Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-06 / 104. szám

1959. május 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A „Parasztbecsiilet66 elnökhelyettese Zomba legnagyobb közös gazdasá­ga ez idő szerint a 2500 holdas Pa­rasztbecsület Tsz. Manapság mégL a jóval kisebb Vörös Csillag és Jó­barátság képviselik a kollektív gaz­dálkodást Zombán. — Azért van ez így, mert rni majd csak az ősszel kezdünk igazán nagy üzemi módon gazdálkodni — vilá­gosított fel Újvári Gyula, a Paraszt- becsület elnökhelyettese, akit ép­pen a reggeli etetés közben talál­tam. — Mondjon valamit az ősszel in­duló szövetkezet terveiről? — kér­tem. Válasz helyett kérdezett. — Mi igazság lehet abban, hogy az ősszel alakult tsz-eket a kormány nem engedélyezi. Itt Zombán szél- tében-hosszában beszélik, hogy Tol­nán minden olyan dolgozó paraszt­nak visszaadták a belépési nyilatko­zatot, aki ősszel kezdené meg a kö­zös munkát. A községi vezetők ugyan mondták, hogy ez csak rém­hír, de mégis megkérdezem, mert szeretnék tisztán látni... Megmondtam neki, hogy akik tér jesztik az efféle rémhíreket, azért teszik, mert szeretnék, ha megvaló­sulna az, amit be-bedobnak a köz­tudatba. De hát amit remélnek, egy­szerűen képtelenség, józan ésszel el­képzelhetetlen. A forradalmi mun­kás-paraszt kormány nem hozott és nem is hoz olyan rendeletet, amely gátat szabna az egyéni parasztok ön kéntesen választott kollektív gaz­dálkodásának. Ez ellenkeznék a dol­gozó parasztok, a munkások, min­den becsületes magyar ember érde­kével, ellenkeznék a párt politiká­jával . — Hát persze... Én is így gondol­tam, de hát ugye mégis más az, ha az embert sokan megerősítik állás­pontjában. Nem is igen törődünk mi szövetkezetiek azzal, hogy mit be­szélnek ellenségeink. Készítjük elő már most eljövendő, nagyüzemi gaz daságunkat. Ezen a tavaszon közö­sen vetettünk el 40 hold pillangós­takarmányt, vetettünk silónak való kukoricát, szerződtünk a gépállomás sál, majd az ősszel elveti a Paraszt­becsület Tsz gabonáját. Kijelöltük már a tanyaközpontot is, ahol még ebben a hónapban megkezdődik az építkezés, az őszig elkészül egy 100 férőhelyes szarvasmarha-istálló — EB Of százalék Az újságíró a kongresszusi ver­seny teljesítésének feltételeit, mód­ját kutatja a Tamási Tejüzemben. S ehhez elengedhetetlen, nemcsak a számok, a statisztikai adatok vizsgá­lata a már megvalósulóban lévő vál­lalásról, hanem a munkások, veze­tők véleményének meghallgatása is a »-hogyan továbbiról. Mert ez volt a legnagyobb prob­léma Tamásiban is. A felajánlás, mely a kongresszusi verseny során született értékes: öt százalékkal több export minőségű sajtot akar­nak termelni. S mindezt a szokásos tejmennyiségből, azonos gépekkel és munkásokkal. Itt is, mint min­denütt történt valami: ez pedig a munkások viszonyának változása a termeléshez, a munkához, nem utol­sósorban, a kongresszusi verseny­hez. Mert volt már ezelőtt is ver­seny Tamásiban is, de a felajánlá­sok csak amolyan tessék-lássék mó­don történtek. Most más minden. Mert nemcsak a plusz öt százalékot határozták meg hanem ennek tel­jesítéséhez szükséges feltételeket is megteremtették. Melyek ezek a feltételek, mit mór. danak erről a gyártván? A gyárvezető: — A februári és márciusi terme­lésünk nem volt jó. A tervezett ex- port-kihozatalt alig értük el, nem volt megfelelő műszerünk^ hiba­megelőzés kivizsgálására a tej bak- teorológiai, kémiai vizsgálatára. Most kaptunk egy »pH« műszert, en nek segítségével szinte a hibalehe­tőséget teljesen ki tudjuk kapcsolni. Öt százalék többlet exportot vál­laltunk, de úgy gondolom több lesz ennél. Rozmer Ádám művezető: — Szelektáljuk a községeket, a te­jet már kint is vizsgáljuk, nem úgy mint eddig, már a hibaforrás okát a termelőig megvizsgáljuk és ott meg­adjuk a szükséges ellenintézkedése­ket. Azt hiszem ez lesz az egyik legfontosabb segítő a vállalás tel­jesítésében. Kovács Tibomé sajtkészítő: — Változtattunk a sajtkészítés technológiáján. Halmai Ernő, -az or­szág legjobb sajtkészítő mestere jött el hozzánk, és az ő módszerét alkalmazzuk a termelésben. Ennek az a lényege, hogy nagyobb alvadá- si szemcsével dolgozunk, így jobb lesz a minőség jobban összeáll a sajt-tészta. Kiss Jolán laboráns: — Naponta végezzük a bakteoroló giai és kémiai vizsgálatokat, ezzel a módszerrel már gyártás közben szin­te pontosan meg tudjuk mondani, hogy a végtermék hány százaléka lesz export. A vizsgálat eredményé­től függ munka közben a technoló­giai változás bevezetése. Ha szük­séges, most a sajt készítése közben is tudunk változtatni, nem úgy mint eddig, amikor csak hat—nyolc hét múltán, a sajt érése közben tudtuk meg, hogy termékünk hány százalé­ka lesz export minőségű. Sablonosnak tűnik a sajtkészítési munka. Hisz mindennap ugyanazok­kal a gépekkel, és ugyanazzal a munkamódszerrel készítik a sajtot. Ennek ellenére még sem az. Mert a tej változik és ha már egy kanna tej van az összmennyiség között olyan, amelyik hibás, akkor változik a tech nológia, az alvasztás, a keverés, ér­lelés módja. Ez a változás adja meg a munka örök izgalmát és ez az alapja az állandó új keresésének, mely végül öt, esetleg ennél több százalékos plusz export-terméket, és a vállalás, az adott szó teljesíté­sét eredményezi. (P. J.) szólalt meg nagysokára Újvári Gyu­la és egyszuszra elsorolta, hogyan tervezik maradék nélkül biztosítani a közösben összehordott állatok ta­karmányát újig, mert amit eddig vetettek az kevés lesz. — A vezetőség úgy gondolja, hogy az őszi betakarítás után min­den tag minden hold földje után egy mázsa szemes és egy mázsa szá­lastakarmányt visz a közösbe. Nem mondom, hogy erről könnyű lesz meggyőzni a tagokat. Hiszen nekem sem mindegy, hogy az a 20 mázsa ta karmány, amit beviszek a 10 hold földemmel, — 4 szarvasmarhámmal és lovaimmal együtt a közösbe, t— az én padlásomon van-e, vagy a tsz-ben. De hát a jószágokat bevi­szem, azoknak ott enni is kell, és ki gondoskodjon a takarmányról, ha nem mi, akiknek majd jövedelmez az állattenyésztés: A nagyüzemi társas gazdálkodás elkezdésének azok a legfőbb feltéte­lei, amit a Parasztbecsület elnök- helyettese elmondott. De nem utol­só szempont az sem, hogy a tagok tudják, lássák, milyen a munkaszer­vezet a nagyüzemben, hogyan irá­nyítják a közös munkát egy több éves termelőszövetkezetben. Ennek érdekében a zombai Parasztbecsület Tsz tagjai kollektív látogatásra mén nek a bátaszéki Búzakalász Tsz-be. körülnéznek a szomszédi« Nagytor­mási Állami Gazdaságban és ameny nyiben erre mód lesz, másik tsz-be is ellátogatnak majd. — Azt akarjuk, hogy ez a mi Pa­rasztbecsület Tsz-ünk már jövőre jó közös gazdaság legyen, találja meg itt minden termelőszövetkezeti paraszt a számítását — mondta bú­csúzóul az elnökhelyettes. Lottósorsolás előtt Dombóváron... DOROGI ERZSÉBET Régi kívánságuk teljesül a dombó­vári lottózóknak... Május 8-án, pén­teken Dombóvárra látogat el Fortu- | na, a szerencse istennője, hogy a já- | rási kultúrház szabadtéri színpadán ; a tíz órakor kezdődő lottósorsoláson nyereményözönnel örvendeztesse meg I a lottójáték kedvelőit. Mennyi adoma, mennyi tréfás meg- ' jegyzés hangzik el a lottójátékról. Aki nem látta még sohasem, hogyan húzzák ki az üveggömből a számokat, szemfényvesztést gyanít, hiszen még­sem járja, hogy éppenséggel az ő | számai maradtak ki a héten a nye­résből. Sok szó esik a lottóról, tehát népszerű. Legfeljebb csak beszélnek ; ellene —, de a lottószelvényt mégis szorgalmasan megvásárolják, mert hát ki is tudna ellenállni a nagy nye­remények hétről hétre visszatérő varázslatos csábításának... Fortuna csak pénteken érkezik meg, de követeit már előre küldte: hétfő reggel óta hangosbeszélővel felszerelt lottó-szerencseautó járja Dombóvári és környékét, hogy a nye­reményeket biztosító lottószelvények­kel ellássa az érdeklődőket. A szerencse „követeinek” nagy si­kere van. Alig áll meg valahol az autó és hangzik el a hangszóróból, hogy a kocsiban lottószelvényt is le­het vásárolni, máris emberek tömege seregük az autó körül. öregek és fiatalok, férfiak és nők, ki-ki megveszi a maga egy vagy több lottószelvényét —, nehogy ki­hagyja ezt a lehetőséget. Hasonlóan nagy a forgalom a Totó-Lottó Kirendeltség helyiségé­ben is... A fogadók egymásnak adják át a kilincset... Gyors ütemben fo­lyik a kiszolgálás, hogy mindenki megvehesse szelvényét, senki ne ma­radjon szelvény nélkül... Főleg most, amikor a szerencse helybe jön. A megvásárolt szelvényeket a foga­dók többsége a helyszínen ki is ál­lítja, hiszen a kirendeltség helyiségé­ben kényelmesen helyet foglalhatnak az asztalok mellett és felhasználhat­ják a rendelkezésükre álló variációs táblázatokat is. A kirendeltség dol­gozói szívesen segítik a fogadókat egy-egy variációs játék elkészítésé­ben, kicserélik a rontott szelvénye­ket, tanácsokkal látják el őket. Egy öreg bácsi nyit be az ajtón: Körülnéz, nincs-e ismerőse, mert bi­zonyára titokban akar még két szel­vényt venni, amiről a feleség nem tud. Szerencséje volt, úgy látszik, mert ismerőse nem akadt és így bát­ran megvette szelvényeit. Csinos, fiatal leány lép be az aj­tón. Lottót kér és magyarázatot. Újonc. Ha ő nem nyer. akkor senki sem! Félénk szeméből legalább egy hár­mas találat fényét lehet kiolvasni. Reméljük, Fortuna sok kisebb-na- gyobb nyereménnyel viszonozza a dombóvári lottójátékosok pártolását, lelkes játékkedvét, a pénteki dombó­vári sorsolás alkalmából. Tavaszi randevú a parkban Sándor Kálmán Idegen szavak cí­mű könyvét lapozgattam ezen a va­sárnapi napon a parkban. Valahogy ráakadtam erre a szóra: randevú, la lálkozás, találka. Mivel nem UH senki mellettem a pádon, gondoltam sétálok egyet. Amint felállók, hát elsötétül előt­tem a világ. Nagy suhogást hallok, s ím mellettem termett a Tavasz. ! Ez még nem minden, hisz vele jött Amor is. Már éppen félni akartam, mikor a jókedvű Tavasz a váltamra csa­pott, Ámor megragadta a karomat és vonszolni kezdtek. Egy darabig védekeztem, de hiába... Ámor ép­pen rámszegezte fegyverét s én meg . adtam magam, Tavasz bácsi rava- ! szül mosolygott. — Most már mind- j egy, mennem kell — gondoltam és elindultunk sétánkra. — No pajtás, most hegyezd a fü­led, mert lesz mit hallanod. Elhoz­tam Ámort is, aki ezen a napon túl akarja teljesíteni a felajánlást. Uj nyílvesszőivel új emberek szivét seb­zi meg — így a Tavasz. — Jaj nekem, ha már így ál­lunk — mondom, én halántékomra szorítom a kezem. — Csak engem ne sebezz meg aranyos Ámorom. Úgy látszik tetszik nekik az én rémült tekintetem, mert úgy nevetnek, hogy még... — Látod ezt a fát itt, már zöl­déit. Ott az orgonabokor már vi­rágzik és érzed az illatát, mily hó­dító? A vérbükk levelei is bontják színűket. Hallod, hogy döngicsél az a kis méh a virág édes kelyhén? S látod a tiszta kék eget, a ne­vető napot? Ez vagyok én! — mond ja a tavasz. .— Ni csak, ott azt a három kar­csú, ringójárású lánykát ismered? — teszi hozzá. — Nem — felelem remegő han­gon — de ...Tavasz bácsi én... én.:: azt akarom mondani, hogy... — Semmi, de gyerünk tovább! Összehúztam magamat, mint a siinöcske, ha veszélyt érez. Közeled­tünk a lányok felé. — Végem van! Mégsem, hisz fel­tűnik két fiatal, csinos gavallér. Van már párjuk. Megkönnyebbülten só­hajtok. De korán... Hiszen a lányok hárman vannak, a fiúk ketten. Itt hiba lesz, nagy hi­ba! A gyerek a konyhában letette a táskáját a szokott helyre, mert tudta, ha széjjel hagyja, az anyja mérgelőd­ni fog, s már indult volna is be a szobába. Már majdnem megérintette a kilincset, amikor bentről hangokat hallott. Egy férfi beszélt. Dallamo­san lágy, halk volt a hang, de még soha nem hallotta. Vajon_ ki lehet az?... Ösztönösen arra gondolt, hogy talán az anyjához jött valaki, s most eszébe jutott, hogy az iskolában a gye­rekek néhányszor már a fejéhez vág­ták, hogy nincs apja. Azt is mondták egyszer neki, hogy majd az anyja férjhez megy egyszer, és neki lesz egy mostohája, aki jól elveri. Akkor azt fogadta magában, hogy ő nem megy az anyjával, ha az férjhez akar menni, s abban reménykedett, hogy az anyja szereti annyira őt, hogy ő se megy el. Öt nem hagyja... De most, hogy a hangokat hallotta, mintha összeszorult volna a torka. Talán az a férfi van itt, aki el akarja vinni az anyját, s őt is?.... Még nem látta a mélységes gyűlöletet érzett iránta. S mintha az anyjában is csalódott volna. Eddig azt mondta mindenki­nek és mélységesen hitte is, hogy az ő anyja a legjobb a világon, de most líb idén... mintha ez a hit elszállt volna belőle, és helyén feneketlen üresség tátongott Visszahúzta kezét a kilincstől, csüggedten leejtette, s az arca most öregesen komoly, gondterhelt volt... Kint a kapu előtt füttyentett az egyik srác, menni kellett volna, de nem mozdult, csak állt a falnál és hall­gatta azt a halk, mélyrezgésű hangot, ami bentről kiszűrődött, amelyet né­ha megszakított az édesanyja jól is­mert hangja... — Jönnie kellene már. Csak nem történt valami baja? — aggódott az asszony s tekintete kíváncsian kutat­ta a férfi arcát, vajon azon felfedezi-e az aggodalom valamilyen megnyilvá­nulását. — Pontosan haza szokott jönni? — kérdezte az, s mintha egy kicsit hal­kabb lett volna hangja, mint eddig, s ez jólesett az asszonynak, az aggo­dalmat vélte benne felfedezni. — Mindig pontosan jött. Szinte percnyi pontossággal. Most meg már fél órát késik. — Aggódom érte — válaszolt hal­kan a férfi. — Csodálom. Tíz évig nem voltál rá kíváncsi, most pedig egyszerre annyira féltenéd? Az anya hangjában volt némi gúny, de a férfi úgy tett, mintha nem érezte volna meg. Figyelt az ajtóra, mert mintha ott kint valami halk zörejt hallott volna. Szeretett volna felugrani, kiszaladni a kony­hába és saját szemével meggyőződni róla, hogy ott van-e a gyerek, s ha igen... de nem! Megkapaszkodott a fotel szélében kétoldalt és vissza­préselte magát. Tudta, hogy nevetsé­ges lenne volt felesége előtt, ha ki­szalad... Talán emlékszik még rá a gyerek, talán megismeri. Igaz, három éves se volt, amikor elváltak, s azóta nem látta. Túlságosan messze volt ő ahhoz, hogy meglátogathatta volna és még írni se mert. Az idegenlégió, ahova gyalázatosán elcsábították... Az asszony felállt s sietős léptekkel az ajtó felé indult. Amikor keze már a kilincsen volt, az ajtó üvegén túl észrevette a gyereket, amint a falhoz támaszkodva sírdogált. Az első mondat, ami eljutott a fér­fihez, a gyerek szipogástól kísért szavai voltak: — Anyú, elmész ezzel az emberrel ?i Az asszony egy pillanatig nem vá­laszolt, látszott az arcán a döbbenet, aztán halkan, tagoltan buggyantak ki ajkán a szavak. — Nem, kisfiam. A férfi ott állt mellettük, nyújtotta volna ölelésre a karját a gyerek felé, de az védekezőleg emelte föl a ma­gáét. — Az apád vagyok, fiam! — Közelebb hajolt hozzá, de az félre- <; fordította a fejét és maga elé tartott kezein az ujjak ösztönszerűen ökölbe szorultak... Az apa elfehéredett, értetlenül né­zett hol a gyerekre, hol az anyjára, aztán szeméből kibuggyant egy so­vány könnycsepp és hátrafordult, s halk léptekkel kiment a konyhából. A töltőtoll, amit hozott, ottmaradt a zsebében... Atádi Érzem ezen a szép napon én is ál­dozatul esem. Próbálom rendszerez­ni a gondolataimat. Észre sem ve­szem, hogy kísérőim lemaradnak. —• Tavasz bácsi, Ámor az istenér’ hol vannak? Feleletet nem kapok. Jó pár lépéssel lemaradtak. A Tavasz ravasz mosollyal magyaráz valamit Ámornak. Egyszer csak Ámor le­kapja íját, kivesz egy nyílvesszőt és végem van. Fájó érzés hatol át a szívemen. A seb, melyet érzek, kezd édessé, jólesővé válni. Már nem is fáj annyira! Ámor eltalált! A Ta­vasz becsapott! És a lány ott áll, rám várakozik... Szeme mint a legdrágább ékszer úgy ragyog. Mosolya olyan, mint a kisgyereké. Szőke haja vállára om­ló. Az egész teremtés csupa szép­ség! — Jancsi, jöjjön sétáljunk, látja milyen szép ma minden! — Igen, de mi van magával? —■ Miért? — Nem látja? — Persze, persze ő nem látja az édes méreggel töltött nyílvesszőt vérző szívében. Csak én... Kész a randevú. Kellett nekem ke resni a randevú szó jelentését? Most már tudom könyv nélkül is... (L)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents