervezőinek élvonalá­ban ott volt a Vöröskereszt is, amely felvilágosító munkával, egész­ségügyi előadások rendezésével, film­vetítésekkel, a tisztaság népszerűsíté­sére szolgáló plakátokkal és nem utolsósorban példamutató társadalmi munkával és társadalmi munkára való mozgósítással kívánta elősegí­teni a tisztasági mozgalmat. Ennek érdekében nemcsak a fel­nőtt vöröskeresztesek tettek erőfeszí­téseket, hanem az iskolai ifjúsági vöröskereszt szervezetek is serény példamutató munkával élenjártak iskolájuk „tisztasága és csinosítása” érdekében indított versenyben. A tisztasági mozgalom ideje alatt az iskolások szebbnél szebb és jobb­nál jobb dolgozatokat írtak a tiszta­sági mozgalomról. A tisztasági mozgalomban igen sok község szervezete kitűnt, ahol meg­valósították a „Tiszta udvar, rendes ház” nagylétai tisztasági mozgalmat. Többek között Decs, Fadd, Paks, Gerjen, Nagy- dorog, Madocsa, Alsóleperd, Lá- pafő, Sütvény, Koppányszántó. Értény, Regöly, Kisszékely, Si- montornya, Szárazd, Bonyhád, Tevel községekben értek el szép eredményeket. Az üzemek tisztaságában a Bony­hádi Zománcművek, a Tolnai Selyem fonó, a Dombóvári Fatelítő járt az élen. Tiszta utcák, virágos kertek, frissen meszelt házak egész sora tárul elénk a községeket járva. Tiszta iskola várja a tanulókat, lá­togatókat és a tiszta tanteremben virágok díszlenek, frissítik a leve­gőt és kellemessé teszik a tanulást. Mindezek azt bizonyítják, hogy a KÖJÁL rendelkezéseit, a Vöröske­reszt felvilágosításait, a társadalmi szervek erőfeszítéseit siker koro­názta. A továbbiakban az a feladatunk, hogy a higiénikus környezet kialakí­tása és annak biztosítása érdekében e mozgalmat állandósítsuk és nagy súlyt helyezzünk a nyári fertőző be­tegségek elleni küzdelemre, mely­nél alapvető, hogy harcot indítsunk a betegségeket terjesztő piszok és rovarok ellen. — N — Á jövőbe vetett hit jelei Egy jelentésből vettem a követ­kező idézetet: »... míg a betétállomány 1957 év végén 23 millió 903 ezer forint volt, addig 1958 végére 49 millió 23 ezer forintra emelkedett. A be­tétesek száma a múlt évben hét­ezerrel emelkedett és a 31 500 be­tétesünk arányosan oszlik meg a megye területén. A betétesek 42 százaléka bérből és fizetésből élő, 39 százaléka paraszt, a többi pe­dig iparos és egyéb foglalkozású.« Ez igen figyelemreméltó jelen­ség. Nemcsak egyszerűen azt mu­tatja, hogy az embereknek van pénzük, jól élnek, mert még taka­rékoskodni is tudnak, hanem a jö­vőbe vetett hit egyik fokmérője. Takarékoskodni nemcsak a pénz összegyűjtését jelenti, hanem min denekelőtt a jövőbe vetett hitet: bízni a holnapban, a holnapután- ban s több éves távlatokban gon­dolkodni. A takarékoskodók bíznak társa­dalmi rendszerünk jövőjében. Ha ez nem így lenne, akkor nem jutna eszükbe a takarékoskodás. A sok ezer betétes nem hisz azokban a Szabad Európa sugallta álhírek­ben, hogy népi demokráciánk rendje inog s rohamosan közele­dik az idő, amikor teljesen össze­omlik. Nem hisz, mert hónapról hónapra takarékba teszi az ötszáz vagy ezer forintját, amelyet nél­külözni tud a havi megélhetésnél s mindezt teszi abban a remény­ben, hogy bizonyos idő múlva mo­tort, modern szobabútort vásárol­jon, vagy esetleg hozzákezdjen egy kis családi ház felépítéséhez. Aki ma gyűjtögetni kezdi a pénzt az­zal, hogy két év múlva nagyobb összeg álljon rendelkezésére — ta­gadhatatlan — bízik abban, hogy a pénz, tehát a rendszerünk két év múlva is stabil lesz. És hónapról hónapra újabb emberek kezde­nek takarékoskodni — több éves távlatokban gondolkodni. Ebből a nagyarányú takarékos­kodásból még egy másik követ­keztetést is levonhatunk. A jövő­be vetett hit nem is csak a rend­szerünk szilárdságába vetett bizal­mat jelenti, hanem még mást is. Aki családi házat épít, motorke­rékpárt, személyautót vásárol pén ze több éves gyűjtögetésének eredményeként, az teszi mindezt azért, hogy élete további részében a lakóházat, motorkerékpárt és autót használhassa, élvezhesse. Eh hez pedig nemcsak rendszerünk szilárdsága szükséges, hanem nem utolsósorban az is, hogy békesség­ben élhessünk. A nyugati világból érkező hírek szerint az ottani emberek jelentős része telve van háborús hisztériá­val: a háborús uszítok megfélemlí­tik az embereket, olyan légkört te remtenek, amelyben az emberek állandóan a háború kirobbanásá­tól rettegnek, mint a sors »elke­rülhetetlen« csapásától. Minden eshetőségre felkészül­tünk, de éppen ezért nálunk az emberek e téren is bizakodóak, optimisták. Bíznak a békés jövő­ben, mert tudják, hogy egész tár­sadalmi berendezkedésünk a bé­kés építőmunkán alapszik, külpo­litikánk fő célja a békés egymás- mellett élés, csakúgy, mint az egész szocialista tábor külpolitiká­ja. Ha ez nem így lenne, valószí­nűleg az emberek sem tartanák ér demesnek az egész életre szóló egyéni terveik megvalósulásán fá­radozni. Márpedig fáradoznak és a sok egyéb mellett ez is az embe­reknek a jövőbe vetett rendíthe­tetlen hitét mutatja. Látogatás a Bonyhádi Szociális Otthonban Az elmúlt napokban a járási Ha­zafias Népfront, a nőtanács, a vörös kereszt járási titkárai felkeresték a Bonyhádi Szociális Otthon gondozott jait, hogy mindennapos életükbe egy emlékezetes délutánt szerezzenek számukra. A legnagyobb örömükre szolgáltak a vöröskereszt és népfront titkárok által előadott zeneszámok és vidáman, jókedvűen dalolva per­dültek táncra az otthon udvarán a vacsora idejéig. Kértek bennünket, hogy gyakrab­ban látogassunk el hozzájuk, hogy idős napjaik egyhangúságába mi­nél több öröm vegyülhessen. Tervünk az, hogy a látogatásokat rendszeressen végezzük és műsorral, keskeny filmmel, zeneszámokkal kí­vánunk eleget tenni a gondozottak kívánságának, mely egyben a szociá­lis otthon áldozatos és igen nehéz munkát végző vezetőinek is a kí­vánsága. Balogh József járási népfront titkár, Bonyhád Figyelmetlenség, ittasság Autósok, motorosok a szekszárdi kórház sebészetén Vasárnap a szekszárdi mentő- állomáson. Cseng a telefon, az ügyeletes jelentkezik: — Itt a mentőállomás... — Kérem, jöjjenek azonnal. Ka- kasdon egy autó elütött két kis­gyereket. —• Azonnal indul a gépkocsi. Az ügyeletes az órát nézi. 13 óra 46 perc. A fejét csóválva jegyzi meg magának: — Már megint közlekedési bal­eset. A második ezen a napon. Hogy mennyi baj van ezekkel az autósokkal, motorosokkal. A mentőautó közben már Ra­kasd felé robog. A falu szélétől nem messze csődület. A mentősökj az árokbafordult Moszkvics gép­kocsit látják, egy kerékpár ron­csait. A sebesülteket egy odaérke­zett orvos részesíti elsősegélyben. — Az egyik kisfiú meghalt — közli a mentőkkel. — A gépkocsi négy utasa közül csak egynek sú­lyosabb a sérülése. A többiek kö­tözésére, kivizsgálásra szorulnak. Néhány perc, és máris robog visszafelé a mentőkocsi a baleset sérültjeivel. * — A kis Sebestyén Gergely? Ott fekszik a 102-es szobában — kalauzol a kórház sebészeti osztá­lyán Rózsi néni, a főnővér. — Ré­mes, mennyi mostanában a közle­kedési baleset Nincs talán olyan nap, amikor ne hoznának be bal­esetest. Vasárnap is ez a kis­fiú, a gépkocsi egyik utasa és két motoros... Á 12 éves Gergő gyerek bi­zony, súlyos állapotban van. Mind két combcsontja eltört, bal boká­ja is, koponyaalapi törése van, bal combja felhasadt. Arca tele kék foltokkal. Kérdezgetem, de csak összefüggéstelen szavakkal vála­szol. Láthatóan