Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

1959. május 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az elmélet napi kérdései Felhívás fl két rendszer gazdasági versenyéről az állami gazdaságok és termelőszö­vetkezetek ifjúsági silózó brigádjaihoz Az SZKP XXI. kongresszusán el­fogadták a Szovjetunió hétéves nép gazdasági tervének irányelveit, irányszámait. A magyar dolgozók különböző oktatási formákon most ismerkednek behatóan a kommu­nizmus építésének nagyszerű tervé­vel, amelynek teljesítésére a két vi­lágrendszer, a két társadalmi rend gazdasági versenyének döntő szaka­szában kerül sor. A terv teljesítése során, amelynek számadatai ámulat ba ejtették a világot, a Szovjetunió sok tekintetben eléri, sok vonatko­zásban megközelíti az Amerikai Egyesült Államokat az egy főre eső termelésben. Mióta tart a két rendszer verse­nye? A szovjet hatalom létrejötté­nek pillanatától. A történelem ál­tal túlélt társadalmi renddel szem­ben, amelyik csak nyomort és há­borút zúdított az emberiségre, egy új társadalom lépett fel, amelyik bé kés versengésre szólította a vilá­got. A XXI. kongresszuson ezzel kapcsolatban Hruscsov elvtárs a többi között a következőket mondot­ta: »Népünk már akkor kihívta a kapitalizmust, amikor véghezvitte az Októberi Forradalmat, de már ak­kor is békés versenyre hívta ki...« A verseny, amely több mint 40 esztendeje tart, hatalmas sikereket jelentett a Szovjetunió számára. Honnan indult el a versenyben az Amerikai Egyesült Államok és hon­nan a Szovjetunió? Az első világ­háborút megelőző utolsó béke-év­ben, 1913-ban a világ össztermelésé­nek 38,2 százalékát adta az Amerikai Egyesült Államok, a cári Oroszor­szág — amely ekkor érte el a leg­magasabb termelési eredményeit, mindössze 2,6 százalékkal szerepelt a világ termelésében. Az első világ­háború alatt az USA termelése mint I egy 20 százalékkal emelkedett, míg ! Oroszországban a háború, az ellen- ' forradalom és az intervenció követ­keztében az 1913-as színvonalnak alig ötödét érte el a termelés. Ez volt a helyzet a verseny kez­detén. Nem volt túlságosan biztató az indulás, de Lenin, akit H. G. Wells nagy álmodozónak tartott, bí­zott a nép roppant erejében, tettre készségében. »Meggyőződésem — mondotta Lenin —, hogy a szovjet i hatalom utoléri és túlszárnyalja a ka | pitalistákat, s hogy a győzelem >— nem is csak gazdasági téren — a mi oldalunkon lesz.« Lenin sza- " vait az elmúlt négy évtized fényesen igazolta. Egymás után újabb és I újabb sikerek születtek. 1925-ben az SZK(b)P összehívta a pártkongresz- j szust, amely kidolgozta az ország ; szocialista iparosításának gyakorlati ' programját, — megkezdődött a mo­dem ipar alapjainak megteremtése. ; Fokozatosan a népgazdaság minden | ágában egyre nagyobb teret kapott | a korszerű gép, s a gyárak termelé- jse állandóan emelkedett. Egyre ki- ; sebb lett az a hatalmas szakadék, | amely a Szovjetunió és az USA ter- ! melése között volt 1920-ban. 1940­re 1913-hoz viszonyítva 8,5 szeresére növelte ipari termelését a Szovjet­unió, az Amerikai Egyesült Államok nak pedig alig sikerült megkétsze­reznie a termelést. A második világháború igen ked­vezően hatott az USA termelésére, hisz a háború alatt másfélszeresére növelte ipari termelését. Ezekben az időkben a Szovjetunió ipari terme­lése évenként átlagosan 1,7 száza­lékkal csökkent. A háború tehát hatalmas előnyt jelentett a két rend szer gazdasági versenyében az USA- nak, amely mérhetetlenül fokozta hadi termelését, megrendezését. A járási rendező bi zottság ezer falusi dolgozó és fiata