Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-06 / 104. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. május 6. :Középiékoláéok Szerkesztették a Szekszárdi Garay János Gimnázium tanulói az iskolai szerkesztő bizottság vezetésével Kilián-próba.. • Az iskola dísztermében egy asztal nál szemben ülnek diákok és taná­rok vegyesen. Az egyik oldalon a KISZ Kilián György-próba próbáz- tató bizottsága, velük szemben a próbázó, aki felkészülve, de mégis izgatottan várja a kérdéseket. Az egyik próbázó beszélni kezd. Téma: mit jelent a munkás-szolida­ritás és milyen volt a munkásság élete régen és ma? ... Gondolataim elkalandoznak és eszembe jut az a munka, amit az is­kola KISZ-szervezete és vele együtt az egész diákság végzett azért, hogy a munkásság nagy ünnepe, a má­jus 1-i felvonulás még színpompá- sabb, szebb legyen. A felvonulás nem úgy sikerült ahogy terveztük, mert az idő nem éppen májushoz »méltóan« viselke­dett, de így is, — mi legalább és úgy tervezzük, — a gimnázium ta­nulói elősegítették a munkásság nagy napjának méltó megünneplé­sét... A próbázó elhallgat és én is fel­riadok gondolataimból. Ez a csoport is végzett a próbázással, és ezek kö­zül is kikerülnek olyan KISZ ta­gok, akiknek munkájára mindig számíthatunk. A próba után elbeszélgettünk tár­saimmal, hogy milyen munka vár még ránk ebben a tanévben. Hát igen, van még mit dolgoznunk. Zászlóavató ünnepély, amelyen fel­avatjuk iskolánk gyönyörű KISZ zászlaját. No és a nyári munkatábo­rok megszervezése is elég nagy fel­adatot jelent, mert iskolánk KISZ tagjai, legalább mi úgy reméljük, az idén is kiveszik részüket a nyári országépítő munkából. Csuka Julianna IV. A) BALLAGUNK »Hős harc az Élet, és megélni szép, Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók Ifjú vitézlők lengeteg szívét.« (Ady) Hónapok óta számláljuk a napo­kat, hány van még vissza az inter­vallumig, hányat kell még aludni, éppen úgy, mint pár évvel ezelőtt, amikor izgatottan, kíváncsian vár­tuk a Télapót. Most azonban kicsit szorongva gondolunk az elkövetke­ző időre és szeretnénk legalább két hónappal idősebbek lenni. Az érett ségi szele már megcsapott bennün­ket, sokat izgulunk, de diákos ked­vünket nem vesztettük el. S most az utolsó tanítási napon szeretnénk minden élményt felfris­síteni, szeretnénk valami nagyot tenni, hogy soha ne feledjük el, hi­szen ez a középiskolás pályafutá­sunk utolsó napja! Az osztályban a légkör egyre melegebb, test­véribb lesz. Nagyon összekovácso­lódtunk, s ha arra gondolunk, hogy el kell válni egymástól, nem lesz­nek közös élményeink, szeretnénk az időt meghosszabbítani. Pedig na­gyon vártuk már ezt a napot! Sok­szor mondtuk »csak már innen ke­rüljek ki egyszer!« — de most úgy érezzük, hogy nem is olyan köny- nyű elhagyni ezt az iskolát, mert szeretjük. Szeretjük nevelőinket, akik embert neveltek belőlünk, s ál­dozatos, odaadó munkájukat talán sohasem tudjuk meghálálni, szeret­jük társainkat: szeretjük az öreg Alma Matert, amelynek minden zú- gához egy-egy emlék fűz bennünket, szóval jó diáknak lenni és nagyon nehéz megválni ettől az iskolától. Az idő azonban kérlelhetetlen. Ne künk menni kell, de ígérjük, hogy sohasem fogjuk elfelejteni azt, amit négy év alatt nyújtott nekünk ez az iskola. Feuerbach Apollónia IV. C) Fogadás Szeretném nektek elmesélni a május harmadiki feledhetetlen délutánt. Hogy miért volt