szenved. — Meggyógyul majd — mondja a nővér. — De most még rosszul van szegény kisgyerek. De biztos, hogy életre szóló lecke lesz . ne­ki, ez a vasárnapi figyelmetlenség. K. György, a gépkocsi utasa, egy másik szobában fekszik. Már jobban van, de felülni még nem tud. A beszéd nehezére esik. Ho­gyan is történt az eset? — Nagyon sajnálom szegény két kis gyereket. Komlóról jöttünk, már elhagytuk Kakasdot. Két ke­rékpáros haladt előttünk, az első kerékpáron ketten ültek. Egy mo­torkerékpáros előttünk előzte őket... Rájukdudált, majd előzött. Dudáltunk mi is, a gyerekek hátra is néztek. A hátsó kerékpárost már elhagytuk. Az elsőktől talán négy-öt méterre lehettünk csak. És akkor... hirtelen elénk kanya­rodtak. Bizonyára vissza akartak fordulni... A gépkocsivezető rálé­pett a fékre, de hiába... A gép­kocsink elkapta őket... Valami fel­vágódott... a szélvédő darabokra tört... Önkéntelenül behunytuk a szemünket — ott ültem a gépko­csivezető mellett... — Aztán nem tudom... Csak az árokban vol­tunk. Valahogyan kiestem a kocsi­ból. (Ä gépkocsivezető volt bent nálam, azt mondta, talán hármat is bukfencezett a kocsi. A karos­széria teljesen összetört.) Annyi erőm volt, hogy felmásszak az út szélére. Ott feküdt a két gyerek... A harmadik akkor már lóhalálá­ban hajtott a falu felé... így tör­tént. Igen. Egy halott, súlyos, és köny nyebb sérülések — a nagyforgal­mú úton figyelmetlen kerékpá­rozás következménye. A figyelmetlenség mellett az it­tasság és a lélekjelenlét pillanat­nyi elvesztése is okozója a bal­eseteknek. A 101-es szobában fekszik két vasárnapi »motoros«. Tancsa Ist­vánt éppen az anyja korholja: — Mondtam, ugye, hogy ne ül­jetek fel a motorra. Ott vannak a kocsik, jöjjetek el azzal. Emlék­szel rá? — Persze. Utána még voltunk a nénéméknél is —■ Arra is emlékszel, hogy vé- gigdanoltátok az utcát? — Arra is. — Hát amikor leestél a motor­ról? — Nem tudom... A 19 éves legényt »elvesztették« a motorkerékpárról Várdombon. Sárpilisen voltak lakodalomban, ugyancsak felöntöttek a garatra és borgőzös állapotban ültek motor­ra. T. István közben leesett a hátsó ülésről, és agyrázódással szállította kórházba a mentő va­sárnap reggel. — Mostanában nem ülök motor­ra — fogadkozik a legény — és fő­leg nem olyan állapotban, mint vasárnap. T. István a maga kárán tanult. Az ő esetéből viszont bizonyára sokan tanulnak és ha motorozni akarnak, akkor »maradnak a kis- málnánál«. — Egy év óta van a fekete Pan­nóniám és eddig még csak nem is estem — mondja az esetét a kis- mányoki I. Pál. — Vasárnap is csak három málnát ittam. Az asz- szonyt vittem haza Bonyhádról. Még kétszáz méter és hazaérünk baj nélkül. Van a községben egy bukkanó, az asszony — ahogyan áhaladunk — valahogyan meg­csúszott mögöttem az ülésen, félre dőlt, elsikoltotta magát. Hátrafor­dultam, mi történhetett — elég volt ahhoz, hogy az árokba sza­ladjunk. így van ez. Csak egy pil­lanatra veszítse el valaki a lélek- jelenlétét, máris megtörténik a baj. A kórteremben közben egy bar- nára sült; bepólyázott fejű fia­talember búcsúzkodik. — Aztán nehogy valami hindu vendégnek nézzék az utcán — tréfálkoznak vele a többiek. Amint az ajtó becsukódott mögöt­te, mondják a többiek: — Ö, is »motoros« volt. Úgy hoz­ták be a feleségével együtt. Sze­rencséjük volt nekik is. Szerencséjük volt, mint ahogyan hány és hány motoros szerencsé­sen megúszta a balesetet. De min­den egyes eset tanulságul szolgál­hat, hogy kétszer is meggondolják, mielőtt felhajtják azt a bizonyos »pohár« bort, vagy figyelmetlenül közlekednek. Mert az~ember soha­sem lehet eléggé óvatos. BOGNÁR ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents