Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-06 / 104. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. május 6. :Középiékoláéok Szerkesztették a Szekszárdi Garay János Gimnázium tanulói az iskolai szerkesztő bizottság vezetésével Kilián-próba.. • Az iskola dísztermében egy asztal nál szemben ülnek diákok és tanárok vegyesen. Az egyik oldalon a KISZ Kilián György-próba próbáz- tató bizottsága, velük szemben a próbázó, aki felkészülve, de mégis izgatottan várja a kérdéseket. Az egyik próbázó beszélni kezd. Téma: mit jelent a munkás-szolidaritás és milyen volt a munkásság élete régen és ma? ... Gondolataim elkalandoznak és eszembe jut az a munka, amit az iskola KISZ-szervezete és vele együtt az egész diákság végzett azért, hogy a munkásság nagy ünnepe, a május 1-i felvonulás még színpompá- sabb, szebb legyen. A felvonulás nem úgy sikerült ahogy terveztük, mert az idő nem éppen májushoz »méltóan« viselkedett, de így is, — mi legalább és úgy tervezzük, — a gimnázium tanulói elősegítették a munkásság nagy napjának méltó megünneplését... A próbázó elhallgat és én is felriadok gondolataimból. Ez a csoport is végzett a próbázással, és ezek közül is kikerülnek olyan KISZ tagok, akiknek munkájára mindig számíthatunk. A próba után elbeszélgettünk társaimmal, hogy milyen munka vár még ránk ebben a tanévben. Hát igen, van még mit dolgoznunk. Zászlóavató ünnepély, amelyen felavatjuk iskolánk gyönyörű KISZ zászlaját. No és a nyári munkatáborok megszervezése is elég nagy feladatot jelent, mert iskolánk KISZ tagjai, legalább mi úgy reméljük, az idén is kiveszik részüket a nyári országépítő munkából. Csuka Julianna IV. A) BALLAGUNK »Hős harc az Élet, és megélni szép, Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók Ifjú vitézlők lengeteg szívét.« (Ady) Hónapok óta számláljuk a napokat, hány van még vissza az intervallumig, hányat kell még aludni, éppen úgy, mint pár évvel ezelőtt, amikor izgatottan, kíváncsian vártuk a Télapót. Most azonban kicsit szorongva gondolunk az elkövetkező időre és szeretnénk legalább két hónappal idősebbek lenni. Az érett ségi szele már megcsapott bennünket, sokat izgulunk, de diákos kedvünket nem vesztettük el. S most az utolsó tanítási napon szeretnénk minden élményt felfrissíteni, szeretnénk valami nagyot tenni, hogy soha ne feledjük el, hiszen ez a középiskolás pályafutásunk utolsó napja! Az osztályban a légkör egyre melegebb, testvéribb lesz. Nagyon összekovácsolódtunk, s ha arra gondolunk, hogy el kell válni egymástól, nem lesznek közös élményeink, szeretnénk az időt meghosszabbítani. Pedig nagyon vártuk már ezt a napot! Sokszor mondtuk »csak már innen kerüljek ki egyszer!« — de most úgy érezzük, hogy nem is olyan köny- nyű elhagyni ezt az iskolát, mert szeretjük. Szeretjük nevelőinket, akik embert neveltek belőlünk, s áldozatos, odaadó munkájukat talán sohasem tudjuk meghálálni, szeretjük társainkat: szeretjük az öreg Alma Matert, amelynek minden zú- gához egy-egy emlék fűz bennünket, szóval jó diáknak lenni és nagyon nehéz megválni ettől az iskolától. Az idő azonban kérlelhetetlen. Ne künk menni kell, de ígérjük, hogy sohasem fogjuk elfelejteni azt, amit négy év alatt nyújtott nekünk ez az iskola. Feuerbach Apollónia IV. C) Fogadás Szeretném nektek elmesélni a május harmadiki feledhetetlen délutánt. Hogy