Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-10 / 108. szám
A neveléshez JÖZSEF ATTILA: Anyám A bögrét bét kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban------K is lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját, lefeküdtünk és eltűnődtem, hogy ők egész fazékkal esznek------A nyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk és fejük fáj a vasalástól------S mert hegyvidéknek ott a szennyes! Idegnyugtató felhőjáték a gőz s levegőváltozásul a mosónőnek ott a padlás------Látom, megáll a vasalóval. Törékeny termetét a tőke megtörte, mindig keskenyebb lett — gondoljátok meg, proletárok------A mosástól kissé meggörnyedt, én nem tudtam, hogy if jú asszony, álmában tiszta kötényt hordott, a postás olyankor köszönt néki------A DY ENDRE: Az anyám és én Sötét haja szikrákat szórt, Dió-szeme lángban égett. Csípője ringott, a büszke, Kreol-arca vakított. Szeme, vágya, eper-ajka, Szíve, csókja mindig könnyes. Ilyen volt a legszebb asszony. Az én fiatal anyám. Csak azért volt ő olyan szép. Hogy ő engem megteremjen, Hogy ő engem megfoganjon S aztán jöjjön a pokol. Bizarr kontyán ült az átok. Ez az asszony csak azért jött, Hogy szülje a legbizarrabb, A legszomorúbb fiút. Ö szülje az átok sarját Erre a bús magyar földre, Az új hangú tehetetlent, Pacsirta-álcás sirályt. Fénye sincs ma a szemének, Feketéje a hajának, Töpörödött, béna asszony Az én édes jó anyám. Én kergettem a vénségbe: Nem jár tőle olyan távol Senki, mint torz-életével Az ő szomorú fia. Édesanyám Hajnalban kelt, s dagasztott lámpa mellett. Cigányteknőben gyúrt Édesanyám, ahogy gyengécske erejéből tellett. Csillant a fény dús, dérütött haján. A meleg ágyból ámulón figyeltem: arcára rózsákat mint fest a vér. Tette dolgát szinte átszel lemülten, gyors keze alatt készült a kenyér. A kenyér, melynek ízét számba hordom azóta is, bármerre hány a sorsom, és megsimogat, mint mel eg tenyér. Anyám sütötte régen kakastéjjel, s benne a szívét osztogatta széjjel. Áldva légy áldott te kere k kenyér!... M1SZLAI GYÖRGY Napilapjaink szinte állandóan foglalkoznak a nevelés lehetőségeivel és mikéntjével. Általánosan elismert szocialista elv, hogy minden ember nevelhető, minden emberben vannak adottságok, amelyek fejleszthetők, vagy visszafejleszthetők. Tagadhatatlan, hogy vannak az emberben veleszületett és öröklött sajátosságok. Ezek azonban nem döntik el, hogy milyen lesz az ember, mert ezek csak lehetőségek, amelyek a környezet, a nevelés és oktatás hatása alatt vesznek határozott irányt. Ebből következik, hogy a környezet, a család, iskola, barátok, utca stb. döntő tényezők az ember jellemének kialakulásában. Nem célom most a nevelési eszközökről, módszerekről értekezni, hiszen ez ma már oly nagy tudomány, hogy könyvtárakat lehetne megtölteni vele, csupán csak néhány gyakorlati dologra kívánok rámutatni. amelyet a jelen megkövetel. A nevelés falra hányt borsó mind annyiszor, amikor a reális mindennapi élettől elszakad. Ezért a mindennapi életet, annak jelenségeit kell figyelnünk és ahhoz kell szabnunk a nevelést. A fokozatosság elvét kell alkalmaznunk. Nem kívánhatjuk az első elemi iskolásoktól, akik még írni-olvasni sem tudnak, hogy József Attila verseit, vagy Arany János Toldiját szavalják és Iflfogódottan ülök szemben az idős asszonnyal. Előre kigondolt kérdéseim most egyszerre sutának tűnnek s végül is, amint ilyenkor lenni szokott, zavaromban a leg semmitmondóbbat nyögöm ki, amelynél szimplábbat már igazán nem lehetett volna kieszelni. — Beszéljen az életéről. — Az életemről? Nincs arról semmi mondanivaló. Én is voltam fiatal valamikor. Az jó volt. Most már megöregedtem. Azért ez is jó. Gyerekeim már kiröppentek a házból, mind a négyen. Vasárnap önként meglátogatnak. Hozzák a három unokát. Ez nagyon jó. Ilyenkor együtt van az egész család. Szegény jó férjem — isten nyugosztalja — már nem érhette meg az unokákat. Elment. Elvitte a gyönge szíve. Mert sokat dolgozott életében és öregségére már nagyon elfáradt. — És maga nem fáradt el? — De én is. Csak nekem nem szabad mutatni. Az asszonyoknak soha nem szabad mutatni, az anyáknak még kevésbé. Ilyen a mi sorsunk. — Hát fiam, ennyi az én életem. Ezért igazán kár volt felkeresni. Rólam nincs mit írni. Látja hiába jött. De keressen valaki mást és írjon valami szépet anyák napjára. Mert ha öregasszonyok vagyunk is, szeretjük, hogy az évben nekünk is van egy napunk, amikor rólunk beszélnek és anyák napján a virág is szebb, mint máskor. Az idén már a legkisebb unoka, Pistike is hoz talán virágot. Látja már a könnyeim is kijöttek. Nem, nem a bánattól, az örömtől. De ezt meg ne írja, meg a nevemet sem. Énrólam igazán nincs mit írni. Most mondani kellene valamit, de vannak-e szavak, amelyek nem túl hétköznapiak az ilyen alkalmakkor, vigasztalni nincs okom, hiszen nincs kit vigasztalni s a lelkendezéssel sem szabad megaz illemkódex szabályait gyakorolják. Ám megkövetelhetjük tőlük a tisztességes viselkedést iskolában, utcán és otthon egyaránt. A múlt hónapban megyénknek egy a megyeszékhelytől 30 kilométernyi távolságban levő községében jártam hivatalos kiküldetésben. Hét óra tájban érkeztem oda, a hivatalos elfoglaltságom 8 órakor kezdődött. Addig volt időm körüljárni a községet, gyönyörködni a virágos udvarokban és ablakokban. De nem ez volt, ami igazában feltűnt és meglepett, hanem az ifjak és gyermekek illedelmes viselkedése. Az óvodásoktól a húszéves korig nem akadt fiatal, aki ne köszönt volna illedelmesen, de az idősebbek sem igen maradtak le. Ezt mindjárt szóvá is tettük egymás között és gondolatban ötöst adtunk a nevelőknek. Meg is érdemlik, mert iskolából kijövet a tanulók szép rendben, illedelmesen viselkedve térnek haza. Sajnos, nálunk éppen az ellenkezője dívik. Még el sem hagyják a tanulók az iskola épületét, máris előkerülnek a táskák és vonalzók, amelyekkel közelharcot vívnak. Az is gyakori, hogy a rúgás művészetét nem a labdán, hanem egymáson gya korolják a lehető leggorombább módon. Csak azon csodálkozom, hogy még eddig nem került sor szerencsétlenségre. A zsebekből előketörni az ünnepélyes hangulatot. Most csak egy érzés számára marad hely, a legtisztább érzés a mélységes tisztelet és a hála számára A tisztelettől és a hálától idegen a hangoskodás, a szóáradat bán, a puffogó frázisok között elhervad, semmivé foszlik az érzés, a csendet megtörni nem szabad. Lassú, szinte félénk mozdulattal nyúlok feléje és megcsókolom a sok munkától kékeres kezet. Az édesanyáét, a névtelen asszonyét, aki maga kívánja, hogy ne írjam meg a nevét. Mert az édesanyák névtelenek. Meghúzódnak a háttérben, sem maguk, sem mások előtt nem akarnak tetszelegni, éltető elemük a mérhetetlen nagy szeretet, amit gyermekeikre ontanak. Névtelenek és mégis minden az ő kezük, az ő lelkűk nyomát viseli, mert ők adják az életet, mert ők formálják a jövőt, amikor a kis emberpalánták lelkében elültetik a becsületet, a tisztességet, az emberek; a haza a munka szere- tetét, a szép szeretetét. Nem hősök, mert vajmi kevésnek röppenti közülük világgá nevét a hír s mégis ők a legnagyobb hősök, mert gyenge válluknak el kell bírni a gyermeknevelés, a család ezernyi gondját, ők a ragasztó és a kovász a kis családban, amely sok kis családból tevődik össze a nagy család, a nemzet. Hősiesség úgy élni a mában, hogy annak minden fáradságát, de minden szépségét és örömét is majd csak a gyermekek jövőjében virágoztassuk ki. Ma, az anyák napján minden édesanyát virágcsokorral köszöntének hálás gyermekeik. S ha akad na mégis olyan gyermek, aki elfelejtkezik erről, helyette — bár ezt helyettesíteni nem lehet, legfeljebb a fájdalmat enyhíteni valamelyest —, a virágcsokor nélkül maradt édesanyák fogadják hálánk és tiszteletünk kíséretében ezt az írást. LETENYEI GYÖRGY rülnek a veszedelmes csúzlik is, amelyekből elrepül a kövecs s „ki tudja hol áll meg, kit s hogyan talál meg”. Mit szóljak a kártyázásról, szesz- ivásról, cigarettázásról, amelyet általános és középiskolások között is akadnak, akik gyakorolnak. A fiatalkorúak bűnözésének ezek a leggyakoribb motívumai, olykor párosulva a ponyvaregények olvasásával. A szesz hatása alatt egyesek már arra vetemednek, hogy nemcsak este, vagy sötétben, hanem nappal is bezörgetnek a lakóházak ablakán. Ez történt e hó 3-án, amikor is Sz. G. VII. osztályos általános iskolai tanulót tettenérték. Principiis obsta: előzd meg a kezdetet — mondja a latin közmondás. Nagyon sok bajnak és elzül- lésnek vetne gátat egy helyesen és következetesen alkalmazott ellenőrzés. Havonként legalább egyszer zseb- és padkutatás, a növendékek rendszeres elkísérése a legközelebbi utcasarokig. Egyik sem jelentene különös fáradsággal járó munkát, vagy megterhelést, de a rend és fegyelem megszilárdítása tekintetében nagyon sokat jelentene. Előzzük meg a kezdetet, míg nem késő, mert a szokás természetté válik. A természetről pedig azt tartja a közmondás, hogy űzd ki bár vasvillával, mégis folyton visszatér. Dr. Nemes Andor Dunajevszkij „SZABAD SZÉL“ című operettjével nyit a szabadtéri színpad Június 4-én megnyitja kapuit á város új kulturális létesítménye, a szabadtéri színpad. A megnyitás alkalmával a Szekszárdi Központi Együttes Színjátszó Csoportja mutatja be Dunajevszkij: Szabad szél c. háromfelvonásos operettjét. A darab próbái már hosszú idő óta folynak Krassay Gyula és Szalai Tibor irányításával és rendezésével. Az elmúlt év végén megfiatalított együttes Dunajevszkij művének járó igényességgel, jó felkészültséggel és nagy igyekezettel kíván ez alkalommal bemutatkozni. A darab szereplői közül Szűcs Valéria, Bajházi Árpád, Czakó István, Steinbach Mária, Szalai Tibor és Tontos Kató alakításai nyújtanak majd a fülbemászó muzsika mellé sok vidámságot és humort. A szabadtéri színpad nyári programja egyébként igen változatosnak és színvonalasnak ígérkezik. A városi művelődési ház a nyári szabadtéri előadásokra havi színházi bérletet bocsát ki. MOZAIKOK A bonyhádi munkásőrség és a járási művelődési ház színjátszó csoportja nagy sikerrel mutatta be a járás székhelyén és több községben Dobozy Imre: Szélvihar című drámáját. A kiváló munka elismeréseképpen most kaposvári vendégszereplésre hívták meg az együttest. Május 31-én a kaposvári Csiky Gergely Színházban vendégszerepeinek a bonyhádiak. * A Déryné Színház együttese Egri Viktor csehszlovákiai író Virágzik a hárs című színművével vendégszerepei megyénkben. Az első előadásra, amely egyben a darab ősbemutatója is volt, május 8-án Pakson került sor. * A teveli öntevékeny színjátszó együttes bemutatta Csizmarek Mátyás: Bujócska című vígjátékát. A helyi bemutató után ellátogatnak néhány szomszédos községbe is. Kulturális Major Mátyás, a bonyhádi járási művelődési ház igazgatója tájékoztat bennünket arról, hogy a járás községeiben a mezőgazdasági munkák idején sem szünetel a kulturális tevékenység. Különösen jellemző ez Győrére, ahol éppoly lelkes munka folyik, mint a télen. Az általános iskola tanulói a múlt napokban mutatták be a Csipkerózsika című mesejátékot, a KISZ-szervezet színjátszócsoportja pedig A vén bakancsos és élet Győrén fia, a huszár című népszínművet adták elő. A helyi bemutatón kívül mindkét műsorral a környező községekben is szerepeltek. A községi tanács gondot fordít arra, hogy a falu kulturális helyzete állandóan javuljon. Most például 13 ezer forintot ad a könyvtár fejlesztésére és az év harmadik negyedévében könyvtár célra új helyiséget biztosít. Május 23-án rendezik meg a tánciskolazáró „koszorúcskát”.