feled­hetetlen?... Március 21-ből kell kiindulnom. A mi iskolánknak, a Garay Já­nos Gimnáziumnak jutott az a megtiszteltetés, hogy a Tanácsköz társaság 40. évfordulója alkalmá­ból irodalmi műsort állítson ösz- sze. Tanárok és diákok lelkes mun kája nyomán olyan műsor készült el, amilyent rég nem hallott Szék szárd... Kipirult arcú lányok és fiúk állnak a színpadra — zúg a Marseillaise — már nemcsak a szereplők, hanem a hallgatók arca is megszínesedik. Azután mintegy félálomban: jönnek a gratulálok, melyek iskolánk igazgatójának, lel kés, szervező tanárainknak és ne­künk, diákoknak szólnak... Boldoggá tett bennünket az elis­merés és az az ígéret, hogy a párt és a KISZ megyei bizottsága foga­dást rendez jó munkánk jutal­mául. Ez a fogadás május 3-án meg is történt. Kissé kíváncsian, és talán szorongva léptünk be a városi tanács nagytermébe. Hó­fehér terítős asztalok vártak ben­nünket: rajta boros és bambis üve gek, poharak ízlésesen elrendezve. Majd szendvicsekkel kínáltak ben nünket, hogy harapnivaló is le­gyen a jó italok mellé. Először Siklósi Imre elvtárs beszélt, meg köszönve a tanárok és a diákok eredményes munkáját... És hogy örökké éljen emlékezetünkben ez a szép nap, emléklapokat kap­tunk. Amikor felzúgott a tangó- harmónika hangja, még tovább fokozódott a jókedv és vidám táncra perdültünk. Vgy éreztük, hogy nagyon boldogok vagyunk... Iskolánk igazgatója köszönte meg a párt és a KISZ megyei bi­zottságának a szép délutánt, ki­fejezve az ifjúság háláját... GYURICZA KLÁRA IV. C) Kórházban fekszem már három napja, egyedül. De ma társat hoztak, egy angyali másféléves gyerek. Fiú. Égett sze­génynek egész teste a láztól. A gye­rek nagyon tetszett, amikor behoz­ták mindjárt kedvesen rámosolyog­tam, és a hatás nem is késett. Eny­hén összerázkódott, de ez biztosan a nagy láztól volt. Másnap próbáltam lakótársammal ismerkedni. Azt tudtam, hogy tyu- tyuli, mutyulizni nem szabad, mert azzal csak a gyerek kialakuló szó­kincsét teszem tönkre. Ezért hát hazulról hozott összes férfiasságo­mat összeszedve odamentem hoz­zá, és megkérdeztem tőle: — Na... khm.. hogy vagy.,: izé.: eee. igen, hogy vagy mindig István? Szellemes kérdésemen meg sem titődve bőgni kezdett, ezzel lerom­bolva a lelkemben felépített légvá­rak egy részét. Óh, hogy elképzeltem magamban gügyögő válaszát! Ha mást nem, leg alább egy »hát csak úgy csakazért- is«-t, vagy ilyesmi. De mindennemű felelet helyett csak ordított, és én megállapítottam, hogy nevelése még sok kívánnivalót hagy hátra. Ké­sőbb megnyugodtam, mert másfél­órai figyelés után megállapítottam, hogy az anyját hívja. Igen, milyen szép is a gyermeki szeretet. Aki ezt nem érzi, nem is igazi ember. Sze­rencsére az esetek nagy többségé­ben mindenkinek voltak gyermek­évei. Nem baj kis fiacskám, anyád helyett »apád« leszek, míg édes­anyád nincs itt. — De miért ordít ez a gyerek ál­landóan, és egyáltalán felfoghatat­lan, hogy hogyan csinálja. — Fél­óráig be sem csukja a száját, csak a sikoltástól kezdve a köhögésbe át menő hörgésig minden hangot hosz- szasan megszólaltat. — De most már igazán abbahagy­hatná ez a kölyök. Én megértem, hogy hiányzik az anyja, de most már Segítség! hiányozzon csendben. Ezt próbálom neki megmagyarázni, de úgy lát­szik, nem ért velem egyet, mert to­vább ordít. — Lesz csend, vagy nem lesz csend! — teszem fel neki a sha- kespearei kérdést, de úgy látszik, nem olvasta még a Hamletet, ami szerintem hallatlan mulasztás. De most már kezd idegesíteni ez az or- dítozás, elvégre nem vagyunk kocs­mában. De mindegy. Három órán keresztül így folytat­ta. Úgy látszik, erélyesebb rend­szabályokra van szükség. — Pista ne sírjál, majd jön a ma­ma, és elvisz haza. Semmi hatás. A mama helyett bejött egy ápolónő, és tisztába tette. Buzgón segítettem ne­ki, de a munka ennek ellenére jól haladt. Mikor az ápolónő kiment, a kölyök újra elkezdte. — Pista légy csöndben, mert nem tudok tanulni! — Próbálok új uta­kat keresni. Aha. Ez már valami^ Azt mindjárt megértette, hogy »nem tudok«, és mo'st kétszeres erővel or­dít. — Pista, nem hallgatsz el mind­járt?!!! — üvöltök már én is olyan hangon, hogy egy gyengébb szer­vezetű rinocerosz azonnal elpusztult volna hallatára, és a nagyobb nyo­maték kedvéért ráütök az ágyam támlájára. Ennek eredményeképpen kiugrik a sodronytartó kapocs, ösz- szedől az ágy s én kezemben egy éjjeliszekrény fiókjával (melyet mén tő szalmaszálként ragadtam meg az esés pillanatában) becsúszom a sa­rokba. Persze ° felismerve a jó al­kalmat, bőgni kezd. — Elhallgass! — sikoltom, magam is elámulva el­változott hangomon, bár ha az em­bernek egy matrac van a szájá­ban még ez is figyelemre méltó tel­jesítmény^ Helyreigazítom bal­szememet, melyet egy eltévedt al­katrész félcentivel beljebb nyomott, és így a látás meglehetősen nehéz, összerakom az ágyamat, és csend­ben maradok. Hátha azért sír (fe­nét sír, üvölt), mert én a közelében vagyok. De hiába minden. Ez őrület. Kia­bálni kezdek én is, ordítok, mint egy sakál. — Pista csendben légy, mert... mert... szóval csendben leszel, ugye? — próbálom rábeszélni minden ered mény nélkül. — Fogd be a pofád, te., gengszter!! — hörgőm leküzdve gyilkolási vá­gyamat. így becéztem egy darabig, majd később bejött egy ápolónő, és miután mégegyszer tisztába tette, megnyugatott, hogy nemsokára be­fejezi, (már a gyerek a bőgést) mert fizikai képtelenség, hogy ennél to­vább bírja valaki. A továbbiakban rájöttem, hogy Pista egy élő fizikai képtelenség, amit állandó ordításával minden pél dánál ékesebben bizonyított. Nem, nem helyes az »ordít« szó. Ugyanis ez a kifejezés nem tudja teljesen megadni Pista ténykedésé­nek teljességét, ő jajgat, zokog, vinnyog, hörög, sípol, csikorog... egyelőre nem jut több hangfestő szó az eszembe. Én már nem bírom tovább. Han­gom teljesen elveszett, és mintha elveszett hangom is az övébe olvadt volna bele, új erővel folytatja elő­adói estjét, reggelét, délutánját. Teljesen elgyengültem, már csak hörögni tudok. Az biztos, hogy min­dennemű gyereket megutáltam más­féléves korig. S Pista? Nem, nem változott. Győ zelmi mámorában szinte az egekbe szárnyal, trillázik, és szerintem tö­kéletesen boldog, ordít, ordít meg­szakítás nélkül valószínűleg az idők végtelenségéig. Günther Gábor IVi C) TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Eltüntethetők a sivatagok? Szovjet vegyészek előállítottak egy poliméranyagot, amely elősegíti a si­vatagok eltüntetését, a futóhomok megállítását. Egy kilométer hosszú sávon a tudósok az új polimér anyag­gal felöntötték a sivatagi homokot. Néhány perc múlva a futóhomokon tartós, vékony kéreg képződött, amely elbírta az embert, de ugyanakkor ki­tűnően áteresztette a vizet. A kísér­leti területet nemsokára zöld pázsit borította. Az elültetett fenyőmagvak jó hajtásokat hoztak. Kiderült, hogy az új polimér nemcsak megköti a ta­lajt, hanem egyszersmind nagyszerű trágyának is bizonyul. A csodálatos polimért eddig csupán laboratórium­ban állították elő. A napokban kezd­ték meg az ipari gyártását. Tenger a homokon A Kizil-Kumi homoksivatagban (Dél-Kazahsztan) megkezdték Szov- jet-Közép-Ázsia legnagyobb víztáro­lója gátjának építését. Az 5 kilomé­ter hosszú és 23,5 méter magas gáttal tengert képednek, amelynek felszíne 900 négyzetkilométer lesz. A víztá­rolóban csaknem 6 milliárd köbméter víz fér el. A tavaszi és a nyári víz­bőség időszakában ez az óriási víz­medence összegyűjti a Szir-Darja felesleges vízmennyiségét, a földek öntözésének idején viszont az öntöző­csatornákba bocsátja a vizet. A csardarinszki víztároló üzembe helyezésével a Szir-Darja vízlefolyá­sát csaknem teljes mértékben szabá­lyozzák. Ezzel a Szir-Darja alsó folyá sa mentén fekvő kerületeket megsza­badítják az áradástól és több mint 90 ezer hektárnyi terület öntözését és 4 millió hektárnyi legelő vízellá­tását teszik lehetővé. Tudományos felvételek az Északi Jegestenger mélyén A Nemzetközi Geofizikai Év prog­ramjának keretében amerikai geoló­gusok az északi szélesség 83 foka és a nyugati hosszúság 165 foka környé­kén, 2500 méter mélységben lefény­képezték az Északi Jegestenger mé­lyét. A vastag jégpáncélba nyílást fúrtak, amelyen a felvevőgépet le­engedték. Amikor a készülék a ten­gerfenékkel érintkezett, automatiku­san kigyúlt a fény és a készülék 30— 40 másodperces idővel felvételeket készített. Egy helyen titokzatos nyomokat fényképeztek, amelyeknek eredetét eddig még nem sikerült megállapíta­ni. Egy másik helyen hatalmas szik­lahalmazt mutatott a felvétel. A tu­dósok úgy vélik, hogy a sziklák ak­kor kerültek oda, mikor az óceán fe­lületén a jéghegyek elolvadtak. Átfúrják Földünk külső kérgét Portoricotól északra egy több hajó­ból álló flotilla rövidesen tudomá­nyos kutatásokba kezd, melynek so­rán át akarják fúrni a Föld kérgét. Az óceán fenekén végzett fúrásokkal meg akarják állapítani, hogy tulaj­donképpen milyen anyagokból áll a Föld magva. A napvilágra kerülő mélytengeri üledékből a Föld fejlő­déstörténetére vonatkozólag érdekes tudományos következtetéseket lehet majd levonni. Különösen a növény- és állatvilág eredetéről remélnek a tudósok közelebbi adatokat. Költséges expedíció indul Uj-Guineába Holland Uj-Guinea dzsungeljein és ingoványain keresztül rövidesen heli­kopterekkel felszerelt költséges ex­pedíció indul a sziklás Csillag-hegy- ég felderítésére. Az expedíció hat hónapig e távoli terület állat- és nö­vényvilágát fogja tanulmányozni, valamint nikkel, kobalt, wolfram és arany után kutat. A százezer font költséggel dolgozó expedíció tudományos vezetője dr. L. D. Brongersma, műszaki vezetője G. F. Venema ezredes. Az expedíció hivatalos indulásának napján Hollan­dia különleges bélyeget bocsát ki. Rádió a sebészet szolgálatában Egy ismert olasz sebészprofesszor a napokban rádión át irányított egy nehéz műtétet, amelyet a hajóorvos az Indiai-óceánon utazó Sydney ne­vű utasszállítón végzett. Az Ausztrália felé közeledő hajó egyik utasa súlyosan megbetegedett, el kellett távolítani egy kelést a re­keszizmáról. A hajó orvosa sürgős segítségért folyamodott az Egészség- ügyi Rádiószolgálat Nemzetközi Köz­pontjához (CIRM). A szolgálat azon­nal felkérte Valdoni professzort, hogy lépjen rádióösszeköttetésbe a hajó­val. Az ismert sebész utasításait pon­tosan követve, a Sydney orvosa siker­rel hajtotta végre a bonyolult mű­tétet. Minden második párizsi ember mérgezett A párizsi közlekedési rendőrség megbízásából egy orvoscsoport kísér­leteket végzett annak megállapításá­ra, hogy milyen károkat okoznak Párizsban a járművek kipufogó­gázai. Az orvosok megállapították, hogy a párizsi levegőben a kipufogógázokból származó szénmonoxid mennyiség veszedelmes méreteket öltött. Minden második ember ebből eredő fejfájás­ban és emésztési zavarokban szen­ved és állandó fáradtsággal küzkö- dik. Az orvosok a kipufogógázok megtisztítása végett különleges be­rendezések felszerelését javasolják a járművekre és figyelmeztetnek arra, hogy a működő motorral álló kocsik kipufogógázai négyszer annyi szén- monoxidot tartalmaznak, mint a ren­des sebességgel haladó kocsiké. Szilon borítású gépszíj A cseh gumi és plasztik technoló­giai kutatóintézet a gumiból készült transzmissziós szíjaknál eddig alkal­mazott pamutanyagot szilonnal he­lyettesítette. Eddig négy rétegben al­kalmazták a gumiszíjaknál a pa­mutborítást, az új szíjon ezt már egyetlen réteg szilon helyettesíti. A szilonnal készült transzmissziós szíj rugalmasabb, könnyebb és különösen a bányaiparban jelent nagy előnyt. Az első háromszáz méter szilonnal borított szíjak kísérleti alkalmazása az Ostrava-Karvina bányában tör­ténik. Melegszik a Föld éghajlata A tudósok a Geofizikai Év megfi­gyelései alapján megállapították, hogy 1900 óta melegszik a hőmérsék­let a Földön. A hőmérséklet emelke­dése következtében fokozódik a jég­olvadás és északabbra tolódik a fák övezete. A felmelegedés általában 1900 körül kezdődött. A legrégebben az amerikai Conocticut államban fekvő New Havenben vezetnek rendszeres hőmérsékleti statisztikát. Eszerint a közepes évi hőmérséklet 1785-től egészen a XIX. század végéig meglehetősen változatlanul 10 fok Celsius, vagy ennél valamivel ala­csonyabb volt. 1900 óta fokozatosan emelkedik a hőmérséklet. A harmincas évek dere­kán az évi középérték valamivel 11 fok Celsius felett volt és azóta inga­dozások tapasztalhatók. A megfigyelt hőmérsékletemelkedés természetesen nem nagyarányú, mindössze egy-két fok. A felmelegedés okát még nem ismerik. Az egyik elmélet pedig úgy véli, hogy a szén és olaj elégetése folytán széndioxid-réteg képződik a Föld körül, amely késlelteti a föld­felület hőleadását. Osztrák tapasztalatok mélyhűtéssel végzett szívműtétekről. Wenzl professzor a napokban elő­adást tartott az Osztrák Orvosok Társaságában a szívműtéteknél alkal­mazott új módszerekről. Ennek során elmondotta: minél mélyebbre csök­kentik a beteg hőmérsékletét a mű­tét idejére, annál több időt nyernek a sebészek, hogy a vértelen, „kiürí­tett” szíven elvégezzék a műtétet. A beteget narkózisban jégbe rakják és testhőmérsékletét mesterségesen hű­tik. Huszonkilenc fokos hőmérséklet­nél lehetővé válik, hogy az agy vér­ellátását körülbelül 8 percre meg­akasszák, mivel alacsony hőmérsék­leten az anyagcsere folyamata meg­lassul és az oxigénfogyasztás csök­ken. Ez alatt az idő alatt a vértelen szíven el lehet végezni a műtétet. Wenzl professzor több ilyen eredmé­nyes műtétről számolt be. így többek között három fiatalnál szüntették meg ilyen módon a szívbillentyű- szűkületet.

Next

/
Thumbnails
Contents