miért volt feledhetetlen?... Március 21-ből kell kiindulnom. A mi iskolánknak, a Garay János Gimnáziumnak jutott az a megtiszteltetés, hogy a Tanácsköz társaság 40. évfordulója alkalmából irodalmi műsort állítson ösz- sze. Tanárok és diákok lelkes mun kája nyomán olyan műsor készült el, amilyent rég nem hallott Szék szárd... Kipirult arcú lányok és fiúk állnak a színpadra — zúg a Marseillaise — már nemcsak a szereplők, hanem a hallgatók arca is megszínesedik. Azután mintegy félálomban: jönnek a gratulálok, melyek iskolánk igazgatójának, lel kés, szervező tanárainknak és nekünk, diákoknak szólnak... Boldoggá tett bennünket az elismerés és az az ígéret, hogy a párt és a KISZ megyei bizottsága fogadást rendez jó munkánk jutalmául. Ez a fogadás május 3-án meg is történt. Kissé kíváncsian, és talán szorongva léptünk be a városi tanács nagytermébe. Hófehér terítős asztalok vártak bennünket: rajta boros és bambis üve gek, poharak ízlésesen elrendezve. Majd szendvicsekkel kínáltak ben nünket, hogy harapnivaló is legyen a jó italok mellé. Először Siklósi Imre elvtárs beszélt, meg köszönve a tanárok és a diákok eredményes munkáját... És hogy örökké éljen emlékezetünkben ez a szép nap, emléklapokat kaptunk. Amikor felzúgott a tangó- harmónika hangja, még tovább fokozódott a jókedv és vidám táncra perdültünk. Vgy éreztük, hogy nagyon boldogok vagyunk... Iskolánk igazgatója köszönte meg a párt és a KISZ megyei bizottságának a szép délutánt, kifejezve az ifjúság háláját... GYURICZA KLÁRA IV. C) Kórházban fekszem már három napja, egyedül. De ma társat hoztak, egy angyali másféléves gyerek. Fiú. Égett szegénynek egész teste a láztól. A gyerek nagyon tetszett, amikor behozták mindjárt kedvesen rámosolyogtam, és a hatás nem is késett. Enyhén összerázkódott, de ez biztosan a nagy láztól volt. Másnap próbáltam lakótársammal ismerkedni. Azt tudtam, hogy tyu- tyuli, mutyulizni nem szabad, mert azzal csak a gyerek kialakuló szókincsét teszem tönkre. Ezért hát hazulról hozott összes férfiasságomat összeszedve odamentem hozzá, és megkérdeztem tőle: — Na... khm.. hogy vagy.,: izé.: eee. igen, hogy vagy mindig István? Szellemes kérdésemen meg sem titődve bőgni kezdett, ezzel lerombolva a lelkemben felépített légvárak egy részét. Óh, hogy elképzeltem magamban gügyögő válaszát! Ha mást nem, leg alább egy »hát csak úgy csakazért- is«-t, vagy ilyesmi. De mindennemű felelet helyett csak ordított, és én megállapítottam, hogy nevelése még sok kívánnivalót hagy hátra. Később megnyugodtam, mert másfélórai figyelés után megállapítottam, hogy az anyját hívja. Igen, milyen szép is a gyermeki szeretet. Aki ezt nem érzi, nem is igazi ember. Szerencsére az esetek nagy többségében mindenkinek voltak gyermekévei. Nem baj kis fiacskám, anyád helyett »apád« leszek, míg édesanyád nincs itt. — De miért ordít ez a gyerek állandóan, és egyáltalán felfoghatatlan, hogy hogyan csinálja. — Félóráig be sem csukja a száját, csak a sikoltástól kezdve a köhögésbe át menő hörgésig minden hangot hosz- szasan megszólaltat. — De most már igazán abbahagyhatná ez a kölyök. Én megértem, hogy hiányzik az anyja, de most már Segítség! hiányozzon csendben. Ezt próbálom neki megmagyarázni, de úgy látszik, nem ért velem egyet, mert tovább ordít. — Lesz csend, vagy nem lesz csend! — teszem fel neki a sha- kespearei kérdést, de úgy látszik, nem olvasta még a Hamletet, ami szerintem hallatlan mulasztás. De most már kezd idegesíteni ez az or- dítozás, elvégre nem vagyunk kocsmában. De mindegy. Három órán keresztül így folytatta. Úgy látszik, erélyesebb rendszabályokra van szükség. — Pista ne sírjál, majd jön a mama, és elvisz haza. Semmi hatás. A mama helyett bejött egy ápolónő, és tisztába tette. Buzgón segítettem neki, de a munka ennek ellenére jól haladt. Mikor az ápolónő kiment, a kölyök újra elkezdte. — Pista légy csöndben, mert nem tudok tanulni! — Próbálok új utakat keresni. Aha. Ez már valami^ Azt mindjárt megértette, hogy »nem tudok«, és mo'st kétszeres erővel ordít. — Pista, nem hallgatsz el mindjárt?!!! — üvöltök már én is olyan hangon, hogy egy gyengébb szervezetű rinocerosz azonnal elpusztult volna hallatára, és a nagyobb nyomaték kedvéért ráütök az ágyam támlájára. Ennek eredményeképpen kiugrik a sodronytartó kapocs, ösz- szedől az ágy s én kezemben egy éjjeliszekrény fiókjával (melyet mén tő szalmaszálként ragadtam meg az esés pillanatában) becsúszom a sarokba. Persze ° felismerve a jó alkalmat, bőgni kezd. — Elhallgass! — sikoltom, magam is elámulva elváltozott hangomon, bár ha az embernek egy matrac van a szájában még ez is figyelemre méltó teljesítmény^ Helyreigazítom balszememet, melyet egy eltévedt alkatrész félcentivel beljebb nyomott, és így a látás meglehetősen nehéz, összerakom az ágyamat, és csendben maradok. Hátha azért sír (fenét sír, üvölt), mert én a közelében vagyok. De hiába minden. Ez őrület. Kiabálni kezdek én is, ordítok, mint egy sakál. — Pista csendben légy, mert... mert... szóval csendben leszel, ugye? — próbálom rábeszélni minden ered mény nélkül. — Fogd be a pofád, te., gengszter!! — hörgőm leküzdve gyilkolási vágyamat. így becéztem egy darabig, majd később bejött egy ápolónő, és miután mégegyszer tisztába tette, megnyugatott, hogy nemsokára befejezi, (már a gyerek a bőgést) mert fizikai képtelenség, hogy ennél tovább bírja valaki. A továbbiakban rájöttem, hogy Pista egy élő fizikai képtelenség, amit állandó ordításával minden pél dánál ékesebben bizonyított. Nem, nem helyes az »ordít« szó. Ugyanis ez a kifejezés nem tudja teljesen megadni Pista ténykedésének teljességét, ő jajgat, zokog, vinnyog, hörög, sípol, csikorog... egyelőre nem jut több hangfestő szó az eszembe. Én már nem bírom tovább. Hangom teljesen elveszett, és mintha elveszett hangom is az övébe olvadt volna bele, új erővel folytatja előadói estjét, reggelét, délutánját. Teljesen elgyengültem, már csak hörögni tudok. Az biztos, hogy mindennemű gyereket megutáltam másféléves korig. S Pista? Nem, nem változott. Győ zelmi mámorában szinte az egekbe szárnyal, trillázik, és szerintem tökéletesen boldog, ordít, ordít megszakítás nélkül valószínűleg az idők végtelenségéig. Günther Gábor IVi C) TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Eltüntethetők a sivatagok? Szovjet vegyészek előállítottak egy poliméranyagot, amely elősegíti a sivatagok eltüntetését, a futóhomok megállítását. Egy kilométer hosszú sávon a tudósok az új polimér anyaggal felöntötték a sivatagi homokot. Néhány perc múlva a futóhomokon tartós, vékony kéreg képződött, amely elbírta az embert, de ugyanakkor kitűnően áteresztette a vizet. A kísérleti területet nemsokára zöld pázsit borította. Az elültetett fenyőmagvak jó hajtásokat hoztak. Kiderült, hogy az új polimér nemcsak megköti a talajt, hanem egyszersmind nagyszerű trágyának is bizonyul. A csodálatos polimért eddig csupán laboratóriumban állították elő. A napokban kezdték meg az ipari gyártását. Tenger a homokon A Kizil-Kumi homoksivatagban (Dél-Kazahsztan) megkezdték Szov- jet-Közép-Ázsia legnagyobb víztárolója gátjának építését. Az 5 kilométer hosszú és 23,5 méter magas gáttal tengert képednek, amelynek felszíne 900 négyzetkilométer lesz. A víztárolóban csaknem 6 milliárd köbméter víz fér el. A tavaszi és a nyári vízbőség időszakában ez az óriási vízmedence összegyűjti a Szir-Darja felesleges vízmennyiségét, a földek öntözésének idején viszont az öntözőcsatornákba bocsátja a vizet. A csardarinszki víztároló üzembe helyezésével a Szir-Darja vízlefolyását csaknem teljes mértékben szabályozzák. Ezzel a Szir-Darja alsó folyá sa mentén fekvő kerületeket megszabadítják az áradástól és több mint 90 ezer hektárnyi terület öntözését és 4 millió hektárnyi legelő vízellátását teszik lehetővé. Tudományos felvételek az Északi Jegestenger mélyén A Nemzetközi Geofizikai Év programjának keretében amerikai geológusok az északi szélesség 83 foka és a nyugati hosszúság 165 foka környékén, 2500 méter mélységben lefényképezték az Északi Jegestenger mélyét. A vastag jégpáncélba nyílást fúrtak, amelyen a felvevőgépet leengedték. Amikor a készülék a tengerfenékkel érintkezett, automatikusan kigyúlt a fény és a készülék 30— 40 másodperces idővel felvételeket készített. Egy helyen titokzatos nyomokat fényképeztek, amelyeknek eredetét eddig még nem sikerült megállapítani. Egy másik helyen hatalmas sziklahalmazt mutatott a felvétel. A tudósok úgy vélik, hogy a sziklák akkor kerültek oda, mikor az óceán felületén a jéghegyek elolvadtak. Átfúrják Földünk külső kérgét Portoricotól északra egy több hajóból álló flotilla rövidesen tudományos kutatásokba kezd, melynek során át akarják fúrni a Föld kérgét. Az óceán fenekén végzett fúrásokkal meg akarják állapítani, hogy tulajdonképpen milyen anyagokból áll a Föld magva. A napvilágra kerülő mélytengeri üledékből a Föld fejlődéstörténetére vonatkozólag érdekes tudományos következtetéseket lehet majd levonni. Különösen a növény- és állatvilág eredetéről remélnek a tudósok közelebbi adatokat. Költséges expedíció indul Uj-Guineába Holland Uj-Guinea dzsungeljein és ingoványain keresztül rövidesen helikopterekkel felszerelt költséges expedíció indul a sziklás Csillag-hegy- ég felderítésére. Az expedíció hat hónapig e távoli terület állat- és növényvilágát fogja tanulmányozni, valamint nikkel, kobalt, wolfram és arany után kutat. A százezer font költséggel dolgozó expedíció tudományos vezetője dr. L. D. Brongersma, műszaki vezetője G. F. Venema ezredes. Az expedíció hivatalos indulásának napján Hollandia különleges bélyeget bocsát ki. Rádió a sebészet szolgálatában Egy ismert olasz sebészprofesszor a napokban rádión át irányított egy nehéz műtétet, amelyet a hajóorvos az Indiai-óceánon utazó Sydney nevű utasszállítón végzett. Az Ausztrália felé közeledő hajó egyik utasa súlyosan megbetegedett, el kellett távolítani egy kelést a rekeszizmáról. A hajó orvosa sürgős segítségért folyamodott az Egészség- ügyi Rádiószolgálat Nemzetközi Központjához (CIRM). A szolgálat azonnal felkérte Valdoni professzort, hogy lépjen rádióösszeköttetésbe a hajóval. Az ismert sebész utasításait pontosan követve, a Sydney orvosa sikerrel hajtotta végre a bonyolult műtétet. Minden második párizsi ember mérgezett A párizsi közlekedési rendőrség megbízásából egy orvoscsoport kísérleteket végzett annak megállapítására, hogy milyen károkat okoznak Párizsban a járművek kipufogógázai. Az orvosok megállapították, hogy a párizsi levegőben a kipufogógázokból származó szénmonoxid mennyiség veszedelmes méreteket öltött. Minden második ember ebből eredő fejfájásban és emésztési zavarokban szenved és állandó fáradtsággal küzkö- dik. Az orvosok a kipufogógázok megtisztítása végett különleges berendezések felszerelését javasolják a járművekre és figyelmeztetnek arra, hogy a működő motorral álló kocsik kipufogógázai négyszer annyi szén- monoxidot tartalmaznak, mint a rendes sebességgel haladó kocsiké. Szilon borítású gépszíj A cseh gumi és plasztik technológiai kutatóintézet a gumiból készült transzmissziós szíjaknál eddig alkalmazott pamutanyagot szilonnal helyettesítette. Eddig négy rétegben alkalmazták a gumiszíjaknál a pamutborítást, az új szíjon ezt már egyetlen réteg szilon helyettesíti. A szilonnal készült transzmissziós szíj rugalmasabb, könnyebb és különösen a bányaiparban jelent nagy előnyt. Az első háromszáz méter szilonnal borított szíjak kísérleti alkalmazása az Ostrava-Karvina bányában történik. Melegszik a Föld éghajlata A tudósok a Geofizikai Év megfigyelései alapján megállapították, hogy 1900 óta melegszik a hőmérséklet a Földön. A hőmérséklet emelkedése következtében fokozódik a jégolvadás és északabbra tolódik a fák övezete. A felmelegedés általában 1900 körül kezdődött. A legrégebben az amerikai Conocticut államban fekvő New Havenben vezetnek rendszeres hőmérsékleti statisztikát. Eszerint a közepes évi hőmérséklet 1785-től egészen a XIX. század végéig meglehetősen változatlanul 10 fok Celsius, vagy ennél valamivel alacsonyabb volt. 1900 óta fokozatosan emelkedik a hőmérséklet. A harmincas évek derekán az évi középérték valamivel 11 fok Celsius felett volt és azóta ingadozások tapasztalhatók. A megfigyelt hőmérsékletemelkedés természetesen nem nagyarányú, mindössze egy-két fok. A felmelegedés okát még nem ismerik. Az egyik elmélet pedig úgy véli, hogy a szén és olaj elégetése folytán széndioxid-réteg képződik a Föld körül, amely késlelteti a földfelület hőleadását. Osztrák tapasztalatok mélyhűtéssel végzett szívműtétekről. Wenzl professzor a napokban előadást tartott az Osztrák Orvosok Társaságában a szívműtéteknél alkalmazott új módszerekről. Ennek során elmondotta: minél mélyebbre csökkentik a beteg hőmérsékletét a műtét idejére, annál több időt nyernek a sebészek, hogy a vértelen, „kiürített” szíven elvégezzék a műtétet. A beteget narkózisban jégbe rakják és testhőmérsékletét mesterségesen hűtik. Huszonkilenc fokos hőmérsékletnél lehetővé válik, hogy az agy vérellátását körülbelül 8 percre megakasszák, mivel alacsony hőmérsékleten az anyagcsere folyamata meglassul és az oxigénfogyasztás csökken. Ez alatt az idő alatt a vértelen szíven el lehet végezni a műtétet. Wenzl professzor több ilyen eredményes műtétről számolt be. így többek között három fiatalnál szüntették meg ilyen módon a szívbillentyű- szűkületet.