lepróbáztatásával kívánja emlékeze tesebbé tenni a tamási járásban a világ ifjúságának nagy találkozóját. Trubocs József INNEN—ONNAN Az MSZMP tamási járási végre­hajtó bizottsága május 4-i ülésén a dolgozók levelei és panaszai inté­zésének tapasztalatait tárgyalta meg. Ezen az ülésen harminc tagot és tag­jelöltet vettek fel a párt soraiba. • A KISZ bonyhádi zománcgyári szervezete a kongresszusi verseny I Anyák napján, talán nem le I szünk ünneprontók, ha tanul­I Ságként, segítésként foglai­1 kozunk két testvér sorsával. I * ! A kislány tojásdad arca eltorzul és szinte magánkívül, zokogva, el­szántan hajtogatja: l — Magamhoz kötözöm az öcsé­met és inkább kútbaugrunk mind a 1 ketten, de apámhoz nem magyünk. — Kínlódása láttán összeszorul az ember szíve, megdöbbentő ezt hal­lani egy 12 éves gyereklány szájá­ból. i Mit tettek ezzel a teremtéssel, mi i váltotta ki ezt belőle? És főként mi lesz velük? Sok embertől kértünk véleményt, hogy kialakuljon a kép, mi volt, mi van a Boros-családnál és kerestük, miben van a kibontako­zás? Fél év óta ezek a riadtszemű, el­gyötört gyerekek már nem mond­hatják senkinek, hogy »édesanyám«, mert csaknem tízévi betegeskedés után meghalt az értük mindig harcol ni kész anya. De nemcsak édesany­juk nincs már, hanem édesapjuk sem, azt még előbb »elvesztették«, mint szülőanyjukat. Mert milyen édesapa az, aki amikor éjfél után hazatántorog, fejszével és nagykés­sel támad családjára? Hát édesapa ez? A vézna, madárarcú, 10 éves kis keretében öt ifjúsági brigádot szer- ) Imre-gyerek nagyratágult szemek- vezett, melyből kettő exportbrigád. I1 kel, szinte extázisbán, hadarva mond Ugyanakkor húsz KISZ-tag vállalta, I1 ja: — Aztán kést fogott, és azt hogy társadalmi munkában 70 órát'[mondta, megöl mindnyájunkat. — dolgoznak az üzem szépítésén, ren-JAz egyik szemtanú azt látta, hogy dezésén. laz apa a nagybeteg asszonyt és a * igyerekeket fejszével zavarta éjnek A tavaszi növényvédelem érdeké- J idején és azok fejveszetten méné­ben a tamási járás minden községé-i kültek a részeg ember elől. »Éjjelen ben növényvédelmi bizottságok ala-1te sokszor volt nagy »ramazuri« ná- kultak a tanácselnökök, a községig luk, amikor Imre dühöngött«, — mezőgazdasági felügyelők és a föld-f nyilatkozik az egyik szomszéd. Más művesszövetkezeti agronómusokfesetben anyjuk elé mentek a vasút­rész vételével. \ állomásra a gyerekek és ittas ap­A háború befejezése után a szov­jet ipar gyors fejlődésnek indult, s 1958-ban az ipari termelését 1913- hoz viszonyítva 36 szorosára emelte, míg ugyanezen idő alatt az USA nem egészen négyszeresen múlta fe­lül az 1913-as termelési szintet. A Szovjetuniónak a történelemben pél dátlanul gyors ipari fejlődésének eredményeként jelentős mértékben csökkent az USA előnye, a verseny­ben. Amíg ugyanis 1913-ban az Egyesült Államok csaknem tizenöt­ször termelt annyit mint a cári Oroszország és sokszorta többet mint az intervenciósokkal küzdő Szovjetunió, addig 1958-ban mind­össze körülbelül kétszeresen halad­ta meg az Egyesült Államok ter­melése a Szovjetunióét. Alaposan el tolódtak tehát az erőviszonyok a gazdasági versenyben, s éppen ezért adhatta ki a gazdasági versenynek új jelszavát az SZKP XXI. kong­resszusa: érjük utol és szárnyaljuk túl az Egyesült Államokat. A gazdasági verseny tehát döntő szakaszához érkezett, amelynek jel­lemzője, hogy a Szovjetunió egyre gyorsuló ipari termelése »beéri« a legfejlettebb tőkés ország termelé­sét. S mi lesz azután? »A gazdasági fejlődésnek ebben a szakaszban el­ért színvonala egyáltalán nem vég­állomás, hanem csak elágazás, amely nél a legfejlettebb kapitalista orszá­got utolérjük, majd otthagyjuk, ma­gunk pedig tovább megyünk előre« — mondotta Hruscsov elvtárs kong­resszusi beszédében. A gazdaságilag elmaradott cári Oroszország helyén négy évtized alatt olyan hatalmas ipari ország jött létre, amely Európában első, világviszonylatban a második he­lyen áll az ipari termelést tekintve. Kilenc-tíz esztendő kell csupán ah­hoz, hogy a világ első szocialista ál­lama, amely óriási sikereket ért el már eddig is a békés gazdasági ver­senyben, első legyen a világon, az ipari termelés tekintetében is. Rö­vid idő kell ahhoz, hogy mindenki előtt végérvényesen bebizonyítsa a szocialista, kommunista társadalom magasabbrendűségét a kapitalista társadalmi renddel szemben. K BALOG JÁNOS A KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ Elnöksége és a földműve­lésügyi miniszter, illetve az állami gazdaságok főigazgatója felhívással fordult a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban dolgozó ifjúsági silózó brigádokhoz. A fel­hívás arra szólítja fel őket, hogy a pártkongresszus tiszteletére széles­körű versenyt bontakoztassanak ki. A versenyfelhívásban célul tűzték ki, hogy a termelőszövetkezetekben a silókukoricából kataszteri holdanként legalább 300 mázsás átlagtermést ér­jenek el, négyzetes vetést alkalmaz­zanak, a silótakarmányt viaszérésben takarítsák be. Az állami gazdaságok­ban a legkorszerűbb agrotechnikai I eljárások alkalmazását tűzik ki cé- ' lul, így például a balatonnagybereki palánksilót, a falközi silózást. Al­kalmazzák bátran a földfeletti 5—6 méteres silókat, amelyeknél lánc­talpas traktor végzi el a tömörítés munkáját. A verseny az állami gazdaságok ' silózó brigádjai között október 1-ig, I a termelőszövetkezetekben október 31-ig tart. i A felhívást kibocsátó szervek a j versenyben legjobb eredményeket I elért brigádokat jutalmazzák. Mind az állami gazdaságokban, mind a í termelőszövetkezetekben a négy el­ső helyezést elért brigádot, munka­csapatot 5000—5000 forint, a tíz má­sodik helyezést elért brigádot, mun­kacsapatot 3000—3000 forint, míg a tíz harmadik helyezést elért brigádot 2000—2000 forint jutalomban része­sítik. Hogyaia segpü a KÍSZ-brigád a Dombóvári Vaj üzem export-tervteí jesítését ? A Dombóvári Vajüzem az utóbbi években igen szép eredményeket ért el az export vaj termelése terén. Ma már az üzem az összes nyersanyagá­ból csak export vajat készít és így az első negyedévben export tervét 176,5 százalékban, minőségi tervét 110 százalékban teljesítette. A fenti ered­mények elérésében a KISZ-tagok ko­moly segítséget nyújtottak az üzem vezetőinek és műszaki dolgozóinak. Az üzemi KISZ vezetőség a tagok­kal megtárgyalva elhatározta, hogy segíti a pártszervezet és az üzem ve­zetőségének azon törekvését, hogy a munka jobb megszervezésével az üzem minden nyersanyagából export vajat készítsenek. A KISZ-fiatalok munkájukkal mindenben támogatják ezt a törekvést. Ebből az elhatározás­ból jó eredmények is születtek, mint például: Pörnecz Ilona pasztőrös majdnem hiba nélkül végzi vaj gyár­tásnál igen fontos feladatát, Kovács Irén a vajazóban pontos és jó mun­kájával segítette a fenti eredmények elérését. Botka Mária a tejfelöntésnél I ügyel, hogy egy csepp nyersanyag se | folyjon el a csatornába. Meg kell em- 1 líteni jó munkájáért Rácz László I elvtársat, aki a KISZ-fiatalok mű- j szaki vezetője. Jó szervező és irá- I nyitó munkájával támogatja és ta- í nítja a fiatalokat. i Jelenleg az export vajgyártás mel- j lett még egy komoly feladatot ka- | pott az üzem, napi tízezer liter nyers- . tejet kell jó minőségben Budapestre i szállítani. Itt is nagymértékben ki- | veszik részüket a KISZ-fiatalok, I mert a jó minőség érdekében a be­érkező tejet gyorsan és lelkiismere­tesen kell válogatni. hűteni és ke- j zelni. A fenti gazdasági eredmények | mellett hiba van a gyenge szervezeti életben. Az üzemi feladatokra moz­gósított a KISZ-vezetőség, de ugyan- : akkor elhanyagolta a szervezeti és i kulturális munkát. A vezetőség ezt | a hibát feltárta, így az üzemi gaz- ! dasági fellendülés mellett most a szervezeti élet megszilárdítására for­dítanak nagyobb gondot. T. Gy. a félárva gyerekeket, az apa, vagy a nagyszülők? A járásbíróság ez év február 23-án tartott tárgyalásán úgy döntött, hogy mivel az apa új élettársával vállalja gyerekei neve­lését, odaítéli őket Boros Imrének. Az öregek kétségbeesve fellebbez­tek, kérik a gyerekeket. Az öreg Boros József könnyesen, elszántan mondja: — Ki nem viszi az én há­zamból őket, ha addig élek is! Nem engedhetem, nem visz rá a lelkem — motyogja. A 12 éves Irénke sikoltozva fogad ta a hírt, majd a szoba padlóján ájultan esett össze. Az előttem fek­vő, dr. Béndek tolnai orvos által kiállított igazolás szerint utána neu- rasztéria diagnózissal kezelték a kis lányt. A 10 éves kis Imre gyerek, mikor meghallja milyen ügyben je­lentünk meg náluk, sírvafakad, at­tól fél, hogy apjához akarjuk vin­ni, alig tudjuk lecsillapítani. — Mit gondol, miért rettegnek ma gától a gyermekek? — kérdezzük Boros Imrét, az apát. — Megvan az okuk rá, nem mondom, megszoktam verni őket — feleli, majd később ar­ról beszél, hogy ő ragaszkodik a gye rekekhez, de a kislányt »okvetlen el kell vinni nevelőintézetbe, mert szá- jas, nem fogad szót«. Kinek van hát igaza? Hol lesz biz tosítva a gyerekek felnevelése? Úgy gondoljuk, erről sokat nem kell ezek után beszélni. Többekkel együtt lándzsát törünk mi is amellett, hogy az apjuknál nem. Ameddig az ér­tük harcoló édesanyjuk élt, addig is szörnyű életük volt, éjszakán­ként sosem tudták mikor kell kiug- rani az ágyból és menekülniök. Van-e valami biztosíték, vagv akár biztató jel is arra, hogy ezután másként lesz? Sajnos, semmi. Ki fogja őket megvédeni apjuk durva­ságától? Az apa, amikor józan dol­gos ember, de ha iszik — és elég sűrűn — izgága, durva és üti-veri, üldözi a gyerekeket. Kötekedése miatt munkahelyén is több kifogás merült fel ellene, és fegyelmi bün­tetésben részesítették. Milyen felnőttek válnak az ilyen nyugtalan, zaklatott életű, szeretet nélkül felnőtt gyerekekből? Az ér­zékeny gyermeklélek az ilyen gye­rekkort soha nem tudja kiheverni, itíegérzékeny, ingerlékeny feinétt válik belőle. Idős koruk miatt az öre­geknek nem lesz könnyű felnevelni őket, de ott megfelelő gondviselést, szeretetet kapnak és nyugodt légkör­ben élnek. A gyerekek érdeke ezt ki vánná meg. Néhány szót még az apához. Bo­ros Imrének tudomásul kéne ven­nie, hogy gyermekeit durvaságával elidegenítette magától, úgy lehet örökre. Ó, aki az ellenforradalom idején a társadalom ellen elkövetett vétkéért megkapta méltó büntetését, a gyerekei elleni bűnökért nem a ha tóságtól, de saját véreitől megvetést és gyűlöletet kap büntetésként. Lát­nia kell; ő rendesen felnevelni így nem tudja őket és hogy későbo is csak úgy lesz tekintélye egyre oko­sodó gyermekei előtt, ha megjavul, na tényleg édesapaként közeledik fe­léjük. Bízunk abban, hogy a bíróság az ítélethozatalnál körültekintő lesz a gyermekek érdekének megfelelően. De itt kell megjegyezni azt is, hogy a 'nagyszülők ne neveljék necsak most, de a jövőben se az apja ellen a gyermekeket. Azt mondhatná valaki, hogy ez családi probléma, magánügy, ehhez senkinek semmi köze. Hogy mi mégis foglalkozunk ezzel, azért tör­ténik, mert szerintünk ez már tár­sadalmi probléma is, felelősek va­gyunk e két és a többi sérültlelkü kisgyermek sebeinek begyógyítá- sáért, kiegyensúlyozott, boldog em­berré neveléséért. SOMI BENJAMINNÉ mi mm a s@ísík a í@í©s gyerekeknek! Á VII. VIT előkészítése a tamási járásban Járásunkban, mint a megye bár­mely járásában a világ ifjúságának nagy találkozóját méltóképpen akar­juk megünnepelni. Járásunk fiataljai szívügyüknek tekintik a VII. VIT si­keres kimenetelét, ezt mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy pl. az ozorai KISZ-szervezet ezer forin- tot, a tamási gimnázium KISZ szer-l* vezete pedig a Vörös Szikra Termelő-! szövetkezetben végzett egy napi mun-1 kája után járó bérét (200 fiatal ré-J ( paegyelése) a VIT-alapra fizetik be. \ A tamási községi KISZ-szervezet kul-(i túrcsoportjával, a járás községeibe (i látogat el és az ebből származó jö-d vedelmet a VIT-alapra gyűjtik. d A VII. VIT tiszteletére jelvény-1, szerző* versenyt írtunk ki járásunk- bán. A járási KISZ V. B. mellett (|! megalakult kilenc tagú szpartakiád i és VIT versenyrendező bizottság, 4 i Minden KISZ-szervezet titkára ele- ) get tett gyakorlatban is a VIT jel- i ■ vényszerző verseny követelményei- nek. A tizennégy KISZ-titkár közül ‘) tízen érték el a III. fokozatot és né- II gyen a II. fokozatot. 1 A járási rendező bizottság ütemter- f 1 vet készített el a szpartakiád verse- ji ] nyekkel párhuzamosan a községi t1 VIT jelvényszerző versenyek megren- ) i dezésének időpontjáról. Járásunk fia- 11 taljai igen nagy lelkesedéssel fogad- * ; ták a VIT jelvényszerző verseny f juk emiatt az utcán annyira hely­benhagyta a kislányt, hogy orrán- száján dőlt a vér, még a köténye is véres lett, majd a fájdalomtól és a félelemtől szinte ájult gyereket bele dobta az árokba. Még egy év múlva is emlegette neki az iskolában kis pajtása, aki látta az eseményeket. És hányszor otthagyta őket, el­ment Fácánkertről, sorsára hagyva a nagy beteg asszonyt a két gyerekkel! Boros Imre beszélgetésünk során er­ről azt mondja: »Csak négy esetben hagytam el őket, nem többször«. Ki viselte volna olyankor gondjukat, mint a nagyszülők, a beteg asszony édesanyja? Csoda-e, hogy halála előtt néhány nappal utolsó kívánságaként azt kö­tötte a nagymama lelkére, hogy ne adják oda a gyermekeket apjuk­nak. »Édesanyám, nem tudok nyu­godni még a földben sem, ha enge­dik őket ütni-vemi, tönkretenni« — emlegetik most is lányuk szavait könnyezve az öregek, a 63. életévét taposó Boros József és felesége. (Ne­kik is Boros a nevük.) Várható-e, hogy felesége halála után megjavul az ilyen ember? Az apa nem él egyedül, van már élet­társa, de a gyerekekkel most még úgysem törődik, nem változott. Kis ideig velük voltak. Eyiktől azt hall­juk, hogy még hetek múlva is meg­látszottak a kislány vállán a vörös hurkák, a tavalyi Mikulás estén ka­pott verés nyomai, a másik a kis­fiú lábán a rúgás okozta kék-zöld foltokat látta. Megint más arról be­szél, azt tapasztalta, hogy hiába kértek délutánonként uzsonnát a gyerekek, apjuk tilalma miatt déltől estig nem ehettek. Csaknem féléve ismét a nagyszülők nevelik őket, de apjuk nem adta oda nekik a gyere­kek ruháit, nem adott semmit élel­mezésükre sem, szerencsére azok ott így sem szenvednek szükséget, Bíróság elé került, ki nevelje hát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents